Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-14 / 14. szám, szombat

JÓ MUNKÁT VÉGEZNEK et meg is valósítottak s ezzel 976 ezer koronát takarítottak meg. Az újítók a harmadik ötéves terv első évére sokkal nagyobb kötelezettséget vállaltak: elhatározták, hogy 1600 00 koronát takarítanak meg. így tehát valóban jól indulnak a harmadik ötéves terv első évébe. Joggal dicsekedhetnek azzal is, hogy már kétmillió koronát írtak „a harmadik ötéves terv alapja" folyószámlájára. MILYEN CÉLOKAT tűztek ki a termelés növelése érdekében? A vállalat vezetősége valamennyi dolgozóval megegyezve azt a merész kötelezettséget vállalta, hogy csaknem 70 százalékkal növeli a termelést a harmadik ötéves terv éveiben. Ha konkretizáljuk ezt az adatot, elsősorban a nagy keresletnek örvendő L 0-03 típusú hálószoba-berendezésre kell gondolnunk. A vállalat 1960ban 1100 ilyen berendezést gyártott, de elhatározta, hogy 1961-ben kb. 2500-at készít. Hasonló a helyzet a 0-46 típusú nappali berendezés gyártásának növelése terén is. Míg 1960ban 3200 ilyen berendezést gyártottak, 1961-ben 4100-at készítenek. A vállalat vezetősége elhatározta, hogy a jövőben nem ragaszkodik a nagy keresletnek örvendő, de általában már elavult típusú bútor gyártásához. 1961-ben megkezdik a korszerű kivitelű 0-51 típusú nappali gyártását és elhatározták, hogy 800 komplett berendezést hoznak forgalomba. KÉSŐBB — a vásárlók javaslatait figyelembe véve és a képzőművészeti tanácsban való megtárgyalás után — a növekvő keresletnek megfelelően növelik az új típusú berendezések gyártását. Jozef Krátky, Bratislava A NYUGAT-SZLOVÄKIAI bútorgyár hét üzemének tömegszervezetei nemrég közösen rendezték meg a szocialista munkabrigádok vezetőinek értekezletét. Az értekezleten értékelték az eddigi munkát és nyíltan rámutattak a fogyatékosságokra. Ami azonban a legfontosabb, konkretizálták a harmadik ötéves terv éveiben sorra kerülő termelés távlatait. A nyugat-szlovákiai bútorgyár üzemeiben jelenleg 235 tagot számláló 35 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A galantai 03 üzemben a Pollák Sándor elvtárs vezette kollektíva érte el közöttük a legértékesebb eredményeket. A BRATISLAVAI 02 sz. üzemben az Emília Riedelmajerová CSISZ-tag vezette ifjúsági kollektíva a legjobbak egyike. A kollektíva tagjai eddig már négy újítási javaslatot nyújtottak be. Az értekezleten a szocialista munkabrigád cím elnyerésére törekvő kollektívák közül a legeredményesebbnek az Emília Fatarková CSISZ-tag vezette ifjúsági kollektívát értékelték. Ez a kollektíva Erich Seifert módszerét alkalmazza időtartalékok feltárására és ezzel jelentősen növeli a munka termelékenységét. A szocialista munkabrigádok sikeres munkájával egyidejűleg egyre nagyobb méreteket ölt az újítómozgalom is. A vállalatban számos fiatal újító dolgozik. A vállalat jelszava 1960-ban a következő volt: Minden huszadik dolgozó legyen egyben újító is. Dicséretre méltó, hogy e téren is jobb eredményeket értek el, mivel minden tizenötödik dolgozó nyújtott be újítási javaslatot. A vállalat keretében a múlt év 11 hónapja alatt 361 újítási javaslatot nyújtottak be, melyek közül 157A SEZIMOVO ÜST5-I KOVOSVIT a harmadik ötéves terv folyamán nagymértékben járul hozzá a gépiparunk automatizálásához. Ez idő alatt az üzem több mint 50 százalékkal növeli a félautomata- és automatagépek gyártását. Képünkön Zdenek Tupý szerelő az új A-40 jelzésű automatikus esztergagépet ellenőrzi. (J. Šaroch — ČTK — felvétele) régi harcosokkal NEGYVEN ÉV eseményei után kutatva vezetett utunk a bratislavai Jirásek utcába. A 7-es szám alatti épület ugyan már megöregedett, az események azonban új szereppel fiatalították. A vörösszakszervezet néhány szekciója, különösen az építőmunkások szakszervezete székelt itt annak idején. Ma pedig, mintha a hagyományok tisztelete pa1VÄN PRECHTL rancsolta volna így, Ivan Prechtl elvtárs, a vörösszakszervezetek egykori titkára tölti itt — megérdemelt pihenéssel — boldog öregségét. De talán mégsem pontos a meghatározás. Mert Prechtl elvtárs nem pihen, életeleme a mozgás, s bizony az öregség kitétel létjogosultsága is erősen kétségbevonható. Amolyan „örök ifjúnak" mondhatnánk őt. 79 éve ellenére életerőtől duzzad, csupa derű, az optimizmus jelképe. Szerényen berendezett lakásán a falon és a vitrinben emléktárgyak sokasága, íróasztala felett pedig a Munkaérdemrend oklevele látható. Egészségéré jellemző, hogy életében még csak fogorvosra sem szorult. Saját bevallása szerint legalább száz évig akar élni. S a recept?! - Jókedvűen kel jókedvűen fekszik, s az életben örömét leli. Napos időben néhány órát gyalogol, felmegy a Zerge-hegyre, ellátogat a Vaskútra, egyszóval úgy jellemezhetnénk, mint vérbeli turistát. Persze, a napok nem voltak mindig ilyen békésen egymást követők. Ivan Prechtl elvtárs 1905 óta a munkásmozgalom aktív harcosa. 1918ban jött Szlovákiába, és mint területi szakszervezeti titkár sok sztrájkot, bérharcot vezetett. Mindenki ismerte a hosszú, fekete szakállú, de „vörös" Ivan Prechtlt. KEDVESEN beszél sok élményéről, amelyek közül legszívesebben a 40. év előtti eseményekre emlékszik viszsza. Prechtl elvtárs ugyanis szintén részt vett a lubochňai konferencián. A jelentős esemény tanúi már akkoriban többnyire javakorabeli emberek voltak, kevés maradt belőlük életben. Sokan a háborúban, börtönökben, koncentrációs táborokban pusztultak el, mások kivándoroltak. De voltak olyanok is, akik elvesztették a helyes irányt, kidőltek a sorból, kishitűek lettek, vagy átálltak az ellenséghez. - A lubochňai konferencia összehívói közül Jozef Schiffel elvtárs kivándorolt, s becsületben, a munkássajtó szerkesztőjeként halt meg a távoli Kanadában. Nagy Gyula elvtárs súlyos betegség következtében 1925ben halt meg, Marek Čulen elvtárs pedig szintén eltávozott az élők soraiból — emlékezik a múltra. Prechtl elvtárs élő lexikon. Sok mindenre emlékszik, s a mozgalomhoz való csatlakozása és az ott kifejtett munka jogos büszkeséggel tölti el. Területi, szakszervezeti titkár voltam Zilinán és a szociáldemokrácia balszárnyához tartoztam. Ez a körzet küldött Lubochňára is, a pártalapítás előkészítő konferenciájára. A konferencián a harmadik Internacionálé 21 pontjának megvitatása és elfogadása volt a legfontosabb. A libereci német nyelvű baloldalt Kreibich elvtárs képviselte. Jól emlékszem, Ivan Olbracht elvtárs, cseh író, a szociáldemokrácia marxista baloldal központja képviseletében szólalt fel, s főleg a 17. pont mellett szólt nagyon erélyesen. „Nem kell szégyelnünk a kommunista nevet. Nincs hőbb vágyunk, mint hogy legálisan működhessünk, a kormány azonban törvényen kívül helyez bennünket" i— mondotta. - Egész nap folyt a konferencia. Este hét óra felé jelentették egy erős csendőrosztag közeledését Skyčák Ružomberoki főszolgabíró vezetésével. Gyorsan akarták befejezni a vitát és a 21 pont elfogadását. A konferencia vezetését a jelenlevő országgyűlési képviselők vették át, mert nekik mentelmi joguk volt. A csendőrök azonban szuronnyal, puskatussal verték szét a jelenlevőket, senkit sem kímélve. Az én télikabátomat is széthasították. Sok küldöttet letartóztattak, jómagam is csak nagy viszontagságok után kerültem vissza Zilinára. - Hol tevékenykedett később, Prechtl elvtárs? - kérdezzük. - Trnaván működtem, mint szakszervezeti titkár. Steiner Gábor és Major István elvtársakkal együtt sokszor készítettük elő a mezőgazdasági munkások és az ipari munkások sztrájkjait. A hatóságok mindent elkövettek, hogy elhallgattassanak. Addig szorgoskodtak. - ez volt egyik bevált módszerük -, amíg mint nem csehszlovák állampolgárt végül is kiutasítottak. - Léfényképezett okmányt mutat, melyben a 23-as gyalogezred jelentése alapján kérték Prechtl elvtárs kitutasítását. - A helyzet úgy hozta, hogy Prágába kellett távoznom. Sokáig éltem itt illegálisan. Ott támadtak meg a fanatizált Hitler-ifjúság tagjai, és csomókban tépték ki a szakállamat. A bibliai Sámson meséjét meghazudtoltam, mert nem vesztettem el erőmet, sőt életerőm és optimizmusom — egy jobb jövő reményében — átsegített a sok nehézségen és viszontagságon. .yv^ys/-/vv/vVV^AVVVvVv'rVVVvVVVVVVVVVVVV^ VV^/VVVVVVVvvv

vvvrf

vV* ÚJ TAVASZ 1GERETE U

gyan ki hinné, hogy január kellős közepén járunk? A ferdén tűző napsugarak koratavaszias légkört varázsolnak, s ha dudorászna néha a csípős szél, bizony azt mondhatná az ember, csakhamar rügyeznek a fák. De ha tél is van, s a napfény incselkedve csókolgatja a tájat — rügyeket fakaszt. Rügyeket, emberi remények, bizakodások, örömteljes várakozások képében. Mert Kiss Jenő is azt mondja, nagyszerű időjárás ez! Megerősíti a vetemény gyökerét, s tavasszal kétszeres lendülettel kezd növekedni. Akkor pedig jó termés lesz! S mi más szerezhetne igazi örömet, boldogságot a vérbeli gazdaembernek, ha nem a gazdag új termés ígérete?! Kiss Jenő, a Dedinka pri Dunaji-i EFSZ pirospozsgás, atléta termetű, éles eszű elnöke, most más tavaszt is vár. Tavaszt a szövetkezetre, melynek gyümölcsfáin ugyan már tízszer bontott virágot a minden évek tavasza, de a mostaninak valamennyi eddiginél szebbnek, boldogabbnak és gazdagabbnak kell lennie. Egyébként is ebben a szövetkezetben már volt két különös, két emlékezetes tavasz. Az egyik 1950-ben, a másik 1956-ban. Negyvenkilencben felszántották a határt apró nadrágszíj-földekre feldaraboló mezsgyéket, és 50 tavaszán először Várták a nagy táblák gyümölcsét. De akkor valahogy nem ment. A tagoknak túlságosan maguk felé hajlott a keze, s hiányzott az egyetértés is. így „ténferegtek" 1956-ig. A munkaegység értéke néha még 2 korona sem volt A reménytelenség és a nyugtalanság pusztított a tagok lelkében. A

ztán jött 1956 januárja. Oj elnököt választottak: a falu egykori becsületes, jó szaktudással és gazdag tapasztalatokkal rendelkező kisparasztját, Kiss Jenőt. Azóta a szövetkezet tagjai évente legalább 10 új házat építenek, ugyanannyi mosógépet, villanyfőzőt és televíziós készüléket vásárolnak, és a munkaegység pénzértéke sohasem távolodik el a 20 koronától, természetesen ebbe még nincs beleszámítva a természetbeni járandóság. Pedig a .földjük nem a legjobb. A járásban a legrosszabb, a hatodik kategóriába sorolták be, mégis 1956 óta a járás első három szövetkezetei között mindig ott büszkélkedett az övék is. És nem is osztottak szét mindent, ami termett. Amijük ma van, az a négy sertésistálló, a két marhaistállő, a magtár és a számos kukoricagóré is azóta épült, meg a gépeket is tavaly vásárolták, méghozzá annyit, hogy gépek dolgában nemcsak önállók, hanem más szövetkezeteknek is tudnak kölcsönözni. S talán nem veszi rossznéven Kiss Jenő, ha kimondom, mindez elsősorban az ő érdeme is, az övé és társaié, akik megértették őt, és együtt harcoltak vele az emberségesebb holnapért. Milyen szerény volt, amikor azt akarta, hogy ne említsem a nevét, írjam csak az egész tagság dicséretét, akik természetesen meg is érdemlik ezt a dicséretet. De lehetetlen volt nem megírni azt az utat, amelyen eljutottak a mába. Ezen az úton nagyon sokat tett az elnök, a kiváló gazda és jó szervező. Főként a példája győzött, mert mindnyájan azt figyelték: Mit csinál az elnök? — s ők is azt tették — így mondták. M

indez nagyon szép, de különösen az a szép, hogy nem elégedtek meg a sikereikkel, hanem még nagyobbakért harcolnak. A tagság egyhangúlag elfogadta, hogy a harmadik ötéves tervet négy év folyamán teljesítik. De ezt már együtt a Nová Ves pri Dunaji-i szövetkezettel, amellyel az ősz folyamán egyesültek. Most megnövekedtek a gondok, de a lehetőségek is. Ezek között a lehetőségek közt kell most búvárkodni, hogy tavaszra minél biztatóbb legyen az indulás. Persze a dedinkai szövetkezeteseknek a harmadik ötéves terv teljesítésének problémáitól már nem fő a fejük. A legtöbb terményfajtából már tavaly elérték az 1965-ös évre tervezett hektárhozamokat, a búza kivételével. Az állatállományban is megvan a tervezett mennyiség, azaz hogy a sertésekből jóval több. És ami a legfontosabb, takarmányból sincs hiány, csak pontosan és gazdaságosan kell beosztani. Az új tavasztól pedig sokat várnak! Nemcsak azért, mert még egyszer akkorára nőtt a szövetkezet, mint eddig volt, vagy mert újabb nagy feladatok előtt állanak, hanem mert ésszerű terveik, előre százszor megfontolt módszereik eredményeit minél előbb tényekben, gazdag sikerekben akarják látni, élvezni. Földjeikre hektáronkét évente 8 mázsa műtrágyát, s összesen a készen kapott 50 vagon komposzton kívül még a saját készítményű 1500 köbméternyit is szét akarják hordani. 40 hektáron fognak öntözéssel herét termeszteni, új melegágyakat, üvegházat építenek a kertészetben, s a 650 tojóskacsa számát is csaknem megkétszerezik. Még sok mindenről beszélhetnénk! Nem volna szabad kihagyni a HNBvel és a falusi pártszervezettel folytatott igen eredményes együttműködést, a gépek sikeresen folyó javítását, ahol szabad idejükben Takács Imre és Kovács Ferenc gépgyári munkások is segédkeznek, hogy előbbre mozdítsák a szövetkezet ügyét, vagy a balatoni kirándulásokat, melyeket a szövetkezet pénzén szerveztek, s mindenki részt vehetett rajsuk, aki csak akart. ľ) e a legfontosabb talán a műit évi összjövedelem, amely 3 800 000 koronát tett ki, jóval felülmúlva a tervezettet. Jó ilyen öszszegre támaszkodni, s ésszerű, becsületes, odaadó munkával jó azt megtöbbszörözni is. A dedinkai szövetkezetesek ezt akarják cselekedni 1961 tavaszán. Szabó Géza A NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTTI események részese volt Petrík elvtárs is. Jelenleg szanatóriumi kezelésen van. Tíz évvel fiatalabb harcostársánál, de azért rá is ugyanúgy illik a „régi mozgalmi ember" jellemzés. Petrík elvtárs nem szívesen beszél érdemeiről. Pedig van belőlük jócskán. Nem kis gondot okozott az első köztársaság, meg az ún. szlovák állam rendőrségének. Igaz, ók is okoztak egyet-mást. Volt idő, amikor többet ült fogházban, rendőri fogdában, mint amennyit szabadlábon tartózkodott. Május elseje előtt rendszeresen „megelőző intézkedés révén került a dutyiba", úgy féltek tőle. Többet volt munka nélkül, mint munkában. Vörös posztó volt a munkaadók szemében és állandóan a feketelistára tették. 1919-ben ő, a liptói havasok szülötte, aki még ma is töri a magyar nyelvet, mint a nemzetközi proletariátus hü katonája, Budapesten fegyvert ragadott a Magyar Tanácsköztársaság védelmére. A többi bőrgyári munkással együtt belépett a vörös gárdába, de az árulás és az intervenció kicsavarta kezükből a fegyvert. Mit tehetett mást, visszatért hazájába, amely vele mindig oly mostohán bánt. Az egyik Liptovský Mikuláš-i bőrgyárban dolgozott mint tímár. A lubochňai konferenciára küldöttként jött. Emlékezetében még most is élénken él az a jelenet, amikor a terembe betörtek a csendőrök. Nagy volt a zűrzavar, bevertek néhány ablakot, összetörték az asztalokat, három elvtársat megsebesítettek és kiszorították a teremből a résztvevőket !— Ügy mesélték, hogy a csendőröket előbb alaposan leitatták, hogy nagyobb bátorságuk legyen — mondja. — Az állomásokat megszállták, s PAVOL PETRlK mit volt mit tenni, a hegyeken keresztül mentünk haza, Mikulášra. OTTHON persze szó sem lehetett pihenésről. A munka, az események egymást követték, a kommunistáknak pedig a helytállás volt a kötelességük. Pavol Petrík sem pihenhetett Társaival együtt megalapították a kommunista párt helyi szervezetét. Petrík elvtárs a párt megalapítása ót£ mindig becsületesen harcolt soraiban s vele vállvetve felesége, Františka is, aki 1923 óta párttag. Jóban és rosszban kitartott mellette, az asszonyok körében küzdve a nagyobb darab kenyérért, a jövő nemzedék jobb életéért. Habár egészségüket kikezdte a nehéz munka s a sok nélkülözés, boldogok, hogy ők és gyermekeik már megélték a szocializmust, unokáik meg már a kommunizmusban fognak élni. De a párt és a kormány sem feledkezett meg hű harcosairól. Petrík elvtársat Munkaérdemrenddel tüntették ki. Mégérhette azt, hogy a régi párttagok sorában, a külföldi vendégek lelátójáról, a moszkvai Vörös Térről tekinthette meg a november 7-i díszfelvonulást. Ott láthatta a Kreml falában a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottainak márványtábláit. Látta a Vörös Téren a mauzóleumot, és azt a helyet, ahol 1945. május 9-én összetörték és földre taposták a legyőzött fasiszták horogkeresztes zászlóit Az idén, 40 év után újból meglátogatja Lubochňát. Régi harcosok találkoznak majd. Kommunisták, akiknek hitét és legbensőbb vágyát azok az eszmék, képezték, melyek a kommunisták harca nyomán azóta már valósággá válhattak. GREK IMRE ÜJ SZÓ 5 * 1961. január 14.