Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-25 / 56. szám, szombat

Jozef Fedora: Miénk a gyár (A Februári Győzelem ciklusból) Holnap kezdődik a III. Csehszlovák Filmfesztivál Filmművészeink és Q közönség nagy találkozója Vasárnap délután Ostraván alkotóművé izeink, filmkritikusok, kulturális munkások és a nagyközönség részvételével keidetét veszi a III. hazai filmfesztivál, A csehszlovák filmek III. fesztiválja nagyszabású, rendezvény lesz, mely aranyaival, színvonalával, programjával minden bizonnyal túlszárnyalja az előző Banská Bystrica-i és plzeüi filmfesztivált. Kulturális életünk nagy eseményét nôr a múlt év ősze óta különféle alkotási értekezletek készítették elő. Behatóan megvitatták a filmgyártás egyes szakaszainak elméleti és gyakorlati alkotási problémáit, nehézségeit és a fejlődéssel összefüggő kérdéseket. Az ostravai fesztivál részvevői most mérlegelni fogják filmgyártásunk tavalyi munkájának eredményeit, s meghatározzák a további fejlődés útját. Mi jellemezte a hazai filmművészet tavalyi munkáját? Erre az egyszerű statisztikából kiindulva válaszolhatunk: 30 játékfilm közül 23 mai életünkről szólt, időszerű tárgyú volt, a szocializmus építőit örökítette meg. Sajnos, ez a mennyiségben kielégítő eredmény nem jelenti azt, hogy a filmek alkotói mindenkor művészetük tökélyén voltak. Sokszor az időszerű, súlyos mondanivalót éppen a nem megfelelő művészi köntös rontotta le s így nem érte el a közönség körében a várt hatást. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy kimagasló alkotások születtek, s ezt a csehszlovák filmeket ért számos külföldi elismerés is bizonyítja, így például ki kell emelnünk Jirí Weiss Romeo, Júlia és a sötétség és Krejčík: Magasabb elv című megrázó lélektani erejű filmjét a náci megszállás sötét időszakából. Az olyan alkotások pedig, mint a Sziklák és emberek, Három tonna por, A nagy magány stb., azt bizonyítják, hogy a filmesek a szocialista építésben felmerülő újabb és újabb problémák művészi ábrázolásában is fokról fokra fejlődnek. Természetesen, ezen a szakaszon kell a leginkább elmélyülnie munkájuknak. Örömmel állapítottuk meg, hogy a vígjátékfilmek gyártásában is javulás történt. A Doktor Faustot elvitte az ördög című cseh filmvígjátékot a maga nemében méltán tartottuk az utóbbi idők legjobb alkotásának. Érdekes lélektani bűnügyi filmek születtek, melyek a hazától elszakadt árulók lelkivilágát boncolgatták, mint például Brynych Lejtő-je és a legutóbbi nagysikerű szocialista detektívfilm, az Ötödik osztály, Jindrich Polák rendezése. Örömmel állapíthatjuk meg a szlovák filmgyártás fejlődését is, hisz a Sziklák és emberek-en kívül olyan kiváló alkotásokkal büszkélkedhet, mint Ľudo Ondrejov regényének megfilmesített változatával, Jergus Lapinnal és a most bemutatásra kerülő első szlovák szélesvásznú filmmel: Menetközben nem mindig énekelnek. Az ostravai filmfesztiválon bemutatásra kerülő filmek között néhány ismert és több új premiérfilm van. A fesztiváli bemutatón a következő alkotások, szerepelnek: František KudROMÄN ÁLLAMI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖNYVKIADÓ tavaly 300 könyvet adott ki, összesen több mint 4,700 000 példányban. A kiadott könyvek döntő része romániai írók alkotása, LÁBPEDÁLLAL Mt'KÖDÖ ÍRÓGÉPPEL kísérleteznek Amerikában. A betűk leütése továbbra Is kézzel történik, de a betúközöket, a tabulátorokat, számokat pedállal ütik le. RÖMÁBAN MOST MUTATTÁK BE Mario Salfred olasz zeneszerző Hamlet című operáját. A sajtó szerint a „filozófálástól" mentesített szövegkönyvet egyszerűség, sőt kimondott primitivizmus jellemzi. A közönség és a műbírálók hűvös tartózkodással fogadták a furcsa zeneművet. lᣠfilmje: Menetközben nem mindig énekelnek, Očenášek Brych polgártárs című regényének szabadon átdolgozott változata: Tavaszi szellő Ladislav Helge rendezésében, továbbá a Hozzád hasonló emberek, Ötödik osztály, Lejtő, Magasabb elv című filmek, az újak közül pedig még Vladimír Čech: Fáklyák, Otakar Vávra: Kijárási tilalom, Vojtech Jasný Processzió, Stanislav Barabás: Ének a szürke'galambról, Václav Gajer: A hetedik földrész, Josef Mach: Milliók keringője, és Ivo Novák Vádaskodók című alkotása. Hazai filmfesztiváljainkra jellemző, hogy az egyes filmek bemutatóját alapos vita követi, melybe a dolgozók széles tömegei is bekapcsolódnak. Ostrava vidékén például 18 helyen, üzemekben és szövetkezetekben rendeznek filmankétokat a dolgozókkal. Az ilyesmi segítséget ad művészeinknek számos kérdés tisztázásában, ötletet, lelkes buzdítást nyernek további munkájukra. Miről Is lesz sző ezeken az értekezleteken? Mindenekelőtt komoly elvi kérdésekről, például az időszerűségről a témák kiválasztásában, a művész és az élet még szorosabb kapcsolatáról, az emberek életének és termelési' problémáinak tüzetesebb ismeretéről, újabb művészi kifejező eszközök és formák kereséséről. Fontos körülmény, hogy nézőközönségünk ma már igényesebb a filmek alkotóival szemben, több, igazán művészi értékű, a nép életét ábrázoló, a szocialista társadalomépítés sokrétű problémáit hitelesen és meggyőzően feltáró és megoldó müveket vár tőlük. Ma már a gyakorlat sürgeti olyan kérdések megoldását, amelyek nemrégen még csak elméleti síkon jelentkeztek. Ez szocialista társadalmunk rohamos fejlődésének a törvényszerű következménye. A legtömegjelíegűbb művészet — a film alkotói akkor rendezik meg müveik nagy szemléjét, amikor az ország népe pártunk megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére készUl. Ez a nagy esemény bizonyára tanácskozásaikra is rányomja bélyegét. Filmművészetünk alkotóinak fel kell forakozniok a párt harci zászlai alá, hogy az eddiginél még jobban kUzdjön az új emberért, melynek nevelését a filmművészet rendkívül elősegíti. L. L. A szocialista realizmus a világirodalomban M

anapság az egyre élesedő nemzetközi eszmei harcban különösen élesen vetődnek fel a szocialista realizmus külföldi fejlődésének kérdései. Azok a történelmi okok, amelyek Gorkij irodalomújitó művészetének kibontakozására vezettek, ismeretesek. Ugyancsak ismeretes az Anya szerzőjének óriási szerepe a szocialista realizmus kialakításában. Látnunk és tudnunk kell azonban, hogy a szocialista realizmus módszerének nemzetközi gyökerei vannak. A munkásosztály harcával kapcsolatos művészet nyomban megjelenik, amint ez a harc elkezdődik. Korai korszakában még eszmeileg és művészileg egyaránt éretlen, de híven tükrözi a proletariátus harci erejének növekedését. Érthető, hogy a szocialista realista irodalom előfutárainak, vagy a kezdeti stádiumát jelző alkotásainak nevezhető első művek azokban a műfajokban jelentkeznek, amelyek a legszorosabb kapcsolatban vannak a társadalmi élettel. Dalok, harcos politikai költemények, karcolatok és karcolatjellegű elbeszélések — mind olyan műfajok, amelyeknek szükségessége különösen nyilvánvaló a munkásosztály fejlődésének kezdeti szakaszában. Gorkij Anya című regényével egyidejűleg vagy röviddel később Nyugaton is megjelennek az első olyan regények, elbeszélések, amelyek szocialista szemszögből mutatják be a munkásosztályt. (Martin Andersen Nexő: Hódító Pelléje mellett meg kell emlékeznünk Róbert Trussel angol szocialista író ugyanazokban az esztendőkben írt Rongyos nadrágos filantrópok cimű regényéről...) A kapitalizmus általános válságának kezdete — az első világháború, majd az Októberi Forradalom, a nyugati országok viharos osztélyharcai, az imperialista elnyomásban sínylődő keleti népek ébredése — óriási lökést adott a világ haladó irodalmának és elősegítette, hogy a külföldi irodalomban létrejöjjön a szocialista realizmus. Különösen vonatkozik ez a szocialista realizmus külföldi elindítóinak, John Reednek, Henry Barbussenak, Paul Vaillant-Couturiernak, Johannes R. Bechernek és sok más jeles írónak a művészetére. A szocialista-realista módszer térhódításának útján rendkívül fontos állomás Barbusse Tűz című könyve. Ebben a regényben nemcsak az- az új, hogy szerepel benne Liebkneeht neve és a katonák arről beszélgetnek, hogy a népeknek valahogy szót kellene érteniök és össze kellene fognick „az önzők és kufárok" ellen. A szerző eszmei és eszitétikai álláspontja nem is annyira a szereplök kijelentéseiben, mint inkább ábrázolásuk módjában jut kifejezésre. A „csaták proletárjaiban", e sokat szenvedett és eldurvult emberekben Barbusse felfedezte és feltárta a szolidaritás és az emberi méltóság magasztos kérdését. Felismerte és esztétikailag bemutatta bennük azt az erőt, amely képes reálisan szembeszegülni az imperializmussal. A Tűz nemcsak a számtalan nacio- . nalista pacifista regénytől különbözik, amelyeket a passzivitás és csüggedés hat át, hanem az expresszionista Leonhard Franknak a háború kellős közepén megjelent Az ember jó című antimilitarista könyvétől is, melyben a szerző a háború végét úgy rajzolja meg, hogy a néptömegekből váratlanul ösztönösen kirobbannak a humánus érzelmek. Barbusse tragikus háborús könyvének optimizmusa nem szubjektív jámbor óhajból fakadt, hanem a történelem mozgatóerőinek józan felismeréséből, amelyek az eleven és a lelkileg hozNemrégen a szocialista realiz> musról közöltünk néhány érdekes i gondolatot felvétő cikket. Alább JT. Motiljova jeles szovjet irodaI lomesztéta terjedelmes tanulmáInya nyomán a szocialista realizjmusnak a világirodalomban betölI tStt szerepéről írónk. A szocialista [realizmus ellenfelelnek nézeteire már számtalan cikk adott méltó választ. E cikkek szertől azonban rendszerint egyoldalú irodalmi anyaggal érveltek. Megfeledkez> tek arról, hogy a szocialista realizmus életképessége külföldi példákkal is bizonyítható. • • • • • • • • • Karel Štéch: 1948 februárja zá oly közelálló hőseiben életre kelnek. Barbusse Tűz című könyve után John fteed Tiz nap, amely megrengette a világot című rlportkönyve a külföldi szocialista realista irodalom egyik alapvető müve. A művészi riport műfaja egyébként is fontos szerepet játszott az új alkotási módszer kialakításában. Ez a műfaj lehetővé tette, hogy az írók hadászati felderítést végezzenek az élet új, a művészet által még meg nem hódított területein. Az igazság megismerésének szenvedélyes vágya arra késztette az írókat, hogy dokumentumszerű pontossággal jegyezzék fel a látottakat. John Reéd maga határozta meg a leghívebben saját alkotási alapelvét könyvének előszavában: „A küzdelemben érzelmileg nem maradtam semleges. De e nagy napok történetének elbeszélése során igyekeztem az eseményeket a lelkiismeretes szemével nézni s csak az igazat írni. Tizenkét évvel később július Fučík majdnem ugyanezt vallotta a Szovjetunióról szóló riportjaihoz irt előszavában: „Tudom, hogy nálunk erre most néhányan így vélekednek; kommunista! A Szovjetunióról Irt szavait tehát célzatosan elferdítette. Nem lesz igazuk. Ez a könyv nem ferdít el semmit. De éppen ezért célzatos. Igen, célzatos, mert a színigazat akarja megírni". * A húszas éveknek az a költészete és prózája, amely a szocialista realizmus szellemében fejlődött ki (még mielőtt ez a kifejezés megszületett .volna), gyakran tartalmazott dokumentumszerű, sőt önéletrajzi elemeket. A forradalmi proletariátus írói, amikor a kommunista világnézet fényében átértékelték š környező valóságot, mindenekelőtt közvetlen élettapasztalataikból indultak ki. Saját ügyeikről és napjaikról szóló elbeszéléseiknek azonban mély szociális tartalmuk van. Ilyen például az olasz forradalmár írónak, Giovanni Germanettonak Egy borbély emlékezései című könyve, melynek főhőse, e nagyón emberi és nagyon olasz figura, magán viseli századunk élenjáró munkásának tipikus vonásait. A

külföldi szocialista-realista irodalom fő témája fejlődésének korai stádiumában a munkásosztály felszabadító mozgalma volt. Az 1918—1923-as évek viharos magyarországi, németországi, olaszországi, bulgáriai, csehszlovákiai eseményei, majd a tőkés országok proletariátusának mindennapi harca, s a fiatal kommunista pártok tevékenysége bőséges anyagot nyújtott a haladó szellemű íróknak. Abból a sok-sok munkásmozgalmi témájú regényből és elbeszélésből, amely a húszas években és a harmincas évek elején megjelent, nem mind állta ki az idő próbáját. Ezekben a könyvekben sokszor nemcsak az mutatkozott meg, hogy szerzői még nem rendelkeztek elegendő írói tapasztalattal, ha tehetségesek voltak is, hanem az is, hogy milyen nehéz dolog egy új alkotói módszer kialakítása. Ebből fakadt a gyakorta észrevehető naivság és befejezetlenség, a sematizmus, az elnagyolt jellemzés. E korai proletárregények értéké azonban nemcsak anyaguk újdonságában rejlik. Ha elolvassuk ezeket a könyveket, rájövünk, hogy szerzőik lázasan kutatták azokat a meseszövő eszközöket, amelyek a néptömegeknek mozgásukban való bemutatásához (Illés Béla: Ég a Tisza), a forradalmi öntudatra ébredő egyszerű ember szellemi fejlődésének bemutatásához (Ivan Olbracht Anna), különböző nemzetiségű kommunisták internacionális testvériségének dicséretéhez szükségesek (Anna Seghers Útitársak). A külföldi szocialista irodalom fejlődésének sorsfordulóját jelzik az 1932—1935-ös évek. Ebben politikai és irodalmi, tényezők egyaránt közrejátszottak. A nemzetközi antifasiszta mozgalom fellendülése a fasizmus németországi hatalomrajutssa után, a kommunista pártok elsó sikerei a népfrontért vívott harcukban — újabb feladatokat tűztek a forradalmi írók elé, és újabb témákat sugalltak nekik. Ugyanakkor a szocializmusnak a Szovjetunió társadalmi és kulturális életében aratott győzelmei, a szovjet írók első kongresszusát megelőző és magán a kongresszuson folyt vita a szocialista realizmusról eleven visszhangra. lelt a haladó szellemű külföldi írók körében, segítségükre volt, hogy felismer* jék és megfogalmazzák saját munkájuk esztétikai elveit. Louis Aragonban — a szocialista realizmus egyik legelső külföldi propagálójában és teoretikusában — ekkor fogamzott meg A való világ című regénysorozat grandiózus gondolata, és már e sorozat első könyvében, A bázeli harangokban a francia társadalom átfogó társadalmi keresztmetszetét vázolta fel. A való világ megismerése az új művészi módszer eszközeível gyors iramban és széles fronton haladt előre. Az írók a nemzeti múlt felé fordultak, (Leon Kruczkowski: Or és paraszt), mélyebben hatoltak a munkásosztály lelkivilágába és , életformájába, nyomon követték sorsának történelmi alakulását (Marié Majerová: Sziréna). A haladó szellemű írók növekvő pszichológiai érzéke még a legfris-. sebb, úgyszólván „ki sem hűlt", aktuális anyagokra épülő müvekben is megmutatkozott. Willi BredI Próbatétel című regénye nemcsak eszmei és dokumentális, művészi értékének köszönhette sikerét, hanem annak is, hogy az író be tudta mutatni a fasizmus ellen harcoló kommunisták erkölcsi erejét. Anna Seghers, aki A hetedik keresztben folytatta ezt a témát, megint újszerűen ábrázolja a pozitív jellemeket: az antifasiszta illegalitás hősei nemcsak az ellenséggel vívott párharcukban mutatkoznak be,- hanem a lakosság különböző rétegeivel való kapcsolatukban is. A második világháború éveiben a külföldi szocialista realista irodalom remekművekben örökítette meg az európai népek antifasiszta harcának tapasztalatait, s a kommunisták vezető szerepét ebben a harcban. Július Fučík műve, az Üzenet az élőknek és. — egészen más formában — Aragon lírája utolérhetetlen sorokkal mutatja be korunk kiváló emberét, a „kommunista embert" annak szellemi és lelki gazdagságát, erkölcsi szilárdságát, a környező világgal való sokoldalú és sokrétű kapcsolatát. Egész sor új mű született, amelyek a szocializmus építésének útjára tért népek életében és tudatában bekövetkezett változásokat ábrázolják. Jan Otčenášek Brych polgártárs vagy Erwin Strittmatter Apja még nincsen című művében ezek a változások sajátságos, ösztönös művészi formában tükröződnek; szerzőjük e le vi«i figyelemmel fordul a születő új lelt. A fiatal szocialista irodalmak sikereit különböző példákon követhetjük nyomon. Leon Kruczkowszki: Júlia, Ethel, Németek cimű színmüvei, Igor Newerly: A frígiai csillag alatt című regénye, Dimiter Dimov: Dohány című műve és még sok-sok alkotás bizonyítja ezt a legjobban. Ha eszmeileg idegen elemek bonyolulttá tették és időnként teszik még ma is a népi demokratikus országok irodalmi életét, kétségtelen, hogy az új művészi módszer különösen a szocialista tábor országainak irodalmában aratott sikert. Mindenesetre ez nem jelenti azt, hogy a kapitalista országokban élő írók e téren lemaradnak, Aragon, Hikmet, Eluard, Pablo Neruda és még soksok jelentős, a kapitalista világban élő író művészete bizpnyíték erre. Müveik — még ha egyikükbenmásikukban akadnak is következetlenségek —> olyan eszmei és művészi feladatokat oldanak meg, amilyeneket a múlt irodalma még csak fel sem vetett. P

éldák mutatják tehát, hogy az a hely, amelyet a szocialista realizmus irodalma az emberiség művészeti életében betölt, az elébe torlódó sok nehézség, és a néha elszenvedett veszteségek ellenére is egyre jelentősebbé válik. Nyugodtan mondhatjuk ezért: a szocialista realizmus ma már nem elszigetelt, nem szórványos jelenség, hanem útkereséseivel és úttalálásaival, sikereivel s néha kudarcaival együtt az egész világirodalomra kiterjedő művészi irány, ábrázolási módszer. <b) ÜJ SZÖ 7 * 1961. február 25.