Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-14 / 14. szám, szombat

OSVALD A. KLAPPER: Ország az Ararát tövében A gyönyörű, meredek Ararát hegycsúcs volt tulajdonképpen az első világméretű kikötő, mivel a bibliai legenda szerint itt kötött ki Noé bárkája a hetedik hónap ti­zenhetedik napján. Hasztalan lenne azonban bárkája maradványai után kutatni, vagy pedig a visszahúzódó víz nyomát keresgélni, amely akko­riban állítólag elöntötte a világot. Az egész bibliai történetből az Ara­rát negye az egyetlen valóság, mely 5165 méteres magasságával békésen néz le a lábai előtt elterülő vidékre. Egyik oldalán Törökország fekszik, másik oldalán pedig utunk célja — az Örmény Szovjet Szocialista Köz­társaság. A Grúz SZSZK fővárosából, Tbi­lisziből kényelmes hálófülkés gyors­vonat szállítja a látogatót bizton­ságosan és gyorsan a szomszédos Örményországba. Tekintetünk a ter­mékeny örmény táj gazdag kuko­rica-, dinnyeültetvényeik szőlőültetvé­nyein siklik át. Helyenként emele­tes pallatágyakat látunk, amelyek többnyire az örmény kolhozparasz­tok nyári hajlékául szolgálnak. Eze­ket a szálláshelyeket őrzik is a nemkívánatos betolakodó állat vagy ember ellen. Saját maguk között az örményeknek nincs féltenivalójuk. Lehet, hogy rossz tapasztalataik vannak legközelebbi szomszédaikkal — a törökökkel. A török határ itt igen gyakran csak mintegy tíz mé­terre a vasútvonal mögött húzódik. Ha a látogató már eleget gyö­nyörködött a miniatűr házikókban, egyszerre az Ararát tömegének fen­séges látványa ejti rabul. Sajnos, ez a hegyóriás különös tartózkodással viseltetik nézőivel szemben. Akár­csak a mohamedán asszonyok, akik szemérmesen elfátyolozzák arcukat, ő is le g többnyire ködbe burkolózik, s fukarul csak itt-ott mutogatja ha­talmas testét Annak ellenére, hogy szép nyáridő van, az Ararát csúcsát örök hó borítja Az Ararát most Tö­rökországé, eredetileg azonban Ör­ményországhoz tartozott, melynek történetével szorosan összefügg. Ör­ményország állami címeréből a hegy­csúcs sziluettje ma sem hiányzik. Míg az utazó az Ararátban és a vele szemben fekvő, tipikusan záp­fogalakú Aragocban gyönyörködik, a vonat már berobog az Örmény Szov­jet Szocialista Köztársaság főváro­sába — Jerevánba Ennek a kb. 30 000 négyzetkilomé­ter kiterjedésű és 1664 000 lakosú kicsiny országnak a fővárosa új, tá­gas pályaudvarral fogadja a látoga­tót. Az utas ilyenformán mindjárt Jereván érkezésekor megismerke­dik a közel félmilliós város nagy­méretű építkezési eredményeivel: Mindenütt, új házak, köz- és lakó­épületek láthatók. Feltűnően sokat építenek és mindent a rózsaszínű tufából, amely ezen a vidéken bő­ven található A tufa egységes szín­árnyalatúvá varázsolja a várost, így azután az örmények teljes joggal nevezhetik fővárosukat „rózsásnak". Ez a háromezer éves tradícióval ren­delkező város egész Örményországhoz hasonlóan most éli második ifjúsá­gát. Ma már nehéz elhinni, hogy ez a város, mely valaha magával Ró­mával versengett, később pedig hol jelentős perzsa, hol meg török tar­tományokkal küzdött az elsőségért, már kihalásra volt ítélve. A szovjet kormány megérkezése előtt ugyan­is Örményországban éhinség, nyomo­rúság, járványos betegségek pusztí­tottak, amelyek megtizedelték a lakos­ság lélekszámát. Az örmények jelen­tős része kivándorolt. Most vissza­térnek a kivándoroltak. A második világháború után csak Jerevánba több mint tízezer örmény tért vissza a kapitalista államokból. Míg 1922­ben Örményország lakosainak száma csupán 781000 volt, ez a szám a szovjet rendszer alatt megkétszere­ződött. A lakosság fejlődéséhez és életszínvonalának emelkedéséhez nagymértékben hozzájárult a helyi ipar óriási fejlődése, amely a szov­jet kormányzat előttinek az 55-szö­rösére növekedett. De ezeknél a puszta számoknál is többet mond az ország fejlődéséről az új, virágzó Jereván megtekintése. Az új Jereván — itt van mindjárt a Lenin tér V. 1. Lenin szobrával (Merkúrov ismert szovjet szobrász alkotása), több hatalmas új épüle­tével, például a kormány épület, a Kultúra háza, a komfortos Arménia­hotel, továbbá a széles, modern ut­cák, melyek derékszögű rendszerben a város központja felé sugároznak. s még egy sereg társadalmi jelen­tőségű középület. Itt kell megemlí­teni elsősorban a Győzelem hídját, amelynek kecses konstrukciója me­részen ível 68 méter magasságban a Razdan folyó felett, aztán a Győ­zelem emlékművét, amely a város fölött emelkedik, a Jereváni Filhar­mónia épületét (karmestere a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Társaság meg­hívására hozzánk is ellátogat, hogy vendégként néhány városunkban ve­zényeljen), aztán a nagy stadiont és más épületeket. Ezek az épületek legutóbb egy újjal is szaporodtak. A közelmúltban épült fel a régi írá­sos emlékek modern és kitűnően rendbentartott múzeuma. Ez az intézet a Matenadarán ne­vet viseli és gyűjteményében világ­ritkaságok is találhatók. Itt láthat­juk többek között a legrégibb örmény história írásos emlékeit, Aristoteles és Zenon filozófiai műveinek régi másolatait, Euklidesz geometriáját és töredékeket Dioskurid botanikájá­ból. Több kiállított tárgy színesen illusztrált középkori könyveinket jut­tatja eszünkbe, mint például a Vi­segrádi Kódexet és IV. Václav cseh király többkötetes bibliáját. A régi könyv-illusztrátorokról is sok érde­kes dolgot tudhatunk meg. A Mate­nadaránban őrzött könyvek többsége gazdagon illusztrált, a képek hát­tere gyakorta aranyozott. A fólián­sokon a régi mesterek fokhagymalé segítségével rögzítették a színara­nyat. Képzőművészeti szempontból nagy érdeklődésre tarthat számot a Macedóniai Sándor harcairól szóló könyv, gazdag lapillusztrációkkal, melyek hemzsegnek a naiv elképze­lésektől, akárcsak az arab költészet képmellékletei, s egypár gyönyörű bőrkötéses kötet. Ezt az intézetet, melynek állítólag nincsen párja a világon, igen sűrűn látogatják a kül­földi tudósok is. Így például velünk ,egyidőben látogatott a Matenadarán­ba egy amerikai tudományos dolgozó nő, aki a régi örmény kéziratokat akarja tanulmányozni. Ezenkívül Jerevánban még egy má­sik múzeum is van, mely a város történeti anyagát tartalmazza. Ezt a volt Geimecsetben helyezték el, amely állítólag az egyetlen fennma­radt emlék a török elnyomás ko­rából. Jólesik leülni és kóstolgatni a ki­tűnő örmény bort, amelyet Jereván modern pincegazdászata termel. Ez az üzem egyébként borkísérleti in­tézet is. Óriási raktárában megta­lálhatók a legkülönfélébb külföldi és hazai borféleségek — kezdve a múlt század végétől egészen a legújabb évfolyamokig Éppúgy, mint konyak­feldolgozó testvérüzemének, ennek az üzemnek is van nagyszabású repre­zentációs terme, úgynevezett kóstoló­szobája, ahol a hatalmas márvány­oszlopok között, a nagy kerek asz­tal köré akár egy népes konferen­cia is elférne. • Aki Örményország természeti szép­ségeit akarja megismerni, annak fel­tétlenül el kell látogatnia az óriási Szevan-tóhoz. Bár 70 km-re fekszik a fővárostól, nyáron, amikor a hő­mérő higanya meghaladja a 42° C-t árnyékban, igen kedvelt kiránduló­helye a jerevániaknak. Fürdés és séta után kétszeresen ízlik a kitűnő pisztráng. Kifogják, megfőzik, mind­ezt szinte a szemed előtt; rózsás húsa annyira ízletes, hogy nem is adnak hozzá más körítést, csupán a helyi tónak valami aromatikus füvét. Akit azonban a történelem érde­kel jobban, annak Edzsmiadzinba és Zvartnocba kell utaznia. Az első ősrégi örmény templomáról neveze­tes, s arról, hogy itt székel az ör­mény pátriárka is, akit „katolikus" ­nak hívnak. Látogatásunk idején ép­pen több hónapra az Egyesült Álla­mokba utazott, ahová az ottani ör­mények hívták meg. Edzsmiadzin közelében nagyszabású ásatások foly­nak. Templomok maradványaira, de fejlett lakásépítkezés nyomaira is bukkantak. Így például időszámítá­sunk VI. századából származó egyik pátriárka lakására, mely minden ké­nyelemmel, még fürdőszobával is fel volt szerelve. \Aég egy rövid megálló Jereván­1-V*- ban s már a búcsúzás pilla­nata következik. Bánatosak vagyunk, hogy nem tekinthetünk mélyebben ennek a gyönyörű országnak a szí­vébe. De rekreációs lehetőségei és idegenforgalmának szervezettsége olyan ígéretes fejlődést mutat, hogy rövid időn belül a világ minden tá­járól ide fognak özönleni a turis­ták. Bízunk benne, hogy elsősorban csehszlovákok lesznek azok, akiknek még jobban sikerül megismerni az Ararát tövében fekvő Örményor­szágot. Biffilif HIIIIIMIHIIIIIimillMlf A NÉPÉLELMEZÉSI KUTATÓINTÉZET CÉLJA: TQLÉT Ami a növekvő életszínvonal möaött van • Mii ven a ' Ami a növekvő életszínvonal mögött van • Milyen a laboratóriumi bécsiszelet •• A fehérjék és vitaminok ríj P P fO F P birodalmában TTa a Népélelmezési Kutatóintézet valamelyik dolgozója jó egészséget kíván " az új évben, azt úgy kell értelmeznünk, hogy tökéletes C-vitamin felszívódást, zavarmentes anyagcserét és káros következmények nélküli zsi­<•adékfogyasztást kíván. S hczzátehetjük - valóban a legjobbakat kívánja nekünk ezzel. Mert - a szimtálan más tényező között - a fentiek lénye­gesen befolyásolják egészségünket, s jó egészség nélkül mit sem érne a leg­jobb kívánság. Az említett kutatóintézet dolgozója nemcsak kívánja a jó egészséget mindnyájunknak, hanem napi - néha 10-12 órás - munka­:dejét szenteli, hogy táplálkozásunk tudományosan megalapozott legyen, egész­ségünket szolgálja, esetleges betegségünket mielőbb gyógyíthatóvá tegye. A „főúri" lakosztályokban A bratislavai óváros egyik ódon „főúri" házában talált elhelyszést a kutatóintézet. A lakosztályokban a klinikai osztályt helyezték el, labo­ratóriumok, irodahelyiségek sorakoz­nak a díszes, kovácsolt vaskorláttal ellátott erkélyek mögött. Sajnos, a helyiségekkel nem bánhatnak tetszé­sük szerint — az é'pületet műemlék­nek nyilvánították, s így megtörté­nik, hogy a legkorszerűbb megoldá­sok, a nép egészségét szolgáló gon­dolatok arany-stukkós, faberakásos, „főúri porripát" szolgáló környezet­ben születnek meg ... Ha már a régi és új világ talál­kozásánál tartunk, nézzük meg, miért is van éppen ma szükség olyan in­tézetre, amely az élelmezést ku­tatja, s miért nem volt rá szük­ség valamikor. Akkor is tudtak az étkezés egészségügyi jelentőségéről, arról, hogy a beteg szervezetnek másféle táplálékra van szüksége, stb. A bökkenő ott van, hogy az orvostudomány ilyen irányú felfe­dezései nem szolgálhatták a legszé­lesebb néprétegeket, nem beszélve arról, hogy pl. a túlságos zsiradék­fogyasztás nem okozhatott gondot az emberek többségének. Az egyol­dalú táplálkozás hátrányait már ré­gen ismerik az orvosok, de mit te­hettek ellene? Változatos, egészsé­ges táplálkozásra elegendő fizetést mégsem írhattak a beteg segélyző receptjére ... A Népélelmezési Kutatóintézet azonban nemcsak a növekvő élet­színvonal eredménye, hanem része is. Része annyiban, hogy az állam, a dolgozók állama gondoskodik róla, hogy a dolgozók egészségbon élvez­hessék munkájuk gyümölcseit, s en­nek érdekében a táplálkozás prob­lémáit kutató intézetet létesített. Mivel foglalkozik az intézet? Téveilés ne essék, az intézet nem a forgalomban levő élelmiszerek egészségügyi ellenőrzésével foglalko­zik, hanem szlovákiai viszonylatban kutatja az általános élelrrezési vi­szonyokat. Többi között kutatásokat végez bizonyos néprétegek között (bizonyos kori* 1 diákok, bizonyos szakma dolgozói, bizonyos vidék lakói stb.), e kutatások alapján fel­vett egyes problémákat és megoldja őket (pl. egyes betegségekkel járó étkezési kérdéseket). A kutatás leg? korszerűbb eredményeit íiz intézet a gyakorlatban is alkalmazza. A kli­nikai osztály betegei a legnagyobb elismeréssel beszélnek arról a gon­dosságról, amely itt körülveszi őket. Számtalan itt meggyógyult ember a megmondhatója, mily eredményes a kutatóintézet munkája a gyakor­latban az emésztőszervek gyógyítá­sában. Tgy van ez rendjén — az emberek egészsége a kutatás célja. Ezt a célt látja maga előtt - még sötét védőszemüvegén keresztül is - az Intézet igazgatója, a kiváló röntgenológus, dr. Andrej Bučko fő­orvos. Éppen ezért a klinikai osz­tály az igazgató szívügye. A munka koordinálása, a kutatás irányítása, összegezése és az igazgatói tiszt­ség sok-sok teendője mellett figyel­me mindenekelőtt beteg síre össz­pontosul. Az intézet feladatai kö::é tartozik, a népgazdaságfejlesztési tervek ki­dolgozásán való részvétel. Az utóbbi feladat talán a legérdekesebb. Az intézet szoros kapcsolatot; tart fenn a tervhivatallal, figyelmeztet arra, milyen vitamin vagy tápanyagtartal­mú élelmiszerek termelésére lenne szükség a mezőgazdaságban, vagy az élelmiszeriparban. A tervet ösz­szeállító szervvel tudatja a kutatás eredményeit. Az állami szervek dolga aztán, hogy az orvosi kutatás ered­ményei alapján, annak megfelelően, szabályozzák az élelmiszerelosztást. Fehérköpenyes emberek Azt mondják, hogy a zsiradék-kérdés világszerte központi probléma. Megte­kintjük tehát azt a munkahelyet, ahol éppen ezzel foglalkoznak. A laboratóriumi osztályon vagyunk, dr. Simko munkahelyén. Fehérköpenyes orvo­sok, laboránsok és laboránsnök serény­kednek a bonyolult üvegszerkezetek és műszerek között. Egyikük szemöldökén tapasz - egy kísérleti macska nem ér­tette meg, milyen fontos szerepet kapott a tudományban ... De térjünk a tárgyra. Az osztály ve­zetője, dr. Simko válaszol arra a kér­désre, miért okoz problémát a zsiradék? — A civilizáció problémája ez. A ci­vilizált körülmények között élő ember sokkal több zsiradékot fogyaszt, s így nagyobb a kalória fogyasztása is. Az eredmény - egészségtelen hízás és érelmeszesedés. Most a pörkölt zsír ha­tását kutatjuk éppen. A pörkölésnél, pél­dául egy bécsiszelet sütésénél bizonyos idő múltán változások állnak be a zsi­radék összetételében. Ez a zsiradék már más, mint a pörköletlen. A vegyi össze­tételt meg tudjuk ugyan állapítani min­den nehézség nékül, de azt, hogy a szervezetre gyakorol-e hatást már kísér­letekkel kell kimutatnunk. Hogyan folyik a kísérlet? A kísérletezés bizony hosszadalmas munka. Hiszen zsiradék sokféle van — zsír, étolaj, vaj, s maga a zsír is több­féle. A kutatók elmentek egy üzemi konyhába, s ellesték, hogyan rántják ki a bécsiszeletet. Laboratóriumi viszonyok­ban rekonstruálták azt a folyamatot, amely a hús kisütésénél végbe megy. A laboratóriumi „bécsiszeletre" bizony nem kapunk étvágyat: üvegedényben egy kevés zsiradék, amelyet, villanyforralón pontosan meghatározott ideig, pontosan megállapított hőfokra hevítenek. Ez az egész. De a «zakembeť azt mondja, ez pontosan olyan állapotban levő zsír, mint amilyenben az igazi bécsiszeletet készí­tik. A zsiradékot azután beadják a kí­sérleti tengeri malacnak. Az állatkát meghatározott időn belül kivégzik - ter­mészetesen narkózissal és minden ál­latbarátot megnyugtató körültekintéssel — és az emésztőszervek pontos elemzé­sével megállapítják a zsiradékfelszívó­ilás esetleges hatását. Ezt összehason­lítják a pörköletlen zsiradékot fogyasztó állat szerveivel. Hasonló a munka vala­mely szervére beteg állat és az egész­séges összehasonlításánál is. — Mit tudnak meg ebből? — Tudományos alapot adunk annak a gyakorlatnak, hogy bizonyos diéta bizo-. nyos betegségnél miért használ, s miért káros a diéta be nem tartása. Így akar­juk megtalálni a nyitját, hogyan lehetne helyes étkezéssel elejét venni az emész­tőszervek megbetegedésének, hogyan le­hetne a beteg szervezetet meggyógyí­tani. Ilyen végkövetkeztetéshez nyújt rész-adatot egy-egy tengeri malac ... Szocialista munkabrigád A szocialista munkabrigád fogal­ma sem ismeretlen a kutatók előtt. Két kollektíva versenyez a cím el­nyeréséért. A laboratórium dolgo­zói ugyancsak versenyre keltek. Meg is mutatják Bobek elvtárs szelle­mes, egyszerű újítását, amellyel sok időt takarítanak meg az anyagele­mezésnél. Büszkén tudatják, hogy összeforrott, jó kollektívájuk van, MINDENKINEK amely szorgalmasan tanul — legyen az diplomás orvos, vagy segéd-labo­ráns - színházba jár, olvas és spor­tol. És hogy a nevelőmunka is jó, arról a faliújság is tanúskodik, ame­lyen az ötletesen megoldott fény­képmontázs az egyes brigádtagok hibáit sem titkolja el. A munkához való szocialista viszonyra a labora­tóriumi osztályon bizony szükség is van — hiszen itt nem lehet munka­időről beszélni akkor, amikor egy kísérlet befejezéséről van sző. A szabadidő megkurtítása elég gyako­ri eset. De éppen azért jó a bri­gád, mert önkéntes jelentkező a túlmunkára minden nehézség nél­kül mindig akad elég ... A fehérköpenyes brigád időt és fáradságot nem .kiméi, hogy meg­könnyítse a kioperált epéjű emberek életét, jobbá tegye a fehérje-felszí­vódást és megmutassa, hogy mi­lyen vitaminokkal hogyan előzhető meg egy-egy betegség. Céljuknál sokkal prózaibb a munkájuk, mert fehér patkányokat kell lefejezniök, tengeri malacok beleit kell prepa­rálniok és karmoló, harapó macskát kell a műtőasztalra fektetniök... De ez csupán eszköz, ahhoz, hogy a sok-sok áttanult éjszaka és gya­korlati tapasztalat alapján mindnyá­junk számára hasznos következteté­seket diktálhasson jelentésébe Sim­ko doktor. Világűrutazás és C-vitaimin Dr. Kotuliakot a fiziológiai osztá­lyon látogatjuk meg. Mikroszkóp mellett ül és vérsejteket számol. A C-vitamin hatását tanulmányozza. Az osztály legfontosabb feladata a kohászok természetes étkezés általi egészségvédelme éš a C-vitamin ha­tásának kutatása. Az utóbbi "»lada­tot különösen a magaslégköri re­pülésekkel és a . vil; ^űrutazással kapcsolatban tanulmányozzák. Keve­sebb oxigén, szokatlan környezet; a súlytalanság állapota, stb. termé­szetesen nagy hatással van a szer­vezetre. Éppen a C-vitamin segítsé­gével a szervezet áthidalhatja eze­ket az esetleg káros hatásokat. En­nek a lehetőségeit, törvényszerűsé­geit kutatják az osztályon. Pontosság, kitartás, sokoldalú tudás — ez jellemzi az itteni dolgozókat. S az eredmény sem maradt el: A fluorózis elleni védődiéta bevezetése már most is szép eredményekkel kecsegtet... Búcsúzunk Ha az olvasó e cikkben receptet várt arra, hogyan étkezzék, milyen diétát tartson, ha beteg az epéje - bizonyára csalódott. Ez a kezelőorvos gondja. Mi csupán be akartuk mutatni a Népélelme­zési Kutatóintézet egy-két munkahelyét, sokoldalú és mindnyájunk számára mér­hetetlenül jelentős munkájának néhány mozzanatát. Az intézetben tett látoga­tásunknak egy tanulsága van: életünk egyik fontos szakaszán dolgozó fehér­köpenyes emberek, tudósok célja ugyan­az, ami mindnyájunké - jólétet terem­teni és egészséget adni mindenkinek. V1LCSEK GÉZA Dr. Pavol Bobek és Rudolf Ondrejička mérnök egy epéjétől megfosztott macskát fecskendő segítségével „etet", hogy a zsiradék-emésztést figyelhesse. (•V. Pŕibyl - ČTK felv.) ÜJ SZÓ 8 * 1961. január 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom