Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-20 / 352. szám, kedd

ŰJ GÉPEK — ÜJ EMBEREK A Bzince pod Javorinou-i baromfigon­dozók szerződéses tojáseladásukat még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom j évfordulója előtt teljesítették. November • 14-ig egymillió tojást számolhattak el ' a gondozók a 7500 tojóstyúktól. A szép 1 siker után vállalták, hogy év végéig még ' további 100 000 tojást adnak piacra. Igé- < retiiket már december 12-re teljesítet­ték s újabb vállalásuk szerint az eddigi • mennyiséget az év végéig további 50 000­rel tetézik. A kiváló eredmény elérésé- < ben nagy része van a szocialista munka ­brigád c'wi elnyeréséért folyó verseny­nek. Irena Ševčíková, a brigád tagja jog­gal örül eredményes munkájuknak. (K. Cích felv. - ČTK) , NYOLCVAN ORSZÁGBÓL több mint 400 ; kulturális küldöttség járt az idén január óta a Kínai Népköztársaságban, 200 kínai kulturális küfdöttség 48 külföldi országba látogatott el. SZTEREOFONIKUS HANGLEMEZEK kí sérleti gyártását kezdték meg a Szov­jetunióban. Elsőnek Szviridov Patetikus oratóriuma készült el, melyért a szerző 1960-ban Lenin-díjat kapott. Ezentúl min­den jelentősebb zeneművet sztereó-lemez­re is felvesznek. 200 MILLIÓS CSEKKCSALÁST követett el nyolc osztrák gyáros és borkereskedő. A letartóztatáskor azzal védekeztek, hogy hasonló tranzakciók náluk szokásban van­nak. HAZÁNK 40 KÖNYVTÁRÁVAL, kísér­leti intézetével, főiskoláiával és könyv­kiadójával folytat könyvcserét a pekingi . állami könyvtár. Kína ezen legrégibb és ] legnagyobb könyvtára könyvállományát a < népi kormány évei alatt négyszeresére \ gyarapította. A GUINEAI KÖZTÁRSASÁG első egyeteme 1961-ben nyitja meg kapuit 100 hallgató részére Dalabában. HOLLANDIA LAKOSSÁGÁNAK SZÁMA 1960 november 1-én 11532 000 fő volt; — a központi statisztikai hivatal jelen­tése szerint. A GYERMEKEK ÉS FIATALOK nyolcvan százalékát oltották be eddig gyermek- 1 bénulás ellen a Német Demokratikus Köztársaságban. Az egészségügyi akció < sikerét bizonyítja, hogy ez év november ] végéig az NDK-ban csak 128 személy < kapta meg e veszélyes betegséget s ezek ' közül egyetlenegy eset sem volt halálos. A KANADAI KORMÁNY bejelentette, hogy november hónap folyamán a munka- \ nélküliek száma olyan magasra szökött, amilyen az utolsó 15 évben még nem ; volt. A MOSZKVAI FRUNZE GYÁR komplex gépesítési tervét a Textilipari Intézet \ negyedéves diákjai dolgozták ki. Az ifjak az üzem ryunkásainak, mestereinek és ' mérnökeinek segítségével fél évet mun­kálkodtak a terv elkészítésén. A terv 1 megfelel a követelményeknek s alkalma­zásával évente 500 000 rubelt lehet meg-' takarítani. A KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI ÜNNEPEK alatt Svédország országútain csak 80 km­es sebességgel közlekedhetnek a jármü­vek. PÉNTEKEN NYÍLT MEG a legnagyobb prágai önkiszolgáló rendszerű élelmiszer üzlet. EGY LONDONI TÖRVÉNYSZÉK nem­régiben két fiatalt itélt kötéláltali halálra ' súlyos bűntettért. Anglia 1951 óta re­kordszámot ért el a fiatalkori bűnözés' tekintetében. Az utóbbi hónapok folyamán közel 11 000 ifjút tartoztatott le a rend­őrség. NÉGYMILLIÓ KORONA ÉRTÉKŰ mun­kát végeznek terven felül az idén a Trenčianske Bohuslavice-i Hydrostav dol­gozói. A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI HÓNAP befejezéséül nyitották meg Pí­sekben a Békeparkot, amelynek fáit és bokrait a kilencéves Iskola pionírjai Ül­tették ki. AZ IDÉN 63 ORSZÁGBÓL 72 000 tu­rista látogatott el a bukaresti Falu Mú­zeumba. A múzeum közel 200 épülete át­fogó képet nyújt Románia néprajzi ősz­szetételéről az utóbbi három évszázad ban. FENNÁLLÁSÁNAK 60 éves évfordulóját ünnepli az idén a letovicei Agrostroj. 1945 óta a vállalat alkalmazottainak szá­ma 30 százalékkal emelkedett. 10 000 DOLLÁRT AJÁNDÉKOZOTT a kubai ellenforradalmároknak Spellman amerikai püspök. Kelet-szlovákiai emberről szól az írás. Emberről írok, hát emberről kellene kezdenem, de elő­ször inkább a gépet mutatom be, amelyen az ember dolgozik, amely voltaképpen az embert átformálja. Az ötven év felé közeledő falusi ember, aki eddig csak álmodhatott tudása fejlesztéséről, nagy feladat előtt áll: meg kell tanulnia a leg­modernebb automatagép kezelését is, hogy az új környezetben meg tudja állni helyét. Ondrej Vyrostko már túl van élete delén, így élete foly­tatásáról, fia jövőjéről is beszél. A munkahelyet, ahol Ondrej Vy­rostko dolgozik, egyszerűen csak špi­rálkának nevezik. Nemcsak itt, a Keletszlovákiai Kohóműben tudnak róla. Az egész kerületben, szakkö­rökben országszerte fogalommá vált ez az elnevezés. Onnan ered, hogy az eddigi csőgyártási módszerektől eltérően sík acéllapokból hegesztik itt a csöveket. A hengerde, ahol az acéllemezeket készítik, hatalmas, egy-másfél méter átmérőjű lemezte­kercseket gyárt, melyekből azután spirálalakúan gördül bele a gép­be a lemez, hogy a hengerek között csőalakúvá formálódjék. A viszonylag nem is olyan nagy­méretű gép azután elvégzi az összes további munkafolyamatot: ferdén le­vágja a lemez két szélét, hogy a hegesztésnél összeérjen a két acél­felület, önműködően összehegeszti és az összes többi munkát elvégzi a gépre szerelt automata. Mikorra a gépen átmenve nagy zörejjel földet ér a cső, már kész is a szállításra, hogy talán a szovjet kőolajat hozza közelebb a Vlčie Hrdlo-i vegyi-kom­bináthoz, vagy valamely más épülő üzemünknél jelentse majd a tech­nikai haladás — az építés egy-egy tégláját. Nem ilyennek képzeltem én a cső­gyártást. Egy műszaki lexikonban, amely nem is olyan régen, mind­össze négy éve jelent meg, ilyen­formán olvastam a csőgyártásról: A csőkészítés technikailag eléggé nehéz kérdését Mannesmann mérnök a róla elnevezett módszerrel oldotta meg. Az acéllemez az ottani adatok szerint egy hét-nyolctagú gépsoron megy végig, ahol az első gép a durva felületi hibákat tünteti el a lemez­ről, a második a kellő méretű dara­bokra nyírja a lemezt, a harma­dik... Lehet, hogy unalmas lenne fel­sorolni a gépsor valamennyi tagját és az egyes gépek feladatát, azért talán jobb lesz, ha kihagyom a többi öt-hat gépet, melyeken végighalad­va lesz cső a nyersanyagból. Emel­lett az ilyen típusú gépeknél az em­berek tucatjai dolgoznak. A špirálka mellett állva, sem az emberek tucatjaival nem találkoz­tam, sem gépsort nem láttam a gyár csarnokában. Mindössze két egymás­tól teljesen függetlenül dolgozó cső­hegesztőgépet láttam, mindegyik mellett öt-hat embert, akik figye­lik a rájuk bízott automatagépek működését. A több milliméter vas­tagságú acéllemez engedelmesen hú­zódik végig a hengerek között és körülbelül minden tíz percben el­készül egy 12 méter hosszú cső. Ondrej Vyrostko az egyik hegesz­tőautomatát figyeli. Ellenőrzi. És közéén beszél. Gyermekkoráról és a máról. De ha rápillantok a kezére, ismeretség nélkül is el tudnám mon­dani életrajzát. A nehéz testi munka kemény kérget hagyott a tenyerén. Vastagot, hiszen ma már 48 éves és azon a négy hónapon kívül, amióta az automata mellett dolgozik, egész életében az ácsbalta nyelét markolta. így beszél életéről: A gyermekkorom? Talán ti­zennégy éves lehettem, mikor láto­gatóba mentem egyik rokonomhoz a városba — Košicére. Nagybátyám el­vitt a műhelybe, ahol dolgozott. Ott láttam először, hogyan dolgoznak a vasasok. Nagyon megtetszett a mun­kájuk. Sírva hagytam ott a várost... — Apám azt kérdezte, mit válasz­tok. Drótosinasnak maga mellé vett volna egyik ismerősünk, de... in­kább ácsinasnak mentem. A szak­mámban is dolgoztam jó harminc éven keresztül. Tudja mindenki, mi­lyen qz ácsmunka. Szerettem én azt is nagyon, csakhát öregszik az em­ber. Közeledik az ötven felé. Néhány évvel ezelőtt idejöttem lakni Ha­niskára; hazajöttem, mert azt hal­lottam, hogy itt Keleten is lesz most már munka. A Hronstavnál dolgoz­tam jó ideig. Egy napon az egyik ismerősöm, aki mester a gépgyár­ban, azt mondta, jöjjek ide a cső­hegesztőbe dolgozni, úgy hallja, na­gyon kell most itt az ember. — Vén vagyok én már ahhoz, hogy mesterséget változtassak — felel­tem neki, de azért csak nem hagyott békét a szomszéd. Hogy így, meg úgy, azt hallotta felőlem, hogy ér­telmes ember vagyok, fog az eszem még mindig. Végre kötélnek álltam. Beléptem. Felvettek. Csak azt hagy­ták meg, hogy tanuljak. — Tanulni? Hiszen egyszerű ács létemre is mindig a rajzokat, meg a szakkönyveket bújtam. Hát most már itt vagyok az automatánál. Meg­becsülnek. A mérnök eleinte gyak­ran nézte a munkámat, nézte, azt kérdezte, hogy igazán tanulok-e, az­tán a hatodik fizetési osztályba so­rolt be. Ezernégyszázat keresek ideiglenesen, mert ha januárban le­teszem a vizsgákat, kétezer korona körüli fizetést kapok. Hiába, tanulni keli. Aztán mintha csak a saját élete folytatásáról beszélne, kérdezés nél­kül is családjára — fiára tereli a szót. — A gyerek? A fiam a kilence­dikbe jár. Nem volt kötelező be­íratni őt a kilencedikbe, mert így is felvették volna szívesen — nem ácsinasnak, hanem akár a legjobb gépek mellé is és tanoncotthonban is lakhatott volna, de hát az iskola, ahová jár, tizenkétéves lett, azt aka­rom, tanuljon tovább a gyerek. Ö is éppen olyan jól tanul, ahogy én ta­nultam. Nagyon érdeklik a fiút a gépek. Ha akar, gépészmérnök lehet belőle. * * * Ilyen emberek vannak Kelet­Szlovákiában. Formálja őket a gyár, az új élet útját mutatta meg nekik. Hogy a nép állaffia a legkorszerűbb gépekkel szereli fel a harmadik öt­éves terv legnagyobb épülő üzemét és hogy ez az óriás éppen Kelet­Szlovákiában épül, hazánk legelma­radottabb vidékének régi álma tel­jesül ezzel. Košice és Prešov vidé­kén néhány éven belül számbelileg is meggyarapszik az öntudatos mun­kásosztály. TÓTH MIHÁLY A. Horni: Zdárli (Karlovy Vary-i járás V. I. Lenin új gépgyárból a napokban indult próbaútjára az első trolibusz. (Ján Tachezy ČTK felvétele) Jaroslav Heyrovský akadémikus 70 éves A Nobel-díjjal kitüntetett Ja­roslav Heyrovský akadémikus, a polarografia feltalálója, . a prágai tudományos polarografiai iskola megalapítója ma, december 20-án tölti be 70. életévét. A Károly Egyetemen folytatott mennyiségtani és fizikai tanul­mányainak befejezése után 1910­ban beiratkozott a londoni Colle­ge egyetemre és később F. G. Donnán tanár laboratóriumában dolgozott. 1918-ban a Károly Egyetemen benyújtotta doktori disszertációját, amelynek alapján évek hosszú során át folytatott kísérletei eredményeként feltalál­ta a polarografia módszerét. A vegyészeti szaklapok először 1922­ben ismertették ezt az új elektrokémiai-analitikai módszert, és Heyrovský egy évvel később a londoni Faraday Társaságban tar­tott előadást kísérletei eredmé­nyéről. Az első polarografot 1924-ben szerkesztette növendéke a japán M. Shikata együttműkö­désével. J. Heyrovskýt 1920-ban kine­vezték a Károly Egyetem első fi­zikai-vegytani docensévé és két évvel később az egyetem rendkí­vüli, 1926-ban pedig rendes ta­nárává. J. Heyrovský a külföldön is számos tudományos előadás­ban ismertette polarografiai mód­szerét. 1933-ban félévig előadó körúton volt az Amerikai Egye­sült Államokban és 1934-ben Moszkvában és Leningrádban tar­tott előadásokat. A polarografia fokozatosan önálló tudományos szakágazattá fejlődött, amelyről eddig több mint húsz nyelven csaknem 12 ezer tudományos munkát közöltek. Prágában 1950-ben polarogra­fiai intézetet alapítottak, amely később a Csehszlovák Tudományos Akadémia keretében folytatta te­vékenységét. Az intézetet kez­dettől fogva J. Heyrovský tanár vezeti, akit 1952-ben a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia meg­alapítása alkalmából akadémikus­sá neveztek ki. Heyrovský akadé­mikust érdemdús tudományos te­vékenységéért Köztársasági Rend­del és államdíjjal tüntették ki, számos külföldi intézmény tagjá­vá választotta. Heyrovský tanár­nak német és lengyel főiskolák a díszdoktori címet adományoz­ták és tavaly neki ítélték oďa a Nobel-díjat. (ČTK) — Antonín Novotný, köz­társaságunk elnöke Jaroslav Heyrov­ský akadémikusnak 70. születésnapja alkalmából a Köztársasági Rendet adományozta a csehszlovák tudomány terén szerzett kimagasló érdemeiért. A köztársasági elnök a prágai Vár­ban december 19-én Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes és Jirí Hend­rych, a CSKP KB titkára jelenlété­ben adta át a Köztársasági Rendet Heyrovský akadémikusnak. I Hogyan laknak a világon Ha a lakásviszonyokat a világ külön­böző államaiban össze akarnánk ha­sonlítani, előbb utóbb ráébrednénk arra, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, fic világ különböző részein ugyanis más és más értelmezéssel állítják össze az ilyen irányú sta­tisztikát. Nálunk pl. csak a szobát számítjuk lakóhelyiségnek, míg nyugaton a konyhát is beleszámítják. Hazánkban és a Szovjetunióban la­kóterületnek csak a lakószobák szá­mítanak, a nyugati országokban ezzel szemben a lakás egyéb belterületeit is felszámítják. Statisztikájuk ugyan­akkor a dúsgazdagok villái és palotái mellett felöleli az elhanyagolt mun­kásnegyedek egészségtelen lakásait, fabarakjait is. Ilyen körülmények kö­zött túlságosan körülményes valame­lyes következtetés levonása. Egy bizonyos — a lakáskérdés vi­lágviszonylatban a legégetőbb kérdé­sek egyike. Háború idején ugyanis csaknem az egész világon erősen korlátozódik az építés, s később' a lakosság számbeli növekedésének és igényeinek a régi épületek már nem felelnek meg. Európában pl. a la­kosság száma az 1851-es év 265 millió­járól 1960-ban már 630 millióra gya­rapodott. A XIX század közepe táján a világon mindössze három olyan vá­ros létezett, amelynek egymilliónál s i U. >'* í t lí tll j n ' ' ' !II|Í s <amm mim t-t * > ;#»««»«*» wr *+** - ^ilZ *!**' i - 4 * P " ••« > Az utóbbi évek során Románia fővárosában a modern épületek százai nőttek ki a földből. A képen a Köztársaságtér egy részlete. több lakosa volt. Ma ezt a határt már több mint 80 város lépi túl. A Szov­jetunióban a városi lakosság száma 1926-ban 30 milliót tett ki, ma pe­dig ez a szám meghaladja a 100 mil­liót. A lakásviszonyok megoldásában a szocialista országok döntő lépésre szánták el magukat. Nálunk éppúgy, mint a többi szocialista országban az elkövetkezendő 5—10 év alatt — a hatékony intézkedések eredménye­képpen - lényegében megoldást nyer a lakáskérdés. Egyes nyugati politikusok és tudó­sok is elengedhetetlenül sürgősnek tartják országuk lakásviszonyainak rendezését. Különféle számításaik azonban arról győzhetnek meg ben­nünket, hogy a lakásépítést nem a szükséglet, hanem a magánvállalko­zók nyeresége szerint irányítják. A lakásviszonyok az ázsiai és dél-ame­rikai országokban a legrosszabbak. Helytelen volna azonban, ha az egyes kirakat-építkezések körül csapott nyugati hangverés téves elképzelést szülne bennünk. Tény, pl. hogy a ma annyira .reklámozott brazíliai fővá­ros építése — Braziliána — lénye­gében nem járul hozzá az ország la­kásviszonyainak megjavításához. A múlt év statisztikai adatai alap­ján hozzávetőlegesen évente közel 9 millió lakás épül a világon. Ebből 6 millió jut Európára. A Szovjetunió építkezései az egész világ építkezé­seinek mintegy 40 százalékát képezik, ami annyit jelent, hogy több mint 3 millió lakás épül itt évente. Össze­hasonlításként megemlíthető, hogy az Egyesült Államokban 1959-ben 1380 000 lakás épült (ebben mind­össze 35 000 a középítkezés) Angliá­ban és Franciaországban megközelí­tőleg 300-300 000, Svédországban pedig valamivel több, mint 60 000, stb. Szemléltetően ezt úgy fejezhet­nénk ki, hogy a Szovjetunióban 1959­ben több lakást adtak át, mint az Amerikai Egyesült Államokban, Ang­liában, a Német Szövetségi Köztársa­ságban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban együttvéve. A szovjet statisztikai adatokban a világviszonylatban való összehason­lításkor megtalálhatjuk az ezer la­kosra eső évi összehasonlítás muta­tószámát. S viszonylagos szám alap­ján megtudjuk pl., hogy a Szovjet­unió a lakásépítés terén éppúgy, mint az építészet gépesítésével világre­kordot ért el. 1958-ban ezer lakosra 13 lakást, 1959-ben 14,5-et, 1960-ban pedig 16-ot épített. Hollandiában és Svédországban ez az arány 1958-ban 8 lakást, az NSZK-ban 9,4-et, az Egyesült Államokban 7,2-őt, Angliá­ban 5,5-öt Franciaországban 6,5-öt jelentett. Míg a kapitalista államok­ban ez az arány a 6 — 8 között mo­zog, addig a szocialista országokban az építésnek állandóan emelkedő jel­lege van. Talán nem érdektelen, ha közelebb­ről is megnézzük a legfejletebb kapi­talista országok lakásépítkezését. Vessünk egy pillantást az Amerikai Egyesült Államokra. A gazdagok fényűzően és korszerűen berendezett villákat építenek, a városokban össz­komfortos, jó állapotban levő lakások bérelhetők. Néhány üzem a családi házak építésére előnyös módszereket dolgozott ki, és ugyanakkor az egyes építkezéseken sok érdekességet ta­lálni a szerkezetet és az építőanya­got illetően. Az utóbbi időben ugyan­akkor egyre több szó esik az ún. „barlanglakásokról", melyek 1958-ban a városok lakásainak 20 százalékát Kjj SZÖ 4 * 196 0 december 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom