Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-15 / 347. szám, csütörtök

I 2t_A szé/es úton * A falu között húzódik meg a selmeci hegyek nyúlványai között. Konyerád, Csongorád, Csizsér, Szőlőhegy és a Kalvária-hegyek — így adja tovább nevüket az emlékezet. S ahogy szemed átpásztázza a tájat, mintha valamelyes titkos szövetség gyanúja sejtődnék. Mert a szelíd lankájú, erőshátú dombok szépen odaguggolnak a palástiakhoz, s szinte sugallják a biztatást: itt a hátam, kapaszkodjatok bele! S ők meg is cselekedhették, mert nemcsak sziklákat kínált az embernek, hanem erdőt, jó szántóföldet, meg olyat is, ahol a szőlő is megterem. Közel 3000 hektárt mondhatnak magukénak a falubeliek. A homok halmait szőlő köti meg, néhol a völgyben gyümölcsösök tarkállnak. de eluralkodó „műfaj"-ként - közel 1400 hektáron — szántó-vető művelés folyik. Az emberek? Becsületes, vendégszerető nép. Érdekeiért - ha kell zsörtölődő,, de a munkában szapora. Szorgos és jókedvű munkás, a venyige évadja idején pedig, napi boradagjával gyarapodva, akár nyulat is fogna. Valami rendkívüli erős, egészséges ösztönnel vonzódik az új, a haladó iránt. — Kezdetben mindössze 34-en voltunk - kezdi az emlékezést Kölehetőséget biztosítanak — panaszolták a fiatalok. Bevallom, kevés szövetkezetnek van olyan nagyszerű lehetősége, mint nekik. Egy személyre 5,8 hektár föld jut. Ez nem mondható soknak. Ami az erősség: 60 fiatal dolgozik a szövetkezetben! Ahogy a beszélgetésekből kitűnik, e probléma azonban mindennapos beszédtémává nőtt. Válaszra érdemesre. öreg este hajlik már a falu fölé, amikor a szövetkezet irodája felé indulok. Ablakszemei fénnyel mosolyognak a falura. Bent négy-öt ember hajol a tervek fölé. Időnként magyaráznak, sőt vita is kerekedik. Az elnököt, Židuliak Jozefet nem lepi meg a kérdés. A mindennapok már korábban feleletet érlelnek benne. — Nincs nekünk sok tagunk, — veti ellen a szót. — És ha volna is! — így az agronómus, Gál János. — Azért vetünk technikai- és gyógynövényeket, hogy a nagyobb gondosság tagnak, szövetkezetnek egyaránt megtérüljön. — Meg aztán nálunk jőval nehezebben megy a növénytermelés is, mint teszem fel a Csallóközben. Ott minden olyan, mint a tenyerem... Csallóközi fülemet nem sérti ez a kijelentés. A nehezebb talaj virMiért topog egy helyben a pribetai EFSZ A napi problémákat is rendre megtárgyal ták. A képen épp a kongresszusi anyag foglalkoztatja a brigád tagjait. (Balra: Boháč kertész.) pönczei bácsi. - 320 hektárt mondhattunk magunkénak. Ma már 350 család, az egész falu benne van. - Mezsgyétlenek vagyunk, — derül fel az asszony, s ízleli újra a szót. S hogy szavai hitelét férje alapító tagságának büszkeségével fűszerezhesse, régi tagkönyvét mutatja, melyen ott a család büszkesége: a négyes szám. Azóta persze sok víz lefolyt még a Korponán és a Litaván is. Megerősödtek, jőmódúakká váltak a hajdani cselédek. Több millió pontosan ötmillió 254 ezer — korona értékűre gyarapodott a szövetkezet. (Csak a múlt évtől egymillióval növekedett a pénzügyi terv!) De egyben új gond is jelentkezett, ha ugyan ez gondnak mondható. - Sokan vagyunk - így fogalmazták meg ezt a szövetkezeti tagok. - A téli hónapok kevés munkaA munkát a szórakozás és az önművelés követi. Ezt Szikora Mária is vallja. tusa diktálta így e szavakat az elnöknek. Nem is azért, mintha amazokat — a kisalföldieket kevesebbnek tartaná. De úgy érezte, hogy körképhez ezzel még adós. Tudja azt ő nagyon is, hogy nincs minden rendjén... Sokat, nagyon sokat kéli még tenniök, hogy úgy menjen minden, ahogy akarják. De ha száz keze volna, bírná-e az ember ... Itt vannak például a fiatalok. Sokan vannak s szeretik a szövetkezetet. Tizennyolcan közülük — lányok — egy éve, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. November közepén el is nyerték ... S két hét múlva - nyolcan közülük már az erdészetnél vannak. Az elnök szerint „kisegítésre", őket azonban a munkalehetőség vitte. - A kertészetben nincs már munka. Mi pedig dolgozni, keresni akarunk - indokolták a lányok. Az új mozgalom kiváló eredményeket hozott. 1956-ban a kertészet egy hektárja 20 ezer koronát jövedelmezett. 1959-ben már 37 ezerre szökött a bevétel, az ez évi pedig a 40 ezret is meghaladta. Szabad idejükben olvasnak, művelődnek, színdarabot játszanak. Szóval megérdemelték a kitüntetést... A születő új falu ott él mindennapjaikban. S hogy több figyelmet remélnének az idősebbektől, azt ők nem mondják. Teszik a maguk dolgát, teremtő, fiatalos nyugtalansággal. S jövőre, amikor az idő újra visszahozza a szövetkezetet az ő munkáshétköznapjaikba, ott kezdik, ahol abbahagyták ... Megvédik a versenyt, megvédik a brigádot! Csak azért is. Hisz fiatalnak lenni felelősség is. A szülőföld, az otthon, a szövetkezet az ösztönző cél, amelyért érdemes öszszefogni, megszervezni a jó szívvel kínálkozó erőket. Tehát közös cél, nagy elhatározás ösztönzi a tettet. A jó és a jobb szövetkezet kalkulusa. Mert jó a mostani, de a jövő s a tagság még jobbat akar. És úgy is lesz az, ha sokan akarják. Minden személyes erőfeszítésnek azonban csak akkor van értelme, ha a termelést növeli. A növénytermelés igazi haszna pedig az állatok útján térül meg. — Hogy jól gazdálkodMosolyog a lány, é» a hatalmas káposzta: visszamosolyog. A képen: Kiss Ilona, a szocialista munkabrigád vezetője. tunk-e — hallottam a minap a faluban — azt húsban lehet majd kifejezni. És ez rájuk is érvényes. Az állatállomány feltöltésén kívül azonban más lehetőségeket is keresni kell. Ján Boháč kertész például szívesen sürgetné a dohánytermelést. Egyesek szerint nem éri meg. ő azonban állítja, hogy a tavalyi kéthektáros kísérlet jól sikerült. Kiššimoni elvtárs szerint valamikor téglaégetéssel is foglalkoztak a faluban. Sőt kiváló homok- és tufabányára is bukkantak. Mennyi változás, mennyi lehetőség. Ezek hasznosítása azonban csak rajtuk múlik. Sok ötlet, merészség, és jó érzék kell ahhoz, hogy megtalálják az utat a lehetőségtől a valóságig. Sokat lehetne írni a problémákról, s az emberekről. Szövetkezetesekről, akik már — többé-kevésbé — bensőjükben is felszabadultak. Nem a földtől szakadtak el, hanem a régi életformát rúgták fel maguk mögött. A föld itt van, zöldül, terem. Erőt nyújt, biztonságot ad. Az élet nem áll meg. A munka folyik: többet termelni, s többet adni azoknak, akik a közös gazdálkodásra bízták életüket. — Ez is napjaink feladata. Az ő feladatuk is. Széles az út, amelyen szövetkezeteink elindultak. Ki kell próbálni minden nyomot rajta! FONOD ZOLTÄN ÉAZ ÍTJ SZÓ Szovjet vendégek A barátság hónapjában szovjet vendégek látogatták meg a Dunajská Streda-i új kórházat. Nagy érdeklődéssel tekintették meg a modern berendezést, elismeréssel nyilatkoztak a betegek kényelméről, ami nagymértékben elősegíti a gyors gyógyulást. A látogatás emlékére a népegészségügy járási vezetősége fényképalbumokkal ajándékozta meg a küldöttség tagjait. Csibrei Anna, Maié Blahovo Amire régen vártak A Slaneci Helyi Nemzeti Bizottság munkatervében többek között szerepelt a vízvezeték-hálózat kiszélesítése a község azon részein, ahol új házak, új utcák épültek. A helyi nemzeti bizottság megvalósítja programtervét. Az állam segítségével és a község polgárainak önkéntes munkájával még a fagyok beállta előtt be akarják vezetni a vízvezetéket. Három utcában 700 méter szakaszon nem kevesebb, mint 100 ház lakói nyernek így ivóvizet. Az anyagot és a szakmunkásokat az állam fizeti, a többi munkát a lakosság végzi brigádmunka keretében. Ivan Sándor, Košice A KEZDET SIKERÜLT A klaňanyi szövetkezetben a zöldségtermesztést az idén kezdték. A 80 áros kis kertészetből 15 000 korona bevételt vártak, a kertészet azonban majdnem a kétszeresét hozta a szövetkezet pénztárába. Csupán a zöldpaprika-termés közel 10 ezer koronát jövedelmezett, a bevétel többi részét a paradicsom és a káposzta eredményezte. Amint a jövedelem mutatja, a kezdet sikeres volt. Az elért szép eredmény «|Ô részben Miško János kertész érdeme. Sólyom László, Lučenec Hangszórót kapott a falu Ladmovcén is sokat változott az élet. Az emberek, a házak, az egész falu képe, még a közséq határa is. Eltűntek a mesterqerendás alacsonv házikók. Oj, modern házak épülnek, cserép, eternittetővel. Nádfedeles házat már alig Vaskos zöldfedelű füzet fekszik nyitva Jozef Dragún mérnök-agronómus asztalán. A lapok bekeretezett rovatainak kitöltésén dolgozik, munkájában mélyen elmerülve számok halmazát hasonlítja össze, míg egy-egy rubrikába beírja a pontos adatokat. Ebbe a füzetbe tulajdonképpen a pribetai szövetkezet harmadik ötéves terve mutatóinak részletes, évekre szétírt számadatai kerülnek. A fiatal mérnök az előző öt év gazdálkodásának eredményeit összegezi. Hosszú újjaival mély barázdát szánt sűrű, göndör hajába. Ám hiába vakargatja fejét, a számok csalhatatlanok s az 1958-as esztendőre 1752 korona bevételt mutatnak ki hektáronként. A következő év bevételei sem sokkal magasabbak, az előző esztendőhöz viszonyítva csupán 296 korona a növekedés. — Milyen eredményekre számítanak ez idén? — Némi javulás ugyan észlelhető, de megközelítőleg sem olyan, mint szeretnénk. Búzából csak 17,30, árpából 21 mázsás termést takarítottunk be hektáronként. Az alacsony termés okait kutatva segédanyag nélkül nehezen akadnánk rájuk. A szövetkezet trágyázás! terve azonban sejtetni engedi, hol vannak a bajok, hiszen szántóföldjeik nem egész 14 százalékát látják el évente szervestrágyával. Alacsony tehát a talaj humusztartalma, több istálló- és foszfortartalmú trágyára lenne szükség, hogy a talaj táperejét lényegesebben fokozhassák. Ezekből a trágyákból csekély menynyiség áll rendelkezésükre, sőt a vásárlásnál is a drágább nitrogéntartalmú műtrágyákat helyezik előnybe. — Komposztkészítéssel nem foglalkozik a szövetkezet? — Az előző években a komposztolásnak a tagság nem nagy jelentőséget tulajdonított. Az idén már 4950 köbméter áll rendelkezésünkre, de ebből még két köbmétert sem szőrhatunk széjjel hektáronként. Hiába kérdezzük, firtatjuk, az agronómus nem akarja felfedni a csekély terméshozamok igazi okait. Az az érzésem támad, hogy még nincs kellő áttekintése a szövetkezet gazdálkodásáról, a talajviszonyokról. A hektárhozamok fokozása szempontjából a mélyszántásnak igen nagy a jelentősége, de erről a kérdésről sem beszél, holott tudja, hogy még mindig sok föld maradt szántatlanul. önkéntelenül felvetődik a kérdés: hány hektáron mulaszthatták el tavaly az őszi mélyszántást, látni. De eltűnt a községből a hivatalos hírterjesztő a kutyabőrbői készült dob is. Amióta községünk szövetkezeti község lett, a kulturális élet is sokat fejlődött. Ma már hangszórók hirdetik a házak tetejéről a közérdekű közleményeket. Gross Emil, Ladmovce. Még szebb eredményre számíthatnak Á Balog nad Iplom-i szövetkezet már teljesítette az idei szerződéses eladását, sőt tejből 4 százalékkal többet adott'el a tervezettnél. A szövetkezetesek a jövőben még többet akarnak termelni. Hogy ennek eleget tehessenek, elhatározták, hogy az Ipölyba torkoló pataknak új medret ásnak, mivel gyakori kiáradása veszélyezteti szénatermésüket. A munkát már elkezdték, ebben nagy segítségükre van a szovjet gyártmányú kanalas kotrógép. Patényi László. Balog nad Iplom Kultúrklubavatás Horná Pôtoňban a helyi nemzeti bizottság ügyesen oldotta meg a kulturális élet fejlesztésének problémáját. A régi iskola egyik termében kultúrklubot rendeztek be. Az EFSZ is hozzájárult a klubhelyiség berendezéséhez. Hangszereket, biliárdasztalt vásárolt. Ezenkívül különféle társasjátékok és televízor szórakoztatja a látogatókat. A klubavatáson részt vett a CSISZ-szervezet tagsága is. A fiatalok ebből az alkalomból felajánlották, hogy 500 órát dolgoznak le az új kultúrház építésén és egyidejűleg megalakították a helyi tánccsoportot Štefánkovičné tanítónő vezetésével, az énekkar vezetését pedig Karácsonyi tanító elvtárs, a CSISZ helyi csoportjának elnöke vállalta. Havran Ferencné ha az idén — noha több traktorral és erőgéppel rendelkeznek — igen döcög a szántás üteme. Erről a kérdésről Sípos elvtárs, a szövetkezet elnöke nem szívesen szól, nehogy .megsértődjenek" a naponta alig 3 hektár teljesítményt nyújtó traktorosok. A növénytermesztési csoportok tagjait sem vonja senki felelősségre, a kukorica, valamint a kukoricakóró késedelmes betakarításáért, pedig ez a szántás meggyorsítását akadályozza. Nem kell külön hangsúlyozni, az őszi mélyszántás elmulasztása is két-három mázsával csökkenti a jövő évi terméshozamokat. Ahogy kint jártunk a szövetkezet határában, a vasút alatti dűlőben Kecskés Zoltán csoportvezetővel találkoztunk. Mi tagadás, panaszkodott: — A csoport tagjai közül kevesen járnak rendszeresen munkába, pedig 10 hektárról még a cirkot is sürgősen be kell takarítanunk. Ha a „gyalogmunkások" többsége kimaradozik a munkából, utána néznek-e, mi történt velük, segítségre van-e szükségük, vagy pedig a munkafegyelemmel állnak hadilábon? A szövetkezet vezetősége ezt nem teszi, sőt az elnök sem kéri számon a magukról megfeledkezett tagok mulasztásait. Ezzel a magatartásukkal a vezetőség tagjai csak ártanak a szövetkezetnek, támogatják a lazaságot. Pribetán most már tíz éve folytat nagyüzemi gazdálkodást a szövetkezet, lényegesebb fejlődésről azonban — az utóbbi időben az állattenyésztés kivételével — nem igen beszélhetünk. A kérdés itt is önkéntelenül felmerül: mit tesz ennek megjavítása érdekében a helyi nemzeti bizottság, mely közvetlenül felelős a faluban a mezőgazdasági termelés tervszerű fejlesztéséért? Hát bizony nem sokat, mert mint hírlik, Štefan Majtán HNB titkár és Sípos szövetkezeti elnök nem nagyon értik meg egymást. A szövetkezet nem kielégítő fejlődése ellentéteket szült közöttük is, pedig mindketten okai a hibáknak. Sípos elvtárs a titkárt diktátornak bélyegzi s ezt azzal támasztja alá, hogy „aprólékosan" belenéz a munkaszervezésbe, parancsolólag lép fel a heti operatív értekezleteken, aláássa tekintélyét és a gazdaság irányításának jogkörétől megfosztja a vezetőséget. Štefan Majtán nem azonosítja magát az EFSZ elnökének nézetével. Szerinte azért van köztük nézeteltérés, mert a feladatok teljesítését az illetékes vezetőségi tagoktól egyénenként, munkaszakaszok szerint is szigorúan megkövetelte. A dolgok mélyére nézve megállapíthatjuk, hogy sem az elnöknek, sem a titkárnak nincs igaza. Lényegtelen, személyi dolgokon rágódnak, ellenben a szövetkezet nagyon fontos kérdései felett elsiklanak és így azok megoldatlanok maradnak. Jobban tennék, ha a nézeteltérések elmélyítése helyett összefognának és együttes erővel a harmadik ötéves terv előkészítésére, a termelés tartalékainak feltárására irányítanák figyelmüket. Jó együttműködésük jelentős mértékben előrelendítené a szövetkezet fejlődését. Nem tudjuk biztosan, van-e tiszta képe a járási pártbizottságnak és a JNB-nek a pribetai EFSZ helyzetéről? Értesült-e a járás a helyi funkcionáriusok áldatlan viszonyáról, vagy sem? A jelek legalábbis azt mutatják, hogy a járásnak nincs tudomása az említett problémákról és nem ismerheti a helyzetet, ha az elvtársak nem jönnek el a HNB tanácsüléseire, sem a szövetkezet gyűléseire. Ügy véljük, a járásnak hathatósabb segítséget kell nyújtania a szövetkezetnek előrehaladásában. Befejezésül szükségesnek tartjuk a következőket megjegyezni: A pribetai szövetkezetben annak ellenére, hogy nincsenek kimagasló eredmények, minden feltétel adva van az ötéves terv négy év alatti teljesítésére. Eddig a közös gazdálkodás fennállása óta nem használták ki a termelés tartalékait, a legtöbb esetben a tagság személyes anyagi érdekeit helyezték előnybe a közös, társadalmi érdekkel szemben. Okos szóval, meggyőzéssel rá lehet vezetni a tagságot a helyes útra. Feltétlenül szükséges, hogy javítsanak a munkaszervezésen és anyagilag is tegyék érdekeltebbé a szövetkezeteseket a jobb eredmények elérésében. A helyi nemzeti bizottságnak, a falu valamennyi kommunistájának és a szövetkezet vezetőségének szorosabban kell együttműködnie, hogy a legrövidebb időn belül kirántsák a szövetkezet szekerét a lazaság, a tespedés hínárjából. Szombath Ambrus ÜJ szfi 5 * 1960. december 15.