Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-19 / 19. szám, csütörtök

SZABÓ GYULA: BÁNYÁSZ (Fametszet) I: V

an nekem egy öreg agglegény barátom Prágában. Megérdemelt munka után tavaly nyáron ment nyugdíjba. Jól felkészült rá. Evek során át összegyűjtött pénzével már előzőleg belépett

1 egy lakásépítő szövetkezetbe és egyidejűleg azzal, hogy nyugdíjba vonult, beköltözött a strašnicei új lakónegyedben a vadonatúj házba. A kiadós állami segítségnyújtás jóvoltából harmincegynéhány társával amolyan kollektív háztulajdonos lett a szocializmusban. Arról faggatom, hogy a szép új lakótelepen, amelyet végeredményben a munkáshatalom teremtett, mi a jó és mi az, amit mássá kell tenni, aminek a megjavításához segítséget kell nyújtani. Miután öröme, kifogása országos viszonylatban is tipikus, megkísérlem összefoglalni: - A lakónegyed szép, büszkék lehetünk rá. Ez már a szocialista építkezés. Ám a környezet még^. ideiglenesnek látszik. Az utakon sok a rendbehozni való, játszótér kell a gyerekeknek, valamit tenni kell azért is, hogy a különböző helyekről idekerült családok mielőbb megismerkedjenek, megbecsüljék egymást, nagyobb figyelemmel legyenek egymás kényelmére, nyugalmára. A motorokat, az autókat ne az épületek között berregtessék, ne zavarják a pihenést. A lakóépületekben is vannak tennivalók: az építők, a szerelők nem mindenütt dolgoztak megfelelő lelkiismeretességgel. A mi dolgunk lenne ellenőrizni a munkát, az építkezést. Nem illetéktelenül szólunk bele: a miénk minden, ami itt épül. Szívesen vállalkozunk arra is, hogy társadalmi brigádmunkával segítsük az építkezést és a környező terület rendbehozatalát. Persze ehhez az kell, hogy élénkebbé tegyük az utcai, a pártszervezet és a polgári bizottság munkáját. Így lehetőség nyílna arra is, hogy a pártonkívüliekkel allandóan és rendszeresen foglalkozzanak, a kommunisták beszélgessenek lakótársaikkal, megvitassák velük a politikai eseményeket és a mindennapos helyi ügyeket. — Beszélj még — kérem. - Mindenki szeretné, ha a házak környékét parkosítanánk, ha óvnánk az épületeket kívül-belül. A legtöbb lakó ebből a munkából is szívesen kivenné a részét, különösen az idősebbek és a tanköteles gyerekek. De ez csak a dolog eggik oldala. Nem szabad tűrnünk azt se, hogy egyesek büntetlenül rongálják a közös vagyont. Bírálják meg azokat, akik nem becsülik meg azt a szépet és jót, amihez hozzájutottak. Kultúrház is kellene. Kevés a szórakozási lehetőség a környéken. Mindezen persze a lakók összefogásával lehet csak segíteni. Olyan javaslatok, bírálatok ezek, amelyeknek megoldását nem „felülről" kell várni. A feladatok, a gondok, a sikerek, a hibák: mind közösek. Miénk az ország, miénk a lakótelep, miénk a ház, azzal együtt, ami még nem jó, azzal együtt, amin még változtatni, javítani kell. Ami hiányzik, eltörpül a meglevőkhöz képest, amivel persze egyáltalán nem mentegetjük a fogyatékosságokat, csak erőteljesebben látunk hozzá kiküszöbölésükhöz. M

i az a gondolat ami öreg, tapasztalt barátom megjegyzésén vörös fonalként végighúzódott? A közösség érzése, a kollektíva erejébe vetett rendületlen hit. A miénk szívmelegítő érzése, hogy tegyük mi szebbé, kultúráltabbá lakónegyedünket. Együttesen — a kommunisták szavára szívesen hallgatnak a dolgozók - értékes dologgal gyarapodhatnánk. Mert sohase feledjük el: ebben az országban a miénk minden épülő, fejlődő város, falu. gyár és szövetkezet, minden ház, iskola, bölcsödé és garázs. Iparkodjunk, hogy a munka az ötéves terv szerint jól haladjon, ami elkészült, azt tartsuk becsben és amire együttes erőnkből telik, készüljön olcsóbban, gyorsabban és jobban. SZILY IMRE Kultúráról, emberekről KÖDÖS TÉLI REGGEL. A városka utcáin siető emberek. A máskor barátságos kisváros, Rimavská Sobota, járási székhely, most mintha elzárkóznék előlem. Míg gyors léptekkel igyekszem a népművelési otthon épülete felé, megrohannak az emlékek. Itt voltam kisdiák, itt izgultam az érettségi vizsgán, nyolc hosszú évig róttam nap nap után a főutcát, koptattam a gimnázium padjait. És most, annyi év után először próbálok írni róla, lakóinak életéről, a kulturális fejlődés lehetőségeiről, elért eredményeiről. Szívemhez nőtt ez a város utcáival, házaival. Ha valahol az évek során szóbakerült, és dicsérőleg nyilatkoztak róla, mindig büszke voltam rá egy kicsit, így történt aztán, hogy elmentem a népművelési otthon mellett, valahogyan nem ilyennek képzeltem el a kultúra és a közoktatás székhelyét, — majd megkerültem jobbrólbalról, végigjártam a tágas, de gondozatlan udvart, kerestem a feliratot, de nem találtam. Továbbmentem és csak akkor tértem vissza, amikor egy arra siető polgár válasza kételyemet eloszlatta. Pavel Vančo elvtárs, a JNB. iskola- és kulturális ügyi osztályának vezetője barátságosan fogadott. Szóba került a népművelési munka. A járás területén három néprpűvelési otthon működik. Rimavská Sobotában, Hnúšťán és Šafárikovon. Mindegyiknek megvan a saját körzete. Hogy könnyebb legyen a munkájuk, Hnúšťához csak szlovák községek, a másik két központhoz pedig magyar-szlovák falvak tartoznék vegyesen. A JÄRÄS TERÜLETÉN az orosz nyelvtanfolyamok mellett szlovák és magyar nyelvtanfolyamokat is szerveztek. Különösen a szülők részéről nagy az érdeklődés a szlovák nyelvtanfolyamok iránt, mivel így ellenőrizhetik gyermekeik tanulását és segítségükre lehetnek. A járás székhelyén úgyszólván minden hivatalban és munkahelyen megszervezték a magyar nyelvtanfolyamokat, hogy az alkalmazottak a magyar nemzetiségű polgárokat jobban megértsék és könnyebben elintézzék ügyes-bajos dolgaikat. Vančo elvtárs véleménye szerint a járásban komoly nehézségek mutatkoznak a népművelési dolgozók szakaszán. Ennek legfőhb oka, hogy a falvakon 70 százalékban fiatal tanítónők tanítanak, akik még nem rendelkeznek kellő szakmai és élettapasztalattal. Ezenkívül legtöbbjük pályájának kezdetén férjhez megy és ekkor már a legjobb akarat mellett sem képes mélyebben foglalkozni a falu problémáival, a népművelés odaadó, alapos munkát kívánó kérdéseivel. Mindamellett a tanítóság komoly segítséget nyújt ezen a téren. A tanítók nagyban hozzájárulnak a falu lakosságának gondolkodásában a szocialista tulajdonhoz és egymáshoz való viszonyában beállott jelentős változás kialakításához. A másik okot Vančo elvtárs abban látja, hogy a hivatalos népművelési dolgozók tudásának színvonala — akik a bratislavai népművelési iskola elvégzése után kerültek a járásba — nem üti meg a mértéket. Általában nem lehetünk megelégedve munkájukkal — mondotta beszélgetésünk során. A KULTÚRA ÉS NÉPMÜVELÉS szakaszán nagy gondot okoz a járásban a kultúrotthonok, klubok hiánya. Járási méretekben 50 százalékos hiány mutatkozik ezen a téren. A járás székhelyén Rimavská Sobotában sincs kultúrház. A szakszervezet vette kezébe a probléma megoldását, és állítólag ebben az évben megkezdik az építést. Pillanatnyilag komoly nehézségekkel küzdenek. Ha valamilyen kulturális megmozdulás van, azt a város egyetlen, e célra nem megfelelő szállódájának termében kénytelenek megrendezni, annak ellenére, hogy a szálló méretei a járás vendégforgalmának lebonyolítására sem kielégítők. Kérdésemre, miért van ez, Vančo elvtárs így válaszolt: — A járás szegény fában, kevés az építkezéshez szükséges cement és egyéb anyag. Egy év helyett 3—4 évig épül fel a kultúrának egy-egy háza. Bizony ez komoly probléma, amin segíteni kell. Reméljük, a járás új vezetősége megtalálja a megoldást. DE VANNAK ÁM itt jó eredmények is. így például dicséretes kezdeményezés az állandó bábszínház megszervezése Rimavská Sobotán. A népművelési otthon dolgozói a tanítósággal karöltve oldják majd meg a bábszínház előadásaival járó teendőket. Ezenkívül nagyon jó munkát végez a szövetkezeti klub Čerenčanyban, a népművelési otthon Hnúšťán és a táncegyüttes Šafárikovon, amely főleg gömöri táncokat mutat be. A Csemadok járási szervezetére is ellátogattam. Sötét, szűk helyiségben szoroskodik a járási és helyi szervezet. Molnár József elvtárs, a járási szervezet vezető titkára készséggel tájékoztat a Csemadok kulturális munkájáról. A járásban 68 helyi szervezet működik, 3800 taggal. Körülbelül 25 községben még nincs Csemadok; de megvannak a feltételek a helyi szervezetek megalakítására. Az évzáró gyűlések úgyszólván az egész járásban lezajlottak. Jó az együttműködés a tömegszervezetekkel és a népművelési dolgozókkal is. A kultúrpolitikai munkában nagy segítséget nyújt a tudományos ismeretterjesztő társaság. Közösen rendezik a proletár nemzetköziség, szocialista hazafiság kérdéseit és a nemzetiségi politika fő szempontjait ismertető előadásokat. A járás mezőgazdasági jellegénél fogva, a Csemadok helyi szervezetei komoly munkát fejtenek ki a harmadik ötéves terv irányelveinek megtárgyalása terén, szem előtt tartva az EFSZ-ekben az ötéves terv négy év alatt való teljesítésének elvét. — A Csemadok szép hivatást teljesít a kulturális forradalom terén is — mondja beszélgetésünk során Molnár elvtárs. — Huszonegy községben megszerveztük a szlovák nyelvtanfolyamokat. A lakosság körében nagy a tanulnivágyás, mivel tudják, hogy az államnyelv elsajátítása a további fejlődéshez vezető újabb lépcsőfok. Egyelőre még nehézségekkel küzdünk a nyelvtankönyvek beszerzése terén, de azért januárban mindenütt megkezdik a tanulást. A múlt év novemberétől az irodalmi estek mellett bevezették a szerzői esteket is, amelyekre meghívják a szlovákiai magyar írókat, költőket. A szerzői estek iránt nagy | Kulturális fa 15 éves főiskolás Komszomolszk na Amuré városban, a fiatalok városában él Alekszandr Laptyijov 15 éves diák, az esti műegyetem hallgatója. Szása arról nevezetes, hogy már 14 éves korában leérettségizett. Négy éves korában akarták öt beíratni az iskolába, de nem vették fel. A következő évben ezután egyenesen a második osztályba írták be, annyira elképesztette tanítóit szellemi fejlettségével Tavaly leérettségizett, lakatostanoncnak ment s közben végzi az esti politechnikumot. (Szovjetszkaja Rosszija) »ÜZENET AZ ELÓKNEK « Fučík hátrahagyott börtönnpplója jelent meg évekkel ezelőtt ezen a címen. A növés kommunista újságíró hazánk nemzeti hőse szocialista hitvallását hirdette meg az utókornak. Most a moszkvai Inosztrannaja Iityeratura (kUlföldi irodaion!) cimü folyóirat idei első számában közölte Marié Kudríková hős cseh kommunista lány, ellenállási harcos naplójának és családi leveleinek gyűjteményét. „Egy élet és elmélkedés töredékei" címmel jelentek meg a hős'elkü, vértanúhalált szenvedett mártírnak a feljegyzései. (1) i&é'&fllíreK i H'lllltttilli,,,!,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, • Lipnice csehországi városkában, ahol Hašek, a nagy cseh humorista, a Švejk írója élete utolsó éveit töltötte, felépítik a humoros és szatirikus képzőművészeti alkotások állandó galériáját. Az idén harmadszor tartják meg Hašek városában a cséhszlovák humoristák és szatirikus írók országos konferenciáját. • Denise Legrix-nek, a kar és láb nélkül születet írónőnek és festőnőnek ítélték oda az 5000 új francia frank öszszegü Albert Schweitzer-díjat, ,,Igy születtem" című könyvéért, amelyben reálisan szociológiai-pszichikai nézőpontból ábrázolja a nyomorékságot. • A német nyelv 32 kötetes nagyszótárának munkálatai befejeződtek: a mü szerkesztését még a XIX. században a Grimm-testvérek kezdték el. A Német Tudományos Akadémia gondozásában készült nagyszótár a XVI. századtól kezdve dolgozza fel a német szókincset. • Dávid Ojsztrah legutóbb mint karmester mutatkozott be: hangversenylemezre vezényelte Brahms hegedűversenyét, amelyet fia Igor játszott a moszkvai Nagy Színház zenekarával. • Államosítják a mexikói filmipart. Eddig állami kezelésbe kerültek a Churobosco-studiók, amelyekben a legtöbb mexikói film készül, 320 mozi és a filmbank. 9 Az Izsai Helyi Nemzeti Bizottság a napokban állította össze a falu kulturális munkatervét. A tervben többek között színházi bemutató és ismeretterjesztő előadássorozat Is szerepel. Az izsaiak jobb felvilágosító munkával harcolnak a kulturális forradalom győzelméért. (k. m.) • A lontovoi nőbizottság színjátszói Lovicsek Béla: Húsz év után című színműve bemutatására készülnek. A színjátszók a bevételt a községben rövidesen megnyíló gyermekrendelő berendezésére fordítják, (m. e.) • „Televíziónézők és rádióhallgatók szövetsége" néven új társaság alakult Angliában. Tagjai a szellemi és közélet ismert személyiségei. A társaság célja, hogy befolyásolja az angol rádió és televízió műsorpolitikaiét és meggátolja a kereskedelmi érdekek fokozódó térhódítását. • Thomas Mann leánya, Elizabeth Mann-Borgese elbeszéléskötetet adott ki „Akit illet" címmel. • Rudolf Valentino, a némafilmek nagy sztárja szobrot kap Castallenatában, olaszországi szülővárosában. • Megszületett a lappok nemzeti drámája. Gőte Wilks 29 éves rénszarvaspásztor megírta az északi nomádok első színművét, amelyet — svédre lefordítva — nagy sikerrel mutattak be Stockholmban. A kritika egyaránt ünnepelte az új drámaírót és a lapp drámairodalom megszületését. az érdeklődés a járás lakosságának körében. Azután szóba kerül a Csemadok egyes helyi szervezeteinek munkája— Jesenské jó, ott Varga Lajos EFSZ-tag az elnök, Jánošovce, Veľký Blh, Dechtáre, Hostice, Bátka is jó munkát végeznek. — De hát hol vannak gyengébb szervezetek? — teszem fel a kérdést. És most nagy meglepetésemre Molnár elvtárs hallgat, majd csodálkozó tekintetemre így válaszol: — Nem szeretném elkedvetleníteni a gyengébb Csemadok-csoportokat azzal, hogy írunk róluk az újságban. Az emberek néha nehezen értik meg, hogy a Csemadok csak jót akar, hogy az ő érdekeiket szolgálja, így hát inkább ne írjon arról, hogy bizony Hodejovecen és Pavlovcén is sok gondot okoz a lakosság meg nem értése, közömbössége. Igaz — tette hozzá — Pavlovcén a közgyűlésen végre megtört -a jég. SZÓLJUNK MOST valamit a Rimavská Sobota-i helyi szervezet életéről, munkájáról. A Csemadok helyi szérvezetének körülbelül 600 tagja van. Az évente megrendezett járási Csemadok-napokon a helyi szervezet feladata a műsor összeállítása, biztosítása. A Csemadoknapokat körzetek szerint a legjobb kultúresoportok fellépésével az egyes gócpontokban rendezik meg. A múlt nyáron aratás idején Rimavská Sobotában, Behincén, Kostolná Bašťán és Širkovcén tartották meg szép eredménnyel. A Csemadok helyi szervezete biztosítja továbbá a kultúrfellépéseket a város területén. Nagyon jól működik színjátszó csoportja, amely decemberben értékes esztrádműsorral szerepelt. A jól sikerült esztráda időszerű, nevelőjellegű számokból állott. A siker nagy volt, s a műsort szilveszterkor meg kellett ismételni. A járási Csemadok-konferencia tiszteletére ismét előadják. A párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából betanulják P. Karvaš Éjféli miséjét. Ezzel a darabbal körülbelül 20 községbe látogatnak majd el. A színjátszó csoport eredményes munkáját elsősorban Drobka Géza járási instruktornak, a csoport rendezőjének köszönhetik. Drobka elvtárs rendszeresen járja a falvakat, segít a rendezés, szerepek betanítása, a szakirányítás terén. A járásban a CSISZ és a népművelési otthon közreműködésével minden évben megrendezik a legjobb színjátszók és tánccsoportok versenyét. Az eredményről a járási kiértékelő bizottság dönt a megszabott kritériumok alapján. 1960-ban a verseny győztese az ožd'anyi színjátszó csoport lett. Rimavská Sobotában a színjátszó csoport mellett nagyon szépen működik a Csemadok helyi szervezetének tánccsoportja is, amelynek 14 állandó tagja, 5 szólistája és népi zenekara van. A tánccsoport a múlt évben részt vett az ukrán dalos találkozón Svidníken, az országos dalostalálkozón Gombaseken, Rožňaván és Želiezovcén. Kétszer vendégszerepeltek a Magyar Népköztársaságban. — A tánccsoport most átszervezés előtt áll, mivel egy gömöri népiegyüttes van megalakulóban. Az új együttesben szlovák és magyar csoport működnék közös programmal. Ezzel is hozzá akarunk járulni a proletár nemzetköziség eszméinek gyakorlati elmélyítéséhez — mondja Durda János, a helyi szervezet titkára. — 1961-ben szeretnénk ezt a tervet valóra váltani. A TÁNCCSOPORT pillanatnyilag elég nehéz helyzetben van. Vezetője Kamarás Imre, katona. Egyelőre Komáromy Editre, a csoport ügyes táncosára hárul az irányítás, betanítás minden gondja. — A csoport tagjai együtt nőttek fel. Tanulási kedv, tehetség van bennük, a technikájuk is jó. Egy hibája van a csoportnak, hogy nem próbálunk rendszeresen egész évben, csak ha valamilyen műsorra készülünk — mondja lelkesen Komáromy Edit, akit nehezen ugyan, de végül mégis sikerült elérni. Probléma még az állandó vezető hiánya, s emiatt gondot okoz az idei országos szemlén való részvételük is. — Ha megfelelő helyiséggel rendelkeznénk, száz százalékkal jobban menne a munka, sokkal jobb eredményeket érnénk el. ENNYIT RIMAVSKÁ SOBOTA kulturális életéről, az emberekről, akik a haladás, a fejlődés mozgatói. A sok szép eredmény, lelkesedés ellenére még sok tennivaló vár a város, a járás vezetőségére a kultúra, a népművelés megjavításának szakaszán. SKERGYÁK KATALIN ÜJ SZŐ 5 * 1961. január 19.