Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-11 / 313. szám, péntek

EMSZ-KfiZGYÍÍlÉS hen A ris Ö lése New York (ČTK) - Az ENSZ köz­gyűlésének plénuma szerdán délután összeült, hogy folytassa a kongói kérdés vitáját. Az ülésen a lengyel, argentin, jordánia és kubai küldött szólalt fel. A Kongói Köztársaság még nem volt képviselve az ülésen. A Lu­mumba miniszterelnök által jogérvé­nyesen kinevezett küldöttség és a Ka­szavubu köztársasági elnök által al­kotmányellenesen kiküldött küldött­ség csak megfigyelői minőségben vett részt az ülésen. Az ENSZ-szervek még nem döntöttek Kongó képvisele­téről. Félbeszakították a kongói helyzet tárgyalását RÖMAI TUDÓSÍTÁSUNK: A lengyel küldött a vitában kijelen­tette, hogy a reakciós elemek fékez­ni akarják a kongói nemzeti felsza­badító mozgalmat. Az ENSZ és főtit­kára a Biztonsági Tanács határozata ellenére sem képes véget vetni a kon­gói belga uralomnak és helyreállítani a rendet. Az argentin küldött a puccsista Mobutu kormányának törvényességét védelmezte. Utána a ghanai küldött emelkedett szólásra. Az ülés félbeszakítását ja­vasolta mindaddig, amíg a közgyűlés rendkívüli ülésének határozata alap­„Készek vagyunk a legbarátságosabb viszonyt kialakítani az Egyesült Államok népével és kormányával" Hruscsov elvtárs üdvözlő távirata Kennedyhez XXncTVwQ nntramKcr Q T7rn,ocirlt Állomnt' h£kpC7prptn £ Moszkva, november 9. (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, távirat­ban üdvözölte John F^Kennedyt, az Egyesült Államok újonnan megvá­lasztott elnökét. Távirata a követke­zőképpen hangzik: „Tisztelt Kennedy úr! Engedje meg, hogy üdvözöljem önt az Ame­rikai Egyesült Államok elnöke ma­gas tisztségébe történt megválasz­tása alkalmából. Reméljük, hogy azon idő alatt, amíg ön ezt a tisztséget betölti, az országaink közötti viszony visz­szajut abba a kerékvágásba, amely­ben Franklin Roosevelt idején ha­ladt, ami megfelelt nemcsak a Szov­jetunió és az Egyesült Államok né­pei létérdekeinek, hanem az új há­ború veszélyétől szabadulni vágyó egész emberiség érdekeinek is. Ogy vélem, Ön egyetért azzal, hogy sok ember szegezi tekintetét az Egyesült Államokra és a Szov­jetunióra, mert az egyetemes béke sorsa sokban a szovjet-amerikai vi­szonytól függ. Mi kijelentettük és most is mond­juk, hogy nagyra becsüljük az Egyesült Államok békeszerető és tehetséges népét, készek vagyunk a legbarátságosabb viszonyt kialakíta­ni a szovjet és az amerikai nép, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között. Meggyőződésünk, hogy nincs olyan akadály, amelyet ne lehetne elhárí­tani a béke fenntartásának és tar­tóssá tételének útjából. E célra mi a magunk részéről, készek vagyunk tovább folytatni az erőfeszítéseket az olyan időszerű problémák rende­zésére, mint a leszerelés, valamint a német kérdés rendezése, a béke­szerződés mielőbbi megkötése alap­ján, s megegyzésre törekszünk más olyan kérdésekben is, amelyeknek megoldása az egész nemzetközi helyzet enyhüléséhez és javulásához vezetne. Az ebben az irányban tett intéz­kedések mindenkor teljes megértés­re és támogatásra találnak a szov­jet kormány részéről. Sikeres munkálkodást kívánok Ön­nek az Egyesült Államok elnöke fe­lelősségteljes tisztségében és sike­reket kívánok az amerikai népnek." • • • • • • • • • • • • MEG KEIL VÁLTOZTATNI Á HIDEGHÁBORÚS POLITIKÁT AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK A VILÁGSAJTÓ TÜKRÉBEN A MOSZKVAI PRAVDA „Eisenho­wer és Nixon politikája vereséget szenvedett" címmel kommentálja az amerikai elnökválasztások eredmé­nyeit. Nem volt könnyű dolga az ameri­kai választónak. Ha az amerikai vá­lasztók Nixon ellen szavaztak, nem azért történt, mintha a demokraták választási programja világos választ adott volna az amerikai nép fő kér­déseire. Egyszerűen azért szavaztak Nixon ellen, mert a választók több­sége elítélte a köztársaságpárti kor­mány külpolitikáját, mivel ez a po­litika nem felel meg az ame­rikai nép, a béke megőrzése érdekeinek. A jelenlegi kormányt terheli a legnagyobb felelősség azért, hogy az emberiség még nem szabadult meg a meggondolat­lan és lázas fegyverkezéstől, még nem oldódtak meg az égető nemzetközi kérdések, a leszerelés, a második világhá­ború maradványainak meg­szüntetése. Tudjuk, hogy a gyűlölet rossz tanácsadó, különösen nemzetközi ügyekben. A je­lenlegi amerikai kormány ve­zetőinek iránytűje a nemzet­közi ügyekben éppen a hala­dással, a szocialista országok­kal szemben érzett vak gyű­lölet volt. A szovjet-amerikai viszony jövő­jéről írva a hírmagyarázó megálla­pítja: ha két olyan, erős nagyhata­lom, mint a Szovjetunió és az USA a békés együttélés elvei alapján megteremti a kölcsönös együttmű­ködést, ezzel senkinek sem fog ár­tani, sőt lényegesen hozzájárul a világbéke megőrzéséhez. A TRYBUNA LUDU, a LEMP köz­ponti lapja az amerikai elnökválasz­tások eredményeit kommentálva így magyarázza Nixon vereségét: Nixon védelmezni igyekezett az Eisenho­wer-kodmány politikáját, melyért nagy részben őt terhelte a felelős­ség. Még az U-2 provokációját is mentegette és megtámadta Kenne­dyt azért a kijelentéséért, hogy ő Eisenhower helyében megkövette volna Hruscsovot a kémrepülők in­cidense miatt. Nixon védelmezte a békés ea^tftélés ellen irányuló, a világfeszültséget kiélező politikát. A sok csalódást megért amerikai választők milliói ezért most a de­mokraták jelöltjére adták szavaza­tukat. Ezzel fejezték ki, hogy nagy részük változást kíván s nem akarja az eddigi politika folytatását. A Washington Post and Times He­rald című amerikai lap vezércikké­ben leszögezte: Letelt az ígéretek ideje. Eljött az idő az ígéretek be­váltására. A lap nyomatékosan hang­súlyozza, hogy a nép türelmetlenül várja, mit javasol az új elnök a munkanélküliség megszüntetésére és Baloldalt Ken nedy, az elnök ­választás győz­tese. Lent: L. B. Johnson, akit az USA alelnökévé választottak. a gazdasági lehetőségek nagyobb kihasználására. A lap vezércikkében a külpolitikai problémákat is érinti. Leszögezi, hogy az új elnöknek új életet kell belevinnie az amerikai diplomáciába. A Daily Worker angol lap kom­mentárjában megjegyzi, hogy az amerikai közvélemény megmutatta: meg kell változtatni a provokatív hidegháborús politikát, mely telje­sen aláásta az USA tekintélyét a vi­lág közvéleménye előtt. A Birmingham Post reményét fe­jezi ki, hogy Kennedynek talán több fantáziája lesz a kritikus prob­lémák kezelésében, mint elődjének és hogy az USA politikája rugalma­sabb lesz a jövőben. A Sheffield Te­legraph úgy véli, ho0y Kennedynek jobb kilátásai vannak az amerikai és szovjet tárgyalásokra, mint előd­jének, mivel nem kompromittálja őt az U-2 incidense. ján létesült békítő bizottság nem számol be a közgyűlésnek vizsgálata eredményeiről. Az USA és szövetségeseinek kül­döttei ellenezték ezt a javaslatot és elárultak szándékukat: Kaszavubu „küldöttségét" akarják a Kongói Köz­társaság törvényes képviselőiként becsempészni a közgyűlés üléssza­kára, hogy ezzel közömbösítsék Lu­mumba kormányát és ENSZ-küldött­ségét. A szavazáskor a ghanai javaslatot 48 szavazattal 50 ellenében, 18 kül­döttség tartózkodása mellett, jóvá­hagyták. Jellemző, hogy az a 11 latin­amerikai ország, mely rendszerint az USA mellett szavaz, most vagy támo­gatta a ghanai javaslatot, vagy tar­tózkodott a szavazástól. Felsült az amerikai küldöttség a mandátum-bizottságban Az USA különféle trükkökhöz folyamo­dik, hogy számára kedvező irányba terel­je a kongói helyzet megvitatását, — ezt bizonyltja a közgyűlés mandátumbizottsá­gának ülésén résztvevő amerikai küldött­ség szerdai fellépése is. A bizottság 11,30 órai kezdettel kitű­zött ülésének a Kongói Köztársaság ENSZ képviseletéről kellett tárgyalnia. Zorin szovjet küldött az ülés elején figyelmez­tette a küldötteket, hogy túlgyorsan hív­ták össze a bizottságot. Nincsenek hiva­talos okmányok és ezért a szovjet kül­döttség nem tud tárgyalni a kérdésről. Javasolta, halasszák el az ülést a titkár­ság okmányainak megérkezéséig. Hangoz­tatta továbbá, hogy a bizottság gyors ösz­szehívása az USA politikai manővere, mellyel a közgyűlésen tárgyalt kérdés tör­vényellenes megoldását akarja keresztül vinni. A marokkói küldött támogatta a szovjet küldöttet. Az EAK képviselője megállapí­totta, hogy az ülés összehívását illetően senki sem tanácskozott küldöttségével. Ki­jelentette, a vitára bocsátott kérdés any­nyira kényes, hogy ki kell kérnie kormá­nya utasítását. A szünet után az amerikai küldöttség igyekezett kilábolni nehéz helyzetéből és ezért javasolta, hogy délután 3 óráig hosszabbítsák meg a szünetet. A Fülöp­szigetek, Haiti és Costarica küldöttei készségesen támogatták az amerikai kül­dött javaslatát. Zorin szovjet küldött újra szót kért és tiltakozott. A haiti küldött javaslatára az ülést ké­sőbb csütörtökre, helyi időszámítás szerint 10.30 órára halasztották, amit fenntartás nélkül elfogadtak. így tehát csődöt mondott az USA-nak az a kísérlete, hogy gyorsan tárgyalják meg Kaszavubu és hasonszőrű társai „megbízatásának kérdését". Az olasz kommunisták nagy győzelme Az olaszországi megyei és községi tanácsokba megtartott vasárnapi választások meggyőzően igazolták, hogy az olasz néptömegek elégedet­lenek az uralkodó Kereszténydemokrata Párt politikájával és egyre több katolikus választó ábrándul ki abból a hitéből, hogy a Keresztényde­mokrata Párt meg tudná oldani a legégetőbb problémákat. á választások eredményeiből ki­** tűnik, hogy a keresztényde­mokraták körülbelül egymillió, sza­vazatot vesztettek, hogy a politiká­ját támogató úgynevezett középpár­tok (szociáldemokraták, köztársasá­giak és szabadelvűek) szintén sok szavazatot vesztettek. Ezzel szem­ben az Olasz Kommunista Párt nem­csak megőrizte eddigi pozícióit, ha­nem további községek tanácsaiban a kommunisták a szocialistákkal együtt többségbe kerültek. A Kereszténydemokrata Párt az utóbbi időben nem ringatta magát ábrándokban. Különösen az idei ese­mények, a genovai, hatalmas antifa­siszta tüntetés és az antifasiszták üldözése ellen megindult tiltakozó mozgalom minden kétséget eloszla­tott afelől, hogy a katolikus vá­lasztók is kezdik bíráló szemmel nézni a kormány politikáját. Ezért a Kereszténydemokrata Párt kétszer is elhalasztotta a választásokat és úgy ment a vasárnapi választások elé, mint a borjú a vágóhídra. Ami­kor a Vatikán az egyházi gépezet segítségével „megdolgozta" a kato­likusokat, hogy a katolikus hit té­teleinek megfelelően szavazzanak, lelkükre kötötte az egyház tilalmát, hogy nem szavazhatnak a baloldalra. Ennek ellenére a Kereszténydemok­rata Párt mégis kénytelen volt meg­hátrálni. A kommunista pártra leadott sza­vazatok növekedése azért is nagy­jelentőségű, mert a párt befolyása Észak-, és Közép-Olaszország fő munkásközpontjában növekedett. To­rinóban 13 ezerrel, Milánóban 40 ezerrel, Genovában 9 ezerrel több szavazatot adtak le a kommunista pártra, mint az előző választásokon. A kommunista -párt a legfejlettebb mezőgazdasági vidékeken, Bologná­ban, Livornóban, Peruggiában is több szavazatot szerzett, fasiszta siker jellegét kölcsönzik a választási eredményeknek a kommu­M éltán jelentette ki Togliatti elvtárs, hogy nagy népi anti­nista párt előrehaladása és a ke­reszténydemokraták veresége. A vá­lasztások eredményei ugyanis iga­zolták, hogy az egyesült baloldal sok esetben erősebb a középpártok koalíciójánál és hogy Olaszország erőviszonya kétségtelenül a balol­dalnak kedvezően változik. A választásokból nagy tanulságot vonhatnak le az olasz szocialisták. Pártjuk körülbelül 200 ezer szava­zatot vesztett. Ebben a párt egyes vezetői, köztük Nenni főtitkár, a ludasak. Ott, ahol a szocialisták a kommunistákkal közösen léptek fel, nemcsak megőrizték a baloldal po­zíciót a községi tanácsokban, ha­nem még újabb híveket is szereztek a baloldalnak. A tízezer lakosnál kisebb közsé­gekben 300 ezerrel több szavazatot kapott a ' kommunista párt, mint 1956-ban, bár a délvidéken, mintegy félmillió munkanélküli kivándorlása következtében kevesebb szavazatot kapott, mint azelőtt. Dár a községi és megyei taná­® csókba tartott választások eredményei nem tükröződnek vissza közvetlenül a parlamentben, mégis bizonyos, hogy megmutatták: az olasz nép jobb politikát akar a Ke­reszténydemokrata Párt eddigi poli­tikájánál. Ez a tény pedig arra fogja késztetni a jelenlegi kormány­pártot, hogy jobban tiszteletben tartsa a választók véleményét, ha nem akar egyhamar válságba jutni. Mindenesetre a választások ered­ményei a baloldal növekvő befolyá­sáról tesznek tanúságot. ANTONIO DE MAURO A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI Majna­Frankfurt melletti Hanauban a 16-évps Ingrid Kraushaar diáklány temetése csen­des tüntetés volt az amerikai megszálló csapatok jelenléte ellen. A diáklányt egy esztelenül hajtó amerikai páncélkocsi gá­zolta el. A lakosság követeli a város vezetőségétől, lépjen közbe annak érde­kében, hogy a bűnös elnyerje igazságos büntetését, a város pedig megszabadul­jon a hívatlan vendégektől. (ČTK) A brazíliai vasutasok, kikötömunkások és tengerészek szakszervezete a kor­mánytilalom ellenére sztrájkba lépett. Mintegy félmillió személy sztrájkol. A rendőrség 92 szakszervezeti funkcioná­riust letartóztatott. A kormány elbocsá­tással fenyegeti a sztrájkolókat, ha nem lépnek munkába. (CTK) RIO DE JANEIRÖ-I jelentés szerint a brazíliai rendőrséget és hadsereget hét­főn készültségbe helyezték, hogy be­avatkozzon a munkások esetleges sztrájkja ellen, akik béremelést köve­telnek. (ČTK) A NORVÉG ÍRÖK tiltakoztak a francia kormánynál a francia kormánynak azon francia művészek ellen irányuló intézke­dései miatt, akik az algériai háború kérdésében a kormánytól eltérő állás­pontot foglalnak el. (ČTK) Kennedy sajtónyilatkozata New York (ČTK) — Kennedy a Ma$­sachussetts állambeli Hyannisban nyilat­kozott a sajtó képviselői előtt. Felolvas­ta ellenjelöltjének, Nixonnak üzenetét — aki elismeri Kennedy győzelmét —, vala­mint Eisenhower üdvözlő táviratát. Kennedy köszönetet mondott mindazok­nak, akik támogatták őt a választási kampányban. „Kijelentem minden ame­rikai előtt, hogy a következő négy év nehéz és veszedelmes lesz. Minden ame­rikai polgár egyetért azzal, miszerint az egész nemzet legnagyobb erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy a 60-as évek­ben biztosítsuk országunk biztonságát. Szükségünk van az önök segítségére. Minden erőnkkel az Egyesült Államok érL dekeinek védelmét és a világszabadságot fogjuk szolgálni" — mondotta Kennedy. A televízió által közvetített sajtóértef kezleten Kennedy az egyik levelező kér­désére adott válaszában kijelentette, hojy a kormány új tagjainak kinevezéséről nem nyújt semmiféle tájékoztatást no­vember 24-ig, a hálaadás napjáig. Hoz­záfűzte, hogy november 25-én összeköt tetésbe lép a jelenlegi kormánnyal, amellyel tárgyalni fog az ügyek átvételé ről. ^••"wmm'^i „Az a francia elmélet, hogy Algéria Franciaország része, teljesen csődöt mondott" — jelentette ki Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormányának elnöke a francia gyarmatosítók ellen folytatott háború hatodik évfordulóján. A képen: Az algériai nemzeti felszabadító hadsereg egyik egysége. Üj Kína felv. Ä francia szenátus elvetette a kormány javaslatát Párizs (ČTK) - A francia kormány a november 10-re virradó éjjel vere­séget szenvedett a szenátusban a „tá­madó atomerő" megalakítására vo­natkozó javaslat szavazásánál. Pierre Marcilhacy azon javaslata mellett, hogy a kormányjavaslat vitáját ha­lasszák el mindaddig, amíg „a kor­mány pontosan meg nem határozza Franciaország európai és világ-politi­káját és ezt a politikát a parlament nem hagyja jóvá" — .186 szenátor szavazott. A kormányjavaslatra csu­pán 83 szenátor adta le szavazatát. Michel Debré miniszterelnök java­solta, hívják össze a képviselők és szenátorok vegyesbizottságát egyez­tető javaslat kidolgozására. Kruppnak lenni nehéz, ha nem ágyúkirály az ember Az ember nem is hinné, milyen nehézsé­gekbe ütközik Nyugat­Németorsiágban egy kisember, akit törté­netesen Kruppnak hív­nak. Persze csak ak­kor, ha nem a hábo­rús bűnös Alfréd Krupp von Bohlen csa­ládjának a sarja. Ugyebár ez a sors iróniája? Ahhoz a Krupp-családhoz tar­tozni, mely a világ emberiségének véré­ből élt és él, a leg­jobb ajánlólevél. De jaj a közönséges Kruppokndk: sokat kell küszködniük, ha csak egy kis üzletig vitték fel. Hildenben és Hil­denscheinben már meggyőződtek róla. A könyörtelen Krupp, az ágyúkirály ugyanis választás elé állította őket: vagy megváltoz­tatják a nevüket, vagy bezárhatják a boltot. Az ok: ártana az Al­fréd Krupp cég hír­nevének. De mivel ? Talán azzal, hogy pár márkát keresnek ? De hiszen nem fegyverrel, hanem közszükségleti cikkekkel kereskednek, s kizárt dolog, hogy konkurráljanak a ha­talmas esseni vállalat­tal. Alfréd Kruppnak egyszerűen nem tet­szik, hogy az NSZK­ban egy társadalmilag alsóbb fokon álló egyén „piszkítsa" a Krupp-nevet. Ki me­részelne szembeszegül­ni az ágyúkirállyal ? Egyetlen kisember sem merné elszánni magát ilyen bátor ki­állásra, mert nem is tudná megfizetni a magas perköltségeket, így hát a tiémet Szö­vetségi Köztársaság­ban ma a militarista Alfréd Krupp lépten­nyomon diadalmasko­dik ,.. —pr— JŰJ SZÖ 2 * 1960. november 17. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom