Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-26 / 328. szám, szombat

Az elmúlt napokban emlékeztünk meg a kommunista és munkáspártok moszkvai Nyilatkozatának harmadik évfordulójáról. Ez a történelmi jelentőségű dokumentum marxi-lenini éleslátással elemzi korunk társadalmi problémáit és megmutatja a fejlődés irányát. Az eltelt három év igazolta a békés egymás mellett élés történelmi szükségszerűségét és azt az alapvető tételt, hogy ha a világ népei összefognak, meg lehet hiúsítani a háború kirobbantását és meg lehet őrizni a világbékét A szocialista világrendszer rendületlenül e küzdelem élén halad és napról napra újabb milliók csatlakoznak e nemes harchoz. A világ népei előtt egyre világosabbá válik, hogy korunk legégetőbb problémájának, a leszerelésnek megoldása csakis a szovjet javaslatok alapján lehetséges. Már hónapok óta folyik a vtta az ENSZ politikai bizottságában a leszerelésről, a különféle javaslatok száma már tizenegyre szaporodott. A nyugati javaslatuk továbbra is a leszerelés nélküli ellenőrzést szeretnék elérni, amelyről Hruscsov elvtárs a moszkvai Pravdának adott legutóbbi nyilatkozatában leszögezte: „A nyugati hatalmak összes terveiből látható, hogy a fegyverkezés megfigyelését szeretnék a leszerelés ellenőrzése helyébe állítani. A megfigyelés viszont, nevezzék akár a fegyverkezés ellenőrzésének, vagy felügyeletének, semmiképpen sem csökkentené a háború kitörésének veszélyét. Valójában mit jelent a fegyverzetek ellenőrzése? Azt jelenti, hogy a fegyverzet megmarad, s mindenki előtt világos, ha Moszkvában megjelent „A szocializmus politikai gazdaságtana" tankönyv Moszkva (ČTK) — A moszkvai társadalom- és gazdaságtudományi könyvkiadóban 200 ezres példányszámban megjelent „A szocializmus politikai gazdaságtana" című tankönyv, a főiskoláknak, párt- és gazdasági aktíváknak, propagandistáknak és egyéni tanulóknak. A könyv a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszak kérdéseivel foglalkozik, megmagyarázza a szocialista termelési mód alapvető vonásait, vizsgálja a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet problémáját. A szocialista termelési mód törvényszerűségeinek elemzését a Szovjetunió és a többi szocialista országok tapasztalataival támasztja alá. a napvilágban a fegyverzet megmarad, folytatódik a fegyverek tökéletesítése és felhalmozódása, más szóval: a fegyverkezési hajsza." Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ENSZ politikai bizottsága képtelen megoldani a Nyugat makacssága miatt holtpontra jutott tanácskozásokon vitatott problémákat. A Szovjetunió ezt előre látta. Ezért javasolta — a leszerelés megvitatására — tavasszal kormányfői szinten a közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását. Ezt a javaslatot a nyugati hatalmak egyelőre elvetették, noha Macmillan angol miniszterelnök legutóbbi beszédeiben új csúcsértekezlet összehívásának szükségességét emlegette. Nagy-Britannia szövetségesei egyelőre nemigen lelkesednek Macmillan ötletéért és az is lehetséges, hogy inkább az USÄnák engedélyezett nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjáró-támaszpont miatt felháborodott angol közvélemény megnyugtatását szolgálják e kijelentések, mintsem a leszerelést. A Szovjetunió' javasolta a leszerelési tárgyalások folytatását az öt semleges országgal kibővítendő tízes bizottságban. A nyugati hatalmak azonban ezt is ellenzik és azt szeretnék, ha a semmi eredményt cl nem ért tízes bizottságban zárt ajtók mögött folytatnák a szócséplést. Attól tartanak, hogy a bizottság kibővítése esetén a semleges országok tökéletesen meggyőződhetnének arról, hogy a Nyugat csupán szónokolni hajlandó a leszerelésről. Ez azonban így is egyre nyilvánvalóbb minden józan ítélőképességű ember előtt. Az ENSZ politikai bizottságában tovább folyik a leszerelési vita a tizenegy javaslatról. Szülessen azonban bármilyen határozat is, annak csak akkor lesz értelme, ha az lépést jelent a szovjet általános és teljes leszerelési javaslat elfogadása felé, mert ez az egyetlen leszerelési tervezet, amely kifejezi a népek százmillióinak leghőbb vágyát: a fegyver és háború mentes világ megteremtését. Míg az Egyesült Nemzetek Szervezetének különféle bizottságaiban az USA küldöttei hangzatos szavakkal naponta szónokolnak a függetlenségről, szabadságról, Washington parancsára Kuba körül fenyegető gyűrűt vontak az amerikai hadihajók és ágyúcsöveiket a demokratikus forradalmat megvalósító nép országára szegezik. Közben amerikai pénzen Floridában és különféle diktatúrák földjén többezres létszámú bandákat képeznek ki Kuba lerohanására. Az Egyesült Államok propagandagépezete a leglázítóbb rágalmakat szórja Kubára: a középamerikai országok megtámadásának előkészületeivel, s bújtogatással vádolja a Castro-kormányt, s csupán a kedvező pillanatot lesi a Kuba elleni agresszió megindítására. Az eró fitogtatása és a diktátori rendszerek támogatása azonban éppen ellenkező hatást szül Latin-Amerikában, mint amit az USA vezető körei szeretnének. Stone haladó szellemű amerikai újságíró így jellemzi a helyzetet: „Nem lehet csodálkozni azon, hogy Castro hősnek számit Latin-Amerikában és mi vagyunk legfőbb akadályozói a határainktól délre élő népek jobb életbe vetett reményeinek. Szégyenszemre az amerikai imperializmus Közép-Amerikában nemcsak propaganda-jelszó, hanem valóság. Rá kell erre döbbennünk és abba kell hagyni a kubai összeesküvésről híresztelt buta meséket, ésszerűbb politikát kell folytatni és javítani kell a kapcsolatokat." Sajnos, az amerikai külügyminisztériumnak egyelőre más a véleménye és tovább fokozza a feszültséget a Karib-tenger térségében. De ahogy megbuktak az eddigi amerikai fondorlatok a kubai nép elszántságán és tántoríthatatlanságán, ez a durva provokáció is csak az USA megnyirbált tekintélyének árthat. Az elmúlt héten az Egyesült Államok befolyása alatt álló többség az ENSZ közgyűlésén újra olyasmit tett, ami a világszervezet célkitűzéseit és alapelveit megcsúfolva alaposan megnyirbálta tekintélyét. A plenáris ülésen a Kongói Köztársaság ENSZ képviselőjének Kaszavubut szentesítették, aki elárulta a törvényes kormányt és szövetségre lépett a kalandor Mobutu ezredessel. Mobutu az elmúlt napokban a ghanai követség ellen intézett támadással bebizonyította, hogy életrehalálra a gyarmatosítókhoz kötötte szekerét és elárulta a sokat szenvedett kongói nép érdekeit. Kongóban ma a belgaamerikai gyarmatosítók érdekei érvényesülnek. A Mobutu bandáinak nyújtott rendszeres anyagi támogatáson, fegyverszállításon kívül az ENSZ apparátusra gyakorolt befolyássál az Egyesült Államok megbénítja a több ezer főnyi ENSZ egységeket abban, hogy helyreállítsák a rendet, lefegyverezzék a bandákat és lehetővé tegyék a törvényesen megválasztott parlament és kormány munkáját. E szennyes politikában komoly szerepet játszik Hammarskjöld főtitkár, aki mindenben a gyarmatosítók érdekeit szolgálja. Azért tették lehetetlenné az afrikai országokból alakult „békéltető bizottság" Kongóba utazását is, mert az a rend helyreállításának törvényes útját tűzte ki céljául. Ez pedig feltétlenül a puccsisták vereségét jelentené. Ezért törekszenek a gyarmatosítók a legnagyobb káoszra, mert csakis ez biztosítja számukra a fegyverszállítást, a „tanácsadók" seregének Kongóba csempészését és régi pozíciói visszakaparíntását. Miközben folyik a gyalázatos üzérkedés Kongó körül, az országban a teljes összeomlás útjára jut az amúgy is gyenge lábon álló gazdaság. A termelés szünetel, adót nem fizetnek, az államkincstárt kifosztják a bandák, egyre nagyobb az élelmiszerhiány, a lakosság körében a végletekig fokozódik az elkeseredettség. Ennek következtében egyre kétségbeesettebb összetűzések robbannak ki, mind nehezebbé válik a helyzet békés rendezése. Pedig Lumumba miniszterelnök újabb — és újabb javaslatokat tesz az áldatlan állapot megszüntetésére. Azonban legutóbbi javaslata az ENSZ felügyelet mellett megejtendő népszavazásról sem talált megértésre az ENSZ vezetőszerveiben. A kivezető útat felcsillantó kezdeményezések helyett, az ENSZ parancsnoksága a terror és a vérengzés híveit támogatja. A világ közvéleménye azonban reméli, hogy a kongói nép végül is győzedelmeskedik az árulók felett, és a súlyos áldozatok árán megszerzi a függetlenséget. A kongói események bizonyítják, milyen fontos feladat a gyarmati rendszer azonnali felszámolása, ahogy azt az ENSZ-ben beterjesztett szovjet javaslat követeli. SZ. B. A. H ARC SOV: CSALAD ES KOMMUNIZMUS (5) (Mai számunkban A. Harcsov a Család és kommunizmus c. cikkének befejező részét közöljük.) A szovjet család életére nagy kihatással lesz a munkaidő csökkentése. Az erre vonatkozó intézkedés tágítja a családi élet időbeli kereteit, fokozza a szabad idő szerepét és jelentőségét a család életében, főleg a családi nevelésben. Mindez kedvezőbb feltételeket biztosít a sokoldalú művelődéshez. Ennek eredményeként a szabad idő felhasználásának formái is tökéletesednek, a család élete egyre szorosabban kapcsolódik majd a klubok, könyvtárak, sportszervezetek, művészközösségek munkájához. A Szovjetunióban sokat tettek és tesznek a dolgozók ésszerű pihenésének megszervezéséért. Az anyagi eszközök felhasználását azonban még eredményesebbé kell tenni, hogy kellőképpen kielégítsék a család napról napra növekvő igényeit. Vényük a legegyszerűbb példát: a családtagok együtt akarják eltölteni az estét, de nem akarnak otthon maradni. Színházba vagy moziba — mint ismeretes — ritkán mennek családostul, s különösen nem lehet az egész szabad időt látványosságokkal kitölteni! Nyáron szép időben ki lehet sétálni a parkba; mit tehet azonban az ember télen vagy esős időben? A felelet önként adódik: minden vállaltnak van klubja vagy művelődési otthona, azt látogatni lehet, és ott mindenki tetszése szerint szórakozhat. Ezt a tanácsot azonban nem mindig követhetjük. A klubok rendszerint különböző „műsorokat" készítenek elő, s ezek a leggyakrabban hasznosak, de néha unalmasak. Ha nem akar valaki Ilyen „műsort" látni, akkor nincs mit keresnie a klubban. Különösnek látszik, de tény az, hogy számos klub vezetője a legkevésbé törődik azzal, hogy az emberek pihenni mennek-e oda, vagy egyszerűen csak „beütik magukat". A klubok jelentéseiben néha „családi összejövetelekről" is hallhatunk. Ez azonban elég ritkán fordul elfi, ami ismét csak arra val, hogy a klub munkastílusa egyoldalú. Egyenesen nevetséges, amikor egyes művelődési otthonok lemásolják a tudományos katedrák és intézmények munkaprogramját. Erről azonnal meggyőződhetünk, ha végigtekintünk a klubok „műsorain". Ügy tűnik, mintha valamely intézet tudományos munkatársa csak akkor pihenhet legjobban, ha klubjának „tudományos osztályán" dolgozik. S mindennek az az oka, hogy egyes klubvezetők még a „szórakozás" szótól is rettegnek. A család visszafordul „saját" klubjának ajtajából, de a kávéházban sem találja helyét, jóllehet a kávéház különbözik a többi étkező helyiségtől, itt nemcsak enni lehet, hanem az ember lapokat is olvashat, találkozhat, beszélgethet Ismerőseivel, egyszóval pihenhet, hasznosan és kellemessen töltheti el idejét. Olyan sporttelep is kevés van, ahová a belépés díjtalan. Minél rövidebb lesz tehát a munkanap, annál fontosabb szerep vár a család idejének megszervezésével foglalkozó intézményekre, annál erélyesebben, önállóban és lelkesebben kell tevékenykedniük azoknak, akik ezzel a fontos és bonyolult társadalmi feladattal hivatásszerűen foglalkoznak. A munkaidő csökkentése elkerülhetetlenül eredményezi azt is, hogy a pvermeknevelés nem lesz többé csak az asszony feladata, amint az napjainkban sok helyen történik, hanem a házastársak közös ügyévé válik. Ez viszont jelentősen kiszélesíti a férfiak és a nők napi közös elfoglaltsáaán k körét, tartalmasabbá és tartósabbá teszi a családi kapcsolatokat. Jelenleg sok városban és falun, különösen a fiatalság körében, mozgalom indult új szovjet szokások és ünnepségek bevezetésére a nagykorúság elérése, a házasságkötés, a szülét' és más fontos családi esemény alkalmából. Leningrádban például nagyon népszerű a komszomolista esküvő a maga egyszerű, szép és ugyanakkor mélyértelmű „szertartásával". A városi „Esküvői palota" megnyitásával sok tekintetben megváltozott, ünnepélyesebb, szebb lett a házasságkötés ténye. Csak helyeselni tudjuk a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Tukum rajonl végrehajtó bizottságának kezdeményezését, hogy ünnepeljék meg az újszülöttek napját, a nagykorúság nam'át s a halottak emlékezetének napját. Az olyan ünnep, mint a nagykorúsáq napja, nemcsak az ember esztétikai érzését mozgosító ünnepélyre ad alkalmat, hanem erkölcsi szempontból is rendkívül jelentős, mert felelősségre neveli az ifjúságot jövője iránt, s az eszmei hagyományok továbbadására figyelmeztet. A társadalom kulturális és esztétikai gazdaaodása eredményezi azt is, hogy a házassági é családi kapcsolatok súlypontja a jooi szankciókról az erkölcsi tényezőkre és a közvéleményre tevődik át. Ez a folyamat már napjainkban megindult. Nem ritka eset, hogy a közvélemény ítélete vagy az ettĽ ;aló félelem erősebben hat a szabálysértő emberekre, mint a törvényes büntetés. Amikor azonban a közvéleménynek a házasságra és a családi életre gyakorolt hatásáról szóllink, helytelen volna beletörődni abba, hogy egyes társadalmi szervezetek és sajtóorgánumok nem átallják a családi konfliktusokat kendőzetlenül kiteregetni. Az emberek intim élete gyakran felkelti a „sikamlós" pletykákra éhes közönség érdeklődését. Ebből azonban távolról sem következik, hogy az efféle igényeket ki kell elégíteni. Annak a harcnak, amelyet a magánéletben a kommunista. erkölcs győzelméért folytatunk, semmi köze sincs az „intimitások" polgári ízlésre valló szellőztetéséhez, az emberek bizalmas élete felett gyakorolt kicsinyes gyámkodáshoz. fii jogszabályok és szankciók alkalmazási körének fokozatos szűkülése nem zárja ki azt, hogy a törvényekit ne kellene a jövőben módosítani, illetve tovább fejleszteni. A Szovjetunió hatályos családjogi törvényei közül például egyik sem írja elő, hogy az apa anyagilag felelős volna a gyermek neveléséért, ha nem hajlandó házasságkötést bejegyeztetni. A mi véleményünk szerint ez nem helyes. Olyan nézet is van, hogy bármilyen módon oldanák is meg ezt a kérdést, csak indítékot nyújtana a „futó viszonvok" számára. De vajon nem lehetne-e úgy megfogalmazni a törvényt, hogy ennek az indítéknak elejét vegyük? A i az érzésünk, hogy a válásról szóló törvény is elmaradt társadalmunk erkölcsi fejlődésétől. A mi véleményünk szerint azok a feltételek, hogy közzé kell tenni a válásról szó.ló nyilatkozatot, hogy mind a két félnek feltétlenül bele kell egyeznie a válásba, már nem segítik elő a házasság megszilárdulását, hanem a házastársi és családi kapcsolatokban csak hazugsághoz és képmutatáshoz vezetnek. Nem helyes azt gondolni, hoq" minden válás erkölcstelen. Vannak helyzetek, amikor a válás erkölcsösebb, mint a házastársi kapcsolat fenntartása. IÁ kommunizmus a házasság teljes szabadságának kora lesz. Tökéletesen megvalósul az első hét pont, amelyet Lenin Inessza Armandhoz intézett levelében felsorolt. Meggyőződésünk, hogy ez egyben a következetes monogámia kora is lesz. És nincs is miért csodálkozni ezen, mivel a kommunista házasságban az erkölcsi-esztétikai momentum jelentősebbé válik, mint bármikor. Ebből azonban nem következik, hogy a kommunizmusban nem lesz semmiféle családi ellentmondás és konfliktus: hiszen az összhang a szerelemben távolról sem a társadalmi összhang egyszerű visszatükröződése. A kommunizmusban a társadalmi kapcsolatok gazdagsága és sokoldalúsága nem vezet a családon belüli kapcsolatok gyöngüléséhez. A kommunista társadalomban sok olyan sajátos funkció tárgytalanná válik, amely a családot jellemezte és jellemzi. Ez azonban egyáltalán nem a család „elhalását", hanem legfőbb hivatásának kiteljesítését jelenti: az emberek szerelmének, személyes boldogságának oltalmát, az emberiség legfiatalabb nemzedékének nevelését. 1 Irina Vanjusinová, a Szovjetunió jarosz-\ ! lavi területén kiváló eredménnyel vé-] 1 gezte el a tizenegyéves iskolát, az érett[ ségi után aranyéremmel tüntették kii 1 Tanítói és iskolatársai, úgy gondolták, Irina a főiskolán folytatja tovább tanul1 mányait. Irina azonban másképp hatá-rozott: „Előbb valami szakmát tanulok és csak azután megyek a főiskolára." A Novi Szever nevű szovhoz baromfi i farmján állt munkába. Munkáját lelki| ismeretesen végzi, szabad idejében pe-; > dig zongorázni és németül tanul, ezen| kívül a jaroszlavi Népi Alkotás Házában i a festőtanfolyamot látogatja. Közben a ; főiskolai felvételi vizsgára készül, mezőgazdasági szakember akar lenni. Képünkön Irina Vanjusinová a jaroszlavi festőtanfolyamon. (TASZSZ felv.) A PftEROVI MEOPTÄ-BAN a harmadik ötéves terv folyamán bővül a termelési program. Többek között az egészségügy számára gyártanak majd műszereket. Itt fogják gyártani azt a légzésszabályozó műszert is, amelyet a súlyosabb operációknál használnak, s amelyet eddig külföldről hozattunk be. A MÁSODIK SZOVJET VRHAJÖ felbocsátása alkalmából a szovjet posta két értékből álló bélyegsorozatot adott ki, amelyeken az űrhajó két „utasának", a két kutyának rajzát látjuk egy televízió képernyőjén, továbbá a radar-antennát és az űrhajó rajzát. A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI HÓNAP keretében Szlovákia területén <J óriási érdeklődés nyilvánul meg az orosz nyelvtanfolyamok iránt. Több mint negyvenezren tanulják az orosz nyelvet 3000 népi orosz nyelvtanfolyamon. INDIÁBAN EGÉSZEN RÉGI MÉRTÉKEK mellett a gyarmati uralom óta az angol mértékek használatosak. Ez évben bevezetik a méter-rendszert. TÖBB MINT ÖTVENEZER FÜRDÖVEN; DÉG üdült az idén Vyšné Ružbachyn. Ez a látogatottság minden eddigit felülmúl. KANADÁBAN FELÉPÜLT az eddigi leghosszabb alumíniumból készült híd. A híd fesztávolsága 88 méter, egy völgyet hidal át. EGY HOLLAND LÖKHAJTÁSOS VADÁSZGÉP Franeker községben egy lakóházra zuhant. A pilóta és a ház lakói, apa, anya és négy gyermek, szörnyethaltak. A NYASSZAFÖLDÖN KITÖRT H1MLÖJÁRVÁNYNAK eddig 39 halálos áldozata van. A betegség főként a gyermekek körében pusztít. CSÜTÖRIÖK ÓTA keresik az eltűnt személyszállító repülőgépet, amely az utolsó jelzéseket Manillától 16 km-re adta le. A repülőgép a fülöp-szigeti Repülőtársaság tulajdona volt. YMA SUMAC, A V1LÁGH1HO PERVI ÉNEKESNŐ Moszkvában vendégszerepel. November végéig csaknem mindennap hangversenyt ad Moszkvában, utána körutat tesz a Szovjetunióban. A BERJOZKA szovjet táncegyüttes november 24-én a Prága-Karlini színházban lépett fel. Az előadás nagy sikert aratott. A VILÁG LEGKISEBB HEGEDŰJE a prágai Népmúzeumban található. A mi\ niatür hegédűt, amely nem nagyobb, mint egy szem szilva, Jaroslav Witter mester | mikroszkop segítségével három hónap alatt készítette. 1945 ÓTA hazánkban 646 mtlüó látogató 600 szovjet filmet tekintett meg. Ugyanezen idő alatt 1700 millió szovjet mozilátogató 82 csehszlovák filmet látott. 200 HALÁSZ PUSZTULT EL a keletpakisztáni árvizek alkalmával. 24 halászgőzös elmerült, Elpusztult a rizstermés és az állatok nagy része, 140 ezer ember vált hajléktalanná. EZER FONTÉRT kínált eladásra egy üveg 1811-es Napoleon-konyakot Tom - Norman angol borkereskedő. Az eladó figyelmeztette vevőit, hogy e rendkívül I ritka Italt saját veszélyükre vásárolják, \ mert nem téríti vissza az árát, amenynyiben a konyak valamilyen oknál fogva | ihatatlannak bizonyul. A TOKIÓI TELEVÍZIÓS ADÓ TORNYA • 25 méterrel magasabb mint a párizsi Eiffel-torony. A televíziós toronyban étterem, múzeum, és emléktárgyakat áruló tizlet is van. JjíJ SZÖ 2 * 1960. november 20.