Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-04 / 336. szám, vasárnap

Első számú feladat: Ä MŰSZAKI FEJLESZTÉS Két évi távollét után újra a Nové Zámky-i Elektrosvitben járok. Az adminisztrációs épület nem éppen reprezentatív folyosójának korhadt deszkái mintha ma egy kicsit még jobban csikorognának a lábam alatt, mint akkori látogatásomkor. Talán ez az oka, hogy olyan érzésem van, mintha ebben az üzemben két év alatt semmi sem fejlődött volna. És így morfondíroztam magamban: Talán mégis igaz, hogy nincs minden rendben ebben az üzemben? Hiszen nem is olyan régen hangzott el a gyár címére egy kritika. Illetékes helyről marasztalták el az üzem vezetőségét, hogy állítólag keveset törődnek az üzemben a műszaki fejlesztéssel és kedvezőtlen a műszaki dolgozók számaránya a fizikai munkásokhoz viszonyítva. Hogy mennyire volt jogos e a kritika, azt az dönti el, mennyire felelünk meg a jégszekrények, meg a világító-berendezések gyártásával a kor adta követelményeknek, mondják mindenütt, ahol csak szóba kerül az eset. Ternovský Károly, a jégszekrényszerelő-műhely dolgozója és egyúttal az üzemi pártbizottság elnöke is szívesen beszél erről a kérdésről. Látszik, hogy érdeklik a problémák. — Készítményeink formáját nézve lemaradtunk a világszínvonaltól. Külföldön — ezt be kell ismernünk — ezen a téren több gondot fordítanak a gyártmányokra. És ez nem • • • • A Vratislavice nad Nisou-i kerületi állategészségügyi vizsgáló állomás felmérhetetlen szolgálatokat tesz: nemcsak az állatokat, hanem az embereket is védi a megbetegedésektől azzal, hogy az élelmiszerekben vizsgálja és megállapítja a kórokozókat és az állatoknál laboratóriumi módszer segítségével oontos diagnózist állít fel, amelyek alapon azonnal hatásos intézkedéseket foganatosít a betegség leküzdésére. Képünkön Olga Uhllŕová a táptalaj sterilizálását készíti elő. (J. Mathauser — ČTK — felv.) is utolsó rendű szempont. A vásárló háziasszony, azonkívül, hogy például megbízható, nagy teljesítményű hűtőszekrényt vásárol, arra is nagy gondot fordít, hogy konyhájába mutatós konyhagép kerüljön. Hogy a világszínvonaltól ezen a téren lemaradtunk, azért mi magunk, a gyár dolgozói vagyunk hibásak. — Miért? — Azért, mert az önmagunkkal való megelégedés káros hatása alá kerültünk. Jégszekrényeink jő technikai tulajdonságaiknál fogva ugyanis nagyon kedvelt és keresett cikkekké váltak. Belföldön. De most, hogy a gyár korszerűsítésével és kibővítésével foglalkozunk, gondolnunk kell a külföldi piacra is, mert — a népi demokratikus országok kivételével — ott még nem ismerik áruinkat. És hiába, a technika mai állásánál nagyon fontos, hogy valamely ipari kiállításon a vevőnek megakadjon a szeme készítményeinken. Szaklapok olvasásával, szakembereink külföldi tanulmányűtjaival és minden lehető más módon szemmel kell tartani a világszínvonalat. A többi azután már a műszaki fejlesztési osztály dolga lesz, hogy leleményességével be tudja hozni a lemaradást. — Miben tűnik ki a gyár a készítmények minőségét illetően? — A hűtőszekrények hasznos űrtartalma jóval felülmúlja a világátlagot. De a belső berendezés minőségét tekintve is tartjuk a világszínvonalat, mert hűtőszekrényeink berendezése jóval alacsonyabb hőfokra tudja lehűteni az élelmiszert, mint az átlagos külföldi berendezések. Ivanics elvtárs az úgynevezett fehér szerelésnél, mint mester, dolgozik. A mesterségét kiválóan értő, megfontolt ember benyomását kelti mindjárt a beszélgetés elején. A műszaki fejlesztésről így nyilatkozik: — Az üzemben alapjában véve most van folyamatban a műszakiszervezési intézkedések megvalósításának egész sora. Hogy erre sor került, azt nagymértékben a kritikának is köszönhetjük. Ebben a tekintetben, ha nem is olyan mértékben, mint kellett volna, de kézzelfogható eredményeket értünk el. Itt van például a jégszekrények szerelése. Ezen az üzemrészlegen, annak ellenére, hogy még csak néhány hónapja működik a futószalag, már meglátszik a haladás. De régebben, amíg az elavult módszerekkel, a munkások maguk tologatták egyik kéztől a másikig a készülő jégszekrényt, egy műszak alatt csak 120 darabot szereltünk össze. Ma ezt a teljesítményt — a futószalag bevezetése óta — 165 darabra emeltük. Tehát a jövőben a szerelés nem akadályozza majd a többi részlegek teljesítményét az alacsony színvonalú technológiával. Hogy mennyire bevált a futószalag, azt bizonyltja az ls — mondja Ivanics elvtárs —, hogy több más üzemrészlegen is bevezetjük az ily. módon való szerelést. A fekete szerelésnél például már néhány héten belül elkészül a futószalag. A gyárat járva és érdeklődve a munka javításának feltételeiről, csak visszatér valamennyi dolgozó az előbb említett kritikához. Látszik rajtuk, hogy bár nem a legkellemesebb a dolog, de azért tudják, beszélni kell róla, hiszen a gyár jó hírneve forog kockán. • — A technológia, az itt a fő és döntő kérdés. Mert az alkatrészek egész sorát magunk' készítjük a gyárban. Nézze csak meg — mutat Golhová Helena, a megmunkáló-gépek műhelyének minőségi ellenőre egy alkatrészt. Gázszabályozó — mondja. Ennél a darabnál régebben minden alkatrész a gép négy különböző munkafolyamatát igényelte. Megfelelő kísérletezés után azután beállították ezt a gépet — mutat az egyik célgépre. Ma a négy munkafolyamatot a célgép egyszerre végzi el. Különösen a célgépeknek van nagy jövője a gyárban, tűnik ki a beszélgetésből, mert az üzem készítményeinek technológiája ezt követeli meg. Csupa jót mondott eddig itt mindenki — szólok kísérőmhöz, Ottinger Árpádhoz, az új munkamódszerek referenséhez. Ügy fest itt minden, mintha az előbb említett bírálat nem lett volna jogos. — Dehogynem, jogos volt az, és kellett is. Mégpedig azért, mert rámutatott arra, hogy nem elég, ha a mai technika követelményeinek felelünk csak meg. Nem is beszélve arról, hogy a gyár bizonyos tekintetben lemaradt a fejlődéstől. A kritika nyomán a kereslet átvizsgálásával és az új technika bevezetésének lehetőségeivel számolva új feladatokat kapott a műszaki fejlesztési osztály. Termosztatikus szabályozóval látják el például az eddigi száz literes géphűtőszekrényt, bevezetik a vasutak részére készített kisüléses világítótestek gyártását, állandó kutatómunkával el akarják érni, hogy az üzemben a legrövidebb időn belül meg tudják oldani a különböző ipari üzemek megvilágításának kérdését. A műszaki fejlesztés összpontosításával is sokat javítottunk munkánkon. Eddig, különösen a világítóberendezések gyártása apró-cseprő, üzemekre hárult. Mostantól kezdve a világitó-beréndezések és jégszekrények fejlesztésével az egész köztársaságban csak a mi üzemünk foglalkozik. Valamennyi feladat szorosan összefügg a mindennapi élet kérdéseivel. Hiszen minden terven felül ,és jól elkészített hűtőszekrény egy-egy lépés a magasabb életszínvonal eléréséhez. Az Elektrosvit a világító-berendezések gyártásának megjavításával ls sok örömet okozhat dolgozóinknak. Tóth Mihály Az üzemi hangszórón már harmadszor hivattuk Magdaléna Urdzikovát, a bošanyi bőrcserzőgyár versenyfelelősét. — Hirtelen azt sem tudtam, hová menjek — mondta mosolyogva, mikor megérkezett. — Az én irodám az üzem minden műhelye, ahol munkaverseny folyik. A

karva, akaratlanul is vissza kell térnem a karácsony problematikájához. Egyik ismerősöm levele késztet erre, aki az Álarc nélkül című írással kapcsolatban többek közt ezeket írja: „Elismerem a múlt társadalom nagy-nagy igazságtalanságát. Ez senki számára se lehet vitás. Mégis azt mondom, hogy legszebb, legfennköltebb gyermekkori élményeimet a karácsonyesték jelentették. Nem járnék el igazságtalanul, ha gyermekeimet mindettől megfosztanám ?" Nos, a karácsonyi élmények fennköltségéről nagyon sokan másképp vélekednek. Nem kigondolt alakok, közöttünk élö emberek, akik néhány évtizeddel ezelőtt mint gyermekek, vagy családapák rettegve, munka nélkül, ruhátlanul, tüzelő és élelmiszer hiányában várták a szeretet ünnepét. Szeretet ünnepe? A tőkés társadalomban szeretet ünnepéről beszélni? Miféle szeretetet érzett az a munkanélküli, aki a karácsony előtti napokban az égboltot leste eskedelve és a hótakarítástól remélt némi keresetet, amiből legalább szerény élelmet vehetne családjának. Miféle szeretetet érzett az a gyermek, akinek a „szeretet ünnepén" még kenyérből sem jutott elég? Azok, akik az elmúlt évtizedek folyamán fűtetlen szobában, éhen nyomorogták át a szeretet ünnepét, most mondják azt, hogy igen, ez az ünnep fennkölt, megható volt ? Nem mondják azt és nem is várhatjuk tőlük. Hisz ezeket az embereket a szeretetről hangoztatott szavakkal ámították és ugyanakkor emberségükbe gázoltak, megalázták, nyomorgásra ítélték őket. Nem egyének, hanem a társadalom. S a karácsonynak ez a mesterkélt pompája, csillogása sem volt képes beragyogni a múlt társadalmának ezt az éktelen szégyenfoltját. Éppen TELWTFEKNIK eyerlriekckröl /Q mi fenyőfává a karácsony jelentette a zsendülő gyermeklélek számára azt a keserű ráébredési, hogy létezik társadalmi igazságtalanság. Gondoljunk csak azokra a rongyokba bugyolált kántáló gyermekekre, akik az ablak alatt alamizsnáért énekelve láthatták mások pompáját, gazdagságát. El tudjuk képzelni e gyermek fájdalmát? öt arra tanították, hogy jónak kell lennie, akkor a Jézuska szeretni fogja. De miféle szeretetet érezhetett ez a kisemmizett proletárgyermek, akinek csak a morzsa jutott mások asztaláról? V

alaki felvethetné: igaz, de hisz mindez már a múlté $s jó, hogy a múlté. Most megvan minden lehetőség, hogy gyermekeinknek igazi örömet szerezhessünk. Akkor, miért ne tennénk ? Itt álljunk meg egy pillanatra. Igaz, a munkanélküliség és a nyomor a múlté. A tőkés társadalom igazságtalanságát véglegesen felszámoltunk. Hazánkban munkájának megfelelően mindenki egyformán részesül a társadálom javaiból. S valóban, gyermekeinknek mindent megadhatunk, amire csak szükségük van. S hogy az örömszerzésnek is kell megfelelő formát, külsőséget adni? Ez is igaz. Mert nem mindegy az, hogy ha a gyermeknek adok tíz koronát csokoládéra, vagy magam megveszem a csokoládét és meglepem őt. Korántsem vagyunk az ellen, hogy a családnak is meglegyenek a maga meghitt ünnepei. Sőt! Hisz ez is tarkítja mindennapjainkat, szebbé teszi a család tagjainak kapcsolatait. S ezt feltétlenül szükségesnek tartjuk! Most felmerül a kérdés, melyik a helyes forma? Mondjunk le a karácsony hagyományairól? A Jézuskát talán váltsuk fel Télapóval? Itt el is jutottunk a dolog lényegéhez. Szocialista társadalmunk létezése, mai életünk gazdagsága és az a tény, hogy hazánkban minden család emberhez méltó módon élhet — nem holmi füldöntúli lény érdeme. Nem bizony. Addig, hogy gyermekünk számára — kivétel nélkül — boldog, gazdag életet teremthettünk, nagyon hosszú út vezetett. Ezen az úton népünk legjobbjainak ezrei hullátták vérüket, áldozták életüket, Csendörök sortüze, fasiszta vérebek, koncentrációs táborok gázkamrái tizedették a szebb holnapért küzdő harcosok, munkások, kommunisták sorait. Sokan fegyverrel a kezükben estek el a szocializmus nagy ügyéért vívott küzdelemben. A felszabadulás után eltelt másfél évtized folyamán pedig népünk nagy-nagy erőfeszítései, nagyszerű munkasikerei jelzik a mához vezető utat. M

i szülök, felnőttek, a társadalom teremtette meg mindazt, amit ma gyermekeinknek adhatunk, ami gazdaggá teszi legifjabb nemzedékünk gyermekkorát. S amikor a fenyőfa alá rakjuk ajándékainkat, nem kell segítségül hívnunk képzeletbeli lényeket. A gyermekek szeretete illesse azokat, akik ezt áldozatos munkájukkal kiérdemelték. A fenyőfa a szeretet őszinte, igazi, Egyengetik az utat Ha jó a versenyfelelös • Megtakarított nyersanyagból 86 000 korona • Értékesítik a hulladékanyagot • December 23-ig teljesítik az évi tervet • Nyolcmillió korona a harmadik ötéves terv alapjára Az 1212-es részlegen a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva tagjaival beszélgettünk. Eldicsekedtek, hogy nagyrészt teljesítették a negyedik negyedévre vállalt kötelezettségüket: megtakarított nyersanyagból 13 000 kváder boxbőrt gyártanak, ami közel 86 000 korona megtakarítást jelent az üzemnek. — Üjabban a harmadik ötéves terv alapjára gyűjtjük a kötelezettségvállalásokat — újságolják többen. Innen tovább mentünk. Az 1200-as részlegen Anton Puhaj és Anton Mravec műszaki dolgozók részletesebben beszélnek. Értékes kötelezettségvállalást tettek. Alkalmazásával az ötéves terv első évében (előzetes számításuk szerint) egymillió koronát takarítanak meg. — Kötelezettségvállalásunk lényege, hogy felhasználjuk a bőrcserzés hulladékát — magyarázza Puhaj elvtárs. — Eddig ezt a hulladékot az udvaron tároltuk. Időnként a szövetkezetek hordták el trágyázásra. Nemrégen megvizsgáltuk a hulladék vegyi összetételét és megállapítottuk, hogy olcsó nyersanyagot — ipari zsiradékot nyerhetünk^ belőle. A harmadik ötéves terv alapjára a Tudományos Műszaki Társaság üzemi fiókja is adott be újítást. Tökéletesítik a disznóbőr cserzését. Évente 324 000 koronát takarítanak meg az új eljárással és javul a feldolgozott bőr minősége. Visszamentünk az irodába. Urdziková elvtársnő magyarázatával kibővítette az üzemben látottakat és hallottakat. Még teljesebb képet kaptunk a szocialista munkaversenyről. Az a nagy igyekezet, amiről meggyőzőt tünk, elősegíti, hogy az üzem december 23-ig teljesíti az évi tervet. Pedig a feladatok 16 százalékkal nagyobbak a tavalyinál. A harmadik ötéves tervben pedig még egy harmadával növelik a termelést. Részben az üzem kiépítésével és gépesítéssel érik ezt el. Különösen nagy jelentőséget az újítási javaslatoknak tulajdonítanak. Minden dolgozót bekapcsolnak az új mozgalomba, melyet a partizánskéi Augusztus 29 Üzem példájára vezettek be. — Arra törekszünk — mondta Urdziková elvtársnő, hogy a dolgozók ne csak a feladatokat lássák, hanem gondolkozzanak a munkájukon. Sokszor lényegtelennek látszó javaslatok mögött milliók rejlenek. Például senki sem gondolta, hogy a hulladékanyagot olyan jól értékesíthetjük, vagy a disznóbőr cserzésénél egyszerű eljárással százezreket takaríthatunk meg. Azt kérdezhetnénk, mi köze ennek a szocialista munkaversenyhez? Sok! Ez a verseny fejlettebb formája. Jelenleg nemcsak azért vetélkednek üzemünkben a dolgozók, hogy ki végez többet egy nap alatt, hanem javaslataikkal is, hogyan fognak a következő öt évben többet, jobban és olcsóbban termelni. így egyengetik a harmadik ötéves terv teljesítésének útját a bošanyi bőrcserző-gyár dolgozói. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásukban elhatározták, hogy nyolcmillió koronát takarítanak meg a harmadik ötéves terv folyamán. Az eddig benyújtott újítási javaslatok alapján arra következtetünk, hogy vállalásukat jóval túlteljesítik'. Drábek Viktor Anton Puhaj újítási javaslatát Ismerteti Magdaléna Urdziková versenyfelelőssel. Papírok kerültek az asztalra: Kötelezettségvállalások. Enélkül talán el sem képzelhetnénk a versenyfelelőst. Bár munkája nem papírmunka, hanem... De inkább Urdziková elvtársnő szavaival folytatjuk. Beszéljen ő a munkájáról: — Ogy ismerem az üzemet, akár a tenyeremet. Ismerem az embereket. Azelőtt munkásnő voltam a gyárban. A verseny előre viszi az embert. Ha valaki állandóan gondolkodik munkáján és tanul, jobban érvényesül. Férjem és két gyermekem van. Két évig minden másnap esti ipariskoláig, jártam. Kitüntetéssel végeztem az iskolát. A tanultaknak nagy hasznát veszem most az új beosztásban. A beszélgetésből monológ lett. Kérdéseket sem kellett ' feltenni, a fiatalasszony elmondta, amire kíváncsiak voltunk. Szavaiból megtudtuk, miért mondják az üzem dolgozói, hogy jobb munkaerőt el sem tudnak képzelni versenyfelelősnek. Végigjártuk az üzemet. Urdziková elvtársnővel mindenfelé beszélgettek a munkásnők. De nem a „mit főzzünk" témáról. Érdekesebbnek tartják a munkaversenyt. mélyen emberi jelképe, de ezt nincs szükség csalóka mázzal bevonni... A földöntúli lényeket a képzelet szülte akkor, amikor az ember ereje kevésnek bizonyult és nem létező lényegeket hívott segítségül önámításként. Az ámítás a kizsákmányoló osztályok erős fegyvere volt mindaddig, amíg az elnyomottakat tudatlanságban tudták tartani. Példákért nem kell messzire a múltba fáradnunk. Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája a legutóbbi jelentés szerint négymillió munkanélkülit tart nyilván. Nos, a szeretet ünnepe ezeknél a családoknál bizonyára mentes lesz a csillogástól. Egy gazdag országban millió és millió ép, egészséges családapa tétlenségre kényszerítve, kereset nélkül és nem sok reménnyel tekint a közelgő karácsony elé. S egy munka nélkül maradt apa mit mondjon gyermekének? Mondja azt, hogy képtelen megteremteni még a mindennapit is és gyermeke ne is álmodozzon szép fenyőfáról? Hisz ezt az apa nem tudná gyermekének bevallani, a szíve is megszakadna. De marad egy vigasz: majd hoz a Jézuska... És ha majd fenyőfára se jut? Akkor újra csak a Jézuskára hivatkozhat. Hiába is okolna mást, a gyermek még ezt nem értené meg. Milyen jó is gyengeségünkben a felelősséget másra hárítani! Mégha az képzeletbeli lény is... Ezt teszi a kizsákmányoló osztály. Hazudja a karácsonyt, hazudja a Jézuskát! Csak nem fogja bevallani, hogy a sok szomorú karácsony okozója éppen 5... "Kíásfél évtizede szabad népünk LVinem szorul földöntúli segítségre. Nincs szükség se ámításra, se hazugságra. S a mi fenyőfánknak éppen ez adja meg a fényt, a csillogást... ZSILKA LÁSZLÖ A litoméricel Húsfagyasztó Üzem a téli vásárra egész sor fagyasztott gyümölcscsemegével látja el üzleteinket. A gyümölcs a feldolgozás előtt kémiai és biológiai ellenőrzésen megy át. Képünkön J. Kolár és O. Kaderábová laboránsok a fagyszatásra váró gyümölcs mikrobiológiai ellenőrzését végzik. (Zd. Havelka — ČTK — felv.) ÜJ SZŐ 5 * 19

6°- december 4.