Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)
1961-03-12 / 71. szám, vasárnap
ŰJ TÍPUSÚ KŐMŰVESEK A legutóbbi népszámláláskor még minden gondolkodás nélkül ezt diktálta az összeíróív „foglalkozása" rovatába: kőműves. Mi mást is mondhatott volna akkor magáról Molnár János? Hiszen keze még ma is, mintha csak mesterségének címere lenne, minden kézfogáskor elárulja, hogy gazdája régebben évekig mivel foglalkozott. „Régebben mivel foglalkozott?" Ez a mondat az olvasót talán félre ii^ vezethetné, ha nem mondanánk el egyet-mást történetünk hőséről. Azt gondolhatnánk, hogy ma már olyan munkahelyen dolgozik — mondjuk irodában —, ahol a kőművesszakmával még csak érintkezésbe sem kerül. Éppen ezért jutott eszembe Molnár János — március elsején —, a népszámlálás napján. Mert mikor a „foglalkozása" rovathoz érkezett, egész biztosan ő is elgondolkozott. És talán így morfondírozott magában: — KőmŰ... De nem, nem vagyok én már kőműves. De akkor meg mi a csoda vagyok? Mert én még ma is házat építek! Persze, Molnár János, a košicei panelgyár mestere nem az egyedüli, aki a népszámláláskor ilyen és hasonló gondolatokkal foglalkozott. De a sok közül kísérjük figyelemmel ennek az egy embernek a sorsát. Hogyan lett a kőművesből —, akinek a keze a tégla markolásához szokott, aki egyegy lakás elkészítésénél régebben hetekig vesződött, panelkészítő mester. A z üzem dolgozói ismerik Mol** nár elvtárs életrajzát. Tudja itt mindenki, hogy honnan indult, hogyan jutott odáig. Hadd beszéljen hát róla Ján Mesarč művezető. — Ogy láttuk itt valamennyien, hogy nagyon hozzánőtt Molnár elvtárs a régi mesterségéhez. Mert ő még mint kőműves itt dolgozott ennek a gyárnak az építésénél, ahol most vagyunk. Talán maga sem hitte, hogy életében utoljára teszi le a kőműveskanalat, mikor befejezték a gyár építését. Mert nemsokára beteljesült az, amiben hinni sem akart. A panelgyártóüzem mestereként kezdett dolgozni az egyik futószalagon, ahol bizony mások a körülmények, mint a téglával való építkezésnél. Hogy mi a különbség? Ne ereszkedjünk elméleti magyarázatokba, hanem nézzük meg azt, amit Molnár János és a többiek munkája eredményezett. Azért beszélek eredményekről, mert már áll az itt készített panelekből szerelt első négyemeletes, harmincnégy lakásegységet magába foglaló lakóház. Akkor sem túloznánk, ha az ismert szólás-mondással élnénk. Mert valóban gomba módra emelkedett ki a földből ez az épület. Ez év január 15-én hozták ide az első panelt, és 28 nappal később — feb... lőtte fel a Föld első mesterséges bolygóját, vagy ahogy a világ elnevezte, szputnyikját. ... fényképezte le a Hold láthatatlan oldalát és a képeket televízión továbbította a Földre. ... lőtt a világűrbe élőlényt. Lajka kutya komoly tudományos adatokat szolgáltatott. ...lőtt fel olyan űrhajót, amelynek utasai: Belka és Sztrelka kutya épségben visszatértek a Földre. ...lőtt fel több mint 6 és fél tonnás óriásszputnyikot. ...lőtte fel a Nap első mester séges bolygóját. ...lőtt rakétát a Holdra a Szovjetunió felségjelvényét ábrázoló emblémával. ... óriásszputnyikról rakétát lőtt a Venus felé. « TMdirsU • „BÉKEHADTESTEK' A Dalol a nyár előadása A Csemadok branci helyi szervezetének színjátszó csoportja bemutatta Sípos Jenő és Tarics József Dalol a nyfir című háromfelvonásos zenés vígjátékát. A színdarabot Kónya Miklós Igazgató rendezte. Az előadás során a színészgárda tudásának legjavát nyújtotta. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a Csemadok színiegyüttesének fáradozását. Lőrincz László, Branč. Valóra vált tervek Szocialista köztársaságunkban egyre közelebb kerül a falu a városhoz. így van ez Šarkanyban is, ahol nemrég építettek egy új kultúrházat, hogy a fiatalságnak biztosítsák a nemes szórakozást A šarkányí fiatalok tudták, hogy az új kultúrház számukra épül és ezért építésében nagyon sokat segítettek. Ezenkívül egy modern önkiszolgáló bolttal is büszkélkedik a falu. Nagy hiba azonban, hogy nem mindig áll a vevők rendelkezésére megfelelő mennyiségű áru. Korszerű tűzoltószertár is épült a faluban, amely lehetővé teszi a tüzoltófelszerelések elhelyezését. Mindezeken kívül még sok változás történt a faluban úgy, hogy aki tíz évvel ezelőtt járt ott, ma már rá sem ismerne. Steankovics Vilmos, PTŠ Komárno ÜJ SZÖ 4 * 196 1- március 12.
