Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-21 / 52. szám, kedd

A kommunisták példát mutatnak a feladatok teljesítésében Á košicei Keietszlovákiai Gépgyár dolgozóinak nem csekély feladatok­kal kell megbirkózniok harmadik öt­éves tervünk éveiben. A termelés terjedelmét a múlt évihez viszonyít­va ez idén 44,4 százalékkal, a mun­katermelékenységet 16,5 százalékkal kell növelniük és 10,17 százalékkal csökkenteniük az önköltséget. E nagy­szabású feladatok jegyében zajlott le az üzemi pártszervezet évzáró konferenciája is. Az évzáró pártkonferenciát a párt­alapszervezetek évzáró taggyűlései előzték meg, amelyek tökéletes elő­készítéséről tanúskodik az, hogy csaknem 94 százalékos volt látoga­tottságuk. A pártalapszervezetek év­záró taggyűlései legtöbb esetben azt bizonyították, hogy helyes irányú az egyes szervezetek pártélete, s a kommunisták lelkiismeretesen tel­jesítik a rájuk bízott feladatokat és a felső pártszervek határozatait. A párton belüli demokrácia, az egészséges bírálat és önbírálat elvei­nek érvényre juttatásával lényegesen megjavult a pártalapszervezetek te­vékenysége. A párt üzemi bizottsága rámutatott beszámolójában a múlt év folyamán elért kedvező eredmények­re, de egyidejűleg a még megnyilvá­nuló fogyatékosságokra is. Az SZLKP üzemi pártszervezetének évzáró konferenciáján részt vevő küldöttek felszólalásaikban részlete­sen elemezték a pártszervezet múlt évi munkáját és elmondották, mi­ként akarják harmadik ötéves ter­vünk éveiben biztosítani a tervfel­adatok teljesítését. E téren főleg a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő kollektívák kezdeményezésétől, munkájától vár­ják a legjobb eredményeket. Ezt an­nál inkább is tehetik, mert a Kelet­szlovákiai Gépgyárban ma már egyet­len olyan munkahely sincs, ahol nem tevékenykedne a megtisztelő cím el­nyerésére törekvő kollektíva. Karol Neupauer MÁRCIUSBAN á „Könyv hónapjában" nyílik meg a košicei Állami Tudományos Könyvtár termeiben a műszaki könyvki­állítás, amelyen a modem műszaki iro­dalmat képviselő könyveken kívül mű­szaki tárgyakat is kiállítanak. Igy pél­dául a kiállításon szerepelni fog a Mű­szaki Múzeum Ipari televíziós készüléke, a legkorszerűbb számológép, amely auto­matikusan fogja számolni a belépő láto­gatókat, és sok más érdekes hazai gyárt­mányú műszaki gép és modell. W. A. A MILEVSKÖI légtechnikai berendezéseket gyártó üzem dolgozói ez év első negyedében a melnicei, tisovai, opatovcei és más villanyerőművek számára küldenek berendezéseket. A berendezések idejében történő szál­lításához nagyban hozzájárul Karel Havran és Jindŕich Tŕešnička szocia­lista munkabrigádja. Képünkön: František Kortánek mester és a két bri­gádvezető. (J. Falta — ČTK — felv.) A budapesti Petőfi emlékkiállításon A hétköznapi élet eleven, lüktető forgatagából kilépve, kissé magunk mögött hagyva Budapest, a közel kétmilliós nagyváros lármáját, a Belváros egyik csendesebb utcáján igyekszünk a sárgára festett régi Károlyi palota felé. Kiállítások szín­helye ez az épület, bennünket most a Petőfi emlékkiállítás vonz. A szé­les lépcsőkön felfelé haladva pillan­tásunk ráesik a falon olvasható né­hánysoros Petőfi idézetre: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kanaán!" („A XIX. század költői"-bői) Egy vajúdó kor gyermekének lel­kéből fakadtak ezek a verssorok. Európa-szerte nyugtalanság, polgári forradalmak játszódtak le. Jogokat követelnek az elnyomott nép szá­mára. A költő hazájába is eljut az új eszmék áramlata. Őt ne ragadná magával?! Arra született, hogy szé­dületes gyorsan elillanó pályafutá­sa alatt vihart támasszon és ma­gával ragadja a jobbért lelkesülő