Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-17 / 349. szám, szombat

Vitatjuk a lakáskérdést Korszerút-célszerűt Jj Az országos lakásvita keretében • a kerületi lapok is behatóan fog­• lalkoznak a lakásépítkezéssel kap­Jj csolatos kérdésekkel. Az alábbiak­• ban a közép-szlovákiai „Smer"­J ben, és a kelet-szlováikia „Výcho­• doslovenské noviny"-ban megje­J lent cikkekből szemelvényeket • közlünk. A „Sme r" írja: A közép szlovákiai kerületben 1960-ban a következő volt a lakások átlagszínvonala: A szobák számának átlaga 2,2, egy lakás lakfelülete 36,24 négyzetméter, hasznosfelülete 54,06 négyzetméter és súlya 75 tonna. A kísérleti ter­vezetek eddigi értékelése szerint el­ért átlagszínvonal a következő: A szobák számának átlaga 2,8 — 2,9, Ezzel kapcsolatban főleg raktárhelyi­ségekről, csoportos mosókonyhákról, ruhaszárító-helyiségekről, az önse­gélyen alapuló karbantartás számá­ra szükséges műhelyekről és klub­helyiségekről, van szó, amelyek a házgyűlések megrendezésére is al­kalmasak volnának. A lakóházak leg­szükségesebb mellékhelyiségei (a kerékpárok, gyermekkocsik elhelye­zésére szükséges helyek, a Ievél­és élelmiszerszekrények, a hulla­dékleeresztők) továbbra is az egyes lakóházakban maradnának. Az ilyen elrendezésnek igen nagy a gazdasági hordereje is. Nem lesz ugyanis szükséges, hogy a lakótele­pek ilyen épületeit alápincézzék és nem tipikus alagsorral megszavarják a lakóházak tipizálását. Ezenkívül sűrűbben lehet betelepíteni a lgkó­A zvoleni panelgyártó üzem két évvel ezelőtt kezdte meg a termelést és az idén már 500 lakás számára gyárt panelt. Az üzem dolgozói a Nagy Október 43. évfordulója tiszteletére felajánlást tettek, hogy megjavítják a panelgyártást. Képünkön: Jozef Plánočka szocialista mun­kabrigád-vezető és Štefan Balejík a panelkészítőrészleg vezetője ellen­őrzik a panelok készítését. a lakfelület 40-41 négyzetméter, a hasznosfelület 56-58 négyzetméter és a lakás súlya 45 tonna. Az építészeknek fontolóra kell venniük ezeket a számadatokat. Szükséges, hogy harmadik ötéves tervünk első éveiben megközelítsük azokat az eredményeket, amelyeket a kísérleti építkezéseken értünk el. Elsősorban a lakásegység súlyának lényeges csökentését kell szem előtt tartanunk. Ezt a csökkentést csak új, haladó irányzatú építőmódszerek, különösen előregyártóit épületelemek és könnyű építőanyagok legnagyobb mérvű alkalmazásával érhetjük el. A legközelebbi években a közép-szlo­vákiai kerületben is számos G-57 típusú (gottwaldovi típusú) panelház és öntött betonból készült ház épül. A szobák számának eddig elért ará­nya azonban az e típusú lakóházak­ban már nem lesz megfelelő. Ezért módosítanunk kell ezeket a típuso­kat, hogy már 1961-től különösen a központosított építkezéseken 37 százalékot tegyen ki a három- és többszobás lakások száma és 1963-tól 60 százalékra növelhessük ezt az arányt. Az építkezés központosított volta lényeges befolyást gyakorol az építés gazdaságosságára és egy-egy lakás­egység árára is. A közép-szlovákiai kerület építkezései még mindig igen szétszórták, ami lehetetlenné teszi az építkezőknek a gépi eszközök leg­nagyobb fokú kihasználását, jólle­het ez lényegesen lerövidítené az építkezésekre szükséges időt. A ke­rületben a lakásegységeknek csak 75 százaléka épül központosított építke­zések keretében, ami lényegesen akadályozza a folyamatos építkezési módszerek alkalmazását. A kísérleti építési tervek szerzői véleménye szerint az egy lakásegy­ség építéséhez szükséges idő négy hónapra és távlatilag 3 hónapra lesz lerövidíthető. Egy-egy építészeti dol­gozóra számítva eddig évente csak ÍVi lakásegység épült. Az új típusú lakások építése adta lehetőségek sze­rint feltételezhető, hogy egy-egy dolgozóra számítva évente 3, sőt több lakásegységet építhetünk. A lakásegység átlagszínvonala szorosan összefügg a lakóházakban levő mellékhelyiségek színvonalával Szükségesnek mutatkozik, hogy b nagy lakóházak ilyen helyiségéinél­egy részét külön épületben helyez­zék el, amely szerves része lesz a lakókörzet komplett ellátottságának. (F. Kocian ČTK-felv.) további telepet,nem beszélve egy igen fontos tényezőről — a költsé­gek csökkentéséről s az építés üte­mének meggyorsításáról. A „Východoslovenské noviny" írja: Ha kényelmesen akarunk lakni, nincs okvetlenül szükségünk nagy akásra, amelynek karbantartása, takarítása stb. sok gondot okoz. A lakónak rendszerint nem saját személye miatt van szüksége nagy lakásra, hanem azért, mert nem megfelelő a berendezése, legyen bár teljesen új bútorról szó. Sajnos, a bútorkereskedésekben kapható be­rendezés nem mindig megfelelő. Ma már a bútorgyárainkban sorozatosan készített berendezési tárgyakat is elavultaknak kell tekinteni. Ezért ha azt akarjuk, hogy fokozatosan meg­szűnjön az ilyen bútor gyártása, szükséges, hogy az emberek ne vá­sároljanak ilyen nem célszerű bú­tort. Milyen a nem célszerű bútor? Ne­héz, nagyok a méretei, nem rakható össze és általában igen kényes. Az ilyen bútor legszembeötlőbb típusa az úgynevezett kombinált szekrényt. Ezt a bútordarabot egyszobás laká­sok egyetemes jellegű berendezési tárgyaként akkor kezdték gyártani,; amikor nagyon magasak voltak a lak­bérek. A nyárspolgári ízlés minél bonyolultabb alakú szekrényeket ki- ; vánt, hogy tulajdonosa a jólét be­nyomását kelthesse vele. Az ilyen bútordarab számos különféle fiók­kal, polcocskával stb. van ellátva, de tulajdonosának más szekrények­re is van szüksége, hogy valamikép­pen „kiegyensúlyozza" a hatalmas méretű díszes berendezési tárgyat. Ezek a szekrények rendszerint 5—5 részesek, fényezettek, ritka falemez­zel vannak bevonva, amelyek elta­karják a puha fából készült alapot. Az dolgozik jól, aki tanul Valamivel több mint két hónapja, hogy megkezdődött az 1960—1961. évi párt­oktatás, amely tovább segíti a kommunisták és a párt politikáját megismerni akaró pártonkiviiliek elméleti tudásának növelését. Az idei oktatási év különö­sen jelentős, mert olyan fontos dokumentum tanulmányozására került sor, mint az országos pártkonferencia határozata. A konferencia anyagának tanulmányozása nemcsak az elméleti képzés, hanem a hallgatók gyakorlati munkájának elősegítése szempontjából is fontos. A RYBÄRPOLEI V. I. Lenin textil­üzemben az idén jóval nagyobb gonddal, körültekintéssel készítették elő a pártoktatást, mint az előző években. Az üzemi pártszervezet bi­zottsága rendszeresen propagandista tapasztalatcsere értekezleteket szer­vez, ahol • a propagandisták számos hasznos tanácsot adnak egymásnak. Sok alapfokú tanulókör propagandis­tája igen jó eredménnyel alkalmaz­za a beszélgetéses módszer külön­böző formáit. Ennek lényege, hogy az unalmas iskolás kérdezés helyett az előadás után közvetlen beszélge­tés során vitatják meg a fontos elvi Alakjuk sem a gyártás, sem pedig S és gyakorlati kérdéseket. az elhelyezés szempontjából nem megfelelő. A nyárspolgár ízlése szerint az a szép bútor, amelynek sarkai nem szögletesek, hanem göm­bölyűek, üvegezett részük is göm­bölyű stb. Az ilyen bútordarab rend­szerint túlméretezett és költözködés esetén négy-hat embernek kell ci­pelnie. A lakásban a „díszhelyet" fog­lalja el és három-öt centiméteres lábai túlrövidek ahhoz, hogy a port rendszeresen ki lehetne seperni aló­la. Ugyanilyen alkalmatlan bútorda­rab a széthúzható rekamié a hozzá­való ágynemű-ládával. Ilyen továbbá az éjjeli-szekrények­kel avagy tetszés szerint használha­tó polcokkal kombinált kétágyas há­lószoba-berendezés. Ilyen hálószoba­berendezést eredetileg kastélyokban használtak, ahol azonban a hálószo­ba méretei gyakran olyanok voltak, mint ma egy egész lakásé. Külön fejezetbe tartoznak a nem célszerű, ízléstelen csillárok. Alakjuk gyakran a fényűzően berendezett pa­loták termeiben használt világító­testeket utánozza, amelyekben an­nak idején gyertyák égtek. Az említett bútordarabok ezenfe­lül rendszerint úgynevezett komplett berendezésekhez tartoznak, amelyek valóban nem férhetnek be a korsze­rűen épített lakások egyetlen szo­bájába sem. A szobák így túl szűk­nek bizonyulnak, pedig csak a bú­tordarabok túlméretezettek és nehe­zen helyezhetők el. Az ilyen beren­dezés ezenkívül nagyon drága is, mégis sokan szívesen vásárolják, sőt kizárólag ilyen bútort keresnek. A korszerű lakásberendezésnek egészen más tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Elsősorban kiváló anyagból kell készülnie, hogy kibírja az állandó használatot. A bútordara­boknak egyszerű, arányos, tehát ízléses alakúaknak kell lenniük. Az egyes darabok mérete legyen a le­hetőleg legkisebb, a bútor legyen könnyű és álljon olyan lábakon, amelyek lehetővé teszik a lakás ké­nyelmes takarítását. A ruhaszekré­nyeket teljesen beépített szekré­nyekkel kellene helyettesíteni. A bútornak az a célja, hogy az ember szükségleteit szolgálja és ne akadályozza mozgásában. Olyan le­gyen, hogy könnyen kiegészíthessük a számunkra szükséges és nem drá­ga berendezési tárgyakkal. A korszerű bútor alakja tegye le­hetővé olyan bútordarabokkal való kiegészítését, amelyet a család a családtagok számának megfelelően, vagy pénzügyi lehetőségei szerint utólag vásárol. Bútorgyárainkban már megkezdték az ilyen lakásberendezések gyártását pl. a szektorbútorét, melynek elter­jesztése jelentős mértékben függ a vásárlók keresletétől. Az üzemi pártbizottság munkájá­nak legfőbb érdeme, hogy minden támogatást megad a propagandisták munkájának segítségére. A pártbi­zottság szervezi meg a bevezető elő­adásokat, az elméleti tanácsadást, az ellenőrzést stb. Csak egy példát munkájuk ismertetésére: ebben az évben a marxizmus-leninizmus alap­jait tanulmányozó körök propagan­distáinak túlnyomó részével beszél­gettek, ellenőrizték jegyzeteiket, ta­nácsokat adtak. A pártbizottság fő célja nevelni a propagandistákat. — Nem szabad elfelejteni — mondotta Štefan Lebiedrík elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke —, hogy a legjobb propagandisták is ki­merülhetnek, ha a párt bizottsága nem vezeti őket, nem irányítja az időszerű feladatokra, nem segíti őket tanácsokkal, és nem vértezi fel őket az üzem életével kapcsolatos meg­győző érvekkel. A PÁRTBIZOTTSÁG kezdeménye­zésére a propagandisták rendszere­sen tartanak tájékoztató előadásokat a legfontosabb időszerű kérdések­ről. Jozefina Chromiaková, az üzem egyik legidősebb fonónője, a Csehszlovákia Kommunista Pártja történetét tanulmá­nyozó kör propagandistája például a kommunista és munkáspártok képviselői­nek értekezletén elfogadott Nyilatkozat jelentőségét ismertette hallgatóival. Ta­nulókörében fiatalok, többnyire lányok, a szocialista munkabrigád címért ver­senyző munkaközösségek tagjai nemcsak arról beszéltek a vitában, hogy a szo­cialista tábor nemzetközi erővé vált, és a tartós béke megőrzése szempontjából döntő fontosságú, hanem arról is, hogy munkájuk megjavításával hogyan járul­hatnak hozzá a béke biztosításához. Chromiáková elvtársnő tanulókörében némely résztvevőnek eleinte voltak fenn­tartásai a tanulási módszer tekintetében. Ezek a fenntartások úgy születtek meg, hogy az előadások beváltották az előze­tes reményeket. Érdekesek, nyíltak és vitaindítók. Bizonyosra vehető, hogy nem lesz lemorzsolódás, hanem bővül a részt­vevők száma. Különösen a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektí­vában felismerték, hogy a politikai kép­zés nemhogy nem vonja el őket a ter­melési problémák megoldásától, hanem közelebb viszi őket hozzá. A fonók kö­zött terjed az a felismerés, hogy a ta­nulás, a tudás, a műveltség hozzátarto­zik a gépek jobb kihasználásához, a tes­ti munka megkönnyítéséhez, a munkater­melékenység növeléséhez. A PÄRTOKTATÄS során bebizonyo­sodott, hogy akkor serkenthet a propagandista előadása jobb termelő­munkára, ha bizonyítani tudja a dol­gozók közvetlen egyéni érdekeltsé­gét a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a technológia tökéletesítésében. Jól segítettek például Ludevít Zofaí gépkarbantartó, a szövődé egyik propagandistájának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari gazda­ságtanéval kapcsolatos előadásai a műszaki fejlesztés fontosságának megértésében. Számokkal bizonyítot­ta azt is, hogy a szövőgép rend­szeres gondozása mennyire növeli teljesítőképességüket, mennyivel ol­csóbban, takarékosabban lehet rajtuk dolgozni, s hogy nő a dolgozók ke­resete is. — Az a követelmény, hogy a pártoktatás segítse a termelés fel­adatait, persze nem jelentheti a mindenáron való aktualizálást, a pártoktatás termelési értekezletekké tételét. Azt sem jelentheti, hogy a gyakorlati tennivalókat az elvi kér­dések alapos és mindenoldalú tisz­tázásának rovására tárgyaljuk meg — mondotta Miloš Kobzán elvtárs, a szövődé vezetője, aki szintén sike­resen végzi pártmegbízatását, mint „a világ térképe előtt" tankör pro­pagandistája. A harmadik ötéves terv termelési feladatai szükségessé tették, hogy a propagndamunkába minél több olyan szakembert, kiváló gazdasági és műszaki vezetőt vonjanak be, akik maguk is elismert harcosai azoknak a céloknak, amelyekre pro­pagandamunkájuk során mozgósíta­nak. - Az üzem dolgozói propagandis­táinktól azt is elvárják — mondotta Štefan Forma elvtárs, az üzemi párt­bizottság tagja, - hogy nekik gya­korlati segítséget nyújtsanak, a legjobb tapasztalatokat részletesen ismertessék, hasznos tanácsot ad­janak, hogyan kell ilyen vagy olyan munkamódszert az üzemben ered­ményesen alkalmazni. Ehhez termé­szetesen a propagandistáknak nem­csak elméleti tételeket, hanem a konkrét gazdasági helyzetet, a ter­melési kérdéseket is ismerniök kell, de nem általánosan, hanem az ügy alapos ismerete alapján kell beszél­niük. A most folyó oktatási évben valóban sokat javult a propagandisták összetéte­le. A pártbizottság ülésein már nemcsak beszélnek arról, hogy a jó propaganda­munka egyik alapvető feltétele a meg­felelő képzettséggel rendelkező propa­gandisták kiválasztása, a propagandisták munkájának állandó javítása, hanem en­nek értelmében cselekszenek is. Egyre nagyobb számban vesznek részt a pro­pagandamunkában mérnökök, üzemrész­legvezetők és mesterek, akik az ideoló­giai munka fő részének tekintik a köte­lezettségvállalások teljesítéséért és a műszaki haladás meggyorsításáért vívott küzdelmet. A propagandisták minden üzemrészlegen különös gondot fordíta­nak a dolgozók politikai és szakmai tu­dása növelésére. Az üzemrészlegek túl­nyomó részében távlati terveket dolgoz­nak ki, melyekben előirányozzák a mun­kásoknak a harmadik ötéves tervre való műszaki és általános művelődésből álló előkészítését. Az üzemi pártbizottság a pártok­tatás menetének értékelésekor rend­szeresen foglalkozik a CSISZ politi­kai oktatásával is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az idei párt­oktatási évben már minden fogya­tékosságot felszámoltak. Megkérdez­tük például Csifári László elvtársat, a „tanulunk a pártról" című tanuló­kör propagandistáját, aki az elvtár­sak szerint előadásaiban ' igen szé­pen kifejtette a CSISZ-nek mint a párt tartalékának fontos szerepét, hogy hány CSISZ-tagot nevelt és ja­vasolt párttagjelöltnek. Zavartan elis­merte, hogy keveset. Nem is volt szükség semmiféle meggyőzésre ah­hoz, hogy Csifári elvtárs belássa mulasztását. Megfogadta, hogy ezen­túl másképp lesz. A PÄRTOKTATÄSI ÉVNEK több mint a fele hátra van még. Mód van tehát arra, hogy a hibákat kijavít­suk, hogy az előadások, a viták még eredményesebben segítsék pártunk politikájának megértését és vég­rehajtását, s új tagokkal való meg­erősítését. Erdősi Ede Gábor bácsi 17 lacsanský Gábor hosszú évtizedeket töltött szorgalmas munkában. De a múltban hiábavaló volt igyekezete, szorgalma, soha nem érte el, hogy a sovány bér mellé legalább egy­egy elismerő szót is kapjon. A solöanyi EFSZ sertésóljában ezzel kezdtük a beszélgetést. Csoda-e, ha a múlt idézése köz­ben könnybe lábad a 66 éves ember szeme? - Tudja - kezdi élete történetét - nehéz volt akkor a szegény ember gyermekének, ami­kor én kezdtem megbirkózni a sors nehézsé­geivel. Solčanyban o föld nagyobb részének Bauer földbirtokos volt a mindenható ura, s ha azt akartuk, hogy a rengeteg te'rmésböl nekünk is jusson egy csipetnyi, akkor látástól vakulásig gürcölni kellett. Beszélgetés közben Gábor bácsi mélyen merül az emlékek tengerében. Alig hagyta maga mö­gött a suhanc évek gondokkal telített szakaszát, amikor a munkanélküliség már külföldre kény­szerítette. Jugoszlávia, Magyarország, Románia ­ezek voltak az első állomások. Csakhamar látta, hogy egyik kapitalista országban sem rózsásabb a dolgozók élete, mindenütt egyformán szipo­lyozzák az urak a szegény embert. Szegényen, ahogyan elindult, visszatért tehát szülőföldjére. jplhallgat, gondolatai hetek, hónapok ese­*­J ményein röppennek át, míg végre meg­állapodnak élete nagy fordulójánál. - De jött 1945 - mondja, és a boldog emlék mosolyt varázsol arcára. Felderül az arca, mint mikor napsugár oszlatja el a ködöt. Igaz ugyan, hogy a felszabadulás után még gyak­ran változtatta a munkahelyét, hajtotta a na­gyobb kereset, végül szülőfalujában állapodott meg. Itt az 1956-os esztendő hozott döntő for­dulatot az életében. Solöanyban akkor alakult meg a szövetkezet. Belépett ő is, a földnélküli. A hízók egyik csoportjának gondozásával bízták meg. Egy másik csoportnak Michal Nemčický viselte gondját. Megkezdődött a verseny. Gábor bácsi éveit meghazudtoló lendülettel dolgozott, s eredményekben csakhamar maga mögött hagyta fiatal társát. Később Nemčický gondozó helyét a Gábor bá­csival egykorú Ondruš Alojz foglalta el. Azóta a szövetkezetesek nagy megelégedésére, közösen gondozzák a több mint .300 sertést. A két idős ember dicséretére legyen mondva, minden gépi berendezés nélkül is becsülettel helytállnak a nehéz munkában. Godosságuknak és hozzáér­tésüknek köszönheti a szövetkezet, hogy sertés­húsból mindig többet adnak piacra a tervezettnél. Meg is becsülik Gábor bácsit a szövetkezete­sek. ö maga is azt mondja: - Negyven esztendő alatt felerésznyi jó szót sem kaptam, mint most egy évben. No meg aztán a fizetés. Abban is van jó kis eltérés. A legnagyobb elismerést ez év május 9-én, hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján kapta. „A szocialista mezőgazdaság építője" megtisz­telő címmel tüntették ki. tgy nyilatkozik a nagy eseményről: - Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat. Mindig jólesik az embernek, ha társai elismerik munkáját, de mikor a nagy nyilvánosság előtt az ország vezetőitől kaptam a kitüntetést, akkor bizony hiába akartak volna szóra bírni, hang nem jött ki a torkomon. Hát ezért dolgo­zom azóta még nagyobb szorgalommal. És valóban ezt teszi. Sőt emellett még gazda­ságosabban is akar termelni, hogy a közösnek még több legyen a haszna az ő munkájából. Azért várja a sertésólak korszerű berendezését olyan fiatalos hévvel. Bevallja azt is, hogy az ő munkája is könnyebb lesz, de hát neki a nehéz munkához szokott embernek nem ez a lényeges, hanem az, hogy többet és olcsóbban termelhessen. Akkor a harmadik ötéves terv mutatóit sertés­húsból nem 1964-ben, hanem már 1963-ban el­érik. J^lnézem ezt az embert. Arcán már mélyül­nek a ráncok. De ki merné róla állítani, hogy öregszik, amikor ilyen fiatalosan gondolko­dik? Gábor bácsi örök fiatal. a. PEŇKOVSKÝ ÜJ SZÖ 5 * "S" december 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom