Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-17 / 17. szám, kedd

Az SZKP KB plénumának vitájából A szovjet mezőgazdaság további fejlődésének jelentős szakasza Hruscsov elvtárs megjegyzései a plénum résztvevőinek felszólalásaihoz Az SZKP Központi Bizottságának plénuma pénteken és szombaton folytatta a szovjet mezőgazdaság jelenlegi helyzetének és további fejlesztésének kérdéseiről megindult vitát. A felszólalók nagyra értékelik a párt Központi Bizottságának gondoskodását és hangoztatják, hogy a mostani plenáris ülés újabb fontos szakaszt nyit a szovjet mezőgazdaság további fejlesztésében. Igen értékesek voltak a vitában azok a megjegyzések, amelyekkel Hruscsov elvtárs kiegészítette és kibővítette az ülés résztvevőinek felszólalásait. Ma a TASZSZ és a Csehszlovák Távirati Iroda feldolgozásában közlünk néhány felszólalást, amelyek a pénteki és a szombati vitában hangzottak el. A plénum péntek délelőtti ülésén G. I. Voronov, az orenburgi területi pártbizottság titkára szólalt fel. Többek között a nagyobbszabású tudományos kutatás fontosságáról beszélt az agrotechnikában és a magnemesítésben. Az új földek vidékeinek egyéb problémáit is érintette és elmondotta, hogy itt tudományos kutatóintézeteket kell létesíteni. Voronov elmondotta, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov a termeléssel szoros kapcsolatban álló tudományos kutatóintézetek létesítését javasolja a kazahsztáni szűzföldeken. Jó lenne más szűzföldeken, tehát az orenburgi területen is létesíteni ilyen intézeteket. Jelenleg övezeti intézetünk van a fejőstehenek és a vágómarhák tenyésztésére. HRUSCSOV: Egyetértek önnel, Voronov elvtárs. De lehet, hogy nem kellene ezeket éppen intézeteknek, hanem inkább kísérleti állomásoknak nevezni, mert közelebb állnak a termeléshez. Az intézet elnevezés olyan tudományos intézményként hangzik, mely közelebb áll az akadémiához, mint a termeléshez. VORONOV: Helyes. Ne mondjuk, hogy intézetek, hanem kísérleti állomások. A mi intézetünk közel áll a termeléshez. Igazgatója Hajrullin elvtárs, jelen van a plénumon. HRUSCSOV: Bármennyire is furcsa, ön bizonyára tudja, hogy még sok nagyképű elnevezésünk van, mint például a különféle főigazgatóságok. Van főigazgatóságunk, ezenkívül még egy fő főigazgatóságunk. Mi a különbség köztük? Tulajdonképpen semmi, de a fizetések a főigazgatóságokban különbözők. Az egyik ugyanis nem közönséges főigazgatóság, hanem fő főigazgatóság, s ha már ez főigazgatóság, méghozzá fő főigazgatóság, tehát több mint a közönséges, akkor méltán követel nagyobb fizetéseket. (Derültség a teremben.) VORONOV: Igaza van, Nyikita Szergejevics. Vannak úgynevezett övezeti intézetek is, melyek teljesen fölöslegesek a számunkra. így például a juhtenyésztés kérdéseiben a sztavropoli intézet, az állattenyésztési kérdésekben a moszkvai intézet törődik velünk. Van vágőmarhatenyésztési övezeti intézetünk, mely a Jeges-tengertől a Feketetengerig az egész gazdasággal törődik. (Derültség a teremben.) Világos, hogy semmi haszon az ilyen intézetből. HRUSCSOV: Nekünk Moszkvában „Dalriba"-nk is volt. A halakat a Távol-Keleten fogták, de az igazgatóság Moszkvában volt. (Taps.) Közbeszólás az elnökségből: Most már a Távol-Keleten van. HRUSCSOV: Azt mondják itt, hogy most már a Távol-Keleten van, de csak azután, hogy nyomatékosan a figyelmükbe ajánlottuk, költözzenek el Moszkvából és telepedjenek le a halak közelében. VORONOV: Fontos, hogy az övezeti intézetek területi szervezetekké váljanak. HRUSCSOV: Vagy például az olyan Intézetek, mint a méhészeti intézet és a cukorrépatermesztési intézet is Moszkvában volt. A cukorrépát Ukrajnában termesztették, de az intézet Moszkvában volt. Ezeket az intézeteket a Nagyszínház körül akarták elhelyezni (derUltség), mintha ez lett volna a fö bázisuk. (Derültség a teremben.) Voronov elvtárs felszólalásában elmondja, hogy az orenburgi vágómarhatenyésztési és tejtermelési tudományos kutatóintézet új típusú farmot javasol, melyen a silótakarmányt az épület belsejében helyezik el. Három évvel ezelőtt felépítettek ilyen farmot, de a Tudományos Akadémia megdorgálta az igazgatót. Erre a „megdorgált" farmra ma expedíciókat kalauzolnak és mindenkinek tetszik. HRUSCSOV: És a tehenek önökkel tartanak, vagy a Tudományos Akadémiával? VORONOV: Velünk. A szónok a továbbiakban a juhtenyésztés fejlesztéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a tenyészállomány növekedése nélkül nem növelhető a bárányhústermelés. Ürük tartása értelmetlen. Ha túl sokáig tartjuk az ürüket, gyakran csak végelgyengülés előtt álló juhokat adnánk el fogyasztásra. Az ilyenekből rossz a saslik, nem is nevezhető bárányhúsnak. HRUSCSOV: A grúzok bizonyára tudják, hogy az öreg ürükből nincs jó hús, ezért levágják őket. Az örmények és a kazahok is így csinálnak. Még egy kérdést szeretnék felvetni. Voronov elvtárs azt mondja, az a fontos, hogy a vágómarhát ne hajtsák messzi vágóhidakra. Valóban ideje, hogy ezen a téren is rendet teremtsünk. A mi területünkre, az orszki kombinátba hajtják a marhákat a gurjevi, aktyubinszki, kusztanaji területről a Baskír SZSZKból. Országutak szelik keresztül-kasul területeinket és marhát hajtanak rajtuk. Ennek véget kell vetni. Nem lenne előnyös kis helyi kombinátokat építeni más területeken, talán több marhát kellene vasúton szállítani? Szóval: meg kell fontolni és halogatás nélkül meg kell oldani ezeket a kérdéseket. HRUSCSOV: A tehénnek mindegy, ki vágja le. Minek vonszolni 500 vagy 1000 kilométerre. VORONOV: Évente az egész marhaállományt be kell oltani száj- és körömfájás ellen, nehogy megfertőződjék a vágóhídra hajtott marháktól. HRUSCSOV: Nemcsak erről van szó, hanem arról is, mennyi húst veszítUnk el fölöslegesen a marhák hosszadalmas szállításával. A több száz kilométert megtevő marha veszít a súlyából. Ez a plénum — mondja végezetül Voronov elvtárs — fontos szakaszt nyit a. mezőgazdaság további fejlődésében. előbb előkészített és már egy éve vetett bab jól beérik. Ugy véljük, hogy ez a szibériai és északi hüvelyes termény. Az a fontos, hogy termesztésében a gépesítés is érvényesülhet. HRUSCSOV: Olvassa el, milyen tapasztalatokat szerzett az egycsiráztatású cukorrépa termesztésével Szvetlicsnij elvtárs Kubán,von. A Szelszkaja Zsiznyi írt róla. Nagyon érdekes kísérlet. A vele foglalkozó elvtársak valószínűen itt is vannak. Megkérjük őket, hogy beszéljenek róla. E tapasztalatok cukorrépatermesztésUnk jövőjét mutatják. PISZ1N: Értem, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Szvetlicsnij elvtárs három rubel 3 kopejka áron tudja kitermelni a cukorrépa mázsáját. Egy métermázsa cukorrépa felvásárlási ára 22 rubel, az önköltségek pedig csak 3 rubel 3 kopejkát tesznek kl (régi áron). Piszin a továbbiakban a fárasztó állattenyésztési munkák gépesítéséről beszélt. Főként arra mutatott rá, hogy ki kell bővíteni a fejőgépek gyártását. Már két éve szorgalmazzuk, hogy egyik üzemünk áttérjen a fejőgépek gyártására. Ez nem drága, nem is bonyolult. Nem tudom, miért nem tudják teljesíteni kérésünket. HRUSCSOV: Fogja be egy-két hétre fejőknek a népgazdasági tanácsok elnökeit, majd mindjárt lesznek fejőgépek. (Derültség a teremben.) PISZIN: Ha 7000 fejőgépet gyártanák, két éven belül gépesíthetnénk a fejést. De mi a helyzet? A krasznodari kerületből toborzunk fiatal lányokat fejőnőknek és Barnaulból küldünk fejőgépeket a krasznodari kerületbe. Helytelenül történik a gépek elosztása. HRUSCSOV: Tehát nem marad más hátra, mint hogy egy hónapra felvegyék a fejők közé Geraszimov elvtársat, az OSZSZSZK Állami Tervbizottságának elnökét (derültség a teremben). Piszin elvtárs részletesen foglalkozott a szüzföldi szovhozok munkásai létkörülményeinek megjavításával. Elmondja, hogy az éttermek és gyermekintézmények építése elsőrendű ügy legyen. HRUSCSOV: Helyes! PISZIN: Ezt az építkezést be kell iktatni az állami tervbe és nem szabad évekig elodázni. Az éttermeket és gyermekintézményeket elsősorban úgy kell építeni, mint a termelőobjektumokat és nem szabad az utolsó helyre hagyni az ilyen építkezést. HRUSCSOV: El kell fogadni a fejőgépek gyártására tett javaslatát. Amit a kerületben gyártanak, csak akkor adják tovább, ha majd teljesen fedezik az altáji kolhozok és szovhozok szükségletét. PISZIN: Jól van, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Támogatni fogjuk a javaslatát, hogy mindenekelőtt bölcsődékről, óvodákról és éttermekről kell gondoskodni a szűzföldi szovhozokban (viharos, hosszan tartó taps). KUBÁN Y ÓRIÁSI LEHETŐSÉGEI VEZESSÜNK BE PROGRESSZÍV MUNKADÍJAZÁSI MÓDSZEREKET K. G. Piszin, az altáji kerületi pártbizottság titkára azokról az óriási átalakulásokról beszél, melyek a szüzföldek megművelésének éveiben játszódtak le az Altáj vidéken. A szónok ezenkívül felveti azt a kérdést, hogyan díjazzák a gépesítők munkáját. Elmondotta, hogy az agrotechnikában megnyilvánuló rossz minőség, sablonszerűség lényege az agronómiai módszerek lassú bevezetésében, a nemesített vetőmag alkalmazása és feldolgozása lassúságában, s főként a nagy betakarítási veszteségek lényege elsősorban a földdel szembeni személyes felelősség hiányában, az elavult munkamódszerekben és a szervezésben rejlik. HRUSCSOV: Mindenekelőtt a munkadíjazásban! PISZIN: Igen, Nyikita Szergejevics, a munkadíjazásban sok a fogyatékosság. HRUSCSOV: Manukovszkij rendszeréből, Vitalov rendszeréből, a két Voronyezsi gépesítő Koszenko és Bondarenko rendszeréből kell kiindulni. A Szelszkaja Zsizny lap kitűnő cikket közölt a cukorrépatermesztő traktorosok munkájáról. PISZIN: Az ipari növények termesztésében a munka szervezésével és díjazással kapcsolatban szerzett tapasztalatokat a gabonatermesztésben is bátrabban kell alkalmaznunk. HRUSCSOV: Ezt a rendszert ugyanúgy be kell vezetni, hogy a brigád növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkozzék, hogy szemes terményt, ipari növényeket termesszen és takarmányt biztosítson a marháknak. Szóval: egybe kell kötni a növénytermesztést és az állattenyésztést. PISZIN: Az új munkadljazási rendszer, melyet a munka- és bérkérdésekkel foglalkozó bizottság és a szovjet szakszervezetek központi tanácsa dolgozott ki a szovhozokra vonatkozóan, már kissé jobb, Nyikita Szergejevics, de mégsem gondol különösen a szüzföldi gazdaságok egyes főbb sajátosságaira. Nagyon fontos lenne, hogy az altáji vidék szempontjából — e rendszer megjavítása és konkretizálása értelmében — újra megvitassák az új rendszer egyes kérdéseit. HRUSCSOV: Akkor hát dolgozzák ki javaslataikat e kérdésben és terjesszék a Központi Bizottság és a kormány elé. Megvizsgáljuk és elfogadjuk javaslataikat. PISZIN: Rendben van. A szónok a továbbiakban arról beszél, hogy rendet kell teremteni a földhasználatban. Megállapítja, higy A. Sz. Sevcsenko a Pravdában írt cikkében helyesen magyarázta az altáj vidéki földhasználat elveit. A legközelebbi két évben bevezetjük az 'ugarkapásnövény-vetésforgókat, úgy, hogy 23 százalékuk kapásnövényt tartalmazzon. HRUSCSOV: Helyes. PISZIN: Ebből 500 ezer hektáron hüvelyeseket, többnyire takarmánybabot vetünk. Ezt már kipróbáltuk. Termesztése eredményes lesz. E termények nagy hozamúak, s ami fontos, sok nitrégént hagynak maguk után. A hüvelyesek után vetett búza 27 mázsás hektárhozammal fizetett. HRUSCSOV: Megérik-e a bab az Altáj vidéken? . PISZIN: A bab egy részét később hozattuk, az már nem tudott beérni. De az HRUSCSOV: Vorobjov elvtárs, igaz-e, hogy a kubányi kolhozparasztok versenyre akarják kihívni a kukoricatermesztésben Dolinyuk elvtársnőt? Jobbak-e a kukoricatermesztés feltételei önöknél, mint nála? VOROBJOV: Jó feltételeink vannak. HRUSCSOV: Jobbak, vagy nem? VOROBJOV: Azt mondhatjuk, hogy nálunk jobb a talaj. HRUSCSOV: A kubányi földnél nincs jobb az egész országban, ön itt a helyszínen akarja versenyre kihívni Dolinyuk elvtársnőt? VOROBJOV: Majd a csoportvezetők hívják ki. I HRUSCSOV: A csoportvezetők, akkor az más dolog. Hívja össze a csoportvezetőket az összes kolhozból és mondja meg nekik: ajánljuk önöknek, hogy hívják ki versenyre Dolinyuk elvtársnőt, j VOROBJOV: Iparkodni fogunk tanulni Dolinyuk elvtársnőtől és igyekezni fogunk ugyanolyan hozamokat elérni. HRUSCSOV: Nem, Vorobjov elvtárs. Kihívja őt versenyre? VORORBJOV: Kérem. HRUSCSOV: Próbálja meg. Ha Kubány versenyre hívja ki Dolinyuk elvtársnőt, akkor lesz kenyerünk és szalámink is (derültség a teremben). VOROBJOV: Tanulni akarunk tőle. Lehet, jobb lenne, ha elvtársaink felkeresnék őt és bizonyos időt ott töltenének. HRUSCSOV: Azt már régen megtehették volna. De lehet, hogy jobb lesz, ha őt hívják meg, szemináriumot rendezhetne önöknél, önök pedig minden elvtársat meghívhatnának a szemináriumra. Ne szégyeljék, ne higgyék, hogy a vezetők csak taníthatnak, de tanulniuk már nem lehet. VOROBJOV: Ezt nem is hisszük, önnek teljesen igaza van. Kubány évente 100 millió pud gabonát ad el az államnak — folytatja Vorobjov elvtárs. Hruscsov elvtárs kezdeményezésére nagy cukoripar létesült itt, 15 cukorgyár működik. A tavaly betakarított répából legalább 20 millió pud cukrot gyártottak az 1957. évi 4 millió púddal szemben. A cukorgyártás növelésén kívül a gabonatermelést is lényegesen növelni akarjuk. A krasznodari kerület a közeljövőben 100 millió pud cukrot fog gyártani és 100 millió pud gabonát fog eladni évente az államnak. HRUSCSOV: Ez nagyon meglepő, kubányi elvtársak! Több mint 100 millió! Százegymillió is több, mint 100 millió. Miért mennének akkor Dolinyuk elvtársnőhöz? Nem érné meg, ahogyan a nép mondja. Úgy látszik, inkább Dolinyuk elvtársnő mehetne önökhöz és megmutathatná önöknek, hogyan kell gazdálkodni. VOROBJOV: A cukorról van szó, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Komolyan mondom, elvtársak. Ha majd elmegyek önökhöz konferenciára, elbeszélgetek a kozákokkal, mit is jelent ez a „több mint százmillió". Ha készpénznek vesszük azt a számot, amit önök említenek, hibát követünk el. Tudják-e, mennyi gabonát kellene adni a kubányiaknak? Legalább 150 millió pudot. (Taps). De többet is. Elüldögélek önökkel, de nemcsak úgy, hanem ceruzával a kézben mindent együtt megfontolunk, megnézzük, hány hektár jó földjük van és milyen vetésforgót alkalmaznak. Megnézzük, mit hagyjunk meg és mit töröljünk, mivel pótoljuk a kevésbé kifizetődő terményeket. Ha önöktől 150 millió púdnál kevesebb gabonát kellene felvásárolnunk, nem érné meg, hogy eljárjak önökhöz. VOROBJOV: Meghívjuk önt, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Majd elmegyek önökhöz, mint felvásárló. Azt pedig, mint tudják, senki sem hívja, magától is beállít. (Derültség, taps.) VOROBJOV: Meghívjuk önt, és szívesen vitatjuk meg önnel a dolgok állását. Meggyőződésünk, hogy segít nekünk. HRUSCSOV: Ami a segítséget illeti, azt megígérhetem. VOROBJOV: Köszönöm, Nyikita Szergejevics! A krasznodari kerületi pártbizottság titkára elmondja, hogyan bővítik a mezőgazdasági dolgozók a magkukorica vetési területeit és növelik hozamait. Az usztylabinszkajai járás kolhozai és szovhozai például több mint 11 ezer hektárról hektáronként átlag 41 mázsa magkukoricát takarítottak be. A krasznoarmeszkajai, szovjetszkajai és szlavjanszkajai járások kolhozai és szovhozai több mint 40 mázsa magkukoricát takarítottak be hektáronként az egész vetési területről. HRUSCSOV: Mennyi kukoricát vetettek el tavaly magtermesztésre? VOROBJOV: Magtermesztésre 320 ezer hektáron. HRUSCSOV: Számoljon hektáronként 50 mázsát, mennyi jön ki? De inkább folytassa, majd azután kiszámítjuk. A kraszoarménszkajai járás Roszszija kolhozában 60 mázsát takarítottak be hektáronként. HRUSCSOV: S mennyi magkukoricát adtak el? VOROBJOV: 30 millió pudot. HRUSCSOV: S mennyit a többi szemes terményből? VOROBJOV: Valamivel több mint 7 millió pud búzát és egyéb szemes terményt. HRUSCSOV: Akkor tehát, ha 320 ezer hektárt vetnek be magratermesztett kukoricával, 96 millió pud kukoricát kell betakarítaniuk, de önök csak 30 milliót adtak el. Ha úgy számítjuk, hogy ^ 96 millióból kétharmad az államnak megy, egyharmad pedig a terület állattenyésztését szolgálja, akkor is az a kétharmad rész 64 millió pudot tesz ki. VOROBJOV: Igaza van, Nyikita Szergejevics, HRUSCSOV: Ehhez még 70 vagy több millió pud búzát és máris megvan a 150 millió pud szemestermétiy. Ha az ukránoknak, 50 mázsát kell betakarítaniuk, a kubányiak többet takaríthatnak be. Hektáronként 60 mázsát adhatnak, mivel jobb földön gazdálkodnak. Sok mai kubányi elődei Zaporozsszkaja Szecsből települtek át. II Katalin félt a zaporozsiektől, ezért a legjobb földre telepítette őket. így hát ezen a földön a legjobb mutatókat kell elérniük a mezőgazdasági termelésben. (Taps.) Tavaly az egész vidéken átlagban 26,4 mázsa hektárhozamot értünk el magkukoricában — magyarázza Vorobjov elvtárs. Ez természetesen kevés. A szovhozok és kolhozok nagyobb hozamokat érhetnek el. Kerületünkben ezrével találhatók, akik lelkesen fognak törekedni az 50 mázsás hektárhozam elérésére. HRUSCSOV: Nézzék, Dolinyuk elvtársnő 160 mázsát ért el. VOROBJOV: Valóban így van. HRUSCSOV: Miért ér el ő 160 mázsát és önök csak 50 mázsát hektáronként? Menjen el önökhöz Dolinyuk elvtársnő és dolgozzon ott egy nyáron. Adjanak neki földet. Meggyőződésem, hogy ő az ön kubányiaival egyiitt 150—200 mázsa szemesterményt is elér hektáronként az önök földjén. VOROBJOV: Ezt megtehetjük. HRUSCSOV: Azután megválaszthatják a kerületi bizottság titkárává. (Derültség a teremben). S miért ne, önök azt hiszik, hogy talán mindnyájan örökké itt leszünk? Már elmúlt az az idő, amikor életfogytiglani funkcionáriusok voltak. Ma már úgy járja, hogy aki jól dolgozik, azt szeretik. Ha pedig valaki rosszul dolgozik, akkor kicserélik. így lesz ez és így is kell lennie. Ez a törvény, ez a demokrácia. Az idén több mint 4 500 gépesített csoport fog dolgozni a kerületben — folytatja Vorobjov elvtárs. — Ebből ezer csoport több mint 100 ezer hektáron 50—60 mázsás hektárhozam elérésére fog törekedni magkukoricából. Ki akarjuk bővíteni a vetésterületeket, összesen 650 ezer fő vetésterületünk van, ebből 400 ezren szemesterményt, 250 ezer hektáron pedig silótakarmányt akarunk termeszteni. HRUSCSOV: A siló nagyon fontos. VOROBJOV: A 650 ezer fő vetési területből (másodvetés nélkül) 400 ezer hektáron magkukoricát, 250 ezer hektáron pedig silókukoricát termesztünk. HRUSCSOV: Tervbe vehetnék a másodlagos silóvetést. Ha előbb borsót vetnek, hamar megérik, és azután még kukoricát is vethetnek. VOROBJOV: Öszi árpánk és őszi búzánk van. E termények után tavaly még 340 ezer hektár kukoricát vetettünk el és sok silóanyagot kalászosán tejes-viaszérésben takarítottunk be. HRUSCSOV: A viaszos érettség fontos. VOROBJOV: A másodlagos vetések egy részét az érettkalászű kukorica adta. HRUSCSOV: Látják kérem, hogy mit jelent Kubány? VOROBJOV: Én még jóformán nem is ismerem. Rövid ideje vagyok ott, még egy vetést sem láttam. HRUSCSOV: Rendben van, akkor hát bíráljon bátran, én majd tanácsot adok a kubányiaknak, hogyan termesszenek kukoricát, ön pedig kérjen segítséget Dolinyuk elvtársnőtől. VOROBJOV: Ez nagyon jó lenne. A kukoricahozam növelésének legfontosabb tartaléka a nagyhozamú hibrid-fajták, mint a VIR-156 széleskörű alkalmazása — folytatja Vorobjev elvtárs. Ez a hibrid-fajta kerületünkben különösen a déli és a középső járásokban 10—15 mázsával többet eredményezne a többi hibridfajtánál. Nálunk ilyen probléma merül fel: A VIR-156 kukoricafajta a kerületben hektáronként átlagosan 36 mázsát fizet, míg a voronyezsszkaja csak 16 mázsát. Tehát fele annyit, de nekünk mégis 67 terület számára kell termesztenünk ebből a fajtából és ez kissé fékez bennünket. j HRUSCSOV: Mennyi földön termesztik ezt a fajtát? VOROBJOV: összesen 10 ezer hektáron. HRUSCSOV: Hát ez éppen csak a nyulak fogahegyére elég. (|Altalános élénkség). VOROBJOV: A második fajta a szterling, szintén 20 mázsás hektárhozamot eredményezett. (Folytatás a 4. oldalon) ÍJJ SZÖ 3 * 1961. január 18.