Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-10 / 342. szám, szombat

\ A világtörténelem 24 órája A

mióta az ember elérte azt a fejlődési fokot, hogy kezdetleges képírást, azután hovatovább tökéletesedő Írásjeleket használt élményei, gondolatai lerögzítésére, tudatosan vagy e szándék nélkül hírt adott az utókornak az emberiség életének, társadalmi formációinak kialakulásáról, és rövidebb-hoszszabb időközökben, de szüntelenül végbemenő átalakulásáról. Ám a régészek által feltárt történelem előtti leletektől kezdve egészen századunk modern történelemtudománya anyagáig összegyűjtött, áttanulmányozott és megírt, szinte elképzelhetetlen mennyiségű adatkincs elvileg csak szakavatott tudósok, kutatók, történészek számára volt hozzáférhető, de csak igen hézagos ismeretei lehettek róla az általános műveltségű embernek, nem is beszélve a dolgozók széles tömegeiről. Ezen a helyzeten csak a marxistaleninista történettudomány változtathatott olyan országban, ahol a burzsoázia felett győzelmet aratott proletariátus vette kezébe a hatalmat és nemcsak hazája történelmi fejlődését irányítja, hanem korszakalkotó forradalmi példamutatásával mélyrehatóan befolyásolja a tőkés és gyarmati országok népei történelmi szerepének előnyös alakulását, elvi tudatosítását is. Ma már mindnyájan tudjuk, hogy az, amit a burzsoá történetírás adhatott és ad ma is a tőkés országokban, tulajdonképpen az uralmon levő kizsákmányoló körök érdekeit, célkitűzéseit szolgáló, az uralkodó, a hadvezérek hőstetteit, a főpapok bölcsességét dicsőítő, de nemegyszer e „hősök" sohasem történt cselekedeteit kiagyaló, alapjában véve nemzetek és fajok elleni gyűlöletre szító történelemhamisítás volt. A marxista-leninista történetírás egyik célja, hogy az objektív igazság fényével rávilágítson az áltudomány eszközeit szándékosan alkalmazó, felemás, torzító, tudatmételyező burzsoá történelemismertetés hazugságaira. H

uszonöt év telt el azóta, hogy Makszim Gorkij kezdeményezésére az írók, újságírók, művészek, fényképészek, filmoperatőrök és különféle dolgozók ezrei a Föld, az emberiség egyetlen napjára — 1935. szeptember 27-re összpontosították figyelmüket és összegyűjtötték a világ minden táján az e napon történtekről szóló anyagot. Makszim Gorkij és Mihail Kolcov, neves szovjet közírók szerkesztésében így született meg „A világ egy napja" — ez az egyedülálló, különös könyv, amely sajátos tárgyilagossággal érzékelteti, mire gondoltak, mit éreztek az emberek tízezrei, amikor már a minden képzeletet felülmúló borzalmakat, megrázkódtatásokat hozó második világháború előkészítését sejtették a tőkés országok politikai s gazdasági porondján lejátszódó események. Ez a könyv nem volt és nem is lehetett holmi száraz adattár, harcos könyvnek kellett lennie, hogy betölthesse küldetését akkor, amikor a rohamosan fasizált Németországban egymás után alakultak a világ lehengerelésére készülődő hadtestek. „Abesszínia veszélyben", „A fasiszta Németország — új háború tűzfészke", „Éhínség Magyarországon", „Sötétség Lengyelországban", „Spanyolország nagy ütközet előtt", „Korea rabigában", „A vérző Kína". „A bilincsbe vert Indonézia" — ilyen című cikkek, szemelvények figyelmeztették e könyvben a világot az új háború veszélyére ugyanakkor, amikor a szovjet emberek békésen építették hazájukban a szocializmust, de a Szovjetuniót minden oldalról bekerítő imperialisták támadásainak viszszaverésére is fel kellett készülniük. Ez az örökértékű történelmi dokumentumokat tartalmazó könyv feltétlenül a múlt és a jelen öszHáború nélkül Valahol a világűrben egy ismeretlen világ létezik, amely a mi bolygónkhoz hasonló és ugyanolyan társadalmi fejlődést ért el, mint Földünk. Azonban valamiben mégis különbözik ... Az emberek ott boldogan élnek és dolgoznak, nem rettegve az atomháborútól, lázas fegyverkezés nélkül. Egy kanadai újságírónak sikerült az ismeretlen bolygó jelzéseit felfogni. Ez az újságíró B. Bursman fiatal kanadai író „Világunk határain túl" című regényének hőse. Ezt a háborúellenes regényt baráti módon fogadta J. Aldridge angol író. Szavai szerint az a gondolat, amelyet a szerző tolmácsolni igyekszik az olvasónak, vagyis, hogy milyen szörnyű és esztelen az atomfegyverkezési verseny, amely létünket veszélyezteti - a regényben teljesen érthetően jut kifejezésre. szehasonlítására, a jövő már napjainkban elénk táruló távlatainak meglátására ösztönzi az olvasót. Tudatosítani kell, mily lényegesen változott; meg a világ arculata, de nem kevésbé az egymással szemben álló erők ! aránya is. I

gy született meg az a gondolat, hogy egy negyedévszázad eltelte után meg kellene ismételni a világ egy napja történetének lerögzítését. Az Izvesztyija szerkesztősége kezdeményezően terjesztette a nyilvánosság elé „A világ egy napja — 1960. IX. 27." című új könyv kiadásának tervét, amely világszerte nagy visszhangot keltett. Elsősorban az Izvesztyija hatalmas olvasótábora reagált e gondolatra; a szovjet dolgozóktól, tudósoktól, művészektől, diákoktól naponta a levelek százai özönlenek a lap szerkesztőségébe. Az Izvesztyija kezdeményezése példát mutatott további lapok, pl. a „Trud", a „Komszomolszkaja Pravda", az Ucsitelyszkaja Gazeta", a „Moszkovszkij Komszomolec" és továbbiak szerkesztőségének, de külföldi lapok is, mint a prágai „Mladá fronta", a varsói „Politika", a Magyar Rádió stb. szintén felajánlották részvételüket e kollektív akcióban. Érdekes, hogy mennyire megrémítette ez a valóban békés jellegű akció az United Press International amerikai sajtóirodát, sőt az USA Központi Sajtószolgálatát is. Megkongatták a vészharangot: „A moszkvai rádió már néhány napja közli, hogy szeptember 27-e jelentős események napja lesz!" Ez persze aggodalmas találgatásokra adott okot. Mire készülnek az „oroszok" ezen a „titokzatos" napon? Allan Dulles hivatala közölte, hogy „felkészül minden eshetőségre". ; -ösmíiMW £ Hold túlsó oldalának atlasza A zután elérkezett 1960. szeptember 27-ének napja. Semmiben sem különbözött más hétköznapoktól. A Szovjetunió falvaiból, városaiból továbbra is levelek százai érkeztek az Izvesztyija szerkesztőségébe. Az emberek beszámoltak a gazdasági s a kulturális építőmunkában elért sikereikről, közéleti eseményekről, társadalmi és magánéletükről. Hírek futottak be a varsói építőmunkások tervteljesítéséről, a római munkások sztrájkjairól, stb ... Az általános érdeklődés azonban világszerte az ENSZ közgyűlésének nagy napjára, szeptember 24-re, Hruscsov elvtárs beszédére s a szovjet kormány történelmi horderejű javaslataira összpontosult. Hruscsov elvtárs kijelentette: „A szovjet küldöttség úgy véli, hogy szeptember 27-e jó napja, valóban értékes munkanapja volt!" Az Izvesztyija megjelentette már azokat az első cikkeket, szemelvényeket, tájékoztató adatokat stb., amelyek ízelítőt adnak az előkészületben levő könyv tartalmáról. Neves szovjet és külföldi írók, művészek, tudósok küldték be írásaikat, de közéleti személyiségek, munkások, kolhozparasztok, sportolók, lelkészek stb. is közölték szeptember 27-i benyomásaikat és gondolataikat. Az Izvesztyijában közölt írások rendkívül hatásosan érzékeltetik az egyre rohamosabban felfelé ívelő szocialista világot és a megoldhatatlan problémák hínárjában vergődő, elhaló tőkes-világ közötti kirívó különbsége„A világ egy napja — 1960. IX. 27" című könyv szerzői és munkatársaik magasztos célkitűzést követtek: Egyetlen nap eseményeinek tükrében érzékeltetni a szocializmus korszak alkotó győzelmeinek, a tartós világbékéért, az elnyomott népek felszabadításáért, a szociális igazságosság általános érvényre juttatásáért síkra szálló nemzetek harcos törekvéseinek történelemformáló időszakát. J. FILONOVICS, az „Izvesztyija" szerkesztő bizottsági tagjának cikke nyomán: * K. M. SZERENCSEJÁTÉK Hirosl Noma, neves japán író csaknem két évig dolgozott a most megjelent ,,Szerencsejáték" című új regényén. Az író meggyőző képet festett művében a Kabuto-Mati utca, a japán Walt Street életéről. A regény főhőse Oraki, fiatal tőzsde-ügynök. Szerencsejátéka, a hatalmas konszernekkel folytatott párviadala végül is kudarccal végződött. A Cinibon Bungak című folyóirat szerint ez a regény rámutat a féktelen kapzsiságra, amely erősebb, mint az ember és a dolgok közötti kapcsolatok, erösebb, mint az emberek közötti erkölcsi kötelékek. Az olvasó megismerkedik a jelenkori kapitalizmus gigantikus gépezetével, (a tőzsdeüzérkedések hátterével, amelyek mögött mindenkor a politikai körök érdekei állanak. Noma regénye napjaink legjobb irodalmi ; alkotásainak egyike. a Szovjet Tudományos Akadémia szerkesztésében készült egyedülálló kiadvány. Még azokban a napokban kezdtek dolgozni rajta, amikor az egész világ az évszázad legszenzációsabb felvételeit, a Hold túlsó oldaláról készült első fényképeket nézegette az újságokban és folyóiratokban. A felvételek tanulmányozását három nagy tudóscsoport kezdte meg Moszkvában, Leningrádban és Harkovban. A képek tudományos feldolgozásának különleges módszereire volt szükség, mivel a felvételeken ott maradtak a rádiótechnikai zavarok okozta csíkok. A képen emellett sötét vonalak is láthatók voltak, amelyek a negatívokon keletkezett csíkok nyomai. A homályos, alig kivehető részletek felderítéséhez különleges eljárásokra volt szükség, amelyekkel sikerült a képek kontrasztosságát százszorosára növelni. Az új módszereket minden egyes felvételnél alkalmazták, ami nagyszerű eredménnyel járt. A tudósok körülbelül 500 részletet állapítottak meg, ezek közül 400 a Holdnak a földről nem látható oldalán van, körülbelül 100 pedig a Holdnak már korábban, alaposan tanulmányozott felszínén. Kiderült, hogy a Hold innenső oldalán levő részletek elhelyezkedése és arányai megfelelnek a mai korszerű Hold-térképen feltüntetett állapotnak. A Hold túlsó oldalán megállapított részletek pontos leírását az atlasz jegyzéke, a katalógus tartalmazza. Ez három fejezetből áll. Az első a Hold felszínének 251 részletét tartalmazza, ezek mindegyikét legalább 3 felvételen sikerült azonosítani. Alakjuk és elhelyezkedésük nem támaszt kételyeket. A második fejezetben 190 részlet szerepel. Ezek két-két felvételen is megtalálhatók. Némelyikük alakját és helyzet-koordinátáit a későbbi felvételek alapján ellenőrizni lehet. Az utolsó fejezet 57 részletet tartalmaz, ezeket csupán egy-egy felvételen észlelték, míg a többi felvételeken a vételzavarok okozta sávok elfedik őket. A fényképek tanulmányozása lehetővé tette, hogy megszerkesszék a Hold túlsó oldaláról az első térképet. A folytonos vonalak a megbízhatóan meghatározott, élesen kirajzolódó felszíni elemeket határolják, a szaggatott vonal a kevésbé világos körvonalú képződményeket jelzi, míg a további ellenőrzésre szoruló részleteket pontozással tüntették fel. A vonalkázott övezetben a Hold felszíne sötétebb, mint a környezet. Sötét szaggatott vonallal jelölték az önműködő bolygóközi állomásról látható holdkorong-részek határát. A térképet a P. K. Sternberg Csillagászati Intézet, valamint a Központi Geodéziai, Légifényképezési és Kartográfiai Tudományos Kutatóintézet készítette. Az atlasz ezenkívül még 30 eredeti fényképfelvételt tartalmaz s megtaláljuk benne a felvételek tudományos feldolgozásának, a koordináták meghatározásának, valamint a térkép szerkesztési módszerének leírását. Mit állapíthatunk meg mindezekből az adatokból? Mindenekelőtt azt, hogy a Hold látható és „láthatatlan" féltekéje nem szimmetrikus. Az előlünk elrejtett oldalon nincs olyan kiterjedt, sötét bemélyedés, mint amilyen a Hold látható oldalán a Viharok óceánja, az Esők tengere, vagy a Világosság tengere. A Hold túlsó oldalán a felszín jelentékeny része fényvisszaverő tulajdonságaiban hasonló a látható oldal hegyes vidékeihez. Kétségtelen, hogy vannak ott kráterek is, hegyes képződmények és a Hold domborzatának már korábban ismert más részletei is. E térkép fölé, amely az űrhajózási tudomány kiváló eredményeiről tanúskodik, nem csupán a tudósok és szakemberek hajolnak érthető kíváncsisággal és érdeklődéssel. Bizonyos idő elteltével a Hold napos oldalának verőfényében ezt a térképet teríti ki majd a térdére az első űrhajós... J. Lipszkij, a Szovjet Tudományos akadémia által s Holdfelszín képződményeinek elnevezésére kiküldött bizottság elnökhelyettese. • Zab, juhok és atomok A XX. század tudománya a világ atomi egységének megértésével vértezte fe' az embert. Nyilvánvaló latt, Jiogy semmilyen folyamatban vagy jelenségben nem igazodhatunk el, ha nem Ismerjük az alapjukat képező .-itomckat. Hiszen a bennünket. OlSlrlő természet egy és ugyanazon elemekből áll, amelyeket annak idején Mengyelejev, a nagy orosz tudós periodusos rendszerbe foglalt össze. Az arany, ezüst, higany, foszfor, kén és a többi elem állandóan helyet változtat, vándorol a természetben. Helyváltoztatásukkal és a földkéregben való elterjedésükkel önálló tudomány foglalkozik: a geokémia. Csakhogy az említett elemek a talajon és a vízen keresztül a föld mélyéből átkerülnek a növényekbe, onnan pedig az állatok és az ember szöveteibe. Ily módon tehát a vegyianvaook folytonos körforgásába az élőlények is bekapcsolódnak. Szerepük az elemek koncentrációiában, „szállításában" és elterjesztésében jelentős, s nem hagyhatók számításon kívül. Az első, aki e kérdés rendszeres kidolgozását megkezdte. V. I. Vernadszkij, a kiváló orosz geokémikus volt. Munkája nyomán a biológia és a geokémia kereszteződési pontján új tudományág keletkezett, a biogeokémia, amely lehetővé tette számos, korábban megmagyarázhatatlan jelenség megértését. A juhtenyésztők az egész világon ismerik a juhok gyapjának ..cslkozottságát", ezt a jelentős anyagi károkat okozó betegséget. Vajon mi idézi elő ezt a kórt? A tudósok megfigyelték, hogy ott, ahol a juhok gyapja „csíkozott". a talajban jóval kevesebb a réz, mint másutt. A tények vizsgálata arra a meqlepő következtetésre vezetett, hogy az állatok szervezetében fellépő rézhiány váltja ki az említett betegséget. A növények is megkaphatják a rézhiány-beteaséget, amely a kalászosok — például a zab és az árpa — megdőléséhe? vezethet. Azzal, hogy rájöttek az Az ország mikroszkóp alatt Beszélgetés V. V. Kovalszkij professzorral Olyan kérdésekkel kezdjük, amelyeket olvasóink talán különösnek találnak. — Hallott-e már arról, kedves olvasónk, hogy a botanikus geológiai felfedezéseket tehet? — Tud-e arról, hogy jó egészsége attól is függ, mennyi molibdént vagy jódot tartalmaz a talaj az ön lakóhelye körzetében? — Mi az összefüggés a kalászosok megdőlése és a juhok gyapjának „csíkozottsága" között, amely elterjedt betegség a világ sok táján? A kérdések látszólag nem függnek össze egymással, mégis egyazon tudományág, a biogeokémia „hatáskörébe" tartoznak. okára, a tudósok a betegség leküzdésének a módjára is rátapintottak. Kiderült, hogy néhány milligramm réz hozzáadása a takarmányhoz már elegendő a betegség megszüntetéséhez. A biológusok ezután dúsították a rézben szegény talajt, s ezzel a megdőlt kalászosokat is megmentették. • A nyomelemek jelentősége Az olvasó megkérdezheti: „Vajon az ilyen kis adagok is gyógyító hatásúak!? „Igen, pontosan így van. Rég elmúlt az az idő, amikor még azt hitték, hogy az élőlények normális életműködéséhez csupán a „fő" elemekre van szükség. Igen, fontos szerepet játszanak ugyanis a szervezetben az ott „jelentéktelen" mennyiségben meghúzódó nyomelemek is. Minél mélyebben és alaposabban tanulmányozták az élő és élettelen világ összefüggéseit, annál világosabbá vált a nyomelemek jelentősége. Példul régebben a tej tápértékét csupán zsír- és fehérje tartalmával hozták összefüggésbe. Behatóbb elemzéssel azonban sikerült kimutatni, hogy a tej — mégpedig igen pontos és meghatározott arányban — nem kevesebb mint 25 elemet tartalmaz, többek között krómot, vanadiumot, ezüstöt, ónt, lítiumot. arzént, fluort, ólmot... A burgonyában vasat, rezet, bórt, rubidiumot, cinket találtak ... A kakaóban viszonylag sok kobaltot és rezet. Ha túlkevés vagy túlsók nymolem van a szervezetben, ezt az egészségünk sínyli meg. Régóta tudjuk például, hogy a golyva, a pajzsmirigy megbetegedése, akkor fejlődik ki, ha táplálékunkban kevés a jód: A golyvás ember pajzsmirigye csak fele- vagy harmadnyi jódot tartalmaz, mint az egészséges emberé. Ez teszi lehetővé a diagnózis megállapítását is. Ugyanezt a rézről is elmondhatjuk. Egy szovjet biokémikus kimutatta, hogy a rákos emberi szövetben négyszer annyi a réz, mint az egészségesben. A különböző vidékeken végzett talajvizsgálatok azt bizonyítják, hogy talaj és talaj között különbség van a nyomelemtartalom tekintetében. A tudósok a kapott adatokat összevetették az illető vidékeken leajobban elterjedt állat- és növénybetegségekkel, valamint az emberek egészségi állapotával. A. P. Vinogradov szovjet akadémikus ezeket a területeket vagy övezeteket „biogeokémiai vidékeknek" nevezte el. A külön e célra életrehivott expedíciók kutatómunkája lehetővé tette, hogy a különböző biogeokémiai vidékekről tí'képeket készítsenek. Nem is egyszer és nem is egy orterületek ilyesfajta feltérkéí zésével, de csak a Szovjetunióban — ahol határozott és egységes terv alapján dolgoztak — vezetett a munka a hatalmas ország csaknem egész területét felölelő jó térkép elkészítéséhez. • Virágok és fémek E térkép segítségével, amelyen egyre kevesebb a fehér folt, sikeresen vehetjük fel a harcot a természet megannyi fondorlatával. Ha tudjuk, hogy hol, menynyi és milyen nyomelemből van túl sok, vagy túl kevés, megszüntethetjük a fogyatékosságokat még mielőtt ezek káros következményekkel járnának. De az ügy ezzel még nem zárult le. A biogeokémia meglepő gondolatra vezette a tudósokat... Régi-régi legendák szerint a lone a földalatti aranymezők hírnöke. Napjainkban az emberek persze nem nagyon adnak hitelt a hiedelemnek, a lonc színképelemző vizsgálata azonban meghökkentő eredményt hozott. Kiderült, hogy az aranylelőhelyen letépett növény hamujában valóban sokkal több az arany a szokottnál! A mákot pedig még vegyelemezni sem kell; ahol a földalatti „raktárakban" őlom- és cinktartalékok vannak, a közönséges mák virágja teljes szirmúvá válik! E jel alapján ellenőrizték több ipari ólomlelöhely pontos fekvését. A növények vizsgálatával ásványi kincsek nyomára bukkanhatunk? Valóban így van. A növények nem titkolják „vonzalmukat" bizonyos kémiai elemek iránt, s e tekinteiben bizonyos „hajlandóságot" árulnak el a mikroorganizmusok is. Persze a jövő feladata teljes világosságot deríteni ennek a különös összefüggésnek az okaira és megtanulni felhasználását. A biogeokémia még nagyon fiatal tudományág, és remélhető, hogy a továbbiakban még az eddigieknél is meglepőbb felfedezésekhez vezet bennünket, Ezért pedig igazán érdemes dolgozni! (Megjelent a „Szovjetunió" című folyóiratban.) ÜJ SZÖ 8 * 1960. deeember 10.