Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-25 / 84. szám, szombat

ORAVA, ORAVA 4 A novoszibirszki színház bemutatja Jan Drda cseh író „Elfelejtett sátán" című vígjátékát. Felvételünkön Cestmír Kővár vendégszereplő cseh rendező az egyik próbán a szereplőkkel ismerteti elképzelését. (ČTK — TASZSZ felvétele.) St. K. Neumann: Meditáció egyszer s mindenkorra A hatvanon túl érzed, elég volt már, a vénség szívverésed rendjét bontja, s eszedbe jut, hogy itt csak vendég voltál, por és hamu vagy, s visszatérsz a porba. A gyepre hull a hervadt virágszirom, lehull a fáról az elnémult madár. A pondrót, férget is irigylem, Bizony, kurta szép nyarat él a cserebogár. A sújtott özvegy az is vigaszra lel — kár a szóért, e világot itthagyom. El, bús babonaság — halál, úgy jöjj el...! csak egy a fontos, hogy ne fájjon nagyon. Elmúlik rang, erőszak, nyomorúság, akkor talán majd szebb lesz élni-lenni, elmúlni annál nagyobb szomorúság; nem szeretnék majd akkor búcsút venni. Borzongó szemem bár telvék a múlttal, az új kor küszöbén ha el is estem, a függöny le nem gördült, el nem buktam, csak szívem porladt el és árva testem. Mindvégig tiszta földi ember voltam — fejemnek semmi kis fájás meg nem árt — közel, s távoli sokká sokasodtam, bennük élek én, s a nemzetközi párt. Olykor, ha madárka fütyül az ágon, csak eltűnődöm az árnyas lomb alatt, s mint a gyermek felsír szomorúságom, hogy többé soha nem látok madarat. 1931. Fordította: Bábi Tibor J „Oh népem, hisz úgy repülsz el innen, mint az űzött kergetett madár." HVIEZDOSLAV I. Sírt, kesergett a költő, sírtak az vravai anyák, zokogtak a kubíni, jasenovai menyecskék, s mindhiába. A Choč, a Tupá, az Ostrá mohos sziklái némák maradták s könyörtelenek. Akárcsak az oravai uradalom gőgös mágnásai. A fenyöfatermetű oravai férfiak hátukon apró batyuval, dacosan felszegett fejjel nekivágtak a nagyvilágnak. Álmok és remények nélkül indultak el, álmaikat és reményeiket akkorra már felőrölte, felfalta a rendszer. Az egyetlen lehetőséget ragadták meg, ami a pusztuláson, éhenhaláson kívül még létezett számukra. Itthagyni ezt az egész sötét, nyomorúságos világot. Nem úgy mentek el mint a mesék egyszer volt, hol nem volt szerencsefia, tudták, hogy nem vár rájuk se csodapalota, sem) királykisaszszony. Mentek, mert itthoň nem maradhattak, mert nem hallgathatták már gyermekeik éhes zokogását, nem állhatták az asszony szemrehányó tekintetét. Mentek, mert űzte, kergette őket a nyomor. Nekivágtak a nagy Bizonytalannak, a céltalan célnak s aztán amerikai, francia, belga bányák mélyén sóvárogták vissza Orava fenyőinek édes gyantaillatát, asszonyaink forró ölelését, s ízét a drága anyanyelvnek. II. — Nős? — Ötödik hónapja. A feleségem szintén az elektrotechnikai üzemben dolgozik. — — Ő is martini? — Nem, ő itt született Dolný Rubinban. — Nyilván a házasság is közrejátszott abban, hogy ennyire megszerette ezt a várost. — Meglehet, ő viszont egy időben azt akarta, hogy Martinban telepedjünk le. — Miért? — Volt ott velem s azóta szinte imádja Martint. Azonban az üzemet ő sem tudta cserbenhagyni. No, de itt a mú• zeum. III. Ma azonban 1961-et írunk és március van. Az ég tiszta és kék akár a nefelejcs. Kora tavaszi napsugarak szikráztatják a Choč hófödte csúcsát. Dolný Kubín főutcáján, ami egyébként országút is, olyan élénk a forgalom, mint valami nagyvárosban. Hatalmas teherautók gerendát szállítanak az állomás felé, személykocsik száguldanak ijesztő sebességgel ellenkező irányban. Miloš Pohánkával a jókedvű martini fiúval igyekszem a Hviezdoslav múzeum felé. Sietnünk kell, mert 12-kor zárnak. Otközben beszélgetünk. — Mióta dolgozik itt? — Harmadik éve. Az iskolából voltam itt gyakorlatom, egy hónapig, s aztán az érettségi után is ide kérettem magam. — Tehát megtetszett Dolný Kubín. — Elsősorban is az emberek tetszenek, közvetlenek, melegszívűek. Nem idegenkednek tőlünk „idegenektől" sőt, örömmel fogadnak mindenkit, aki itt akar dolgozni. De a város is tetszik, természetesen. A múzeum előtt áll a költő szobra. A Csősz felesége, a Herodes és Herodias, a Véres szonettek halhatatlan költője felleghajtó köpenyben, papírral és ceruzával a kezében szemléli a változó időt. A szobor előtt el akarok búcsúzni kísérőmtől, ő azonban int, hogy szintén megtekinti a múzeumot. — Még nem látta? — Hetente megnézem egyszer-kétszer. Észreveszi, hogy csodálkozom, siet a magyarázattal: — Hviezdoslavban én nem csupán a nagy költőt bámulom, hanem legalább ugyanilyen mértékben az embert, aki törhetetlen akarattal, fáradhatatlanul dolgozott élete végéig. Ezt szeretném valahogy megtanulni tőle. Elindulok. Kísérőm halkan magyaráz. Ismer itt mindent a legapróbb részletekig. A költő számos versét könyv nélkül tudja. Pohánka elvtárs most huszonhét éves. Hallgatom öt és csodálom. IV. hiányos szakmai tudás, bátortalanság, hiszen az itt dolgozó nők nagy része sohasem varrt azelőtt, legtöbbjüket a púchovi Makyta üzemben képezték ki, egy hónap alatt. Mária Kyselová könnyű nyári ruha fölött hajladozik, az utolsó öltéseket végzi rajta, szeme szelíden, gyerekes szeretettel simogatja végig a ruhát. Szobrászok, festők tekintetében látni csak ilyen izgalommal teli szeretetet, amikor művükön az utolsó simításokat végzik. Kyselová elvtársnő egyike az üzem legjobb dolgozóinak. Selejtmentesen dolgozik. Amikor munkája után érdeklődünk, csak ennyit mond: — Gyermekkorom óta mindig erre vágytam, örömmel csinálom. Lukács igazgató elvtárstól tudjuk meg, hogy az üzem tavalyi jó eredményeit (a múlt évi tervet 100,8 százalékra teljesítették) nagyban elősegítette éppen Kyselová elvtársnő és kollektívája, melynek kezdeményezésére mintegy 280 egyéni kötelezettségvállalás született. A felajánlásokat 183 százalékra teljesítették az üzem dolgozó női. — S az idén? — Az ötéves terv alapjának biztosítására ebben az évben újítások révén 48 000 koronát takarítunk meg. 1965-re ez az összeg 508 000-re növekszik. V. Námestovo. Északon a borongó, méltóságteljes Babia hora a távolság kékes fátylába burkolózva. Délen, a fehér Orava csörgedező csillogó vize mögött, a Magura hármas csúcsán akad el a tekintet. Utunk az alig egyéves üzembe, a Makytába vezet. Fiatal üzem, fiatal munkások, fiatal, harmincéves igazgató. Minden az ifjúság fényét, forróságát árasztja maga körül. — Ez még csak a születés, — jegyzi meg Lukács igazgató elvtárs. Gyermekruhákkal kezdtük, ma már női ruhát is készítünk, még hozzá elég jelentős mennyiségben. A harmadik ötéves tervben üzemünk kiszélesedik, új műhelytermeket készítünk, új gépeket kapunk. A kezdet mindig nehézségekkel jár, Tizenhat szabad évünk a hatalmas változások kora. Epül, gazdagszik az or* szág. Oj gyárak egész sora, iskolák, lakótelepek ezrei hirdetik, mire képes az ember, ha szabad. S ezek a változások talán sehol az országban nem olyan szembeötlőek, mint itt, Orava vidékén. A nyomornak eme egykori birodalmában ahol a kövek kopárságával csak az emberek sivár élete vetekedett, ma a szocializmus zászlaja lobog. Hviezdoslav még így énekelt: „Hej, szegény, szegény ez a mi Oravánk Kenyér helyett itt kemény kő terem." S ezek után vessünk csak egy pillantást a közelmúltra: Orava lakosainak kenyérfogyasztása a második ötéves terv egyes éveiben 172 vagon; lisztet 636 vagonnal, cukrot 757 mázsával fogyasztottak az oravaiak. S hogy az izmos oravai férfiaknak ne kelljen többé vándorolniok, ismeretlen hegyek alatt keresni megélhetést, arról is szocialista államunk gondoskodik. A mokradi, istebnei érckohók, a nižnai Tesla-üzem, a trstenéi lenfeldolgozó üzem, valamint az oravai falvak egységes földművesszövetkezetei tárt kapukkal várják őket. S a költő jóslatára: „S nem lesznek majd »elnyomottak, összetörtek« ezt válaszoljuk: Igen, igen, így lett, így van ... Zs. NAGY LAJOS | ARANY fénnyel iskolánkra i a nap írja: Jó napot. > Biztatgat a tanulásra, | ablakon át mosolyog. I FÉNYES napfény csak kacagjál ] mi ezért nem búsulunk, i pagony húrján dalt csiholjál • süss az útra, — indulunk! I PATAK partján fűzfasipon ' zendiil pajkos füttyzsivaj , madárkórust dalra hívón, i ez lesz csak a zenekar. i MINTHA máris szólna csengő ) szellő sóhajt kedvesen: | fogócskázni hív a mező, ki játszik majd én velem? | CSOBBAN a víz, hej szaporán > gyertek, gyertek gyerekek, i kirándulni hív a határ, | erdő és rét integet. I AJÁNDÉKKAL, hálás dallal | hő óhajjal indulunk: i forrjál össze a tavasszal i s virágozzál szép honunk! Monoszlóy M. Dezső fordítása i ÉLETED EGY NAPJA A Murzilka című szovjet gyermekfolyóirat szerkesztősége felhívást intézett a földkerekség gyermekeihez, írják meg az életük egyetlen napjának eseményeit. Ez a nap április ötödike. Sok minden történik egyetlen nap alatt. Teljesülhetnek vágyaitok, új terveket szőttök, az iskolában, vagy otthon ezer esemény adódik. Ha kedvetek támad Írjátok meg ti is szépen, mi történt veletek április ötödikén és rajzokkal, esetleg fényképpel illusztrálva Küldjétek el az alábbi címre: Moszkva, A-55, Szuscsovszkaja utca 21. co Játékok a szabadban Miért von míiÉÉiben egy morzsányi ücsesség? A nanzi, a pók tartotta ma" gát valahd régen a legokosabbnak az egész világon. Tudott szőni és vadászni, csodálták is érte, azonban olyan féltékenyen őrizte minden tudományát és tapasztalatát, hogy nem adott át egy szemernyit sem bölcsességéből másnak. Egyszer a pókocska elhatározta, hogy az egész világ minden bölcsességét összeszedi, elteszi egy agyagkorsóba és senkinek sem mutatja meg. Bolyongott a kis pók a világban, ettől a perctől kezdve morzsánként gyűjtögette a bölcsességet. S mikor a korsó csordultig megtelt, elhatározta, hogy felakasztja a legmagasabb fa csúcsára — próbálja ott elérni valaki! A korsót szorosan magához ölelve a pókocska fel is mászott a fára. Bizony, nehéz volt a mászás. A korsó zavarta, hogy jól megkapaszkodhassék a fatörzsbe. Minden pillanatban a leesés veszélye fenyegette. lntikuma, a legkisebb pókocska sokáig nézte Ananzit és végül már nem bírta ki, hogy ne szóljon: — Látom, hogy nehéz neked mászni apa! Vedd a korsót a hátadra, akkor könnyebben tudsz majd kapaszkodni. (GHANAI MESE) Ananzi hallgatott a fiára és a hátára vette a terhet. A póknak így minden lába felszabadult és gyorsan futott fölfelé. De egyszer csak megállt és csodálkozva nézett le a fiára. — Hát ez meg hogy lehet? — tűnődött el — egy egész korsónyi bölcsességet cipelek és nem tudtam kitalálni, hogyan lehet könnyebben felmászni ennek a fának a csúcsára ?! Olyan mérges lett erre a gondolatra, hogy lehajította a • KAPUNYITÓ A játékosok egymás kezét fogva kört alakítanak. Egy pajtás — a korsót a földre. Bizony, az ezer darabra törött. A benne levő bölcsesség is, amit a pók nagy fáradtsággal összeszedett, szanaszét szóródott. Összeszaladtak a nagy, csörömpölésre az emberek és mindegyik felszedett egy morzsányi bölcsességet. Ezért minden emberben van legalább egy morzsányi bölcsesség. Ha azonban mégis találtok butát, ez azt jelenti, hogy lusta volt odamenni, ahol a korsó eltörött. „Egy fej saját magával nem tud tanácskozni" — mondják az asanti törzsbeliek. Felébredt az álmos erdó, Madárdaltól messze zengő, Mosolyognak a virágok, Csókot lehel a Nap rájok. Pattan a rUgy, zöldül a fü, Agak hegyén sugár-gyürü, Pipitér a kelyhét tárja, Fürge méhet mézre várja! Harangvirág kis csengője Gingallózik ébresztőre. Alvó bogár újra éled, Bejárja a fénylő rétet. A vadgalamb egyre búgja: Itt a tavasz! — Eljött újra! BÖSZÖRMÉNYI ILONA fogó — a körben marad és körülfut, majd hirtelen megérint valakit. A megérintett játékos kiválik a körből és szaladni kezd. A fogó igyekszik őt elkapni. Ha a játékvezető elkiáltja magát: „Kaput nyiss!", akkor a kör egy helyen szétszalad és az üldözött beugorhat. Ha nem sikerül és a fogó megérinti, ő veszi át a szerepét. • FOGÓCSKA KENDŐVEL A játékosok kört alakítanak és egy fogót kiszámolnak maguk közül. A kezdő játékos szalad a fogó elől, kezében kis kendőt tart. Amikor a fogó már közel jut hozzá és attól fél, hogy elkapja, a kendőt átadja valakinek. Az új futó tovább szalad, a régi pedig a helyére áll. Ha a fogó elkapja a futót, szerepet cserélnek. Fontos megjegyezni, hogy a kendővel legalább három-négy lépést kell tenni és a fogó csak azután érintheti meg a játékost. Érdekes kezdeményezés A HODONÍNI Járási Nemzeti Bizottság tanácsának iskolaügyi osztálya versenyre szóllította fel az iskolákat, hogy minél nagyobb gabonahozamot érjenek el hektáronként. A szovjet pionírok ugyanis kertészmódon 240 mázsás hektárhozamot értek el. A verseny első benevezettjei már a módszerre vonatkozó utasításokat beszélik meg: 15 cm sorközi távolságban 4 cm-es gödrökbe egy-egy szemet, vagy fészkes módszerrel 4—6 szemet vetnek 20X20 cm-es fészkekbe. A Čejči Növénynemesltő Állomás — tekintettel a járás éghajlati viszonyaira — a Dunajský trh, Ekonom, Branišovský és Výnosný tavaszi árpafajtákat, továbbá a Zlatka és Niva tavaszi búzafajtákat javasolta termesztésre. A Slovácko című járási lap szerkesztősége, a JNB tanácsa és a CSISZ járási bizottsága megindította a pionírcsapatok versenyét a „legjobb kukoricahektárért". A pionírok tavaly 21,66 ha földön 1242 mázsás szemesterményt és 1350 mázsa zöldtakarmányt termeltek. A verseny győztesét — Zetor-pionlr traktorral jutalmazzák. pŕ — OSI ÖL JI'ft^B^i^B' I •• 2 4 6 8 10 12 111 I 7 I 3 1. Osszátok fel a fenti négyzet területét hat egyenlő és egyforma alakú részre úgy. hogy mindegyikbe két számjegy jusson ^s összegük mindig 13 legyen. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Itt a kikelet. 2. Mérnök Modrán. CImUnk: C j Sző GYERMEKVILÁG Gorkého 10. 2. Ha jól szemügyre veszitek ezt a halat, könnyen megállapíthatjátok, melyik folyóban fogták. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk számos megfejtője közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Szalay Endre, Galánta, 2, pethő Judit, Sládkovičovo, 3. Tóth Károly, Gem. Horka, 4. Janik Mária, Jelšava, 5. Frájkor Kornélia, Maťovce, 6. Ligárt László, Šafárikovo. Megfejtéseiteket lehetőleg postai levelezőlapon küldjétek be. Teljesen felesleges ajánlott, vagy express levélben beküldeni. A helyes megfejtéseket kiválogatjuk és sorshúzással döntjük el minden héten, kik kapnak könyvjutalmat. Gyakran előfordul, hogy valaki hetekig nem nyer semmit. Ez ne vegye el a kedveteket. ÜJ SZ

0 8 * 1961, március 18.