Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-22 / 22. szám, vasárnap

Tettekre serkentő évzáró párttaggyűlés CSAKNEM teljes számban összejött a párttagság a bratislavai Gumon-gyár szépen feldíszített éttermében. A pártonkívüliek elvtársi segítsége majdnem mindenkinek lehetővé tette, hogy részt vegyen az évzáró taggyűlésen. A délutános műszakban dolgozó kommunistákat pártonkívüliek váltották fel, műszakot cseréltek velük. Alig múlt el egy óra, amikor a taggyűlés megkezdődött. A beszámolót Štefan Horváth elvtárs, a pártalapszervezet elnöke olvasta fel. Először a kül- és belpolitikai helyzetről szólt, azután a szocialista tábor harcáról a békéért. Aztán rátért az üzemi pártszervezet tevékenységére, a pártbizottság és a tagok munkájára. Sorra vette a munkahelyeket, pártcsoportokat, a tag- és tagjelöltfelvételt, a tagdíjat, majd a propagandamunka kérdéseit. A beszámoló dicsérte azokat, akik megérdemelték, egyesek viszont kemény bírálatot kaptak, mert nem igyekeztek felelősségteljes munkát végezni. A beszámoló valóban a pártszervezet és az egész üzem életét tükrözte. A pártszervezet mint az előző években, most is komolyan segítette az üzem vezetőségének munkáját. Ha valóban akadozott a terv^eljesítés, lanyhult a fegyelem, a pártszervezet rendszerint sikerrel lépett közbe, harcolt azért, hogy a termelési feladatokat minden műhely és részleg egyenletesen teljesítse. A beszámoló feltárta a hibákat is, de ezek inkább év eleji keletűek és azért úgy látszott, hogy ma már minden rendben van. A vita egybeft-másban pótolta a különben gondos munkával készült beszámoló fogyatékosságait. A pártbizottság beszámolója feiett majdnpm két óráíi át folyt a vita. A tagság

/mély felelősségérzetét mutatta, hogy megfontoltan mérlegelte az eredményeket. r ;EHi!iiiiii;;!!iíií:i!asíiii!iiti!iiiii — Mutassuk meg a rossz oldalát is, meg a jó oldalát is a dolgoknak, — mondotta Štefan Krihó elvtárs, az üzem igazgatója. Idős ember, mégis először a fiatalokról beszélt. Elmondta, hogy a pártbizottság foglalkozott ugyan az üzem CSISZ-szervezetével, de az új pártbizottságnak még nagyobb gondot kell fordítani irányításukra. A mostani fiatalság élete már nem olyan, mint a mienk volt — mondotta -, derűs és egyre derűsebb lesz A pártszervezetnek azonban többet kell a jövőben foglalkoznia nevelésükkel, segíteni kell őket, hogy jobban dolgozzanak, politikailag, szakmailag fejlődjenek. Mennyire igaza van Krihó elvtársnak! Elég volt körülnézni a teremben. Bizony aránylag kevés fiatalt láttunk. Végiil arra hívta fel az elvtársakat, mondja el minden kommunista azt, amit érez, amit tapasztalt úgy. ahogy a szívéből jön. A TAGGYŰLÉS résztvevői bebizonyították érettségüket, tudtak élni a oárton belüli demokrácia adta lehetőségekkel. Kratochvil elvtárs például arról beszélt, hogy egy év alatt több mint 20 tagjelölttel erősödött a pártszervezet. De a szerszámkészítő műhelyben dolgozó kommunisták megfeledkeztek a párt vérkeringésének felfrissítéséről. Szembeszállt egyes CSISZ-tagok körében elterjedt azon véleménnyel, hogy a fiataloknak a politikai kérdésekkel csak általánosságban kell foglalkozniuk, mert fő feladatuk a szakképzettség megszervezése. Rámutatott, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. A többi részlegen ugyanis bebizonyosodott. hogy az lesz a jó szakember, akinek politikai látóköre is szélesedik. Kratochvil elvtárs főleg azért hívta fel a szerszámkészítő részleg kommunistáinak figyelmét, mert az üzem leqfontosabb munkahelye a lakatosműhely. Itt készülnek a népalkatrészek, a szerszámok, itt 'átnak napvilágot a dolgozók újításai, tt vihetik igazán előre a műszaki •?jlesztés ügyét. Meg kell említeni azt is, hogy ^oyes felszólalók aránylag sokat foglalkoztak a hibákkal. Keveset azok megoldásával, s alig az eredményekkel. Nem dicsérték meg a jól dolgozó kommunistákat és pártonkívülieket. Pedig az erkölcsi jutalom, az elismerés sokszor a legtöbbet ér. Oj, még nagyobb eredmények elérésére, akadályok leküzdésére jobban mozgosit, mint a pénž. Jó azonban, hogy senkinek nem esett rosszul a bírálat., nem érezték magukat megbántva. Ellenkezőleg. Ott kezdték igazán érezni saját felelősségüket, igaz viszont, hogy a felszólalók bíráló hangjából a bizalom, a segíteni akarás csendült ki. Az évzáró taggyűlésen ébredtek rá igazán, hogy a pártonkívüliekkel, a műhelytanáccsal és a szakaszbizalmiakkal jobban kellett volna együttműködni. Akkor nem 3 és félmillió, hanem talán öt millió korona értékű árut gyártottak volna terven felül. SOK SZÔ esett az anyagtakarékosságról is Jozef Makovsky elvtárs, a szocialista munkabrigád címért versenyző egyik munkaközösség tagja arról beszélt, hogyan söpörték ki a sajtoló műhelyből a közömbösséget. Felelevenítették ugyanis a hozraszcsot rendszert. Bevezették az önálló gazdasági elszámolást, a személyes megtakarítási számlát. Megteremtettek minden szükséges feltételt, hogy harcba vigyék társaikat az anyagpazarlás ellen. S a két évzáró taggyűlés között több mint 27 ezer korona értékű nyersanyagot takarítottak meg. A vitában valóban sok szó esett a takarékosság, az anyagellátás nehézségeiről, s arról, hogyan lehetne leküzdeni ezeket. Értékelték a pártunk megalakításának 40. évfordulója tiszteletére eddig tett felajánlásokat, s azok teljesítését is. Elmondhatjuk, a taggyűlés élénk, további sikerekre buzdító volt. A párttagok elmondták, mit vállalnak, mit akarnak tenni. Az évzáró taggyűlés megalapozta a pártmunka, a versenyző kollektívák további fejlődését, sikereit. A vita után a jelölőbizottság elnöke felolvasta a bizottság javaslatét és megindokolta, hogy kit s miért ajánlanak a vezetőségbe. Az új pártbizottságban a legjobb munkások mellett ott vannak a rátermett értelmiségiek, a műszaki dolgozók. Az ő áldozatkész jó munkájuk hatalmas segítséget jelent a pártszervezet tevékenységének. Segítségük nélkül a pártszervezet nehezen tudná megoldani feladatait. Az évzáró taggyűlés résztvevői nem fukarkodtak a határozati javaslat kiegészítésével sem. S ez helyes. Hiszen a taggyűlés határozata fontos dokumentum. Ennek alapján dolgozik majd az új pártbizottság. KÉTSÉGTELEN, hogy ennek a harcos évzáró taggyűlésnek a jó hatása a felsőbb szervek határozatainak végrehajtásában is megmutatkozik majd. — Az új bizottság tele van ötletekkel, tervekkel. Persze, a tervezgetés - bár fontos - még kevés. Rögtön munkához kell látnunk, mert a terv, míg végre nem hajtjuk, csak terv marad - mondotta Ján Beňan, az új bizottság egyik legidősebb párttagja. A határozatból valóban kitűnt, hogy sok és szép a feladat, amelyet az új pártbizottság maga elé tűzött. Megvalósításuk kemény erőpróba lesz, de a bizottság nem áll egyedül. Mellette van nemcsak a pártszervezet minden tagja, hanem a pártonkívüliek tömege is. Erdősi Ede 400 éve született F. Bacon o „modern kísérleti tudomány igazi ősapja A baconi filozófia legfőbb tartalma a korlátlan bizalom, az emberi megismerés minden akadályon győzedelmeskedő erejében, melynek segítségével ismert lesz az ismeretlen, s az ember hatalma a természeti erők fölébe nó. Marx szerint Bacon az angol materializmus atyja, — egyszersmind a modern, Marx előtti materializmus ősatyja, akinél; jelentős befolyása volt a kísérleti tudományok fejlődésére. Bacon az angol reneszánsz ellentmondásokkal és feszültségekkel terhes korában született, s a kor jegyei rányomták bélyegüket, gondolkodására, életfelfogására, A szigetországbeli hatalmas szellemi újjászületés társadalmi- és gazdasági alapja a korai kapitalizmus és a még feudális keretek között fejlődésnek induló polgárság. Ehhez az új osztályhoz vonzódik Bacon, ahogy az első müvéből, a Kísérletekből is kitűnik; a feudális nemességet viszont a modern társadalomban történelmi szerepét vesztett osztályként bírálja. Jóllehet, maga is az új, hivatalnoknemességhez tartozik és tanulmányait befejezve — a korszokások szerint — pártfogót keres. Társadalmi pályáján Erzsébet királynő kegyence, Essex gróf indítja el. Mikor kegyvesztett lett. Bacon, ellene fordul. Életírői erkölcsi machiavellizmusnak minősítik magatartását. A politikai sikerek és a társadalmi emelkedés érdekében később a korlátlan abszolutizmusra törő Jakab királyhoz szegődik. Szolgálatai jutalmául egyre magasabb állásokba kerül, s eljut végül a lordkancellárságig. Közéleti működésében a haladás ügyét cserben hagyja, de tudományos munkásságával továbbra is az emberiség javát szolgálja és bölcsészeti elvei haladó polgári tartalmúak. Politikai emelkedésével párhuzamosan nő nagy filozófussá. Egymást követik a Tudomány haladásáról, az Új módszerről, a Tudomány méltóságáról, a Tudomány gyarapodásáról írt munkái. Két utóbbit egy átfogó enciklopédikus mű: A tudományok nagy ú'iáéoítésének bevezetőiéül szánta. Előfutára tehát a 18. századbeli naqy frar.cle materialistáknak, s a forradalmi enciklopédista Diderot elődjének ismeri el őt. 1621-től, amikor egy politikai perből kifolyólag elítélik, — a királyi keqyelem ellenére sem tér vissza a közéletbe, hanem tudományos munkásságának él haláláia. Bacon következetesen harcol a feudalizmus ideológiája ellen, melynek a vallásos viláqnézet volt az fqazolója. Ezért került alárendelt helyzetbe a filozófia, melyet „a teológia szolgálóleányának" neveztek. Igaz. az egyházi bölcselet ma is ínostoni szellemben vallja, hogy „a hit előtte jár az észnek". Bacon megalkuvás nélkül igyekszik meqdöntenl a skolasztika tudománytalan, hamis elméleteit és fogalmait. Az erősödő polqársáo abbeli törekvése, hogy a filozófiát önállósítsák a teolóqlától, csak — a 17. században — a természettudománvok ereiménvel révén kezd meqvalósulnl. Giordano Bruno is az egyházellenes eszmék védelméért hal meg a méqlyán. A materialista szemlélet kikristályosodásával szabadul fel végre a bölrselet a vallásos világnézet hatalma alól. Bncon az úikori materialista feilődés kezdetén áll. Az Oj módszerben íria: Mí az emberi értelemben valódi kéoét akarjuk 'étrehomi a viláonak, úqv amint van és nem ahogyan kiki a saiát feie szerint "Ikénzell. — ő az első bölcselő, aki világosan kifejti a világ tudományos felfogásának és magyarázatának programját. A teljes ember eszményét hirdető szellemi megújhodás fia, az emberi képességek^ jellem- és szellem sokoldalú kifejlesztését követeli a megismerésben is. A világ megismerését helyes módszer segítségével akarja biztosítani, mert szükségszerűen csak így juthatunk el a helyes eredményhez. Felismerte, hogy az addigi „tudomány" meddősége a megmerevedett, ez általánosból az egyesre következtető dedukciós módszerben s a kicsinyes skolasztikus játékokban rejlik. Az elvont fogalmakkal szembehelyezte a konkrét dolgokat és jelenségeket, a valóság kutatását. Abból' indult ki, hogy minden igazi megismerés alapja a tapasztalat, mely által a tudatunktól és akaratunktól független objektív valóságot ismerjük meg. Az igazi tudomány csak tapasztalati tudomány lehet, s csak akkor jön létre, ha a rendszeresen és módszeresen gyűjtött tényeket — értelmünk segítségével — ésszerűen dolgozzuk fel. Hangsúlyozza, hogy „az igazi tudás az okok ismerete". Ezért javasolja a természet elemzését, a felszín mögé hatolást, mert a törvények megragadása az oksági összefüggések ismeretén nyugszik. Az Oj módszer tükrözi a termelőerők óriási fordulatát, ami a felvirradó, új kor jelensége. Bacon felismeri ezt a dinamikus fejlődést, lelkesedik érte, de a forradalmi fejlődésnek' csak az egyik oldalát látja, mert politikailag konzervatív. Filozófiájának egyik legfontosabb vonása az elmélet és a gyakorlat közvetlen kapcsolata. Bebizonyítja, hogy a tudomány küldetését a társadalom sorsával kell öszszekapcsolni, s a tudománynak a népet kell szolgálnia. Kora legfontosabb történeti ténvelnek a nagy földrajzi és technikai felfedezéseket, a könyvnyomtatást, a lőpor és iránytű felfedezését tartotta. A tudományok célját abban látta, hogy új találmányokkal és javakkal gazdagítsák az emberi életet. A halála után kiadott befejezetlen Oj Atlantisban * termelőerők s nem a társadalmi viszonyok utópiáját látja. Atlantis szervezetten kutató tudósainak vívmányait méltatva, a tudományos akadémiák felállításának célszerűségét hirdeti. Bacon a társadalom mozgástörvényeivel összefüggő mélyebb belátás híján azt hiszi, hogy a társadalom fejlődését, az ember és természet viszonyát, a termelőerők fejlődését az eszmék, a gondolkodás módja és módszere határozza meg. Míg a polgári világ megtagadja Bacon jövőbe mutató tanítását, addig szocialista rendünk és a Béke-Vllágtanács hódolattal ünnepli születése 400-ik évfordulóján Bacont, aki a tudásban hatalmat látott s azt az emberi boldogság és az ember sokoldalú fejlődése szolgálatába állítja. Bárkány Jenöné A KOMÁRNÖI HAJÓGYÁRBAN 32 ifjúsági kollektíva dolgozik. ' amelyek közül 22 versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Az év végéig további 8 Ifjúsági kollektívát snervezneik az üzemben. A GUINEAI KÖZTÁRSASÁG és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kulturális egyezmény alapján e napokban dr. Jan Jelinek, a brnói Morva Múzeum igazgatója Konakryba utazott, hogy szakmai segítséget nyújtson az ottani múzeum megszervezésénél. FELNŐTTEKNEKe'jemekckröl INTŐ SZÁMOK Az észak-csehországi vegyészeti vállalat lovosicei üzemében a harmadik ötéves terv a termelés néhányszoros növelését írja elő. Az üzem foszf<Aoxid szükséglete, mely a szuperfoszfát alapanyaga, az eddigi 5000 tonnáról 1965-re 57 000 tonnára növekszik. Az üzemben a nitrogéntartalmú anyagok gyártása is egyharmaddal növekszik. — Jaroslav Stejskal az ammóniák elosztót kezeli. (J. Šaroch — ČTK — felv.) Különleges teherkocsik a Keletsz ová&iai Kohómű szám ra (ČTK) — A studenkai Tatra-vagongyár január első felében 22 különleges, kétoldalt billenthető vasúti kocsit, ún. Dumbcarokat szállított a Keletszlovákiai Kohóműnek. Ezeket a teherkocsikat érc szállítására használják fel a kohómű vállalaton belilll vasúti közlekedési hálózatán. Az építkezések tartama alatt építőanyagot szállítanak. A studenkai Tatra-vagongyár fokozatosan mintegy 400 vagont, azaz a Keletszlovákiai Kohómű vállalaton belüli vasúti kocsiállományát szállítja, kezdve az általánosan használt vasúti teherkocsiktól egészen a legkülönlegesebb kohóipar! vagonokig. S

zilveszter napján Bratislava utcáit a bevásárlók, járókelők, az óévtől búcsúzni készülök tömege lepte el. Így van ez minden ünnep előtt. I Ügy déltájban az Imca előtti utcakereszteződésnél mintegy hétéves kislány futott át az utcán. Azaz csak futott volna... Rémült sikoly, a közeledő Moszkvics féke vésztjóslóan csikordul... Nem a kislány, hanem az egyik járókelő sikoltott. Azonban a sikoly is, a fékcsikorgás is elkéstek. A szőkehajú kislány eszméletlenül terült el a kerekek előtt. A vezető nem volt hibás. A kislány olyan hirtelen ugrott a kocsi elé, hogy bármily lassan ment is, nem tudott lefékezni. A sofőr elsápadt, megrémült, elvesztette lélekjelenlétét. Csak ült mozdulatlanul a kormányt szorítva és a fékei taposva. Nem a büHtudat bántotta. De kocsija előtt egy eszméletlen kislány feküdt... Ki tudja él-e és ha igen, milyen sérülést szenvedett ? A járdáról egy férfi nyalábolta fel a kislányt és tette be az autóba. Azonnal kórházba szállították. Szörnyű kép! Kék autó, szőke haj, alélt test.. Még álmomban is kísért ... A kislányt szülei hiába várták haza az üzletből. Papírkereskedésbe küldték, hogy az újévi torta alá díszpapírt vásároljon. De nem is kellett már se dísz, se torta. Lehet, hogy éppen ez volt Bratislavában a múlt év utolsó balesete, ahol szenvedő alany gyermek volt. Talán nem is volt tragikus kimenetelű. A kislány kéz és lábtöréssel „megúszta". Ám a múlt év mérlege ezen a téren — enyhén szólva — elgondolkoztató. A

Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság egészségügyi osztálya részletkimutatást készített a gyermeksérülésekröl. 1960 folyamán a bratislavai gyermek-sebészetre 7993 gyermeket szállítottak valamilyen sérüléssel. És ez csak egyetlen kórház! Ez a szám magában foglalja a baleseteket is. Ezek a számok valóban elgondolkoztatnak. S itt nem segít sem a szörnyülködés, sem a tények egyszerű leszögezése, megállapítása. A dolog gyökerére kell mennünk. A balesetek száma nálunk aránylag nagy. A javulás érdekében már sokat tettünk. Közbiztonsági szerveinkelőadások, iskolázások ezreit szervezik évről évre. Szigorú intézkedéseket foganatosítanak a bűnösök, a kihágást elkövetők ellen. A sajtó ostoroz, figyelmeztet, tanácsot ad. A balesetek száma azonban alig csökken. Ezzel kapcsolatban az objektív okokra való hivatkozás sem hiányzik. A gépkocsivezetők a rossz és keskeny utakra, a szülőkre, a járókelők fegyelmezetlenségére panaszkodnak. A gyalogosok a gépkocsivezetőket szapulják. Az egészségügyi szervek és a népnevelési intézmények az alkohol ellen hadakoznak. S valljuk be rögtön, mindannyiuknak van némi igazuk. Ám a megállapítás vajmi keveset segít... Számolnunk kell azzal az objektív ténnyel, hogy a motoros-járművek száma az utóbbi években megsokszoródozott. Az utak, utcák sem minden esetben megfelelőek. A gépkocsivezetők képzésében is akad fogyatékosság. Ám a szülőknek — és mindenekelőtt a szülőknek ezekkel a té, nyekkel számolniok kell. S ez is a neveléshez tartozik. A gyermekekei fel kell készíteni az életre. Az utcán való közlekedés és óvatosság pedig az élethez tartozik. Mert a legparányibb óvatlanság, a forgalmi rendszabályok legapróbb részletének be nem tartása is pontot tehet egy élet után. S

itt hárul nagy felelősség a szülőkre. A bratislavai gyermeksebészeten kezelésben részesített közel nyolcezer gyermek közül több mint háromezer szülői felügyelet hiánya következtében szenvedett kisebb-nagyobb sérülést. S ez a háromezernél több gyermek sérülésekor még nem töltötte be hatodik életévét! Most erről a szükséges szülői felügyeletről kell szólnunk. Korántsem jelenti azt, hogy a gyermeket egyedül ne engedjük sehová, sétára is csak a szülő vezetheti kézen fogva. A cél éppen az, hogy a legnagyobb gondosság és felügyelet mellett is önállóságra neveljük, szoktassuk a gyermekeket. Egy alkalommal Szlaninka Géza kitüntetett pedagógussal, a süket-néma gyermekek bratislavai intézetének igazgatójával beszélgettünk erről a. problémáról, aki a gyermek kézenfogva vezetését a nevelésben súlyos tévedésnek és nagyon káros jelenségnek tartja. Kézzel lábbal tiltakozik ellene még a süket-néma gyermekek esetében Bratislava legforgalmasabb utcáin is. A gyermeknek nem szabad megszoknia, hogy egy útkereszteződésnél az átjutásban másokra, mondjuk szülőre, annak segítségére támaszkodjék. Igen, figyelmeztetni kell öt minden eshetőségre, meg kell magyarázni neki, hogy jobbról is, balról is jöhet autó, mellette kell állni nz első próbálkozáskor és még sokáig azután is. De önállóságra kell a luermeket szoktatni. Mert ellenkedő esetben megtörténhet, hogy a auermek iskoláskorában is amikor a közvetlen szülői felügyelet már szükségszerűen lazul, zavarban lesz az első útkereszteződésnél, vagy vaktában nekivág, semmi veszéllyel sem számolva. A másik dolog a szülő személyes példaadása. Hány esetben látni Bratislavában is, hogy az apa az utat „rövidítve" gyermekévet együtt rohan át a legforgalmasabb úttesten, ahol ezt a rendszabályok tiltják (Sajnos, gyakori eset). A balesetek megelőzése érdekében éppen a szülőnek kell gyermekét arra szoktatnia, hogy az a forgalmi szabályokat a legapróbb részleteiben is betartsa. Csak ott menjen át, ahol az átjárók részére, hely van kijelölve. Ezen a szakaszon a motoros járművek is óvatosabban közlekednek és a baleset lehetősége szinte kizárt. A gyermek minden legkisebb kísérletét, amely ellenkeznék a rendszabályokkal, a szülői tekintély erejével el kell ítélni. Ez olyan erkölcsi alapot teremt, amelynek hiányát nem lesznek kénytelenek közbiztonsági szerveink vasárnapi iskolázás keretében pótolni a rendszabályok megsértői esétében... •> A

balesetek megelőzésében nagy szerep jut az iskolának is. Nem ártana, ha a forgalmi előírásokkal a gyermekek az iskolában is ismerkednének. Nem lenne érdemtelen, ha legfelsőbb iskolaüqyi szerveink foglalkoznának e kérdéssel, hogy a rendszabályok tanítása valamilyen formában helyet i kapna a tantervben. Ezenkívül a pionír szervezet is sokat tehetne ebben az ügyben, amely mindinkább társadalmi jelleget ölt. Nem lenne-e célszerű például az őrsök és a rajok gyűlésén is foglalkozni e problémával és a forgalmi szabályok ismerői számára az ifjútechnikusokhoz hasonlóan jelvényt adni ? Talán ez is hozzájárulna a balesetek számának csökkentéséhez ... ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÖ 7 * 1961. január 25.