Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-11 / 42. szám, szombat

Űj építőelemgyár születik Kesztyű, melynek négy ujja volt A

azzal kezdem, 1 A brnói Magasépítkezési Vállalat saját építőelemgyárat épít Brno-Horné = Heršpicében. Az üzem gyártási technológiája köztársaságunkban egyedül- E álló lesz. Az eddigiektől eltérően az új üzemben az építőelemeket füg- S göleges helyzetben gyártják. Az új építőelemgyár Uzembehelyezésével E évente 1600 lakáshoz szükséges építőelemeket állítanak majd itt elő. E Emil Bican (CTK) felvétele. E • hogy hétéves korában már újító volt. Roszszul mondtam, ak= kor még nem, csak = leleményes, ötletes fiú, noha az ötE letébe hiba csúszott. De csak akkor, E mert később ... E Kint szél, hideg. Bent sem mele= gebb, hisz a szülők Schwitzer Ru= dolf nagygazda semerovoi gazdasáE gán cselédek. A hasonló emberek E élete 1900 táján jobb ugyan mint E azoké, akik ,addig" sem vitték a E társadalmi fokozatok ranglétráján, E de nem gondtalan. A magyar ember S ezt így fejezi ki: nem fenékig tej= fel... = A halkszavú, félőstermészetü Babi= nec-csemete, a nyurga Pisti hóna E alá csapott palatáblával jön az is= kólából. Keze a zsebben. (A szülők E mindent elkövetnek, hogy a hét E testvér közül legalább a legfiata= labb tanuljon.) Didereg. Arcát pi= rosra csípte a zord tél. A zsebben lévő üjjak gémberedettek. A rossz nadrág alig nyújt meleget. Mikor már nagyon fáznak az ujjai, kihúzza és a tüdejében megmelegedett levegőt fújja rájuk. A hólepte udvaron kővé fagyottan egy eldobott posztódarab. Pisti szeverseny váljék az egész falu ugyeve Kellemes meleg fogadott Nitrán a járási szakszervezeti tanács elnökének irodájában. A tárgyaló asztal körpl nyolc kipirult arcú, edzett munkásember foglalt helyet. Mindnyájan a szocialista munkabrigádok országos konferenciájának résztvevői. Fesztelenül, barátságosan beszélgetnek. Egy-egy felmerülő kérdést hosszabban is megvitatnak. Štefan Bartoä, a Zlaté Moravce-i hütőszekrénygyár dolgozója kért szót: — Elvtársak — kezdte kissé nyomatékosabban. — Ha már ennyien összejöttünk, jó lenne, ha megtárgyalnánk, mit tegyünk annak érdekében, hogy a szocialista munkabrigádmozgalom a mezőgazdaságban is elérje az ipari termelésben elért színvonalat. Az ipari munkások segítsége Križanová Maria, az Azbocem ex- • portüzem egyik kiváló munkásnője, akit munkahelyén a versenyzőbrigád vezetőjévé választottak, erre megszólal: — Az a meggyőződésem, hogy ez a mozgalom a mezőgazdaságban is nagy érdeklődésre tarthat számot. Néhány nappal ezelőtt a védnökségi szövetkezetünkben, Lehotán jártam. Elbeszélgettem a szövetkezetesekkel, akik melegen érdeklődtek a szocialista munkabrigád megszervezése, munkája és jelentősége iránt. Nem mulasztották el ugyanakkor megdicsérni üzemünk dolgozóinak segítségét, akik a csúcsmunkák idején és egyéb szakmai-műszaki kérdésekben jelentősen támogatták szövetkezetüket. Amint a faluból eltávoztam, negyedik napra az állatgondozók értesítettek, hogy megszervezték a cím elnyeréséért versenyző csoportot, kérik további segítségünket. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a szövetkezet tagsága érdeklődik az új bevezetése iránt, hogy szocialista módon akar dolgozni és élni. Sajnos, a vezetőség nem minden esetben támogatja kellőképpen kezdeményezésüket. Üj utakon A prágai országos konferencia résztvevőinek minden szavából a segíteniakarás, az elvtársiasság és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének előmozdítása csendült ki. Ha az ipari üzemek pontosan és idejében teljesítik tervüket, miért maradjon el a mezőgazdaság? Hiszen a nagyüzemben a helyes munkaszervezés a termelés haladó formáinak bevezetését is lehetővé teszi. Igen ám, csak ehhez több megértésre, kezdeményezésre van szükség a szövetkezet vezetősége részéről. — Nálunk is sok akadályt kellett leküzdeni, — veszi át a szót Čalkovský Valentín, a štefanovičovai EFSZ sertésgondozója —, míg a szocialista munkabrigádot az állattenyésztésben megszervezhettük. A vezetőség ma már nálunk is ráébredt, hogy a címért versenyző brigád megszervezése helyesnek bizonyult és hogy ezt a mozgalmat a további termelési ágakra is jó lenne kiterjeszteni. Itt van EFSZ-ünk sertéstenyésztésének példája. Míg elhanyagoltuk a versenyt, alig értünk el napi 0,40 kilogrammos súlygyarapodást. Tíz hónap óta azonban ez a szám 0,65 kilogrammra emelkedett, s a tejhozam az eddigi 5—6 liter helyett 8 liter körül mozog. A délceg termetű sertésetető ezután elmondotta, hogy szövetkezetükben új utakat keresnek a haladó munkamódszerek és a váltásos munkarendszer bevezetésére. A szövetkezetesek nagy része elsajátítja a rokonszakmák minden csínját-bínját s ez lehetővé teszi, hogy minden munkaszakaszon két műszakra szervezzék meg a munkát. Nagy előnyére válik a szövetkezeteknek, ha a nyári időszakban, az őszi betakarításnál, szántásnál az összes gépeket két műszakban üzemeltethetik. A jól gazdálkodó EFSZ-ek eredményei ezt megcáfolhatatlanul igazolják. Az egész falu erejével A vitában egyöntetű volt a megállapítás: kezdeményezésben nincs hiány a szövetkezeteseknél, a falusi pártszervezeteknek azonban még jobban fel kellene karolniuk a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított mozgalmat, hogy ez ne csak egynéhány tag, vagy munkacsoport, hanem az egész szövetkezet, az egész falu ügyévé váljék. Ogy mondják, a faluban az emberek egymás fazekába is belátnak. Ámde általánosíthatjuk-e ezt a mondást a golianovoi falusi pártszervezetre is? — Sajnos nem — vallja be Ladislav Dubeň, a Bioveta üzem munkása, akik védnökséget vállaltak e szövetkezet felett. — Ha így lenne — folytatta —, akkor a falusi pártszervezetnek már régebben tudomást kellett volna szereznie arról, hogy az állattenyésztésben szocialista munkabrigád alakult. Ebből is N kiviláglik, hogy pártszervezeteinknek a falvakon még jobban kell támogatnlok a munkaverserty új, magasabb formájának kibontakoztatását. A versenyző csoportok kívánsága Erről a kérdésről Bulák Emil, a városi asztalosüzem dolgozója beszélt hosszabban. — Többször megfordultam Drážovcén, a védnökségi szövetkezetünkben. A versenyzőcsoportok elmondották, hogy nem kívánnak kiváltságokat a szövetkezet vezetőségétől, ám elvárják, hogy tökéletesebb legyen a munkaszervezés és ne pausálban, hanem mindenkit elvégzett munkájának mennyisége és minősége szerint jutalmazzanak. Ezenkívül vannak olyan munkaszakaszok — mint az állattenyésztés — ahol kevés alkalom nyílik a dolgozók művelődésére. Ez további kérdés, amit a szövetkezetben, de másutt is sürgősen orvosolni kell. A szocialista munkabrigád címért versenyző csoport tagjainak el kell sajátltaniok a nagyüzemi termelés korszerű technológiáját. Természetes, hogy állandó tanulás és önképzés nélkül ez lehetetlen. Mégis meg kellene valamiképpen oldani, hogy a művelődés és szakképzés lehetősége egyenlő arányban legyen biztosítva az egész tagság számára. De hogyan teremtsük meg ehhez a feltételeket? A szakszervezeti tanács járási elnöke talpraesett javaslatot terjesztett vendégei elé: — Minden szövetkezetnek van pénze a kulturális alapon; a helyi nemzeti bizottsággal karöltve oda kell hatnia, hogy kibővítsék a lakosságnak nyújtott szolgáltatások, a mosodák, étkezdék, stb. hálózatát. Ezek jelentős mértékben tehermentesítenék főleg azokat a családokat, ahol a férj és a feleség is dolgoznak. Megvalósítható-e rövid időn belül ez a javaslat? A fejlődésben nincs megállás E kérdés körül bizony parázs vita támadt. Ha a hektárokban gondolkozó kisparasztból a közösség ereje szocialista gondolkodású embert formált, ami a szövetkezetesítés egyik legnehezebb feladata volt, akkor a mellékes kérdések megoldása nem ütközhet nagyobb akadályokba. Gyorsan haladunk előre, mert a fejlődésben nincs megállás. Szövetkezeteink nagy többsége már megáll a saját lábán s ezért az étkezde, mosoda, sőt a bölcsőde megszervezése is könnyen megvalósítható. » * * Dolgozó parasztságunk, mint ez a pár órai eszmecsere is bebizonyította, megérti az újat, mert meggyőződött róla, hogy mindez a társadalmi érdekek mellett saját javát is szolgálja. A baráti beszélgetés résztvevői, az új munkaformák és a tartalmasabb élet úttörői lassan elszállingóztak az elnök irodájából — a^-al a tudattal, ho<-— a parasztság és a falu ezután sem fog csalódni az ipari m mkásság segíteni akarásában. Szombath Ambrus B

a Évente 35 ezer köbméter fát takarítanak meg (ČTK) — Az Uherské Hradište-i járásbeli Ostrohban ez év második negyedében helyezik próbaüzembe azt az új ipari vállalatot, amely kétműszakos üzemeltetés esetén alkalmas lesz évi 300 ezer vasúti betontalpfa gyártására. Ez a mennjuség lehetővé teszi mintegy 35 ezer köbméter fa (100 hektárnyi százéves bükkfaerdő) megtakaritását. Az új üzemben Magyarországról behozott gépekből összeállított két gépsoron gyártják majd az úgynevezett húrbeton-talpfákat, amelyekbe egymástól arányos távolságban acélbetétek lesznek. A PARTIZÄNSKEI Augusztus 29. Üzemben kezdődött „a harmadik ötéves terv alapja" mozgalom. Kezdeményezője Viktor Jašík, az üzem kutatórészlegének vevezetője. A mozgalom jelentőségét aláhúzza az is, hogy ma már az egész országban nagy visszhangra talált. Ügyszólván majd minden üzemben takarékoskodnak a mozgalom keretében s országos viszonylatban már több százmillió koronára rúg a kötelezettségvállalások értéke. Képünkön Viktor Jasik legközelebbi / i munkatársaival beszélget az újítási ja- w£Mr&Eí ; vaslatok bevezetéséről. (V. Pribyl — CTK — felv ) me megakadt rajta. Sokáig nézte, felvette és úgy indult befelé. — Mama — mondotta, mikor a szobába lépett — nekem adja ezt a rongyot ? Édesanyja előbb értelmetlenül nézett rá, aztán így szólt: — Neked fiam. De minek lesz? — Kesztyűt csinálok belőle — jelentette ki Pista. Pisti felolvasztotta a rongyot, megszárította és hozzáfogott a kesztyű készítéséhez. Csakhamar el is készült vele. Másnap az iskolában a tanító észrevette Pisti kesztyűjét. Mikor jobban megnézte, elnevette magát: — Hisz ennek csak négy ujja van — mondta, mire a padokban ülő fiúsereg röhögni kezdett... — Szégyeltem magam akkor, de míg az osztály hahotázott, elhatároztam, hogy máskor körültekintőbb munkát végzek — mondotta beszélgetés közben a hatvan éves Babinec István, a Zlaté Moravce-i Hűtőszekrénygyár kísérleti műhelyének vezetője. A címben azt írtuk, hogy hatvan év, hatvan újtííás. Az eN ső megállja a helyét, a második nem — az újítások száma kétszáznál is több. Hatvan újítás csak az elmúlt tíz évre vonatkozik. Ugyanis Babinec elvtárs 1951-ben jött az üzembe. Azóta nyújtott be ennyi újítást. Tavaly nyolcat dolgozott ki s az általuk megtakarított pénzösszeg 1730184 korona. Ez már valami! — Hogyan érte el mindezt? — kérdeztük a derék, dereshajú, szűkszavú újítótól. Nehezen állt kötélnek, a szó szoros értelmében úgy kellett minden szót kihúznom belőle. Nem szeret sokat beszélni, mégis sikerült egyetmást megtudnom. — A semerovoi elemi iskola >-tán tovább akartam tanulni. De erről szó sem lehetett. A gazdaságban maradtam. Apám és saját ügyességem révén géplakatosnak tanulhattam a gazdaság műhelyében. A szakmát ki is tanultam. Ezután is ott dolgoztam, sőt még a katonaság után is néhány évig, jobban mondva 1923-ig, amikor Bajčra mentem a gazdaság műhelyébe. Mint mechanikus dolgoztam. Ekkor már úgy ismertek, mint ezermestert ... — És sohse vágyott arra, hogy jó volna folytatni tanulmányait? — szakítottam félbe Pista bácsit. — Nem volt arra időm. Mégha huszonnégyben meg nem nősülök, talán. A feleség, később egy család és az állandó gond a mindennapi kenyérért — nem engedte. örültem, hogy családomat eltarthattam. Mondatai itt megakadtak. Élete további folyását szakadozott beszédjéből úgy kell összeraknom. •ajčon végzett munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint a tervei alapján készült szerelő- és javítóműhely és 100-nál is több újítási javaslata. Ismeretei, melyeket állandóan gyarapított szakkönyvekből és gyakorlatból, ekkor már széleskörűek. Építész, újító, feltaláló egy személyben. Már két szabadalma is van. Mint már tudjuk, 1951ben munkahelyet vált. Ekkor került a hütőszekrénygyárba. ahol éppen kezdődik a termelés. — Hogyan fogadták az új munkahelyen ? — faggattam tovább. — Szívélyesen. Rögtön a kísérleti műhely vezetésével bíztak meg. A munkafeltételeim kitűnőek ... Ennek az eredménye, hogy néhány hónap alatt kondenzátor-főző gépet készít. A gép üzembehelyezése előtt egy ember egy műszakban három kondenzátort készített el. A gép teljesítménye ugyanennyi idő alatt 120 darab kondenzátor. Ezt követi a címben szereplő hatvan újítás és két szabadalom. 1953-ban egy önműködő expanziós szelep, mely a hűtőszekrények üzemeltetését segíti elő és tavaly hosszúéves kísérletezés után a hidegforrasztás megoldása, például: két különböző anyag — alumínium és réz, vagy vas oly módszerű összefogását, hogy a két különböző fém szinte egymásba olvad. Babinec elvtárs, a munkás, az egykori ötletes fiú, akit az élet tett újítóvá és feltalálóvá, tudását, gazdag tapasztalatait másnak is átadja. A kísérleti részleg vezetésével való megbízatása után nyomban hozzálátott a fiatalok — a tanoncok — neveléséhez. Kiválasztotta közülük a legleleményesebbeket, akiket a műhelyébe helyeztetett át. Tanította őket, irányította munkájukat, segített nekik. A

fiúk ma már többnyire önálló újítók. A kísérleti műhely kiváló dolgozói. Pista bácsira, noha a szocialista munkabrigád cím büszke tulajdonosai, ma is hallgatnak. Szeretik és becsülik őt. Štefan Babinec elvtárs egyik újításával: a műanyagpréselő géppel. Kunkela, a 11 tagú brigád egyik tagja, így nyilatkozott: — Ha nincs Babinec elvtárs, ma aligha volnánk újítók. A brigádunkat is ő nevelte, ő irányította. Szeretjük, mert ő tanított meg dolgozni és élni bennünket. íme az elismerés, megbecsülés. Kitől mindez? És miért? Egyszerű munkás, új ember mondta ezt olyan emberről, aki ezt az elismerést becsületes munkájával érdemelte ki. KEZES JÓZSEF I ÜJ SZÖ 5 * 1961. február 10.