Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-04 / 63. szám, szombat

v -KÖNYVEKRŐL^ EGY SZÁZESZTENDŐS KÖNYV MÁIG ÉRÖ TANULSÁGA Harriet Beecher—Stowe : Tamás bátya kunyhója Több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1852-ben jelent meg először egy amerikai lap hasábjain H. Beecher-Stowe TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA című regénye, amelynek ötödik magyar kiadását a közös könyvkiadási egyezmény keretében Réz Ádám igen gondos fordításában és kitűnő előszavával ezekben a hetekben kaptuk kézhez, x GYERMEKKOROMNAK kedvenc ol- kap és öregségében felfordulhat éhen, vasmánya — amelynél hatásosabbat ha már nem tud a gazdának haszés megrendítőbbet keveset produkált not h&jtani. Beecher-Stowe lelkész a világirodalom — már megjelenése családból származott és lelkészhez idején vádiratot jelentett azok el- ment feleségül, amit az érdekesség len. akik a rabszolgatartó déli álla- kedvéért azért említek, mert ez a mokban a legkörmönfontabb okosko- lelkész-lány és pap-feleség egy évdással, nemegyszer a bibliára hivat- századdal ezelőtt ki merte mondani, kozva védték és igazolták a rab- hogy a vallás őrei is védték a rabszolgatartás „emberiességét." szolgaság „sajátos intézményét". H. Beecher-Stowe valamennyi élet- Hadd igazoljam ezt egy kis idérajzírója megegyezik abban, hogy a zettel: valójában igen egyszerű, művészileg „— Kétségtelenül a gondviselés sok tekintetben kifogásolható könyve akarja úgy, hogy az afrika fajta szolnagymértékben hozzájárult ahhoz, gasorban éljen — mondta egy szihogy az aboliciót. a rabszolgák fel- g

0rú arcú, fekete ruhás gentleman, szabadítását hirdetők túlsúlyba jutottak és törvények révén elérték, hogy a középkornak ezt a legszöregy

/ lelkész aki a fülke ajtaja mellett ült. — A Szentírás is azt mond ja: „Átkozott legyen Kanaán: a szol nyűbb maradványát felszámolják a gák szolgája legyen." déli államokban. Közel egy évszázad telt el a tör Igazán, koma, ez az értelme annak a textusnak? — kérdezte egy vény meghozása óta, amely szabad- hosszú ember, aki ott állt mellette. ságoť adott a négerek millióinak és megszüntette a legkiáltóbb bűnöket, fizikai bántalmazásukat, áruba bocsátásukat, családok durva szétszakítását és általában az embervásárt de teljes szabadságról és igazi nunk ez ellen. — Kétségtelenül. A gondviselésnek kifürkészhetetlen okokból úgy tetszett, hogy századokkal ezelőtt szolgaságra ítélje ezt a fajtát; tehát még gondolatban sem szabad lázadozegyenjogúságról még ma sem beszélhetünk. Még az északi államok— Hát ha a gondviselés akarata, csak rajta, vásároljuk a niggereket ban is bizonyos mértékben jogtala- nem igaz fordult a hosszú emnok» másod- és harmadrendű állam- ber Haleyhoz, aki zsebrevágott kézpolgárok, akiket nem tűrnek meg a zel álldogált a hajó kéménye melfehérek lakta negyedekben, szálló- lett, s élénken figyelte a beszélgedákban és más nyilványos helyeken; tést. művészeket, énekeseket bojkottálnak, _ (jgy bizony — folytatta a hóafrikai küldötteknek a jobb hotelek- rihorgas idegen —, bele kell tőrödben ajtót mutatnak. Délen ennél nünk a gondviselés akaratába. Arra sokkal rosszabb a helyzet, a faji v

aió a nigger, hogy megvásároljuk, megkülönböztetés formája itt jóval ide-oda szállítsuk s elnyomjuk, nem durvább, iskolai kizárásokkal kezdő- egyébre." dik és lincseléssel végződik. íme, a lelkész feleség félreértheH. Beecher-Stowe könyvének leg- tetlenül ki meri mondani, hogy a nagyobb érdeme, hogy egy lebilin- vallás és a déli egyház helyeselte a cselö történet keretében. Tamás bá- rabszolgaság intézményét, a lelkészek tya sorsának, és egy fiatal néger korántsem hirdettek humánus eszméházaspár kalandos szökésének vázo- ket, hanem bibliai idézetekkel vélásával sorra rámutat minden em- delmezték azokat, aki óriási haszbertelenségre, amely az eldurvult no

t élveztek a rabszolgarendszeren félfeudális és kapitalista környezet- alapuló gyapottermesztésböl. ben egy tártfynak tekintett négert D

e • Bee

cher-Stowe merészebb érhet. A jólelkű, végtelenül jellemes, következtetésekhez is eljutott. Tudolgos Tamast egy nap eleri tar- datában volt anna

k_ hogy a ra

b_ sainak sorsa: ot is lelektelen tárgy- szo!gatart6 re

ndszer barbarizmusra IrAvit- nliHiňl/ -i r\ n07fÍQhri7 L-ornl ... ... ként eladják, jó gazdához kerül ugyan, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy családjától, feleségétől és kiskorú gyermekeitől elszakították. A végzet rajta is beteljesedik, amikor ezt a jó gazdát egy kávéházi és durvaságra nevel és tudta azt is, hogy az elnyomott tömegek egyszer fél fognak lázadni és „az alsó osztályból felső osztály lesz." KiSsé naivul hat, ahogy ezeket a „vörös republikánus szólamokat" verekedésnél halálosan megsebesítik. szóyá teszj de ha a kort nézzü

k _ A várt szabadság helyett egy ember- a körülményeket, amelyek közt a ségéből kivetkőzött ültetvenyes mar- Tamás bát kunyhój

a megszületett, kába kerül, aki dühében halálra korbácsolja. el kell ismernünk, hogy nem minden napi bátorság és kemény akarat kelDIÓHÉJBAN ennyi a regény tör- lett kimondásukhoz. ténete, voltaképpen csupán keret ahhoz, hogy az írónő számtalan példával elmondhassa és igazolja, hová Az írónő szava különben máig érően aktuális. Amikor gondviselésről és afrikai fajtáról beszél, óhatatvezet a rabszolgaság tenye, mennyi ,

an

u, is eszünkbe jut

i hogyan puszgonoszságának kútforrása. A crnzda títoUa el Kongőban a fek

eték millióit elveheti az anyától a gyereket, a haszon kedvéért ugyanez a „gondasszonytól a férjét és mas férfihoz vis

ei

és", hogyan vágatta le ezrek kényszeríti, a fiatal lányokat testileg dolgo

s jobbját, ha képtelenek voltak kihasználhatja, a nemzett gyereket, a a kivetett fejadót megfizetni. Ansaját gyerekét pedig vagyontárgy- g

oiában és má

s

utt még ma is raként kezelheti. Legree ültetvényes, kásr

a hullanak a jogfosztottak, a Tamás bátya utolsó gazdája a leg- gyar

mäti rabságból fel nem szabadímesszebb megy a gonoszságokban: totta

k_ noh

a jól tudjuk, hogy az elpuszta anyagi szempontbol halaira nyom

ottak emberileg és erkölcsileg éhezteti, halálig dolgoztatja rabszol- j

óva

l értékesebbek, mint elnyomóik, gáit, mert kevés pénzért ujabbakat H Beecher-Stowe szép és igaz vehet. könyvének — amely egyaránt szól És nincs védelem, bíróság elé nem az ifjú olvasóhoz, mint a felnőtthez állhat az ilyen tárggyá alacsonyított — ez az egyik máig érő nagy tarabszolga; ha beteg, orvosságot nem nulsága. EGRI VIKTOR ^UTAZAS KÖZBEN M. Makkai Piroska: Tánc Sokszor egy bizalmas, meghitt mosoly vagy megértő, együttérző szó is elegendő ahhoz, hogy az egyik ember kitárulkozzék a másik előtt. Most a vonatfülkében is hasonló történt. Az ablak előtt két katona ült, egy ukrán és egy magyar. Szabadságot kaptak és hazafelé tartottak. Az utóbbi fiatal házas volt, a másik nőtlen. A gyorsvonat még állt, mindketten kinéztek az ablakon, egy fiatal kalauznöre mosolyogtak, aki természetesen visszamosolygott. Az ukrán felsóhajtott: — Kár, hogy nem utazunk a másik vonattal. A nős katona rápillantott karórájára és azt válaszolta, hogy még van idejük, leszállhatnak, megismerkedhetnek vele... — Ha akarod elintézem neked ... Volt valami tárgyilagos hetykeség a hangjában, és különösen a „neked" szócskában jutott ez kifejezésre, mintha azt mondta volna, engem ilyen ismerkedés már nem izgat, én már túl vagyok rajta. Felfigyeltem a hangjára és alaposan megnéztem. Szőke, kékszemű ka-, tona volt, tűnődő mosoly pihent szabályos arcán, noha a társához beszélt, közben jgz ablakon át kikacsintott a kalauznöre, mégis úgy tetszett, hogy gondolatai messze kalandoznak és hogy merőben más valami foglalkoztatja, mint ez az ingerkedő, felületes jrték. A másik katona azonban olyannyira benne volt ebben a szemező játékban, hogy szinte kuncogott..., amolyan vak, céltalan nevetések törtek fel belőle. Amikor a vonat elindult, bánatosan felsóhajtott: — Jaj, pedig hogy megöleltem volna... és szemérmesen belepirult a sóhajtásba. A másik, a nős fölényesen oldalba bökte és pajtáskodva foghegyről odamondott neki: — Ugyan ne kukorékolj! Ezzel a kis kaland véget ért, nem esett többé szó sem a kalauznöról, sem az ölelésről. A nős katona a csomagtartóról leszedte kis bőröndjét, kenyeret<' konzervet vett ki belőle, amit a kaszárnyából magával hozott. Nyomban utána elővette olcsó bicskáját, nagyot kanyarított a kenyérből, szakértelemmel kinyitotta a konzervet, széles mozdulattal társa felé nyújtotta, végül udvariasan felém fordult, a vendéglátó magatartásával egy*. sörös üveget is előhúzott az ülés alól és megkínált étellel, itallal. Ettünk, ittunk, így kezdődött ismeretségünk. Az idősebb jogán kérdeztem, ö pedig készséggel válaszolt. Kiderült, hogy traktoros. Amikor Leleszen dolgozott, megismerkedett egy kislánnyal, és még mielőtt bevonult volna, megnősült. Nemrég fia született, körülbelül hat hónapos lesz, és bizony nagyon izgatja, milyen az ő „nagy fia", hogy fejlődik, mosolyog-e már ? ... Minden pénzét egyébként, amit a kaszárnyában kapott, a fiára költötte, feleségének csak kölnivizet vásárolt. Az ajándékcsomagot mindjárt ki is bontotta előttem, bébi-pú-' der, szappan, finom kenőcs, egy csörgő és természetesen az elmaradhatatlan dudli is napvilágra került. Amikor így sorra megmutatta az ajándékholmit és szépen újra visszarakosgatta kopott kis kofferébe, nekem az volt a benyomásom, hogy a lelkét tárja fel előttem. Ettől kezdve, miután látta, hogy tetszik nekem viselkedése, megértéssel hallgatom és helyeslém sajátos, pazar ajándékait, vallani kezdett mindarról, ami foglalkoztatta. Elmondta, alig várja már azt a pillanatot, hogy viszontlássa asszonyát és gyermekét. Csak most, amióta bevonult katonának, tudja, menynyire szereti a feleségét. Hetenkint háromszor ír neki. Maga sem érti... de ő, aki házassága előtt játszva ismerkedett meg a nőkkel, amióta megházasodott, más nő nem létezik számára, csak a felesége. Mindazt, amit a katonaságnál átél, aprólékosan megírja neki, hadd tudjon meg mindent róla. Igaz, a leveleire felesége csak hetenkint egyszer válaszol, de hát ez nem csoda, hisz a kisfia nagyon lefoglalja ... Vajon tudom-e, mit jelent egy ilyen kisfiú, amint kis karjaival ágaskodik az anyja felé ... Apró, egészen apró kis keze van, és az újjai... A katona elhallgatott és elmerülten a saját hatalmas traktoros kezére pillantott. Kidolgozott, kérges, izmos, erős keze volt. — Majd ha felnő, olyan erős lesz a keze mint az enyém. Munkára, a munka szeretetére fogom nevelni. Tudja — mondta elgondolkozva egy érett, tapasztalt ember komoly hanghordozásával — a munka hűségre nevel. Aki szereti a munkáját, az szereti feleségét és gyermekét. Az én apám nem szerette a munkát, az anyámat sem szerette és engem se. .. családja helyett az italt szerette. Ha megjött az este, mindketten rettegéssel virrasztottunk és vártunk rá. Képzelje, még nem voltam hat esztendős és már rettegtem. Már akkor, gyerekkoromban megfogadtam, ha nagy leszek, mindent megteszek, hogy anyám ne rettegjen. A katona itt elhallgatott, kutatva, bizalmatlanul, ugyanakkor kicsit zavartan rámnézett. Én szemrebbenés nélkül álltam a tekintetét. — Nem is tudom, — folytatta — miért mondom el mindezt magának? Azt sem tudom, érdekli-e? ... De hát annyira tele vagyok tettvággyal. Szeretnék már szövetkezetünkben szántani, vetni, aratni. Szeretném, ha mindenki olyan boldog lenne, mint én. Folyton a feleségemre, a kisfiatnra és az anyámra gondolok. — És fogadalmát betartotta? A katona riadt, zavart tekintetet vetett rám. Elfelejtette, milyen fogadalomról volt szó. Aztán eszébe jutott és elmosolyodott. — Persze, betartottam, — válaszolta hévvel. — Mielőtt bevonultam, mindent elkövettem, hogy tető alá hozzam új családi házunkat. Legyen az anyámnak saját portája. Igaz. kaptunk az államtól 20 000 korona segélyt is, mert házunkat a háborúban lebombázták. Államunknak bizony sokat köszönhetek. A felszabadulás után anyám* özvegy lett, és hogy levegyék a sok gondot, engem egy intézetbe helyeztek el, ahol tanulásomról és teljes ellátásomról gondoskodtak. Amikor onnan kikerültem, a traktoros mesterséget választottam, s így lettem ember. A katona még sok mindent elmondott egykori keserves életéről, azt is, hogy anyját sajnos tönkretették a rettegéstől zsúfolt évek... Most pillanatnyilag nem tudja, hová menjem előbb, a feleségéhez-e vagy az anyjához ? ... Végűi úgy döntött, hogy először a feleségét látogatja meg, éjjelre ott marad, és másnap felpakolja az asszonyt meg a gyereket a vonatra és viszi az anyjához őket. Hadd örüljön, megérdemli ... Ekkor újra elhallgatott, majd hirtelen azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy hát most itt az ideje, hogy én beszéljek valamit magamról. Nevetve szabadkoztam, hogy mindaz, anýt elmondanék, távolról sem olyan izgalmas, és érdekes, mint az, amit ö elmondott. Hisz ö most kezdi az életét, amellett igen kedvező körülmények kőzött kezdi... De a katona váltig ragaszkodott kérdéséhez, így hát megmondtam, hogy újságíró vagyok. — Persze, — szólt erre a katona mosolyogva — maga mindezt most megírja, amit elmondtam. — Lehet. — Ha tudtam volna, mi a foglalkozása, ki nem nyitom a számát. — De hát miért, mi szégyen van abban, ha bei állottá nekem, hogy szereti a feleségét, gyerekét, édesanyját és hazáját? — Valóban, ezért nem kell szégyenkeznem — szólt csendcsen. — Csakhogy a nevét még nem tudom. — Balogh Pistának hívnak. És ne felejtse el, traktoros vagyok. Ojra mosolygott. És kék szeme ragyogott, benne volt a ragyogásban az asszony, a gyerek, az anyja és szülőföldje iránti szeretete. SZABÓ BÉLA Üj bibliográfia jelenik meg Heine összes műveiről, életéről, működéséről a weimari Arion-kiadásában, Gottfried Wilhelm lipcsei tudományos kutató és könyvtáros, továbbá Eberhard Galley, a düsseldorfi Heinearchivum vezetőjének szerkesztésében. Hogyan segítheti a kritika a népművészeti alkotást ? H -- a a hivatásos művészet értékelésének vezető' ' szempontjait keressük, nem szabad megfeledkeznünk a népművészeti alkotás értékeléséről sem. A népművészeti alkotásnak ugyanis sokkal több problémát kell megoldania, mint a hivatásos művészetnek, ami különösen azért lehetséges, mert az úgynevezett hivatalos, avagy szakszerű kritika mindeddig nem találta meg az e művészeti ág értékeléséhez vezető utat. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy sokan még mindig lebecsülik ezt a mozgalmat, másrészt pedig csak igen kevés műbíráló' iparkodott ezen önkéntes, műkedvelő művészi tevékenység értelmének s lényegének megértésére. Nem az a célom, hogy részletesen elemezzen^, mily nagy jelentőségű társadalmunkban a műkedvelő művészek e mozgalma. További kibontakoztatásának távlatait kitűzték a mübírálat jelenlegi feladatairól tárgyaló országos konferencián és nemsokára párt-dokumentumban is közlik hazánk lakosságával. E helyen csupán arra szeretnénk rámutatni, hogy jelenleg több mint félmillió műkedvelőt 'egybetömörítő, mintegy 20 ezer különböző művészkollektíva működik hazánkban. Nincs talán egyetlen olyan művészeti ág, vagy műfaj, amelyben nem nyilvánulna meg hazánk dolgozóinak művészi tehetsége. A műkedvelők színiegyütteseinek, a bábszínházaknak tevékenysége, a művészetről tartott előadások, a népi mesemondás, a zene-, dal-, tánc- és képzőművészet, a műkedvelő fényképészet, a keskenyfilm — mindez felébreszti az emberek érdeklődését, akik szabad idejükben sok száz órát szentelnek nemes kedvtelésüknek, művészi képességük s tehetségük fejlesztésének. A népművészeti mübírálat fogyatékosságai A mübírálat rendszerint csak nagyszabású művészi versenyek, szemlék alkalmából veszi figyelembe az említett tevékenységet. A legkiválóbb együttesek és körök vezetői évente csak egyszer jönnek össze egyes műbírálókkal a Hronovban, Píseken, Kubínban, Prostéjovban, Chrudímban, Východnán és Strážnicén rendezett művészi szemléken vagy a Csemadok dal- és táncegyütteseinek országos bemutatóin, ám igen ritkán találkoznak velük munkahelyükön avagy lakóhelyükön, tehát ott, ahol irányítják a műkedvelő-együttesek és körök tevékenységét. Valóban nagy merészségnek tűnhet, ha csak néhány csúcsrendezvény alapján akarnánk írni, általánosító következtetéseket levonni a népművészeti alkotás mozgalmáról. Cikkünl.ben ezért csak néhány részkérdésről és a népművészeti alkotá- e vütteseiben megnyilvánuló tipikus jelenségekről tehetünk említést. A kritikus nem ismeri közelebbről az együttes tagjait, nem tudja, milyen környezetben élnek és milyen a kulturális-nevelő tevékenységük. Ezért fordulhat elő például az, hogy a lapokban dicsérő bírálatot olvashatunk valamelyik együttesről, amely bár színvonalas előadással szórakoztatta a közönséget, de teljesen helytelen erkölcsi-politikai légkörben él, egyénieskedő, öntelt emberekből áll, akikről semmiképpen sem állítható, hogy jó magatartást tanúsítanak rendszerünkkel szemben. Csak azért lépnek fel, mint műkedvelők, hogy babérokat arassanak, nem forrtak össze a munkahelyükön dolgozó kollektívával. Az il - légkörű együttesben ezért burjánzik el az egészségtelen profeszszionalizmus, a pénzéhség, a haszonlesés stb. Mivel a kritikus mindezt nem tudja, ava^y a rendelkezésére álló rövid idő alatt nem veszi észre, csak azt veheti figyelembe, amit a színpadon, a dobogón láthat, s éppen ezért nem is lehet helyes az értékelése. \ Az ilyen mübírálat csak árthat a műkedvelők mozgalmának, mert támogatja a mi'.- említett egészségtelen irányzatokat, amelyekkel ' pedig narcosan kellene szembeszállnia. Hasonló a helyzet az esetben is, ha a túlzott követelmények szempontjából gyengébb az előadás művészi hatása, s a kritikus nem érdeklődik az iránt, milyen feltételek között fejti ki az együttes tevékenységét. és hogy példás dolgozók, szocialista munkabrigá^ok kezdeményezői stb. tömörülnek az egyesületbe, nincs arról tájékoztatva, milyen nagy anyagi áldozatok árán — sok esetben saját költségükön — állították össze színpadjukat, mily gyakran segítettek a helyi kultúrház építésében, végeztek brigádmunkát a faluban, s ők azok, akik kezdeményezői környezetük minden kulturfilis és társadalmi megmozdulásának. A mübírálat viszonya a mindennapi élethez Bárki feltehetné a kérdést, hogyan függ ez össze a műbírálattal ? Hiszen a műbírálatnak elsősorban a művészi ÜJ SZÖ 6 * 1961. március 4.