Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-13 / 72. szám, hétfő

DRÁGA OLCSÓSÁG Hazánkban az alkohol elleni mozgalom mind szélesebb méreteket ölt. Csupán Szlovákiában átlag 4 000 ilyen jellegű akció zajlik le éven­te, nem is számítva a rádió és a sajtó nagyon hatásos hozzájárulá­sát. Képviseleti, közbiztonsági szerveink, tömegszervezetek, nőbizott­ságok, egészségügyi dolgozók szá-ai, ezrei kapcsolódnak a küzdelembe. ENNEK az áldo­zatos munkának vannak konkrét eredményei. Ám továbbra is bőven akad tennivaló. Sokszor nem csu­pán az alkohol, hanem a helytelen nézetek ellen is küzdeni kell. Kü­lönösen sok aggo­dalomra ad okot az utóbbi évek folyamán elterjedt házi szeszfőzés. Sokan nem veszik komolyan az orvo­sok intését, hogy a primitív mód­szer következté­ben az így nyert párlatban sok az egészségre káros, mérgező anyag. telen levelében például azt írja, hogy ő maga is segít férjének a házi szeszfőzésben, mert ennek sok az előnye. Elsősorban is olcsó. Másod­sorban pedig a férfi nem jár el ott­honról, nem kocsmázik, családja kö­rében fogyasztja el azt a szeszt, amit máskülönben a kocsmában drá­ga pénzen vásárolna. Jó, hogy azt nem állítja: az otthon főzött szesz a családi boldogság alapja. Méghozzá olcsó alap ... Valóban olcsó? Nos, egy példa! <~*3SÍWií. í ÍGY KEZDŐDIK' Ilyen primitív, szennyes, Ízléstelen fel­szerelés sesgítségével párolják házilag a szeszt. Közbiztonsági szerveink a képen látható. ócskavasba való fazekakat a galán­tai járásban kobozták el. Ki tudja, hány emberéletet mentet­tek meg! Egy feleség név­ra" tekint vissza. A községi króni­kában talált feljegyzések szerint az elődök már 1750-ben nagy mennyi­ségben párolták a szeszt. Prochot községben máig is ápol­ják a nem éppen ápolásra méltó ha­gyományokat. Azaz, hogy ápolták. Egészen 1960-ig. Erről viszont már nem a krónikás, hanem a közbizton­sági szervek feljegyzéseiből szerez­tünk tudomást. Ebben a községben 1960 folyamán 115 (!) pálinkafőzőt koboztak el. Ezeket a közeli erdőkben, vízhez Szülői látogatás - gyilkosság köze l szerelték fel. A fűtőanyag pe­s s dig helyben volt. A pálinkafőzők mellett a műit év folyamán 22 ezer liter cefrét foglal­tak le és 100 liter kipárolt szeszt találtak. Ennek előkészítéséhez egyetlen év alatt 360 kg élesztőt használtak fel. A prochotiak a szeszt a környéken értékesítették 40—50 koronás áron literenként. S a keresztelőre, lako­dalomra és házi ünnepségekre ké­szülő környékbeliek ugyancsak azt Anton Rečlo tavaly novemberben szülői látogatásra utazott Prochot községbe (žiari járás). Rečlo a har­mlncötéves családapa, Slovenská Lupčán lakott apósával együtt. Bé­kességben éltek, soha lényegesebb nézeteltérés nem volt közöttük. A „nagy fiú" látogatásának otthon igen megörültek. Meg is pecsételték a viszontlátás örömét — eredeti há­zi pálinkával. Anton Rečlo megivott egy pohár- hitték, hogy olcsón vásárolják a mér­kával. Nem ízlett neki különöskép­pen — íze, szaga kellemetlen. De csak az első három-négy pohár­káig ... — Igyál csak fiam! — bíztatták szülei, akiknek tetszett, hogy fiuk jól érzi magát a szülői házban. ő pedig nem klnáltatta magát. It­tas állapotban indult hazafelé is. — Vidd csak az útra ... Szülei egy liter szeszt adtak neki. S persze, a házi pálinka erős. Mert ha már csinálnak, miért ne csinálná­nak legalább hetven fokosat? Mire Anton Rečlo hazatért csa­ládjához, bizony forgott vele a vi­lág. Ilyenkor az ember haragra haj­ló, lobbanékony — összezördült apó­sával. get. Mert ki tagadhatná, hogy ez a szesz méreg? S ki tudná pontosan kimutatni, mennyi baleset, családi összetűzés, mennyi kár származott a Prochoton primitív módon kifőzött szesz eredményeként? Ki tudná az „olcsó" szesz drága árát pénzben, koronában kifejezni? Nem, az állam nem a kereskedel­mi fogyasztás csökkenéséből eredő károktól fél. Éppen ellenkezőleg: az ittas emberek, tehát az elfogyasz­tott szesz okozza a felbecsülhetet­len károkat. íme, néhány példa. Elriasztó számok A múlt év első kilenc hónapjában A veszekedés azzal végződött, hogy uga t. szlovákia i kerületben 22 Anton Rečlo egyetlen késszurással „ . * « ... . ha>Ä S„ végzett apósával — felesége édes­apjával. Alkohol — egy kioltott élet, csa­ládi botrány, törvényszék ... íme, az olcsó szesz drága ára! Ahol a mérget gyártják Prochot községet nem véletlenül választottuk példaként. Itt a szesz­főzés ugyanis „gazdag hagyományok­', i^"tTJ lliiÉ jjjl , v Se - v • Mipi^ 3! IGY VÉGZŐDIK! Ladislav Cellár gelnicai lakos 1960. május 27-én ittas állapotban vezette gépkocsiját Valamivel 17 óra után nekirohant egy útszéli fának. Az eredmény? A kocsiban utazó édesapja és édesanyja a helyszínen meghalt... gyilkosság történt az alkohol hatása következtében. A nyugat-szlovákiai kerületben elkövetett bűncselekmények 17 szá­zalékát ittas állapotban követték el. Tavaly a nyugat-szlovákiai ke­rületben 438 közlekedési baleset tör­tént a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében. A közlekedési balesetek okozta kár a tavalyi év folyamán hazánk­ban 62 millió 554 ezer 640 koronát tett ki. Szlovákiá­ban a balesetek számát és okát illetően az alko­hol a második he­lyen szerepel. Eb­ben a számban nincs benne a biz­tosító által kifize­tett összeg, de a sérültek gyógyke­zelési költségeinek összege sem. Soroljunk to­vább? Talán nem is szükséges. Az itt közölt adatok alapján se nehéz megállapítani, hogy az „olcsó" szesz ára bizony nagyon is drága. (-lik-) üt* > ­VERSENYBEN A BÜSZKE CÍMÉRT (ČTK) — A švábovcei bányaüzem kišovcei részlegének bányászai és műszaki dolgozói elhatározták, hogy a CSKP megalapításának 40. évfor­dulója tiszteletére versenybe lépnek a szocialista munkabrigád cím el­nyeréséért. A kelet-szlovákiai vas­ércbányák közül ez már a második bányarészleg, melynek dolgozói az országépítők e elmének elnyerésére törekszenek. A Viliam Jalč vezeté­sével dolgozó több mint 150 tagú kollektíva elsősorban a fejtési terv egyenletes teljesítésére és a man­gánérc minőségének megjavítására összpontosítja munkáját. A kollek­tíva ezért nagy figyelmet szentel a műszaki fejlesztésnek. Asszonyok szövetkezete E Hát ilyen is létezik? Létezik ám! Nem is egy! Alig vonható kétségbe, hogy a falu szocialista átépítésével megnövekedett az asszonyok szere­pe, tevékenységük jelentősége a