Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-26 / 85. szám, vasárnap

Érjünk el döntő fordulatot a mezőgazdasági termelésben Az EFSZ-ek V. kongresszusának vitafelszólalásaiból A földművelésügyi miniszter és Antonín Novotný elvtárs beszéde után a szövetkezetek országos kong­resszusa a küldöttek vitafelszólalá­saival folytatta tárgyalásait. Ján Volf, a dél-morvaországi kerületben levő hybralci Május elseje EFSZ el­nöke a nagyüzemi technológia mi­előbbi érvényesítésének szükséges­ségéről beszélt. AZ ÚJ MUNKAMÓDSZEREK ELŐNYEI Nem hiába tartják szövetkezetün­ket az új munkaformák bevezeté­sében úttörőnek — mondotta. Külö­nösen a takarmánybetakaritás gépe­sítése terén dicsekedhetünk jó ered­ményekkel, ahol rátértünk a széna és más zöldtakarmányok géppel tör­ténő szárítására. Nem csupán azért igyekeztünk bevezetni a gépesítést, hogy ezzel a betakarítás idejét lé­nyegesen lerövidítsük, mint ezt so­kan gondolják A széna szárításává! leginkább az a célunk, hogy meg­akadályozzuk a nagyon fontos táperő elértéktelenedését, jó minőségű ta­karmányt biztosítsunk az állatállo­mány számára. Ennek az eljárásnak és gondoskodásnak köszönhetjük, hogy az állatok hasznossága a téli hónapokban sem csök­kent. Az állam iránti kötelezettsé­geinket ezért folyamatosan teljesít­hetjük. sőt az év elejétől tejből 10 ezer literrel adtunk többet a közel­látás céljaira. AUGUSTÍN DVORSKÝ, a Devinská Nová Ves-i EFSZ "küldötte a terme­lés fokozásáról és az önköltségek csökkentéséről tájékoztatta a kong­resszust. — Mi nagy súlyt fektetünk a belterjes gazdálkodás megszerve­zésére — hangsúlyozta. Körzetünk szövetkezetei nem minden esetben kísérik figyelemmel a termelési ki­adásokat. Ezzel szemben elmondha­tom, hogy nálunk tavaly egy korona jövedelem elérésére 0,40 koronát terveztünk, s az év végén örömmel állapítottuk meg, hogy a költség csupán 0,25 koronát tett ki. A ter­melőeszközök gazdaságos kihasználá­sa eredményeképpen megfelelő mér­tékben dotáltuk az alapokat és ju­talmaztuk a tagság munkáját. Járási méretben átlagosan 17 százalékkal, szövetkezetünk edig 19,3 százalékkal töltötte fel az alapokat. Továbbra is nagy súlyt fektetünk az elsődleges nyilvántartás betartására, melyre a szövetkezet egész tagságát sikerült mozgósítanunk. SZILÄRD JUTALMAZÁS A SZÖVETKEZETEKBEN — Nagyon fontos kérdése ez ma szövetkezeteinknek — mondotta Ka­réi Šuranský, az Uh. Hradište—Ma­ratice-i EFSZ elnöke. Három éven keresztül úgy dolgoztunk, hogy át­térhessünk a szilárd jutalmazás be­vezetésére. A szövetkezet évi bevé­Villamositották a Kelet ­kazahsztáni szovhozokat A Kelet-kazah szűzföldek vala­mennyi szovhozát villamosították. A napokban kapcsolták be az utolsó szovhozokat az állami energiaháló­zatba. A növénytermesztésben és állattenyésztésben már az irtisi ví­zierőművek olcsó energiáját hasz­nálják. teléből fokozatosan annyit helyez­tünk a tartalékalapra, hogy ez az összeg 1960 év végén már 177 ezei koronára gyarapodott. Miben mutat­kozott meg a szilárd pénzbeli jutal­mazás előnye? A teljesítménynormák szerinti díjazás lehetővé tette, hogy szövetkezeteseink lássák és tudják az elvégzett munkáért, milyen juta­lom illeti meg őket. Ez igen serken­tőleg hatott a termelés fokozására. Nagy hibát követtünk el azonban, hogy a pénzbeli jutalmazáson kívül — mely 20 koronának felelt meg — minden 1000 korona kereset után még 100 kilogramm természetbeni jarandósápot mértünk ki a tagoknak azonkívül, hogy egy-egy teljesít­ménynormára 2 kilogramm gabonát kaptak. Ez igen sok szemestakar­mányt vont el a közösből. Ez idén a természetbeni járandóságokat már a tagok szükségleteihez igazítottuk, s nem fordulhat elő, hogy egy-egy család annyi gabonát kapjon, mely meghaladja szükségleteit. Ha nem teremtettünk volna rendet a gabona elosztása körül, nem teljesíthetnénk négy év alatt a mezőgazdasági ter­melés ötéves tervének feladatait. FOKOZZUK A TAGOK SZAKKÉPZETTSÉGÉT Dvorák elvtárs a rochynovi járás­ban levő borovnicai szövetkezet el­nöke felszólalásában az EFSZ-tagok szaktudásának növelésével foglalko­zott. Nemcsak a talajművelésnek, a beruházások helyes elosztásának, ha­nem a szakképzettség fokozásának is első helyre kell kerülnie a szövet­kezetekben. A nagyüzemi termelés helyes szervezése és irányítása meg­követeli, hogy több tudással rendel­kezzenek szövetkezeteseink, mint amennyit az egykori polgárj vagy a kétéves mezőgazdasági iskoTa nyúj­tott. Eren a téren különböző néze­tek alakultak ki. Egyesek azt han­goztatják: nem kell az embereket iskolába küldeni, inkább növeljük a munkaerők számát, mert így sokkal jobban boldogulhatunk. Ez a nézet — nem is kell mondani — rövidlá­tásra vall. Ilyen és hasonló okokból járásunk területén 15 szövetkezeti funkcionárius maradt távol tavaly az iskolától. A mi szövetkezetünkben sok fiatal dolgozik, akik a munka mellett még tökéletesítik tudásukat, növelik szakismereteiket. HATSZÁZ MÁZSA CUKORRÉPÁT HEKTÁRONKÉNT Juraj Lopatník neve már nem is­meretlen az országban. Tavaly 5 hek­táros kísérleti parcellán 1300 mázsás hozamot ért el cukorrépából. — Ez idén — jelentette ki a kongresszus küldöttei előtt — 220 hektáros te­rületen 600 mázsára emeljük az át­lagos hektárhozamot. Ha el akarnám mondani, miben gyökereznek sike­reink. akkor röviden csak ennyit mondhatok: adjuk meg a talajnak, amit. kíván, és tartsuk be az agro­technikai irányelveket. Tapasztalat­ból mondhatom, hogy a cukorrépa legnagyobb ellensége a gyom. A cseh­országi kerületekben, a nyugat-szlo­vákiai kerület szövetkezeteiben ta­valy jól megművelték a répaföldeket. A kelet-szlovákiai kerület szövetke­zetei pedig még mindig nem tuda­tosították, hogy a gondos növény­ápolással megkétszerezhető a ter­méshozam. A KAUCSUK VÁROSA •HP" A csőhíd, hátul a 120 méter magas kémény. A lábam a földbe gyökeredzett amikor megláttam a kalupyi kaacsukgyár építkezését. A kezdet kezdetén jártam itt. Az első bri­gádmunkások csákánnyal és ásóval a kezükben akkor kezdték meg ezen a hatalmas ifjúsági építkezésen a munkát. Mikor volt az? Lehetsé­ges, hogy csak két és fél évvel ez­előtt? Josef Brzoň, a CSISZ-bizottság el­nöke nem osztozik meglepetésem­ben. Akik állandóan itt vannak, nem érzékelik annyira, micsoda változá­son ment át ez a táj. Egy betonke­verőgép volt az egész mechanizá­ció, különben körös-körül, amerre a szem ellátott, mező, pusztaság. S ma? Nem tudod, hova nézz előbb. Készen van a kilencemeletes admi­nisztrációs épület, a mechanikus mű­helyek, a központi laboratórium (ide rövidesen átköltözik a gottwaldovi kaucsuk kutatóintézet), a központi raktárépületek, a hőerőmű a 120 mé­ter magas kéménnyel, a csőhíd, ame­lyen a különböző vegyianyagokat, folyékony nyersanyagokat fogják szállítani. Befejezés előtt áll az úgynevezett érintkezési kemence, amely alatt azonban ne egy kemen­cét, hanem egy óriási modern épü­letet értsünk, ez lesz a szíve a mes­terséges kaucsuk gyártásának. Már messziről kacérkodik a piros vakola­tú központi konyha és ebédlő 'kor­szerű épülete. Ez már működik, most természetesen az építők rendelkezé­sére áll. Mellette az egészségügyi központ, amelyet május 1-én nyit­nak meg. S hogy mi nincs készen, mi van épülőfélben és hány helyen csak most kezdik az ásatásokat, ?r­ról lehetetlen lenne nem beszámol­ni. A lényeg az, hogy az eredeti ha­táridőt lerövidítve 1963. április 1-én a szocializmusnak ez az egyik leg­nagyobb müve működésbe lép s megkezdődik nálunk is ennek a rendkívül fontos nyersanyagnak a gyártása. Az alábbi néhány adat vi­lágosan szemlélteti, milyen jelen­tősége van a mesterséges kaucsuk előállításának. Jelenleg a világ kau­csukszükséglete évenként 4 millió tonna. Ennek a mennyiségnek a fe­lét természetes forrásból, a másik felét szintetikusan — mestersé­gesen előállított kaucsukból fedezik. Tíz-tizenöt év múlva már 8—10 mil­lió tonna lesz a világ kaucsukszük­séglete. Egy esőköpenyhez például 1 kg, személyautóhoz 100 kg, au­tóbuszhoz 240 kg, repülőgéphez 300 kg, tengeri hajóhoz 68 000 kg kau­csukra van szükség. Nemcsak ná­lunk, más államokban is épülnek mesterséges kaucsuk-gyárak, mert iiiaiiifiiiiiiiiiiiiii*tiiiiiiiiiii(iiiii(itiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiifiiEititiitiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiffiiiiiiiiniiiiii[i A kontrái palotái,an : VÉLEMÉNYEK N ovotný elvtársnak az EFSZ ek V. kongresszusán pénteken tartott beszédét gyakran szakította félbe a tapsorkán, az egyetértés, a tetszésnyilvánítás szívből fövö kifejezője. A mezőgazdasá­gunk jövőjéről, a szövetkeze­tesek nyugdijának rendezésé­ről, a szakembereknek a gyakorlati munkától való ide­genkedéséről, a mezőgazdasági gépek drága főjavításáról stb. mondott megjegyzései a fo­lyosón is élénken foglalkoz­tatták a küldötteket. Idézek néhány, a szünetben elhang­zott véleményt: „ÉN, AZ EGYSZERŰ ASZ­SZONY ..." - így kezdte meghatottan a mosteki Mjrie Do stálo vá ­sohasem gondoltam, hogy a köztársasági elnök, akinek az ország legfontosabb prob­lémái nehezednek a vállára, minden mezőgazdasági dolgot ilyen aprólékosan ismer. Iga­zán szépen, szívünk szerint beszélt. ÖNDER ELVTÁRS, a rožňavai járás küldötte így nyilatkozott: - Nekem az tetszett a leg­jobban, amit a falvak fejlesz­téséről mondott Novotný elv­társ. Nálunk a roiňavai já­rásban sok a 250 - 300 la­kosú falu. Azokat csak akkor emelhetjük a város színvona­lára, ha a kisebb falvak a kulturális és egyéb központok létesítésében összefognak. A mezőgazdasági termelést is csak úgy szakosíthatjuk, ha nem 200 - 300, hanem 2000 -3000 hektáron gazdálkodnak majd a szövetkezetek. CSANÁDI LÁSZLÓ jeUovcei traktoros több kér­déshez hozzászólt, most csak egyet idézeki — Sokszor mondjuk, hogy javítás helyett inkább az ócskavasba küldhettük volna a traktort, amikor a lavítás után a gépállomás elküldi a számlát. A drága gépjavítás­ról igen alapos véleményt mondott Novotný elvtárs. A SZAKEMER-KÉRDÉST kétszer is aláhúztam jegy­zetfüzetemben, — mondotta Fazekas Ferenc, a trebiSovi járás küldötte. - Sajnos, az bizony nagyon igaz, hogy a kitanult mezőgazdasági szak­embereknek még a fele sem dolgozik a termelésben, job­ban vonzza őket az irodai asztal. Ezt azért állítom, mert azok közül, akikkel együtt végeztem a mezőgazdasági iskolát, csak néhányan — alig 20 százalék - dol­gozunk a termelésben. „MEG KELL SZÍVLELNÜNK" A levicei járásban levő hulvinkai szövetkezetből Kmo­tricová Anna részesült abban a megtiszteltetésben, hogy képviselheti szövetkezetüket a kongresszuson. A fiatal fejőnő így foglalta össze vé­leményét: - Most látom, milyen nagy problémái okoz közellátásunk­nak az alacsony tejhozam. Ogy gondolom, valamennyi­ünknek meg kell szívlelnie Novotný elvtárs szavait. Ha hazamegyek, kezdeményezni fogom, hogy a mi szövetke­zetünkben tehenenként egy literrel növeljük a napi tej­hozamot. SOKAK VÉLEMÉNYE — Én a sok minden között különösen arra figyeltem fel, — mondotta egy bajuszos bácsi, — hogy rövidesen ren­dezni fogják a szövetkezetesek nyugdíját. Mi idősebbek en­nek igazán szívből örülünk. Azt hiszem, ezzel sok ember véleményét tolmácsolom. UHLIAR MÁRIA, a Tekovské Luiianky-i EFSZ küldötte is jól megjegyezte a beszéd reá vonatkozó részét. A csinos baromfigondozó rö­viden csak ennyit mondott: — Hatan vagyunk a ba­romfifarmon, valamenni/ien leányok, asszonyok. Most szervezkedünk, a szocialista munkabrigád címért fogunk versenyezni. Ezért ebben az évben tyúkonként 130 tojásnál nem adjuk alább. Még sokan és sok mindent mondtak, mindenki p maga munkaszakaszára vonatkozó részt jegyezte meg a legjob­ban. Novotný elvtárs minden szava tettekre serkent, célba talál! -ti a növekvő keresletet túlnyomórész­ben mesterséges kaucsukkal kell ki­elégíteni, az ültetvények további bő­vítésére már nincs lehetőség. Cseh­szlovákia számára mondhatnók élet­fontosságú, hogy kaucsukot gyárt­son, mivel óriási összegű valutát kell a behozatalra fordítani. Számomra újak ezek a számok, de a kaucsukgyár építői tudatában vannak, milyen fontos a terv pontos teljesítése. A múlt esztendőben de­cember 30-ig bezárólag 100,1 szá­zalékra teljesítették a tervet és ezi nagyrészt a CSISZ-brigádmunkások­nak köszönhető. Brzoň elvtárssal arról beszéltünk, hogyan élnek itt a fiatalok, vannak-e olyanok, akik az egyéves brigádot meghosszabbítják, vagy elhatározzák, hogy tartósan itt maradnak. Engem az érdekelt, hogy a négy fiatal közül, akikkel an­nak idején összeismerkedtem, ta­lálok-e itt valakit. Alig reméltem, hogy találkozom velük. A szeren­cse, helyesebben a brigádmunkások kitartása nekem kedvezett. Václav Vosmik lakatos, aki akkor a földet hányta, s most mint meg­becsült darukezelő dolgozik, végleg itt telepedett le. Sajnos, éppen Prá­gában volt, elkerültük egymást. Ha­na Studená sorsa érdekesen ala­kult. Egy évig itt dolgozott s az­tán visszatért Prágába eredeti mun­kahelyére, a szociális gondoskodás hivatalába. De nem érezte jól ma­gát az íróasztal mellett, a szíve — ha talán frázisként hangzik is — visszahúzta. Megszerette az építke­zést, a kétkézi munkát, azt, hogy valami megfoghatón dolgozik, hogy részese valami nagy, rendkívüli mű­nek. Visszajött, február 1-től megint itt dolgozik. Sőt, magával hozta kol­léganőjét, a tavaly érettségizett Jit­ka Kučerovát is. Josef Brzoň mint régi ismerőst, őt adta mellém kísérőnek s jobb ka­lauzt nem is kívánhattam volna. Lassan barangoltunk a sürgés-for­gás közepette s neki mindenről, min­denkiről volt valami megjegyzése. Az ő révén megismerkedtem az épít­kezés „leghíresebb" emberével. Vác­lav Homola és négy társa, kiváló betonozó munkások a szocialista munkabrigád cím büszke viselői.i Egyiküknek sem a betonozás az ere­deti mestersége. Van köztük szí­nész-, közgazdászjelölt, a csinos No­váková kétéves népművelési tanfo­lyam után jött ide és itt is marad. Beiratkozott az esti ipariskola vegyi tagozatára, s mire felépül a gyár, kész vegyész - lesz. Homola kohász volt, s hogy miért a leghíresebb em 7 ber, az is hamarosan kiderült Rész­ben azért, mert ő képviselte a szo­cialista munkabrigádok prágai or­szágos tanácskozásán a kralupyi if­jú építőket, de még ennél is na­gyobb kitüntetés érte. Két hónapig Kubában tartózkodott, ahol a 37 or­szágból kiküldött 160-tagú nemzet­közi brigád tagjaként részt vett Cienfuegos, a kubai ún. iskolaváros építésében. Öten voltak Csehszlová­kiából, s hogy ő volt az egyik, az a legjobb bizonyítvány munkájáról, egész lényéről. Azt talán nem is kell hangsúlyozni, hogy Homola végérvé­nyesen eljegyezte magát az építke­zéssel s mivel még sokáig a gyár működése után is folytatódik az építőmunka, lesz itt mit csinálnia s még sok ifjúmunkást fog beavatni a betonozás mesterségébe. Közel ötszáz brigádmunkás dolgozik a • kaucsukgyár építésén, csupa lelkes fiatal, átlagkoruk 19—20 év. Ahányan vannak, annyifelől jöt­tek, annyi történet, jellem, ember. A mai témát kereső regényírónak könnyebb lenne a helyzete, mint a riportanyagot feldolgozó újságíró­nak. Itt csehül hallasz, amott szlo­vákul, a magyar beszéd sem ritka­ság. Legtöbbjük a szakmáját, író­asztalát, otthonát hagyta ott, hogy egy évig vagy még tovább a legne­hezebb munkát vállalja. Biztos, hogy .nem csupán öntudatosságból szánták rá magukat erre a lépésre. A ro­mantikát ígérő új életmód is csá­bítja őket. De hát ez nem hiba, sőt. A sokféle ember összeszokik, kisebb­nagyobb kollektívákba tömörül és az együttélés felszínre juttaja a gyak­ran szunnyadó értékes tulajdonsá­gaikat. Sarka Hrudošt a Homola-brigád tagját még nem vették fel a főis­kolára. Az, hogy itt van, még nem nyitja meg előtte az egyetem ka­puit. De hogy már második éve a brigád szorgalmas munkása, hogy társai megbecsülik és a legjobb vé­leménnyel vannak róla, feltétlenül sokat nyom a latban. A Stará Tura-i Miloš Rataj csoportjában két cseh és egy magyar fiú dolgozik. Munka­szakaszukon többször egymásután a legjobbaknak minősítették őket. Ke­resetük ls ennek megfelelő, egyikük robogót vásárolt, a másik zeneked­velő, megtakarított pénzén gramr­fonlemezeket, magnetofont vett, a sladkovičovói Uhrík Laci havi ke­resetéből rendszeresen küld haza szüleinek. A poprádi Riczinger Már­ta még néhány hónappal ezelőtt az iskola padjában ült. Gyors felfogá­sú, ügyes kislány, elvégezte a da­rukezelő tanfolyamot s már önálló munkaerő. ' Tetszik itt neki, nem bánta meg, hogy eljött. Persze akad­nak olyanok is, akik a kocsmában hagyják a pénzüket. De ez általában kezdeti betegség szokott lenni, ami­kor a szülői felügyelet alól kike­rülve megrészjgülnek a „szabadság­tól". A CSISZ ügyesen s körültekin­tően annyi más szórakozási lehető­séget nyújt, hogy hamarosan meg­únják a szórakozásnak ezt a,nem kí­vánatos formáját. Kellemes és kedves kísérőnőm elvezetett a szállásukra is. Itt ha­sonló iramú építkezés folyik, mint a gyár területén. Egymás mellett sorakoznak az előregyártott ele­mekből készült vadonatúj lakóházak és még ki tudja, hány fog itt fel­épülni. A házak a gyár dolgozói számára épülnek. Külön épületben laknak az „állandók" családostól, vagy anélkül, a többi épületek laká­sai átmenetileg a brigádmunkások rendelkezésére állnak. Igazán nagy­szerű körülmények között laknak itt a fiatalok. A modern, fürdőszobás, állandóan meleg vízzel, központi fű­téssel ellátott .kétszobás lakásokban hat, a háromszóbásokban kilencen laknak. A szobákat függönyök, ab­rosz, virágok .képek teázik lakéiyos­sá. Hankának és Jitkának, a két ba­rátnőnek eszébe sem jut Prágába rándulni. — Minek is, — mondja Hanka, — megválasztottak könyvtárosnak, az­zal elég sok a dolgom, meg aztán nézze meg a „vörös sarkunkat" — és kinyitotta az egyik földszinti la­kást. — Zeneszekrény, televízió, ké­zi könyvtár, sakk, társasjátékok, sö­tétkamra — mutogatta az egyes da­rabokat és ilyen minden épületben van. Most nyílt meg az üzemi klu­bunk is, igaz, nehéz születése volt, de a kaucsukgyár igazgatósága vég­re belátta, hogy a kralupyi kocsma nem megfelelő hely és környezet a fiatalság számára. Az érdekkörök alig győzték kivárni, míg megfelelő helyiségekhez jutnak. Műkedvelőink nagy sikert arattak a Karácsonyi vőlegény előadásával, a nézők kö­zött ott voltak a környező falvak dolgozói is. Az üzemi klub vezető­sége merész tervet dolgozott ki: 24 előadást, 36 beszélgetést, 8 hang­versenyt, 13 színielőadást, 10 tema­tikus kirándulást, 4 kiállítást, 20 termelési, technikai jellegű kiállí­tást, 35 táncmulatságot, 10 esztrád­estet, 4 divatbemutatót akar még az idén rendezni. Hiába, nemcsak a munkánkról, hanem a szórakozta­tásunkról is gondoskodniok kell. Tökéletesen igazat adok Hanának, de azért megkérdem, hogy a fiatal­ság továbbképzésével is törődik-e a CSISZ? — Hogyne — válaszolja — az esti ipariskolák vegyészeti, gépészeti, elektrotechnikai tagozatát azok lá­togatják, akik úgy döntöttek, hogy végleg itt maradnak, de sokan a város helyi lakosságából is. A kau­csukgyár már most biztosítja a megfelelő szaktudással rendelkező kádert. A brigádmunkások részére különféle rövid tanfolyamokat ren­deznek, ahol az építkezéshez szük­séges tudnivalókat sajátítják el. Nem eqvszerű doloq ilyen óriási műnek az építése, sok nehéz­séagel, akadállyal kell megküzdeni. De éppen az a szép az egészben, hogy az ifjúság vállalja a nehézsé­geket, nem riad vissza az akadályok­tól. A fiatalságból áradó erő, kedv, őszinte lelkesedés megbízható bizto­síték, hogy a kitűzött határidőt be­tartva két esztendő múlva Kr.nupy a kaucsuk városa lesz. KIS ÉVA |-w ' •» « m ts Ž *> *• - f m-m -i.m m í M <:< St . « W III <« :«( ':< ',» •^feÄÉÉljj A lakótelep egy resze. ÚJ 5 x 1051. március 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom