Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-18 / 350. szám, vasárnap

mm t

mű A járőr felkészült... A

hídról egy szempillantással belátni a város, Vráble nyüzsgő, lüktető életébe. Autók, motorkerékpárok és gyalogosok érik egymást. Mert város ez, mégha túlnyomóan földművelő is a lakossága. A névre már azzal is rászolgál, hogy sok éven át a járási székhely tisztje övezte. S ez egy kis fényt, csillogást is ragasztott rá. Falai között izmosodott a földmunkások mozgalma. A fájó, égő élet rongyos, roppant hadaként sereglő parittyás Dávidok emberség és kenyérkövetelését itt is erőszak tiporta. Az élet homokóráján sok szem lepergett azóta. Az eseményeket történelembe sűrítette az idő, a harc akkori résztvevőit pedig tanúnak állítja a ma elé: imondjáic el, amit bátorsággal megcselekedtek. 40 év nagy idő. A Zsitva csendes andalgása akkor is csak andalgás volt. A horpadásokban úgy csilloghatott a víz, mint most, csupán a Holka Károly, akit érdemeiért köztársaságunk elnöke Munkaérdemrenddel tüntetett ki. decemberi hideg késztette öszébb az emberek rongyait. Mert fázós volt akkor a világ. Didergős. Az élet pedig — egészen kesernyés. Sötét kor... De a pásztortűz a legsötétebb éjszakában világit a legmesszebbre. A háború mérhetetlen szenvedései feloldozásra vártak volna. Ámde az éhező ajkak kenyér helyett hitegetést kaptak, néphatalom helyett pedig a háborúszolgáló úri sírásók pöffeszkedő szólamaitól volt zagyva a lég. H

olka Károly a maga 28 évével úgy érkezett meg falujába, Kishindre, mint az az ember, aki irgalmatlan hosszú út után szörnyen elfáradt. Munkalehetőségektől hajtva mint mester-legény bejárta a fél világot. Budapest, Fiume, Velence útja egy-egy állomása. Amikor 1912-ben hajómunkásnak állt, már megtörtént első találkozása a munkásmozgalommal. Később a próbát is kiállta. Részese a kattarói tengerészlázadásnak, s a szervezésben való bünrészességért a hatalom hat kemény hónapot mér rá. Oroszországban nem járt, de fogolytársainak elbeszélései meg a Magyar Tanácsköztársaság kirajzolja benne a vajúdó kor merészebb álmait. Idehaza szörnyű kép fogadja. Á járásban 32 nagybirtok éhbérért zsigereli ki a cselédek, napszámosok erejét. S hányan vannak munkanél1 kül... Egy szobában négy családot is összezsúfoltak. Sokszor vagy húszan szoronganak együtt. A kommenciőt nem adják... Ki győzné sorolni a sort. A helyzet a pattanásig feszült. Ilyen helyzetben találta őket 1920 decemberének forradalmi hulláma. A történelmi háttér ismert. A nagytőke kezessége a szociáldemokrácia jobboldali árulói — csendőri erőszakkal — a prágai Népházat kezére játssza. A baloldal a jogtiprásra sztrájkkal felel. Ezrek, tízezrek sorakoznak fel a munkások ügye mögé. A sztrájkhullám Szlovákiát is eléri. A hlohoveci főszolgábíró sürgős jelentésben tudatja az eseményeket: „1920. december 11-én a járásban kitört a sztrájk. A kiragasztott plakátok a csendőrség által letépettek" ... Másnap, harmadnap már a topolčanyi és a verebélyi járás a „soros". Hlohovec 2353 sztrájkolót. Verebély 476-ot, Nitra pedig 337-et jelentett az első nap. Olyan fülledt volt a világ mindenütt, mint óriási asztagok között nyáron a levegő. Csak egy szikra s lobbot kap az elégedetlenség, s vihart aratva zendül a népakarat. — Nehéz napok voltak azok — emlékezik Holka bácsi, a harcok veteránja. - S közben meg is öregedtünk. — A sztrájkolóktól sok hőssiességet, egyéni bátorságot és a harcos szolidaritás magas fokát követelték meg. N

em mondja ugyan tovább a sort, de a háromszavas jellemzésben végeredményben a folytatása is benne van. Sztrájkolni nemcsak a munka megszakítását és így a bérről való lemondást jelentette, nemcsak 10—14 napos éhezést és az egész család nyomorát, de a hatósági üldözés vállalását, a letartóztatást és a munkahely elvesztésének veszélyét is. — Ott üléseztünk a Szentiványi uradalom pincéjében. A szavak mintha elevenbe vágnának. Kissé elmereng, szeme a távolba réved, s amikor szinte elérhető közelben érzi a múltat, úgy mondja tovább, mintha unokának mondaná el a legszebb igaz mesét. — A szervezkedést már korábban kezdtük. Major István a szomszéd faluban tanított. Rendre összejöttünk nála. Amikor az események hozzánk jutottak, a baloldal már megszervezte erőit... Mert nagy erő ám a szervezettség! December 14-én két község sztrájkolt. Egy nap múlva már az egész járás. Kishind'és Kálasz cselédei fellobogózott urasági szekereken érnek Nitra alá. Tüntetésre. Kormos előtt gépfegyveres katonaság állja útjukat. Körülzárták a várost. Vissza kell fordulniuk. Vissza, de nem haza! A népesre szaporodott karaván mint hatalmas folyam hömpölyög. Verebély felé. Saját szerkesztésű Kossúth — nótákra és népdalokra énekelt dalok is teremnek az ajkakon. Nótába mondják keserűségüket. Szlovákul, magyarul, de egy hittel, egy akarattal. öklök emelkednek a levegőbe: — Nem lesz a tőke úr mirajtunk ... — kezd rá valaki, hogy percek múlva százak ajkán zengjen fel újra és ismét a harci dal. Záhorský szolgabíró Vykoukal csendőrparancsnokkal a volt mozihelyiségben vár a tömegre. Törvényre s rendeletre hivatkozva utasítja Infler István sztrájkvezetőt, oszlassa szét a tömeget s biztosítsa a város rendjét. — A város rendjéért felelek, de követeléseinket nem hagyjuk! hangzott az egyenes beszéd. Másnapra letartóztatják. Nyolcadmagával. Az egész sztrájkvezetőséget elfogták. De van, aki a helyükbe áll. Vezessétek tovább a harcot — A detvai gépgyár példamutatása (ČTK) — Bár a detvai gépgyár Szlovákia egyik legújabb gépipari üzeme, a második ötéves terv éveiben annyira fejlődött, hogy a legtöbb földkotrógépet itt készítik hazánkban. Az üzem dolgozói jelenleg már az ezredik gépkocsira szerelt kotrógépet állítják össze, amelyet még ez idén akarnak átadni rendeltetésének. Éppen ezért munkahelyeiken szocialista munkaversenyt indítottak. A gyár felkészült arra, hogy számos új típusú gépet hoz forgalomba harmadik ötéves tervünk éveiben. Közülük igen nagy jelentőségű lesz a D-031 típusú kotrógép, mivel könynyebb lesz a kezelése, s csekélyebb a súlya, mint a külföldön gyártott hasonló gépeké. Az új típusú kotrógép további előnye, hogy különböző alvázakra is szerelhetik. A denevér-tanyák helyét a korszerű lakóházak sora váltja fel, (Foto; Tamás) hagyta meg Infler, a később mártírhalált halt munkásvezér. K

ishinden forradalmi vezetőség alakult. Illegálisan. Major István, Holka Károly és Mikle a tagjai. A falvakkal bizalmiak útján érintkeznek. Sztrájkőrségeket, s 17-ére tüntetést szerveznek a letartóztatottak szabadonbocsátásáért. — Árulók mindig akadnak, — magyarázza Drapák József egykori vörös katona, a harc résztvevője. — A szolgabíró kiszimatolta a tervet. Csendőri és katonai erősítést kért Lévától és Nitrától. Már december 16-án este riadókészültséget rendelt el. — Ránkhozták a csendőröket, — terjedt futótűzként a városban a hír. ... Mint patakok a déli völgyre úgy sietett másnap a környék. Hozta őket a bajtársiasság, meg az igaz ügy: jogaik védelme. Katonaság és csendőrség állja útjukat. Az érkezettek egy része a szőlőkön és kerteken keresztül jut be a városba. — A főerő a maróti és a nitrai országút kereszteződésénél gyülekezett — vallja Holka bácsi. A Zsitva vashídján átmentek, de a kőhíd előtt a katonák sorfala fogadja őket. A tömeg azonban mintha megtáltosodott volna, nyomul előre. — Le a burzsoáziával! Szocialista köztársaságot! — hangzik innen is, onnan is a jelszó. A sorkatonák meghátrálnak. Testvéreiket látják ott a szuronyokon túl. Sokan még a fegyverüket is elhagyták. A mintegy háromezres tömeg el- | éri a főutcát. Veleczký községi bíró görcsösen szorongatott pisztolyából a községháza ablakából jelt ad a támadásra. — Patkányok — —mormogja valaki a tömegben. Hamáöek törzsőrmester pattogó vezényszavát sortűz követi. A tömeg megtorpan. A felháborodás végigmorajlik a sorokon. Majd feszesen felzárkózva újra indulnak. A sortűz ismétlődik... Most már élőcélra. Bérgyilkosok kezében a fegyver... Hárman: Spetler József, Bátya Pál és Qibul'ka Mária holtan buknak ki a sorból. Többeket feljajdít az érzés. Mintegy húszra rúg a sebesültek száma. A tömeget szinte a földhöz ragasztja a felismerés, A pillanat századrésze alatt ráébrednek megalázottságukra. Némaság fogja az ajkakat, de a szemekben tűz csillog. Tűz, mely ha kell éget, ha kell, melegít is. ' —»••» • — Higgye el, nem tehettünk másként — magyarázza Štefunková Rozália, aki ebben az ütközetben két sebet: tüdő- és kézlövést kapott. Vykoukal csendőrparancsnok pedig küldhette a jelentést: három'felforgatót agyonlőttek. „A szervezet ténykedése kizárólag hazaárulás, államfordulatra és forradalomra irányul". A tény ezzel szemben az volt, hogy ártatlan életeket oltott ki, a csendőrgolyó. Ártatlanokét, akiket küzdelmükben egy cél vezérelt: legyen, lehessen embersége az embernek! ^Tégy évtized! Mennyi minden •L^l múlttá változott azóta. Kihullt a fegyver a „bitang durva kezéből" ... Csak a harcok emléke világít, s teszi bátrabbá utunkat. Meg a hősök nevét őrzi kegyelettel az emlékezet. Állomásra menet utam a szovjet katonák hősi emlékműve előtt vezet. A bágyadt decemberi napsugár bearanyozza a kőbemeredt emlékezést. A múlt eseményeivel gondolataimban, a szabadság drága ízével számban állok meg egy pillanatra az emlékmű előtt. A legigazabb emaerekre gondolok, akik azért küzdöttek, és küzdenek, hogy a napfényből, vidámságból és kenyérből mindenkinek jusson. Gyermeksereg art velem szemaen. Majd kicsatannak az egészégtől. Vidámak, lói öltözöttek. Szerencsés kor sze•eacsés gyermekei, lókor születtek, iket már csak páik emlékezése figyelmeztetheti irra, milyen haalma volt itt vaaha a sötétségnek. FÖNOD ZOLTÁN V

onal, pont, vonal... szaggatott, kanyargó vörös csík — ilyen J az államhatár a térképen. Ugyan ' milyen a valóságban ? Erdők, mezők, , völgyek, patakok, folyók, esetleg [hegytetőre épített jelzések. Itt-ott | egy fehérre meszelt határkő... A hai tárkövek között keskeny, kitaposott ! ösvény. A valóságban ezek a keskeny, J határőrcsizmáktól kitaposott ösvéi nyek képezik az államhatárt — ez ! az utolsó terület, amelyen még hazai [ földön járunk. Ezeken a csapásokon > még vörös csillagos sapkában, zöldKovács István — egy szó nem sok, de annyit sem tudott szlovákul, amikor a századhoz érkezett. Falujában a munkájánál megvolt enélkül is» ekeszarvát fogni, kévét hányni ezt lehet magyarul is — gondolta. Ma már másra is gondolhat: tanulhat tovább, szakemberré képezheti magát még olyan szakmában is, ahol külön magyar tanfolyamot nem vezetnek be* Egyszer tálán az épüK nagy kohó• műben látjuk viszont... Most azonban még csak az őszről ír dolgozatot. A hosszú éjszakai szolDeák őrmester Szálka határőr szlovák nyelvtudását újság segítségével gyarapítja. hajtókás egyenruhában csehszlovák gálatra — nem a határvonalon, hahatárőr jár. Itt még otthon vagyunk. Morávek hadnagy ujjával mutogatja: „Ez a bokor nálunk van, az a lombja vesztett fa náluk ... Ez lenne tehát a határ. Nos, ilyet másutt is láthatunk — ösvény, bokor, kiszáradt fa. Ezt a határt azonban példás század védi. Példás szá[ zad — egyenruhás szocialista munkabrigád. Hogyan élnek szocialista módon a határvonal mentén ? Nézzünk utána. nem itt a telefonnál — Deák ör.« mesterrel együtt osztották be. Az újságot böngészik, szavakat tanulnak. Néha úgy, hogy a hivatalos közlemények szövegét összehasonlítják, hogyan van a Pravdában, hogyan az ÜJ Szóban. A minap dolgozatot írt. Nem olyat, mint az iskolában, hanem csak papírlapra ceruzával. „Saját szavaival, valamit az őszről" —: mondta Deák őrmester, talán mert az őszi hangulat vett rajta érőt. Mitől dobban meg a leányszív? *zÄt mľgsz^etľtf'szó'

tň Abban a zöldhajtókás, kutyafejű benne az esőről, arról, hogy hűegyenruhában sok varázs van — mondják a lányok. Ennél jobban már talán csak pilótaegyenruha láttán dobban meg a leányszív. Mitől van ez? Attól, hogy ilyen vagy amolyan uniformisba bújtatják az embert, megváltozik talán? őszintén szólva — igen. A határőrnek magabiztos fellépésre, határozottságra, fizikai erőnlétre, bátorságra, nehéz szolgálata utáni fáradság kipihenéséhez pedig jókedvre van szüksége. Már hogyne vennék ezt észre a lányok! Ez a korhatártól függetlenül — mindegyiküknek tetszik. Kisportolt termetű, napbarnított arcú fiúk között kutatjuk az egyenruhás szocialista munkabrigád titkát. A klubhelyiségből harmonika, trpmbita hangja hallatszik. Gyerünk hát először oda. A klubban Két példás határőr és két újonc. Ez a zenekar. A leendő esztrádegyüttes magva. Szorgalmasan gyakorolnak, mert közelednek az ünnepek és valami módon a kellő hangulatról is gondoskodni kell. A népi elbeszélő — az esztrádok közkedvelt alakja — ugyancsak próbál. Még a zenészek is abbahagyják egy percre a kottaolvasást, hogy kinevethessék magukat eredeti tréfáin ... A sarokban televízió (az antennát az őrtoronyra erősítették, hogy magasabban legyen), a falon a példás határőrök névsora. A díszhelyen aranybetűs, vörös zászló. Felirata: példás század. Ahhoz, hogy ezt a zászlót magukénak mondhassák, itt, klubhelyiségben is törtennie I kellett valaminek. Igen, itt derültek esténként jókedvre a határőrök, itt adta elő műsorát egy-egy őrs. Mert mindig más őrs szórakoz' tatja a századot. Itt vették kezükbe a könyvet azok is, akik azelőtt nem szerették. Művelődnek, zenét hallgatnak. Többet akarnak tudni. Mert ez is hozzátartozik a példás címhez. Nemcsak tanulnak, tanítanak is. A falon egy felajánlás: Kovács határőrt megtanítom a szolgálati nyelvre — Deák Vilmos őrmester. írásbeli dolgozat az őszről Deák őrmester bratislavai esztergályos volt. Mostohaanyjától magyarúl is megtanult. Jól jön most ez a nyelvtudás. Az ősszel ugyanis Kelet-Szlovákiából magyar fiúk jöttek, akik ugyancsak hadilábon álltak a ! szolgálati nyelvvel. Határőrnél ez bizony nagy baj. Hiszen a parancsot a legapróbb részletekig teljesíteni kell. De hogyan, ha még nagy vonalaiban sem érti meg a katona? Olyan aztán nincs, hogy a század hagyományán folt essék, a sérthetetlen határvonalon baj támadjon csak azért, mert egy határőr nem értette meg a parancsot! Ezen segíteni kell — mondotta Deák elvtárs és felajánlást tett: felcsap tanítónak. vösebbek az éjszakák, meg hogy me? leg ruhát kell felvenni, és sárgulnak a levelek. Hiba is van benne bőven, szó se róla. De saját szlovák szókincs is. Jó úton halad Kovács határőr —. többet fog tudni. De nemcsak ő. Szálka Ferenc is, aki már többet tud ugyan, de azért igénybe veszi Deák őrmester „iskoláját". Hangosan olvasnak, a kiejtést gyakorolják, - új szavakkal ismerkednek... Dicséretes munka Deák elvtárs! Jó esztergályosból jó határőr lett. De tanítónak sem utolsó. Ez nem átjáróházi „A határörszolgálat harci szolgálqt. A határ nem átjáróház", — mondják a példás század katonái. De nemcsak mondják, — eddigi eredményeik arról tanúskodnak, hogy példás egységhez méltóan őrzik a rájuk bízott szakaszt. Három éve senki sem lépte át engedély nélkül a határt. Nagy segítséget kaptak a közeli falu dolgozóitól is. A szénát szállító 57 éves Salai Martin bácsi nemcsak lovait nógatja, amikor a határszélen jár, hanem figyel is. Nem egy Nyugatra igyekvő szökött foglyot, hozzánk betörni akaró külföldi kémet juttatott éberségével a határőrök kezére. A század jó munkájáról tanúskodik ez, hiszen tőlük függ, hogyan magyarázzák a határmenti falu lakóinaki határaink sérthetetlensége az ő érdekük is. A harci feladat teljesítése persze főleg a határőrök felkészültségétől f"gg. Ez nemcsak a fgeyverforgatáš tudományát,hanem például a határőrkutyák kiképzését is jelenti. Olyan kutájuk is volt, amely 27 betolakodót fogott el. A felsőbb parancsnokság oda is ajándékozta a kutyát kiképzőjének, amikor leszerelt. „Ron"-t, a 'már majdnem vak 15 éves kutyát nincs szivük kivégezni, pedig már nem jár szolgálatba. Hálából — sokat köszönhetnek neki... Esteledik A tájat az első idei hó borítja. Az ég korán szürkül, korán kezdődik az éjszakai szolgálat. A parancsnokhoz két fehérruhás, géppisztolyos határőr nyit be. A szolgálatos jelentést tesz: „Hadnagy elvtárs, a járőr felkészült a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatárának védelmére". A járőr pontos parancsot káp. A parancsot megértették. Hátra arc! Induljí A két fehérruhás határőr alakja lassan belevész az esti homályba... A keskeny ösvényt tapossák, hogy a század hagyományaihoz hűen a határvonal sérhetetlenségét őrizzék, hogy a példás század határszakaszán a betolakodó lába ne érhesse büntetlenül azt a földet, amelyre azt mondjuk „nálunk". VILCSEK GÉZA jtfr SZO 5 * 1960' december 18.