Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-13 / 345. szám, kedd

A dolgozók széleskörű részvételével megszilórdíliul o szociolislo törvényes'éget (Folytatás az 5. oldalról) Szocialista demokráciánk fejlődé­se, jogrendünknek a viselkedés tár­sadalmi szabályaira való fokozatos átalakításának távlatai azonban tör­vényhozásunkban rámutatnak jog­rendünk további fejlődésének egy másik oldalára is. Már ma is megvan­nak nálunk — és társadalmi fejlődé­sünk további folyamán gyarapodni fognak azok a társadalmi kapcsola­tok, amelyek egyáltalán nem köve­telik meg a jogi rendezést, hanem maguk a dolgozók és szervezeteik szabályozhatják társadalmi befolyá­sukkal. Szocialista jogrendünk fejlesztése során eme általános feladatokon kí­vül szocialista társadalmunk elért fejlődési foka közvetlenül törvényho­zásunk terén néhány komoly időszerű feladat elé állít bennünket. Néhány változtatást kell eszközölnünk, ki kell egészítenünk a jogrendet, első­sorban a munka-, a polgári, a köz­igazgatási jog és a büntetőjog terü­letén. Emellett a jelen pillanatban nem az új jogi rendezések formája a fő kérdés. A fő figyelmet azokra a társadalmi problémákra fordítjuk, amelyek megkövetelik, hogy jogren­dünk belátható időn belül megoldja őket. Bizonyára helyes, ha első helyre mun­kajogunk kérdéseit állítjuk- Társadal­munkban a munkaviszonyok szocialista átalakításának gyors fejlődése arra veze­tett, hogy fokozatosan és sürgősségük szerint jogilag csak részleges kérdéseket oldottunk meg. Ezért mindeddig munka­jogunk nem képez egységes egészet, ha­nema részleges előírások összességét alkotja, amelyek megfelelnek társadalmi fejlődésünk különböző fokainak. Előttünk áll tehát az a sürgős feladat, hogy ezeket a jelentős mértékben külön­féle előírásokat összhangba hozzuk, egy­szerűsítsük és létrehozzuk a munkajog egységes rendszerét, amely magába fog­lalja dolgozóinknak az alkotmányban le­rögzített összes vívmányát, és segítséget nyújt majd a dolgozóknak a népgazda­ság irányításában s az öntudatos munka­fegyelem további javításában. Munkajo­gunk kerek egységes rendszerré való ki­egészítése előreláthatóan egyetemes mun­kakódex kiadásában jut majd kifejezésre. Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell oldani néhány igen fontos problémát. Például a dolgozó és azon szervezet kö­zötti viszony kérdését, amelyben a dol­gozó dolgozik. Ezt a viszonyt munkajogi előírásaink mindeddig általában az „al­kalmazott" és „munkaadó" fogalmakkal fejezik ki. A szocialista társadalmunk dol­gozója helyzetének eme fogalmai azonban nem fejezik ki azt a helyzetet, amelyet az alkotmány biztosít és juttat kifejezésre! Itt nem szavakról van szó. E fogalmak­ban fennmaradt a munkás különválasztása a termelőeszközöktől, ami társadalmunk­ban már régen megszűnt. Nálunk a munkás nem áll mint „alkal­mazott" a vállalattal szemben; ellenke­zőleg, ő maga tevékenyen részt vesz a népgazdaság és a vállalat irányításában, amelynek ö a „munkaadója", ő maga a gazdája és a termelőeszközök, amelyek­kel dolgozik, nem képezik „munkaadó­jának" magántulajdonát, hanem az egész nép szocialista tulajdonát képezik. Mun­katörvényhozásunk feladata lesz a dol­gozók és a szervezetek eme szocialista viszonyát a munkatörvényben, az új al­kotmányunk alapelveivel összhangban megfelelően kifejezni és kiküszöbölni mindazt, ami már elavult. Szükségesnek tartjuk, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a munkadíjazás jogi rendezése további tökéletesítésének. Főként jogilag kell szabályozni a mun­káért való