kortársakat. Érdeklődéssel nézegetjük az éle­tére vonatkozó dokumentumokat, képeket. Itt van a kiskőrösi parasztház, ahol született, az apa és az anya képe. Az iskolák, ahol tanulmányait folytatta. Megelevenedik a múlt, elénk lép a karcsú, tüzesszemű ifjú. Követjük a térképen vázolt vándor­útjain. Mennyi állomás, mennyi nyug­talanság űzi, hajtja egyre tovább. A soproni laktanya udvarát látjuk, ahol katonáskodott, majd a vándor­színészek szekerén döcög tovább hogy falusi fészerekben alakítsa sze­repeit. Közben a baráti látogatások do­kumentumai, nyugtalan életének újabb és újabb állomásai. Olyan ap­róságok, mint kis ismerőse, Csapó Etelke piciny, foszlott bálicipője, vagy a költő hosszúszárú tajtékpi­pája, dolmánya, felesége díszmagyar ruhája, kézzelfogható valósággá ele­venítik a múltat. A költői kastély parkjában szinte látjuk Szendrey Júliát, amint szerel­mes szívvel olvassa a hozzá írt vers sorokat. (A költő gyönyörű kézírá­sát olvashatjuk.) Júlia válaszát is megtaláljuk, amelyben örök szerel­méről biztosítja férjét. Ir a felemelő érzésről, mely osztályrészül jut ne­ki, a nagy költő hitvesének lenni, akiről még századok múltán is be­szélnek. 1948 márciusának forrongó napjai nál tartunk. Lázas megbeszélések a Pilvax-kávéházban, a követelések pontokba foglalása, a szabadság vá­gyától áthatott ifjak március 15-iki diadalmas megnyilatkozása. „Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátat .. lelkesíti a költő kortársait. Később már a szabadságharc ka­tonája, Bem segédtisztje. Szorongó szívvel nézzük utolsó útjának állo­másait. Láthatjuk a ház képét, ahol utoljára tartózkodott, a hatalmas körtefát, amely alatt pihent. Majd a hidat, amelyen utoljára látták mene­külőben és végül a segesvári völ­gyet, a harc színhelyét, ahol a sza­badságért életét áldozta. Megillető­dött szívvel követjük végig életpá­lyáján, pillanatokra még elmerülve a múltba, hogy azután a jelenbe tér jünk vissza, amelyet megálmodott amelyért örökös belső nyugtalanság­gal, tántoríthatatlanul, sok meg nem értés közepette küzdött és alkotott a forradalmár költő. BERTHA GEZÁNÉ A vallás és az ateizmus „A vallás az elnyomott lény sóhaja, az érzéketlen világ ér­zése, a lelketlen viszonyok lelke, a népek ópiuma." Marx Károly A lig tudtam hozzáférkőzni a tab­lókhoz. A prágai Nemzeti Mú­zeumban bemutatott „A vallás és az ateizmus a társadalom történeté­ben" című kiállítást naponta több száz ember tekinti meg. Az emlék­könyvi bejegyzésekből ítélve a láto­gatókat mélyen elgondolkoztatja a rengeteg munka és kutatás eredmé­nyeként felsorakoztatott, szigorúan tudományos adatokra épülő anyag, s elismerést vált ki ügyes, minden­ki számára könnyen áttekinthető csoportosítása, valamint egyszerű, világos kísérő szövege. A kiállítás sok kérdésre ad kielé­gítő választ, s tények alapján tárja fel a valóságot. Létezett mindig val­lás? Miért és hogyan keletkezett? Van-e összefüggés a kereszténység tanai és az ősközösség primitív bál­ványimádása között? Milyen szere­pet játszott az egyház a történelem során? Az emberiség körülbelül egymillió éve fejlődik és ennek kilenctized ré­sze alatt egyáltalán nem ismerte a vallás fogalmát. Az ősközösség ide­jén az emberek a természeti ele­mektől való félelmükben és tehetet­lenségükben különleges természet­feletti lényekben és erőkben kezd­tek hinni, akik megvédik őket, és döntenek arról, hogy életben marad­nak-e, vagy el kell pusztulniok. A vallás legrégibb formáinak, a má­giának, fetisizmusnak, totemizmus­nak a nyomai a későbbi vallásokban is fellelhetők. A középkorban pél­dául megkülönböztették a „fehér mágiát", amely az „isteni erőkkel" tesz csodát