Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-16 / 75. szám, csütörtök

A Ludas Matyi prágai bem

utat

ója A magyar színpadókon egy éve játsszák Szabó Ferenc Ludas Matyi című balettjét. A hazai bemutatók után első ízben a prágai Nemzeti Színház tűzte műsorra ezt az ízigvérig magyar népi balettet és tegyük hozzá mindjárt elöljáróban, jól sikeralt, jól kidolgozott előadást láttunk a néhány nap előtti bemutatón. Szabó Ferenc kétszeres Kossuthdíjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze nem véletlenül választotta Ludas Matyi figuráját balettje főhősének. A jövőre 60. életévét betöltő művész fiatal kora óta a magyar kommunisták sorai között harcolt a szebb jövőjért. A Horthy-éra idojín nézeteiért, a munkásmozgalomban való tevékeny részvéteiéért a Szovjetunióba kellett menekülnie és ott élt Magyarország f Iszabadulásáig. Hazatérése után a magyar zenei élet kimagasló személyisége lesz. Zeneszerzői tevékenységen kívül pedagógiai munkát folytat, a Zeneakadémia igazgatója. fit Ludas Matyi Fazekas Mihálynak másfél évszázaddal ezelőtt írt költői elbeszélése óta a nép dédelgetett hőse lett és számos feldolgozásban találkozunk alakjával. Harangozó Gyulának, a manvar Operaház balettmesterének és koreográfusának szövegkönyve lényegében az eredeti és jól ismert történetre támaszkodik. Ludas Matyi, a fiatal parasztleaény szembehelyezkedik Döbrögivel, a hatalmas föidesúrral s túljárva a dölyfös nemes eszén, alaposan megleckézteti őt, igazságot szolgáltatva önmagának és ezzel az elnyomott népnek is. Az uruguai grafika bratislavai kiállítását számos érdeklődő keresi fel. (ČTK felv.) Szabó Ferencet az egyszerű paraszt hős, a legszebb népi hagyományokat megtestesítő, kedves, mókás, ötletektől sziporkázó Ludas Matyi tartós értékű mű megírására ihlette. Zenéje széles skálája a forradalmi. lírai, humoros motívumoknak. Rendkívül hatásosak a drámai részek s a népi dallamok gazdag változatai. Szabó kétségtelenül arra törekedett, hogy muzsikája mindenki számára érthető, élvezhető legyen, hisz művészi hitvallása a széles tömegek részére alkotni, a zenén keresztül kifejezni a nép gondolatait, haladó, nemes eszméit. A Nemzeti Színház együttesét dicséret illeti a balett színrehozásáért. Jirí Blažek kitűnő Ludas Matyija egyszeriben közelférkőzött a cseh közönség szívéhez. Ennek a tehetséges .művésznek nemcsak tánca, hanem jellemábrázoló készsége is tökéletes. Mozdulatai, mimikája vidámságot, színt adnak az előadásnak. Ha kell, meghatóan érzelmes, ha kell merész, bátor, boszszút áll az őt ért sérelmekért s huncutságával, pajzánságával nevetségessé teszi a felfuvalkodott uraságot. De a többi főszereplő alakításáról is csak az elismerés hangján szólhatunk. Irena Keplerová bájos egyszerűséggel ábrázolta a Ludas Matyi szerelmét megszemélyesítő Esztit. Oldŕich Stodola Döbrögijében a mértéktartó humort értékeltük. Ezt a figurát könnyű túljátszani (a történetben háromszor megverik) Stodola alakításában nem ment túl a megengedett -határon. fic kisebb szerepek megszemélyesítőinek és a balettkarnak teljesítménye ugyancsak művészi élvezetet nyújtott. Antonín Landának, a Nemzeti Színház érdemes művészének rendezése és koreográfiája gondos és alapos munkára vall. Az összbenyomásra meglehetősen zavarólag hatottak Oldŕich Šimáček díszletei. A díszlettervező túlságosan leegyszerűsítette a díszleteket s így azok ahelyett, hogy az előadás légkörének szerves részévé válnának, mesterkélten odavetett, szinte felesleges kulisszaként hatnak. A zenekar Josef Čech vezényletével Sznbó zenéjét nagy átéléssel, odaadással tolmácsolta. A közönség meleg tapssal jutalmazta a szép előadást. Meggyőződésünk, hogy a Ludas Matyi meghódítja az igényes prágai publikumot és a Nemzeti Színház repertoárjának egyik sikeres darabja lesz. KIS ÉVA KÖZÖS MUNKA KÖZÖS EREDMÉNYE A Trnoveci Állami Gazdaság Horný Jatov-i részlegén kerestük fel Helena Hazuchová ötgyermekes anyát, aki komoly házi elfoglaltsága mellett kiválóan végzi fejönői feladatát. Az idő dél felé jár; lakásában nem találjuk az istállóba látogatunk el hozzá. Éppen befejezte a fejést, fürge mozdulatokkal a kezét törülgeti... Egész magatartásán látni, hogy most hazakészül, otthonában rendet kell teremtenie, minden percet céltudatosan kell felhasználnia. Amikor megmondjuk neki, mi járatban vagyunk, zavartan elmosolyodik, azt mondja, neki nincs ideje, majd azt a tanácsot adja nekünk, hogy beszéljünk a férfiakkal. akik a tehenek gondozása és fejése körül legalább olyan jó munkát végeznek, mint ő. - Csakhogy - válaszoljuk - ők nem mosnak öt gyerekre, és nem vezetnek háztartást, mint maga... - Hát ez igaz — így szakít számunkra idejéből egy órát, hogy egy kicsit elbeszélgessünk az életéről. Útközben nevetve folytatja: - Én nem tartom teljesítményemet különösebb érdemnek. Végül is, amit teszek, családomért és gyermekeimért teszem. A 12 tehén gondozásáért és fejéséért havonta 1300 — 1400 koronát is megkeresők. Ilyen szép fizetéséért tehát jó és lelkismeretes munkát kell végeznem. Ami pedig otthoni elfoglaltságomat illeti, anya vagyok,, szeretem, ha gyermekeim tisztán, rendesen vannak öltözve... Persze most nincs nálam valami nagy rend, de hát nem végezhetek el mindent egyszerre. Az időt be kell osztanom. Hazueháék két szoba-konyhás lakásához korszerű fürdőszoba is tartozik. A gyerekek még az iskolában vannak, csak a háromesztendős kis Vlasta tartózkodik az óvodában. Egyébként három fia és két lánya van. A legidősebb, Mária 15 esztendős, ez idén fejezi be a 9. osztályt, utána ápolónőnek akar menni. Fontos még azt is megjegyezni, hogy a családfő Ján Hazuíha traktoros, fizetése — mint az asszonyáé —• 1300-1400 korona körül mozog. Ha az említett öszegekhez még hozzászámítjuk a gyerekpótlékot, kiderül, hogy a Hazucha családnak igen szép jövedelme van. — Nem is hiányzik nekünk az égvilágon semmi — mondja az aszszony. — Közös munkának megvan a közös eredménye. Csak azt sajnálom, hogy a szüleim nem élnek... Néha elszorul a szívem, ha arra gondolok, mennyit robotoltak ők értünk, és soha semmijük nem volt. De mije is lehetett akkoriban egy kocsisnak, egy szolgának. Emlékszem, én már 15 éves voltam és fatalpű bakancsot hordtam. Ma ilyen bakancsban még az istállóba se járnék... Az fáj, hogy ők ezt az időt nem érhették meg, nem láthatták, mennyire megbecsülik ma a dolgozó ember munkáját. Hisz régebben, a felszabadulás előtt folytonos félelemben, remegésben és megaláztatásban volt részünk. Ezért szeretek én dolgozni, és akár hiszi, akár nem, nekem a jó! elvégzett munka sokkal nagyobb örömet okoz, mintha egész este mondjuk a televíziót nézném. St. K. Neumann: Metafizika Hazuchová asszony szavaiban egyetlen pillanatig sem kételkedünk. Amíg beszél, élénk arcát az az elégedett derű varázsolja széppé, amely a kiegyensúlyozott, dolgos. anyák sajátja és amely kiapadhatatlan forrásként a lélek mélyéből fakafi. Ez a derű mentes a keserűségtől, naponta meg-megújul és felszabadult életünk ajándéka. Az ilyen asszonynak a gondiai, problémái irigyelésre méltók. Gondjairól hadd mondjuk itt egy példát. Arra a kérdésre, készülnek-e családi házat építeni, a következőket válaszolja: — Hát tudja, én a férjemmel na-on jól megférek, soha köztünk civakodások nem voltak, de most a családi ház építése körül komoly nézeteltérések támadtak köztünk. Ő mindenképp családi házat akar éníteni, én meg azt mondom neki, nekem jó ez a fürdőszobás lakás is. Azért jó, mert én bizon« álmomban sem gondoltam soha arra, honv valaha ilyen lakásom lesz. Én ezzel a lakással nagyon meg vagyok elégedve. Nekem „saját" családi ház nem kell. A pénzért inkább szépen öltöztetem a 'gyermekeimet. Éljenek gondtalanul, művelődjenek, tanuljanak, örüljenek az életnek és szeressék a munkát, ahogy én szeretem. Nos. a kérdésben nem mi vagyunk illetékesek dönteni, őszintén azt is megmondjuk, hogy ennek a tipikusan szocialista problémának a megoldása nem okoz nekünk különösebb • fejtörést, sokkal nyugtalanítóbb" ennél az a tény, hogy ilyen kiváló A Csejnadok mužlai szervezete a helyi magyar tannyelvű iskolával karöltve a napokban jól sikerült irodalmi estet rendezett Arany János életéről és műveiről. Ezt megelőzően Petőfi, József Attila és Ady életéről és müveiről emlékeztek meg. (g. J.) Ha sorvad, amit a nyelv csak testnek mond, sóhajtozik az úgynevezett lélek, — s ha már a szív is azt mohdta, elég volt — íjként ajzott sok vágyad, mondd, mivé lett? A virág, csók, tavasz jólesett máig, azért csak fennkölt lélek voltál. Mielőtt elég, s minden porrá válik, ügye, most egy nagyot ugornál? Gőg, hiúság sugalta vágyadat, hogy mint a galagonya kis virágát, vagy a víz hullámaként önmagad szemléld majd istenben odaát. Istent, s álmát a halhatatlanságról, mint agyonrágott csontot éhes ebnek, — bár mitsem tud a metafizikáról, hajlama veti oda az embernek. És mégis — e túlvilág álmodója eldobna minden remélt jót és szépet, ha egyszer valaki arról szólna, hogy e hálátlan föjdre visszatérhet. Fordította: Bábi Tibor S fejőnő, akinek a fejési átlaga eléri tehenenként st napi 11,8 literes hozamot, még nem kapcsolódott be a szocialista munkabrigádok versenyébe. Heléna Hazuchová azonban megnyugtat, hogy a fejők már vitatkoznak a kérdésről. és remélik hogy rövidesen meoalakul köztük a csoport, amely versenvezni fog a szocialista munkabrigád címéért. Mondanunk sem kell, hogy a csoportb-n ő is benne lesz. Sz. B. KS€MMHMMM V

allásos emberekkel beszélgetve, nem egyszer teszik fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mi bajunk a vallással, a keresztény erkölccsel, mivel — szerintük — lényegében mi, kommunisták is azt mondjuk és azt akarjuk, amit ök; a mi erkölcsi felfogásunk is ugyanaz, mint afz övék Hogy a mi erkölcsünk alapja is a tisztességes munka, mi is azt mondjuk, hogy ne lopj, ne ölj. mi is eli' :jük a parázna, erkölcstelen életmódot, már pedig ugyanezen tételeket hirdeti a vallás is, és mindez benne van a tízparancsolatban, amely a keresztény vallás alapját képezi. Ilyenkor aztán a beszélgető szinte diadalmasan néz az emberre, no", mit tudnak erre felelni a kommunisták, ha — legalább is szerinte — lehet-e, egyáltalán, és tudunk-e érre feleletet adni. A kérdés ilyetén való feltevése, legalább is az első pillantásra, valóban jogos kérdésnek látszik. Ügy látszik, hogy sok benne az igazság és nem lehet semmit sem ellene vetni. Pedig csak látszatigazság ez, a mi erkölcsünk különbözik, élesen eltér a vallás erkölcsétől. Mert igaz ugyan, hogy a mi erkölcsünk alapja a tisztességes munka, a ne lopj, ne ölj, elítéljük és megbélyegezzük, sőt, a törvény szigorával büntetjük az erkölcstelen életmódot, de igaz az is, hogy hasonló erkölcsi elveket hirdet a keresztény vallás is. A lényeges különbség aztán ott és abból adódik, hogy más dolog hirdetni bizonyos erkölcsi normákat és elveket, s megtartani és megvalósítani őket, és igen lényeges dolog, vajon kinek a számára érvényesek, kire kötelezők ezek az erkölcsi elvek és normák. Végül, de nem utolsó sorban ugyancsak döntő kérdés: mi az indítéka ezen erkölcsi normák megtartásának, milyen alapon kívánjuk ezen elvek megtartását. Vajon azért nem lopok, mert tiltja erkölcsi felfogásom, tiltja. az embertársaim iránti felelősségérzetem, vagy pedig azért nem lopok, mert félek, hogy akkor halálom után a pokolba kerülök. Továbbá: milyenek azok a körülmények, ameAMIRŐL A TÍZPARANCSOLAT NEM BESZÉL lyekben élek, tehát milyenek az erkölcsi magatartásomat nemcsak befolyásoló, hanem döntö mértékben meghatározó élet- és társadalmi körülmények. N

e válaszoljunk most már a feltett kérdésekre. Kezdjük azon, hogy minden látszat ellenére is, hol és miben térünk el az erkölcs keresztényi felfogásától. A kérdés megválaszolásánál viszont nem térhetünk ki egyik, magát meg nem nevező, olvasónk levele elől, aki egyik ateista cikkünkhöz hozzászólva a Bibliából vett különféle idézeteket irt s többek között azt írja: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni". S utána zárójelben rögtön hozzáteszi: „mert tudvalevőleg becsületes és tisztességes úton nagyon nehéz meggazdagodni." Olvasónk nem is gondolja, hogy akarva, nem akarva mennyire a dolog lényegére tapintott ezzel a bibliai idézettel és hozáfűzött megjegyzésével. Mert hiába, az erkölcsöt, az erkölcsi felfogást nem lehet elválasztani a társadalmi rendszertől, nem leeht elválasztani a szegények és a gazdagok fogalmától. S itt és ezen a ponton éppen a vallás, az egyház az, amely bort iszik és vizet prédikál. Mert igaz az, hogy a tízparancsolat előírja a hívő számára, ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj és más ehhez hasonlókat, igaz az is — mint olvasónk írja —, hogy a Biblia azt mondja, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni, de hát akkor hogyan kerülnek — illetve nálunk csak már kerültek — a gazdagok az egyházhoz, a valláshoz? Miért van az, hogy éppen a hoz? Miért tan az, hogy éppen a gazdagok, a leggazdagabbak a legnagyobb támaszai az egyháznak, Ok a „legvaliásosabbak," ök azok, akik leginkább hányják ma gukra a keresztet? Vagy talán a gazdag emberek mindegyike oly tisztességes úton jutott gazdagságához, hogy reménye lehet rá,, hogy azon a bizonyos tű fokán át fog csúszni a mennyek országába? Lehetett bármikor is tiszteséges úton, becsületes, kétkezi munkával száz, meg ezer holdakat szerezni, milliós és milliárdos vagyonokhoz jutni? Lehet? Ha pedig lehetne, akkor miért volt, hogy éppen azon emberek közül, akik dolgoztak, tisztességesen dolgoztak, akik - magyarán megmondva - annyit dolgoztak, hogy majd belepusztultak, soha egyetlen egy sem gazdagodott meg, földet is csak annyit tudtak „szerezni", amennyit haláluk után sírhelynek a temetőben kimértek nekik? így volt ez?! Ki tagadhatná ennek igazságát? Akkor meg hogyan kerülnek a gazdagok az egyházhoz, mit várnak, mit várhatnak a vallástól, hogyan remélhetnek üdvözülést, ha „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni"? I

ám csak, hiába, lenni kell itt valaminek, kell, hogy valami indítéka és oka legyen annak, hogy a vallás, a Biblia tételei ellenére is éppen a gazdagok oly buzgó hívők, ők a legfőbb támaszai az egyháznak. Nos, itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy a vallás, az egyház, a kizsákmányolás eszköze, a szegények, dolgozók elnyomását szolgálja: Hinni és tűrni, légy alázatos és nyugodj bele isten akaratába. De miért volna isten akarata, miért kellene abba beletörődni, hogy az egyik ember gazdag, a másik pedig szegény, mikor „könynyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni"? Hát ha a gazdagság annyira összeegyeztethetetlen a Biblia alapelveivel — már pedig a fenti idézet szerint az — akkor az egyház miért nem közösíti ki magából a gazdagokat? Erre persze az egyház, a vallás nem ad magyarázatot, viszont az olyan kérdés, amin nemcsak, hogy nem árt, hanem nagyon is ajánlatos eloondolkodni, mivel itt olyan éles ellentmondások vannak, amelyeknek felfedése dönő mődon rávilágít a vallás jelljegére és céljaira, n "dekes kérdés például az is, fl hogy minek minősítsük a ki** zsákmányolást és annak minden megnyilvánulását. Vajon hoovan egyeztethető össze ..a szeresd felebarátodat, mint tenmapadat" elvével a mások munkájából való élősködés? Hogy míg százak és ezrek nélkülöztek, nyomorogtak, s a szó szoros értelmében nem volt meg a mindennapi betevő falatjuk, addig néhány ember azt sem tudta, hogyan szórja a pénzt, a nyomorgók, nélkülözök munkájának gyümölcsét? Ezt miért nem ítélte el az egyház Vagy például arról a bánásmódról is lehetne beszélni, amelyben a kulákok a cselédeiket részesítették. Szinte mindennapos eset volt, hony a gazda a szolgagyereket, mert valami nem tetszett neki, félholtra verte, agyonrugdosta. És hát kíváncsiak volnánk, hogy ha ez az ember gyónni ment, akkor vajon brutális, „— sőt nyugodtan mondhatjuk — állati magatartásai tartotta-e olyan bűnnek, hogy azt meggyónja? De ha meinyónta, akkor talán a pap megbélyegezte, kiprédikálta, az egyház, mint arra méltót kiközösítette? Dehogy is, bűnét néhány imádsággal .letudta" s minden maradt a régiben, folytatta ott, ahol abbahagyta. De hát akkor milyen erkölcs az, amely nem bélyegzi meg a bűnt? Cikkünk elején már szóltunk arról, hogy az erkölcs nem választható el a társadalmi rendszertől, az életkörülményektől, amelyekben az ember él. A vallás azt mondja: ne lopj! De elég-e csak tiltani a lopást, bűnnek minősíteni azt? V^jon vétett-e a tízparancsolat ellen az áz ember, aki a régi világban, a kapitalista rendszerben, munkanélküliség idején, végső kétségbeesésében, hogy éhező családját megmentse az éhhaláltól, kenyeret lopott a péktől? Lopott ez az ember? Igen, lopott! Vétett nemcsak a tízparancsolat, a vallás tételei ellen, hanem törvénybe ütköző cselekedetet követett el. Lehet helyeselni a lopást? Nem, nem lehet. Viszont végső kétségbeesésében, minden lehetőségét és reményét veszítve, mit tehetett az az ember, aki az éhhalál szélén állt? És mit tett az egyház, mit tanácsolt a vallás, hogy az emberek ne kerüljenek ilyen helyzetbe, ne kényszerüljenek a bűn elkövetésére? Türelemre és alázatra intette az embereket, a túlvilági élet reményeit csillogtatta meg előttük. Igen ám, de az az ember és családja ezen világon volt éhes és nem a túlvilági ígéretre, hanem egy falat kenyérre volt szüksége. me, elérkeztünk mondanivalónk lényegéhez, ahhoz, hogy 'miben tér el a mi erkölcsünk a vallás erkölcsétől. Láthatjuk azt, hogy míg a vallás erkölcse a tömegek megtévesztésére csak a szavakban merül ki, adig a mi erkölcsünk tettekben nyilvánul meg. S a tettek lényege: olyan életlehetőségeket teremteni és adni az ember számára, amelyben elkerülheti azt, hogy az általános erkölcsi normákba, a törvény előírásaiba ütközzék. Ha £ tisztességes élet alapja a tisztességes munka, úgy ehhez a tisztességes munkához egyedül a szocialista társadalmi rendszer adja meg a jogot az embernek. Annak a kapitalista rendszernek pedig, amely megtagadja az embertől a tisztességes munkához való jogot s ezzel az embert sok esetben a bűn útjára viszi, éppen a vallás, az egyház a legerősebb támasza. Márpedig, ha arról beszélünk, hogy hol és mennyiben tér el a mi erkölcsünk a vallás erkölcsétől, akkor erről a döntő körülményről nem lehet elfeledkezni. -kyI Ó.1 SZÖ 6 * 1961. március 17. ŕ