Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-03 / 34. szám, péntek

Amit számokban nem lehet kifejezni A napokban fejezték be a Cseh Műszaki Főiskola Gépészeti Szakának elsőéves hallgatói a termelésben végzett munkájukat. 750 diák - kéthetenként - hét prágai üzemben folytatott gyakorlatot. Legtöbben - 250 fiú és lány - a ČKD Praha-üzemben voltak. Képünkön: Miloslav Špunda elsőéves hallgató Jirí Holeökával, az üzem egyik mesterével kompresszort szerel. (V. Lomoz felv. - ČTK) A BRNO MELLETTI MODRICÉN új üzem nyílt meg, ahol. a hulladékanyagokat dolgozzák fel humusztartalmú műtrágyává. A modricei gyár', kísérleti jellegű és a maga nemében egyedülálló köztársaságunkban. Terv szerint ez idén 50 ezer tonna műtrágyát gyártanak mezőgazdaságunk részére. 1963-ig évi kapacitása fokozatosan eléri a 100 ezer tonnát. A DÉL-MORVAORSZÁGI KERÜLETBEN jelenleg 119 lakásszövetkezet működik 8931 taggal. Ebből 71 szövetkezetet az ipari üzemek dolgozói létesítettek, 48-at pedig a kerület többi polgárai A legnagyobb lakásszövetkezet a brnói Ján Šverma Üzem mellett létesült. SZÁMOS TURISTA, aki a perui Kordillerák egyik völgyében töltötte az éjszakát, ismeretlen betegségbe esett és meghalt. Nemrégen jöttek rá, hogy a halál oka egy nagyon mérgező légy, amely oly kicsiny, hogy a moszkitóhálón is keresztülhatol. A nappali világosságot nem bírja, de éjszaka annál jobban támad. A KBELYI PAL-ÜZEM dolgozói március 31-ig teljesítik a technikai fejlődés minden feladatát, amitől az 1961-es évi terv teljesítése függ. Ezt a jó eredményt a műszaki fejlődés brigádjainak és a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíváknak köszönhetik. A KATASZTROFÁLIS INDONÉZIAI ÁRVÍZ következtében félmillió ember vált hajléktalanná, 50 ezer házat elsöpört a víz, 100 ezer hektárnyi rizs ment tönkre és sok ember eltűnt. A MÚLT ÉV VÉGÉN a Szovjetunió cserepoveci kohászati üzemében üzembe helyezték a világ legnagyobb hengerlő berendezését. A hatalmas gép 9200 tonna súlyú, a plzeňi V. I. Lenin Művek dolgozóinak munkája. EZ IDÉN LESZ 100 ÉVE, hogy Tršicén megkezdték a komló termesztését. Ma a Haná vidékén, az olomouei és a prerovi járásban 270 hektáron termesztik a komlót s még újabb területeket is előkészítenek termesztésére. A harmadik ötéves terv végén a szövetkezeti tagok már több mint 300 hektáron fogják termeszteni a „zöld aranyat". A LIPCSEI FŐPÁLYAUDVAR Európa legforgalmasabb pályaudvara. Naponta 600 vonat fordul meg a pályaudvaron. A PRÁGAI VÁROSI NÉPKÖNYVTÁRBAN kedden, január 31-én Ünnepi estet rendeztek Romáin Rolland francia író és drámaíró születésének 95. évfordulója alkalmából. SYDNEYBEN vasárnap rekordhőséget mértek, 41,5 fok Celsiust. A kórházak és elsősegélynyújtó-állomások megteltek a hőség áldozataival. NÝUGAT-AUSZTRIÄLIÁBAN Dwellingup, Holyoake és Nangabrook városok egy hatalmas erdőtűz * martalékává váltak. A lakosságnak sikerült elmenekülnie. Az anyagi kárt 400 000 fontra becsülik. A KOVO külkereskedelmi vállalat a Varynex lengyel kereskedelmi társasággal együttműködve textilgépekből kiállítást rendez Lodzsban. A kiállításon bemutatásra kerülnek a csehszlovák textilgépek különböző fajtái. Köztük a vetélő nélküli szövőszék, csévézőgépek és az automata nyomdaberendezés. FÖRSTERNÉ, KEMÉNY MÁRIA, szerkesztőségünk dolgozója tegnap, február 2-án hosszas, súlyos betegség után Bratislavában 62éves korában elhunyt. Az elhunyt temetése hétfőn, február 6-án 14 órakor lesz a bratislavai Csalogányvölgyi temetőben. VALAMIKOR, nem is olyan régen, sokan még hitetlenkedtek, ha valaki arról beszélt, hogy a kommunizmusban 4—5, vagy még kevesebb órát dolgozik majd az ember naponta. Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy J valaki ugyanannyit, vagy még töb' bet keressen feleannyi idő alatt és , kisebb erőfeszítéssel, mint régebben. \ A kommunistáknak, ahogy ezt a !> ma gyakorlata is bizonyítja, ebben > a tekintetben igazuk volt. s A novákyi vegyüzemben járva ju> tottak eszembe ezek a gondolatok, j amikor Miština Štefan diszpécser így fogadott: — Szerencséje van, hogy pénteken jött, és nem szombaton. Holnap már nehezen talált volna riportalanyt. Esetleg a megszakítás nélküli munkahelyeken. Hogy hogyan fogadtuk a munkaidőcsökkentést? Az egy kicsit már régebben volt, még november 7-én kezdtünk így dolgozni. A munkások közül egy sem akadt, aki nem foS gadta volna szívesen az ötnapos s munkahetet. Olyanok azonban töb? ben voltak, akik nem hittek benne, ^ hogy keresetük ugyanolyan marad. •, Vonakodtak hát a munkaidő lerövi£ dítésétől. Azonban csak egy hónapig, a lerövidített munkaidő bevezetése utáni első fizetésig tartottak kétségeik ... Kitűnt, hogy egyetlen koronát sem vesztettek. — És mit nyertek? — Havonta három szabadnapot. De az összes ebből származó előnyt korántsem fejezi ki ez a háromszavas mondat. Mert például az állandóan üzemben levő részlegeknél a munkás eddig minden harmadik héten egy álló hétig éjjeli műszakos volt. Akárhogy osztotta is be munkaidejét, pihenését s szórakozási lehetőségeit, az éjjeli műszakos héten szervezete sokkal nagyobb megerőltetésnek volt kitéve, mint máskor. Ma más a helyzet. Két napot a reggeli, két napot a délutáni, kettőt pedig az éjjeli műszakban dolgozik minden héten a munkás. De a két éjjeli műszak után két szabadnap következik, amit már jól kihasználhathat mindenki a pihenésre. Munkásaink közül soknak van már autója és majdnem mindnek motorkerékpárja. Ezek a motortulajdonosok már előre örülnek a két szabadnap adta lehetőségeknek, örömüknek, amelyben majd a nyáron részük lesz. A MEGNÖVEKEDETT szabad idő azonban az egyszerű szórakozásnál sokkal értékesebb lehetőségeket is ígér. A tanulást, a továbbképzést, Az üzemben a munkaidőcsökkentést a tanév megkezdése után vezették csak be, így ebben az esztendőben ez a lehetőség még nem bontakozott ki teljes egészében. Látogatásom során azonban nem egy munkással találkoztam, akik az üzemi klubban, vagy otthonukban már a jövő tanévre készülnek. Nem restellik ezek a sok esetben idős emberek kikérni egy-egy mérnök vagy technikus tanácsát, segítségét, ha rájönnek, hogy az évek bizony már nem egy matematikai képletet kitöröltek emlékezetükből. — Mitől függött a legnagyobb mértékben a lerövidített munkaidő bevezetésének a kérdése? Elsősorban attól, hogyan tudtuk megszervezni a negyedik műszakot anélkül, hogy újabb munkaerőket kelljen alkalmaznunk — felel a kérdésre a diszpécser. Mert könnyű lett volna azt mondani, hogy lerövidítjük a munkaidőt, de azt a 145 dolgozót, amennyivel több kell a negyedik műszak bevezetésével, felvesszük munkára. Semmit sem nyertünk volna így. Más megoldást kellett találnunk házunk táján. A karbantartási munkák átszervezésével 35 340 munkaórát takarítottunk meg. Hogyan? Az egyszerű munkások kezdeményezése nyomán, a szakképzettség növelésével. Munkásaink már régebben elhatározták, hogy a rájuk bízott gépeket nemcsak kezelni fogják, hanem közelebbről is megismerkednek szerkezetükkel. Ez a megismerkedés pedig alapja a jó karbantartó munkának. Ha a munkás, azonkívül, hogy tudja, hogyan működnek az egyes alkatrészek, mi a feladatuk, könnyen meg is tudja javítani. Ez az alulról jövő kezdeményezés 19 karbantartó munkájának megtakarítását jelentette az üzemnek. RÉGEBBEN a PVC és a lúgkő gyártás ellenőrző analizálására is külön munkaerők voltak. Ma ezt a munkát már azok végzik, akiket régebben segédmunkásoknak hívtak. Csak régebben hívták így őket, mert azóta tanultak s ezt a szakképzettséget igénylő munkát is képesek elvégezni. A 145 embert, akik a negyedik műszakhoz kellettek, tehát nagyobb részben ily módon tudtuk biztosítani: Ezekkel az intézkedésekkel 96 embert nyert az üzem. A munkások ma már így beszélnek a munkaidő lerövidítéséről: — Elsősorban is a munkások, a dolgozók javát szolgálja ez az intézkedés. Mert a borítékban ugyanannyit visznek ma is haza — mondja Haruščák Ján, — mint tavaly októberben. De nem lett volna mindennek értelme, ha ezt csak újabb munkaerők bevezetésével értük volna el. Mert drágán, a társadalmat megterhelve termelni rövidebb idő alatt — az nem művészet. Ma egyetlen munkás sem mondhatja, hogy nehezebben dolgozik egy-egy műszak alatt, mint azelőtt. Az egész kérdésnek a nyitját a munka jobb megszervezésében kell keresni. AZ EGYÉNRŐL ÉS A TÁRSADALOMRÓL beszél Haruščák Ján, az egyszerű munkás. Azt, hogy a munkaidő lerövidítése jobb életkörülményeket, ,több pihenést hozott, már mindenki látja. Azt azonban, hogy a több pihenés, de főleg a tanulás lehetősége néhány év múlva mit eredményez majd, azt nem lehet koronákban kifejezni. Egy biztos. Dolgozó népünk rövid időn belül tudásban sokkal gazdagabbá válik, hogy ezzel is meggyorsítsa a fejlődést. Tóth Mihály Mim Egyre tőbb a példás katona Marušinek tiszt alakulata volt az első, mely megtartotta az évzáró párttaggyűlést. A pártbizottság beszámolóját Hric elvtárs olvasta fel. Külön kiemelte Šte?

anek, Kubeš, Radošta, Dvoráček és tadler kommunisták fáradhatatlan kezdeményező munkáját. Nagy érdemük van abban, hogy csaknem félszáz altisztet küldhettek az alakulatokhoz, akiknek mellén ott díszlett a példás katona jelvény. A pártszervezet tagjai jó agitációs munkáját dicséri az is, hogy az alakulat katonáinak 99 százaléka szép eredményt ért el a II. Országos Spartakiádon. Politikai látókörük bővítésében szintén kiválók az eredmények, minden katona megszerezte a Fučík és a PPOV jelvényt. A beszámolót élénk vita követte. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a pártszervezet tagjai derekasan teljesítették kötelezettségvállalásaikat; elhatározták, hogy a jövőben hetente értékelik majd a pártmegbizatások és az elhatározások valóra váltását. A felszólalók túlnyomó része a CSISZ szervezet megsegítésének kérdésével foglalkozott. Azt szeretnék ugyanis elérni pártunk alapítása 40. évfordulójának méltó megünneplésére, hogy a katonák 25 százaléka legyen a példás katona jelvény birtokosa. Sokat foglalkoztak, a szabad idő célszerű kihasználásával is. Dicsérték azokat a másodévesekét, akik elvtársiasan viselkednek, s tapasztalataik átadásával segítik az újoncokat. Ebben az évben nem kis munka vár a kommunistákra. Ha azonban minden párttag becsületesen elvégzi a rábizott feladatokat, akkor pártszervezetünk telI jesíti küldetését. ' Belányi János közkatona ÜGYES KEZŰ KOSÁRFONÓK Alig másfél éve. 1959 májusában alakult meg Oždanyban a rokkantak Rimavská Sobota-i népi szövetkezetének kosárfonó részlege Kezdetben nehézségeket okozott a munka, de a kitartásnak megvolt az eredménye és a részleg dolgozói elsajátították a kosárfonás mesterségét, ma már 20 férfi és nő dolgozik a kosárfonóban. Készütnek itt divatos női kosarakon kívül gazdasági célokat szolgáló nagyobb kosarak, valamint fűzfából faragott székek és asztalok. Havonta a különféle kosarakból 450 darabot fonnak, a havi termelés 50 ezer koronát tesz ki. A munkát teljesen gépesítették. Az anyag feldolgozásához körfűrészt, fúrógépet, háncsvágót, fűzfahasítót használnak. A: múlt évben a kosárfonó 117 százalékra teljesítette a tervet, s így a legjobb eredményt érte el a rokkantak többi műhelyeihez viszonyítva. Jó munkájukat bizonyítja az is, hogy a múlt évi radváni vásáron 4 ezer korona értékű divatos fonott kosarat adtak el. A részleg legjobb dolgozói közül ki kell emelni Putnoky Károlyt, Hódul • • • • • •nessaoBBCBa • ••••••••••••••ť ei o ?> t> m n n n k a lstvánnét és Kovács Máriát. A kosárfonó részleg jó munkájáért az utóbbi időben rádiót kapott jutalomképpen. A harmadik ötéves tervben bővíteni fogják a kosárfonót, 42 munkás fog itt dolgozni. Idén is nagy feladat vár a részleg dolgozóira. 2000 széket, 800 asztalt, hatezer divatos kézikosarat és 1840 másfajta kosarat fognak készíteni. HORVÁTH KAROLY, Ožďany Beszélgetések a népbírákkal Bartos tiszt alakulatában az elvtársak alaposan tanulmányozzák a népbíróságunk további demokratizálására vonatkozó fontos párthatározatot. Az agitációs munka során a katonák részére. beszélgetéseket rendeznek a bírákkal. A járási ügyésszel rendezett beszélgetésen részletesen megtárgyalták a helyi népbíróságok összetételével kapcsolatos kérdéseket. A jövőben a pártszervezet további beszélgetéseket szervez a katonai ügyészekkel és a népbírákkal. Ján Kolaja főhadnagy WAW.V.W.VAV.V.W.W.V A jihlavai Modeta Textilüzemben aramelton néven — új ruhaanyagot kezdtek gyártani. Gyártása új technológiai eljárással történik. Az előállítás költségei sokkal kisebbek, mint a kötött áruk költségei. Főleg gyermekruhákat és az ismert sportruha-melegítőket fogják belőle készíteni. Képünkön: Anežka Šmejkalová az új ruhaanyag gyártása közben. (E. Bican felv. (ČTK) A tudomány legyőzi a vallást A világnézet és az ember érzelmi elete A

z utóbbi években a tőkés országokban is a vallás befolyásának csökkenése tapasztalható. Ezt — habár nem szívesen — még az egyház magasrangú képviselői is kénytelenek beismerni. A vallásosság hanyatlását könnyen megmagyarázhatjuk. A dolgozók milliós tömegei — a világesemények hatására — mind nagyobb mértékben szállnak síkra gazdasági és politikai jogaikért. A szocialista világrendszer növekvő sikerei és saját tapasztalataik alapján győződnek meg arról, hogy a vallásos elképzelésekre és erkölcsre nem építhetik jobb jövőjüket. Éppen az élet gyakorlata győzi meg őket arról, hogy a vallás hamis elképzelés, valótlanság, amely a kizsákmányoló osztályok érdekét szolgálja. Mindehhez a Szovjetuniónak a világűrkutatásban elért eredményei is hozzájárulnak. A szovjet tudomány megnyitotta az ember előtt a világűrbe vezető utat, bebizonyította, hogy nincs olyan kérdés a világon, amely előtt az emberi elmének tanácstalanul meg kellene torpannia. A tudomány eredményei sorban megdöntik a legkülönbözőbb vallások dogmáit és szinte elállítják az idealista „tudósok" lélegzetét. Ezek az állítólagos tudósok a szofisztika legagyafúrtabb módszereivel keresnek helyet az istennek a tudomány vívmányai között, amelyek megdöntik a „természetfölöttiség" fogalmának tételeit. Még nagyobb a vallásosság ha. nyatlása nálunk, ahol a vallás kelet? kezésének és fennállásának gazdasági- és osztálygyökereit kiirtottuk. Nálunk a párt, a szocialista állam és minden társadalmi szervezet arra törekszik, hogy mindenki megismerkedhessek a tudományos világnézettel. Ha meg akarjuk magyarázni a még hívő emberek vallásosságát, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az objektív okok létezését, például a kisüzemi termelés maradványait, vagy a két világrendszer kölcsönös egymásrahatását stb. Ezeken kívül nagy szerepük van a hagyományoknak is. De a vallás fennmaradásának okát még néhány lélektani momentumban is kereshetjük. H

a a vallásosság hátterét vizsgáljuk, főleg az olyan idősebb dolgozóknál, akik a saját bőrükön tapasztalták a kapitalizmust, megállapíthatjuk, hogy az istenhitük nemcsak tudatos, hanem érzelmileg is erősen aláfestett reakció, azon életkörülmények és igazságtalan társadalmi renddel szemben, amely az állandó létfenntartási bizonytalansággal megfosztotta őket a gondtalan élettől, az egészségtől, a szerelemtől, a boldog családi élettől stb. A kizsákmányoló társadalmak a dolgozók rétegeit érzelmükben is megrövidítették és a vallásnyújtotta vigaszon kívül más vigaszban nem részesítették őket. A kizsákmányolt tömegek teljes szívükből átadták magukat a vallás keltette illúzióknak, melyeknek leküzdése nem kis nehézséget okoz. Az osztályellenség maradványainak a valláshoz ragaszkodása pedig főleg a régi ideológia melletti tüntetés, valamint az új, haladó eszmék iránti ellenszenv megnyilvánulása. Társadalmi rendszerünkben a fejlődés olyan életfeltételeket teremt, amelyekben a dolgozó tömegek érdekén kívül esik a vallás, vagy az isten „segítségének" szükségessége. A hívő emberek vallásossága, a „természetfölötti" lényben való hite, a „mindenható" isten tisztelete és elismerése főleg a magánélet nehéz perceiben nyilvánul meg. A szocialista, illetve a kommunista társadalom anyagi feltételei és termelési viszonyai, a kultúrforradalom megvalósítása azonban olyan életkörülményeket hoz létre, amelyekben az emberek egyéni bajaikban, gondjaikban sem fogják a vallásban keresni a vigaszt. A

z emberi életben jelentős szerepet játszanak az érzelmek. Ennek minden egyház tudatában volt, és céljaik elérésében kellőképpen ki is tudták használni azokat. Különleges érdeklődést tanúsítottak az ember iránt, ha annak életében olyan jelentős eseményekre került sor, amelyeknél fokozottabb érzelmi megnyilvánulásokra számíthattak. (Például a gyermek születése, házasságkötés, súlyos betegség, halálozás stb.) A legtöbb egyház szertartásrendje az ilyen alkalmakkor támad a legelszántabban az ember érzékeire, belső érzésére. Ez a magyarázata a múlt vallási fanatizmusának, sőt egyes szélsőséges szekták vakbuzgőságának. Korunk vallásai váltig bizonygatják, hogy az istenben való hit nemesíti az embert, hogy a hit nem a félelmen alapul. A keresztény egyházak — főleg az evangélikusok — tanításukban még azt is hangsúlyozzák, hogy az isten egy jóságos lény és lényege a felebaráti szereteten alapuló erkölcsnek. A kereszténység sincs más anyagból gyúrva, mint a többi vallás. Az első emberpár bűnbeeséséről, az isten fiának, Jézus Krisztusnak megváltó szerepéről szóló keresztény hitregét is áthatja az ember parányiságának, tehetetlenségének bizonyítása az istennel szemlfen, amelynek haragjával fenyegeti a papság a hívőket a földi és túlvilági életben, ha nem teljesítik a vallás parancsait. A katolikus egyház tanításának egyik fő tétele éppen az istenfélelem. Az embert úgy viszonyítja az istenhez, mint egy jelentéktelen csúszómászót. Sőt, az emberi természetről azt tanítja, hogy az bűnös és visszataszító. A tehetetlenség érzését, az igazság égben való keresését belenevelték a dolgozókba, akik a múltban nyomorúságos gazdasági helyzetükből kifolyólag a világtól, a társadalomtól valóban nem várhatták élekürülményeik megjavítását. A mások munkájából élő tőkésektől természetesen nagyon idegenek és távoliak voltak az ilyen érzések. A felebaráti szeretetről szóló parancsolat sohasem távolította el a társadalmi igazságtalanságot, a jogtalanságot. A vallás még inkább igazolta az osztálytársadalom farkastörvényét azzal az állításával, hogy az isten mindig tudja, miért gazdag az egyik ember, és miért szegény a másik. Az uralkodó, kizsákmányoló osztályok hamar rájöttek arra, hogy a mennyei klérus rendszerét, amelynek tükörképe a földi osztálytársadalmak hierarchiája, jól lehet alkalmazni a Földön is. Főleg azért, mert ÜJ SZÖ 4 * 196

1- február 3.