és a „fekete mágiát", amely „tisztátlan erő", s a sátán segítségéhez folyamodik. A „fekete mágia" vádja alapján százezrek pusztultak el az inkvizíció máglyáin. A totemizmus abban az elképzelés­ben gyökerezik, hogy bizonyos ki­váltságos embercsoport természet­feletti rokonságban van egy állat­fajtával, növényfajtával, vagy a kör­nyező természet más elemével, az úgynevezett totemmel, amelyre bű­vös szertartásokkal akar hatni, hogy megnyerje kegyeit. Mindez a gon­dolkodó embernek az egyházak kü­lönféle ceremóniáit juttatja eszébe. A fétisek, az állítólag varázserővel felruházott tárgyak és amulettek, a bajtól óvó ereklyék között tényleg nincs sok különbség. S már akkor, a szertartások keletkezésével egy­idejűleg kialakult egy olyan réteg, amely jogot formált arra, hogy a szertartásokat végezze. H a a vallás keletkezését kutat­juk, felmerül a kérdés, milyen társadalmi szerepe volt a vallásnak az ősközösség idején? Érvényesek-e az emberiség történelmének őskorá­ra is Marx szavai „a népek ópiumá­ról", vagy Lenin kijelentése „a lel­ki pálinkáról", avagy Gorkij mondá­sa „a lelki rendőrségről"? Az őskö­zösség emberének vallási elképzelé­sét bódító kábítószernek lehetne ne­vezni, amely csupán illúziót keltett, s éppen ezért ártott a mindennapi létért való nehéz harcban. A vallás csupán látszólagos magyarázatot adott az ismeretlen titokzatos je­lenségekről, saját fantáziájuk alkot­ta világba ringatta az embereket s fékezte a fejlődést. Az osztálytár­sadalom keletkezése után a vallás egyre jobban az elnyomás eszközé­vé vált. Az uralkodó osztályok a val­lás és az istenek nevében zsákmá­nyolhatták ki a népeket, hiszen a tanok „türelmet", „alázatot" hirdet­tek s túlvilági örömöket ígértek az élet nyomorúságáért. Ma már komikusnak hangzik, de például az ókori- görög társadalmi rendszerben a vallás az isteneket is magasabb és alacsonyabb osztályok­ba sorolta, asszerint, hogy a rabszol­garendszernek magasabb vagy ala­csonyabb osztályát „képviselték". A magasabb osztály Isteneit pompás ruhákba öltöztették, az alacsonyabb rangú isteneknek meg kellett eléged­niök szegényes öltözettel, vagy egész meztelenül hagyták őket. Az istenek iránti tiszteletlenségeket, vagy a hi­vatalosan elismert isteneken kívül más isten tiszteletét halálbüntetéssel sújtották. Az istenek az idők folya­mán fokozatosan kezdtek emberi ala­kot ölteni, ennek megnyilvánulásai a későbbi messiás-legendák. Az emberiség fejlődésével a tudás is kiszélesedik s ezért az ember a jelképeket, elképzeléseket mind to­vábbra helyezi a világtól. A görögök isteneiket az Olimpuszra ültették, a zsidó és keresztény tanok már az eget választották az isten székhe­lyéül, s most a szputnyik és a koz­mikus űrhajók korában komoly gon­dot okoz a vallás teoretikusainak, hová helyezzék az eget és benne az istent. A kiállítás rendkívül érdekes adatokat közöl a görög mito­lógia, az óegyiptomi és más régi szokások s a kereszténység tanítá­sainak összefüggéseiről. A szeplőte­len fogantatással már a görög mito­lógiában is találkozunk, Buddhát i. e. VI. században állítólag a szűz Máj szülte. Egy egyiptomi metszeten Tót isten látható, amint megjósolja a papnőnek, hogy világra hozza isten fiát. A szentháromság sem új. Egyip­tomban Ammon Ra—Mut—Honsu, Indiában Siva—Parvati—Ganesa is­tenek testesítették meg. A kereszt előhírnöke is megtalálható az egyip­tomiaknál, „anech"-nek nevezték. A dél-amerikai indiánoknál a kereszt i. e. 70 évvel vallási jelkép volt. Az egyház úgy látszik még ma is segítségül hívja a középkori szem­fényvesztést, különben mivel magya­ráznánk meg azt az olaszországi Sar­sino községben készült fényképfel­vételt, amely Don Alesi kanonokot ábrázolja, ahogy egy epileptikus fia­talemberből egyházi ceremóniák kö­zepette „kiűzi a rossz szellemet". A gazdasági és társadalmi bom­lásnak induló hatalmas római biro­dalom kiváló talaj volt a keresz­tény tanok terjesztésére. Az ural­kodó osztály elfogadta és átvette az új vallást, mert látta, hogy a saját érdekeinek, hatalmának szolgálatá­ba állíthatja. A kereszténység, de a többi világvallások is támaszai a ki­zsákmányolásnak, a népek és osztá­lyok között uralkodó társadalmi és gazdasági egyenetlenségnek, ellensé­gei a haladásnak. Az „élre" a történelem során a katolikus egyház, a Vatikán került s lett a legerősebb szövetsége az uralkodóknak és az uralkodó osz­tálynak. Bár a szószékről a földi ja­vakról való lemondást hirdeti, óriási vagyonnak a birtokosa, s a világ leg­gazdagabb kapitalista államai közé tartozik. A Vatikán azelőtt is és ma is minden befolyását latba veti, hogy gáncsolja a haladó erők győzelmét. A fasizmus, a könyörtelen pusztítás oldalára áll, a legreakciósabb poli­tikát folytatja, csakhogy az emberek millióinak szemét felnyitó szocialis­ta világnézet terjedését megakadá­lyozza. A nyugatnémet püspökök nem átallják hangoztatni: „a hidro­génbomba felhasználása a keresz­ténység szempontjából nem is olyan szörnyű dolog, hiszen valamennyien az örök életre vágyunk... És ha egyetlen hidrogénbomba képes egy­millió embert elpusztítani, azok an­nál gyorsabban jutnak el az örök életbe." A z emberi gondolkodás történe- • te a materializmus és az idea­lizmus közötti megalkuvást nem is­merő harc története. Amióta tudo­mány létezik, harcol a vallás fan­tasztikus képzelgései, eszméi ellen. A kiállítás számbs megcáfolhatat­lan dokumentumot mutat be arra vo- ! natkozólag, milyen élesen bírálták a vallást a tudás fegyverével felvérte- ­zett haladó gondolkodású emberek. ! Történelmi bizonyítékok vannak ar­ról, hogy már az ókori Kínában, In­diában, Egyiptomban bírálták a val­lási előítéleteket. A neves görög és római materialista filozófusok eluta­sították a vallást és minden meg­nyilvánulását. A középkorban a vi­lágkultúra kiemelkedő alakjai, Ko­pernikus, Galilei Galileo, Leonardo da Vinci ellentétbe kerültek az egy­házzal és ezért üldözték őket. Gior­dano Bruno olasz filozófust néze­teiért máglyán égették el. Az új­korban az ateizmusnak számos hir­detője akadt, azonban a döntő je­lentőségű elemzés a vallás lényegé­ről és szerepéről Marxnak és En­gelsnek, a tudományos szocializmus alapítóinak s Leninnek, a nagy for­radalmi teoretikusnak a müve. A kiállítás beffejező részében ko­runk alkotó munkáját, a tudomány ! és a technika óriási előretörésének ; ragyogó eredményeit szemlélteti. A szocializmus új értelmet ad az életnek. Győz a tudomány, győz az ember a természeti erők felett. S a világnak azon a részén, ahol a tudo­mány és a szocializmus erői győzel­met arattak a vallási ideológia fe­lett, ott megszűnt az ember tehe­tetlensége a kizsákmányoló rendszer ; társadalmi erejével szemben is. KISS ÉVA Közép-Ázsia legnagyobb cementgyára | épül ! Taskent környékén az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban. Képünkön a 1 szállítószalag szerelése, amely a 6300 mé­,' ter távolságra fekvő bányából szállítja 'majd i a cementgyártáshoz szükséges nyers­! anyagot. (ČTK—TASZSZ felvétele) ÓRIÁSI SIKERT ARATOTT a moszk­; vai Nagy Színház balettegyüttese [Kairóban. A jegyeket a szovjet mű­• vészék előadására mind elővételben ! megvásárolta a közönség. AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM ' KÖZLI, hogy 1961. február 15-től a fogá­! szati célokat szolgáló tiszta arany szabad ' árát grammonként az eddigi 150 koronáról ! 90 koronára csökkentették. A iKÖZELMOLTBAN BEFEJEZŐDTEK, Moszkvát a Bajkállal összekötő 5000 [ km-es vasútvonal villamosításának mun­> kálatai. Az idén 2000 km-es szakaszon J villamosítják a vasútvonalakat a Szov­> jetunióban. SZÓFIA KÖZELÉBEN egy régi edényt találtak, amelyben 500 ezüst­| pénz volt. Az érmék egy része a konfederáció idejéből szárma­másik része, a francia érmék Egy irodalmi estről A Csemadok Dunajská Streda-i helyi szervezetének vezetősége a napokban nagyszabású irodalmi estet rendezett a helyi üzemi klub helyiségében. Az iro­dalmi esten részt vett dr. Turczel Lajos, Cselényi László és Kulcsár Tibor. Az irodalmi est bevezető részében dr. Turczel Lajos tartott előadást a cseh­szlovákiai magyar irodalom születéséről, fejlődéséről, az első Csehszlovák Köztár­saság megalakulásának idejétől egészen napjainkig. Az előadást a helyi Tizenegyéves Ma­gyar Tannyelvű Középiskola tanulóinak szavalatai tarkították, tették még színe­sebbé. K. M. > belga ! zó, a ; XIII IÍS XIV. Lajos idejéből, ezenkí­>vül voltak közöttük lengyel érmék ! is III. Zsigmond képmásával. A TUNISZ VÁROS ÁTÉPÍTÉSÉRE kiírt nemzetközi versenyben a csehszlovák épí­tészek kollektívája — Milan Hladký, Vla­dimír Fašang, jiŕí Hrúza és Ferdinand Milučký — negyedik díjat nyert. A BOLGÁR KERESKEDELMI FLOTTA űrtartalma az idén eléri a 130 000 ton­nát. Bulgária a második világháború ki­törése előtt mindössze 39 000 tonna űr­tartalmú kereskedelmi hajótérrel rendel­kezett. AZ ALJAS MÓDON MEGGYILKOLT: afrikai hős, Patrice Lumumba emlé­kére a Košicei Városi Nemzeti Bizott­ság- az eddigi Kaszárnya teret, Lu­mumba térnek nevezte el. A FASISZTAELLENES HARCOSOK SZÖ­VETSÉGE szlovákiai bizottságának folyó­irata, a „Protifašistický bojovník" már­ciustól kezdve rendszeresen közöl az Eichmann-perrel kapcsolatos cikkeket. AZ ÖNGYILKOSSÁGOK SZÁMÁT TE­KINTVE Japán az első a világon. Naponta 55-en követnek el öngyilkosságot. Per­cenként több mint 3 bűntényt követnek el. Minden két családra egy munkanél­küli jut, vagyis minden hatodik ember­nek nincs munkája. A LIPCSEI ÁRUMINTA VÁSÁR érde­kessége lesz a Szovjetunióban gyár­tott kétszobás bútorozott lakás, ame­lyet előregyártott elemekből a hely­színen rövid Idő alatt össze lehet szerelni. A PRÁGAI KÁROLY EGYETEM filozó­fiai fakultásán a jövő hét szombatján vé­di meg doktori diplomamunkáját dr. Her­mán Ramirez Necohea chilei tudós, a Santiagói Egyetem Filozófiai Fakultásának tanára. A kiváló tudós ma Latin-Amerika egyik legjobb marxista történésze. FELHÍVTÁK A HOLLYWOODI FILM­GYÁRTÓ TÁRSASÁGOKAT, hogy az an­nak idején McCarthy szenátor által el­rendelt „feketelistát" helyezzék hatályon kívül. Ezen a listán 200 olyan színész szerepelt, akit tilos volt foglalkoztatni, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy „kommunista" vagy legalábbis „szimpa­tizál a Szovjetunióval". AZ 1967 MÁJUS 20-ÁN megnyíló moszkvai világkiállítás két és félszer nagyobb lesz az 1958 évi brüsszeli világkiállításnál. .FILMMŰVÉSZETTEL AZ ÉLET SZÉP­SÉGÉÉRT, A KOMMUNIZMUSÉRT" címmel február 26-án kezdődik OstravSn a cseh film III. fesztiválja. A fesztiválon az el­múlt év legjobb 15 filmalkotását mutatják be. A CSKP MEGALAPÍTÁSA 40. évfordu­lójának ünnepségeire Szlovákia valameny­nyi múzeuma felkészül. Főleg a mun­kásmozgalmi és hazánk szocialista építé­sével foglalkozó anyagot rendezik át és egészítik ki új dokumentumokkal. 20 ORSZÁGBÓL 12 000 KÜLFÖLDI LÁTOGATÓ kereste fel tavaly Bras­só és környéke festői vidékeit a tUi .ristaforgalom keretében. jÖJ SZ Č 4 * 1961. február 21. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom