Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-07 / 339. szám, szerda

A tántoríthatatlan egység legyében A gyarmati rendszer „civilizációs küldetése": (Folytatás az 1. oldalról) xizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elveihez hű kommu­nista és munkáspártok sziklaszilárd egysége. Büszkék és boldogok va­gyunk, hogy a Szovjetunió dicső kommunista pártja, a világ kommu­nista mozgalmának legtapasztaltabb és legedzettebb osztaga, az általáno­san elismert élcsapat volt és ma is az." A proletár nemzetköziség győzelme Az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége, mely Moszkvában részt vett a november 7-i ünnepségeken s a kommunista és munkáspártok kül­döttségeinek tanácskozásain, vasár­nap visszatért Rómába. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitká­rának helyettese, az olasz küldött­ség vezetője kijelentette, hogy a moszkvai tanácskozásokon a napnál is világosabban bebizonyosodott, mily nagy jelentőségre tett szert a vi­lágszerte egyre terjedő kommunista mozgalom. Hangsúlyozta továbbá, hogy a tanácskozáson jóváhagyott dokumentumok a jelenlevő küldött­ségek tagjai nyílt, közvetlen vitá­jának eredményei. A tanácskozás legjelentősebb eredménye, hogy résztvevői ismét igazolták a mar­xizmus-leninizmus s a proletár nem­zetköziség elvein alapuló kommu­nista világmozgalom egységét és a nemzetek békés együttéléséért, a le­szerelésért és a világbékéért foly­tatott politika helyességét. Az imperialisták ne tápláljanak hiú reményeket Ville Pessi, Finnország Kommunis­ta Pártjának főtitkára a kommunis­ta és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásáról visszatér­ve kijelentette, az értekezlet félre­érthetetlenül bebizonyította, hogy az elmúlt három év alatt fokozódott a szocialista tábor ereje és befo­lyása. A fejlemények igazolták azon kö­vetkeztetések helyességét is, ame­lyekre a kommunista és munkáspár­tok 1957-ben folytatott tanácskozá­^Nyomor, éhség, írástudatlanság A sukon jutottak. Az e napokban véget ért tanácskozás résztvevői egyönte- § tűén arra az álláspontra helyezked- ^ A z ENSZ kőz­tek, hogy a háborúk nem elkerülhe- ^ gyűlésé­tetlenek, a nemzetek együttes harca ^ nek a gyarmati megakadályozhatja kirobbanásukat. A $ rendszer felszámo­tanácskozás azt bizonyította, az ím- fsáról folytatott vitájában számos perialistáknak fel kell adniok min- i szocialista és semleges ország kül­den reményüket a nemzetközi kom- >döttei élesen szembehelyezkedtek az munista mozgalomban egységének fc újkori rabszolgatartók ama ne­-i J.Í í uotcónoc állít-Qcáwal Vi ( ütrinipiWiLun A megbontásáról. A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA a kongói helyzetről Moszkva (ČTK) — Az utóbbi napokban lezajlott kongói események arra mutat­nak, hogy a NATO gyarmati hatalmai az Amerikai Egyesült Államokkal az élen nyíltan léptek a Kongói Köztársaság par­lamentje és törvényes kormánya felszá­molásának útjára, amely kormány élén Patrice Lumumba miniszterelnök áll. A NATO-hatalmak fel akarják számolni Kon­gó nemzeti függetlenségét, amelyet a nép kiharcolt. Lumumba miniszterelnök, Okito szenátusi, Kasongo parlamenti el­nök és több miniszter és képviselő letar­tóztatása és kínzása, a gyarmatosítók és kiszolgálóik terrorja, mindez arról tanús­kodik, hogy a NATO Imperialista agresz­sziöja a Kongói Köztársaság ellen az ENSZ köpönyege alatt újabb, még éle­sebb szakaszába lépett. Az USA, Belgium, Nagy-Britannia és a Franciaország, mint gyarmatosító nagyha­talmak Kongóban egymás között feloszt­ják az érdekszférákat és a részvénytökét. Azon erőszak és gaztettek lényege, ame­lyet most a gyarmatosítók és ügynökeik Kongóban elkövetnek, nem egyéb, mint Kongó gazdagságának eltulajdonítása. A kongói tragédia tőbünösei és szervezői a belga, amerikai, angol és francia mono­póliumok, a pénzeszsákok és páncélszek­rények lovagjai. Minden egyéb csupán ál­arc és képmutatás. A világ közvéleménye követeli Lumumba szabadon bocsátását Hammarskjöld újabb jelentése a kongói helyzetről New York (CTK) - A Szovjet­unió, s az afrikai és ázsiai orszá­gok küldötteinek szorgalmazására Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára hétfőn este beszámolót terjesztett elő a legutóbbi kongói eseményekről, melyek Lumumba miniszterelnök le­tartóztatására vezettek. A beszámoló szerzője Dajai indiai diplomata, Ham­marskjöld kongói helyettese. A be­számolóval együtt közölték azon táv­iratok szövegét, amelyeket Ham­marskjöld december 3-án és 5-én intézett Kaszavubu elnökhöz. A be­számoló és a táviratok arról tanús­kodnak, hogy az ENSZ szervei és haderői elítélendő passzivitással vi­seltetnek Mobutu zsoldosainak ga­rázdálkodásával szemben. A beszámoló csupán az események kibontakozását ismerteti. Az ENSZ szervei teljesen szabad kezet adtak Mobutu puccsista ezredesnek a kon­gói képviselők, miniszterek és Lu­mumba miniszterelnök letartóztatá­sánál, aki az ENSZ haderőit Kongó­ba hívta segítségül a belga katonai agresszió ellen. A jelentés beszámol arról, hogy az ENSZ szervei nem voltak hajlandók Lumumbának re­pülőgépet adni és védelmet nyúj­tani, amikor Stanleyvillébe akart utazni lányának temetésére. A je­lentés beismeri, hogy áz ENSZ pa­rancsot adott egységeinek, ne vé­delmezzék Lumumbát, ha Mobutu zsoldosai letartóztatják. A jelentés ezután leírja, hogyan kínozták és verték Lumumbát s közli, hogy sú­lyos sérülést szenvedett. Amikor a thysvillei katonai táborba szállítot­ták, kezeit hátrakötötték és kopasz­ra nyírták. Járása bizonytalan volt. Az ENSZ leopoldvillei szerveinek egyedüli intézkedése az volt, hogy Bamboknál, a Mobutu befolyása alatt álló főbiztosi tanács elnökénél és Kaszavubu köztársasági elnöknél tiltakoztak. Az ENSZ képviselőinek még azt sem sikerült elérni, hogy Lumumbát meglátogathassa a Nem­zetközi Vöröskereszt képviselője. Hammarskjöldnek Kaszavubuhoz intézett táviratai lényegében tanács­osai szolgálnak arra, hogyan őrizzék „legálisan" a börtönben Lumumbát. A világ közvéleménye ehelyett Ham­marskjöld határozott tiltakozását várta. LUMUMBA EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA „KIELÉGÍTŐ" Leopoldville (ČTK) - Mobutu puccsista ezredes a leopoldvillei ked­di sajtóértekezleten közölte, hogy Lumumbát és nyolc társát a thysvil­lei katonai táborban belga orvosok kezelésben részesítették és hogy egészségi állapotuk „kielégítő". Hoz­záfűzte, semmi esetre sem engedi meg, hogy Lurpumbát és fogolytár­sait a Vöröskereszt, az ENSZ kép­viselői, vagy pedig újságírók felke­ressék. Mobutu azért nem akarja megengedni Lumumba meglátogatá­sát, hogy a világ közvéleménye ne értesüljön Lumumba megkínzásáról, akit egyes hírek' szerint annyira megkínoztak, hogy felismerhetetlen. MIT AKAR CSŐMBE BRÜSSZELBEN? Brüsszel (ČTK) — Csőmbe brüsz­szeii látogatása a belga politikai kö­rök figyelmének középpontját ké­pezi. Tárgyalásait a belga gyarma­tosítók arra irányuló tervei részé­nek tekintik, hogy elérjék a ka­tangai bábkormány diplomáciai elis­merését. Csőmbe előreláthatóan több titkos tárgyalást folytat a belga kor­mánnyal és a nagy gyarmati társa­ságokkal. Állítólag a katangai kor­mány átszervezéséről van szó. LUMUMBÁT SZABADLÁBRA KELL HELYEZNI Leopoldville (ČTK) - Leopoldvillének, Kongó fővárosának lakossága hétfőn már harmadszor tiltakozott Lumumba kongói miniszterelnök letartóztatása és kínzása ellen. Mobutu zsoldosai három tüntetőt letartóztattak. Akkra (ČTK) - Abdul Aya Diallo, az afrikai nép konferenciája titkárságának főtitkára hétfőn este Akkrában sajtónyi­latkozatot tett, amelyben felszólította az ENSZ-t, haladéktalanul avatkozzék közbe és szabadítsa ki Patrice Lumumbát s a többi kongói minisztert és képviselőt Mobutu katonáinak kezéből. Diallo (el­szólított minden független afrikai álla­mot, valamennyi afrikai ország ifjúsági és szakszervezeteit, tiltakozzanak Lumum­ba letartóztatása ellen. Leopoldville (ČTK) - Mobutu ezredes. Kongó önkinevezte ura hétfői beszédé­ben az Egyesült Arab Köztársaságot és a Szudáni Köztársaságot támadta. A nyu­gati hírügynökségek szerint kijelentette, hogy elzárja a Nílus folyó kongói ágát, ha az EAK és Szudán segítséget nyúj­tana a Patrice Lumumba miniszterelnök központi kormányához hö keleti tarto­mánynak. Mobutu fenyegetőzése nevet­séges, mert az Albert-tó. amelynek vize részben táplálja a Nílust, nem képezi csupán Kongó tulajdonát, mert nagyobb része Uganda területén fekszik. Esztelen állítás tehát, hogy Mobutu úr kiszá­ríthatná az Albert-tő negyedrészét. Kairó (ČTK) - Az Al-Ahram című kairói lap jelentése szerint Antoine, a kongói keleti tartomány nemzeti moz­galmának képviselője repülőgépen Kairó­ba érkezett. Kijelentette, hogy Nasszer elnökkel Kongó megsegítéséről fog tár­gyalni. Antoine az Egyesült Arab Köz­társaságban levő belga bankok államo­sftását nagyszerű lépésnek minősítette, amely megmutatja, hogyan kell az afrikai országoknak együttműködni a Kongói Köztársaság függetlenségének védelme­zésében. ^ vetséges állításával, hogy a gyar­^ mati rendszer „civilizációs küldetést" ^ tölt be. Ennek a felháborító „elmé­^ letnek" az a lényege, hogy barbá­^ rok voltak az ázsiai és afrikai orszá­^ gok a gyarmattartők megjelenéséig ^ és a fehér jótevő csak azért avat­^kozott be életükbe, hogy terjessze ^a felsőbbrendű civilizációt. A nemzetek nem hisznek többé a gyar- i Ez a hihetetlen groteszk „elmélet" mati bilincsek szilárdságában, sót ezen fc mé g mindig él és fellelhető a gyar­bilincsek nagy részét már széttépték. Ez § mati kérdéssel foglalkozó számos az oka annak, hogy börtönbe vetett haza- S „,iu„„ „„ ™ c, ° A„„i, : „„„i„ A fi. a gyarmatosítók által halálra kínzott, $ m U A be n' « E N^ Z s f z ó"<* emelve­vagy kivégzett harcos helyébe ezrek, tíz- fc n>' é n elhangzó felszólalásokban, ezrek lépnek. Lumumba, Gizenga, Okito, * Most, amikor az egész demokratikus Kasongo neve a harcoló Afrika lobogójára § világ kimondta a gyarmati rendszer került. i bukását, a kolonializmus „civilizá­A nyilatkozat megállapítja továbbá, hogy fcciős küldetésének" hangoztatása valamennyi afrikai és ázsiai állam távol- ä esz telen és meddő kísérlet a törté­f vnn^v- tľ e 9/ szüksé 9f efly 5f fl e< ^nelmi és jelenkori tények elferdíté­a Kongoi Köztársaság szuverén loqainak S„._ « _ u_.-ta.xx kérdésében, amely állam az imperialista $ sére é s megharmsitasára. agresszió áldozata lett. A gyarmati hatal- ^ Tarthatatlan állítás, hogy az mak rabló érdekeik számára ügyesen i I ázsiai és afrikai népeknek használták ki az ezen országok közötti S nem Volt kultúrájuk és csak az eu­polgán egyenetlenséget, ezek néme yiké- •„• _ . , . , , , , , nek az ENSZ végrehajtó szerveinek tár- S r óP. aia k megjelenesével kezdodott el gyilagosságába vetett hitét és a gyar- í a történelmük. Az igazság ennek ép­kai országokat a tőkés világpiac ha­táskörébe és szét­törték nemzeti ke­reteiket. A példátlan terror, véreng­zés, elnyomás eltorzította a meghó­dított országok gazdaságát s évszá­zadokra meggátolta gazdasági és kul­turális fejlődésüket. T ulajdonképpen milyen „civili­zációt" vitt a kolonializmus Ázsiába és Afrikába? Virágzik-e e világrészek népgazdasága, megfele­lő-e lakosságuk életszínvonala, tud-e mindenki írni, s mennyiben része­sül a kultúra áldásaiban? Mindenki tudja, hogy esztelenség volna ilyes­mit állítani. Az ENSZ 99 tagállamá­nak még a felét sem képezik a gaz­daságilag elmaradott országok, me­lyekben az emberiség kétharmada él, s az egy személyre jutó évi átlagos jövedelem tizenegyedrésze a nagy tőkés államok egy lakosára jutó át­lagos jövedelemnek. Azzal szemben, hogy az Egyesült Államok és Euró­pa, melynek területén a világ lakos­ságának egyharmada él, az élelmi­szerforrások háromnegyedrészével rendelkezik, Ázsia, melynek terüle­tén a világ lakosságának úgyszólván a fele él, a világ élelmiszergyártá­sának mindössze 17 százalékával rendelkezik. A tőkés világ ipari ter­melésének 90 százaléka Észak-Ame­rikában és Nyugat-Európában össz­pontosul. Itt van például a fémmeg­munkáló ipar 95 százaléka. Ezzel szemben az ázsiai és afrikai országok többségének nincs saját ipara, illet­ve csak most kezdi építeni hazai iparát a szocialista országok önzetlen segítségével. Világviszonylatban évente 60 millió ember hal meg. Ebből 30—40 milliót a rosszultápláltság és az éhség kö­vetkeztében idő előtt ragad el a ha­lál. g s sorolhatnánk tovább. így fest az a „magasabbrendű" civilizáció, melyet a kolonializmus terjesztett. A gyarmati rendszer ma a történelem ítélőszéke előtt áll. Tel­jes és végleges felszámolása elkerül­hetetlen. M. M. ria, Szenegál, Ghana, Marokkó, Guinea és S I Ľ. "armaznaK az eiso me­továbbl afrikai államok függetlenségét, az $ zogazdasági, öntözési, csillagászati, afrikai és a világbékét is veszélyezteti. ^ építészeti és természettudományi is­Ebből ered a gyarmatosítás ellen harcoló ^meretek, hol olvasztottak legelőször nemzetek egysége és szervezettsége meg- ^ acélt, hol termesztettek rózsát és szilárdításának szükségessége. i teát, hol fedezték fel és termelték A nemzetek joggal követelhetik az S u..- , „/.„.„„i „„i,,™,,* „A., . ENSZ-tői, hogy haľározott akciókat hajt- selymet az irány­son végre az agresszorok és a gyamtato- § tUt sth ? Ázsiában es Afrikában, sltó erőszakoskodók ellen, akik el akar- ^ E történelmi tények ismeretében ják nyomni a Kongói Köztársaság függet- ^szappanbuborékként oszlanak szét az lenségét. A jelenlegi kongói helyzet meg- fc ázsiai és afrikai országok természe­követeli, hogy ezeket az akciókat azon- .i m„,„j„ u .... . . , , . nal hajtsák végre. $ te s elmaradottságát hirdető „elmé­Mindenekelőtt szükséges: ^ letek". Az igazság az, hogy a gyar­1. Azonnal szabadon bocsátani Patrice fcmatosítók bevonták az ázsiai és afri­Lumumbát, a Kongói Köztársaság minisz- • terelnökét, Okltót, a szenátus elnökét, Kasongót, az alsóház elnökét, a többi mi­nisztert és képviselőt és egyúttal min­den intézkedést megtenni annak érdeké­ben, hogy felújítsák a Kongói Köztársa­ság törvényes kormányának és parlament­jének tevékenységét. 2. Azokkal a haderőkkel, amelyeket a Biztonsági Tanács határozata értelmében kUldöttek Kongóba, azonnal le kell fegy­verezni Mobutu terrorista bandáit. 3. Az afrikai és ázsiai országok kép­viselőiből álló különbizottsáqot kell léte­síteni. amely részletesen kivlzsoálná azo­kat a forrásokat, amelyekből Mobutu ka­tonáit pénzelik. 4. Az ENSZ Biztonsáqi Tanácsa és az ENSZ közgyűlése rendkívüli lilése hatá­rozatának értelmében Konqóből kl kell vonni minden belga katonát és tisztvise­lőt. 5. Avéqből, hogy mindezeket és a to­vábbi halaszthatatlan intézkedéseket meg­valósíthassák. a szovjet kormány iava­solia a Konqői Köztársasáoban uralkodó belvzet azonnali meotárovalását az ENSZ Rlztonsáni Tanácsában és a közgyűlés XV. ülésszakán. A Szovletunló menad minden baráti se­ottséqet és támoqatást a Konqői Köz'ár­•ü>«Sn népériek a gyarmatosítók elleni har­cában. A küldöttek többsége elítéli a gyarmati rendszert IHSZ-lCÖZGY&tíS henAiis ölése New York (ČTK) — Az ENSZ közgyű­lésének plénuma hétfőn délután folytatta a vitát a gyarmati rendszer felszámolá­sáról. A szudáni küldött köszönetet mondott a szovjet küldöttségnek és Hruscsov elv­társnak azért, hogy előterjesztették a gyarmati rendszer felszámolásának kér­dését. Megemlítette, hogy az afrikai ál­lamok akkrai értekezlete elítélte az afri­kai gyarmati rendszer összes megnyil­vánulását. A szudáni küldött hangoz­tatta: a gyarmatok függetlenségük elnye­rése után igen gyors gazdasági hala­dást érnek el. Végül követelte a 42 afri­kai és ázsiai állam határozati javaslatá­nak elfogadását. Kubai tudósításunk Az USA „legalizálni akarja Kuba elleni agresszióját A New York Times komoly le­leplező cikket közöl Wa­shingtonnak arról a szándékáról, hogy Kubával szemben érvényesíteni akarja a Rio de Janeiróban kötött 1947. évi pán-amerikai szerződést. A szerződés 6. cikkelyéről van szó, mely igen ravaszul ecseteli az ame­rikai földrészen elkövetett „agresz­szió" különféle formáit, természetes és úgynevezett belső agresszió meg­jelölést használva. Az amerikai pro­paganda ezt a- kifejezést alkalmazza, amikor rágalomhadjáratot indít az amerikai monopóliumok uralma el­len felkelt népek ellenállásának be­mocskolására. A New York Times be­ismerése szerint Herter államtitkár már augusztusban bizonyos okmá­nyokat terjesztett a latin-amerikai külügyminiszterek San Jose-i érte­kezlete elé, hogy „bebizonyítsa": a kubai forradalom alakulása „éretté teszi" a pán-amerikai szerződés ér­vényesítését. Herter ugyan nem kö­vetelte nyíltan a szerződés érvénye­sítését, de ezt a New York Times annak tudja be, hogy „sok latin­amerikai kormány a közvélemény nyomására nem volt hajlandó támo­gatni ilyen akciót". Az USA kormánya ennek ellenére lázas buzgalommal egyengeti a ta­lajt, hogy belátható időn belül ér­vényesíthesse az említett szerződést. Washingtonban azt hiszik, hogy „kö­zeleg az idő, amikor a többi ameri­kai állam is egyetért a Rio de Ja­neiró-i szerződés érvényesítésével, — írja a New York Times. Bizonyá­ra e taktikához tartozott, hogy Ei­senhower a múlt héten feltűnően egymillió dollárt tett szabaddá a „kubai emigráció megsegítésére" és első ízben minősítette hivatalosan „kommunistáktól ellenőrzött rend­szernek" a kubai kormányt. A Mia­mi Beach című floridai lap nyíltan írt róla, hogy a floridai emigráns csoport szoros kapcsolatot tart fenn a kubai ellenforradalmi erőkkel, s itt kétségtelen, hogy a „menekül­teknek szánt egymillió dollárt a va­lóságban szabotálásra és a kubai forradalmi rendszer elleni aknamun­kára használják fel. Raymond Swing, az Amerika Hangja politikai főhír­magyarázója sem titkolta ezt, ami­kor hétfő délben élesen támadta Kubát. Az USA-nak az a törekvése, hogy a pán-amerikai szerződés érvényesí­tésével „legalizálja" Kuba elleni kampányát a valóságban az ameri­kai imperializmus gyengeségét bi­zonyítja, mivel Kubában vereséget szenvedett, és csak Batista fasiszta gyülevészhadára támaszkodhat. J. Hochmann Az utána felszólaló nepáli küldött szin­tén örömmel üdvözölte a szovjet kezde­ményezést és kijelentette, itt az ideje, hogy az ENSZ egyértelműen kimondja a gyarmati rendszer valamennyi formájá­nak feltétlen felszámolását. Az afgán küldött követelte, vessenek véget a népek elnyomásának. Nemcsak politikai, hanem minden idegen befolyás­tól mentes gazdasági és kulturális füg­getlenségről van sző. A népek nem csa­latkozhatnak az ENSZ-ben, a világszerve­zetnek megfelelő határozatot kell hoznia. Aiken ir külügyminiszter, bár rosszin­dulatú megjegyzéseket tett a szocialista országokra, mégis kénytelen volt egyetér­teni a szovjet javaslatban kifejtett el­vekkel. A Maláj Szövetség képviselője is üdvö­zölte a gyarmati rendszer utolsó marad­ványainak felszámolására irányuló törek­véseket. Az esti ülésen elsőként az izlandi kül­dött szólalt fel. Támogatta a népek, köz­tük az algériai nép önrendelkezési jogát és a 42 ország határozati javaslatát. A togői küldött javasolta, tűzzék ki az utolsó gyarmatok függetlenltésének idő­pontját. A közgyűlést ezután berekesztették. A következő ülést december 6-án időszá­mításunk szerint 21 órakor folytatták. POLITIKAI KÜLÖNBIZOTTSÁG A közgyűlés politikai különbizottsága hétfőn 41 szavazattal 38 ellenében, 17 küldöttség tartózkodása mellett elvetet­te a gazdasági és szociális bizottság tag­jai létszámának emelését, valamint az afrikai és ázsiai országok csoportjának azt a követelését, hogy az európai és amerikai államok által betöltött néhány helyet hagyják az afrikaiaknak és ázsiai­aknak. A gazdasági bizottság fontos határozatot hozott Az ENSZ közgyűlésének gazdasági bi­zottsága hétfőn fontos határozatot hozott a gazdaságilag elmaradt országok iparo­sításának meggyorsításáról. A javaslatot eredetileg a szocialista államok terjesz­tették be, később több afrikai és ázsiai ország csatlakozott hozzá, és végül 39­en nyújtották be, köztünk hazánk is. A határozat azért is fontos, mert konk­rét tartalmat ad a közgyűlés előbbi ha­tározata értelmében létesített ipari fej­lesztési bizottságnak. A határozat többek között követeli, hogy az ipari fejlesztési bizottság fog­lalkozzék az egyes országok ipari fej­lődése tervezési módszerével s techni­nikájával és segítse elő a tapasztalatcse­rét. A határozatban első ízben van nyíltan és konkrétan szó a volt gyarmati orszá­gok iparosításának fontosságáról és e té­ren rámutat a szocialista országok ta­pasztalataira. r ÜJ SZŐ 3 +1960. december 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom