Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-14 / 346. szám, szerda

1960. december 7—

8-i ülésének vitája Bruno Köhler elvtárs felszólalása Nem szabad elfelednünk, hogy a harmadik ötéves tervben a vegyipar és általában az ipar fejlődését a munkaidőnek heti 46 óráról 42 órára való csökkentése mellett fogjuk biztosítani, tehát a munkaidő hetente négy órával, évente pedig 23 nappal megrövidül. A munkaidő heti 4-6órás csökkenése nagy hatással lesz termelésünkre. és gazdálkodásunkra s így egész társadalmi életünkre. Ezért a harmadik ötéves tervben csak a munkaidő lerövidítésének tekintetbevételével biztosíthatjuk a vegyipar és az egész ipar fejlődését, s ugyanakkor fordítva: a vegyipar és az egész népgazdaság fejlesztésének figyelembevétele nélkül nem tudjuk rövidíteni a munkaidőt. A munkaidő rövidítése nem csupán új munkarezsim bevezetésének kérdése. Még mindig nem egészen világos, hogy emellett főként általánosan javítani kell a termelési gazdálkodást, emelni kell a technika színvonalát, meg kell javítani a munka technológiáját és szervezését s a legjobban ki kell használni a több szabad időt. A munkaidő rövidítésekor nincs szó a nemzeti jövedelem képződésének közvetlen vagy közvetett csökkentéséről, ahogyan ezt egyes elvtársak állítják. Megjárnánk, ha az ő elméletükből indulnánk ki s megengednénk ilyesmit a gyakorlatban. A párt egészen másképp képzeli el a munkaidő lerövidítését. A munkaidő-alapok csökkentését maximális mértékben mindenekelőtt az egy órára eső munkatermelékenység növelésével kell pótolni. Ha az egy órai munkatermelékenységnek ezt a növekedését a párt által megkívánt formában és módszerrel, tehát a térmelés és a gazdálkodás megjavításával, az új technika alkalmazásával és felhasználásával, a munkatechnológia és szervezés megjavításával, a dolgozók szakképzettségének növelésével stb. biztosítjuk, akkor az egész népgazdaságban tovább fokozódik a hatékonyság s így nem csökken a nemzeti jövedelem. A vegyiparban már nagyobb mértékben megkezdték a munkaidő kísérleti lerövidítését. 1961 első negyedévében 21 vegyipari üzemben rövidítik le a munkaidőt, ami 46 400 dolgozót, tehát a vegyipari vállalatok dolgozóinak 35 százalékát fogja érinteni. A vegyipar általában a párt elképzelése és irányelvei szerint jár el a munkaidő kísérleti lerövidítésében. Az egy órai munkatermelékenység növekedése, a túlórák 1—1,5 százalékos csökkentése alapján létrejönnek a termelés tervezett növelésének feltételei. Ennek ellenére még nem sikerült teljesen biztosítani a munkaidő lerövidítését. November 7-e és december l-e között mintegy 33 000 dolgozót foglalkoztató 14 vegyiüzeniben vezették be a kísérleti munkaidő-lerövidítését. E 14 vegyiüzem elveszett munkaidőalapja 3115 dolgozóval ér fel. Az üzemek eddig saját erőforrásaikból 2239 dolgozó, tehát az elesett munkaidő több mint 70 százalékának pótlására találtak fedezetet. A hátralevő részre dotációt kértek: 876 dolgozót és megfelelő béralapot. A politikai iroda beleegyezett a kísérletek megkezdésébe, de ezzel még nem lehet elintézettnek tartani az tigyet. A párt Központi Bizottságának politikai irodája Púčik miniszter elvtárs feladatává tette, hogy az üzemekben tegyenek további intézkedéseket arra, miszerint a vállalatok és minisztériumok saját erőforrásaikból maximális mértékben biztosítsák a munkaidő lerövidítését. Szigorú minisztériumi felülvizsgálat után a kért munkaerőkből és béralapokból csak annyit szabad megadni a vállalatoknak és üzemeknek, amennyit nem tudnak saját erőforrásaikból fedezni. Az egy órai munkatermelékenység növekedése érdekében további intézkedéseken kívül az Üzemekben és vállalatokban biztosítani kell, hogy más önköltségtételek csökkenése, pl. a nyersanyag-, anyag- és energiamegtakarítás maximálisan fedezze a követelt béralapnövelést. Ugyanez vonatkozik más ágazatokra, üzemekre és vállalatokra is, amelyekben már próbáljuk vagy előkészítjük a munkaidő lerövidítését. Ilyen vállalatok és üzemek vannak például a barnaszénkörzetben, a jáchymovi bányákban s máshol, ahol teljes mértékben saját erőforrásokból biztosították a munkaidő lerövidítését s az önköltségek növekedése nélkül biztosították a termelési tervfeladatok teljesítését. Az ostravai Fučík Nagybánya a munkaidő lerövidítése mellett még jelentősen túl is teljesítette a szénfejtés és az előkészítő munkálatok tervét, növekedett a dolgozók átlagbére, s ennek ellenére az önköltségek a tervezetthez viszonyítva tonnánként további 31 fillérrel csökkentek. A Fučík Nagybánya dolgozói helyes eljárásának eredményei abban mutatkoztak meg, hogy az itteni elvtársak nem követeltük munkaerő- és béralappótlást, hanem megjavították a technika felhasználását s a munkaszervezést és sok újítási javaslatot érvényesítettek. Ezzel több mint 600 embert pótoltak, akikre Máskülönben szükség lett volna, hogy behozzák az elmaradt munkaórákat. Vegyipari téren is vannak ilyen lehetőségek. Lehetőségek vannak az új technika bevezetésében, a technológia, a munkakörnyezet megjavításában, a vasúti kocsik ki- és berakodásában, a raktárhelyiségekben, a nehéz és fárasztó munkálatok megkönnyítésében, a dolgozók szakképzettségének növelésében, az újítási javaslatok bevezetésében és főként a Központi Bizottság határozatainak érvényesítésében. Természetesen nem könnyű megtalálni és mozgósítani az üzemek és vállalatok tartalékait és belső forrásait a nagy munkaidőcsökkenés fedezésére. Ez nem is egy heti vagy 14 napi feladat. A munkaidő lerövidítésével még csak kísérletezünk és fürkésszük a népgazdaság fejlődésére gyakorolt hatását. Már az első tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a párt elveit követő eljárás pozitív eredményekkel járt. Köhler elvtárs a továbbiakban néhány beruházási problémával, valamint a termelés ritmusában mutatkozó komoly kilengésekkel foglalkozott. így például, ha csak egy nappal is sikerül lerövidíteni a kralupyi műkaucsukgyár építését, ez félmillió korona megtakarítást jelent — a kereskedelmi paritás alapján — devizagazdálkodásunknak. Ugyancsak nagy jelentőségű az időtényező akkor is, amikor a beruházások gazdasági hatékonyságát az erkölcsi kopás, szempontjából ítéljük meg. Ez elsősorban a vegyiparban fontos, melynek rendkívül gyors és egyes ágazatokban szinte forradalmi technikai és technológiai fellendülése azzal a természetes következménnyel jár, hogy igen gyorsan elavulnak a létesülő objektumban alkalmazott műszaki és technológiai megoldások, így a jövőbeni termék is. Ez mindenekelőtt a modern szerves kémia termékeire, különösen a makromolekuláris készítményekre vonatkozik. Ezért minduntalan gondolnunk kell arra, hogy az általános beruházásnak, valamint az előkészítő munkálatoknak és a tulajdonképpeni termelésnek megvalósulásában közrejátszó időtényező rendes, gazdaságilag alátámasztott értékelése mutatja meg a legelőrehaladottabb világtechnikával történő összehasonlítás alapján, hogy a tervezett beruházás befejezése idején előnyt jelent-e a világszínvonallal szemben, avagy annak fokán áll, vagy pedig fennforog az a vészély, hogy befejezéséig már erkölcsileg elavult. Jankovcová elvtársnő felszólalása további részében vegyiparunk és külkereskedelmünk kapcsolataival foglalkozott. O. Volenik elvtárs felszólalása Ľudmila Jankovcová elvtársnő felszólalása Vegyipari beruházásaink gazdaságának elbírálásában két fő kritériumot érvényesítünk: a beruházási költségeket, a termelési, illetve a teljes önköltségeket. Ezzel szemben gyakran figyelmen kívül hagyunk egy további fontos mutatót, az idő tényezőjét. Szeretném közelebbről megvilágítani az időtényező rendkívül nagy gazdasági jelentőségét a vegyipari beruházásban, éspedig egyrészt az új kapacitások korábbi vagy későbbi üzemhelyezésének szempontjából, másrészt e beruházások jövedelmezőségének és erkölcsi kopásának szempontjából. Az időtényező nemcsak a beruházási építés idején, hanem az előkészítő munkálatok idején is hat. Még a munkálatok megkezdése előtt »meg kell határozni optimális műszaki és gazdasági időterjedelmüket és rendszeresen biztosítani kell a kitűzött határidők következetes betartását, hogy az előkészületi beruházási tanulmányokban kitűzött időpontok hassanak és kellő nyomást gyakoroljanak az egész beruházási ciklus lerövidítésére. Különösen fontos kérdés az építkezés ideje, valamint a termelőkapacitás üzembehelyezésének határideje. A beruházási eszközök formájában ráfordított anyagforrások a készülő objektumok egész építési ideje alatt parlagon hevernek, anélkül, hogy ezalatt termelésre s így nemzeti jövedelem képzésére lehetne őket felhasználni. Ha ennek a tehetetlenségnek időterjedelme túllépi a szükséges mértéket, népgazdasági veszteségek, keletkeznek, melyek gazdasági szempontból éppolyan indokolatlanok és fölöslegesek, mint amikor bizonyos termelőberendezések parlagon hevernek. A népgazdaságban ily módon a vegyiüzemek építésének késése folytán keletkező konkrét veszteségek jellegzetes példája a Sztálin Művek ammóniák-részlege második és har madik szakaszának, valamint a lovosicei nitrogéntrágyagyár második és harmadik szakaszának az 1957—58-as években elkésett építése. Nem biztosították a gépszállítmányokat ezért az említett beruházások befejezésének eredetileg kitűzött határidejét hat hónappal meg kellett hosszabbítani. Ám ezt a meghosszabbított határidőt is további két hónappal túllépték. Afz, hogy e fontos beruházások befejezésének eredeti leg tervezett határidejét nyolc hónappal túllépték, 18 000 tonna tiszta nitrogén elvesztését jelentette népgazdaságunk számára. Ha ezt a 18 000 tonna tiszta nitrogént a szükséges agrotechnikai intézkedések betartásával rétjeink trágyázására használhattuk volna fel, akkor körülbeli 720 000 tonnával több szénát nyerhettünk volna, mely ta karmányozási célra felhasználva 28 800 tonna hús termelését eredményezte volna. A 18 000 tonna nitrogénnek más módon, árpaföUJek trágyázására történő felhasználása 252 000 tonnával nagyobb hozamot eredményezett volna árpából melynek feletetésével körülbelül 63 ezer tonna élősúlyű húst termel hettünk volna hízósertésekben. Másrészt a beruházás időtartamának lerövidítése a tervbe vett határidőhöz képest nagy megtakarítást eredményezhet népgazdaságunknak. A vegyiparban fejlett munkások, tapasztalt technikusok és vegyészek dolgoznak, s széles alapja van a pártnak. Ezért -lehetséges, hogy a népgazdaság érdekében még gyorsabban teljesítsük a Központi Bizottság által kitűzött feladatokat. Kerületünk termelése, főként a vegyipari beruházások további nagy növelése folytán különösen megnövekszik a harmadik ötéves tervben és a következő években. A vegyipar távlati fejlesztésének közös ismertetőjegye nálunk a munka termelékenységének a technikai fejlődéssel párhuzamos gyors emelkedése, továbbá a nagyfokúan automatizált aggregátumok, gépsorok és egész üzemek építésének befejezése. Ez a harmadik ötéves terv igényes műszaki fejlesztési programja. Kerületi bizottságunk a vegyipari dolgozók kezdeményezéséből kiindulva úgy szervezi meg és fejti ki a politikai munkát, hogy a dolgozók megítéljék, el tudják-e érni egy évvel előbb a műszaki fejlődés céljait és. a terv mutatóit ahhoz képest, amint azt a párt Központi Bizottsága a harmadik ötéves tervben kitűzi. Az emberek tanácsot adnak és segítenek nekünk. Máris 337 kollektíva jó eredménnyel versenyez a vegyiparban. Ezzel az.t akarjuk, hogy a dolgozók minél jobban hozzájáruljanak a harmadik ötéves terv alapjaihoz. A dolgozók nagy kezdeményezése Bretislav Šorm elvtárs felszólalása Minden vegyipari terméknek bizonyos mértékben különös jellege van, ami a nagyon közelálló technológiák vagy például a már külföldön bevált folyamatok fenntartás nélküli átvételét is megakadályozza. Ebből nagy mennyiségi igények származnak a kutatással szemben s ebből következik a vegyipari kutatók rendkívül nagy felelőssége: saját kutatási problémáik mellett az átvett folyamatok felülvizsgálását és termelési feltételeinkhez idomítását is biztosítaniuk kell. Šorm elvtárs felszólalása további részében a tudományos ismeretek gyorsabb gyakorlati alkalmazását még fékező akadályokról beszélt. Kiemelte, mennyire fontos a tudományos munkahelyek és a termelés szoros együttműködése. A tudományos kutatómunkahelyek dolgozóinak és a termelési dolgozóknak kapcsolata a legnagyobb figyelmet érdemli. Minduntalan törekednünk kell a kölcsönös bizalmatlanság, sőt néha egész gátak lerombolására. Ügy vélem, hogy ezzel kapcsolatban újra meg kell fontolnunk a jutalmazás módjait. A jutalmazás ösztönzően hasson a tudományos kutatómunkára és a termelés műszaki színvonalának emelésére. Módjait úgy kell szabályozni, hogy a kutató- és termelőszervezetek együttműködését segítsék, ne pedig ellene hassanak, mint eddig. Szolgáljunk talán egy kis magyarázattal. Amikor valamilyen új dolgot bevezetnek, a hibát ott követik el, hogy a munkahely az illető dolgozót mindjárt a kutatóintézetben jutalmazza meg, függetlenül felfedezésének kivitelezésétől. A jutalmat a kivitelezéskor kell kifizetni. Másrészt természetesen a termelőüzem is akar ebből valamit látni s a dolgozók rendszerint azon törik a fejüket, hogyan javíthatnák meg azt, amit nekik átadtak. így rendkívül elhúzódik az ügy. Ügy vélem, hogy egyszerű dolog úgy megszabni a jutalmakat, hogy egyszerre fizessék ki a kutatóintézeti dolgozóknak és a termelési dolgozóknak is a termék kivitelezéséért, nem pedig külön mint eddig. Úgy vélem, hogy ez alkalommal a szaba- [ dalmazással összefüggő jutalmakat is módosítani kell, mivel ezen a címen ma még sokkal több, gyakran csak egyszerű újítást jutalmazunk, mint valóban alapvető felfedezést, melyeket rendszerint egyáltalán nem jutalmazunk. Ajánlanám, hogy valóban nézzünk a dolog mélyére. Most pedig néhány szót vegyiparunk felépítésének kérdéseiről. Hazánk vegyipari nyersanyagbázisa — különösen ásványkincsekben — nem teljes. A kénes nyersanyag, a kálium és a foszfát hiánya arra kényszerít minket, hogy távlati szempontból csak a hazai szükségletek anorganikus termelés útján történő biztosítására gondoljunk. Ezzel szemben gazdag szerves ásványkészleteink vannak, melyek a nagy szovjet kőolajszállítmányokkal még jobban gyarapodni fognak. Van itt még egy nagyon bonyolult probléma, melyre szeretném felhívni a figyelmet. A szérves kémiai nagyüzemi termelés csak akkor igazán hatékony, ha komplex módon használjuk fel a nyersanyagalapot, azaz egészen a végtermékek fokáig. Attól tartok, hogy e követelmény teljesítésében gátolni fog minket nyersanyagalapunk felaprózottsága, mivel nyersanyagalapunk távlati szempontból a nagymértékben rendelkezésünkre álló három, illetve négy alapvető nyersanyagforrásra: a kő- és barnaszénre, kőolajra, esetleg a földgázra támaszkodik. Tekintettel a szerves termelés komplettségének említett követelményére, meg kell gondolnunk majd bizonyos nyersanyagforrások elsődleges felhasználását. Ügy vélem, hogy legjobb lenne, ha a kőszénkátrány és a kőolaj teljes felhasználására, nem pedig a barnaszén hőfeldolgozási termékeire összpontosítanánk munkánkat, mivel a barnaszén'-fenoítartalma kivételével — Igen kedvezőtlen vegyi összetételű és műszaki tulajdonságainál fogva sem alkalmas további feldolgozásra. egyedül azonban nem biztosítja a vegyipar feladatait. Fontos, hogy a vegyipari berendezés korszerűsítése, átalakítása és intenzifikálása és természetesen a beruházás megteremtse a feltételeket. Sok jó tapasztalatot szereztünk és eredményt értünk el a meglevő berendezések korszerűsítésével és intenzifikálásával, főként az ústíi Chemička Üzemben. A vállalat árutermelése a berendezések intenzifikálása és korszerűsítése után 1956-tal szembn egyharmaddal növekedett. Az üzemrészlegek rekonstrukciós költségei 10—12 millió koronát tettek ki. A vegyipar nagy feladatainak biztosítása megköveteli, hogy valamenynyi szerv fokozott figyelmet szenteljen a beruházásnak A pártszsrvek nagy gondoskodása ellenére a beruházás, főként a központosított beruházási építkezés teijäsítéss nemzeti vállalataink tevékenységének a leggyengébb pontja. Az idén a négy legfontosabb építkezés tervteljesítése nem éri el az altalános kerületi átlagot. A központosított építkezés nemteljesítését tervezési fogyatékosságok és az építkezési terep felszabadításában felmerülő nehézségek is okozzák, amit viszont a beruházók idéznek elő. A késés fő okait azonban a szállító építőipari és szerelési vállalatok, mint például a Konstruktíva Praha, a Priemyslová stavby Gottwaldov és a Hradec Králové-i Závody Víťazného februára munkájában látjuk. Különösen megdöbbentő a Konstruktiva nemzeti vállalat vezetőinek eljárása: a számos megállapodás és tárgyalás ellenére sem teljesítik ígéreteiket. Volenik elvtárs beszéde további részében a technológiai folyamatok betartásának kérdéseiről és a munkabiztonságról beszélt. Azt is megjegyezte, hogy meg kell szüntetni a környezet rosszabbodását Ostíban, Moston, Litvínovban és másutt, mert kedvezőtlenül hat az emberek egészségére, a Krušná Hora-i erdőkre stb. A kerületi pártbizottság már számos konkrét feladattal bízta meg a vegyipari dolgozókat. Meggyőződésünk, hogy a Vegyipari Minisztérium és a többi minisztérium, valamint tudományos akadémiánk is támogatni fogja őket. Számunkra ez nagy politikai feladat. Mindent meg akarunk tenni a vegyipari dolgozók érdekében, hogy ők is jobb körülmények között dolgozzanak. Jozef Rázl elvtárs felszólalása Rázl elvtárs felszólalása elején a műszaki fejlődés néhány problémájával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban kiemelte a dolgozók szakképzettsége fokozásának nagy jelentőségét. A szakképzésben bizonyos fogyatékosságok mutatkoznak — mondotta. Három példát említek. A volt állami munkaerőtartalékok ústíi központjában tíz év alatt több mint 1200 fiú sajátította el a vegyészi foglalkozást. 1960-ban több mint 800 képzetlen munkás dolgozik üzemünkben. A technológiáról és a fogyasztási normák színvonaláról és a termelési folyamat irányításáról döntő 330 vezető munkás közül csak 23 szakképzett dolgozó. Ogy látszik, fölöslegesen költekeztünk és fáradoztunk, mert ma senki sem tudja az üzemben, hogy hol vannak a szakképzettséget nyert fiúk. Másik példa. 1957-1960-ig 50 főiskolás lépett munkába, Ostíban, közöttük a volt ústíi kerületből csak húszan. így tehát évente 10—18 mérnök távozik el tőlünk, akik 1 — 3 évet dolgoznak nálunk. Begyakorolják magukat és eltávoznak.. Azt mondják, hazatérnek, vagy pedig az ország belsejébe mennek do'.gozni. Harmadik példa. Amikor a harmadik ötéves tervet latolgattuk, 40 — 50 főiskolásra számítottunk évente. A minisztérium azonban csak a felére számít. Am az észak-csehországi kerületben az idén csak 17 fiú és lány ment vegyészetre. Nem tudom, mennyien tanulnak vegyészetet a többi kerületekből, de 1966-ban itt északon nagy hiány lesz vegyészekben. Ennek az az oka, hogy a többi kerületeknek is nagy szükségük van vegyészekre, így a végzett mérnökök újra hazatérnek. Véleményünk szerint 17 végzett mérnök a Sztálin Müvek, Ústí, Lovosice és ŠtétI szükségletének körülbelül a 20 %-át fedezi. A harmadik ötéves tervben 50 ipari iskolát végzett fiút küldünk főiskolára, hogy jó munkafeltételeket teremtsünk. Az ágazati műszaki iskolában körülbelül 400 dolgozót képezünk ki. Növeljük azoknak a technikusoknak számát, akik postgraduális tanulmányokkal növslik szakképzettségüket távmérési, szabályozási, vegyészmérnöki automatizálás terén és más foglalkozási ágakban. Arra is számítunk, hogy legalább 10— 15 mérnöknek annyira kell növelnie szaktudását a vállalatban, hogy elnyerjék a tudományok kandidátusa címet. Számítunk a tudományos akadémia intézeteinek segítségére, s arra, hogy az üzemek legszakképzettebb szakemberei felkészülhessenek a kandidátusi cím elnyerésére. A szakképzettség kérdését néhol azonban csak az említett ágakra szűkítik. Am nagy szakképzettségű munkások nélkül még a legjobb ötletek sem valósíthatók meg. Ezért úgy tervezük, hogy több mint 800 munkásnak meg kell szereznie a szakképzettséget, ami azt jelenti, hogy nem lesznek szakképzetlen munkásaink. De mi tovább akarunk menni. Az új üzemrészlegeknek szükségük lesz a technikusok, mérnökök és ipariskolások 20 százalékára. Közülük többen már nem lesznek a mai értelemben vett munkások, hanem vegyipari folyamatot Irányító technikusok. A technika fejlődése odahat, hogy a régi foglalkozások megszűnnek s újabbak keletkeznek. Ezt a folyamatot nem lehet egv másik foglalkozás elsajátítása mozgalmával pótolni, ez túl szűk értelmezése lenne a dolognak. Ezért kezdjük felülvizsgálni a munkahelyet s pontosabban megjelölni, milyen előzetes képzettség szükséges bizonyos termelőmunka végzéséhez. így például a kénsav automatikus gyártásában, az ionváltoztatók gyártásában stb. egy vezető munkásnak középiskolai műszaki végzettséggel kell rendelkeznie. A technika fejlettségi foka követeli ezt meg. A sikeres műszaki fejlődés fő feltétele a nagyfokú szakképzettség, a nagyfokú munka- és technológiai fegyelem. |jj SZÖ 5 * 196

0- december 10.