díjazást és a bérpótlást, a munkában való akadályoknál összpontosí­tani és egyszerűsíteni kell a több ágazat bérszabályai alá tartozó munkák díjazá­sát, főként a túlórában, éjszaka és vasár­nap végzett munka díjazását. Sürgősen új rendezést követel a mun­kabiztonságról és a munka-egészségvéde­lemről szóló előírások rendszere. Min­denekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a vezető dolgozók minden körülmények között felelősek a termelésért éppúgy, mint a dőlgozók munkabiztonságáról és egészségvédelméről való gondoskodásért. Ki kell hangsúlyozni azt az elvet, hogy a dolgozók és társadalmi szervezeteik köz­vetlenül részt vesznek a munkabizton­ság kérdéseinek megoldásában és ellen­őrzésében. Nem kevésbé szükséges mintamunka­rendek kidolgozása, az alkalmazásban le­vő nők és fiatalok munkafeltételeinek rendezése stb., amelyek következetesen valóra váltják új alkotmányunk alap­elveit. Amikor a munkatörvénykönyvről be­szélünk, helyénvaló újból kiemelni azt, hogy annak kezessége jelentős mérték­ben a szakszervezeti mozgalom, lesz, hogy az e törvénykönyvben tartalmazott rendelkezések nagy része már az em­bereknek a kommunista erkölcs normái alapján való szabályozása erőteljes jel­legével bír. Ez sok esetben vonatkozik a polgári törvénykönyv kérdéseire Is, amelyet az új munkajog mellett új jogrendünk má­sodik alapvető részének tekintünk. Az új polgári törvénykönyv a szocia­lista és a személyi tulajdon elválaszt­hatatlan összefüggéséből, a lakosnak mint s személyi tulajdon birtokosának és a munkahely gazdájának elvileg egy­séges érdekéből indul ki. Feladata lesz tehát elsősorban újból rendezni a lako­sok és a szocialista gazdasági szerveze­tek közötti és az egyes lakosok közötti kölcsönös vagyoni viszonyokat és világo­san, áttekinthetően meghatározni a lako­sok tulajdonjogát és kötelességeit. Az ipar 1958-ban megvalósított új átszervezése és vele kapcsolatban a tervezés új módszere, s főként a vállalatok jogkörének és felelősségé­nek kibővítése nagymértékben nö­velte a gazdasági szerződéseknek, mint népgazdaságunk irányítása esz­közének jelentőségét. A gazdasági szerződések pontos tel­jesítése az üzem minden egyes dol­gozójának saját ügyét képezi, aki a munkahely gazdája és a termelés irányításának aktív résztvevője ad­ta kötelességeinek rendes teljesí­tésével biztosítja saját érdekének, mint fogyasztónak kielégítését is. Ezért törvényhozásunk komoly fel­adatának tartjuk e kapcsolatok meg­szilárdítását és jogi rendezésük meg­javítását. Igazságszolgáltatásunk demokrati­zálásának előrehaladó folyamata és a jogrend egyszerűségének követel­ménye megköveteli a polgári bírósági eljárás alapos felülvizsgálatát is. Egyes ma már felesleges alakiságok kiküszöböléséről és a bírósági eljá­rás további egyszerűsítéséről van szó. Jogrendünk tökéletesítése a bünte­tőjog szakaszán a bíróságok által ki­szabott büntetések társadalmi hatá­sának növekvő szerepéből és elmé­lyülő nevelő fontosságából indul majd ki. A szocialista bíróság által kiszabott büntetés mély etikai értel­mű, mert a szocialista bíróság nem­csak megbünteti a bűnösöket, ha­nem szem előtt tartja javulásukat és átnevelésüket is. A büntetések nevelő küldetésé­nek fokozásához egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulniok a dolgozók társadalmi szervezeteinek. Helyes lesz, ha kezességet vállalnak majd a bűnösök átneveléséért és megjavításáért. Fontos lesz a bün­tetésüket kitöltött személyeknek nyújtandó segítség is, hogy leküzd­jék első, gyakran nehéz lépéseiket a polgári életben és hogy gyorsabban bekapcsolódhassanak a munkakollek­tívába. A társadalmi szervezeteknek segítséget kell nyújtaniok a feltéte­lek megteremtésében ahhoz, hogy minden egyes ilyen ember, aki tulaj­donképpen új életet kezd, a társa­dalom hasznos tagjává váljék. A helyi népbíróságok növelik a dolgozók részvételét igazságszolgáltatásunkban Fontos küldetést töltenek be a bí­róságok a dolgozóknak a szocialista törvényesség megszilárdításában való részvételének növelése terén. Az utóbbi években számos intézkedést foganatosítottunk annak érdekében, hogy emelkedjék tevékenységük szín­vonala, hogy bíróságaink következe­tesen teljesítsék a szocialista állam szervének feladatát. Ezen a téren már sok mindent si­kerrel megoldottunk. Tökéletesedik a bírósági tevékenység módszere, nö­vekszik a bírósági döntés meggyőző ereje, egyre inkább érvényesül a bí­róságok, valamint a dolgozók és szer­vezeteik szoros együttműködésében kibontakoztatott nevelő szerep. Igazságszolgáltatásunk további fej­lesztésének, főként még mélyebb és szélesebbkörű demokratizálásának alapelveit meghatározza új szocialista alkotmányunk, amely elsősorban ki­bővíti a megválaszthatóság és a visz­szahívhatóság elvét valamennyi bíróra és valamennyi bíróságra. Mai ülésünk fontos feladata feldol­gozni azt az intézkedést, amellyel alkotmányunk újonnan kibővíti bíró­ságaink rendszerét, a munkahelyeken és a helységekben működő helyi nép­bíróságokkal. A helyi népbíróságok­nak meg kell erősíteniök a dolgozók közvetlen részvételét a bírósági eljá­rásban. Ezen a téren azokra a tapasztala­tokra támaszkodhatunk, amelyeket közvetlenül a dolgozók kezdeménye­zésére az üzemekben és a közsé­gekben létesített elvtársi bíróságok tevékenységéből nyertünk. Ez év szeptember 30-ig 776 ilyen bíróság működött, ebből 706 az üzemekben és 70 a nemzeti bizottságok mellett. Megerősítést nyert az a tény, hogy a kollektívából származó és az ügyeknek a kollektívára támaszkodó szerv által történő megtárgyalása nevelően hat nemcsak a bűnösre, ha­nem az egész kollektívára is. Jellem­ző tény és e bíróságok létesítésének erejéről s társadalmi hatásáról ta­núskodik, hogy azok az emberek, akiknek munkatársaik színe előtt kellett felelniök vétségeikért, kérték, hogy ügyüket inkább adják át a já­rási bíróságnak, csakhogy ne kelljen szembenézniök elvtársaikkal. Az elvtársi bíróságok tevékenysé­gükben igen helyesen az adott üzem­ben vagy községben a legnagyobb nehézségeket és károkat okozó nega­tív jelenségekre irányították figyel­müket. Igy például a karvinai és ostravai járásban • az elvtársi bíró­ságok helyesen az indokolatlan mun­kából való távolmaradások kérdésé­vel foglalkoztak. Ez kedvezően nyilvánult meg az indokolatlan munkából való távol­maradások általános csökkenésében. Így volt ez a Petr Cingr, Ludvík, Trojica és más bányákban. A nemzeti bizottságok mellett mű­ködő elvtársi bíróságok toként a szo­cialista törvényesség megszegésének a mezőgazdaság szakaszán előfordu­ló eseteit és a szocialista együttélés szabályainak megsértését tárgyalták. Az elvtársi bíróság létesítése so­rán le kellett küzdeni bizonyos hely­telen irányzatokat, főként a szak­szervezetek ama törekvését, hogy egyes munkahelyeken saját neveló­munkájukat úgy oldják meg, hogy az eseteket egyszerűen átadják az elvtársi bíróságnak. A helyi népbíróságok létesítését abban az időszakban kezdjük meg, amikor a jogrend megszegése szo­cialista államunkban tartósan csök­kenő irányzatú. Ezért süket fülekre találnak külföldi ellenségeink ama rá­galmai, amelyekkel a helyi népbíró­ságokat további kényszerítő eszköz­ként igyekeznek feltüntetni. Nem azért létesítünk helyi népbí­róságokat, mintha új büntetőszervek­re volna szükségünk. Hisz a helyi népbíróságok elsősorban nem bünte­téseket szabnak ki, hanem felhasz­nálják a társadalom kollektív ható­erejét a törvényt megszegő lakosra. Éppen azért létesítünk helyi nép­bíróságokat, mert társadalmunk fej­lődésének jelenlegi időszakában az állami kényszer eszközeit leszűkít­hetjük s azokat a társadalmilag ke­vésbé veszélyes eseteknél, a jogi előírások megszegésének eseteinél a társadalmi hatást gyakorló intézke­désekkel helyettesíthetjük. A helyi népbíróságokban a kisebb kihágások elleni sarcba mind több dolgozót kapcsolhatunk be, mégpedig éppen azokat, akikkel a vétkes naponta érintkezik a munkahelyen vagy a községben, azokat, aki a vétkes tar­tós javulása érdekében a leghatéko­nyabb erkölcsi befolyást gyakorol­hatják. A helyi népbiróságoknak semmi­lyen téren sem szabad helyettesíte­niük a nemzeti bizottságok, a szak­szervezeti és egyéb társadalmi szer­vezetek, az EFSZ-ek vezetőségei, va­lamint más szervek és intézmények nevelő és megelőző hatását. Nem szabad helyettesíteniök a családnak, az iskolának és az ifjúsági szövet­ségnek a fiatal emberekre gyakorolt nevelő befolyását sem. Ezért a helyi népbíróságok jogkörének meghatáro­zásánál abból indulunk ki, hogy rendszerint olyan eseteket fognak megtárgyalni és eldönteni, amelyek­ben a társadalmi szervezetek nevelő intézkedései nem volnának sikeresek. A helyi népbíróságok egész tevé­kenységükben mindenekelőtt morális hatást fognak gyakorolni. Arra fog­nak törekedni, hogy a törvényt meg­szegő tudatára ébredjen eljárása helytelenségének és rendesen éljen. Sok esetben maga az a tény, hogy a kihágásokat a helyi népbíróság a dolgozók kollektívája előtt tárgyalja meg, a vétkes számára elegendő ta­nulságul szogál. Igaz, a helyi népbíróságok bünte­tőeszközökkel is rendelkeznek majd. Az elvtársi bíróságok eddigi tevé­kenységéből nyert tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezeket az eszközöket a legtöbb esetben nem kellett alkalmazni. A helyi népbíróságok eljárásában a többi bíróságra érvényes alaki elő­írások részletei nem lesznek érvé­nyesek. Eljárásukat semmi esetre sem szabad bonyolult adminisztráció­val megterhelni. Eljárásuk ereje és meggyőző képessége éppen abban rejlik majd, hogy tevékenyen részt vesznek munkájukban a község, vagy a munkahely azon dolgozói, akik az esetet jól ismerik és megfelelő fel­világosítást adhatnak az ügyben, úgyhogy a helyi népbíróság végül helyes ítéletet hozhat.' Az itt meg­valósult eljárásnak nagy politikai hatása lesz majd. Emellett azonban hangsúlyozni kell, hogy azok az alapelvek, ame­lyekhez egész bírósági rendszerünk tevékenysége igazodik, a helyi nép­bíróságok tevékenységére is érvé­nyesek. A helyi népbíróságok is kö­telesek lesznek a tényleges igazsá­got alátámasztott bizonyítékok alap­ján megállapítani, szóbeli eljárást folytatni a bűnös jelenlétében és betartani a vádlott védekezési jo­gát. A helyi népbíróságok csak a legszükségesebb adminisztratív mun­kákat végzik, rendszerint rövid jegy­zőkönyvet és feljegyzést vezetnek az ítéletről, amelyet azután megőriznek. Ebben az irányban dolgozóink mái­tapasztalatokkal rendelkeznek, főként a nemzeti bizottságok, a szakszerve­zetek stb. tevékenységében való rész­vételük alapján. A helyi népbíróságokat nem egy­szerre, valamennyi üzemben é^ köz­ségben, nem egyidejűleg létesítjük. Fokozatosan jönnek létre ott, ahol már tevékenységet fejtenek ki az eddigi elvtársi bíróságok, vagy ehhez hasonló szervek. A pártszervekben való megtárgya­lás után a helyi népbíróságok léte­sítéséről a járási nemzeti bizottság dönt, mégpedig a helyi nemzeti bi­zottság vagy a szakszervezet véle­mény-nyilvánítása után. Nem téte­lezzük fel helyi népbíróságok léte­sítését a hadseregben és a biztonsági testületben. A helyi népbíróságokat a községben vagy az üzemben a dolgozók, illetve a lakosok ülésén választják meg. A helyi népbíróságok megválasztott tagjai fogadalmat tesznek a helyi nemzeti bizottság elnöke kezébe. Egyelőre arra számítunk, hogy az első időszakban az üzemekben, va­lamint a városi jellegű, legalább 3000 lakosú helységekben létesülnek helvi népbíróságok. Ez annyit je­lent, hogy egyelőre nem létesülnek helyi néobíróságok a nemzeti bizott­ságok mellett a falvakon, vagy az EFSZ-ek mellett. Ezáltal jobban ve­zethetjük az EFSZ-eket arra, hogy a szövetkezeti tagok vétségeit saját fegyelmi szerveik vagy a nemzeti bi­zottsáaok oldiák meg a kihágás jel­lege alapján. Azokban az üzemekben, ahol helyi népbíróság fog működni, nem marad érvényben a kisebb lopásokért való megrovásról szóló törvény. Azokban a községekben, ahol helvi népbíróság fog működni, a kihágások többségét, amelveket addig a nemzeti bizottsá­gok büntető szakbizottságai intéztek el, a jövőben a helyi népblróság fog­ja megoldani. Az elvtársi bíróságok tevékenysé­gének eddigi tapasztalatai arra a meggyőződésre vezetnek bennünket, hogy a helyi népbírák ítéleteinek túlnyomó többsége helyes lesz és csak ritkán fordul majd elő téve­dés. Ennek ellenére azonban bizto­sítjuk a fellebbezés lehetőségét a helyi népbírőságok döntésével szem­ben s ezáltal ítéletük tekintélye nem­hogy csökken, hanem ellenkezőleg, emelkedik. A szakszervezeti alapszervezetek­nek, a CSISZ-szervezeteknek és az EFSZ-eknek joguk lesz a bíróságba kiküldeni választott képviselőiket, akik az ő nevükben, a társadalmi vádló vagy védő szerepét töltik be, s tolmácsolják a kollektíva nézetét a tárgyaláson szereplő üggyel kapcso­latban. A bírósági eljárásban való részvételük akkor lesz kívánatos, ha olyan ember ügyéről tárgyalnak, aki a védelmet valóban megérdemli, vagy olyan ügyben, amelynek fontossága miatt szükséges a kollektíva mind erőteljesebb ítélete. A társadalmi védők és vádlók rész­vétele elősegíti majd, hogy a bíróság sokoldalúan és behatóan megállapít­hassa az ügy valamennyi körülmé­nyét, teljesen feltárhassa azokat az okokat, amelyek bűntevékenységre vezettek és megfontoltan, igazságo­san dönthessen a bűnösségről és a büntetés nagyságáról. A társadalmi védő javaslatot nyújthat be arra, hogy a bíróság mondjon le a bünte­tésről, hogy enyhébb, feltételes bün­tetést vagy javító intézkedést szab­jon meg s ezáltal a társadalmi szer­vezet kezességet vállal az elítélt át­neveléséért. A helyi népbíróságok létesítésének és tevékenységének, valamint a tár­sadalmi védők és vádlók létesítésé­nek feltételezett alapelveit áthatja a lejtőre került ember megsegítésé­nek mélységesen humánus eszménye, a bűnös helyes életre való irányítá sának eszméje. A dolgozóknak az igazságszolgáltatásban való fokozott aktív részvételére irányuló törekvé­sünk éles ellentétben áll a kapita­lista igazságszolgáltatással, amelynek bírósági termeiben az uralkodó osz­tály népellenes önkénye és gyűlölt terrorja uralkodik. # * * Jogrendünk további tökéletesítésé­vel, a szocialista törvényesség meg­szilárdításával és az igazságszolgálta tás demokratizálásával kapcsolatos határozatok és intézkedések újabb fontos lépést jelentenek a fejlett szocialista társadalom építésében. Ah­hoz, hogy ezek az intézkedések élet­belépjenek, s a dolgozók alkotó kez­deményezése és aktivitása további kibontakozásának éltető talajává vál­janak, pártunk szorgalmas politikai és szervezőmunkája szükséges. A Központi Bizottság plenáris ülé­se további indítékot adott ahhoz, hogy a párt és a dolgozók közös erővel fellépjenek életünk valameny­nyi fogyatékossága ellen, melyeknek közös nevezőjét az emberek gondol­kodásában és cselekedeteiben meg­levő burzsoá csökevények képezik. Ezen nem értünk valamilyen egyszeri kampányt, hanem következetes, szí­vós, mindennapos munkát, amely nem lankadhat és nem érhet véget előbb, míg egész társadalmunk kommunista nevelésében nem érjük el a teljes győzelmet! 5000 szovjet szakkönyv az üzemi könyvtárban A prágai ČKD Sokolovo Üzem mű­szaki könyvtárában mintegy 5000 szovjet szakkönyv áll a dolgozók S rendelkezésére. A könyvtár heten­s ként 5—10 újdonsággal gyarapszik, ezenkívül 40 különböző szakfolyóirat­ra fizet elő. Az üzem dolgozói gyak­ran veszik igénybe a szovjet szak­irodalmi alkotásokat, melyek nagy segítséget nyújtanak nekik az új technika bevezetésében, a munka­igényesség csökkentésében és a £ munka jó • megszervezésében Az üzem egyik fiatal dolgozója 40 különféle szakfolyóirat között válo­gathat. További szovjet szakkönyvek ér­keztek a könyvtárba. A könyvtáros­! nő azonnal nyilvántartásba veszi az ; új könyveket, hogy minél előbb se­I gítséget nyújthassanak az üzem mun­] kásainak és műszaki dolgozóinak. (Viktor Lomoz — ČTK — felv.) A bratislavaiak beszélgetései a lakásépítés kérdéseiről (ČTK) - Bratislavában eddig nyolc lakótelepen, 15 vállalatban és szervezetben folytattak beszélgetése­ket a lakáskérdésről. A dolgozók több száz megjegyzést és kezdemé­nyező javaslatot tettek a lakásépítés fejlesztéséről és az e téren jelenleg fennálló helyzetről. Kedvezően nyi­latkoztak a bratislavai kísérleti la­kótelep építésének elveiről. Ezen a lakótelepen több építési rendszert, technológiai eljárást próbálnak ki. A nagy lakfelületű lakások szerel­hető válaszfalakkal ellátott több la­kóhelyiségből fognak állani. A bratislavaiak a lakáskérdésről folytatott beszélgetéseken gyakran javasolják, hogy a jövőben jobb le­gyen a lakásokat és a lakberende­zéseket tervezők együttműködése. A lakások helyiségeinek elrendezését illetőleg azt kívánják, hogy az új lakóházakban étkezösarokkal kiegé­szített kisebb konyhák épüljenek. . Célszerű volna, ha a nagy lakótöm­s bőkben kollektív konyhák épülnének. Javasolják továbbá, hogy lehetőleg minden lakásnak legyen erkélye. Nyilvánvaló tehát, hogy a bratisla­vaiak nincsenek megelégedve a la­kások eddigi kivitelezésével. Szük­gesnek tartják, hogy a lakásokat jobb minőségű anyagból építsék és az eddiginél tökéletesebben elszigetel­jék egymástól. A vitában felszólalók közül a legtöbben célszerűnek tart­ják a beépített bútort, a szekrény­szerűen felállítható hangszigetelő vá­laszfalakat és az összeilleszthető bú­tor gyártását is. A beszélgetések résztvevői túlnyo­mórészt úgy vélik, hogy a lakások ablakrámáit, ajtóit és padlóját jobb minőségű anyagból kellene készíteni. Az a követelmény sem indokolatlan, hogy közös televíziós antennáj sze­reljenek az új lakóházakra. A bra­tislavaiak véleménye megegyezik abban, hogy rövidesen meg kell szün­tetni a településeken és háztömbökön belüli térségek eddigi rendezetlensé­gét. ©í SZÖ S + 1060. december 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom