Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-22 / 22. szám, vasárnap

Tettekre serkentő évzáró párttaggyűlés CSAKNEM teljes számban össze­jött a párttagság a bratislavai Gu­mon-gyár szépen feldíszített étter­mében. A pártonkívüliek elvtársi se­gítsége majdnem mindenkinek lehe­tővé tette, hogy részt vegyen az év­záró taggyűlésen. A délutános mű­szakban dolgozó kommunistákat pár­tonkívüliek váltották fel, műszakot cseréltek velük. Alig múlt el egy óra, amikor a taggyűlés megkezdődött. A beszámo­lót Štefan Horváth elvtárs, a párt­alapszervezet elnöke olvasta fel. Elő­ször a kül- és belpolitikai helyzet­ről szólt, azután a szocialista tábor harcáról a békéért. Aztán rátért az üzemi pártszervezet tevékenységére, a pártbizottság és a tagok munkájá­ra. Sorra vette a munkahelyeket, pártcsoportokat, a tag- és tagjelölt­felvételt, a tagdíjat, majd a propa­gandamunka kérdéseit. A beszámoló dicsérte azokat, akik megérdemelték, egyesek viszont kemény bírálatot kaptak, mert nem igyekeztek felelős­ségteljes munkát végezni. A beszá­moló valóban a pártszervezet és az egész üzem életét tükrözte. A pártszervezet mint az előző években, most is komolyan segítette az üzem vezetőségének munkáját. Ha valóban akadozott a terv^eljesí­tés, lanyhult a fegyelem, a pártszer­vezet rendszerint sikerrel lépett köz­be, harcolt azért, hogy a termelési feladatokat minden műhely és rész­leg egyenletesen teljesítse. A beszá­moló feltárta a hibákat is, de ezek inkább év eleji keletűek és azért úgy látszott, hogy ma már minden rendben van. A vita egybeft-más­ban pótolta a különben gondos mun­kával készült beszámoló fogyatékos­ságait. A pártbizottság beszámolója feiett majdnpm két óráíi át folyt a vita. A tagság /mély felelősségérzetét mutatta, hogy megfontoltan mérle­gelte az eredményeket. r ;EHi!iiiiii;;!!iíií:i!asíiii!iiti!iiiii — Mutassuk meg a rossz oldalát is, meg a jó oldalát is a dolgoknak, — mondotta Štefan Krihó elvtárs, az üzem igazgatója. Idős ember, mé­gis először a fiatalokról beszélt. El­mondta, hogy a pártbizottság foglal­kozott ugyan az üzem CSISZ-szerve­zetével, de az új pártbizottságnak még nagyobb gondot kell fordítani irányításukra. A mostani fiatalság élete már nem olyan, mint a mienk volt — mondotta -, derűs és egyre derűsebb lesz A pártszervezetnek azonban többet kell a jövőben fog­lalkoznia nevelésükkel, segíteni kell őket, hogy jobban dolgozzanak, poli­tikailag, szakmailag fejlődjenek. Mennyire igaza van Krihó elvtárs­nak! Elég volt körülnézni a terem­ben. Bizony aránylag kevés fiatalt láttunk. Végiil arra hívta fel az elvtársakat, mondja el minden kommunista azt, amit érez, amit tapasztalt úgy. ahogy a szívéből jön. A TAGGYŰLÉS résztvevői bebizo­nyították érettségüket, tudtak élni a oárton belüli demokrácia adta le­hetőségekkel. Kratochvil elvtárs pél­dául arról beszélt, hogy egy év alatt több mint 20 tagjelölttel erősödött a pártszervezet. De a szerszámké­szítő műhelyben dolgozó kommunis­ták megfeledkeztek a párt vérkerin­gésének felfrissítéséről. Szembeszállt egyes CSISZ-tagok körében elterjedt azon véleménnyel, hogy a fiatalok­nak a politikai kérdésekkel csak ál­talánosságban kell foglalkozniuk, mert fő feladatuk a szakképzettség megszervezése. Rámutatott, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. A többi részlegen ugyanis bebizo­nyosodott. hogy az lesz a jó szakem­ber, akinek politikai látóköre is szélesedik. Kratochvil elvtárs főleg azért hívta fel a szerszámkészítő részleg kommunistáinak figyelmét, mert az üzem leqfontosabb munkahe­lye a lakatosműhely. Itt készülnek a népalkatrészek, a szerszámok, itt 'átnak napvilágot a dolgozók újításai, tt vihetik igazán előre a műszaki •?jlesztés ügyét. Meg kell említeni azt is, hogy ^oyes felszólalók aránylag sokat fog­lalkoztak a hibákkal. Keveset azok megoldásával, s alig az eredmények­kel. Nem dicsérték meg a jól dol­gozó kommunistákat és pártonkívü­lieket. Pedig az erkölcsi jutalom, az elismerés sokszor a legtöbbet ér. Oj, még nagyobb eredmények elérésére, akadályok leküzdésére jobban moz­gosit, mint a pénž. Jó azonban, hogy senkinek nem esett rosszul a bírá­lat., nem érezték magukat megbánt­va. Ellenkezőleg. Ott kezdték igazán érezni saját felelősségüket, igaz vi­szont, hogy a felszólalók bíráló hangjából a bizalom, a segíteni aka­rás csendült ki. Az évzáró taggyű­lésen ébredtek rá igazán, hogy a pártonkívüliekkel, a műhelytanáccsal és a szakaszbizalmiakkal jobban kel­lett volna együttműködni. Akkor nem 3 és félmillió, hanem talán öt millió korona értékű árut gyártottak volna terven felül. SOK SZÔ esett az anyagtakarékos­ságról is Jozef Makovsky elvtárs, a szocialista munkabrigád címért versenyző egyik munkaközösség tag­ja arról beszélt, hogyan söpörték ki a sajtoló műhelyből a közömbössé­get. Felelevenítették ugyanis a hoz­raszcsot rendszert. Bevezették az önálló gazdasági elszámolást, a sze­mélyes megtakarítási számlát. Meg­teremtettek minden szükséges fel­tételt, hogy harcba vigyék társaikat az anyagpazarlás ellen. S a két év­záró taggyűlés között több mint 27 ezer korona értékű nyersanyagot ta­karítottak meg. A vitában valóban sok szó esett a takarékosság, az anyagellátás ne­hézségeiről, s arról, hogyan lehetne leküzdeni ezeket. Értékelték a pár­tunk megalakításának 40. évforduló­ja tiszteletére eddig tett felajánlá­sokat, s azok teljesítését is. Elmond­hatjuk, a taggyűlés élénk, további sikerekre buzdító volt. A párttagok elmondták, mit vállalnak, mit akar­nak tenni. Az évzáró taggyűlés meg­alapozta a pártmunka, a versenyző kollektívák további fejlődését, sike­reit. A vita után a jelölőbizottság elnö­ke felolvasta a bizottság javaslatét és megindokolta, hogy kit s miért ajánlanak a vezetőségbe. Az új párt­bizottságban a legjobb munkások mellett ott vannak a rátermett ér­telmiségiek, a műszaki dolgozók. Az ő áldozatkész jó munkájuk hatalmas segítséget jelent a pártszervezet te­vékenységének. Segítségük nélkül a pártszervezet nehezen tudná meg­oldani feladatait. Az évzáró taggyűlés résztvevői nem fukarkodtak a határozati javaslat ki­egészítésével sem. S ez helyes. Hi­szen a taggyűlés határozata fontos dokumentum. Ennek alapján dolgozik majd az új pártbizottság. KÉTSÉGTELEN, hogy ennek a har­cos évzáró taggyűlésnek a jó hatása a felsőbb szervek határozatainak végrehajtásában is megmutatkozik majd. — Az új bizottság tele van ötle­tekkel, tervekkel. Persze, a tervez­getés - bár fontos - még kevés. Rögtön munkához kell látnunk, mert a terv, míg végre nem hajtjuk, csak terv marad - mondotta Ján Beňan, az új bizottság egyik legidősebb párttagja. A határozatból valóban kitűnt, hogy sok és szép a feladat, amelyet az új pártbizottság maga elé tűzött. Meg­valósításuk kemény erőpróba lesz, de a bizottság nem áll egyedül. Mel­lette van nemcsak a pártszervezet minden tagja, hanem a pártonkívü­liek tömege is. Erdősi Ede 400 éve született F. Bacon o „modern kísérleti tudomány igazi ősapja A baconi filozófia legfőbb tartalma a korlátlan bizalom, az emberi megismerés minden akadályon győzedelmeskedő ere­jében, melynek segítségével ismert lesz az ismeretlen, s az ember hatalma a ter­mészeti erők fölébe nó. Marx szerint Ba­con az angol materializmus atyja, — egyszersmind a modern, Marx előtti ma­terializmus ősatyja, akinél; jelentős befo­lyása volt a kísérleti tudományok fejlő­désére. Bacon az angol reneszánsz ellentmondá­sokkal és feszültségekkel terhes korában született, s a kor jegyei rányomták bé­lyegüket, gondolkodására, életfelfogására, A szigetországbeli hatalmas szellemi újjá­születés társadalmi- és gazdasági alapja a korai kapitalizmus és a még feudális ke­retek között fejlődésnek induló polgárság. Ehhez az új osztályhoz vonzódik Bacon, ahogy az első müvéből, a Kísérletekből is kitűnik; a feudális nemességet viszont a modern társadalomban történelmi sze­repét vesztett osztályként bírálja. Jólle­het, maga is az új, hivatalnoknemesség­hez tartozik és tanulmányait befejezve — a korszokások szerint — pártfogót keres. Társadalmi pályáján Erzsébet királynő kegyence, Essex gróf indítja el. Mikor kegyvesztett lett. Bacon, ellene fordul. Életírői erkölcsi machiavellizmusnak minő­sítik magatartását. A politikai sikerek és a társadalmi emelkedés érdekében ké­sőbb a korlátlan abszolutizmusra törő Jakab királyhoz szegődik. Szolgálatai ju­talmául egyre magasabb állásokba kerül, s eljut végül a lordkancellárságig. Köz­életi működésében a haladás ügyét cser­ben hagyja, de tudományos munkásságá­val továbbra is az emberiség javát szol­gálja és bölcsészeti elvei haladó polgári tartalmúak. Politikai emelkedésével pár­huzamosan nő nagy filozófussá. Egymást követik a Tudomány haladásáról, az Új módszerről, a Tudomány méltóságáról, a Tudomány gyarapodásáról írt munkái. Két utóbbit egy átfogó enciklopédikus mű: A tudományok nagy ú'iáéoítésének be­vezetőiéül szánta. Előfutára tehát a 18. századbeli naqy frar.cle materialistáknak, s a forradalmi enciklopédista Diderot elődjének ismeri el őt. 1621-től, amikor egy politikai perből ki­folyólag elítélik, — a királyi keqyelem ellenére sem tér vissza a közéletbe, ha­nem tudományos munkásságának él halá­láia. Bacon következetesen harcol a feu­dalizmus ideológiája ellen, melynek a val­lásos viláqnézet volt az fqazolója. Ezért került alárendelt helyzetbe a filozófia, melyet „a teológia szolgálóleányának" ne­veztek. Igaz. az egyházi bölcselet ma is ínostoni szellemben vallja, hogy „a hit előtte jár az észnek". Bacon megalkuvás nélkül igyekszik meqdöntenl a skolasztika tudománytalan, hamis elméleteit és fogal­mait. Az erősödő polqársáo abbeli törek­vése, hogy a filozófiát önállósítsák a teo­lóqlától, csak — a 17. században — a ter­mészettudománvok ereiménvel révén kezd meqvalósulnl. Giordano Bruno is az egy­házellenes eszmék védelméért hal meg a méqlyán. A materialista szemlélet kikris­tályosodásával szabadul fel végre a böl­rselet a vallásos világnézet hatalma alól. Bncon az úikori materialista feilődés kez­detén áll. Az Oj módszerben íria: Mí az emberi értelemben valódi kéoét akarjuk 'étrehomi a viláonak, úqv amint van és nem ahogyan kiki a saiát feie szerint "Ikénzell. — ő az első bölcselő, aki vi­lágosan kifejti a világ tudományos fel­fogásának és magyarázatának programját. A teljes ember eszményét hirdető szellemi megújhodás fia, az emberi képességek^ jellem- és szellem sokoldalú kifejlesztését követeli a megismerésben is. A világ meg­ismerését helyes módszer segítségével akarja biztosítani, mert szükségszerűen csak így juthatunk el a helyes eredmény­hez. Felismerte, hogy az addigi „tudo­mány" meddősége a megmerevedett, ez általánosból az egyesre következtető de­dukciós módszerben s a kicsinyes skolasz­tikus játékokban rejlik. Az elvont fogal­makkal szembehelyezte a konkrét dolgokat és jelenségeket, a valóság kutatását. Ab­ból' indult ki, hogy minden igazi meg­ismerés alapja a tapasztalat, mely által a tudatunktól és akaratunktól független objektív valóságot ismerjük meg. Az iga­zi tudomány csak tapasztalati tudomány lehet, s csak akkor jön létre, ha a rend­szeresen és módszeresen gyűjtött ténye­ket — értelmünk segítségével — éssze­rűen dolgozzuk fel. Hangsúlyozza, hogy „az igazi tudás az okok ismerete". Ezért javasolja a természet elemzését, a felszín mögé hatolást, mert a törvények meg­ragadása az oksági összefüggések ismere­tén nyugszik. Az Oj módszer tükrözi a termelőerők óriási fordulatát, ami a felvirradó, új kor jelensége. Bacon felismeri ezt a dinami­kus fejlődést, lelkesedik érte, de a for­radalmi fejlődésnek' csak az egyik olda­lát látja, mert politikailag konzervatív. Filozófiájának egyik legfontosabb vonása az elmélet és a gyakorlat közvetlen kap­csolata. Bebizonyítja, hogy a tudomány küldetését a társadalom sorsával kell ösz­szekapcsolni, s a tudománynak a népet kell szolgálnia. Kora legfontosabb törté­neti ténvelnek a nagy földrajzi és technikai felfedezéseket, a könyvnyomtatást, a lő­por és iránytű felfedezését tartotta. A tu­dományok célját abban látta, hogy új ta­lálmányokkal és javakkal gazdagítsák az emberi életet. A halála után kiadott befejezetlen Oj Atlantisban * termelőerők s nem a tár­sadalmi viszonyok utópiáját látja. Atlantis szervezetten kutató tudósainak vívmányait méltatva, a tudományos akadémiák fel­állításának célszerűségét hirdeti. Bacon a társadalom mozgástörvényeivel összefüggő mélyebb belátás híján azt hi­szi, hogy a társadalom fejlődését, az em­ber és természet viszonyát, a termelő­erők fejlődését az eszmék, a gondolkodás módja és módszere határozza meg. Míg a polgári világ megtagadja Bacon jövőbe mutató tanítását, addig szocialista rendünk és a Béke-Vllágtanács hódolattal ünnepli születése 400-ik évfordulóján Ba­cont, aki a tudásban hatalmat látott s azt az emberi boldogság és az ember sok­oldalú fejlődése szolgálatába állítja. Bárkány Jenöné A KOMÁRNÖI HAJÓGYÁRBAN 32 ifjú­sági kollektíva dolgozik. ' amelyek közül 22 versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Az év végéig további 8 Ifjúsági kollektívát snervezneik az üzemben. A GUINEAI KÖZTÁRSASÁG és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság közötti kulturális egyezmény alapján e napok­ban dr. Jan Jelinek, a brnói Morva Mú­zeum igazgatója Konakryba utazott, hogy szakmai segítséget nyújtson az ottani múzeum megszervezésénél. FELNŐTTEKNEKe'jemekckröl INTŐ SZÁMOK Az észak-csehországi vegyészeti vál­lalat lovosicei üzemében a harmadik ötéves terv a termelés néhányszo­ros növelését írja elő. Az üzem foszf<Aoxid szükséglete, mely a szu­perfoszfát alapanyaga, az eddigi 5000 tonnáról 1965-re 57 000 tonnára növekszik. Az üzemben a nitrogén­tartalmú anyagok gyártása is egy­harmaddal növekszik. — Jaroslav Stejskal az ammóniák elosztót ke­zeli. (J. Šaroch — ČTK — felv.) Különleges teherkocsik a Keletsz ová&iai Kohómű szám ra (ČTK) — A studenkai Tatra-vagon­gyár január első felében 22 különle­ges, kétoldalt billenthető vasúti ko­csit, ún. Dumbcarokat szállított a Ke­letszlovákiai Kohóműnek. Ezeket a teherkocsikat érc szállítására használ­ják fel a kohómű vállalaton belilll vasúti közlekedési hálózatán. Az épít­kezések tartama alatt építőanyagot szállítanak. A studenkai Tatra-vagongyár foko­zatosan mintegy 400 vagont, azaz a Keletszlovákiai Kohómű vállalaton be­lüli vasúti kocsiállományát szállítja, kezdve az általánosan használt vasúti teherkocsiktól egészen a legkülönle­gesebb kohóipar! vagonokig. S zilveszter napján Bratislava utcáit a bevásárlók, járóke­lők, az óévtől búcsúzni készülök tö­mege lepte el. Így van ez minden ünnep előtt. I Ügy déltájban az Imca előtti utca­kereszteződésnél mintegy hétéves kislány futott át az utcán. Azaz csak futott volna... Rémült sikoly, a közeledő Moszk­vics féke vésztjóslóan csikordul... Nem a kislány, hanem az egyik já­rókelő sikoltott. Azonban a sikoly is, a fékcsikorgás is elkéstek. A szőke­hajú kislány eszméletlenül terült el a kerekek előtt. A vezető nem volt hibás. A kislány olyan hirtelen ugrott a kocsi elé, hogy bármily lassan ment is, nem tu­dott lefékezni. A sofőr elsápadt, megrémült, elvesztette lélekjelenlé­tét. Csak ült mozdulatlanul a kor­mányt szorítva és a fékei taposva. Nem a büHtudat bántotta. De kocsija előtt egy eszméletlen kislány fe­küdt... Ki tudja él-e és ha igen, milyen sérülést szenvedett ? A járdáról egy férfi nyalábolta fel a kislányt és tette be az autóba. Azonnal kórházba szállították. Szörnyű kép! Kék autó, szőke haj, alélt test.. Még álmomban is kí­sért ... A kislányt szülei hiába várták ha­za az üzletből. Papírkereskedésbe küldték, hogy az újévi torta alá dísz­papírt vásároljon. De nem is kellett már se dísz, se torta. Lehet, hogy éppen ez volt Bratisla­vában a múlt év utolsó balesete, ahol szenvedő alany gyermek volt. Talán nem is volt tragikus kimenetelű. A kislány kéz és lábtöréssel „megúsz­ta". Ám a múlt év mérlege ezen a téren — enyhén szólva — elgondol­koztató. A Bratislavai Városi Nemzeti Bi­zottság egészségügyi osztálya részletkimutatást készített a gyer­meksérülésekröl. 1960 folyamán a bratislavai gyermek-sebészetre 7993 gyermeket szállítottak valamilyen sé­rüléssel. És ez csak egyetlen kórház! Ez a szám magában foglalja a bal­eseteket is. Ezek a számok valóban elgondol­koztatnak. S itt nem segít sem a szörnyülködés, sem a tények egyszerű leszögezése, megállapítása. A dolog gyökerére kell mennünk. A balesetek száma nálunk aránylag nagy. A javulás érdekében már so­kat tettünk. Közbiztonsági szerveink­előadások, iskolázások ezreit szerve­zik évről évre. Szigorú intézkedéseket foganatosítanak a bűnösök, a kihá­gást elkövetők ellen. A sajtó ostoroz, figyelmeztet, tanácsot ad. A balese­tek száma azonban alig csökken. Ezzel kapcsolatban az objektív okokra való hivatkozás sem hiányzik. A gépkocsivezetők a rossz és kes­keny utakra, a szülőkre, a járókelők fegyelmezetlenségére panaszkodnak. A gyalogosok a gépkocsivezetőket szapulják. Az egészségügyi szervek és a népnevelési intézmények az al­kohol ellen hadakoznak. S valljuk be rögtön, mindannyiuknak van némi igazuk. Ám a megállapítás vajmi ke­veset segít... Számolnunk kell azzal az objektív ténnyel, hogy a motoros-járművek száma az utóbbi években megsokszo­ródozott. Az utak, utcák sem minden esetben megfelelőek. A gépkocsiveze­tők képzésében is akad fogyatékos­ság. Ám a szülőknek — és minde­nekelőtt a szülőknek ezekkel a té­, nyekkel számolniok kell. S ez is a neveléshez tartozik. A gyermekekei fel kell készíteni az életre. Az ut­cán való közlekedés és óvatosság pe­dig az élethez tartozik. Mert a leg­parányibb óvatlanság, a forgalmi rendszabályok legapróbb részletének be nem tartása is pontot tehet egy élet után. S itt hárul nagy felelősség a szü­lőkre. A bratislavai gyermek­sebészeten kezelésben részesített kö­zel nyolcezer gyermek közül több mint háromezer szülői felügyelet hiánya következtében szenvedett ki­sebb-nagyobb sérülést. S ez a há­romezernél több gyermek sérülésekor még nem töltötte be hatodik élet­évét! Most erről a szükséges szülői fel­ügyeletről kell szólnunk. Korántsem jelenti azt, hogy a gyermeket egye­dül ne engedjük sehová, sétára is csak a szülő vezetheti kézen fogva. A cél éppen az, hogy a legnagyobb gondosság és felügyelet mellett is önállóságra neveljük, szoktassuk a gyermekeket. Egy alkalommal Szlaninka Géza ki­tüntetett pedagógussal, a süket-né­ma gyermekek bratislavai intézetének igazgatójával beszélgettünk erről a. problémáról, aki a gyermek kézen­fogva vezetését a nevelésben súlyos tévedésnek és nagyon káros jelen­ségnek tartja. Kézzel lábbal tiltako­zik ellene még a süket-néma gyer­mekek esetében Bratislava legforgal­masabb utcáin is. A gyermeknek nem szabad meg­szoknia, hogy egy útkereszteződés­nél az átjutásban másokra, mond­juk szülőre, annak segítségére tá­maszkodjék. Igen, figyelmeztetni kell öt minden eshetőségre, meg kell ma­gyarázni neki, hogy jobbról is, bal­ról is jöhet autó, mellette kell állni nz első próbálkozáskor és még so­káig azután is. De önállóságra kell a luermeket szoktatni. Mert ellenke­dő esetben megtörténhet, hogy a auermek iskoláskorában is amikor a közvetlen szülői felügyelet már szükségszerűen lazul, zavarban lesz az első útkereszteződésnél, vagy vak­tában nekivág, semmi veszéllyel sem számolva. A másik dolog a szülő személyes példaadása. Hány esetben látni Bra­tislavában is, hogy az apa az utat „rövidítve" gyermekévet együtt rohan át a legforgalmasabb úttesten, ahol ezt a rendszabályok tiltják (Sajnos, gyakori eset). A balesetek megelő­zése érdekében éppen a szülőnek kell gyermekét arra szoktatnia, hogy az a forgalmi szabályokat a legap­róbb részleteiben is betartsa. Csak ott menjen át, ahol az átjárók ré­szére, hely van kijelölve. Ezen a szakaszon a motoros járművek is óvatosabban közlekednek és a bal­eset lehetősége szinte kizárt. A gyermek minden legkisebb kísérletét, amely ellenkeznék a rendszabályok­kal, a szülői tekintély erejével el kell ítélni. Ez olyan erkölcsi alapot te­remt, amelynek hiányát nem lesznek kénytelenek közbiztonsági szerveink vasárnapi iskolázás keretében pótolni a rendszabályok megsértői esété­ben... •> A balesetek megelőzésében nagy szerep jut az iskolának is. Nem ártana, ha a forgalmi előírások­kal a gyermekek az iskolában is is­merkednének. Nem lenne érdemtelen, ha legfelsőbb iskolaüqyi szerveink foglalkoznának e kérdéssel, hogy a rendszabályok tanítása valamilyen formában helyet i kapna a tanterv­ben. Ezenkívül a pionír szervezet is sokat tehetne ebben az ügyben, amely mindinkább társadalmi jelle­get ölt. Nem lenne-e célszerű például az őrsök és a rajok gyűlésén is fog­lalkozni e problémával és a forgalmi szabályok ismerői számára az ifjú­technikusokhoz hasonlóan jelvényt adni ? Talán ez is hozzájárulna a balese­tek számának csökkentéséhez ... ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÖ 7 * 1961. január 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom