Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-21 / 80. szám, kedd

Több tejet a közellátásnak TÍZÉVES A KOŽATEX A bratislavai Kožatex dolgozói munkaközben. SZLOVÁKIA KERÜLETEINEK egyes Járásaiban komoly nehézségek me­rültek fel a lakosság tejellátásában. Szlovákia kerületei az év elejétől csupán 85 százalékra teljesítik a tej­felvásárlási tervet. A mezőgazdaság több millió liter tejjel adósa a köz­ellátásnak. A közép-szlovákiai kerület szö­vetkezetei a folyó év első két ha­vában az előirányzott tejmennyiség­nek alig 71 százalékát értékesítet­ték, s több mint 1 millió liter hát­ralékkal léptek át márciusba. Ebből világosan kitűnik, hogy az egy te­hénre eső átlagos tejeladás nem le­het magasabb két liternél. Minden parasztember, és aki a mezőgazdasá­gi termelésben csak egy kicsit is jártas, elismeri, hogy ez a mennyi­ség semmiképpen sem elegendő a közellátás folyamatos biztosítására, és az egy tehéntől 1,8 liter tejeladás semmiképpen sem felel meg a lehe­tőségeknek. Igen szorosan össze­függ ez a jelenlegi alacsony tejho­zammal. Egyébként a minap végre­hajtott elemzés megállapította, hogy a Rimavská Sobota-i, lučeneci és a mikulási járások szövetkezetesei annyi tejet sem termelnek, ameny­nyi a felvásárlást fedezhetné. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a járás szövetkezeteiben még a 2,5 litert sem haladja meg az átlagos napi tej­hozam. Mint látjuk, tehát a tejfelvásárlás állami tervének nem teljesítését el­sősorban az alacsony tejhozamban kell keresnünk, ami szorosan össze­függ a súlyosan érezhető takarmány­hiánnyal. Ilyen helyzetben pedig nem helyes, hogy több szövetkezetben lo­vakkal etetik fel a drága szénát, lu­cernát, gyakran a szemestakarmányt is, noha a fogatokkal keveset dol­goznak, mert a munkák nehezét a legtöbb helyen gépek segítségével végzik. Az alacsony tejhozam má­sik oka azonban a szövetkezetesek nem kielégítő kezdeményezése. Ahelyett, hogy ízesítenék a takar­mányt, vagy élesztősítenék a szal­mát, szárazon etetnek, minden táp­erő hozzáadása nélkül. A silótakar­mányt sem használják fel gazdasá­gosan, sok helyen éppen a szaksze­rűtlen és hanyag kezelés miatt, ren­geteg nedvdús takarmány értékte­lenedik el. NOHA A TEJHOZAM még nagyon sok szövetkezetben nem érte el a kívánt szintet, nem állíthatjuk, hogy csak ez az egyedüli oka a felvásár­lás nemteljesítésének. Ha egy ki­csit jobban körülnézünk az EFSZ-ek­ben, megtalálhatjuk az állami terv teljesítésének lehetőségét. Tagad­hatatlan, a mezőgazdasági üzemeken belül igen magas a tejfogyasztás. A kelet-szlovákiai kerület néhány szövetkezete a napi tejtermelés több mint 50 százalékát takarmányozási célokra használja fel, holott a bor­jak etetését egalizált tejjel el le­het látni. Tűrhetetlen például az, amit a Dolný Kubín-i járás egyes szövetkezeteiben, pl. Zábrežen és Leštinyn művelnek a kifejt tejjel. Ezek az EFSZ-ek két hóníap alatt 2761 liter tejjel többet etettek fel a borjakkal, mint amennyit a közel­látásának eladtak. Egy-egy tehéntől ezért naponta átlagosan csupán nyolc decit értékesítettek. Egyes szövetkezetekben felütötte fejét a tejjel való üzérkedés. így van ez a Dolné Krškany-i EFSZ-ben. Két évvel ezelőtt egy hónap alatt csaknem egyszerannyi tejet adott el a szövetkezet a közellátásnak, mint ez idén. Az állami felvásárlás tervét nem teljesíti a szövetkezet, ugyan­akkor azonban igen sok tejet hasz­nálnak fel a borjak etetéséhez és a munkaegységekre. Ez az eljárás nem vet jó fényt a szövetkezetre és ve­zetőségének közömbös álláspontja semmiképpen sem egyeztethető A komárnói járási pártbizottság egy­hetes iskolázást rendez a falusi párt­szervezetek elnökeinek. A pártszervezeti elnökök egyik csoportja szombaton, már­cius 18-án fejezte be egyhetes tanulmá­nyát. Több előadáson, amelyeket élénk vita követett, a pártfunkcionáriusok rész­letesen megismerkedtek a kommunisták és általában a dolgozók feladataival, a mezőgazdasági termelés lényeges növelé­sével kapcsolatban. A pártszervezetek elnökei az Iskolázá­son foglalkoztak a nemzetközi helyzettel, az Ideológiai munkával, a káderkérdéssel és elemezték a CSKP KB februári hatá­rozatából a komárnói járásra háruló fel­adatokat. Konkrétan meghatározták, ml a tennivaló a járásban a földalap megjaví­tása, az öntözés, az ármentesítés, a ta­karmányelőkészítés, a mezőgazdasági munkálatok gépesítése stb. terén. Megbe­össze a szocialista erkölccsel, az ál­lami fegyelemmel. Az üzérkedés és a mindenáron való meggazdagodás megkárosítja az államot, a dolgozó­kat, akik népgazdaságunk különbö­ző munkaterületein szívósan dolgoz­nak, hogy a terv teljesítésével ele­gendő gépet, műtrágyát, vegyszere­ket és közszükségleti cikket adhas­sanak a falunak. Beszélni kell még a magángazdál­kodókról is, akik hónapról hónapra súlyosan lemaradoznak kötelezett­ségeik teljesítésében. Több HNB tit­kárnak — például a rožňavai járás­ban Kačovo községben — még át­tekintése sincs a falu tejtermelé­séről és helyes elpsztásáről. A szö­vetkezet tagjai, akik háztáji gaz­daságukban még mindig tenyészte­nek tehenet, minden bizonnyal nem használják fel az egész kifejt meny­nyiséget. Nekik is becsületbeli köte­lességük hozzájárulni a tejellátás biztosításához. A NAPI GYAKORLAT tapasztala­tai és a hibák eredetének felderítése félreérthetetlenül tudomásunkra ad­ják, hogy rövidesen leküzdhetjük a .tejhiányt. Ehhez azonban a nemzeti bizottságok, a tejfeldolgozó üzemek és nem utolsó sorban maguk a dol­gozó parasztok segítsége szükséges, akik — ha naponta csak tehenen­ként fél literrel emelnék a tejho­zamot — jelentős mértékben eny­hítenének a tejellátás gondjain. <h) szélték, hogyan kell e feladatok sikeres teljesítése érdekében megszervezni a szocialista munkaversenyt. Az iskolázáson részt vevő elvtársak esténként politikai, valamint mezőgazdasági szakfilmeket néz­tek végig, s az iskolázás utolsó napján megtekintettek több példás állami gazda­ságot és földmüvesszövetkezetet, ahol jó tapasztalatokat gyűjtöttek az új mun­kamódszerek alkalmazásáról. A komárnói járásban a helyi nemzeti bizottságok titkárai is részt vettek egy­hetes iskolázáson. Az üzemi pártszerve­zetek elnökei és a pártalapszervezetek alelnökei, valamint jegyzőkönyvvezetői is részt vesznek hasonló iskolázáson, hogy minél jobban teljesíthessék funk­ciójukból eredő feladataikat. A párt­funkcionáriusok iskolázása jelentősen hoz­zájárul a pártmunka színvonalának eme­léséhez. (v) A bratislavai Kožatex termelési szövetkezet 10 éves fennállásának év­fordulóját ünnepli a napokban. Ez az ünnepség kimagasló esemény a szö­vetkezet életében, mely ezen idő alatt" nagy utat tett meg nemcsak a termelés fokozásában, hanem a szö­vetkezeti tagok nevelésében is. Tíz évvel ezelőtt mintegy 108 tag sok kis helyiségben kezdte meg működé­sét és ma már 388 taggal rendel­kezik saját négyemeletes épületében, mely a legkorszerűbben van felsze­relve. A szövetkezet jó munkáját legjobban az a tény bizonyítja, hogy 1960-ban ötszörösére emelte a ter­melést az 1951-es évhez viszonyítva. Több új munkahelyet nyitott nem­csak Bratislavában, hanem a brati­slavai kerületben is. Jelenleg Brati­slaván kívül Stupaván, Samorínban, Nové Zámky-n, Vrbovén, Senecen, Galantán és Sereden vannak műhe­lyei, ahol nagy szakértelemmel gyárt­ják a különféle bőrdíszműárut, bő­röndöket, táskákat és más készít­ményeket. A szövetkezet kartonozás­sal, kémiai tisztítással és kötöttárú gyártással is foglalkozik s nagy súlyt fektet a javításokra és a la­kosságnak nyújtott más fizetett szol­gálatokra. Tízéves fennállásának évforduló­jára jól felkészültek a szövetkezeti tagok. A felkészültség már a múlt évben meghozta a szövetkezet eddi­gi legszebb eredményét, mely abban nyilvánult meg, hogy az összes fel­adatokat túlteljesítették. 1960-ban háromszor tüntették ki a szövetke­zetet vándorzászlóval. A jubileumi évfordülón a központi iparszövetkezet vörös zászlaját veszik át a 1960. év utolsó negyedében elért kimagasló eredményekér*. A Kožatex dolgozóinak jó munkája nagyrészben annak köszönhető, hogy a pártszervezet nagy súlyt fektet a tagok nevelésére. Bratislavában a tagok 74 százaléka jár politikai isko­lázásra, melynek színvonala igen jó. Szépen dolgozik a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért küzdő kollektíva Kunsteková elvtársnő ve­zetésével. Meg kell még említeni, hogy a Ko­žatexben főleg nők dolgoznak. A ša­moríni üzemben olyan jól bedolgoz­ták magukat,, hogy az ott készült gyártmányokat főleg külföldre szál­lítják. Az ötéves tervben a Kožatpx nagy és merész feladatokat vállalt. Bizo­nyosra vehetjük, hogy ezeket is tel­jesíteni fogják. Éngel József NAGY KALCIUMKLORID GYÁRAT épí­tettek a lengyelországi Matwyban. A gyár évente 25 ezer tonna kalciumkloridot ál­lit elő, ami fontos nyersanyag a szinteti­kus gumi gyártásában. A PARTIZÁNSKEl CIPŐGYÁR DOLGO­ZÓI gazdag választékot készttettek ta­vaszra a női és férfi cipőkből. Falusi és üzemi pártfunkcionáriusok iskolázása A katonai vereségek következté­ben bizonyos erjedési folyamat in­dult meg nemcsak a magyar nép ingadozó rétegei, hanem a polgári pártokon belül is és erősödött az angolszász irányzat. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy az ural­A tömeges letartóztatások rövid időre gyengítették ugyan a párt működését, de megbénítani nem tudták. Újjászervezésében a leg­nagyobb probléma a káderkérdés volt. A kommunisták és a haladó szellemű polgárok százai, sőt ezrei sínylődtek börtönökben és internáló táborokban. Ebben az időben nagy segítségére volt a pártnak a moszk­vai Kossuth-adó hírszolgálata, amely rendszeresen tájékoztatta hallga­tóit a nemzetközi politikai hely­zetről, a kommunisták feladatairól a felszabadításért folyó küzdelem­ben. A központi utasítás szerint a pártépítésnél a nagyobb üzemek­ben a kommunista sejtek kiépítésére kellett fektetni a fő súlyt, továbbá be kellett ékelődni a még megma­radt demokratikus szervezetekbe, a Szociáldemokrata Párt szakszerveze­teibe. Dél-Szlovákia keleti részén, Koši­ce és környékén az 1940 tavaszán történt tömeges letartóztatások után a budapesti központtal jó időre megszakadt az összeköttetés. A még szabadlábon lévő kommunisták sa­ját erejükre és kezdeményezésükre voltak utalva. A pártmunka egyes elvtársak elszigetelt egyéni akciói­ban merült ki; ilyenek voltak a há­zilag készített kommunista röpcé­dulák terjesztése, háborúellenes jel­szavak falra mázolása, kisebb sza­botázscselekmények, a „vörössegély" szervezet által történt gyűjtések, az összeg eljuttatása az arra rászorul­taknak, és hasonlók. Ezen tevékeny­ség nyomán, ha nem is szervezett formában, de élt a párt és életjelt adott magáról. A pártmunka komoly szervezeti formát csak 1942 elején kapott, ami­hez nagy segítséget nyújtott az il­legális Szlovák Kommunista Párt. A magyarországi kommunista moz­galomnak ebben a nehéz helyzeté­ben, amikor a központi vezetőség egyes tagjai szabadságukat vesztet­mon lévő Kállay-kormány egyre fo­kozottabb mértékben kétkulacsos politikát folytatott, együttműködött a németekkel, de ugyanakkor az angolszászok felé is kacsingatott, sőt portugáliai és törökországi kö­vetei révén tapogatódzó tárgyalá­ték és a dél-szlovákiai, valamint a kárpátaljai területen kifejlődött il­legális tevékenység nagyrészt meg­szűnt, ismét Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának Magyarországra ke­rült tagjai voltak azok, akik a párt­nak a megváltozott körülmények közepette a segítségére siettek és az új, kibontakozó mozgalomban je­lentős szerepet játszottak. * * * A hírhedt ilavai fegyházból 1941 tavaszának egyik sötét éjszakáján Monte Christóra emlékeztető módon három fogoly szökött. Hosszú hóna­pokig tartó előkészületek után be­csempészett ráspollyal átfűrészelték a cellaablak vasrácsát és a szűk nyí­láson átbújva, lepedőkből és taka­rókból készített kötél segítségével leereszkedtek a várszerű épület tö­vébe. Szökésüket egy visszamaradt cellatársuk és az esős, koromsötét éjszaka fedezte. Ezután azonban az épületnek fényszórókkal megvilágí­tott előtere, majd a négy méter ma­gas kőfal következett. A szökevé­nyeknek szerencséjük volt, mert ész­revétlenül át tudtak kúszni a meg­világított sávon és a kőfalnak egy sötét sarkában egymás vállára állva elérték a kőfal felső peremét. Szinte akrobatikus ügyességgel és végső erőmegfeszítéssel sikerült egymást a magasba felhúzniuk és a másik olda­lon leereszkedve egérutat nyerni. A sötétség leple alatt eljutottak a közeli vasútállomásra. A szabadságukat ily módon visz­szanyert politikai foglyok közül az egyik Pavol Tonhauser volt. Tonhau­ser elvtárs — a volt hand lovai bá­nyász — ma pedig a B. Bystrica-i Kerületi Nemzeti Bizottság elnrke — akkor már jelentős forradalmi, poli­tikai tevékenységre tekinthetett visz­sza. Fiatal korában mint a Komszo­mol titkára, majd 1938-ig Szlovákia különböző területein mint pártunk titkára tevékenykedett. Az illegalitás sokat kezdett velük. Ha valaha, ak­kor éppen most lett volna szükség a párt világos, útmutató szavára, ar­ra, hogy megmutassa, mennyire vég­zetes a magyar nép számára az ural­kodó osztály ingadozó, kétkulacsos, kiváró politikája. is él a párt éveiben először a prešovi, majd a Banská Bystrica-i kerület titkára volt. Utóbbi minőségében érte 1941­ben a letartóztatás. — Tonhauser elvtárs az illegális Szlovák Kommu­nista Párt szerveitől azt az utasítást kapta, hogy biztonsága érdekében, de főképpen a meggyengült magyar­országi kommunista mozgalomnak adandó segélynyújtás céljából ille­gális úton mielőbb menjen át Ma­gyarországra. Az utasítás értelmében Tonhauser elvtárs Kelet-Szlovákiába utazott s felvette a kapcsolatot a kežmaroki és poprádi illegális pártszervezet tagjaival. így került összeköttetésbe Krajňák Mihály elvtárssal és Bitt­ner elvtársnővel. Az utóbbi Tonhau­ser elvtársat Medzevre, az akkori szlovák-magyar határra kísérte. Itt átadta őt az illegális kommunista párt két aktív tagjának, Scftmotzer József és Müller Vilmos elvtársak­nak, akik viszont a határ túlsó'olda­lán lévő Luciabánya kommunista bá­nyászaival, Lelák'elvtárssal és má­sokkal állottak összeköttetésben. Tonhausjr elvtárs a határ átlépése után 1942 január végén Košicén te­lepedett le. Aránylag rövid ott-tar­tózkodása alatt sikerült neki a meg­bénított pártéletet fellendítenie, új elvtársakat szervezett be és Fábry István elvtárs révén kapcsolatot te­remtett a rožňavai bányavidék kom­munistáival. Fábry elvtárs abban az időben tért haza a volt spanyol harcosok dél­franciaországi internáló táborából. Fábry a Gömörben elszórtan dolgozó kommunistákat összehozta Subovics elvtárssal, aki viszont Fábryn keresz­tül összeköttetésben volt Tonhauser elvtárssal. így sikerült aktivizálni és egységes irányítás mellett vezetni a párt munkáját. Gömörpanyiton Kiss János, Rimavská Sobotán Somogyi Pál, Sajóházán Lakos, míg Gömör­horkán Dusa Bálint elvtársak álltak a mozgalom élén. Ennek az egységes irányításnak az eredményeképpen különböző szabotázscselekményeket hajtottak végre a bányákban, sőt to­vábbiakat készítettek elő. 1943 tavaszán a párt Központi Bi­zottsága Tonhauser elvtársat Buda­pestre rendelte. Tonhausert bevá­lasztották a Központi Bizottság poli­tikai irodájába. Tonhauser elvtársnak igen jelen­tős szerepe volt azután a magyar fővárosban később megalakult Béke­párt szervezésében és tevékenysé­gének irányításában. Jelen írásunk­ban elsősorban Délkelet-Szlovákia és Kárpátalja területén kifejtett te­vékenységével akarunk foglalkozni. Tonhauser elvtárs Košicére érke­zése után nyomban hozzálátott a párt megszervezéséhez. Összekötte­tésbe lépett egyes régebben ismert elvtársakkal, megalakította a párt košicei helyi bizottságát, későbben területi vezetőségét is, amelynek hatásköre Rožňavától Ungvárig ter­jedt. A košicei városi bizott­ság tagjai Sedlák János, Balog Imre és Gazdag András elvtársak voltak. A dél-szlovákiai területi bizottság, amely 1943 pünkösdjén alakult meg, Túrák György elnökből, Subovics jegyzőből és Sedlák János pénztár­nbkból állott. Subovics elvtárs a rož­ňavai bányászokat képviselte, míg Túrák az ungvári csoport nevében vett részt a munkában, Sedlák elvtárs pedig, aki pékmunkás és a vörös szakszervezeteknek hosszú éveken át vezető funkcionáriusa volt a Ko­sice-környéki szervezetért volt fe­lelős. A területi vezetőség alakuló ülésén Tonhauser elvtárs számolt be a Ko­mintern feloszlatása után kialakult új politikai helyzetről. Beszámolt a pártközpont határozata szellemében a kommunista párt feloszlatásáról és a Békepárt megalakulásáról. Kifej­tette, hogy a második világháború befejező szakaszában a nemzetközi helyzet tette szükségessé a Komin­tern feloszlatását. E feloszlatási ha­tározatból kiindulva a KMP vezető­sége indokoltnak látta, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártját is feloszlassák s a párt erőinek átmen­tése és megőrzése céljából, de kü­lönösen a tömegpolitikára való át­térés szempontjából 1943 júniusától niint Békepárt fejtse ki további te­vékenységét. A Központi Bizottság ezen határo­zata lényeges változást nem jelen­tett Košice és vidéke pártéletében. A párttagok továbbra is a kommu­nista párt tagjainak tekintették ma­gukat. Ennek szellemében folytatták tevékenységüket. Az ungvári párt­csoport tevékenységében fontos sze­repet játszott Balogh József elvtárs. Balogh szoros kapcsolatban volt Voj­tech Choleva elvtárssal, aki abban az időben az ungvári gépkocsizó ka­tonai alakulatnál szolgált. Choleva a párt utasítása szerint a magyar had­seregben végzett eredményes bom­lasztó munkát. Vikukel Béla elvtársnak a Béke­párt 'tevékenységében volt jelentős szerepe. Vikukel közvetlen összeköt­tetésben állott a budapesti Központi Vezetőséggel. Ő kapcsolta össze Ton­hauser elvtársat a Központi Bizott­ság egyik tagjával, Školník elvtárs­sal. További említésre méltó esemény volt a párt életében a Délkelet-Szlo­vákiábán 1943 telén Košicén Kerekes elvtársnő lakásán megtartott érte­kezlet. Az értekezleten Pavol Ton­hauser, Túrák György, Subovics Já­nos, Balogh Imre,.Mózes Irén elvtár­sak vettek részt. Az elvtársak mun­katervet dolgoztak ki a párt legkö­zelebbi feladatairól, illetőleg arról, hogyan kell érvényesíteni a gyakor­latban az új helyzetnek megfelelően a Központi Bizottság utasításait, ho­gyan kell növelni a kommunisták befolyását az üzemekben és a meg­lévő legális szervezetekben. Alig kezdték meg a párt tagjai ezt a nagyarányú, központilag szervezett, országos méretű háborúellenes röp­lapterjesztést, amikor 1943 szeptem­ber elején mint a bomba csapott le a hír, hogy Tonhauser elvtársat és a párt Központi Bizottságának más tagjait, valamint a Békepárt több vezető funkcionáriusát letartóztatták. A budapesti letartóztatásokat köve­tően az elszakított dél-szlovákiai és kárpátaljai területen is tömeges le­tartóztatásokra került sor. Hogy miként került sor Tonhauser elvtárs elfogatására, ez a második világháború alatti, magyarországi il­legális mozgalom legtanulságosabb eseménye s ezért azt — legalábbis főbb vonásaiban — a következő fe­jezetben ismertetni fogjuk. Következik: A FASISZTÁK KÖZÖS FRONTJA A KOMMUNISTÁK ELLEN 6. A féktelen üldözés ellenére ÜJ SZŐ 5 * 1961- március 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom