Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-23 / 54. szám, csütörtök

Egy miniszteri beszámoló margójára A MÚLT ÉV december 15-én Nem­zetgyűlésünk által jóváhagyott új iskolatörvényt nagy örömmel üdvözöl­te dolgozó társadalmunk és termé­szetesen elsősorban a pedagógusok, akik számára az új iskolatörvény újabb szép feladatokat, örömteli munkát jelent fiatalságunk oktatása és nevelése terén. Érthető, hogy a pedagógusok ezekben a napokban megvitatják az új iskolatörvényt. Nagy jelentőségű vita folyt az új ískolatörvényről a közép-csehországi ke­rület iskolaügyi dolgozóinak és tanítói­nak aktíváján is, amelyen megjelent František Kahuda elvtárs, az iskola- és kulturális ügyek minisztere és értékes beszámolójában tájékoztatta a megjelen­teket az új iskolatörvény jelentőségéről s az életbeléptetésével kapcsolatos feladatokról. Kahuda elvtárs beszámolójának beve­zető részében rámutatott arra, hogy az új iskolatörvény a kommunizmus felé ha­ladó szocialista társadalmunk közvetlen igényeiből indul ki és netn csak ha­zánk pillanatnyi, hanem jövőbeni gaz­dasági helyzetét, követelményeit is fi­gyelembe veszi és az új iskolatípusok megalkotásával, az iskolai oktató- és. ne­velőmunka jövőbeni tartalmának pontos meghatározásával egyben hozzájárul is­kolarendszerünk oly régóta kivánatos stabilizálásához is. A miniszter elvtárs beszámolója további részében hangsúlyoz­ta, hogy iskolarendszerünk átépítésében nem a formális külsőségek a döntő té­nyezők, hanem a nevelés tartalmában és módszereiben bekövetkező változások. Ezek pedig számos, komoly feladatot je­lentenek pedagógusaink számára és éppen ezért iskoláinkban, melyek ily nagy fel­adatok előtt állnak, meg kell teremteni a kedvező munkafeltételeket. A TANlTÖK MUNKÁJÁNAK jelen­tőségéről szólva Kahuda elvtárs el­mondotta, hogy a tanítók munkáját politikai és közéleti tényezőink ma már igen nagyra értékelik, de még nem lehet azt állítani, hogy mindig éš mindenütt helyes nézetek ural­kodnak a tanítók munkáját illetően. Sok, esetben megfeledkeznek arról, hogy a tanító szakember, akinek aprólékosan ismernie kell a neve­léstudomány, lélektan, valamint szaktantárgyai módszertanának prob­lémáit, állandóan művelődnie kell, olvasnia kell a politikai és szakiro­dalmat, lépést kell tartania a mű­vészet problémáival és meg kell ta­nulnia megérteni őket, hogy a diá­kokkal helyesen ismertethesse meg a szocialista művészet nevelő jel­legét. A lelkiismeretes tanítók szá­mára egyre nagyobb erőkifejtést je­lent ez, ha iskolai és iskolán kívüli feladataikat maradéktalanul teljesí­teni kívánják. Az iskolaügyi szervek, különösen a járási szervek igen keveset tö­rődnek azzal, hogy kedvező munka­feltételeket teremtsenek a tanítók számára, nem törődnek azzal, hogy a tanítók egyenlő mértékben végez­zenek iskolán kívüli munkát, hanem gyakran még maguk az iskolaügyi szervek is megterhelik a tanítókat a feladatok adminisztratív úton tör­ténő szétosztásával és különféle kötelező akciók szervezésével. Ilyen körülmények között a tanítók nagy részének nehézséget jelent a min­dennapos iskolai kötelességeik telje­sítése és nincs mindig lehetősé­gük arra, hogy a tanításra felké­szüljenek, hogy új formák és mód­szerek bevezetésére gondoljanak is­kolai munkájukban. Ezért aztán sok iskolában még nem mindig kielé­gítőek a tanítási eredmények. Az iskolaigazgatók ugyancsak gyakran jogosan panaszkodnak, hogy az iskola igazgatása ma túlzott ad­minisztrációs és gazdasági vonatko­zású ügyvitelt jelent. Ilyen körül­mények között az igazgatónak nem maradhat ideje az. iskola eszmei és pedagógiai vezetésére, ami az isko­laigazgató tulajdonképpeni küldeté­se volna. Nem kétséges, hogy az új iskola­törvényünkben megszabott feladato­kat csak akkor leszünk képesek ma­radéktalanul teljesíteni, ha a fentebb említett és legfelső iskolaügyi ható­ságaink által is jól ismert negatí­vumokat megszüntetjük, ha eltávo­lítunk minden olyan akadályt, amely pillanatnyilag még oktató-, nevelő­munkánk útjában áll. EL KELL VÉGRE ÉRNÜNK, hogy mindenki megértse azt a vitán felül álló igazságot, hogy a tanító munká­jának súlypontja az iskolában van és az iskolán kívül végzett kulturális és egyéb tevékenység mindenkor csak másodlagos lehet. Meg kell ér­tenie mindazon szerveknek, tömeg­szervezeteknek, hivataloknak, melyek idáig oly nagy előszeretettel vették igénybe a tanítóságot különféle fel­adatok végrehajtására, melyek örö­kös gyűlésezések, értekezletek stb. címén napokra távoltartják a tanítót munkahelyétől, az iskolából, hogy az ennek következtében előállott hibá­kat a tanító oktató,nevelőmunkájá­ban azok sínylik meg, akik a kom­munista társadalmat vannak hivatva építeni és valóra váltani: gyerme­keink, a diákok. Véget kell vetni annak a téves és káros nézetnek, hogy a tanítónak nincs szüksége szabad időre és an­nak a kirívó tájékozatlanságról ta­núskodó nézetnek, hogy a tanító na­pi munkaideje, úgyis csak 4 — 5 óra. Ez a teljesen laikus és káros nézet el akarja hitetni a be nem avatot­takkal, hogy a tanító egyetlen dolga „let.anítani" az óráit az iskolában és azután az egész délutánja szabad. Ennek a téves felfogásnak volt kö­szönhető, hogy közigazgatási szer­veink is ölyan iskolán kívüli fel­adatok végzésével bízták meg nem egyszer pedagógusainkat, melyeket más, kevésbé felelős hivatást betöltő személyek is elvégezhettek volna. AZ IGAZSÁG AZ, — amint már em­lítettem — a tanítónak állandóan művelődnie kell, tovább kell képez­nie magát szakmai és politikai téren, lépést kell tartania szocialista épí­tésünk száguldó iramával, jól tájé­kozottnak kell lennie hazánk és a nagyvilág kulturális, gazdasági és politikai életének összes számottevő eseményéről, rengeteget kell olvas­nia, szaktantárgyai mesterévé kell válnia, hogy igényt tarthasson a szo­cialista tanító megtisztelő elnevezés­re. Ki kell küszöbölnünk tehát azt a rendkívül jelentékeny hibát, hogy egyes tanítók túl vannak terhelve is­kolán kívüli munkával, míg mások számára ilyen munka nem létezik. Iskolaügyi szerveinknek és a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom isko­lai szervezteinek minden eszközzel be kell biztosítaniuk az iskolán kí­vüli munka egyenletes elosztását valamennyi tanító között, mégpedig ésszerűen: kinek-kinek a képessé­geinek megfelelő munkát adni. Nem tartható elfogadhatónak a pillanat­nyi helyzet ezen a téren, amikor még vannak tanítóink, akik azzal „dicsekszenek", hogy több mint tíz tömegszervezeti és egyéb funkciót töltenek be. Nem vitás, hogy tíz • • • • • • • • funkcióban tökéletesen helytállni le­hetetlen. Évek óta számos pedagógus-érte­kezleten hallottunk sok-sok olyan zavaró külső körülményről, melyek nagy mértékben fékezték az iskola eredményes oktató-nevelőmunkáját. Ezek a zavaró körülmények még ma is fennállnak és számos tanítási óra megtartását lehetetlenné teszik. Is­kolaügyi hatóságainknak tehát min­dent meg kell tenniök, hogy meg­akadályozzák a tanítás menetének különféle címen történő megzavará­sát, és az ebből eredő óravesztesé­get a minimumra kell korlátozni. Csak a legindokoltabb ' esetekben váljék lehetségessé a tanítás megza­varása, hiszen a tanítási órák már elnevezésükkel is figyelmeztetnek arra, mire valók. Korlátozni kell a tanítási idő alatt rendezett kü­lönféle gyűlések, értekezletek szá­mát is, és csak a legindokoltabb esetekben, kellő megfontolás után lehet tanítókat ilyen célokra igénybe venni. KAHUDA ELVTÁRS, az iskola- és kulturális ügyek minisztere beszá­molóját kommentálva igyekeztem felhívni a figyelmet néhány megol­dásra váró fontos problémára. Pár­tunk és kormányunk az új iskolatör­vény beiktatása által értékes aján­dékot adott hazánk dolgozó társa­dalmának. Iskolaügyi szerveinken, s rajtunk, pedagógusokon, valamint az összes illetékeseken áll, hogy a fentebb elmondottak mérlegelésével eredményes módon életbe is léptes­sük nagyszerű, új iskolatörvényün­ket. SÁGI TÖTH TIBOR Hazard jó pszichológus, ezzel sikerül ki­bogoznia a látszólag bonyolult eset szá­lait. A robbanásig feszülő pszichikai lég­körben felszínre segíti az igazságot: az áldozat vőlegényének nővére ölte meg ót felindulásában, mert nem akarta hogy félvér „piszkítsa" be konzervatív szem­léletű családjukat. ÖTÖDIK OSZTÁLY A nézők általános véleménye szerint Jindrich Polák ötödik osztály-a az eddig gyártott legjobb hazai bűnügyi film. Mi­ben rejlik a sikere? Hisz témája nem valamilyen újszerű: az emigránsok köré­ből beszervezett és visszaküldött kém le­leplezése és ártalmatlanná tevése. A ren­dező a forgatókönyv Íróival együtt olyan helyzetet tudott teremteni, úgy állította be a nagystílű kém, Karlik lebukását, hogy a néző élethűen látja visszatükrö­ződni a történetben a hazai valóságot. Karlik lebukik, mert 1. hajdani barátja, aki annak idején még nem látta világosan a körülötte zajló forradalmi eseményeket, nem képes vállalni az áruló szerepét és bizalommal fordul államvédelmi szerveink­hez, 2. a biztonsági szervek tökéletes és technikailag is színvonalas munkája eleve kizárja annak lehetőségét, hogy egy kém hosszabb ideig garázdálkodhas­sék, — 3. nálunk nincs szilárd talaja a külföldi kémeknek, minden óvatosságuk ellenére is hurokra kerülnek. Polák filmje megnyerő hiteles ábrázoló erejével mindvégig megőrzött izgalmas­ságával, a feszültség felfokozásával az utolsó jelenetekben, elragadtatja a nézőt. A film alkotói érdekesen tudták szemlél­tetni kémelhárító szerveink munkáját (rádiőlehallgató-központ, különféle ellen­őrzőberendezések). Rokonszenvesen ábrá­zolták a nem könnyű hivatást betöltő biztonsági dolgozóink életét is. Nagyon hiteles simek mérnök alakja Radovan Lu­kavský megszemélyesítésében. Az a pol­gári szakember-típus, aki a múlt csöke­vényei ellenére is szilárdan belenőtt a mi társadalmunkba, annyira hogy leküzd­hetetlen lelki gátlása van az árulással szemben. A film negatív figurái is élő hús-vér alakok, a „volt emberek" re­mek típusai, akikkel szemben mindig aján­latos az elővigyáza­tosság. Jirí Vršťala, a közismert művész sokoldalú, nagysze­rűen beleélte magát Karlik szerepébe. Általában elmond­hatjuk, hogy az Ötö­dik osztály filmgyár­tásunk igen nagy si­kere iés méltán kép­viselheti filmművé­szetünkét külföldön is. A remek felvéte­lek Jan Čuŕík opera­tőr munkáját dicséri. L. L, ^iiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiitt Ján Turan: JULIUS FUČÍK Február huszonharmadika. Fagyos szél süvít Prága felett. Talán hasonló nap volt, mikor Julius Fučík megszületett. Üzenetének lapjait rég megírta harcos kezével. Meghalt. Többé már nem tűnik jóságos arca Prágában fel. De nem felejti el a nemzet a kommunistákat, ki érte harcolt, a hőst, ki annyit szenvedett s hite mellett végig kitartott. Az emberek szívükben hordják, Emléke ki nem fakult, él. Él és tanít, hogy van egy ország, ahol a ma már a múlté. Fordította: FÜGEDI ELEK A műsoron tartott filmek közül most a bűnügyi tárgyú filmek viszik el a pál­mát. Rajtuk kívül, különösen a főszerep­lő Laurence Olivier érdeméből sikeres volt John Osborne A komédiás című szín­darabjának átültetése a film nyelvére, Tony Richardson rendezésében. A legki­sebb mozilátogatóknak Siegfried Hartmann DEFA-filmje, A tüzszerszám, a megfilme­sített Andersen-mese szólt. Sajnos, a film nem érte el a mese oly erős társadalmi hatását. Átlagos mü volt a francia Jean Faurez kalandfilmje: A reménység partja, mely elmondja, hogyan szabadítja ki egy párizsi munkás az agyonhajszolt Made­leine-t egy bűnszövetkezet karmai közül. GYŰLÖLET Mint mondottuk a bemutatott filmek közül a bűnügyi tárgyúak a legsikerülteb­bek. Kettő volt ilyen: az angol Basil Dearden Gyűlölet-je és egy hazai alko­tás az ötödik osztály. A Gyűlölet előterében gyilkosság áll, melynek egy fiatal temperamentumos lány esett áldozatul. Leszúrták és a hampshirei parkba hurcolták. Már a nyo­nyomozás első napjaiban fény derül a bűncselekmény fö motívumára: fajgyűlö­letből elkövetett gyilkosságról van sző. Megjelenik ugyanis az áldozat bátyja, aki néger. Mindketten félvérek voltak, csak­hogy a lány fehérbőrű maradt. Az izgal­mas bűnügyi film e momentumtól kezdve nagyon érdekes, lebilincselő lélektani drá­maként pereg tovább. A film pozitívumait méltatva le kell szögeznünk, hogy elítéli a fajgyűlöletet, a polgári osztálytársada­lom termékét, amit azonban nem mutat meg. A film alkotói pálcát törnek a „csú­nya" emberi érzés fölött, de úgy állítják be, mint egyszerű emberi előítéletek meg­nyilvánulását, holott a fajgyűlölet politi­kai és gazdasági gyökerei sokkal mélyebb­re nyúlnak. Rokonszenves alak a filmben Hazard detektívfőfelügyelő. Nemcsak hivatását teljesítő tisztviselő, hanem érző ember is a rendező beállításában s így éles ellentét van közte és kollégája között. Radovan Lukavský (Simek mérnök) az ötödik b a n. o s z á 1 y­A BRATISLAVAI VAZOVÄ UTCAI ISKOLA CSISZ-bizottsága méltóan felkészült a CSKP 40. éves évfordulójának ünnepségeire. Az igazgatósággal történt meg­egyezés alapján a CSISZ-bizottság versenyt hirdetett „az iskola példás tanulója" cím elnyerésére. A verseny feltételeihez tartozik az 1,8 jegyátlag, példás maga­viselet, a Fučík-jelvény megszerzése, az ingyen kapott könyvek és tanszerek pél­dás karbantartása és a pontos iskolába járás. Ez a verseny kötelező része. Nem kötelező, de figyelembe veszik a tanuló sporttevékenységét, az ifjúsági al­kotóversenyeken, az ifjúsági műszaki alkotásokban való részvételt, stb. Képün­kön: a CSISZ-bizottság ülése, amelyen Dagmar Medlenová elnöklésével az új ver­seny feltételeit jóváhagyták. (V. Pŕibyl - ČTK - felv.) A kulturális forrada­lom további kibon­takozásának társadalmi érdeke, a munkaidő to­vábbi — általánosuló — leszállításának közeli táv­lata megkívánják, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kulturális in­tézményei ne csak az egyes üzemek dolgozói­nak, hanem a széles kör­nyék lakosságának — be­leértve az ifjúságot és a gyermekeket, mert ezt sok helyen indokolatlanul el­hanyagolják — kedvelt és népszerű művelődési és kultúrtársadalmi központ­jai legyenek. Ezért helyes, hogy a Dunajská Streda-i gépállomás üzemi klubjá­ban a Vodostav és a ČSAD dolgozói is tevékenyked­nek. Ezt a helyénvaló kí­vánságot a szakszervezeti üzemi bizottságok és az üzemi klubok vezetősé­geinek mindenhol tudo­másul kell venniük és ál­landóan szem előtt kell tartaniuk. És persze azt is, hogy az üzemi klubok hivatása, hogy a kulturá­lis forradalom megvalósí­tását tekintsék egyik leg­főbb céljuknak. Ki kell venniük a részüket abból, hogy még örvendetesebb, még kultúráltabb legyen az élet szocialista hazánk­ban. Ha ennek az elvnek a jegyében dolgoznak, szor­galmas, önzetlen, lelkes és főleg eredményes munká­ról adhatnak számot. Tisz­telet és elismerés azoknak a dolgozóknak, funkcioná­riusoknak, akik a hivata­los műszak után a kultu­rális forradalom kibonta­kozásán fáradoznak. Hogy ez a fáradozás né­ha fizikai munkát is je­lent, azt legjobban a prá­gai Klement Gottwald Gépkocsigyár példájával bizonyíthatjuk. Brigád­Hí™ AZ ÜZEMI KLUBOK Nem állíthatja senki, hogy lapunkban az üzemi klu­bok tevékenységét nem kísérjük féltő, szerető gondos­kodással. Az üzemi klubok nem mostohagyerekeink. Csak legutóbb írtunk a čalovói építkezési vállalat, a bratislavai Matador és a prágai gépkocsigyár üzemi klubjainak kulturális életéről. Mindez a gondoskodás nagyon is szükséges. Országjáró tapasztalataink alap­ján most egy pár elvi kérdést szeretnénk tisztázni, ál­talánosítani. f munka segítségével rend­behozták a rendelkezésük­re bocsátott Na Slupí épületet és az illetékes körzeti nemzeti bizottság­gal karöltve, a „Z" város­szépítési akció keretében belül rendbehozták és parkosítják az épület eléggé elhanyagolt kör­nyékét. Hasznos, úttörő munka, ha az üzemi klub ének-, tánc-, vagy színjátszó együttese vendégszerep­lésekre jár és máshol, el­sősorban falvakon, mások­nak is segít a kultúrater­jesztésében. Erre van már több példa, nemcsak a Dunajská Streda-i. Csak arra kell ügyelni, hogy az együttes tagjai és funk­cionáriusai el ne veszít-i sék kapcsolatukat az anyaüzemmel. Sok olyan példa ismeretes, hogy a vendégszereplőknek ha­marosan fejükbe száll a dicsőség. Eredményes és egész életre kiható nevelő ha­tást fejtenek ki azok a tánccsoportok, amelyek az üzemi tanoncokat és a patronált földművesszö­vetkezet fiataljait a tán­con kívül helyes, illedel­mes viselkedésre is neve­lik. A kulturális forradalom feladatai mellett ne be­csüljük le azokat az ér­dekköröket se, ahol a kéz­ügyesség elsajátítására helyezik a fősúlyt. Egy­részt kiegészíti a dolgo­zók sokrétű szórakozását, másrészt idegileg is meg­nyugtat. Csak arra kell ügyelni, hogy semmi se váljék öncélúvá és egyet­len érdekkörben se re­kedjen meg a dolgozók politikai fejlődése. Bizony kellemes meglepetés volt, amikor nemrég azt az életrevaló javaslatpt hal­lottuk, hogy az üzemi klu­bok rendezzenek be táv­tanuló alkalmazottaik számára külön csendes tanulóhelyiséget. Otthon nincs meg mindenkinek a ;anuláshoz szükséges kel­ő nyugalma. Ne feledjük, hogy az üzemi klub a kultúra ter­jesztésén kívül a kollek­tív társadalmi életet is népszerűsíti. Említhettük, már, hogy az üzemi klub nemcsak az üzemi dolgo­zók kulturális szükségle­teinek kielégítéséről kö­teles gondoskodni. Példás munkát akkor végez, ha szoros kapcsolatot tart fenn az üzem vezetőségé­vel, társadalmi szerveze­teivel, a helyi művelődési szervekkel, ha együtt­működik a helyi nemzeti bizottsággal, illetve annak kulturális szakbizottságá­val és persze, ha kultúrá­lis védnökséget vállal va­lamelyik elmaradottabb EFSZ felett. A kulturális munkában szerzett ta­pasztalatcserének, műsor- • cserének is megfizethe­tetlen az értéke. Más szóval: az üzemi klub fő feladata, hogy hatósugara minél mesz­szebre terjedjen, hogy a klub érdekkörei saját tag­jaikon kívül magukhoz vonzzák a lehető legszé­lesebb tömegeket, több figyelmet szenteljenek az ifjúság nevelésének. A ta­pasztalatok azt bizonyít­ják, hogy ha többet és egyénileg foglalkoznak a fiatalokkal, értékes szóra­kozást biztosítanak szá­mukra, és ha nem hagy­ják magukra őket, akkor az eredmények gyorsan megmutatkoznak. Hisz ezek a fiatalok jelentik a jövő számára a kádertar­talékot és különösen a falvakon, ahol elég szűki­ben vagyunk velük. Ezért állandó kezdeményezésre és sok-sok lelkes, művelt aktivistára van szükség. Ezek a lelkes aktivisták a szocialista munka brigád­jaiban szép számmal meg­találhatók. Az üzemi klubok és ér­dekkörök munkájában vi­szonylag kevés nő vesz részt. Hiába, a munkás­asszonyokat még mindig nagyon nyomja a második — az otthoni — műszak. Bármennyire is érdeklőd­nek a kultúra iránt, mű­velődésre, szórakozásra a férfiaknál még mindig ke­vesebb idejük jut. Azért van kiút! Az asszonyok otthoni munkáját a fér­fiak bevonásával, jobb munkabeosztással, igaz­ságosabb munkaszervezés­sel könnyebbé kell tenni, hogy a kultúra férfinak, nőnek, fiatalnak egyaránt szolgáljon. SZILY IMRE ÚJ SZÖ 7 *• I^i '*rt!«r 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom