Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-24 / 24. szám, kedd

A nép életszínvonalának emelkedése es a mezőgazdasági termelés további növekedésének feladatai » Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP KB plénumának január 17-# ülésén HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK ELSŐ RÉSZE AZ ÚJ SZÖ VASÁRNAPI ÉS HÉTFŐI SZAMÁBAN JELENT MEG, AZ ALÁBBIAKBAN KÖZÖLJÜK A BEFEJEZŐ RÉSZT. A szűzföldek megművelésének ellenzői azt kérdezték: minek menjünk Kazahsztánba és Szibériába? Ott úgyis aszály van. Feleslegesen dobáljuk ki a pénzt, a költségek úgysem térülnek meg. Mi a helyzet a valóságban? Mit adtak a szűzföldek népünknek? Hadd idézzek egy jelentésből, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal, az Állami Tervhivatal, a pénzügyminisztérium, a földművelésügyi minisztérium és a gabonatermesztési bizottság intézett a központi pártbizottsághoz, beszámolván azokról a beruházásokról, amelyeket az állam fordított a szűzföldek és sokéves ugarok termővé tételére, valamint arról a jövedelemről, amelyet az állam e területekről nyert. A jelentés a következő eredményeket tartalmazza: 1. 1954 és 1960 között 41 millió hektár szűzföldet és sokéves ugart tettek termővé, ebben az OSZSZSZK területén 16 millió hektárt, a Kazah SZSZK területén 25 millió hektárt. A feltüntetett időszakban az ország az újonnan termővé tett területekről — az 1949—1953-as átlagos évi begyűjtéshez viszonyítva — több mint 6,3 milliárd pud (103 400 000 tonna) piaci gabonával többet kapott, ebből az OSZSZSZK területéről 3,2 milliárd pudot, a Kazah SZSZK területéről 3,1 milliárd pudot. Ugyanebben az időszakban az állam az említett területekről az 1949 -1953-as évek átlagos színvonalához képest 4,9 millióval több piaci húst, (élősúlyban), 15 millió 300 ezer tonnával több tejet és '352 000 tonnával több gyapjút nyert. A szűzföldek és sokéves ugarok megművelése lehetővé tette a mezőgazdasági termelés jobb szakosítását. 2. A számítások azt mutatják, hogy teljes mértékben és nagy nyereséggel megtérültek azok a költségek, amelyeket az állam az új termőföld megművelésére fordított. 1954—1960-ban az állam 44 milliárd rubellel többet fordított a szűzföldek és sokéves ugarok termővé tételére annál az összegnél, amely e területek átlagos beruházásait jelentette. Az említett időszakban az állam csupán a piaci gabona termelési többletéből több mint 76 milliárd rubelt vett be a szűzföldekről forgalmi adó és nyereség fejében. Ha az állam e bevételi többletéből leszámítjuk a szűzföldek termővé tételére fordított fentebb feltüntetett beruházásokat, látjuk, hogy csupán a piaci gabona teljesen megtérítette a mezőgazdasági beruházásokat, sőt ezen felül az államnak 32 milliárd rubel tiszta bevétele volt. Az említett 32 milliárd rubel mellett az állam a szűzföldek termővé tételére fordított beruházásokkal növelte a szovhozok, traktorjavító-állomások és felvásárlási szervezetek termelési alapjáit, mégpedig közel 3 milliárd rubel értékkel. Az új földek termővé tétele tehát megtérítette a beruházási költségeket, ugyanakkor a szüzföldek jelentős akkumulációs eszközöket biztosítanak számunkra. Jelenleg a felvásárolt gabona 40 százaléka a szűzföldekről származik, az ottani termelés az egész ország javát szolgálja. Az SZKP Központi Bizottsága számos szervezési intézkedést tett, hogy a kazahsztáni szüzföldeken megjavítsák a vezetés munkáját. Kazahsztán északi részében szűzföld-körzet létesült. Gazdaságilag szerfölött fontos körzet ez. Húszmillió hektár szántóföldje van, amiből 13 millió hektárt búzával vetettek be. A körzet szovhozaiban és kolhozaiban 90 000 traktor, 75 000 kombájn és 60 000 gépkocsi dolgozik. Elsőrendű fontosságú kérdés, hogy biztosítsuk e körzet jó vezetését és lehetőségeinek kihasználását. Megnőtt az országos szervek feladata a szűzföld-területek irányításában. E szervezési intézkedéseknek kedvező hatásúk lesz. Mindenekelőtt azonban arról van szó, hogy minden szovhozt vezető káderekkel, szakemberekkel és gépkezelőkkel lássunk el. A szűzföldeken állandó kádereknek kell dolgozniuk. Természetesen a munkát egybe kell hangolnunk. Az ukrajnai és Kaukázusalji kombáj-" nosok kisegíthetik például a szüzföldeken dolgozó gépkezelőket. A szűzföldek területén működő párt- és szovjet szervezetek vezető dolgozói azonban tartsák szem előtt a legfontosabb feladatot, azt, hogy két-három év alatt fel kell nevelniük saját helyi kádereiket. Egy hivatalnok is megtanulja a kombájn vezetését, ha jól megfizetik a munkáját. Ez mindenképpen kifizetődik. Ez az ember törődni fog a gépével, s miközben az idei termést takarítja be, már a jövő évi aratásra gondol, mert tudja, hogy egy év múlva is ugyanazzal a géppel és ugyanabban a gazdaságban fog dolgozni. A szüzföldeken állandó káderekre van szükség, de ki kell használni az idénymunkásokat is. Az új termőföldeken még előnyös is, ha olyan üzemeket építünk, amelyek csak bizonyos idényben dolgoznak. Aratás idején például leállíthatják a gyár munkáját, és a munkásokat a szovhozokba és a kolhozokba küldhetik. Ez így célszerűbb, mintha olyan embereket küldenének aratni, akiknek fogalmuk sincs a mezőgazdasági munkáról. Gondosabban kell foglalkoznunk a termővé tett szűzföldek szovhozainak és kolhozainak helyzetével, a szó szoros értelmében minden gazdaságot számba kell vennünk, hogy vezetésük megfelel-e a követelményeknek, elég káderrel rendelkeznek-e és ezek a káderek képesek-e megoldani az előttük álló feladatokat. Ahol szüksége mutatkozik, a kádereket meg kell erősítenünk, illetve a gyönge dolgozók helyére alkalmasabbakat és tapasztaltabbakat kell állítanunk. Olyan emberek kellenek, akik nem ülnek állandóan útrakészen becsomagolt bőröndjükön és nem álmodoznak arról, hogy visszatérnek régi munkahelyükre. Lelkes emberekre, igazi kommunistákra és pártonkívüli szakemberekre van szükség, akik áldozatosan szolgálják pártunkat és népünket. A szűzföldeknek állandó káderekre van szükségük. Ugyanakkor azonban helyesebben kell kihasználni azt a segítséget, amelyet más területek nyújtanak a szűzföldeknek. Véget kell vetni a mezőgazdasági vezetés sablonosságának. A szűzföldek nagy területet foglalnak el, mindenütt mások a viszonyok és adottságok, egyelőre azonban mind egy kalap alá veszik őket. Minden övezet számára ki kell dolgozni a talaj helyes kihasználásának elveit. A szűzföldek fő terménye a búza. A szovhozok dolgozói most azt javasolják, hogy a föld egy részét árpával vessük be, s így vegyük elejét az aratási időszak kiéleződött munkaigényességének. Ez helyes kezdeményezés. A kazahsztáni szűzföldeken azonban jól tesszük, ha olyan búzaféléket termesztünk, amelyek beérési ideje különböző. Hruscsov elvtárs a továbbiakban részletesen foglalkozott az egyes terményfajták kérdésével, majd a továbbiakban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy kellő gondot fordítsanak a szüzföldeken dolgozó emberek kulturális és szociális szükségleteinek kielégítésére. Elsősorban arról van szó — mondta —, hogy az embereknek gépeket adjunk a munkához, megfelelő anyagi és kulturális feltételeket az élethez. Ez nem emberbaráti gondoskodás, hanem inkább a dolgok gazdasági oldalának szem előtt tartása, mert ha, mondjuk, gyermekotthonokat és óvodákat építünk, az anyák munkába mennek, tevékenyen részt vesznek a társadalmi termelésben. Kulturális és szociális létesítményeket mindenütt építeni kell, de hangsúlyozom, ez különösen fontos a szüzföldeken, ahol nagy a munkaerőhiány. Ugyancsak meg kell oldani a lakáskérdést is. Ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs hangoztatta, építsenek falun is három-négyemeletes lakóházakat, ezzel sokkal gazdaságosabbá válik a lakásépítés. Ha azonban-az emberek nagyon is megszokták a földszintes házakat folytatta Hruscsov elvtárs —, hát építsenek maguknak ilyeneket, de a falut nem szabad túlságosan széthúzni, mivel ez csöppet sem lenne gazdaságos. Meggyőződésem azonban, hogy az emberek egyszer rájönnek majd a földszintes házak hátrányaira, s ha majd többemeletes házakat kezdenek építeni, átépülnek és újjáépülnek falvaink. A falusi építkezéseket, elvtársak, semmiesetre sem szabad fékezni. A háború után, amikor Ukrajna romokban hevert, egyes emberek azt tanácsolták, hogy most ideje volna mgfelelő architektonikus tervek alapján felépíteni az új falvakat. Azt mondtam nekik: okos dolog ez, sokatígérő, de hány építészünk van? Hol fognak lakni az emberek, amíg az építészek kidolgozzák a faiu felépítésének terveit, s míg mindenhez elég pénzünk is lesz? Nem, barátaim, az emberek építsék fel házaikat akár a falu szélén vetett vályogból is, használjanak fel mindent, ami kezük ügyébe esik, csak minél előbb legyen tető a fejük felett. Ha majd gazdagabbak leszünk, jut arra is időnk és erőnk, hogy a falvakat építészek tervei alapján építsük fel. E kérdésben, elvtársak, ne hajszoljuk azt, ami esetleg jobbnak látszik, de nehézségeket okozhat az embereknek és elkedvetleníti őket. Hruscsov elvtárs a továbbiakban rámutatott annak szükségére, hogy megfelelő gondot fordítsanak a föld nyilvántartására, kihasználására és a helyes agrotechnikai módszerek alkalmazására. A megfelelő nyilvántartás nem jelent bürokráciát, ha viszont elmarad, ez komoly károkat okozhat. Ha rend van, tudjuk, milyen mulasztásért kit terhel a felelősség, és eljárhatunk ellene. Hruscsov ezután foglalkozott a komplex gépesített gabona és takarmánytermesztő, baromfi- és állattenyésztő brigádok szervezésének szükségével. Rámutatott több élenjáró brigád tapasztalataira, amelyek a munka jó megszervezésével kitűnő eredményeket érnek el a termelésben. Jómagam is sokat tanulok az élenjáró dolgozók tapasztalataiból, — jelentette ki Hruscsov elvtárs. — Manukovszkij, Gitalov és más újító elvtársak azt mondják, hogy egyetlen egy termény esetén nem használhatjuk ki tökéletesen a gépeket és a brigádmunka erejét. Ezért olyan terményeket részesítenek előnyben és a munkát úgy osztják be, hogy a gépek és brigád tagjai az egész idényen át egyenletesen végezhessék munkájukat. Ezért fontos, hogy jól, ügyesen oldjuk meg a szervezési kérdésekét.' Elsősorban arról van szó, hogy kiválasszuk az embereket, az agronflmusokat, a zootechnikusokat, megalakítsuk a brigádokat és gépeket utaljunk ki nekik. Ki vezesse a brigádot? Ma már a traktorbrigád sem olyan, amilyen valamikor volt, ma a kolhozban a mezei és traktoros brigád egyetlen egészet alkot. Egy földön két gazda nem lehet. Ezért a briijádvezetőnek egyaránt értenie kell a traktorhoz és a mezei munkához, hogy felelősséget vállalhasson a komplex gazdálkodásért. Lehet, hogy az ilyen brigádot agronómusnak kellene vezetnie. Ma már sok olyan munkacsoportunk van, amelyek gabonát és takarmánynövényeket termesztenek, ugyanakkor az állattenyésztésben is dolgoznak. Tapasztalataikból okulnunk kell, hogy előbbre jussunk. Beszélni akarok a kolhozok egyesítéséről is. Nyugtalanított ez a kérdés. Olvastam, Prozorov elvtársnak, az egyik kirovi kerületi kolhoz elnökének a cikkét. Azt írta, hogy a kolhoznak 27 000 hektár szántóföldje van, s összesen 137 községet és falut egyesít. Erre az egyesítésre valaki nyilván rákényszerítette. Prozorov elvtárs tapasztalt kolhozelnök, valakinek kényszerítenie kellett őt, hisz jó maga tudja, hogy az ilyen gazdaság nehezen vezethető. Az ilyen gazdaság lehetséges, de csak valahol kinn a szüzföldeken, a sztyeppén. Nem ismerem a viszonyokat, amelyek közt Prozorov elvtárs dolgozik. De hadd jelentem ki: amennyiben a kolhozok egyesítése során túlkapásokra került sor, ne féljetek jóvátenni a hibát, s újra felosztani az egyesített kolhozt, hogy a gazdaság mozgékonyabb, irányíthatóbb legyen. Ne féljetek attól, hogy beismeritek a hibát, mert ha nem ismered el ma, holnap mindenképp el kell ismerned, s a késés csak a gazdaságnak árt. Elvtársak! Fokozni kell az anyagi érdekeltséget. Az anyagi érdekeltség foglalja el szervező munkánkban az őt megillető helyet. Csupán erkölcsi tényezővel nem jutnánk messzire. Az erkölcsi tényező nagyjelentőségű, de szükséges, hogy az anyagi alap is támogassa. Az ember lássa és érezze, mi is az anyagi ösztönzés. Talán ellentétben áll elveinkkel? A kommunizmus építése mindenekelőtt azt jelenti, hogy gondoskodunk az emberekről. Mi ez a gondoskodás? Jó munkáért, nagy termelékenységért kellő díjazás jár. Ez az anyagi ösztönzés. Ezt sohase tévesszUk szem elől. Ogylátszik, kissé kevesebb figyelmet fordítottunk az anyagi érdekeltség kérdésére. A szónok elvtársak beszédeikben keveset foglalkoztak vele. Valaki azt mondhatná, hogy most elsősorban nem erről van szó. Ez azonban helytelen lenne elvtársak, nem értük el még azt a fejlődési színvonalat, hogy ne kellene foglalkoznunk az anyagi biztosítottság kérdéseivel. Többet kell dolgoznunk, több anyagi javat kell teremtenünk. Egyes helyeken nem foglalkoznak már eléggé tüzetesen a kolhozok és szovhozok szervező munkájával, vagyis az emberek kiválasztásával, a káderek elosztásával, az anyagi érdekeltség elvével, a munkára ösztönző erkölcsi tényezőkkel. Az embereket csakis akkor vezethetjük eredményesen tovább előre, ha mindeme tényezőket egybekapcsoljuk. VII. Az állattenyésztési termelés fejlesztésének kérdései Elvtársak! Áz állattenyésztési termelés a mezőgazdaság egyik legbonyolultabb termalési ágazata. Mint ismeretes, a vele kapcsolatos kérdéseket a múltban különböző okokbői sokáig elhanyagolták. Az SZKP KB szeptemberi plenáris ülése sokat tett az állattenyésztési termelés fejlesztéséért. Beszédem elején adatokat idéztem arról, hogy mennyivel nőtt a hús, a tej és más állatti termékek termelése és felvásárlása. 1960-ban is gyarapodott a kolhozok és -szovhozok állatállománya, emelkedett az állati termékek felvásárlása, 1959-hez képest 372 000 tonnával több húst, 1,382 000 tonnával több tejet és 828 millióval több tojást vásároltunk fel. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az utóbbi időben lanyhult az állattenyésztési termelésről való gondoskodás. A termelés tavalyi gyarapodása elmaradt a hétéves terv kitűzte feladatok mögött. Azt a tényt, hogy egyes köztársaságok az állattenyésztési termelés területén egy helyben topognak, sőt feladják a már elért eredményeket, csakis azzal magyarázhatjuk, hogy csökkent a felelősségtudat e párt kitűzte feladatok teljesítéséért. Hruscsov elvtárs ezután ismertette az egyes szövetségi köztársaságokra vonatkozó adatokat, s a roszszabb eredményeket nem az éghajlati viszonyok, hanem kizárólag az érdeklődés csappanásának, a szervezőmunka lanyhulásának terhére írta. Tavaly nem nőtt a sertéshús termelésünk, — mondta — bár itt fejleszthető leggyorsabban a hústermelés. Meg kell mindent tennünk annak érdekében, hogy behozzuk a lemaradást. Országunkban nagy lehetőségek vannak a szarvasmarhatenyésztésre. Másfelől a juhtenyésztés terén nem minden köztársaságban olyanok a viszonyok, hogy elégedettek lehetnénk velük. Egyenesen szégyen, hogy felelőtlenség és rossz gazdálkodás következtében elhullnak a birkák. Ennek véget kell vetnünk. Sok kolhozban és szovhozban az állatok egyenesen a pártszervezetek vezetőinek szeme láttára hullnak el, s ezek a vezetők egyszerűen beletörődnek e jelenségbe, mint valami elkerülhetetlen rosszba. A birkák elhullása, amely egyes szövetségi köztársaságokban az állománynak mintegy 10 százalékát tette ki az elmúlt évben, komoly károkat okoz az államnak, a kolhozoknak és a szovhozoknak egyaránt. Hisz csak gyapjúban sokmilliós értékek mentek veszendőbe! Egyes elvtársak beletörődnek ebbe a nyavalyába, azt mondogatják, hogy mindig hullottak el birkák. Én azonban úgy vélem, hogy a mi viszonyainkban, a szocialista gazdaságokban ez megengedhetetlen. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy megakadályozzuk az állatok téli pusztulását, hisz néhány hegyvidéki kolhozunk e tekintetben nagyszerű példákat mutat. Megbocsáthatatlan, hogy a kolhozokban és szovhozokban csökken a baromfihús termelésének gyarapodása. 1959-ben az előző évhez viszonyítva 81000 tonnával több baromfihúst termeltek, 1960-ban a gyarapodás mindössze 36 000 tonna volt. Hruscsov elvtárs a továbbiakban konkrét példák alapján mutatott rfi, hogy a Szovjetunióban kimeríthetetlen lehetőségei vannak a baromfitenyésztés fejlesztésének és e lehetőségeket ki kell használni. A tejtermelést tekintve a szeptemberi plenáris ülés után, amikor a pártszervezetek kezükbe • vették e kérdés megoldását, jő eredményeket értek el. 1954-től 1957-ig, vagyis négy év alatt az összes tejtermelés 38 millió tonnáról 55 millió tonnára nőtt. A kolhozokban és szovhozokban az egyes fejőstehenek tejhozama 910 kg-mal emelkedett és 1959-ben elérte a 2067 kg-ot, bár előzőleg a tejhozam kerek 12 esztendőn keresztül évi 1000 kg körül mozgott. Hruscsov elvtárs a továbbiakban számadatokat idézett a legjobb és a legrosszabb eredményekről, s hangsúlyozta, ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket, veszélybe kerül a tejtermelés hétéves tervének teljesítése. Lehetséges és szükséges is, hogy a fennmaradó öt esztendőben évi egymillió 465 ezer tonnával növeljük a hústermelést s így biztosítsuk a hétéves terv teljesítését. Ha jól dolgozunk, nagyobb eredményt is elérhetünk, hisz 1959-ben a hústermelés 1100 000 tonnával emelkedett, ma pedig nagyobb az állatállomány, s ezzel megnőttek a termelés növelésének lehetőségei is. 1965-ben 100—105 millió tonna tejet kell termelni, ami azt jelenti, hogy a hétéves terv hátralevő esztendejében évente 8 700 000 tonnával több tejet kell termelni. Ez megoldható feladat, hisz 1956-ban az országban 27,7 milliő fejőstehén volt, számuk mostanáig közel 35 millióra nőtt és tovább emelkedik. Ugyancsak fokozni kell a tejhozamot is. Megengedhetetlen azonban, hogy a fejőstehenek száma olyan lassan növekedjék, mint az utóbbi két esztendőben. Ha ezen nem változtatunk, nem teljesítjük a hús és tejtermelés tervfeladatait. A közös állattenyésztési, termelés jelenti számunkra az alapot. A hús és a tej fő szállítói, a kolhozok és a szovhozok. Gondoskodniuk kell azonban arról, hogy saját tenyészetükből gyarapítsák a fejőstehenek számát. Egyes köztársaságokban ugyanis a magántulajdonosok kezében levő tehénállomány sokkal gyorsabban nő, mint a holhozok állománya. Azerbajdzsánban például a kolhozok és szovhozok fejőstehén állománya 1953-tól 1960-lg 3 százalékkal emelkedett, a magántulajdonosoké 84 százalékkal. Grúziában a kolhozokban és szovhozokban a gyarapodás 13 százalék, a magánkézben levő fejőstehenek száma ugyanakkor 36 százalékkal nőtt. A két köztársaság pártszervezetei nyilván nem vonták le a KB plenáris üléseinek határozataiból a kellő tanulságot, nem tettek meg mindent a kolhozok és szovhozok közös állattenyésztési termelésének fejlesztése érdekében. Nincs objektív oka annak, hogy ne fejlesszük a fejőstehenek állományét. A takarmány semmivel sem volt kevesebb, mint az előző években, új istállók épültek, s a fiatal üszők soraiból évente legalább három millióval lehetett volna gyarapítani a fejőstehenek számát. Azokban a járásokban, ahol a pártszervezetek kellő figyelmet fordítottak e feladatra, jó eredményeket értek el. Az orenburgi területen a szeptemberi KB ülés után 91 százalékkal, a leningrádi területen 89 százalékkal, a Litván Szovjet Köztársaságban 150 százalékkal növelték a szovhozok és kolhozok tehénállományát. Az állattenyésztési termelés alapvető kérdése, hogyan növeljük a 100 hektárra jutó fejőstehenek számát. Ha azt akarjuk, hogy 50 millió fejőstehenünk legyen, a hátralevő öt esztendőben évi 3 millióval, vagyis összesen 15 millióval kell növelnünk az állományt. Ezért az egyes köztársaságokban a hétéves terv végéig a következő állományokat kell elérni: OSZSZSZK 26,5 millió a jelenlegi 18 millió helyett, Ukrajna 12 millió a jelenlegi 7,9 millió helyett, Kazahsztán 3 millió a mai 2 millió helyett, Beloruszia 2,7 millió a jelenlegi 2 millió helyett. Reális feladat ez. 1957-ben az ország fejőstehénállománya 2,4 millióvol gyarapodott, pedig akkor sokkal kissebbek voltak a lehetőségek, mint ma. Szakemberek számításai szerint a mai tehénállomány mellett évente 10 millió borjút nevelhetünk fel, ebből könnyen biztosítható a tehénállomány hárommilliós növelése. Természetesen gondoskodni kell arról is, hogy a vágóhídra szánt teheneket is rendszeresen fejjük. A kétféle állattállomány között olyan vidékeken vonnak éles határvonalat, ahol nincsenek fagyok és hóviharok, s az állatállományt egész éven át kint tartják a legelőn. Ha tejre van szükségem — s bizony nagy szükségünk van több tejre és vajra — bizony nem hagyom fejetlenül a vágóhídra szánt tehenet, hanem még a juhot vagy kecskét (Folytatás a 4. oldalon) Űff SZÖ 5 * 1961. január 2f»