Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-19 / 78. szám, vasárnap

fELMfíEmK vjemckckrö

i h iskola és az élet kapcsolatának eiiMÄM Szerkesztőségünkbe több levél érkezett, melyekben a szülők az iskola és az élet, az oktatás és a termelőmunka kapcsolatának kérdéseit vitatták. Érdeklődtek, hogy mi az a rjazanyi-mozgalom, milyen és mennyi lehet az iskolások brigádmunkája, milyenek az eddigi tapasztalatok. Sok iskola értékes tapasztalata bizonyltja, hogy az iskola és az élet kapcsolata gazdagabbá teszi a tanulók munkáját, alkotóbb jellegűvé és fezáltal érdekesebbé teszi a tanulást. A Nové Zámky-i középiskola gyakorlata is bizonyítja, hogy az iskola és az élet szorosabb kapcsolata a tanulók ismereteit konkrétabbá, sokoldalúbbá, elmélyültebbé teszi, ösztönzőleg hat a tanulók munkájára és fejleszti önállóságukat. Mindez rendkívül fontos, ha figyelembe vesszük a párt Központi Bizottsága 1959. évi áprilisi és a politikai iroda 1960 szeptemberi határozatának azt a követelményét, melynek értelmében nemcsak az oktatás tartalmát, hanem annak módszereit is meg kell változtatni, a tanulók önállóságának és kezdeményező képességének sokoldalú továbbfejlesztése érdekében. A komárnői középiskolák tanítói — igyekezve eleget tenni ennek az életszabta követelménynek — megállapították, hogy tanulóikban az elmúlt hónapokban, — az iskola politechnizálása eredményeképpen — jelentős mértékben megnövekedett a tanulás iránti érdeklődés. Megjavult a tanulmányi eredmény, mégpedig nem csupán a politechnikai jellegű tantárgyak előmenetele, hanem a humánus tárgyaké is. A tanítók elmondták, hogy a közösen végzett társadalmi munka révén közelebb került egymáshoz tanító és tanuló, javult a közösségi szellem az iskolában. Alaposabban megismerték tanítványaikat és munka közben az egyes tanulók olyan értékes tulajdonságalt is volt alkalmuk felfedezni, melyek másként rejtve maradtak volna. A szülői munkaközösségek gyűlésein számos szülő számolt be arról, hogy mióta gyermekük részt vesz a gyakorlati foglalkozások óráin, nem csavarog, szlyesebben segít a házimunkában, szívesen folytatja odahaza is az iskolában tanultakat: fúr, farag, állatokat gondoz, kertészkedik. A társadalom, a szülők a legnagyobb megértéssel és helyesléssel fogadták az iskola és az élet szoros kapcsolatának megteremtését. A tapaszfalat azt mutatja, hogy egészséges, nevelőértékű kapcsolat kezd kialakulni az iskolák és a társadalom (az üzemek, EFSZ-ek, állami gazdaságok, szülők) között. Jó példát mutatott ebben a hurbanovói, Rimavská Sobota-i, Rimavská Seč-i és számos más iskola, ahol a szülők különböző technikai köröket vezetnek, segítenek például társadalmi munkában felépíteni a műhelyt. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy sok azoknak az iskoláknak a száma, ahol az oktatás és a termelőmunka között még nem tudtak szoros kapcsolatot létesíteni. Némely iskolában megelégszenek azzal, hogy a tanulókkal brigádmunkát végeztetnek. Egyoldalú — nemegyszer a gyermekek testi erejét is meghaladó — munkafeladatokat adnak a gyermekeknek, ami nincs összhangban a tanterv követelményeivel. Jogosan panaszkodtak például a Dvory nad Zitavou-i szülők, amikor kifogásolták, hogy a 10—14 éves gyermekeket nem helyes erőltetett mezőgazdasági munkára fogni. Hiszen a rosszul szervezett, esős időben végzett túlméretezett brigádmunka éppen ellenkező hatást vált ki a gyermekekből: nem kelti fel bennük a társadalmi szempontból fontos, jól végzett munka után érzett örömet, tehát nem szeretteti meg a tanulókkal a fizikai munkát. Az iskolai brigádmunka nem helyettesítheti — és nem is szabad helyettesítenie — az EFSZ-tagok munkáját, mert az iskola hivatása a nevelés és oktatás. A pártszervezetek és a helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai ne engedjék, hogy a kellő nevelőhatás nélküli brigádmunkák akadályozzák az iskolai oktató-nevelőmunka tervének teljesítését. A brigádmunka célja az, hogy megalapozza a gyermekeknek a fizikai munka iránti jó viszonyát és a gyermekek elméleti ismereteit gyakorlati ismeretekkel egészítse ki. Azokon az iskolákon, ahol ezt a feladatot pedagógiailag átgondolt rendszerességgel végzik, szem előtt tartva a gyermekek testi, szellemi fejlettségi fokát, ott jók az eredmények. Ezeken az iskolákon az 1.—5. évfolyam tanulói (egy-egy tanulóra kb. 1 négyzetméternyi területű) kísérleti tanparcellákon; a 6—9 évfolyamok tanulói fokozatosan az EFSZ-ben vagy állami gazdaságon végzik a nekik megfelelő munkát. A 10—12 évfolyam tanulói az iskolával szomszédos ipari vagy mezőgazdasági üzemben mér termelőmunkát végeznek. Az oktatás és a termelőmunka szoros összekapcsolása és a pedagógiailag átgondolt rendszeresség érdekében egyes iskolák — például a Dunajská Streda-i középiskolák — a járási pártbizottság kezdeményezésére és hathatós segítsége alapján 5-20 hektárnyi területű kísérleti tangazdaságokat hoztak létre. A földterületeket az EFSZ-től kapták és a munkát hasonlóan akarják megszervezni, mint a Szovjetunióban a rjazanyi terület iskolái. A rjazanyi iskolák tanulói megismerkednek a korszerű agrotechnika módszereivel és a kolhozok számára kísérleteket is végeznek, például új búza-, paradicsom- stb. fajtákat termeltek ki. Olyanokat, amelyek az adott talaj- és éghajlati viszonyok közepette mennyiségileg és minőségileg a legjobb termést adják. A tanulók tehát nemcsak egyszerű fizikai, hanem egyúttal alkotómunkát is végeznek, ami leköti figyelmüket és nagy odaadást vált ki belőlük. Munkájukkal jelentős anyagi értékeket hoznak létre anélkül, hogy az iskola oktató-nevelőmunkájának elvégzését a legkisebb mértékben is hátráltatnák. A mi feladatunk e tapasztalatok alkotó módon való átvétele és alkalmazása a mi körülményeinkre. Az elmúlt pár hónap még nem hozhatott átütő eredményeket. Korai lenne a végső tanulság levonása, anynyi azonban bizonyos, ha az iskola igazgatósága közösen az EFSZ vezetőségével biztosítja az oktatás (az egyes tantárgyak anyaga) és a termelőmunka szoros összekapcsolását, • ha a munkát mindenkor a gyermekek testi, szellemi fejlettségi fokához mérik, és • a brigádmunka — oktatási és nevelési eredmények elérését gátló — tervszerűtlenségét felcserélik a pedagógiailag átgondolt rendszerességgel, valamint ügyelnek arra, hogy ezeken a tangazdaságokon legyen mód nagyüzemi gazdálkodást folytatni, úgy jelentős lépéssel viheti előre ez a mozgalom az ifjúság nevelését. Az oktatás összekapcsolása a termelőmunkával nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, fokozza az iskolában szerzett ismeretek jelentő ségét. A tapasztalatok világszerte azt tanúsítják, hogy azok a munká sok, akik alaposan ismerik a fizikát, számtant, vegytant és a többi ta nulmányok alapjait, jobban dolgoz nak és könnyebben sajátítják el a modern termelés technikáját és technológiáját, tehát jobban érvé nyesülnek az életben. Az iskola forradalmi átszervezésére és az iskolai tevékenység tökéletesítésére irányuló munkát és társadalmi segítséget már az eddigi ered ményeink is igazolják. Az új iskola új tartalmával, módszereivel jelentős lépéssel viszi előre a felnövekvő nemzedék kommunista nevelését. Az új iskolának valóban az életre, a kommunista társadalom építésében való közvetlen részvételre kell felkészítenie az ifjúságot. Márpedig ezt nem lehet megoldani az iskola és az élet jól átgondolt és helyesen ér telmezett szoros kapcsolatának megteremtése nélkül. Mózsi Ferenc, központi tanfelügyelő. A TOKIÓI VÁROSI GÁZVEZETÉK javítása közben szerdán hatalmas robbanás történt, amely a környező házakat is megrongálta. Eddig 53 személy vesztette életét a robbanás következtében. 87 MÉTERREL EMELKEDIK a tenger szintje fölé a constaneai kikötőben épített új világító torony. A toronyba csaknem 300 lépcső vezet és a világítótorony higanygőz-fénye 20 tengeri mérföldre látható. A. GAUK SZOVJET KARMESTER érdemes művész Mexikóban vendégszerepelt. Öt hangversenyen vezényelte a Mexikói Állami Filharmóniát és rendkívül nagy sikert aratott. MINTEGY 20 EZER EGYIPTOMI jutott munkához az utóbbi 3 esztendőben az Egyesült Arab Köztársaság egyiptomi részében épült új gyárakban. Uj textilgyárak építésével további munkalehetőségeket teremtenek. BESEDA címen július 1-töl új képes hetilap jelenik meg a mezőgazdasági híradóvállalat kiadásában. A VÖRÖSKERESZT Rimavská Sobota-i járási vezetősége februárban egyhetes önkéntes ápolónői tanfolyamot rendezett, amelynek keretében JS önkéntes vöröskeresztes ápolónő részesült oktatásban. (Zsibrita G.) A VILÁGHÍRŰ NEW YORK-I METROPOLÍT AIN-opera lebontásra kerül és helyére egy nagy áruházat építenek. Az opera 1883-ban épült. ^ A NÉMZETKÖZl GYERMEKKÖ NYVKlÁLLITÁSON Izraelben, a Tel-Aviv közelében fekvő Petah Tikva városkában csütörtökön csehszlovák napot tartottak. A kiállítás látogatóinak csehszlovák ' gyermekfilmeket vetítettek és fényképkiállítást rendeztek. AZ INDIÁNOK 75 százaléka éhezik Amerikában. Jótékony társaságok élelmiszert és ruházati cikkeket gyűjtenek az indiánok részére. A CSKP MEGALAPÍTÁSÁNAK 40. évfordulója tiszteletére a prágai Nemzeti Múzeumban „Forradalmi munkásszínház" S címen kiállítás nyílik. A forradalmi S munkás testnevelő mozgalom fejlődésé-. > r öl az Állami Múzeum helyiségeiben nyílik kiállítás. A SZOKÁSOS KÉT ÉS FÉLMILLIÓ dollár helyett az idén 28 millió dollárba került New Yorkban a hő eltakarítása: A tél folyamán december középétől február elejéig 160 cm hó esett. A Jiŕikovi textilgépgyár olyan jó minőségű gépeket gyárt, hogy eddig 30 országban a legjobb véleménnyel vannak róluk. Az üzem gépeinek legnagyobb vásárlója Brazília, de az olyan Iparilag fejlett országok is mint Franciország, Belgium szívesen veszik meg a jirikoviak gyártmányait, melyeknek az a legnagyobb előnyük, hogy egyaránt alkamasak a gyapot, len, valamint a müanyagfonalak szövésére. Képünkön: a szerelőműhely, hol mint egy 170 alkatrész összerakása után „kész" a kitűnő tulajdonságokkal rendelkező ES II 135 típusú szövőgép. (J. Tachezy — ČTK — felv.) Lengyelország! Százmillió ember tömör tömbje, szétzúzhatatlan, nincs rajta egyetlen repedés sem, nincsenek benne szabad kisebbségek! Ez lesz a mi uralmunk szilárd alapja. E tömb körül először egy keleteurópai konföderáció! Lengyelország, a balti államok, Magyarország, a Balkán-államok, Ukrajna, a Volga-vidék, Georgia. Konföderáció, de természetesen a beletartozó népeknek nem lesznek meg ugyanazok a jogaik, mint a németeknek. Segédnépek úniója lesz, hadsereg nélkül, saját közgazdaság nélkül. S egy pillanatig sem gondolok arra, hogy e népek bármelyikének emberiességi alapon engedményeket tegyek. Például Magyarországnak, régi határai visszaállítására. Nem fogok semmiféle küMielőtt Horthy fehér lován bevonult volna Košicére. a város kommunista országgyűlési képviselője, Kosík elvtárs összehívta azokat a kommunistákat, akiknek a városban maradására számított és felhívta őket, hogy minden körülmények között tartsák fenn egymással az öszszeköttetést, igyekezzenek bekapcsolódni a magyarországi pártmunkába, amely célból a magyarországi párt megbízottja hamarosan felkeresi őket. Ezután Kosík Istvánnak a párt határozata szerint politika' emigrációba, a Szovjetunióba kellett volna távoznia Steiner, Zupka elvtársakkal és a CSKP más szlovákiai funkcionáriusaival együtt. Az említett elvtársakat azonban — annak ellenére, hogy szovjet útlevéllel rendelkeztek — Prágában feltartóztatták és német koncentrációs táborba hurcolták, ahol Steiner és Kosík elvtársak mártírhalált haltak azokért ar eszmékért, amelyekért egész életükön át harcoltak. Kosík elvtárs utasítása aránylag szűk körben, csak Košicén volt ismeretes, ezért már az e'ső hetekben felmerült a dél-szlovákiai területen maradt kommunisták között az a kérdés, a jövőben tulajdonképpen melyik kommunista párt keretében Iönbséget tenni barát és ellenség között" - Irta a Führer már 1934-ben. Még néhány szót kell mondanunk a dél-szlovákiai szlovák lakosság hangulatáról. A szlovákok elsősorban a városokban laktak nagyobb számban. Eleinte tisztán nemzeti és gazdasági okokból utasították el a z új rendszert, amihez idővel, az önálló szlovák állam megalakulásával, majd a szovjetellenes háború kitörésével politikai okok is csatlakoztak. A szlovák polgárság körében egy ideig hatott a Tiso-féle állam vonzóereje, míg egy másik, kisebb töredéke az első köztársaság intézményeinek nosztalgikus emlegetésében élt-e ki magát. A szlovák dolgozók sorában az illegálisan meginduló pártmunka hamarosan támaszra talált, amely fejtsék ki tevékenységüket. A bécsi döntést ugyanis sem Csehszlovákia Kommunista Pártja, sem pedig a Szovjetunió, mint állam, soha nem ismerte el. Ennek ellenére — elsősorban gyakorlati okokból — a csehszlovákiai és a magyarországi kommunista pártok Moszkvában tartózkodó vezetői között még 1938 telén megállapodás jött létre, mely szerint a megszállás idején a dél-szlovákiai területek pártmunkáját a Kommunista Internacionálé vonatkozó határozata értelmében a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága fogja irányítani. Ez a döntés ugyan csak néhány hónap múlva vált ismeretessé a dél-szlovákiai kommunisták között, mégis a košicei kommunisták már előkészítették a kapcsolatok felvételét a magyarországi elvtársakkal. Ez mindenekelőtt abból állott, hogy a szlovákiai Magyar Ifjak Szövetségének országos titkára. Schönherz Zoltán elvtárs felvette a kapcsolatokat a Košicén és környékén lakó elvtársakkal, majd fokozatosan a Kárpát-Ukrajnában, elsősorban Ungváron és Munkácson dolgozókkal is. Schönherz elvtárs — mivel a kommunisták szervezkedésének módja tekintetében határozott pártutasítással nem rendelkezett - még 1938 tény a magyar hatóságok előtt sem maradt titok. Ezért a szlovák dolgozókat a magyar hadseregben, a hadiüzemekben egyre fokozódó bizalmatlansággal kezelték. Ilyen körülmények között érthető, hogy a dolgozóknak, illetve a munkásosztály élcsapatának Csehszlovákia Kommunista Pártja által nevelt tagjai — szlovákok, magyarok és németek — és azok a széles néprétegek, amelyek két évtizeden át a párt következetes politikájának hatása alatt állottak, nem törődtek bele tehetetlenül a „megváltoztathatatlanba". Ellenkezőleg, a kommunisták vezette szervezkedés ar egész délszlovákiai területen jóformán már a Horthy-csapatok megjelenését követő napon megkezdődött. decemberében illegálisan a kárpátukrajnai elvtársak segítségével a' Szovjetunióba távozott, ahol értesült a már előbb említett és a két párt között az elcsatolt dél-szlovákiai területekre vonatkozó megállapodásról. Amikor azután 1939 januárjában Schönherz elvtárs megfelelő utasításokkal ellátva a Szovjetunióból viszszatért Košicére és őt a magyarországi illegális kommunista párt nevében és megbízásából a magyarországi Szociáldemokrata Párt Ifjúmunkás Szövetsége vezetőségének tagja, a kommunista Kulich elvtárs felkereste, a kapcsolatokat vele biztos tudattal vette fel, hogy az új helyzetben is a CSKP intenciói szerint cselekszik. Mivel a kommunista párt a burzsoá Csehszlovákiában legálisan működött, tagjai jórészének nevét a hatóságok és a reakciós körök ismerték. Ily módon hamarosan ismertté vált a Horthy-hatóságok előtt is a legtöbb délkelet-szlovákiai területen tartózkodó kommunista és a kommunista eszmékkel szimpatizáló neve. Magát a legális kommunista pártszervezetet azonban nem a magyar hatóságok oszlatták fel ezen a területen, ezt a reakciós munkát a bécsi döntés és a hlinkisták október 6-i žilinai gyűlését követő időben, de még a magyar csapatoknak novemberi bevonulása előtt az ún. autonóm szlovákiai területen maguk a Tiso-féle hatóságok hajtották végre. A párt feloszlatását oly „alaposan" végezték, hogy meg a munkásság kulturális intézményeinek, például a košicei munkás-kultúregylet zenekarának felszerelését is elkobozták, a párt, valamint a tömegszervezetek helyiségeit pedig lezárták és lepecsételték. A Horthy-hatóságok törekvése is kezdettől fogva arra irányult, hogy minden eszközzel felszámolják az öntudatos munkásság azon gazdasági és kulturális intézményeit, amelyek a megszállott területen valamilyen formában mégis megmaradtak. Tették ezt még akkor is, ha ezek az intézkedések a Horthy-rendszer törvényeibe ütköztek, tehát kimondottan törvényellenesek voltak. A legnagyobb harc a kelet-szlovákiai munkásság fő gazdasági szervezetének, a košicei Egység munkásszövetkezetnek felszámolása körül robbant ki. Ezt a szövetkezetet a košicei osztálytudatos munkásság igen nehéz időkben, 1918-ban, az első világháború utolsó évében alapította, hogy gazdasági önvédelmi harcát ily módon is erősítse. A szövetkezet két évtizedes fennállása alatt egy főüzlettel és négy fiókkal rendelkezett és sokmilliós forgalmat bonyolított le. Tevékenységében a munkásság osztályharcos érdekeit tartotta mindenekfelett szem előtt. A szövetkezet váltotta be a munkanélküliek utalványainak jó részét, s bár harcolt a tőkés árdrágítók ellen, mégis nyereségéből más módon is támogatta a munkanélkülieket, a sztrájkolókat, a politikailag üldözötteket és hozzátartozóikat, legfőképpen azonban gazdasági erőforrásul szolgált a párt számára. Az adminisztratív és ellenőrző munka jórészét a munkásság köréből választott igazgatósági tagok önzetlenül és ellenérték nélkül végezték. Ilyen körülmények között érthető, hogy az Egység-szövetkezet a košicei és környéki dolgozók szemében több volt egyszerű üzleti vállalkozásnál, gazdasági és politikai harcuknak egyik fontos támaszát látták benne. A szövetkezet élén 1938-ban Ungár Miksa, majd - a Horthy-csapatok bevonulása után — Tóth János elvtárs állott. Vezetőségi tagok voltak többek között Ménesi István, Maár Gyula, Cséri Ernő, Kordik Henrik, Wolf Pál, ügyvezető pedig Dénes Ferenc, Drocár Pál, Winkler Soma és Weisz Samu. A főüzletet e válságos napokban Róják Dezső vezette. A Horthy-hatóságok s a magyarországi tőkeérdekeltségek szemében természetesen az Egység-szövetkezet egyhamar szálka lett. A kimondottan reakciós, politikai célokat szolgáló Hangya-szövetkezet budapesti vezetősége tette rá kezét a hatóságok támogatásával és arra akarta kényszeríteni a vezetőséget, hogy feltétel nélkül olvadjon bele a Hangya szervezetébe. Az iparengedélyek általános revíziója jó ürügy volt a hatóságoknak arra, hogy a Hangya által diktált feltételeknek elfogadására kényszerítse a munkásszövetkezet vezetőségét. Az Egység-szövetkezet vezetősége mégis minden rendelkezésére álló törvényes eszközt megragadott a munkásság gazdasági jogainak megvédésére, sőt e célból a szövetkezet vezetősége felkereste a Szociáldemokrata Párt budapesti vezetőségének tagjait is s közülük elsősorban a párt baloldalához tartozó Szakasits elvtárssal tárgyalt. A szociáldemokraták sem tudtak azonban eredményt elérni, miért is a szövetkezeti tagság közgyűlése demonstratív módon inkább a szövetkezet önkéntes felszámolásának útját választotta, mintsem a munkásvagvont prédául odadobja a reakció egyik fő gazdasági szervezetének. A szövetkezet önkéntes felszámolása a legszélesebb körökben nagy feltűnést keltett. A szóvetkezetnek több ezer tagja volt, akik egyhangúlag inkább a felszámolás mellett döntöttek, mint hogy beolvadjanak a Hangyába. E gerinces, bátor kiállás volt Košice munkásságának első nyílt tüntetése a reakció munkásvagyont fosztogató törekvései ellen. KÖVETKEZIK: A KOMMUNISTÁK MEGKEZDIK A FÖLDALATTI SZERVEZKEDÉST 3. A munkásvagyon hiénái Ü3 SZŐ 5 * 1961 "4r«-ius 19.