Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-18 / 77. szám, szombat

A KÖNYV HÓNAPJA Štefan Žáry: Korunk embere Az ember gerincét a munka formálta egyenesre, törzsét két lábra ö emelte. S most így áll az ember magabizton (elnézve messzi fellegekre. Szeme fekete mint a szén vagy nefelejtskék fényben ég. Megizmosult a váll s derék, erében vágyak árama gyűrűzve árad szerteszét. Két lábon áll és egyenesen. Mily hétköznapi ma már e kép. Pedig nem Is oly rég görnyedve járt, még, tántorogva. Hiányzott a munka — izmok kovácsa, a kopoltyű, mellyel az ember a lélegzetet Issza, enélkiil bánata, gondja, kapkodása az állati múlt korába hullt csak vissza. Nem akadt munka — és ha mégis gürcölt. az ember, roggyant a térde, robotba hajszolta az éh is, hogy jusson korty borra, falat kenyérre. Bóre verejtéktől ázott, míg kínlódva a földet túrta, s valóban nem sok hiányzott hogy négy lábon másszon újra. Köszönet, hála nagy csatádnak bölcs osztály, s a villámnak mely csomót tépett, hogy görnyedt csontvázat többé nem találnak sírunk felásó jövö nemzedékek. Szép az ember két lábon, egyenes gerinccel a magasba emelve tekintetét, kóstolgatva önmagában erők forrását s nemsejtett képességek új Izét. Napraforgóként a nap felé néz, mely jeget tör sugaraival. Nem bókol, nem görnyed, erős testében nő az ész, és mindig fiatal. Fordította: Monoszlöy M. Dezsó. KÖNYVKIADÁSUNKRÓL Látogatás a Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségében Noha hivatalosan, a naptár szerint még tél van, a valóság merőben mást mutat. Az idei március tavaszi napfénnyel és tavaszi esővel ajándékozott meg bennünket. A télnek már nyoma sincs. Az újonnan rendezett kirakatok színes, lenge kelméi, szövetei mindenütt a tavasz térhódítását hirdetik. A tavasz eleven légkörében a könyvesboltok polcai a könyvhónapra megjelent új műveket kínálgatják a vevőknek. Amikor a bratislavai Magyar Könyvesboltba látogatunk, nyomban az új kiadványok felől érdeklődünk. A bolt vezetőjétől, M a r k o elvtárstól megtudjuk, hogy a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó magyar szerkesztőségének gondozásában e napokban a következő művek jelentek meg: F á b r y Zoltán Palackpóstája, Csontos Vilmos Hiszek az emberben cimü új verseskötete, A. V. F r i č, a híres léi-amerikai utazónak Karai puku című neve, amelyből a magyar kiadók 12 000 példányt vettek át, ezenkívül M on o s z 1 ó y fordításiban J I ŕ I W o 1 k e r válogatott költeményei láttak napvilágát. A közel) napokban pedig a Szlovákiai magyar írók antológiája kerül a könyvpiacra. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az említett könyvek komoly érdeklőiéit keltenek majd a magyar olvasók körében. E látogatás után felkeressük a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadő magyar szerkesztőségét, hogy némi képet adhassunk olvasóinknak azokról a kiadványokról, amelyek ez idén a magyar könyvpiacra kerülnek. Dr. Meislinger elvtárs, a szerkesztőség vezetője kérdésünkre a következő választ adja: — A terv szerint Összesen 34 művet adunk ki saját gondozásunkban. Ezek közül tizennyolc a cseh és szlovák irodalom terméséből való, tizenkettő itteni magyar szerző müve, négy műről pedig most történik döntés. — Melyek azok a művek, amelyek a kiadó szerint komoly érdeklődésre tarthatnak számot az olvasók körében? Erre a kérdésre nehezen válaszolhatok — mondja Meislinger elvtárs, — nem szeretnék egyetlen szerzőt sem mellőzni, de — folytatja némi szünet után — miután együtt dolgozunk a magyarországi kiadókkal, a kérdésre mégis kielégítő választ adhatok. Eddig Mňaiko „A halált Engelchennek hívják" című műve iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy Magyarország külön adja ki 25 000 példányban, mi pedig a könyvbarátok számára 7000 példányban adjuk ki külön. — Megmondhatná nekünk, fokozódott-e a magyarországi könyvkiadók érdeklődése a csehszlovákiai magyar írók művei iránt? — Erre . a kérdésre határozott •igennel felelhetek. így például a prózaírók antológiájából közel ezer, Rácz ifjúsági regényéből 6200, Rényi Magda meséskönyvéből 6500, Lovicsek regényéből 2230, Ordódy köny- nyaink tervét elküldjük nekik, havéből pedig 630 példányt rendeltek, sonlóképp ők is elküldik nekünk évi A többi itteni magyar szerző kéz- kiadási tervüket. Ez idén 90 könyveim iratára most várunk választ. Nagy az van az évi tervükben; a magyar érdeklődés természetesen a cseh és írók eredeti könyvein kívül a szovszlovák müvek magyar fordításai jet és a világirodalom kimagasló iránt is, amelyek a mi gondozásunk- művéi szerepelnek a listán. Ezek ban jelennek meg. Hogy csak egy nagyrészt közös kiadásban kerülnek pár nevet említsek: Haiek válogato- könyvesboltjainkba. Legnagyobb ketott humoreszkjeiből 4500, Brezov- letje a magyar olvasók körében Jöský regényéből 4700, Honcik bá- kainak, Mikszáthnak, Móricznak, Sonyász-regényéből 4700, Hoffmeister lohovnak, Gorkijnak, Lev és Alekszej művéből 12 200, Móric könyvéből Tolsztojnak, Balzacňak, Stendhalnak 10 200 példányt rendeltek a magyar- és természetesen az ifjúsági művekországi kiadók. A legnagyobb érdek- nek van. lödés az ifjúsági és a gyerekkönyvek iránt nyilvánul meg. — Emelkedik-e az itteni magyar szerzők kiadásra kész műveinek a száma ?... — Erre a kérdésre örömmel igennel válaszolhatok. Míg 1959-ben 10, 1960-ban 8 eredeti magyar mű jelenhetett meg, addig ez idén ez a szám 14-re emelkedett. Annyit biztosan kiadunk, de lehet, hogy többet. Amint már említetem, négy műről most döntenek. Mi ugyanis az eredeti magyar műveket a szerkesztőség mellett működő szerkesztő bizottság döntésével összhangban adjuk ki. Szükséges itt megjegyeznem, hogy a fordításra javasolt müveket — A magyarországi kiadókkal való együttműködés — folytatja — azt a célt szolgálja, hogy az itteni magyar olvasók megismerkedjenek a magyar világirodalóm alkotásaival, ezenkívül azt, hogy ugyanazt a művet ne adjuk ki külön mi és külön a magyarországi elvtársak is, ami dupla költséget jelent. Persze vannak kivételek, de ezek ritkán fordulnak elő. — Hogy lehetne az itteni magyar irodalom fellendítését elősegíteni, úgy értjük, az írókat alkotásra serkenteni és több mű kiadását biztosítani? — Erre, mint a magyar szerkesztőség vezetője, csak azt ajánlhatom, ;.V.V/AVAWAWAVMV.VAV.V.V.V.V.V.V.WAV.V.V.V.V^^ eszköze Szlovákiában is a fennálló fasiszta veszély ellen tiltakozó, a köztársaság védelmét követelő hatalmas tömeggyülések szervezése volt. A CSKP területi vezetősége 1938. március 20-án Košicén megtartott ülésén határozatot fogadott el az egység- és a népfront szlovákiai kiépítéséről. Ez a határozat a köztársaság védelme kérdésében felszámolt minden eddigi szűk látókörű nézetet a más pártokban szervezett, de lényegében demokratikusan gondolkodó dolgozókkal kapcsolatban. 1938. július 30-án Košicén összeült a CSKP szlovákiai vezetősége. Ebben az időben Szlovákia területén a nyíltan fasiszta jellegű Hlinkapárt volt a Szlovák burzsoázia vezető ereje. A kommunista párt elleni harcban támogatták a Hlinka pártot a még működő, de immár csak igen szerény tömegalappal rendelkező többi polgári pártok is. E téren ismét szomorú hírnévre tett szert a reformista Szociáldemokrata Párt, amelynek vezetősége a kommunisták elleni vak gyűlöletében odáig ment, hogy a legválságosabb időben inkább a Hlinka-fasisztákkal volt hajlandó egy követ fújni, mintsem hogy a kommunistákkal egységfrontban harcoljon a fasiszta veszély ellen a munkásosztály legelemibb jogainak megmentéséért. A CSKP szlovákiai vezetőségének fent említett ülésén Klement Gottwald tartott beszámolót, aki a CSKP Központi Bizottságának képviseletében vett részt a gyűlésen. Gottwald elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szlovák néppárt hazárd politikája puszta létében veszélyezteti a szlovák nemzetet. Csehszlovákia burzsoá kormányának pedig, ha meg akarja menteni Csehszlovákia létét, múlhatatlan kötelessége, hogy az egyre sürgetőbbé váló nemzetiségi kérdésnek a széles néptömegek érdekében való, igazán demokratikus megoldását válassza és így tegye lehetővé a köztársaság valamennyi nemzetiségének és nemzetének, hogy ' felsorakozzanak a köztársaság védelmére a mind fenyegetőbb fasiszta veszély ellen. Beszédében Gottwald elvtárs külön figyelmeztette Dél-Szlovákia magyar lakosságának az irredentizmus járószalagjára tévedt részét, hogy „Hitler számára Budapest nincsen messzebb, mint Prága... és ha elesik Prága, Brno, Bratislava, elbukik Pest, Debrecen és Szeged is." Látnoki szavainak helyességét az idő — sajnos — nagyon hamar igazolta. Kelet-Szlovákia dolgozói hatalmas békemanifesztációja politikai irányvonalának helyességét igazolta az a tény is, hogy a húszezres tömegben — jóllehet a kommunista párt košicei területi szervezete mindössze 1200 szervezett tagot számlált — egyaránt képviselve voltak a szlovák, a magyar, az ukrán és a német dolgozók. Gottwald utalt arra, hogy a német faji felsőbbrendűségen és a német monopóliumok korlátlan nyereségvágyán alapuló fasiszta politika egyaránt veszélyezteti Európa minden nem német nemzetét. Gottwald elvtársnak ezt a megállapítását az azóta napvilágra került okmányok teljes mértékben igazolják, mert az orosz, az ukrán, a lengyel és a cseh népek kiirtásának, illetve Szibériába való kitelepítésének terve mellett Hitler vágyálmaiban a többi alsóbbrendű európai segédnépnek: a magyarnak, a szlováknak hasonló sorsot szánt. Az 1938. július 31-én lezajlott košicei békemanifesztáción a magyar dolgozók nevében Major István elvtárs beszélt, hangsúlyozva, hogy a csehszlovákiai magyar demokratikus erőknek elsőrendű érdekük az ország többi nemzetével és nemzetiségével együtt megvédeni a köztársaságot, a polgári demokráciának a fasizmussal szémben még fennálló demokratikus intézményeit. A manifesztáción elfogadott határozat is hangsúlyozza, hogy a „magyar népnek elsőrendű nemzeti érdeke, hogy Szlovákiát a harmadik birodalom el ne nyelje." A košicei manifesztáció arányaival és új politikai vonalával jelentős helyet foglal el a köztársaság népei védelmi harcának történetében és méltán sorakozik Szlovákia dolgozó népének másfél hónappal később Nyugat-Szlovákiában, Trnovecen (Tornóc) tartott hasonló jellegű és méretű politikai megnyilvánulásához. A košicei gyűlés határozata nemcsak az elkövetkező döntő napokban befolyásolta jelentős mértékben a kelet-szlovákiai tömegek magatartását, hanem — a csehszlovák buris megtárgyaljuk a szerkesztő bizott- hogy a csehszlovákiai magyar írók és költők fordítsanak nagyobb gondot mai szocialista életünk ábrázolására, s a művészi színvonal növelésére. Ezeket a műveket nemcsak a kiadó, hanem az olvasók tömege is szívesen fogadná. Az írószövetség mindent elkövet, hogy az írók alkotómunkásságát elősegítse. Annak az írónak, aki be akarja fejezni a müvét, vagy tánulmányútra akar menni üzembe vagy szövetkezetbe, a Szlovákiai Irodalmi Alap alkotószabadságot biztosít. E téren mi is minden támogatást megadunk az írónak, — Az említett 34 művön kívül, amelyek a magyar szerkesztőség gondozásában jelennek meg, milyen müvek kerülnek még az itteni magyar könyvpiacra? — A közös kiadványok. A magyar kiadókkal ugyanis van egy közös megállapodásunk. Ahogy mi kiadvázsoáziának és a nyugati ún. demokráciának Münchenben betetőzödő árulása után — mintegy politikai vezérfonalat jelentett a dolgozó tömegeknek, míg a kommunisták ve- vagy költőnek. A mi támogatásunk A košicei Tudományos Könyviárban K

ošicén a város központjában elhelyezett Tudományos Könyvtár nem újkeletű. Már a XVII. században, 1677-ben az akkori bölcsészeti, később jogi egyetem mellett létesült az Egyetemi Könyvtár. Az ez időkből fennmaradt feljegyzésekből megtudjuk, hogy az első világháború vége felé a könyvtár 2000 kötetből állt. Olvasói kizárólag tanulmányukat végző egyetemi hallgatók, tanárok és kutatók voltak. A két világháború közötti időszakban, a burzsoá köztársaság és a fasiszta megszállás éveiben azzal az indokolással, hogy nincsenek meg a szükséges feltételek, felszámolták a könyvtárt, teljes anyagát összecsomagolták és elhelyezték a Városi Könyvtárban. A Tudományos Könyvtár rohamos fejlődése a fe'czabadulás után, Kelet-Szlovákia iparosításával egyidöben ment végbe; 1948-ban a Mezőgazdasági és Erdészeti Főiskola mellett kezdte meg újból működését, főleg erdészeti és mezőgazdasági tudományos kérdések feldolgozásával, sajtőszemlék kiadásával ért el jó eredményeket. 1951-ben hasznos bibliográfiai tevékenységet fejtett ki a társadalomtudomány, irodalom, nyelvészet, zene, film és képzőművészet terén. 1953-ban költözött a jelenlegi helyiségekbe. Ma 300 ezer kötet könyv áll a tanulni vágyó és tudását bővíteni kívánó olvasóközönség rendelkezésére. Az olvasók itt megtalálhatják a bányászat, kohászat, gépészet, orvosi és a többi ipar- és tudományág legújabb kiadványait. Az olvasóteremben a belföldi folyóiratokon kívül meglelhetök a szovjet és a szocialista államok, valamint a nyugati országok szakés tudományos folyóiratai. A könyvtár egy év alatt az üzemeknek 22 ezer szak- és tudományos folyóiratot kölcsönzött. Az olvasószolgálat vezetője, Ladislav Soták elvtárs készségesen ad felvilágosítást: — Az olvasóteremben naponta közel 500-an fordulnak meg. Olvasóink mintegy 20 százalékát szakmunkások és újítók képezik. Míg a könyvtár 1948-ban 2000, 1958-ban már 186 000 és 1960-ban 266 000 könyvet adott kölcsön. Az olvasők nagy tábora állandóan növekszik. Ez év első két hónapjában 74 504 kötetet kölcsönöztek ki. Az utóbbi években egyre nagyobb az igénylés a politikai irodalom iránt. Különösen nagy az érdeklődés a Politikai gaedaságtan, és A marxistafilozófia alapja című müvek iránt. A tanulás, a művelődés vágya hatja át ifjúságunkat és az iparban, valamint a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozóinkat. E téren felbecsülhetetlen értékű szolgálatot zetésével megindult a földalatti ellenállási mozgalom. A kommunista párt a válságos napokban minden erejét a harcra, ellenállásra mozgósította a kormány kapitulációs politikájával szemben. Sajnos, a kommunista párt szava a válságos napokban pusztába kiáltó szó maradt, mert sem a burzsoázia képviselői, sem az ún. demokratikus pártok vezérei nem értették meg a abban nyilvánul meg, hogy ismerve a legszélesebb körű nyilvánosságnak a Tudományos Könyvtár. Az a készülő művet, javasoljuk az irodalmi alapnak, hogy a szerző kérését teljesítse. Éppen ezért úgy véljük, helyes lenne, ha az itteni magyar írók és a kiadó magyar szerkesztősége közötti kapcsolat még jobban elmélyülne, hogy a további munkában kölcsönösen segíthessük egymást. Dr. Meislinger elvtárs megállapításait csak helyeselni tudjuk. A csehszlovákiai magyar íróknak, költőknek élniük kel! azoknagy veszélyt. Nem értették meg, hogy előttük csak két lehetőség áll: vagy a fasizmusnak való feltétlen behódolás, vagy a Szovjetunió hatalmas erőire való támaszkodás és kal a lehetőségekkel, amelyek előnépi ellenállás. E két politika közül segítik fejlődésüket és amelyek adva ők az önző osztályérdekük szempont- vannak a szlovák és magyar íróknak jából kisebbnek látszó rosszat, a be- egyaránt. Fontosnak tartjuk ezúttal hódolás politikáját választották, azt is megemlíteni, hogy a Csehszlo,.Hitler csak nemzetiségi függet en- vák Ir6szövetsé föl azokat az Ir

ó_ segunket rabolja el, de ha az ellen- . . ., .. M ,, ...,,, álló néptömegek kezébe kerül az or- ka

t támogatja, ak!k tehetsegükkel szág, akkor vagyonunk, munka nél- ma

l eletünk problémáit akarják műkül szerzett jövedelmünk van ve- veikben hitelesen ábrázolni, szélyben" — mondották és inkább Sz. B. a fasizmus mellett, Csehszlovákia és a demokrácia sírjának megásása, a háború, milliók és milliók pusztulása mellett döntöttek. 1938. őszének gyászos eseményeire sokan jól emlékeznek még közülünk. A kommunista párt megtett mindent, hogy a veszélyt elhárítsa, illetve, hogy az események menetét helyes irányba terelje. Erőfeszítését ebben a történelmi próbában sajnos nem kísérte siker. De 1938 őszének tapasztalatai kitörölhetetlenül bevésődtek a köztársaság dolgozóinak emlékezetébe, mert az események fejlődése teljes mértékben igazolta a kommunista párt előrelátó politikáját. Ennek eredményeit a párt hét évvel később, 1945 tavaszán, felszabadulásunk után aratta le, amikor a párt tekintélye éppen az 1938-as válságos napokban tanúsított helyes politikája következtében határtalanul megnőtt. Következik: A MÁMOR ÉS A KIJÓZANODÁS A košicei Tudományos Könyvtár olvasóterme. ipari és a tudományos dolgozók számára beszerzi a régi és a legújabb irodalmat. A könyvtárban megtalálható az új irodalom, azonkívül itt gyűjtötték össze az újítók és feltalálók megjelent írásait. Államunk a művelődés és a kultúra fejlesztését szolgáló törekvés seket messzemenően támogatja, ép-, pen ezért érthetetlen, hogy mind a kerületi, mind a városi hatóságok nem oldják meg az olvasóterem kibővítését. A könyvtár látogatóinak sokszor órák hosszat kell várniok, mfg helyet kaphatnak és leülhetnek az olvasóteremben. 1/elet-Szlovákia fejlesztési prog** ramjának megvalósítása sok művelt és képzett szakembert igényel. E téren fontos küldetést tölt be a Tudományos Könyvtár is, ezért helyes lenne az olvasóterem kibővítését minél előbb megoldani. MÓZES SÁNDOR (J. VANCO felvétele.) ÜJ SZ0 7 * 1961, március 18.