Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-02 / 61. szám, csütörtök

A színházi világból A szocialista brigádok és a művelődés Általános jelenség, hogy a szocialista munkabrigádok a jobb termelési eredmények elérése mellett jellemük, öntudatuk, műveltségük fejlesztésében is magasabb követelményeket tűznek maguk elé. Gyakran előfordult azonban, hogy a szocialista brigád következetesen teljesíti mindazokat a felajánlásokat, amelyeket a termelési mutatók megjavítására vállalt, a kulturális életre vonatkozó felajánlásai azonban háttérbe szorulnak. Találkoztunk brigádokkal, melyek kifogástalanul dolgoznak, csak éppen a művelődés terén maradnak le. A „szocialista módon dolgozni és élni" elvnek csupán egyik részét teljesítik. Ez pedig hiba. A szocialista brigádmozgalomnak az a hivatása, hogy új típusú, egymást önzetlenül segítő, szocialista módon élő és dolgozó embereket neveljen. Igen ám, de új típusú, széles látókörű, müveit emberek hogyan nevelhetők ott, ahol a művelődést, a kulturális életet csák másodrendű kérdésnek tekintik és elhanyagolják? Bármilyen jól dolgozik egy brigád, nem teljesíti kötelességét, ha tagjai megfeledkeznek a tanulásról, az állandó művelődésről, ha nem vesznek részt környezetük kulturális életében. Március 3-án tölti be fennállásának második esztendejét a Na zábradlí elnevezésű prágai pantomim-színház. V. Lomoz felvételén L. Fialka, a legjobb cseh pantomim-színész a Dávid és Góliát című műsorszámban. • A Kamenný Most-i színjátszók a napcl.ban Egri Viktor: Ének a romok felett című színművét mutatták be nagy sikerrel. A színjátszók most a környező falvakba mennek vendégszerepelni. (a. j.) A CSISZ hostovcei helyi szervezetének színjátszói solcz Aladár vezetésével az elmúlt napokban Jókai Mór: Gazdag szegények című színművét mutatták be. A színjátszócsoport tagjai most újabb bemutatókra készülnek. (m-é-) A vojanyi Kenderfeldolgozó Üzem *zínj«tszói Egri Viktor: Mikor a hárs virágzik círjiű színművét mutatták be. A sikerült előadásért a szereplők és Csap Béla rendező egyforma elismerést érdemelnek. (gy.j.) A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben a Volk und Welt kiadónál nemrég megjelent egy József Atilla-válogatás német fordításban. Az angol Lawrence and Wishart kiadó megkezdte Lenin összes müveinek kiadását. Az első két kötet megjelenése után ezt írja a Tribúne című. hetilap: „Lenin műveit minden embernek ismernie kell, aki a világot meg akarja érteni..." Az NDK-ban kiosztották az 1960. évi Nemzeti díjakat. Az írók közül Max Seydwitz, Werner Eggerath és Harald Hauser részesült a magas kitüntetésben. A Csehszlovák Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent Móricz Zsigmond Rózsa Sándor a lovát ugratja és Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét című regénye. A fordítás 0. Rakusan munkája. Móricz Zsigmond válogatott műveinek cseh nyelvű sorozatában eddig hét kötet jelent meg. KIFOGÁS, mellyel helyenkint a művelődés elhanyagolását „magyarázzák", sokféle van. A levicei Palma-üzemben például a kulturális élet háttérbe szorulását annak tulajdonítják, hogy a dolgozók vidékiek és munka után sietnek haza. Hasonló magyarázatot hallottunk a breclavi Gumotex, a fiľakovoi Kovosmalt ( és az opatovái textilüzemben. Pedig az említett okok — ha fékezik is a szórakozási és művelődési lehetőségeket, n:m gátolhatják meg teljesen, hogy a brigádok tagjai időnként közösen menjenek kulturális rendezvényekre, részt vegyenek iskoláztatásokon, a látottakat és hallottakat közösen megtárgyalják, megvitassák. Véleményünk szerint csupán na

ayobb kezdeményezés, jobb időbeosztás, a népművelők körültekintőbb munkája szükséges. De nézzük, mit tehetnek a kulturális felelősök annak érdekében, hogy a "szocialista brigádok a kulturális életre vonatkozó vállalásaikat is teljesítsék? Szervezetileg a szakszervezet üzemi tanácsának kulturális bizottságai tehetik a legtöbbet. Elsősorban nekik áll módjukban megteremteni a brigádok művelődési lehetőségeinek nagy részét (közös mozi, színház, kiállítás-látogatás megszervezése, a könyvtárhálózat kiépítése, az üzemben folyó kulturális élet irányítása, brigádtagok beszervezése a különféle kulturális együttesekbe, stb. stb.) Mivel azonban a szakszervezet üzemi tanácsának kulturális bizottságai az egész üzem kulturális életét irányítják, rendszeres és közvetlen segítséget nem adhatnak minden egyes brigádnak. A brigádvezetők sem képesek e feladatot mindenhol megoldani. Pedig a segítség, a személyi támogatás és példamutatás nagyon szükséges. FELBECSÜLHETETLEN segítséget nyújthat, ha a brigád olyan segítőtársat kap, aki egyénenként is alaposan megismeri a tagokat, rendszeresen segíti művelődésüket. Ezt a segítő, patronáló mozgalmat kell a kulturális bizottságoknak mindenütt megszervezniök. Ott is, ahol a dolgozók vidékiek és munka után sietnek haza. Részben az üzemen belüli értelmiségiek, részben az üzemmel kapcsolatban álló pedagógusok és más kulturális dolgozók jöhetnek elsősorban számításba. A patronálásnak saját üzemünkből is szép példáját említhetjük. Nemrégiben az Üj Szó nyomdai dolgozói alakítottak szocialista brigádot. Patrónusért a szerkesztőséghez fordultak. A szerkesztőségben nem egy vagy két személy, hanem az egész kollektíva vállalta a védnökséget a szocialista munkabrigád címért versenyzőcsoport fölött. A szerkesztőség és a nyomda dolgozói a legmesszebbmenően segítik, támogatják ecvmást. A szerkesztőség különös gonddal ügyel a zavartalan munkamenetre, a nyomdászok művelődésére, kulturális életére. A szociálista munkabrigád elmért versenyző csoport tagjai a lap nyomdai előállítását végzik szorgalommal, tudásuk legjavát adva. Noha e brigád csak néhány hónapja alakult, a jó kapcsolat eredményeképpen máris kéz^ zelfogható eredmények születtek. És számos helyet említhetnénk még, ahol a brigád s a védnökök közötti jó kapcsolat különösen szép sikereket eredményezett minden téren.A versenyző brigád tagjai számára sokféle művelődési lehetőség nyílik. Részt vehetnek az üzemi és esti iskolákon, a különféle tanfolyamokon, távtanulókként az egyetemen. Gyakori, hogy a brigádok tagjai szakmai továbbképzésüket helyezik előtérbe. Arra törekednek, hogy Zala József: A Ml TÉRVÜNK Azt állítom, törvény a terv, mely kötelez, hogy miből mennyit alkossunk a jelölt időben, s e törvényt mi szabtuk magunknak Nem tagadjuk, meresz e terv. Hozzászoktunk a távlatokhoz; a csüggedést, kishituseget száműztük tőlünk mindörökre. Különös kor, újfajta törvény: nem várunk kegyre és csudára, minden sikernek és örömnek mifelénk jó munka az ára. Világvihargk sebhelyét behegesztettük régesrégen, de a nagy lecke kötelez, hogy portánkon őrködjünk ébren. Megbíráljuk, ami fonák. Csak gyenge fél az igaz szótól. Mindennap újra tanulunk, de többé nem a magunk kárán! Réten és gyárban gép dalol, s dalainkban a gyárak, s rétek. Ez a terv-érlelő valóság! Nálunk a restség súlyos vétek. alaposan megismerjék foglalkozásuk minden csínját-bínját. Ezeknek a tagoknak is nagyon sokat segíthet a patrónus, legyen az pedagógus, könyvtáros, mérnök vagy műszaki vezető. Az előbbiek a megfelelő szakirodalommal, az utóbbiak egyegy gyártási folyamat levezetésével nyújthatnak a brigádtagoknak felbecsülhetetlen szolgálatot. SOKSZOR a brigádtagok a kulturális életre vonatkozó felajánlásukban az önművelésnek a legkézenfekvőbb módját: az olvasást választják. A patronáló ebben az esetben az olvasnivaló megválogatásában nyújthat nagy segítséget. Arra kell törekedni, hogy az olvasásra ajánlott könyv többet nyújtson olcsó szórakozásnál. Az olvasásra ajánlott í.önyv neveljen, új ismeretekkel gyarapítsa olvasója tudását. Nagyon helyes, ha az üzemi könyvtár a versenyző brigádok bevonásával rendez ankétokat, könyvismertető előadásokat. A tanulmányi kirándulások és városnéző séták egy-egy brigád számára a gazdag ismeretszerzésen túl nagyon kellemes szórakozást is jelenthetnek. Nem szabad ezért erről sem megfeledkezni. Itt is a patronálóra hárulnak nagy feladatok. Előfordul, hogy azok a brigádok is, melyek rendszeresen járnak moziba, színházba, sokszor ötletszerűen választják ki a megnézésre kerülő darabokat. Mennyivel jobb lenne, ha az üzem hozzáértő kulturális felelőse vagy az illető brigád patrónusa hivná fel a figyelmet a brigádtagokat érdeklő, éietükkel, munkájukkal kapcsolatos színvonalas előadásokra. Vannak, akik múzeumokba, kiállításokra szeretnek járniA patrónusok ezeknek a dolgozóknak is felhívhatnák a fiavelmüket, milyen kiállítást, tárlatot tekintsenek meg. Kétszeresen hasznos munkát végeznek, ha a közös kirándulásra, kiállításokra és más bemutatók megtekintésére jó vezetőt is biztosítanak. CSAK NÉHÁNYAT említettünk a művelődési és szórakozási lehetőségek közül. Számos brigádban e művelődési formák már meghonosodtak. Most arra kell törekedni, hogy a művelődésnek, a kulturális életnek ott is érvényt szerezzenek, ahol eddig elhanyagolták. Lehetőségek vannak. Csak akarni kell! BALÁZS BÉLA A coburgi német operaház nagy sikerrel hozta színre Dvorák Ruszalka című operáját Róbert Brocknak, a prágai Nemzeti Színház karmesterének új fordításában. 1/ arvas Éjféli ' miséjének tavaly novemberben volt a' bemutatója Berlinben. A darabot a közönség nagy tetszéssel fogadta és azóta is telt házak előtt játszák. F

rantišek Hrubín költőnek, az Augusztusi vasárnap szerzőjének Kristályos éjszaka címií új darabját tavasszal hozza színre a prágai Nemzeti Színház. A darabot az Augusztusi vasárnap kimagasló sikerére való tekintettel nagy érdeklődés sel várja a közönség. C

sehov a nyugati színpadokon a legsűrűbben játszott klasszikus szerzők közé tartozik. Az angol színházak különösen kedvelik, a londoni Royal Court Theatre például „Platonov" című kevésbé ismert darabját is előadta. oszkvában a színházi idény legjelentősebb eseménye Prokofjev Egy igaz ember című operájának bemutatója volt. A prágai Nemzeti Színházban a CSKP 40. évfordulója ünnepségeinek keretében szintén színre kerül. 7

'öbb szovjet színház játsza sikerrel a nátunk is jól ismert szovjet író Alekszandr Kornyejcsuk Dnyeper felett című új darabját. A szerző, mint előző darabjaiban, hű maradt a falusi környezethez, új színműve egy ukrajnai milliomos kolhozban játszódik le. A szovjet kritika kiemeli a darab optimizmusát, amely az új szovjet embernek és kommunista erkölcsének dicsőítése. Az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Dal- és Táncegyüttese egyik új táncszámának jelenetét mutatja be J. Kaplun TASZSZ felvétele. [ Kulturális iit \ Ezerkilencszáznegyvennégy Nyomasztóan ködös novemberi reggel volt. A 23. gyalogezredet félkörben sorakoztatták fel a kaszárnyaudvaron. A katonák sápadt, komor arca elárulta, hogy itt valami rendkívüli eser ményre kerül sor. Az esemény nem váratott magára sokáig. A katonák tömör sora előtt két megbilincselt fiatal katonát kísértek. Azaz csak az egyiket kísérték, a másik sápadt, agyongyötört katonát inkább támogatták a fegyveres őrök, térde meg-megroggyant, és ha i karjánál fogva nem tartják, összecsuklik. A szomorú menetet fényes egyenruhás csoport követte. A sárgás-zöld tiszti egyenruhák között egy csukaszürke egyenruhába bújtatott SS-tiszt is lépkedett. A két megbilincselt, falhoz állított katonától néhány lépésre oldalt megállt a tiszticsoport. A hadbíró ezredes a feszült gyászos csendben felolvasta az ítéletet, amely szerint „többrendbeli szökés miatt a hadbíróság golyó általi ha lra ítélte" a két katonát. Nyomban utána vezényszó hallatszik és a hat önként jelentkező nyilas katona előlép. Lekerül a bilincs az elítéltek kezéről. A szemüket próbálják bekötni, de az egyik bátran viselkedő katona nem engedi. A társa szinte magánkívül zokog. Vezényszó! Sortűz!... A két fiatal összerogy, hangjukat, utolsó fájdalmas kiáltásukat í sortűz visszhangja nyeli el. Az első sorokban álltam. A borzalmas látványtői köfny homályosította el a szememet, tehetetlen, néma kínomban véresre harapdáltam ajkamat. Alig néhány lépésnyire ott feküdt a büntetlenül kioltott két fiatal. Szívemet súlyos fájdalom égette, úgy éreztem, hogy mi is gyilkosok vagyunk. Gyilkos itt körülöttem ez a több ezret számláló egész bárgyú tömeg. A szovjet csapatok gyors előretörése és a szlovák határ közelsége miatt napirenden voltak a szökések. Nem akartunk Németországba, a bizonytalanságba menni. A nyilas„Qlmi kímit j én nem imgijôk a maga (ia..." tisztek német módszerhez folyamodtak. Elrettentő példa kell. Ádáz tervük gyors megvalósításában közrejátszott egy légiriadó. A kaszárnyából szétfutottunk a szélrózsa minden irányában. A légitámadás után ki előbb, ki később visszabandukolt a kaszárnyába. Kerekes és Kiss egy kicsit elnézgelődtek a városban. A kiküldött járőr elfogta őket és most itt fekszenek véresen, élettelenül. Itt-ott a tisztek vezényszavai hallatszanak. A katonák mintha ólomlábon ,járnának, imbolygó léptekkel botorkálnak századukhoz. A kaszárnyaudvar másik részében sorakoztatták fel újra az ezredet. Egy deszkákból készített emelvényről a református tábori pap beszélt az ezredhez. Harsány hangon dicsőítette a németeket, akik az isten küldöttei és akik megvédik a nyugati kultúrát a barbár bolsevikektől. „Nagy barátunkat" az isten is segíti, és nemsokára új fegyverekkel verik ki hazánk területéről a barbár ellenséget. Vannak azonban köztünk a kommunista propagandától félrevezetettek, akik a rend bomlasztására törekednek. De minden bitang, hitvány hazaáruló úgy jár, mint ez a két bitang. S mint valami károgó fekete varjú szórta a legaljasabb ocsmányságok áradatát a két halott katonára. Néhány nap telt el. A szombatesti parancskihirdetésben elhangzott az, amitől régen féltünk. Irány Németország. Reggel 6-kor sorakozó, hétkor lelkiájtatosság a római katolikus templomban, délután 14 órakor vagonírozás". Másnap a kora reggeli órákban a szöges katonabakancsok élesen kopogtak a templom hideg kövén. A templom megtelt, lassan elhalt a léptek nyomán támadt zaj. A nyomasztó templomi csendben halk zokogásra lettem figyelmes. Egy feketeruhás asszony térdepelt a meliékoltár előtt. Sovány testét meg-meg-rázta a fájdalmas zokogás. Éles csengetés verte fel hirtelen a csendet, a pap vonult be a ministránsaival. Megkezdődött a mise. A fekéteruhás asszony szinte merev mozdulatlansággal térdepelt, csak néha-néha tört ki a szájára szorított zsebkendő alól az elfojtott zokogás. A pap felolvasta az evangéliumot, majd búcsúbeszédet intézett hozzánk. Az ország dicső múltjáról, a „kereszténység védőbástyájáról" beszélt, majd így folytatta: „Most a dicső német nemzet tölti be ezt a szerepet. Oda mentek erőt gyűjteni és az isten ve?érlete alatt tértek majd vissza ezer sebtől vérző hazánkba. Ehhez azonban egység kell. szilárd összefogás. Azok, akik egységteket meg akarják bontani, azok, akiket megmételyezett a cseh uralom, a felvidéki kommunista csőcselék, azoknak megfizetünk, mint ahogy azt a minap láttátok." Mintha megigézett volna a feketeruhás asszony. Nem tudtam levenni a szemem róla. Amikor a pap a kivégzett Kerekes János nevét kiejtette, az asszony hirtelen felállt, kiegyenesedett. Bajtársaink ócsárlása után a pap a szülők szidalmazásába kezdett. „Akik ilyen gyermekeket nevelnek a hazának, rosszabbak az állatnál" — jelentette ki. A feketeruhás asszony ekkor mint valami fekete kísértet elindult a főoltár felé. A két ministráns közt fellépett az oltár lépcsőjén, — a pap elhallgatott. A feketeruhás asszony egy pillanatra megállt a pap előtt — majd velőtrázót sikoltva öklével a pap arcára sújtott. A pap rémülten a sekrestye felé menekült és hangos robajjal vágta be maga után az ajtót. Az asszony karja lehanyatlott, majd riadtan felénk fordult. Most láttam csak sápadt, feldúlt arcát, szétzilált haját. Kissé támolyogva felénk közeledett. Zavaros, lángban égő szemét merően rám szegezte. Merev tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam, majd megállt előttem és csontos, kidolgozott két kezével elkezdte az arcomat simogatni. — Fiam ... fiam — suttogta, csókokkal borította el arjomat, ahol érte, és záporozó könnyeivel zubbonyom gallérját öntözte. A megdöbbenéstől szinte földbe gyökerezett a lábam, nem bírtam megmozdulni. A szívemet mintha jeges marokkal szorították volna össze, torkomat a sírás fojtogatta. Valamit tennem kell, gyöngéden megfogtam a kezét, és óvatosan lefejtettem nyakamról, majd reszkető hangon, szinte könyörögve szóltam hozzá ... — Néni kérem .. én .. én ... nem vagyok a maga fia. A feketeruhás asszony ekkor reszkető léptekkel hátrálni kezdett, de különös ári ;an égő nagy fekete szemét egyetlen pillant)! a sem vette le rólam, majd hirtelen .i^izan^Sg villant fel tekintetében, de ugyanakkor szívéhez kapott és lezuhant a templom hideg kövére. — Vigyétek ki ezt a bestiát! — hallatszott a nyilas századparancsnok rekedt parancsszava. Senki sem mozdult. A katonák arca egy árnyalattal sápadtabb lett. TÖTH DEZSŐ ÜJ S7Ô 7 * 1061. március 2.