me­zőgazdaságban. A szövetkezetekben mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a közös gazdaság munkaerejének zö­mét az asszonyok képezik. Még szembetűnőbb ez a kép a br­zotíni EFSZ-ben, ahol a tagság 80 százaléka asszony. — Még a kilencven százalékot is meghaladja — világosít fel az elnök, — ha a tényleges kézi munkaerőt számítjuk... De a férfiaknak sem kell hara­gudniok, ha elmondom, hogy éppen az asszonyok, leányok munkájának köszönhető, hogy a közös gazdálko­dás vagyona fennállása óta értékben több mint öt és félmillió koronára gyarapodott. Az asszonyok minden ágazatban fellelhetők, sót valameny­nyien olyan termelési szakaszon dol­goznak, melyből a szövetkezet négy év alatt teljesítheti a harmadik öt­éves terv feladatait. A tej-, tojás-, cukorrépa-, sőt a hústermelés is csaknem mind az ő munkájukon alapszik. Bacsó Géza zootechnikus is csak dicsérőleg és elismerően szólott munkájukról: — El sem képzeli az elvtárs — hangsúlyozta, — mily derekasan megállják helyüket. A sertéshizlaldában erről valóban meggyőződhettem. A falu népszerű, szerény Jolán nénije impregnált bőrkötényben éppen a sertések ele­delét készítette elö. Meglepett az edények példás tisztasága, a szépen berendezett csarnok, mely takaros konyhához is hasonlítható. Kovács Margit, az életerős, java­korabeli asszony szállító csillén az előkészített moslékot hordta széjjel a kutricákban zsibongó malacsereg­nek. A malacok, a hízók az elkerített kutricákban súlycsoportok szerint elhelyezve mohón falták az eleséget. Fekhelyük tisztasága a két sert é s­etetönő gondoskodását, rendszerete­tét bizonyította. — Pedig a levezetőcsatorna most valahogyan nem is igen szívja el a vizet — panaszkodik Jolán néni. — Ez is a férfiakra jellemző — fordul csipkelődve Kovács Margit a zootechnikus felé. — Hányszor mondtuk már, hogy az emésztőgödör­ből takarítsák ki a trágyalevet... Jó lenne ez a vetésekre, a takar­mányföldekre, a mi munkánkat pedig lényegesen megkönnyítené. Figyelem az etetést, hallgatom a vályúknak esett hízók szürcsölését, szemem végiglegeltetem a gömbölyű és sima testű példányokon. Mily gyorsan gyarapodik itt a hús. A zoo­technikus azt mondotta: közel fél kiló a napi súlygyarapodás. Ha nem is az új módszerekkel, a legújabb technikával történik az etetés, ez aránylag igen jó eredmény. A hetven kilogrammos példányok­nál már bevezettük az önetetést — mondják vendéglátóim, — de hát tudja, hogy van...? Nincs elegendő szemestakarmányunk s meg kell elé­gednünk a hagyományos módszer­rel... Közben azt is mondják, hogy a szárazhízlalás sokkal kulturáltabb munka és ami a legfontosabb: na­gyobb a súlygyarapodás. Mire végignéztük a szövetkezet sertésállományát, a nap mélyen el­bújt a kimagasló pelsőci fennsík hegyvonulata mögé. A munka azon­ban még nem fejeződött be a tele­pen. A tehénistállóban fejkendőt vi­selő asszonyok egész nagy csoportjá­val találkoztam. Pajta Teréz a saj­tárjából éppen az utolsó litereket öntötte a nagy kannában habzó tej közé. Maguk még kézzel végzik ezt a nehéz munkát? — Sajnos — mondja röviden. — Még a négy litert sem haladja meg a napi tejhozam — szól közbe Lőrincz Rozália. — Hát ezért érde­mes volna a gépeket felszerelni? Itt is a takarmányhiány a leg­nagyobb. Szinte érthetetlen, hogy Brzotínban kévés a takarmány, ahol annyi a rét és a legelő. — Az úgy van — magyarázzák az asszonyok, — hogy a szénát „részi­ben" kaszáltatta a szövetkezet. A sarjának több mint a felét hordták haza a szövetkezetesek a háztáji ál­latok számára... Az asszonyoknak, mint látni, igen jó érzékük van. Előbb meglátják a hibákat a férfiaknál és bizony véle­ményüket az elnök előtt sem rej­tik véka alá. Nem tetszik ez a veze­tőségnek. Asszonyi szóbeszédnek, pletykának tekintik megjegyzéseiket, pedig nagy igazság és tanulság rej­lik valamennyiök szívében. — Hogyan értékelik munkájukat? Hányan képviselik az asszonyokat a vezetőségben? — Csupán Kovács Margit tagja a vezetőségnek. Nem nagyon törődnek nálunk az ilyesmivel — válaszolja több asszony is. Ha a termelés valamennyi terüle­tén lelkesen és derekasan megállják helyüket az asszonyok, miért oly alacsony részarányuk a vezetőség­ben? Gál János agronómusnak, aki egy személyben a csoportvezető fun­cióját is vállalta, bizony el kellene egy asszonyi segítség, aki főleg a csúcsmunkák idején jelentős mér­tékben segíthetné a helyes munka­szervezést. Tisztában vagyunk vele, hogy az egészségtelen, maradi hagyományok visszahúzó ereje ezután zsugorodni fog. A falu átalakulását a paraszti gondolkodás átalakulása is követi. Ezt a folyamatot azonban tovább kell gyorsítani. A falusi pártszervei zetben előtérbe kell helyezni azt a feladatot, hogy az asszonyok is el­foglalhassák az őket megillető he­lyet a kialakult új faluban. SZOMBATH AMBRUS Az új háztartási cikkek kiállításán Pá­rizsban bemutatják a képen látható olajkályhát is. Előnye, hogy könnyen hor­dozható, tiszta és ott állítható fel, ahol a melegre legnagyobb szükség van. (ČTK - AFP felvétele.) ťr AZ UTÖBBI IDŐBEN a crystal jel­zésű cseh sör Ghanában Is közked­velt ital lett, egyre többet szállítunk ki belőle. Ezt a sört különleges te­herautókkal az őserdőben szétszórt bennszülött falvakba is eljuttatják. OJ MODERN REPÜLŐTÉR épül szovjet mérnökök terve alapján, szovjet segítség­gel Konakryban Guinea 3 éves tervének keretében. A BUKARESTI OPERA- ÉS BA­LETTSZltÍHÁZ az idei évad kezdete óta már 100 előadást tartott a bu­karesti ipari üzemekben. SZIMFONIKUS KÖLTEMÉNYT kom» ponált Patrice Lumumba emlékére Kon-, sztantin Dankevics ukrán zeneszerző. AZ ÁTLAGOSNÁL HÁROMSZOR TÖBB a néger munkanélküliek szá­ma. Philadelphiában az összes mun« kanélküliek száma 7 százalék, ugyan« akkor a négerek 28 százaléka van munka nélkül. TÖBB MINT KÉTEZERSZER adták elö New Yorkban Brecht Koldusoperáját. Most egy másik színmüvét is bemutatják. KIÄLLlTÄS LESZ ÁPRILISBAN Kai­róban, amelyen a Keramika csehszlo­vák külkereskedelmi vállalat képvi­selői különböző csiszoló korongokat, csiszoló papírokat és vásznakat stb. mutatnak be az ipari köröknek és a nagyközönségnek. HAT ÉRTÉKBŐL ÁLLÓ egészségügyi bélyeg sorozatot ad ki március 17-én a Magyar Posta. A bratislavai Nemzeti Képtárban Do­minik Skutecký 16 vászna tanúsko­dik festője életmüvének klilönböző sza­kaszáról s elképzelést ad a művész technikai és eszmei fejlődéséről. Gajaryban 1849-ben egy szegény szap­panfőző család hetedik gyermekeként szü­letett. Tíz esztendős, mikor özvegy any­jával Bécsbe költözik. A középiskolás fiú többet lát a főváros nyomorából, mint fényéből s 16 éves, mikor bejut az Aka­démiára, hol az uralkodóházat tömjénező történeti festés a vezérszólam, bár az ország már felszabadult a Bach-korszak szellemi jobbágysága alól, s a haladó elemek a valóság megismerését célzó realizmus felé hajlanak. Skutecký kitűnő szakmabeli képzésben részesül s ösztön­díjjal Velencébe kerlil. A régi kultúrem­lékek s a színes népi környezet meg­ragadják. A reneszánsz nagy színkeverői: Tizián, Giorgione Tintoretto müveinek lelkes tanulmányozója. A fiatal piktor­nemzedék kitör az Akadémia falai közül s a verőfényben a tarka népélet jelene­neteln ihletődik. Skutecký a szegényne­gyed lakója, napi hat krajcárból él meg. Szenvedéllyel tanul s megfesti önbizalmát, merészséget sugárzó első önarcképét, mely a lelki lényeg megragadásával már a jövő portrétistáját jelzi. 1870-ben el­jut MUnchenbe. Itt Ismerkedik meg a valóságlátó művészettel s az életfestéssel, ami hosszú időre fő műfaja lesz. 1873­ban a bécsi világkiállításon találkozik a kritikai realizmussal, látja Courbet, Munkácsy, Lelbl, Rjepin müveit, utóbbi erősen hat rá. Ebből az Időből való jö­vendő felesége: a besztercebányai ván­dortanító gyermekének, a kis bécsi var­rólánynak, Lőwy Cecíliának arcképe, mely művészi formálódása színvonaláról, érző meleg felfogásáról szól. Zohorba is el­látogat s a hazai föld sugallja első táj­képét (a legkorábbi szlovák tájképek egyike), mely szociális szemléltetésre jel­lemző. Majd hosszú éveket tölt Ismét a la­gúnák városában, hol közben divatos életképstllus alakult kl, mely a való élet helyett festői Idillt, boldog, szép embe­reket mutat, ötletesen anekdótázik. Ez a legjövedelmezőbb műfaj. A komoly és lelkiismeretes Skuteckýre is hat az irány­zat, hisz pénzre van szüksége, nősülni A tűz festője akar. A töméntelen ragyogó témában le­hetőleg tartalmat Is keres, megcsillog­tatja kedves humorát, megcsipkedi a pol­gár álszent vallásosságát. Remek színér­zékkel, gondosan festett képei nemzet­közi sikert aratnak. Megállapodást köt egy párizsi s egy angol műkereskedővel, Jellemző a 19. század annyit magasztalt művészi szabadságára, hogy ezek a kép­kufárok csak gyönyörű nőket, ájtatos lá­nyokat ábrázoló „kellemes" képeket ren­delnek. Skutecký emellett a tevékenysége mellett is elmélyed a reneszánsz realista alkotásaiban s belenéz a halászok, gondo­lások, csipkeverők életébe. Ezek a fest­ményei többet érnek, mint a színpadias, édeskés utcai és templomi jelenetek. Ve­lencei művel csúcspontját a Regatta győztese jelenti — népi típusok élő, mozgalmas lelkesedésben összeforró áb­rázolása. 1887-ben, dicsősége tető­pontján szakit a felszínes iránnyal, el­hagyja a kozmopolita szellemű Velencét. Hazavágyik s számot vet önmagával. Eti­kai vallomásszerű önarcképe tolmácsolja ezt. Alkotásai zömét azután arcmások ké­pezik: Múzsája, felesége egészséges érzék­kel, rajongó szerelemmel festett klasszi­kus felépítésű portréi, számos családi-, gyermek- és hivatalos arckép. Kiváló tí­pusokat formál, melyek kor- és kultúr­történeti adalékot szolgáltatnak. Sehol sem hízeleg a megrendelőnek, az ember testi és lelki valóságának lényegét keresi s ítéletet mond róla. A 40 éves festőt a nyugodt garamvölqyl városkában egyszerű témák vonzzák. (Besztercei piac, Paraszt­asszony, Sakkozók, Kártyavár. A nyara­lóban). A Garami tutajosokban a hangu­latos tálban egyszerűen, igazsággal érez­teti a dolgozók mindennapját. A valóság Iránti érdeklődés viszi a közeli rézhámo­rokba, a kovácsmühelyekbe. Eleinte a különleges légkör, a sötét boltozatok, a titokzatosan izzó olvasztókemence, a sa­játos fényhatások izgatják s az embernek csak mellékes szerep jut képein. De mi­helyt közeli kapcsolatba kerül a falat ke­nyérért robotoló munkásokkal, már meleg megértéssel figyeli nehézkes mozdulatai­kat, kifejező arcukat, belső valóságukat, s egyszeriben a munka lesz elképzelése hőse. Ezek a hámorábrázolások töltik ki életműve második szakaszát, leegyszerűsí­tett vonalvezetésükkel, józanabb színek­kel egyszerűen fejezik a munka dicsőíté­sét? 50 ilyen képe van, melyek az anyag­gal, a tűzzel megvívott harcnak a kivetí­tései. Tárgyilagosan, realista látással a tipikus valóságot hámozza ki. A krónikás érdeklődése szenvedélyes együttérzéssé forrósodik s így festi az egyén és a kö­zösség minden nehézséget lebíró erőfe­szítését. A munkafolyamat minden szaka­szát felidézi (Munkában, Rézolvasztás, Üstkovácsok, Pihenő, Ebéd). Mondanivaló­ját fokozatosan sűríti s egyre meggyő­zőbb és átéltebb a különböző fényforrá­sok megvilágításából felvillanó, keményen dolgozó férfiak megjelenítése. A „Munka után" mosakodó, felszabaduló Izomzatú alak egyéni igazsága egyúttal általános érvényű s ez a dialektikus egység mü­vének értékmutatója. A környezet és em­berábrázoláson kívül ezek az alkotások tanúskodnak egy régi iparágról s a tőkés idők munkamódszereiről és bíráló hang­jukkal jellemzik Skutecký állásfoglalását. Az 1914-es háború megrendíti a hu­manista érzésű művészt, a hámorban sem dolgozhat tovább. Csak hozzátartozóiról, barátjairól fest egy-egy lazultabb kézírá­sú, plenérhatású képet Utolsó, 1919-es keletű önarcképe egyszerű őszinte élet­bölcsességgel rendelkező embert mutat. Alkotótevékenységét 1921-ben a Műterem­ben c. kompozíciója zárja le. 40 évvel ez­előtt, március 13-án agyszélhüdés követ­keztében hal meg. A korabeli magva az mükritika a klasz­** szikus hagyományok megorzoje­ként és felújítójaként méltatja. Térey Gá­bor szerint Banská Bystricán ébred fel Skuteckýben a soká elnyomott igazság­érzés s a vágy, hogy úgy láthassa az életet, amint a valóságban van. Népi demokráciánk 1951-ben fedi fel igazában Skuteckýnek a nemzeti múlt haladó ha­gyományain alapuló alkotását. Művészi örökét következetlenségei, a hanyatló pol­gárság érzés- és gondolatbeli ellentmon­dásaiból eredő gyengéi mellett is nagyra értékeli lankadatlan igazságkereséséért, valóságérzéséért, emberiességéért és pél­dás ábrázoló művészetéért. BÁRKÁNY JENŐNÉ ÜJ SZÖ 2 * 1961. március 13. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom