Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-26 / 57. szám, vasárnap

A környék büszkesége lesz kulrŰRZ* r 'ÁLLOK A VÁROS PEREMÉN, kl­VárKaian fürkészem a terepit. A friss földhányások párát lehelnek. Kot­rógépek búgnak, itt-ott egy vattá­zott kabátos munkás, egy-két be­tonkeverőgép, egy halom betoncső — nem nagy látványosság. Ma még csak ennyi az egész, de majd egy pár év múlva... Felépül a kombi­nát s rrem csak Rimavská Sobota, hanem az egész környék büszkesége lesz. Ma még csak a mérnöki hálózat épül, ezt látom s hogy többet meg­tudjak, felkerestem dr. Kroílák Ár­pád mérnököt, az építkezés igazga­tóját és Balog Pál mérnököt, az épít­kezés gaüdasági előadóját. Megkér­tem őket, mondjanak pár szót. šafárikovón, vagy Rimavská Sobo­tán épüljön a cukorgyár? — Ez volt a kérdés, e körül folyt a vita. s még ma is hallom i környékbeliektől a következő kérdést: • — Miért Rimavská Sobotán épül a cukorgyár? — Először is tudni kell, hogy Ri­mavská Sobotán a sör főzéséhez ki­tűnő vízzel rendelkezünk — mondja dr. Krošlák. — Ugyanakkor itt van a sörárpa-termelés központja. — Hogy miért kezdem ezzel? — Mert ez a tény már régebben eldöntötte, hogy itt épül fel a sör- és malátagyár. (<izt mondják: a víz felér a plzefti­vel, — vajon ezt mondjuk-e majd a sörre Is?) • — Hogyan függ ez össze a cu­korgyárral? — A beruházás szempontjából na­gyon is összefügg. Gazdaságosabb az építkezés, ha mindhárom üzem együtt épül. Hogy miben mutatkozik meg a gazdaságosság? Első helyen kell említenünk az energiaalapot. Ez közös lesz mindhárom üzem számá­ra. Ha külön épült volna a cukor­gyár — két energiaalapot kellett volna építeni. Ezenkívül közös lesz Milliós beruházások A rétek és legelők lecsapolásával, valamint a vízgazdálkodási berende­zések kiépítésével több tízezer hek­tárt változtattunk át termővé. A talaj­javítás révén eddig a legnagyobb területeket a kelet-szlovákiai síksá­gon tettük termővé. E munkák foly­tatásához a kormány 1963-ig további 830 millió korona beruházási össze­get folyosít. Nagyarányú vízgazdálkodási épít­kezés jndul a galántai járásban is, ahol a; Šala-Kolárovo körzetben 176 millió korona értékű munkát kell elvégezni az ötéves terv éveiben. A trenííni járásban Kočovce és Část­kovice községek határában 2880 hek­tár földön végzik el a talajjavítást. (m-m) a műhely, garázs, adminisztráció stb. Ez az egyik érv arra, hogy a cu­korgyár is itt épüljön fel. • —- És a másik? — Rimavská Sobota, a cukorrépa­termelő körzet középpontjába esik — mondotta Balog mérnök. — Nézze a térképet: A szállítőkörzet egészen Kosicétől Zvolenig terjed, a legtöbb cukorrépa Šafárikovo, Fiľakovo, Rim. Sobota, Lučenec környékén te­rem. S ami a döntő: a cukorrépát 50 kilométeres körzetből teherautók­kal lehet szállítani a feldolgozásra. Rimavská Sobotától mérve ezt az 50 kilométeres kört, majdnem felöleli az egész szállító körzetet. Ezek azok az érvek, melyek eldöntötték, hogy itt épüljön a kombinát. • — Mikor helyezik iizembe a kombinátot? — A cukorgyár 1963 októberében, a malátagyár 1964 szeptemberében, a sörgyár pedig 1965 júliusában kez­di meg a gyártást. A műszaki épít­kezés tervszerint folyik, és valószí­nű még ebben az évben megkezdő­dik a kombinát termelési objektu­mainak az építése. • — Hány munkást alkalmaz a kombinát? — Körülbelül ötszázat. A kombi­nát nagyságát nézve talán ez a szám kevésnek tűnik, ám figyelembe kell venni, hogy a kombinát hazánk leg­korszerűbben berendezett üzeme lesz, & az automatizált termeléshez lényegesen kevesebb munkaerőre van szükség. A munkások zöme a város­ból és környékéről kerül a kombi­nátba, kivéve az élszakembereket, akik a többi testvérüzemekből ke­rülnek ide. — A középkáderek helybeliek lesz­nek. Kilencen hároméves iskolázta­táson vesznek részt, ezek a sörfő­zés mesterségét sajátítják el, a szakiskolát pedig tizenkét tanonc látogatja. A szakkáderek válogatása, is folyamatban van. Persze nem megy olyan könnyen. Nehézségeink vannak a gépészek, villanyszerelők, építészek biztosítása terén. Az ilyen szakemberekre is nagy szükségünk van. Jó lenne, ha jelentkeznének középiskolai, sőt főiskolai végzettség­gel. írja meg, hogy jelentkezzenek, várjuk őket! — Megírhatná azt is, hogyan fej­lődik a város a kombinát építésével — szól közbe dr. Krošlák. — Először is, kiépül a vasútállomás, felépül a Az otthon és o kép Kulturális forradalmunk során egyre szélesebb rétegek jutottak el arra a fokra, hogy nem elégszenek meg a testi kényelmet biztosító ott­honnal, hanem szépérzél. k ösztön­zésére művészi alkotások megszerzé­sére is törekszenek. — A komoly és felelősségteljes napi munka után a szem is fel akar üdülni a lakás falai között. Ma már olyan igényes, kép­szerető és megfelelő anyagi alappal rendelkező közönségünk van, amely nem éri be csupán reprodukciókkal. Az eredeti műből áradó személyes varázs egyre nagyobb hatást gyako­csoportos vízvezeték, s ez nemcsak Ä r oi esztétikailag finomuló, művészi a kombinát, hanem a város és a környékbeli falvak lakosságának is nagy előnyt fog jelenteni. Felépül a víztisztító állomás is... (értékekre egyre fogékonyabb társa­! dalmunkra. gondoskodnak a • — Hogyan munkásokról? — Több millió korona beruházás­sal felépül az élelmiszeripari dolgo­zók kultúrháza. A városban két szál­loda készül. 1965-ig a kombinát dol­gozói nyolcvan új lakásegységet kapnak. Az év végére felépül az új étterem is. IGY LESZ ÉVEK MÜLVA. S jelen­leg? — Most egyelőre a kombinát építőiről kell gondoskodni. Még eb­ben az évben kb. 300 munkás fog dolgozni az építkezésen s a jövő évben számuk növekedik. A kultúr­ház, a szállodák stb. azonban még csak tervek... S vajon a város je­lenlegi szociális berendezései ki tudják-e elégíteni a dolgozók igé­nyeit? — Ez a kérdés nemcsak a kombinát, hanem a város ügye is. Kerekes István E. Castiglione: Nyári csokor JWWVWUW«VAVW.VWrAVWVJW.W.W A Zlaté Moravce-i htttö­szekrénygyárban az egyik szocialista munkabri­gád ezzel fogadta a látoga­tót: „Szerencséje, hogy nem az­zal kezdi: No, mondjanak magukról valami érdeke­set ..." Mladá Helena viszi a szót a csoportban. Azt mondják róla, hogy S a szocialista munkabrigád legaktívabb tagja. Most is beszéd közben állandóan járt a keze, mert elö kell készítenie a komp­resszorok alkatrészeit,, hiszen megy a futószalag, nem sza­bad lemaradni. — Sokan, akik nem isme­rik az életet, azt gondolják, hogy azért, mert valahol szo­cialista munkabrigád alakult, ott már mindennap tucatjá­val születnek a hőstettek. Mi, a brigád tagjai örülünk, ha sikerül megjavítani egu-egy munkafolyamatot, vagy ha jó Ez is hőstett irányban hatni tudunk a kol­lektíva valamelyik tagjára, aki esetleg rossz útra té­vedt. Ezek igaz, nem hét or­szágra szóló tettek, de mi mégis örülünk neki. Mert érezzük, hogy ily módon is teljesebb emberekké váltunk. Mladá elvtársnö úgylátszik gondolkodik, milyen példát is hozzon fel előbbi gondolatai illusztrálására. — Éveken keresztül "az egész gyír szégyene volt az alkatrészmosó berendezés. Berendezésről - igaz a szó szoros értelmében nem is igen beszélhetünk, mert az csak egy nagy kádból állt. És senki sem bírta ezt ki egy hónapnál hosszabb ideig egy huzamban. A kádban levő vegyianyag káros hatással volt az emberi szervezetre... Nézze, mennyit változott ez a berendezés azóta. A szocialista munkabrigád által újonnan felépített alkat­részmosó az első tekintetre elárulja, hogy a régi problé­mát tökéletesen sikerült megoldaniuk. A vegyianyag párolgását megakadályozza a szinte légmentesen zárt gép, melyben egy elmésen szer­kesztett végtélen láncon függnek a tisztításba váró alkatrészek. ! - Ha szerények is a bri­gád tagjai, azért biztosan szívesen eldicsekednek egy­két olyan újítással, amely az ő érdemük, - fordulok Ivány Gejzához, a brigád legöre­gebb tagjához. — Rengeteg olajat meg­takarítunk a szerelés új ala­pokra való helyezésével. Ré­gebben ezt a munkát — job­ban mondva. a szerelést kö­vető műszaki minőségellen­őrző vizsgát olajban végez­tük. Ez azt jelenti, hogy az egész gépet dúsan meg kel­lett fürösztenünk a drága olajban. Ma már ezt is olaj nélkül végezzük. A brigád tagjai sokat és régen gon­dolkoztak ezen a problémán, s ezt is megoldottuk. Kovács Tibor, a részleg mestere szívesen dicséri a brigádot. - A szocialista munkabri­gád megalakulása óta sike­rült megvalósítani régi ál­munkat. Meggyorsítottuk a szerelést, ami azt jelenti, hogy ezzel is növeljük a munkatermelékenységet. Ezt a tervünket azonban csak azután valósíthattuk meg, mikor már az egyes mun­kásoknál is biztosítottuk a munkafolyamatok gyorsabb menetét. Tóth Mihály Képzőművészeink megértéssel és büszke örömmel veszik tudomásul ezt a jelenséget, s előnyös fizetési feltételek mellett bocsátják eladásra műveiket. A bratislavai Majernik­képtárban néhány kisebb szobrász! munka (Uher, Čutek, Kompánek) teszi változatosabbá a pasztellek, akvarellek és olajfestmények sorát. Ezek zömükben tájképek, - hazánk természeti szépségeit és városaink festői részleteit tükrözik. — Itt­ott érezhető rajtuk a mai ember át­formáló, újító lendülete is. Az idő­sebb, közép- és fiatal festőnemzedék ezúttal együttesen vonul fel Krizán, Bazovský, Lehotský, Studený, TII1­ner, Nevan, Al. Sabo, Medvecká, Drexler, Pašteka stb. — személyében. - A csendéletek nyájas színfoltjai többek közt Cudernáról, Haberne­rováról, Krivošról vallanak, - Grei­ner Szibill, očovai és strážnicei tán­cosai a kulturált mozgásművészet megjelenítői f a népi jellegre érzé­keny festőről szólnak. Az érdeklődők sűrűn látogatják a modern, barátságos kiállító helyisé­get, és a különböző foglalkozású vá­sárlók örvendetesen nagy számáról adhatunk hírt. Bárkény Jenőné Félóra a rádiókészülék mellett Nem tudom, hányan kapcsolták be múlt vasárnap 9.40 órakor a rádiókészüléket, nem tudom, hányan keresték meg a 314,7 méteres hullámhosszat és hányan szur­koltak két iskola pionírcsapata verse­nyének, de biztos, hogy jól sikerült ifjú­sági adás élvezésében volt részük azok­nak, akik végighallgatták a lučeneci és bušovcei iskola növendékeinek szellemi csatáját. Két iskola legjobbjai mérték össze erejüket, nem csupán azért, hogy egy­mással vetélkedjenek, hanem ezért is, hogy az éter hullámain keresztül mások­nak is hírt adjanak iskolájuk életéről és hogy másokban is felkeltsék az érdeklő­dést a csehszlovákiai irodalmi alkotá­sok iránt. Hat kérdés, hat felelet hang­zott el a rádióban. Volt valami bensőséges izgalom ebben a félórás adásban, amely a hallgatók ér­deklődését állandóan fogva tartotta. Az érdeklődés felkeltéséhez nagyban hozzá­járult Malinovszky László, az irodalmi verseny riportere, aki szinte megeleve­nítette a hallgatók előtt a kérdés-felelet versenyben részt vevő pionírokat. Ami a műsor összeállítását illeti, nagy­jában elmondhatjuk, hogy szép volt, de ha nem is akarok ünneprontó leťmi, meg kell jegyeznem, hogy a bušovcei iskola szereplése nem volt kielégítő. Ezúttal nem a kérdésekre megadott feleletekre gondolok, hanem azokra a műsorszámok­ra, amelyeket az iskola növendékei adtak elő. Az ötlet szép, hogy az egyes kérdések közé ének- és • zeneszámokat iktat be a rádió szerkesztősége. De úgy vélem, hogy helyesebb lett volna, ha a bušovceiak szebb számokkal színesítették volna_ az előadást. (Csikmák) M indig szívesen, mondhatnám csodálkozással hallgattam a parasztember okfejtését, ahol az egyenes logika a * bátor szókimon­dás ötvözetével ad egyértelmű vá­laszt a mindennapok felvetette kér­désekre. A szenvedélyes igazságke­resésnek ezzel a jellemzőjéveJ talál­koztam a napokban is, amikor a Dunajská Streda-i járásban a párt­szervezetek évzáró taggyűlésének ta­pasztalatai után kutattam. Az élő sző és a jegyzőkönyvek fogalmazta lényegtömörltés egyaránt azt a ke­reső és jó értelemben vett nyug­talanságot tükrözte, mely falvainkat. uralja, midőn a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésének valóra váltására készülnek. A gyűlések legfontosabb napirendi pontját a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatok képezték. A széles­körű kötelezettségvállalási mozgalom kibontakoztatása nyomán született meg például a Kvetoslavovi Állami Gazdaság tízmillió korona értékű vállalása. A szövetkezetek legjobb vállalásai között pedig ott találjuk a gabčíkovói, Horná Potôň-i, eliášov­cei és más szövetkezetekét. A válla­lások nagyságát mutatja az is, hogy 16 üzemi pártszervezet 14 kollektív és 26 egyéni kötelezettségvállalásá­nak értéke csaknem ötmillió koronát tesz ki. A kommunisták kötelességtudásá­nak érzékeltetésére jellemző, hogy az évzáró taggyűléseken behatóan elemezték, hogyan ügyelt a párt­szervezet a társadalmi érdekek be­tartására, s aláhúzták azt az igényt: az egyre növekvő gazdasági fel­adatok szükségessé teszik, hogy a pártszervezetek és bizottságaik na­gyobb gondot fordítsanak a gazda­sági szervezőmunkára, a terv tel­jesítésére s arra, hogy a termelés mindenkor a politikai munka köz­ponti részét képezze. Ižopon a feladatok elemzése kap­csán például megállapítást nyert, hogy a szövetkezet két és fél év Erő van az igaz szavakban alatt teljesítheti a harmadik ötéves terv idejére előirányzott tojásbeadá­sát, három és fél év alatt a marha­hús, — és négy évnél rövidebb idő alatt a disznóhús beadását. A tag­ság egyben kötelezettségvállalást is tett: hetvenkétezer tojással meg­toldja a tervet; Méry és Vörösné fejők a 3200 literes tejhozamra, Horváth Lajos pedig 13 malacelvá­lasztás átlagos elérésére tett válla­lást. A gazdasági mutatók alapos elemzés kapcsán Eliašovcén megállapították, hogy az egy hek­tárra tervezett munkaegység értéke jobb szervezőmunkával lényegesen csökkenthető. így született meg az 1961-es év előirányzata: ez eddigi 141 munkaegység helyett 76-ra szi­lárdítják a tervezett munkaegységet, s amit Bankó mezőgazdász külön­nyomatékkal hangsúlyozott, lénye­gesen fokozni kívánják a takarmány­alapot, mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében. Kockás zoo­technikus Gabgíkovón, Szabó szövet­kezeti elnök. Čil. Radvaňon egyön­tetüleg foglal állást a probléma mellett. A radvaňiak többek között határozatban kötelezik magukat, hogy a vetésterület 22 százalékán évelőnövényeket termesztenek, To­poľníkyn pedig 25 mázsa évelő mag­terméssel várták az új évet. A be­számoló és határozatok ugyanakkor azt is tanúsítják, hogy a szövetke­zetekben megnőtt a kukoricának is a becsülete. Holicén, Okočon és a járás többi községeiben is megszív­lelték a pártbizottság vezető-titká­rának, Ferencei elvtársnak, a dohány „mindenhatóságát" tagadó korábbi érvelését. Egyesek ugyanis a jöve­delmezőség tekintetében az ipari nö­vény jóval nagyobb előnyét vallották. Nos, a szakember alaposságával vég­zett elemzés kimutatta, a jól válasz­tott kukoricaföld takarmányértékben mintegy 7—8 ezer koronával rácáfol a sokak által vélt valószínűségre. A jó példa erejével hat többek kö­zött a Horná Potôň-iak 110 hektáros silókukorica vetési terve, s az az előirányzat, hogy csaknem száz hek­táron másodnövényt vetnek és az évelő takarmányok 16 százalékos arányát babbal, szójávái és más fe­hérjedús takarmánnyal pótolják. Az évzáró taggyűléseken fokozott figyelemmel foglalkoztak a gépesí­tés kérdésével. Opatovský Sokolecen Zsemlye zootechnikus a géppark jobb kihasználása és a nagyobb gépesítés mellett szállt síkra, Čil. Radvaňon ifjú Száméi Pál a munkagépek jobb kihasználása mellett a kétmenetes aratás bevezetését sürgette. Egyes szövetkezetek számára azonban megszívlelendő Házi Lőrinc javasla­ta: Értékelni kell a gépeket, s asze­rint jutalmazni — vallotta az egyen­lősdiség ellen foganatosítható leg­jobb módszert. Trhová Hradskán ugyanis a kombájnok kijavítatlanul várták a kukoricabegyűjtést. Szerin­tük az alkatrészhiány, a valóságban azonban az egyéni érdek szempont­jából mutatkozptt előnyösebbnek a kukorica kézzel való törése. A z évzáró taggyűlések tapasz­talata szempontjából szük­séges még megemlíteni, hogy a sze­mélyes beszélgetések alapján szer­zett értesülések mindegyike Slovák elvtárs, a járási pártbizottság osz­tályvezetőjének állítását igazolja az évzáró taggyűlések jó szervezettsé­ge és magas eszmei színvonalát il­letően. Az eredményekre méltán büszke tehát a pártbizottság, mely mindent elkövetett, és a jövőben is elkövet, hogy a mezőgazdasági ter­melésben szükséges döntő fordulatot mihamarább elérjék. Jó szervező munkájuk eredménye, hogy az egy­kor kullogó szövetkezetek ma már a legjobbak közé fejlődnek. A leg­jobb káderekkel támogatták ugyanis a gyejige szövetkezeteket, s az ered­mény máris megmutatkozik. Gabčí­kovón Štrbka elvtárs, Opatovský So­kolecon Tánczos, V. Lúčon Konkoly, Rohovcén pedig Wiedermann elvtár­sak segítik a szövetkezetet a jobb eredmények elérésében. „A kapôláshoz nem kell tudomány" — mondogatták régen lekicsinylő vállveregetéssel a parasztoknak. S hogy ma mennyire megváltozott a helyzet, mutatja a járásban fel­lelhető példák serege is. Ez idő sze­rint 70 szövetkezeti tag tanul a ča­lovői mesteriskolában, s a közel­múltban iskolázták a legjobb trak­torosokat, szövetkezeti elnököket stb., az április 1-től rendszeressé váló egyhónapos szaktanfolyammal pedig — Jahodnán szervezik — to­vább mélyítik a szövetkezeti tagok, kommunisták szaktudását. Ugyan­akkor a járásban a szövetkezeti mun­kaiskolák széles hálózatán kívül a nők szakmai továbbképzéséről sem feledkeznek meg. íme, a felismerés — a legjobb befektetés a tudás, s ezek kapcsán az a másik, hogy csak korszerű eszközökkel a -tudomány eredményeinek alkalmazásával lehet többet termelni s az erősödő szö­vetkezeteket virágzó nagyüzemi gaz­daságokká fejleszteni s építeni az új paraszti jövendőt. A problémák sokrétűsége meg­annyi okos, megfontolt, a szövetkezetek ügyét szíven viselő javaslatokat, hozzászólásokat váltott ki a pártszervezetek évzáró taggyű­lésén. Ezek mindegyikével — egy cikk keretében — foglalkozni kép­telenség. Csupán néhány problémát érintettünk, vázlatosan. Nem szól­tunk a szocialista munkaversenyről s a munkabrigádokról, pedig ezek­ről is sok szó esett. Arról sem, hogy Baloňon három kilométeres csatorna tisztításával mintegy 120 hektárt tesznek termővé; Gabčikovón 1961­ben 150 hektár föld termővé tételére számítanak, Ižopon pedig, ebben a csallóközi kisközségben, a 46 000 ko­rona családi pótlék mellett még fi­zetéses szabadságra is gondoltak a pénzügyi tervben Átlagadósságként két dolgot em­líthetnénk: a.nemzeti bizottságokat és a kulturális nevelő munkát. A be­számolókban és határozatokban er­ről alig, vagy egyáltalán nem esik szó. Pedig a pártbizottságok fontos feladata, hogy az államigazgatás e fontos szervében, a nemzeti bi­zottságokban tevékenykedő kommu­nistákon keresztül odahassanak, hogy érzékenyen reagáljanak a la­kosság észrevételeire s kulturális igényeire. Mert a kasza, kapa és az új gépek mellett a tudás, a művelő­dés is jogos, nélkülözhetetlen segí­tője új életet építő parasztságunk­nak. S zólj szám — nem fáj fejem — így módosíthatnánk ma a kommunisták tanácskozásain el­hangzott felszólalások jellemzője­ként a közmondást. A szó és a tett a kommunisták éles fegyvere, s ezt csillogtatták a Dunajská Streda-i járásban is. Szellemi zsonglőrbú­vészkedés nélkül, egyszerű hétköz­napi logikával, de a kommunisták bátorságával bizonyították, hogy erő van az igaz szavakban. Méghozzá nagy erő, amellyel küzdeni lehet a jobbért. Fónod Zoltán tJJ szfl 5 * 196 1- február 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom