Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-05 / 307. szám, szombat

Automatikus szemek Szabó Gyula: A bányászciklusból Igaz és igényes művészet Hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából kormányunk orszá-f gos képzőművészeti versenyre hívta fel művészeinket. Ennek a mozgósító ( felhívásnak ösztönző hatását igazolj a, hogy 2173 alkotó 11115 művel je- f lentkezett. Ezek között 231 szlovákiai művész 770 munkával. E számok ( éreztetik a mennyiségbeli részvételt. A minőségi értékelés szerint a 4i első díjból kettőt szlovák művészek érdemelték ki, 18-an külön jutalom- ( ban, és 58-an elismerésben részesültek. A festészetben Brož első díjat! nyert „Május 5"-je a forradalmi tar­( talmat megkapóan egyszerű motívu­mokkal jelzi. Liesler a „Kivégzés, előtt" megrázó tragikumával óv a | fasizmus és háború veszélyétől. Tit-. telbach remek rajzzal és színnel, át­érzéssel idézi a mindennapok derűs, jelenségeit. Vŕbová a női szem és lélek finom meglátásával színvonalas múvésžettel festi meg a Pihenői gyermekeket. — Majd üzemek, gyá­rak, mezők és virágos tájak tükrö­1 zik a mát (Zrzavý, Grus, Hroch, Dvorský). Fulla Május 1. kompozí­ciójába tömöríti a szocializmus szel- 1 lemi és materiális építését, a törne-1 gek azonosulását az emberséget hir­dető új renddel. A lázas iparosítást | új látással Tillner, Horecký, Pašte­ka, Abel éreztetik. Kajlich szenve­déllyel utal a múlt igazságtalansá­gaira (A szegénység igaza). A föld-, alatti munka hőseiről erőteljes port­rékban emlékeznek meg Bartošíko­vá és Žilinčanová. Az iparművészetben a fiatalok eredményesen keresik a mai ember' életét és környezetét megszépítő, munkáját megkönnyítő formákat és] színeket. A korunk eszméinek sugallatára I keletkezett értékes művek, melyek 1 15 év lendületes fejlődését jelzik, ľ nem képtárak, múzeumok leltárát' gyarapítják majd, hanem rendelte-1 tésükhöz híven városaink tereit, kertjeit, monumentális középületeink | esztétikai hatását fogják fokozni. — Ami a tőkés világban elképzelhetet-1 len volt, — azt az új társadalmi rend i megvalósította. Hazánk szocialista in- j tézményei sokmilliós megbízásokkal) foglalkoztatják művészeinket és egy-, re magasabbrendű feladatok megöl-1 dására sarkallják őket. Bárkány Jenőné A bratislavai Nemzeti Galériában megnyílt nagyszabású seregszemlén a csehországi díjazott munkákból jellegzetes válogatás és az összes ki­tüntetett szlovák alkotás szerepel. A művek tartalma oly sokrétű és gaz­dag, — mint mai életünk. Bármily műfajban bármily technikával fejez­ték ki témájukat az alkotók, a bí­ráló bizottság igénye mindenekelőtt a má valóságához, népünk új életé­hez való határozott eszmei állásfog­lalásra irányult. Hasonlóképp lényeg­bevágó szempont volt, hogy az érzé­keny szemlélő számára érthető, igaz és igényes gondolati tartalom össz­hangban legyen az új művészi for­mával. Csakis így töltheti be a mfi­vészet társadalmi hivatását. A legátütőbb sikert a szobrászok érték el. Zet érzékeny mintázással mutatja meg S. K. Neuman arcmá­sában az embert, költőt és forradal­márt. — Axman Kommunisták c. szobrászcsoportja a kommunizmus eszméje győzelmének modern realiz­mussal fogalmazott jelképes kifeje­zése. Kiválnak Kostka életörömtől lüktető Ifjúsága és Nyara, Bártfay eszmétől és erőtől feszülő Győzelme, Korkoš a mozdulatot a kitűnő fel­építésnek alárendelő Szlovák Tanács­köztársasága, Tóth korunk hangján szóló munkásnő-figurái, Kulich Isko­láslányának gyermekes bája, Kompá­nek ötletesen stilizált domborműve (Burgonyafelvásárlás). A grafika, a legkorszerűbb monda­nivaló szócsöve. A drámai erőt V. Hložník, az epikát és filozófiát Sza­bó Gyula mesteri alkotásai, a lírát dekoratív, levegős rhetszeteivel Du­bay képviseli. Dúbravec linómetsze­tei népi ihletésűek. A fiatalok közül Pavlicková és Nagy' J. figyelemre­méltók. A villamosságnak egyre jelentősebb szerep jut a közlekedésben. A Szovjet­unióban 1970-ig további 45 ezer kilométer vasútvona­lat villamosítanak. Ez azt jelenti, hogy 40 százalékra fogják villamosítani az ország vasúti hálózatát. Az eddig használatos gőz­mozdonyokhoz viszonyítva a csaknem háromszoros teljesítményt elérő kor­szerű, például VL-23 és N-8 típusú villamosmoz­donyok a legtávolabbi he­lyekre is sokkal gyorsab­ban juttatják az utasokat és a túlsúlyos szerelvé­nyeket. Több tekintetben elő­nyös a vasútvonalak villa­mosítása, mivel ez gyor­sabbá, kényelmesebbé, tisztábbá és olcsóbbá te­szi a közlekedést. Ennek ellenére bizonyos nehéz­ségek is felmerülnek. Ah­hoz, hogy a villamosított vasút helyesen működjön, a vágányok mentén min­den 150—200 kilométernyi távolságban áramátalakí­tó-állomásnak kell épül­nie. Ezeknek az állomá­soknak pedig aránylag nagy személyzetre van szükségük. A szovjet tu­dósok és mérnökök jelen­leg az áramátalakító-állo­mások központosított ke­I zelésének és irányításának megvalósítására töreksze­nek. Kidolgoztak már né­hány tervet, melyek alap­A JÖVŐ ÓCEÁNJÁRÓJA A tengerjáró hajók sebes­isége a szárazföldi járműveké­hez képest kicsiny; a legna­gyobb óceánjáró is csupán 55— 58 km-t halad óránként. Egy szovjet mérnök most olyan í óceánjárót tervezett, amely , 200 km-es óránkénti sebes­ségre képes, és ezer utas szál­lítására alkalmas. Ezzel a ha­lóval a Szuezi- és Panama­csatornán keresztül vezető föld rüli út mindössze 8 napig tartana. Milyen módon érhető el a 200 km­es óránkénti sebesség? ján lehetővé válik az egy­mástól több 100 kilométer távolságban levő áramát­alakító-állomások ugyan­csak több 100 gépcsoport­ja működésének ellenőrzé­se és irányítása. A diszpécser egy nagy hosszúkás asztal előtt áll. Az asztalba helyezett vi­lágos négyzetek és tégla­lapok az áramátalakító-ál­lomások gépsorozatainak széthelyezését ábrázolják. Ha valamelyik téglalap alatt kigyúl a fény, ez azt jelenti, hogy üzemzavar állt be az adott áramát­alakító-állomás valamelyik gépsorozatában, amelyet a diszpécser távolról kikap­csolhat. Ez a rendszer az automatika és a távme­chanika terén elért leg­újabb sikereken alapszik. Több jelfogó ellenállási és jelzőberendezés kombiná­lása lehetővé teszi vala­mennyi gépsorozat mun­kájának teljesen biztos el­lenőrzését. Ez a rendszer tájékoztatja a diszpécsert, rendesen működnek-e a műszerek, nem forróso­dott-e át valahol az áram­szabályozóberendezés, ele­gendő-e a feszültség az áramhálózatban stb. A dél-urali vasút men­tén jelenleg ilyen automa­tikus berendezéseket sze­relnek, amelyek több száz ember munkáját is elvé­gezhetik. A „titok" A szovjet tudomány és technika gyors fejlődése mind­nyájunkat meggyőz arról, hogy a szovjet emberek a kö­zeljövőben a tudomány és a technika terén elért sikerek létráján világviszonylatban is a legmagasabb fokra lép­nek. Hogyan lehetséges ez? — kérdezhetik azok, akik nem szívesen látják a Szovjetunió sikereit. Minden bi­zonnyal nem lehet egyszerű a válasz erre a kérdésre. Bárki is válaszoljon reá, nem szabad megfeledkeznie egy igen fontos tényről: A Szovjetunióban kulturális forra­dalmat valósítottak meg és a legnagyobb mértékben tel­jesül a nép óhaja, hogy művelődhessen. A Szovjetunióban ezer lakosra 18 főiskolai tanulmányokat végzett személy jutt. Míg a cárizmus idején Oroszországban csak 105 fő­iskola volt, jelenleg 753 fejti ki tevékenységét. A szovjet főiskolák kapuit 1958-ban 94 ezer mérnök hagyta el, ez­zel szemben az USÁ-ban csak 35 ezer szerzett hasonló szakképzettséget. A Szovjetunióban négyszer annyi ember tanul, mint Angliában, Franciaországban s a Német Szö­vetségi Köztársaságban együttvéve. A Szovjetunióban a fő­iskolákon kívül több mint 3300 műszaki szakiskolában 800 különféle foglalkozásra készítenek elő szakképzett munkásokat. A legutóbbi 20 év alatt 11 millió munkás nyert magasabbfokú szakképzettséget. A kolhozok és a szovhozok 1700 000 dolgozója végezte el a mezőgazda­sági gépesítési szaktanintézetekben folytatott tanulmá­nyait. Az ilyen szakképzett káderek kitűnően értenek a technikához és nemcsak bonyolult szerkezetű korsze­rű gépeket kezelhetnek, hanem munkájuk közben a gé­pek funkcióját, szerkezetét is elemezhetik, elgondolkoz­hatnak kellő kihasználásukról s tökéletesítésükről. Ami a főiskolásokat illeti -«- tanulmányaik ideje alatt nem szigetelődnek el a gyakorlati munkától. Vizsgáikra nemcsak könyvekből készülnek, hanem üzemekben, tudo­mányos intézetekben szereznek gyakorlati ismereteket. Főiskolai szakdolgozatokban gyakran bizonyos műszer szerkesztésének problémáit oldják meg. E műszerek kö­zül nem egyet használnak már a termelésben. A Szov­jetunió sikereit szemléltető prágai kiállításon alkalmunk volt néhány ilyen műszer megtekintésére. Láthattunk például egy ultrahangos rezgésméröt, amellyel a beton, a jég s egyéb szilárd anyagok ruganyosságát állapítják meg, továbbá számológépet, amely teljes pontossággal számlálja meg a csak mikroszkóppal látható apró óra­alkatrészeket, és egy általánosan használt kapcsolóba be­kapcsolható mindössze 5,5 kg súlyú villamos géppörölyt, aminőt szerelők használnak a Szovjetunióban. A szovjet állam nem sajnálja a költségeket a sokolda­lúan művelt ifjú nemzedék — a kommunizmus építői — nevelésére. E nemzedék tömeges sorakozója meggyorsít­ja azt a folyamatot, hogy a Szovjetunió világviszonylat­ban is az első helyet foglalja el minden döntő fontosságú ágazatban. a hullámok hatását. A hajó haladását biztosító erő ki­fejtésére — 0,62 százalékos hatásfo­A hajó sebességét a mozgással kú hajócsavar esetében — 300 000 szemben fellépő ellenállás és az el lenállás legyőzésére igénybe vett vonóerő nagysága határozza meg. A hullámok okozta ellenállás a sebesség negyedik és ötödik hatvá­nyával arányosan növekszik. Ez azt ral is fel kell szerelni. Az elvileg megvalósítható megoldásnak termé­szetesen még sok részletkérdése ki­dolgozásra szorul. Nehéz például meghatározni, mi legyen a hajó anyaga. E célra köny­nyű, mégis nagy szilárdságú és a lőerő szükséges. A mai legnagyobb, 80—90 ezer tonnás óceánjárók főgépe azonban „csupán" 200 000 lóerős. A vonóerőt atomreaktorban kívánják előállítani. A reaktor termelte hőt tengervízben nem rozsdásodó fém vonóerővé átalakító berendezések vi- szükséges. A tervek szerint a hajó jelenti: ahhoz, hogy egy vízijármű szont nem helyezhetők el ekkora és a 250 négyzetméter felületű víz sebességét megkétszerezzük, a hajó- hajótesten. alatti szárnyak titánötvözetből ké­szülnének. A 4,5, tehát ala­csony fajsúlyú titánöntvények szilárdsága vetekszik a legjobb minőségű ötvözött acélokéval, s nem rozsdásodnak. Csupán a hegesztésük ütközik még nehézségekbe. A hajó többi részéhez, így a fedélzet átlátszó borítására műanyagokat lehet felhasznál­ni. E célra az üvegszállal erő­sített műanyagok, műanyaghas bok, plexi üvegek stb, jöhet­nek számításba. A nagy sebesség miatt átlát­szó burkolatú, zárt fedélzetet kell építeni. A légellenállás csökkentésére az óceánjáró alakja olyan lesz, mint valami óriásira méretezett elnyújtott vízcseppé. (Tyechnika Malogyozsi) Az óceánjáró keresztmetszete. 1. Az erőmű irányító műszerfala. 2. Szalo­nok. 3. A kormányos fülkéje. 4. Sikló felületek. 5. A tengervíz vezetéke. 6. A tengervíz szivattyúja. 7. Turbogene rátör. 8. Biológiai védőfal. 9. A reaktort borító védőpajzs. 10. Atomreaktor. 11. Hőcserélő. 12. Fúvócső. 13. Levegő­kormány. < motorok teljesítményét legalább a A terv készítője ezért elvileg tel­) 16—20-szorosára kell növelnünk. Ez jesen új, ún. „hidroreaktív meghaj­í azonban nehéz feladat. Hiszen már tású" megoldást javasol. Ennek lé­)most is a motorok sok esetben a nyege a következő: a víz alatti szár­(hajóűr háromnegyed részét elfoglal- nyak lábaiba épített csöveken ten­)ják. Az ellenállás csökkentésének gervizet szívnak fel, amelyet az (útját kell tehát választani. Erre a atomreaktor forrás nélkül 230 C fok­)víz alatti szárnyak alkalmazása lát- ra hevít. A túlhevített vizet a gáz­• szik a legcélszerűbbnek. E vonatko- turbinában használatos, de. annál i zásban eddig is jelentős gyakorlati sokkal nagyobb méretű kiömlő su­. eredmények születtek. Például a 150 gárcsövön vezetik keresztül, s a víz \ személyes szovjet „Meteor" 140 km- nagy erővel áramlik a kisebb nyo­'es óránkénti sebességet ér el. Szá- más felé. E „motor" hatásfokát nö­Jmítani lehet arra, hogy a víz alatti veli az a körülmény, hogy a túlhe­' szárnyak alakjának további tökélete- vített víz a nyomás csökkenésekor Jsítésével ez a sebesség a másfélsze- forrni kezd, és gőzzé alakul át. A su­1 resére növelhető. A víz alatti szár­Jnyak a rájuk támaszkodó 122 méter gárcsövön másodpercenként néhány száz méteres sebességgel kiömlő hosszú óceánjáró testét olyan ma- nedves gőz mozgási energiája szol­gasra emelik, hogy a hat méter ma- gáltatja azt a reaktív erőt, amely a / gas hullámok is szabadon áthalad­JJ hatnak a szárnyak és a hajótest kö­Ozött. Iilberg Roman (Lett SZSZK): Halászat után jövő óceánjárójának 200 km/óra se­bességét biztosíthatja. A kikötőkben való lassú mozgás, (J. Herec reprodukcií j a) fl| Ennej? a hajónak az is nagy előnye manőverezés végett a hajót ezenki­A naptevékenység és az időjárási katasztrófák Egyre több a pontos, számsze­rű bizonyíték a naptevékenység és az időjárás kapcsolatáról. így állapították meg, hogy a napte­vékenység intenzitásának csök­í kenésével kevesbedik az időjá­].rási katasztrófák — tájfunok, aszályok, árvizek stb. — száma. 1 Ennek igazolásaként Kolobkov , N. V. szovjet meteorológus ki­' mutatta, hogy 1957-ben volt a 1 napfoltmaximum, és akkor for­i dult elő a legtöbb időjárási ka­| tasztrófa, szám szerint 100, míg 1958-ban már csak 70, majd 1959-ben csupán 50 volt. ÚJ SZÖ 8 * 1960. november 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom