Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-03 / 335. szám, szombat

A Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi | Akadémia dolgozói a kroméfííi gabonakísérleti intézetben a gabona-nemesítés módszereit vizsgálják, a gabona legmegfelelőbb agrotechnikai eljárásaival ki- ] sérleteznek s a kártevők és gabona-betegségek elleni védekezés módszereit kutat-] ják. 1951 óta - akkor alapították az • intézetet - az intézet dolgozói a mező- \ gazdasági nagyüzemi termelés fokozása • érdekében egész sor feladatot oldottak \ meg. Képünkön Milan Musil mérnők és Josef Regentík technikus a növényi anyag fehérjetartalmát állapítják meg. (J. Saroch - CTK - felvétele) TIZENKILENC KÜLFÖLDI ÁRUMINTA-' VÁSÁRON és kiállításon mutattuk be az \ idén a híres csehszlovákiai iparművészeti ' és laboratóriumi üvegtermékeket. A [ „Skloexport" vállalat ezenkívül két ön- > álló kiállítást is rendezett és számos ] kisebb kiállításon is részt vett. Az év < legjelentősebb akciója a Monte-Carló-i cseh J üveg kiállítás volt, amely rendkívül szép < keereskedelmi sikerekkel zárult. JANUÁR 1-TŰL 200 egyetemi hallgató fog kalauzként dolgozni a bé- ; esi villamosokon. Az egyetemi hall- • gatók főleg a csúcsforgalom idején 1 végzik majd munkájukat. BETILTOTTÁK FRANCIAORSZÁGBAN A 1 kis katona című Svájcban forgatott fran- ' cia filmet, amelynek egyes jelenetei az i algériai francia ejtőernyősök brutalitásait 1 leplezik le. ÉJSZAKAI MULATÓVÁ ALAKÍTOTTÁK! ÁT Angliában Cardiff város Bethel-kápolnáját. Az oltárrészben foglat helyet a bár, ] a szószék helyén van a zenekar. Az új • műsor középpontjában Miss Bárdot striptease száma áll. ÜJ TlPUSÜ INGAÓRÁT TALÁLTAK FEL Svájcban, az órák hazájában. Ez az óra tranzisztoros mikromotorral működik, s a szakemberek szerint korszakalkotó jelentőségű az óraiparban. ELŐADATLAN VÍGJÁTÉKOT talált Molnár Ferenc hagyatékában az író özvegye. A Ma este színházat játszunk című vígjátékot januárban mutatják be New Yorkban. A darab cselekménye a harmincas években Bécsben játszódik. A FÖLD LEGSŰRŰBBEN LAKOTT SZIGETE Procida. Ischia és Nápoly között terül el. Itt 3,7 négyzetkilométeren 10 251 ember él. TlZ SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAN adják az árut egyes tokiói üzletekben, ha a vásárló 10 percen belül elintézi beszerzéseit. BLAZETTI OLASZ FILMRENDEZŐ Moszkvába utazott, ahol az Alekszandrov együttesről és Obrazcov bábszínházának előadásairól készít filmet, 365 EZER KILOGRAMM szaloncukrot és csokoládékollekciót gyártottak a trebiSovi Deva Csokoládégyár dolgozói karácsonyra. \ Ez a mennyiség 300 ezer karácsonyfa feldíszítésére elég. Terven felül még további 10 ezer kilogramm csokoládét és 5000 kilogramm cukorkát gyártanak a Deva dolgozói. VILLAMOS KARÖRÁK GYÁRTÁSÁVAL kísérleteznek a Szovjetunióban Ezeket a kárórákat gomb akkumulátor működteti, amely egy éven át biztosítja az óra működését. OKTÓBER KÖZEPE ÚTA nagy sikerrel játsszák Párizsban az Egy francia Moszkvában című francia-szovjet koprodukclós filmet. NEGY NEGER DIÁKOT KIVEZETETT a presbiteriánus templomból Dél-Karoliná- _ ban a templomszolga. A diákok részt < akartak venni az istentiszteleten. Az incidens után azonban egy rendőr figyelmeztette őket, ha még egyszer megpróbálnak belépni a fehérek templomába, < letartóztatják őket. KÉT ÉS FÉL KILOMÉTER HOSSZÜJ alagút épül 7000 méter magasság- < ban a Pireneusokon keresztül a! francia Luchon és a spanyol Besque j község között. NAGY FEJTÖRÉST OKOZNAK az ar-'< cheológusoknak azok a rajzok, amelyeket J Szibériában egy 5000 évesnek tartott fa- < Ion találtak. A rajzok feltűnően hason- J lítanak az ősi egyiptomi rajzokhoz, s ezek < szerint valamilyen kapcsolatnak kellett J volna lennie Egyiptom és a szibériai terület őslakossága között. Nyolcvanegy kommunista és munkáspárt a békéért, demokráciáért, nemzeti függetlenségért és szocializmusért folytatott közös harcban tanúsított egységről tesz hitet az 1960 novemberében, Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista forradalom 43. évfordulóján részt vett marxista pártok tanácskozásáról tegnap közzé tett közlemény. A nyolcvanegy párt küldöttsége megvitatta a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a kommunista mozgalom időszerű kérdéseit. A kommunista mozgalom megbonthatatlan, szilárd egységét bizonyítja az a tény, hogy a tanácskozásokon a Nyilatkozatot és a világ népeihez intézett Kiáltványt egyöntetűen elfogadták. A marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján a világ minden részén a munkásosztály élcsapatai egységesen harcolnak az emberiség legégetőbb kérdéseinek • megoldásáért, az emberek szebb és jobb életéért. A szocialista világrendszer országai kommunista és munkáspártjainak — mint ezen országok vezető erejének — iiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiimimiiiimiiiiiiiii nagyvilágban A MALOMUZS-TESTVÉREKET arról ismerik Donbasz szénbányáiban, hogy kiváló eredményeket érnek el a szénfejtésben. A kommunista munka brigádja címért versenyeznek és napi normájukat 150 százalékra teljesítik. Képünkön: Dmitrij, Szemjon, Nyikolaj és Viktor Malomuzs, kiváló dolgozók. (TASZSZ felv.) különösen nagy szerep jut a békéért és a nemzetek függetlenségéért vívott harcban mindenekelőtt azért, mert a nemzetközi fórumokon is szót emelhetnek és harcolhatnak a közös célkitűzések megvalósításáért. A szocialista tábor országainak, s mindenekelőtt a Szovjetuniónak a képviselői mind az ENSZ-ben, mind a nemzetközi tárgyalásokon és egyéb kapcsolatok útján minden erejükkel azon fáradoznak, hogy mielőbb siker koronázza békeharcukat és a még elnyomott népek szabadságharcát. A múlt hét eseményei az ENSZben ragyogó példát szolgáltatnak arra, hogy a szocialista tábor országai milyen kitartóan és következetesen teljesítik internacionalista kötelezettségüket, milyen elszánt harcot folytatnak a világbéke megőrzéséért és a gyarmati sorban sínylődő népek felszabadításáért. A Szovjetunió — a többi szocialista ország és az új független afrikai és ázsiai semleges államok támogatásával — elérte, hogy az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzzék a gyarmatok függetlenné nyilvánításáról szóló nyilatkozat kérdését. „Ez döntő fordulat lenne az emberiség történelmében" — jelentette ki Ceylon küldötte, s hozzáfűzte: „Elismeréssel kell adóznunk a Szovjetuniónak és Hruscsov miniszterelnöknek a gyarmati rendszer felszámolására vonatkozó kérdés napirendre tűzéséért és azért a lankadatlan harcért, amelyet a bolsevik forradalom óta e pobléma,.megoldásáért vívnak." Sukeiri, Szaúd-Arábia küldötte így jellemezte a kérdés napirendre tűzését: „Ha a leszerelés a kérdések kérdése, ahogyan ezt Hruscsov miniszterelnök találóan mondotta, akkor a gyarmati rendszer a gazságok gazsága, melyet ki kell irtanunk és meg kell semmisítenünk." A világ népei igen jől látják tehát, hogy az az út, amelyet a Szovjetunió mutat, az egyedüli helyes út. A gyarmatosító, imperialista hatalmak sem léphetnek fel nyíltan a gyarmati rendszer mellett. Ezért különféle kibúvókat keresnek, amelyek más néven ugyan, de lényegében biztosítanák számukra a gyarmati igában sínylődő népek további kíméletlen kizsákmányolását. Különféle gazdasági kötelezettségeket igyekeznek ráerőszakolni a felszabaduló országokra, katonai támaszpontokat akarnak létesíteni, hogy a függetlenségüket elnyert államokat továbbra is ellenőrzés aiatt tarthassák. Ez nem más, mint az új kolonializmus, amely pusztítóbb és gyilkosabb lehet mint a hagyományos, jól Ismert gyarmati rendszer. S hogy ez valóban így van, arra a legutóbbi afrikai események bőséges bizonyítékokat szolgáltatnak. Hiszen Kongő szétdarabolása, gazdaságának megbénítása, belső ellentétek szítása éppen ennek az újkolonializmusnak a mű,ve. Az ENSZ-ben az imperialisták még igyekeznek menteni a menthetőt. A gyarmati rendszer elítélése helyett olyasmiről beszélnek, hogy „előbb meg kellene vizsgálni, meg vannak-e a feltételek minden gyarmati országban a függetlenségre". De milyen feltételek ezek? Az imperialisták szempontjából a függetlenségre akkor vannak meg a feltételek, amikor sikerül a régi gyarmati rendszert valamilyen más gazdasági, katonai béklyóval helyettesíteni. A gyarmati kérdés vitájában még 64 felszólaló jelentkezett. A vita tehát még nem ért véget, de már most világos: a szocialista országok és az új független államok látják, hogy a gyarmati rendszert mint tarthatatlant, mint a „gazságok gazságát" el kell ítélni és meg kell semmisíteni. De látják egyúttal azt is, hogy ezzel egyidőben őrködni kell afelett, hogy az imperialisták ne tudják az egyik igát másikkal helyettesíteni, s az ítélet a kolonializmus minden válfajára egyaránt érvényes legyen. A szocialista országok minden nemzetközi szervezetben egyaránt érvényre igyekeznek juttatni azt a politikát, amely a béke megőrzését, a nemzetek függetlenségét szolgálja. Nemcsak az ENSZ-ben, hanem az ENSZ kulturális, nevelő és tudományos szervezetében, az UNESCO-ban is megmutatkozik ez. Tudjuk ugyanis, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra csupán üres szavak maradnának, ha háború törne kl és romba döntené mindazt, amit az emberiség oly sok nehézség árán eddig megalkotott. Ezért az UNESCO-ban is azt a nézetet képviseljük, hogy éppen a kultúra, a tudomány és művészet érdekében van mindenekelőtt szükség a béke biztosítására. Ezért javasoltuk az UNESCO XI. konferenciájának napirendjére a leszerelés kérdését, olyan jelentős pontot, mint a Kínai Népköztársaság felvételét az UNESCO-ba, a gyarmati népeknek nyújtandó függetlenség kérdését, stb. Az amerikai szavazógépezet keresztülhajszolta, hogy ne fogadják el Kína felvételének és a leszerelésnek a kérdését. Az imperialisták machinációi azonban végérvényesen csődöt mondottak, amikor a gyarmati rendszer felszámolása került a napirendre. Az imperialisták minden mesterkedése ellenére, a szocialista országok kezdeményezésére ez a kérdés a napirendre került. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ugyancsak kiveszi részét az UNESCO konferenciáján a béke és a haladás érdekében kifejtett munkából. A csehszlovák küldöttség határozati javaslatot dolgozott kl, amelyben figyelmezteti a világot arra a veszélyre, amely a fasiszta, militarista és revansista szellemben folyó nevelésből ered. Figyelmeztetett erre az NDK memoranduma is. Itt nemcsak aról a méregről van szó, amely Nyugat-Németországban áthatja a nevelést, hanem arról is, hogy figyelmeztessünk a kolonialista csökevényekre a nevelésben. Természetes, hogy az ilyen javaslat nincs Bonnak és Washingtonnak ínyére. Az amerikaiak be is nyújtották tiltakozásukat az ellen, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok olyan kérdéseket terjesztenek a konferencia elé, mint a leszerelés és a gyarmatok felszámolása. Jellemző, hogy az USA egyúttal fenyegetőzött is: megvonja az anyagi támogatást az UNESCO-tőI, ha ilyen kérdésekkel fog foglalkozni. A fenyegetőzésnek azonban ma már nincs semmi értelme, erről tanúskodik az is, hogy a konferencia elfogadta azt a javaslatot, amely az apparátus igazságos megszervezését követeli. Először történt meg az UNESCO történetében, hogy napirendjére ilyen jelentős kérdések kerültek. Bár még sok akadályt gördítenek a haladás útjába, már megmutatkoznak a jelei annak, hogy e nemzetközi szervezetben is győzni fog a békés együttélés gondolata. Azonban nemcsak a nemzetközi szervezetekben kifejtett munkával támogatják a szocialista országok a béke és a haladás ügyét. Belső sikereik, amelyek a szocialista tábor erejét gyarapítják, ugyancsak jelentős hozzájárulás a szocializmusért és békéért küzdő kommunista és munkáspártok közös nagy ügyéhez. A Német Demokratikus Köztársaság sikerei a mezőgazdaságban, az ipari termelés nagy előretörése a többi szocialista országban szintén, ha közvetve is, ezt az ügyet szolgálja. A szovjet technika és tudomány legújabb sikere, a közel három Wartburg-gépkocsi súlyát kitevő hatalmas szputnyik-űrhajó felbocsátása felmérhetetlen tudományos jelentőségén kívül azt is bizonyítja a világ népei előtt, hogy a békés versengés, a technika és a tudomány terén is, a szocialista tábor győzelmét hozza. V. G. AZ ORVOSTUDOMÁNY ÉS A VALLÁS Élénken emlékszem hogy kezdő körorvos koromban — húsz egynéhány esztendővel ezelőtt — a legelső betegem a misztikus-babonás hiedelem áldozatául esett. Szegényparaszt szülők beteg leánykájukhoz hívtak. A betegséget nem volt nehéz megállapítani: a 12—13 éves lánykának bélelzáródása volt, de azt is azonnal láttam, hogy későn jöttem, nincs már segítség, utolsó óráját éli. Szemrehányó kérdésemre, hogy miért nem hívtak hamarább, a szülők azt válaszolták, hogy nem hanyagolták el betegüket, többször is elhívták a papot, aki mindent elkövetett megmentésére, szokás szerint ráolvasott, szentelt vízzel meghintette, füstölővel, megfüstölte, s a beteg meg is nyugodott. Valóban, a leánykán már a halál nyugalma ült s egy óra múlva nem volt az élők sorában. Pedig az idejében alkalmazott orvosi beavatkozás megmenthette volna az életét. Ennek a szomorú esetnek elkeserítő emléke ma is elevenen él bennem. Minden idők minden vallása hajszát folytatott a tudás, a haladás ellen. Az athéni pogányok mérget itattak Szokratesszel, mivel nem hitt a görög istenekben. Demokritoszt — a filozófust száműzték Abdera városából, Herakleitoszt Efezoszból. A katolikus egyház bebörtönözte Galileit, kínvallatás alá vetette Campanellát, elevenen megégette Giordano Brúnót Rómában és Vaninit, Toulouseban. A zsidó rabbik meg akarták kövezni Spinozát, mert szabadgondolkodóként bírálta a szentírást, Descartes, — a modern gondolkodás egyik megalapítója kénytelen volt elhagyni Franciaországot, hogy szabadon élhessen. Nem is olyan régen, Darwin tanait és a darwinistákat ítélte el az Amerikai Egyesült Államok protestáns egyházának rajongóibői alakult törvényszék. Ez a szembenállás végig megtalálható a tudományos gondolkodás egész történetében, mert a tudományok története végső fokon a materialista és az idealista szemlélet közötti harc története. A materializmus és az idealizmus harca végigvonul az orvostudomány történetén is. Az orvostudomány minden vívmánya ebből a harcból, a materialista felfogásnak az idealizmus felett aratott győzelméből született. Az orvostudományok gyakorlói igyekeztek minél mélyebben behatolni az egészséges és beteg ember szervezetének titkaiba, hogy sikerrel harcolhassanak az ember életének megvédéséért, meghosszabbításáért. Ennek a magasztos feladatnak a teljesítése során nem egyszer, a miszticizmus híveinek és terjesztőinek erős ellenállásába ütköztek. A gyógyászat fejlődése kezdettől fogva két vonalon haladt: az orvoslás túlnyomó részében reális empirikus jellegű volt már megalakulása kezdetén is, a jelenségeket olyanoknak vélte, mint amilyenek a valóságban, alapja a közvetlen megfigyelés volt. Ugyanakkor azonban az orvoslás terén kialakult egy másik vonal is. Ez a felfogás a természet tárgyait és jelenségeit megszemélyesítette, felnagyította, irreális, természetfeletti tulajdonságokkal ruházta fel, majd olyan fantasztikus felfogást dolgozott ki, mely szerint minden természeti tárgy és jelenség mögött titokzatos szellemek, istenek, démonok, ördögök, stb. lakoznak. Ezt a felfogást animizmus (anima: latin szó, magyarul lelket jelent) elnevezés alatt ismerjük. Az empirikus jellegű orvoslás a későbbi materialista orvostudománynak vált kiindulópontjává, míg az animista felfogásból az idealista orvosi felfogás alakult ki. A vallás már a legrégibb időktől kezdve igyekezett rányomni bélyegét a beteggyógyításra: a betegségek létrejöttét, a szervezetet megszálló gonosz szellemekkel magyarázta s a gyógyítás arra törekedett, hogy elűzze a rossz szellemeket. Ezt a papok végezték. Hasonló babonák még ma is léteznek imittamott, amikor kuruzslással, ráolvasással akarják meggyógyítani a beteget, mint például az írásunk elején említett esetben. Az animizmus igyekezett eltorzítani az orvostudomány empirikus alapját, vagy ha fel is használta eredményeit — misztikus, titokzatos burokkal vette körül. A papok kezében a betegek gyógyulása később a tömegek kizsákmányolásának eszközévé vált, akik a betegséget isten büntetésének igyekeztek feltüntetni, a gyógyulást pedig az isteni erők kiengesztelésének. A miszticizmus mindig a legnagyobb fékező szerepet töltötte be a tudományok s így az orvostudomány fejlődésében is. Valamennyi vallás: keresztény, muzulmán, zsidó, buddhista stb. ellensége volt a tudománynak, igyekezett elhitetni a tömegekkel, hogy az ember tudása korlátolt. A haladó, materialista tudósok azonban bebizonyították, hogy a természet valamennyi jelensége, törvényszerűsége megismerhető, s csak egyes törvényszerűségek ideiglenes nem ismerése vette rá az embert, hogy feltételezze természetfeletti erők létezését. Mihelyt ezek a jelenségek is ismertekké váltak, az ilyen feltételezés azonnal alapját veszti. Az orvostudomány fejlődésében is ez volt a helyzet. Még 150 évvel ezelőtt, a vallásos felfogás uralkodott az orvostudományban; az élő szervezet élettani folyamatait: a növekedést, szaporodást, mozgást, anyagcserefolyamatokat a „lélek" jelenlétének, az „isteni életerő" megnyilvánulásának tartották. A haladó orvostudomány lépésről lépésre megmagyarázta, hogy mindezeknek természetes okai vannak, vegyi folyamatok következményei. A XVI. század végéig a vérkeringést is az „életerő" megnyilvánulásának tartották, mígnem egy angol tudós: Harwey (1578—1658) kísérletileg is bebizonyította, hogy a vér a szívizom összehúzódása következtében kering az erekben — tehát nem szükséges semmiféle titokzatos életerőt feltételezni! A katolikus egyház — élén a jezsuitákkal, minden erejét latba vetve intézett támadást Harwey ellen, kétségbe vonta tudományos kutatásának objektív voltát, igyekezett gúny tárgyává tenni szerzőjét. Azonban a haladó tudósok kezdettől fogva felismerték a felfedezés óriási jelentőségét, s az egyháznak vissza kellett vonulnia. Még a XIX század elején is úgy tartották, hogy az élőlények szervezetének felépítésében részt vevő ún. szerves anyagok (fehérjék, zsírok, cukrok) csakis az „életerő" hatására jöhetnek létre, mesterséges úton soha sem állíthatók elő, sőt keletkezésük titka sem fedezhető fel. A tudomány kimutatta, hogy ezek a bonyolult összetételű szerves anyagok egyszerű szervetlen anyagokból, szénből, nitrogénből, oxigénből, hidrogénből állanak; s 1924-ben sikerült Wöhler német vegyésznek az első szerves anyagot mesterséges úton, laboratóriumban előállítania. Ma már majdnem valamennyi ismert szerves anyag előállítható vegyi jÖJ SZÖ 4 * 19

6°- december 3.