Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-12 / 314. szám, szombat

A Csemadok évzáró taggyűlései Vaszil Zaharjev (Bolgár Népköztársaság): Málnát szedő asszonyok SIMON LAJOS: T áj A jegenyéken fennakadt az ég, mint megbújt gyermek hallgat a vidék, most nem sodorják hóbortos szelek, csak távolban a dombok lengenek. Kis dombocskák ... maroknyi hangyaboly . egy sem nagyobb, tán kisebb némelyik. És mindegyikre mesgye bandukol, és oldalukról út — a lelkemig. De hagyj el út! Hisz nem otthonom ez a lóekékkel felszabdalt világ! Csak volt... Szerettem... nem tagadhatom. i ' -i HHHÍ A želiezovcei gép- és traktorállomás új uzeml klubja a napokban népesült be a kultúra iránt érdeklődő hallgatósággal (A. J.) E

bben és a jövő hónapban tartják évzáró taggyűléseiket a Csemadok szervezetei, amelyeken értékelik egész évi munkájukat és kitűzik további feladataikat. Fontos esemény ez a Csemadok szervezeteinek életében. Az idei évzáró taggyűlések jelentősége megérdemli, hogy előkészítésüknek fokozott figyelmet szenteljükn. Első ízben tartják őket abban az időszakban, amikor népünk felépítette a szocializmust, már a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban él és felkészül a harmadik ötéves terv sikeres megkezdésére, amelyben a fejlett szocialista társadalmat fogja építeni. Az évzáró taggyűlések értékelik az eseményekben gazdag múlt esztendő munkáját. Ezen események között az első hely a CSKP országos konferenciáját illeti meg. amely a hazánk új szocialista alkotmányával kapcsolatos országos vita eredményeiről tárgyalt és jóváhagyta a harmadik ötéves terv irányelveit. Ebben a jubiláris évben valósult meg államunk területi átszervezése, választások zajlottak le a nemzetgyűlésbe, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba. Hazánknak a dicső szovjet hadsereg által, történt felszabadítása 15. évfordulójának ünnepségei a II. Országos Spartakiádban érték el tetőfokukat, amely nemcsak népünk erejének és szépségének, hanem kulturális fejlettségének is seregszemléje volt. Ezen események, valamint a második ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítéséért vívott harcunk jegyében éltek és munkálkodtak a Csemadok szervezetei is. Az évzáró taggyűlések jelentőségét kiemeli az a tény is, hogy a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában kerülnek sorra. E gyűlések így fontos eseménnyé válnak a Csemadok szervezetei életében és további lépéssel viszik előre a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar, nemzetiségű dolgozóinak szüntelenül fejlődő kulturális életét. E gyűlések előkészítésével elsősorban a Csemadok kommunista tagjainak, valamint a párt alapszervezeteinek kell törődniök. A pártszervezeteknek a kommunisták útján gondoskodniuk kell arról, hogy a Csemadok évzáró taggyűlései teljesítsék céljukat és hozzájáruljanak a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett politikai nevelőmunka sikeréhez. E tényekből kiindulva szükséges, hogy a Csemadok szervezetei és járási bizottságai az évzáró taggyűlések előkészítésének sokoldalú figyelmet szenteljenek. Az évzárő taggyűlések jó előkészítése mindenekelőtt attól függ majd, hogy a Csemadok szervezeteinek bizottságai és valamennyi tagja hogyan vesz részt a szervezet és az egyes tagok tevékenységének értékelésében. Van mit értékelni. A múlt évben egész népünk — tehát a Csemadok is — a társadalmi szervezetekkel együtt a pártszervezetek és szervek vezetésével tevékeny részt vett a második ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesítésében. Tekintve, hogy a Csemadok szervezeteinek többsége a falvakon működik, nem csekély feladatok hárultak rájuk, amelyeknek megoldása hozzájárult a mezőgazdasági termelés tervének teljesítéséhez. Ezért a Csemadok szervezetei és tagjai tevékenysége értékelésének elsősorban abból kell kiindulnia, hogyan vettek részt az EFSZ-ek munkájában és a község többi feladatainak teljesítésében. Az ezen munkában való tömeges és tevékeny részvétel a legjobb mutatója a Csemadok tagjai fedettségének és öntudatosságának. A Csemadokszervezeteknek a falvakon az a hivatásuk, hogy tagjaikat arra neveljék és irányítsák, hogy belőlük az EFSZ-ek tevékeny tagjai legyenek, akik elsajátítják és a gyakorlati munkában alkalmazzék a termelés új, haladó módszereit és részt vesznek a szövetkezeti demokrácia fejlesztésében. Főként most, amikor szövetkezeti parasztjaink az EFSZek V. kongresszusára készülnek, tudatosítanunk kell, hogy a Csemadok-szervezeteknek segítséget kell nyújtaniuk az EFSZ-ek gazdasági és politikai megszilárdításában. Fontos feladatok hárulnak a Csemadokra a Keletszlovákia Kohőmü építése során is a dolgozók szocialista szellemű nevelésében. A z évzáró taggyűlések figyel** mének gyújtópontjában a Csemadok-szervezetek politikai-nevelő és kulturális-népnevelő tevékenységének értékelése áll majd az SZLKP KB irodájának 1959 januári határozata értelmében. Az SZLKP KB irodájának határozata a Csemadok tevékenységét a magyar nemzetiségű lakosoknak a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében való fokozott nevelésére irányítja. A Csemadok szervezetei tevékenységének értékelése tehát elsősorban ezekből az elvekből indul ki. Mindenekelőtt arról lesz szó, hogy a taggyűlés alaposan értékelje, milyen mértékben érvényesülnek ezek az alapelvek a Csemadok szervezetéinek életében. Nem mindegy, hogy csupán ismertetjük-e a szervezetek tevékenységét, vagy pedig abból a szempontból értékeljük ezt, hogyan járul hozzá a dolgozók politikai neveléséhez és a szocialista kultúra terjesztéséhez. Ebből a szempontból kell főleg a falvakon mérlegelni a szervezet eddigi munkamódszereit. Különösen arra kell törekedni, hogy a szervezet tevékenysége szoros kapcsolatban álljon az EFSZ és a község konkrét problémáival. Azokban a szervezetekben, amelyeknek tevékenysége egyoldalúan csupán színielőadásoknak és népi együttesek fellépésének rendezésére irányult, intézkedéseket kell tenni, hogy a politikai-nevelő és a kulturális-népnevelő munka sokrétűbb eszközökkel és formákban fejlődjék. A politikai-nevelő és a kulturális népnevelő tevékenység rendszeres, céltudatos fejlesztése nem csupán a Csemadok legfőbb feladata, hanem a nemzeti bizottságoké és a többi társadalmi szervezeté is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy • Csemadok szervezete nem felelős a felmeriilő fogyatékosságokért. A Csemadok azon tagjai, akik tisztséget töltenek be a HNBbcn vagy az EFSZ vezetőségében, ott tolmácsolhatjá a taggyűléseken elhangzótt nézeteket és javaslatoka/ s arra törekedhetnek, hogy a község egész polltíkai-nevelő tevékenységében érvényesüljenek az említett elvek. Fontos, hogy a Csemadokszervezet e tevékenységet ne elszigetelten szervezze meg, hanem szorosan együttműködjék a társadalmi szervezetekkel, az EFSZ vezetőségével, a művelődési ház vagy EFSZ-klub tevékenységének keretében. Ezért az évzáró taggyűléseken értékelni kell azt is, hogy a Csemadok szervezete milyen mértékben folytat együttműködést a társadalmi szervezetekkel és *z esetleges fogyatékosságokat már az új választási időszak kezdetén kell kiküszöbölni. Az évzáró taggyűlések fokozott figyelmet szentelnek majd a népművészeti alkotó tevékenység kibontakoztatásának is. Jóllehet a magyar dolgozók népművészeti együtteseinek száma aránylag nagy, ez a helyzet nem mindenütt egyforma. Elsősorban a színjátszó együttesek fejtenek kl eredményes tevékenységet, számuk eléri az 500-at. Szép eredményekre tekinthetnek vissza egyes dal- és táncegyüttesek is. Mindemellett vannak még olyan szervezetek is, melyek a népművészeti együttesek munkájának és tagjaik nevelésének nem szentelnek kellő figyelmet. Főként a zeneegyüttesek létesítésére kell gondot fordítani s a dal-, tánc- é» színiegyüttesek műsorát cseh, szlovák, ét szovjet művészi alkotásokkal kell bővíteni. A népművészeti együttesek tevékenységének és műsorának beható elemzése lehetővé teszi, hogy az évzáró taggyűlés helyes intézkedéseket hagyjon jóvá a fogyatékosságok kiküszöbölésére. Mindem* kérdések megoldása során a Csemadokszervezetek tevékenységének értékelésénél abból a szempontból kell kiindulni, hogyan fejlesztik tovább az egész község kulturális életét és gondoskodni kell arról, hogy elsősorban a vegyes magyarés szlováklakta községekben a magyar és a szlovák nemzetiségű dolgozók kulturális tevékenysége kölcsönösen kiegészítse egymást s nemzeteink és nemzetiségeink internacionális egységét és testvériségét fejezze ki. A Csemadok évzáró taggyűlései a szervezetek tevékenységének értékelésével egyidejűleg jóváhagyják a következő választási időszakra a politikai-nevelő és kulturális-népnevelő tevékenység tervét. A Csemadokszervezetek előtt az elkövetkezendő időben sok feladat áll. Elsősorban arra kell törekednlök, hogy munkájukkal .tevékenyen kivegyék részüket a harmadik ötéves terv első éve feladatainak teljesítésében és minden' téren elősegítsék EFSZ-eink ama mozgalmának kibontakozását, amely a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítésére irányul. ITazánk dolgozó népe jövőre "ünnepli a CSKP megalapításának 40. évfordulóját. Ezért már ma intézkedéseket kell tenni arra, hogy a Csemadok szervezeteinek kulturális tevékenysége teljes mértékben e dicső évforduló jegyében bontakozzék ki. MIHAIL SADOVEANU: Kalandozás a Duna mentén A Kalandozás a Duna mentén című elbeszélés-kötet első személyben szóló hősét, egy iasi tanárt, a véletlen összehozza B ukarestben egy régi ismerősével, a suceavai származású Emilian Popovici kommunista agrármérnökkel. Ez a munka- és életkedvvel, tettvággyal teli értelmiségi — a Duna mentén lévő vierosi állami gazdaság igazgatója — meghívja régi barátját magához, hogy ismerje meg az egykor nyomorúságban tengődött zselléremberek új életét, azt a nagyszerű építőmunkát, amely a kollektív és állami gazdaságok földjén zajlik, s amely az emberek lelkét is megváltoztatja. A tanár két bukaresti pionír fiúval látogat el Vierosba. Bejárják a vidéket, sok emberrel Ismerkednek meg, öregekkel és fiatalokkal, akik így vagy úgy, mind az átalakuló világ részesei vagy hősei. Alább részletet közlUnk a napokban születésének 80. évfordulóját ünneplő nagy román író müvéből. ' A kalibák mellett csoportba verődve megálltunk. Az ember még nem vett észre bennünket. Feszült figyelemmel hajolt a hullámok fölé, amelynek a tavaszi zápor nyitott volt utat. Meritőháló nyelét tartotta, magát a hálót mélyen belemeritette a zavarosan hömpölygő vízbe. Nyomban emelni kezdte a rudat, amely ívben feszült a víz fölött, s hamarosan megpillantottuk a hálót, benne az ezüstösen fickándozó halakkal. Partra emelte a zsákmányt és kiürítette maga mellé. A gyermekek örömujjongását hallva, az ember megtorpant, felénk nézett, s a hálót letette maga mellé a partra. Cserzett arcából egyetlen élő szem sugárzott felénk. A másiknak kihunyt a fénye a leragadt szemhéj mögött, s arcának fonák, csodálkozó kifejezést adott. Mezítláb volt. Térdig felgyűrt nadrág és egy vörös ing volt rajta, amely valószínűleg már hosszú ideje szolgál neki. Kucsmát, övet nem viselt, llie Dorobantu szikkadt, apró ember volt, borotvált arcát, kopasz fejét mintha sárból és agyagból mintázták volna. Mititá Grozávescu mesélt nekem a vén halász ügyességéről. A nuferi-i remete elrendezte maga mellett a hálót, hogy aztán úgy tegyen, mint aki a vizek szelleme előtt hajol meg, majd szinte örömtől sugárzó, új arccal forduljon felénk. Hangja is volt, hiszen válaszolt üdvözlésünkre. Lágyan, szelíden beszélt, mint a halászok általában, akik sokat társalognak önmagukkal az egyedüllét napjaiban. — Isten hozta Irimie Dorobantu apóhoz — mondta és sorra ránk villantotta egyetlen szemének sugarát. — Kegyelmed az új tanár — tette hozzá, minekutána figyelmesebben szemügyre vett — beszélt már kegyelmedről az én fiatal inasom Mititá Grozávescu. Tetszik nekem, hogy nem haragos az arca és mosolyog reám. Né: fogtam egy kis halat a meríiöhálóval. Jön a hal özönével, miért ne jönne, ha egyszer megnyitották neki a kaput? Az ostobák hét évvel ezelőtt elfalazták a láp kapuját — válaszolta kérdésemre. — Megharagudtak ezért a ludak és a récék, s többé nem fészkeltek ide. A pontyok hiába túrtak az orrukkal, gátat leltek. Ejha, mondták sértődötten, most mit csinálunk. Hiszen itt a tó, ahová még a Nádasok Császárja idején minden tavasszal meghúzódtak őseink, idejöttek az öregeink Mahmud szultán és szüleink Cuza vajda uralkodása alatt. Jólesett nekik a láp csendes vize, ikráikat lerakták a hínárra, megtöltötték velük az egész nufer-i tavat. Egy hét múlva kikelnek a porontyok, egy hónap alatt araszosra nőnek, hat hónap múlva pedig már jókora pontyocskák, fél kilót nyomnak a mérlegen. — Azt kérdi, mi haszna ebből a halásznak? Valóban kérdeztem, bár tudtam, mi a haszna belőle, de az öregtől is hallani akartam. — A haszon belőle az, hogy minekutána a pontyok ezrével és tízezrével bejönnek ide, a nufer-i lápba, a kaput erős cölöpkerítéssel bezárjuk. Miután ikráikat lerakták, kihalász szuk őket, a mi régi szokásaink szerint. Öszszel aztán kinyitjuk a kaput s kieresztjük rajta a fiatálságot és a megmaradt öregeket. A következő tavasszal majd ezek az öregek vezetik el ismét a fiatalokat a láphoz. — Hogy örvendünk-e a haszonnak, amit az idei halászat ígér? Ezt ÍS én kérdeztem. A gyermekek álmélkodó figyelemmel hallgatták. — Örvendünk, hogyne örvendenénk. De számomra a halászat nem kupeckedés. tanár elvtárs, hanem egészen egyéb. Ha kívánja, megmondom. — Kívánom. — Nálam ez törvény, amit egy orvos diktált nekem, még az első háború idején, amikor a törökkel csatáztunk. Hogy, hogy nem, úgy belekeveredtem a török lándzsák és kardok közé, hogy kiszúrták a jobb szememet, amint látható. A szanitécek előbb a segélyhelyre vittek, aztán kórházba, Rusciucra. Egy szemüveges, fehérszakállú orosz orvos viselte fi gondomat. Astap volt a neve. Astap doktor, testvérem, ne hagyjál elveszni. Ne félj, Irimie, mondta. Megmarad egy szemed s száz évig is elélhetsz vele. Bort ne igyál, húst ne egyél. A táplálékod hal legyen és hamuban sült pogácsa. így is tettem, s « száz esztendőtől már csak hét választ el. A gyermekek egy negyedóra alatt helyükön voltak a csillogó patak mentén. Egy ideig néztem, mint izgulnak, s hallgattam zajongásukat. Őrhelyéről Irimie Dorobantu csendre intette őket. Hangjuk egyszerre elhalt, mint alkonyatkor a verébcsipogás. Aztán nemsokára újra zsivaj támadt. Ezüstös kardocska villant a Radu horgán. Ez az első eredmény meglehetősen hidegen hagyta a szerencsés halászt: nem úgy az öccsét! Elkapta a láz, felragyogott a szeme és olyan éleset kurjantott, hogy a vén fűzfák alatt rejtőző tóból ijedt hápogással s nagy szárnycsapkodással rebbentek fel a vadrécék. Amikor azonban Irimie Dorobantu apóra nézett, aki földhözcsapta a háló. nyelét és öklével a fejét verte, az öcskös balkezével a szájára ütött, a jobbal pedig ívben röpítette a rekettyébe élete első halászzsákmányát. így töltöttük az időt egy darabig az aranyló áprilisban. Nagykésöre a kocsi is megérkezett a barátommal. Mititá Grozávescu leugrott a bakról, kifogta a lovakat, a második kalibához vezette, majd néhány titkos jelet váltott Doro'oanttival és eltűnt, hogy az öreg kunyhójából más szerszámokkal bukkanjon elö, mint amilyenekkel a pionírok szórakoztak. EMÍLIÁN POPOVICI. fáradtan letelepedett néhány nádkéve közé. A vénember és a törpék elvarázsolt tanyája mintha álomkép lett volna. Nemsokára felütötte a homlokát. Figyelt. Halk mozgást hallott, amely mintha a föld mélyéről, vagy a Duna fenekéről jött volna, megborzongatva egy rezgőnt/irfa zsenge levélkéit. A gyermekek öt horgászbotja játékosan bólogatott, újabb, meg újabb ezüstfényü füzikét hajítva a partra. Barátom becsukta a szemét. Me'.léje ültem s egy darabig a vén halász munkálkodását néztem. Ogy éreztem, mély álom örvényébe merülök. FODOR SÄNDOR fordítása. ÜJ SZÖ 7 * 1960. november 12.