Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-15 / 287. szám, szombat

Kevés új film tette változatossá a mozik legutóbbi műsorát. Több hosszú pre­miér és felújított régi alkotás képezte a zömét. Annál nagyobb érdeklődéssel várjuk majd a szovjet filmek fesztiválját, a barátság hónapjának kimagasló ren­dezvényét, melyre már most készülnek moziaink. A hét műsorán érdekes doku­mentumfilm szerepelt Hruscsov elvtárs franciaországi látogatásáról: TALÁLKOZÁS FRANCIAORSZÁGGAL. Szergej Jutkevics rendezésében, Kaszpij, Kiszeljov és Tros­kin operatőrök örökítették meg a szovjet kormányfő első történelmi jelentőségű franciaországi látogatásának nagy eseményeit. Megrázóan ecsetelte Gilberto Gaz­con mexikói rendező a faji megkülönböztetés átkát egy Amerikába kivándorolt mexikói család drámai történetében. A KIVÁNDOROLTAK című film erős hazafias kicsengésű: azt az eszmét hirdeti, hogy mindenki a maga hazájában boldoguljon, ne szakadjon el a hazai gyökerektől. Az utóbbi időben meglepően jó, eszmeiségükben és művészi kidolgozásukban tö­kéletes filmek képviselik a hazai fflmgyártást. Ezek közé tartozik Jiŕí Krejčtk államdíjas rendező megfilmesített Drda-novellája is: FENNKÖLT PRINCÍPIUM. Nem eredeti film — egy közismert elbeszélés alapján készült a forgató­könyve s ilyen esetekben a filmezési kísérlet bizonyos kockázattal jár. Nos, a Fennkölt princípium alkotóiról megállapíthatjuk, hogy elkerülték az útvesztőket. Drda szóban forgó elbeszélését ol­vasóink is jól ismerik magyar for­dításból. A Néma barikád mellett köz­kedvelt olvasmány lett. A náci meg­szállás legkegyetlenebb időszakában játszódik le a története, amikor egy ferde pillantás, vagy ellesett gúnyos mosoly elég volt ahhoz, hogy tízével és százával jussanak vérpadra ártat­lan emberek. Krejčík filmje híven megőrizne a szerző mondanivalóját, s a film sajá­tos kifejező eszközeivel hatásosan ki­domborította >a történet legmegrá­zóbb részeit. Ilyen hatásos momen­tum például az érettségi előtt álló nyolcadikosok, inkább vágyálmaikban mint a valóság talaján élő nagydiá­kok férfias összetartása, bajtársias szolidaritása a Damoklesz kardja­ként fejük felett lebegő veszély lát­tán. A történet jellegzetes hőse a sorsa ellen lázadozni soha sem merő kis­ember, Málék tanár, az eszményi kis­W&m^Šmb''' • • * • ^ ' V: . . " ^ VÄ'Jfj JPÍ> < ' ""ifijf"' • m polgár, aki a classica philologia-n túl tudomást sem vesz a világról, ö a nyolcadikosok osztályfőnöke, de mint afféle csodabogár nem örvend nagy tekintélynek. S egy szomorú napon ő a poros fóliánsokat búvó, „könyökvé­dős", halkszavú, bátortalan „ember­ke" naggyá nő tanítványai szemé­ben ... Talán ezt tartanánk a rendező leg­hatásosabb beállításának: amikor a Heydrich-eset kapcsán féktelen ter­ror dúl a protektorátusban és három nyolcadikos meggondalatlan csínyte­vésért a Gestapo kezére kerül, s már csak a kivégzettek névsorában érte­sülnek a diákok társaik sorsáról, az öreg Málék, aki felsőbb utasításra hivatva van megbélyegezni a szeren­csétlenek „államellenes" cselekedetét, a félénk kispolgár - lehet, hogy eszményképeire, az erős lelkű római hősökre gondolva — szinte caesari nyugalommal intézi a „fennkölt prin­cípium", a magasabb elv szempont­jából e szavakat: A zsarnok megölé­se nem gyilkosság. A cseh kisember hőssé emelkedése a nemzet élet-halál harcában, illetve e harc hősiességre buzdító hatásának ábrázolása - ez a Fennkölt princípium remekül ösz­szefoglalt mondanivalója. Drda regény­alakjait a cseh színművészet él­gárdája keltette életre. Mindenek­előtt František Smolík nemzeti művészt kell di­csérnünk Málék alakításáért. A többi szerepalakító közül elismerést érdemel a bratis­lavai Ivan Mistrík, aki Otčenášek Ro­meo, Júlia és a sötétség regényé­nek filmváltozata után már másod­szor alakított ha­sonló szerepet. (L. L.) Holnap fejeződik be Bratislavában a hazai dráma fesztiválja. J. Herec fel vételén František Hrubín Augusztusi vasárnap című drámájának egyik je lenetében a Prágai Nemzeti Színház két kitűnő fiatal művészét, Marié Tomašovát és Ludék Munzert lát­hatjuk. Műkedvelők seregszemléje a Bratislavai Művelődési Házban Kulturális forradalmunk szerves részét képezi a tényleges társadalmi eröt jelen tő műkedvelői képzőművészet. Minél szé lesebb rétegekben felébreszteni és ser­kenteni a szép szeretetét, a sokakban szunnyadó tehetség apró szikráját fellob­bantani nagyszerű feladat. Ugyancsak gyö­nyörű hivatás a gyermekek elfogulatlan szemével megláttatni a világot és ennek kifejezésére ösztönözni őket. Ez az or­szágszerte működő hivatott oktatók irá­nyítása alatt álló szakkörök programja. Meglepő eredményről ad hírt a chtelni­cei kör Oravský vezetésével, 10—13 éves gyermekek és felnőtt tagjainak kitűnő meglátású munkáival. A Žilina! szakkör (oktatója F. Kráľ), a grafikában mutat fel szép eredményt. (Čapka, Halion, Kupko­vič). A lučeneciekre kétségtelenül sugalló hatást gyakorol a városka nagy művész egyénisége: Szabó Gyula mester (Kruzič grafikai, Pupala képei, Hubáček rajzai rézdomborltásal). Feltétlenül nseg kell még említeni a bratislavai' Berger, fasizmus ellen tilta­kozó. szívszorongató expresszív gyüjtötá­bori témájú festményeit, — és a szintén helybeli Keramikái kör (vezetője Trizma) friss fogalmazású élő, mozgó figuráit és mai vonalú edényeit, vázáit (Emanuelová, Burianová). B. ARTÚR ADAMOV, FRANCIA DRÁMA­ÍRÓ „1871 tavasza" címmel színdarabot ír a párizsi kpmmünról. A darabot a Né­met Demokratikus Köztársaságban mutat­ják be először. Jelenet a Fennkölt princíp ium-ból kétoldalt arca mellé hull, arca ko­moly s feszült figyelmet sugárzó, uj­ja türelmetlenül tovább akar lapozni a könyvben, noha tekintete csak az oldal közepén futkos. Ügy hiszem Neked is az a véleményed, hogy el kellene készíteni a férfiakkal szelle­mi téren is egyenrangú nő, az olva­só nő szobrát. BIZTOSAN EMLÉKSZEL még a ré­gi Alsópiacra, amelyet jól lehetett látni a vonatból, mikor a mozdony a városka állomása felé pöfögött. Ke­serűlapú-erdőket, papsajtot, porcfü­vet, terebélyes bojtorján-bokrokat, legelésző bárányokat s néhol egy-egy árva tehenet láttál rájta, ha kinéz­tél az ablakon. Olykor rongylabdát kergető mezítlábas gyerekek népesí­tették be a füves térséget. Az Alsó­piacon ma hosszú épületek, gépszí­nek, műhelyek emelkednek: a haj­dani üres terület a gépállomás bi­rodalma lett. Olajoskezű, atlétatri­kős munkások, szerelők járkálnak az épületek között. Mindenféle vas­brontoszauruszokat, színesre festett kerekes gigantoszauruszokat látni, de csöppet sem félelmetesek; az ember hű segítőtársai ők, mezők zúgó ván­dorai, könnyebbé teszik a munkát, az életet. A gépállomás közelében van az ál­lami birtok gazdasági udvara. Ez a terület földesúri birtok volt a má­sodik világháború előtt. Tágas istál­lóinak, a bennük levő jószágnak, a kazlaknak, csűröknek ma a nép a tu­lajdonosa. Említésre méltó a kastély­kert, melyben haltenyésztés folyik, s nagylombú százados fái alatt nya­ranta szabadtéri előadásokat tarta­nak. A templomtér mögött többszárnyú impozáns palota állítja meg a sétáló idegent. Mikor egyszer — nem is oly régen — erre jártam, akkor kezdték építeni ezt az új iskolát. A sárban gumicsizmás emberek se­rénykedtek, téglaszállító futószala­gok működtek, teherautók brum­mogtak a szerszámosbódék előtt, az ólmos ég alatt. Ma készen áll a gyönyörű épület, a tanítás javában folyik benne, tetejére langyos napsu­gár csurog. A tanítás azelőtt több helyen folyt, omladozó kastélyokban, magánlakások szobáiban, alkalmat­lan, szűk épületekben. Most egy he­lyen vannak a tizenegyéves iskola osztályai, ebben a magas épületben, mely aránylag rövid idő alatt készült el. Kevés városban látni ehhez ha­sonló szép iskolát. A volt Tornallyai-kúria ma gyer­mekotthon. Kertjében a hagyomány szerint a tarkoponyájú tatárok vér­fürdőt rendeztek, amikor itt jártak, védtelen asszonyokat mészároltak le. Most apró gyerekek játszanak a fű­ben, a lombos fák tövében. Fehér­köpenyes gondozónők vigyáznak rá­juk. A kert végéből jól látni azt a he­gyet, amelyen Mátyás király egykor megkapáltatta az urakat, lejtőnek le­felé. A hegy lábánál elterülő faluban Mátyás szobra beszél a régi időkről. A feljegyzések szerint Cinka Panna is abból a faluból származott. A városkához, amelyben vagyok, nem fűződik semmilyen régi neve­zetesség. Petőfi keresztülutazott raj­ta egyszer, s egy öreg házaspár né­hány eredeti Rudnay-képet őriz la­kásában, — ez minden. A város ne­vezetességei újabb keletűek, a népi demokráciában születtek. BE KELL FEJEZNEM a levelet, mert nemsokára indul a vonatom. Kár, mert még sok mesélnivalóm len­ne. Itt van például a poliklinika, amely erről a padról jól szemügyre vehető. Mentőautók futnak ki kapu­ján, bejáratán ki- s bejárnak a be­tegek. A városba új orvosok érkez­nek: nemrég foglalta el helyét az új tüdőszakorvos. i Az autóbuszokról sem beszéltem még, amelyek sűrű időközökben in­dulnak és érkeznek, kényelmes uta­zást biztosítva a közeli falvak lako­sainak, akik néhány esztendővel ez­előtt gyalog vágtak neki az országút porának, cipőjüket, csizmájukat vál lukra függesztve. A savanyúvíz-forrásról sem írtam még, mely a városka határában cso­bog, s gyakran állják körül a bugy­ros asszonyok, demizsonos gyerekek. Azt beszélik, hamarosan ásványvíz­töltő üzemet létesítenek a forrás mellett. A dörmögő traktorokról sem ír­tam, pedig többször találkoztam ve­lük, a raktárak felé tartottak, von­tatókocsit húztak, s a kocsik púposra voltak rakva gabonás-zsákokkal. A csinos üzleteket is kifelejtettem, s a hirdetőtáblákat is, melyek a fő­téren sorakoznak, elhelyezésük kitű­nő ízlésről tanúskodik, szinte húz­zák az embert. S külön lapot érdemelnének az építkezések, a gombamódra szaporo­dó házak, sőt utcák. Elcsodálkoznál, ha közéjük tévednél... Egy helyen megálltam s kezemben Maltz regényével hosszú ideig néz­tem a szaporán dolgozó kőművese­ket. Karjukon kidudorodtak a vastag erek, arcuk vöröses-barna volt, mint a réz. Egyszerre az egyik kő­műves fütyülni kezdett. A füttyszó fémesen, vidáman szállt a kék üveg­ég felé. Talán abban a percben éb­redt fel bennem a vágy, hogy vázla­tot küldjek neked erről a helységről. VOLTAK, AKIK azt gondolták, ha ez a kisváros megszűnik járási szék­hely lenni, „meghal benne az élet". Örömmel üzenem, hogy az élet — mely nem hegyen-völgyön lakodalom, hanem munkából és vágyakból, gond­ból és reménységből tevődik össze, - megy tovább. És bármelyik utcán haladsz, bárhová nézel, meg kell látnod valamit, ami eszedbe juttat­ja Ady szavait, amelyek az itteni sors lényegét is hűen kifejezik: Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít. Szeretettel üdvözöl: Veres János Csanda Sándor: Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok Csanda Sándor könyve antológia, a közel ezer éves magyar-szlovák érintke­zés, kölcsönhatás és a kölcsönös megértésre irányuló erőfeszítések dokumen­tumainak a gyűjteménye. Jelentősége azonban túlmutat az iskolai élet keretein: tartalmánál, jellegénél fogva joggal tart számot mindazoknak az érdeklődésére, akik szivükön viselik a magyar-szlovák barátság ügyét. A szerző a csehszlovákiai magyar ifújúság szocialista szellemű nevelését kí­vánja előmozdítani s éppen ezért közös múltunknak azokat a mozzanatalt, té­nyeit választja csak ki, amelyeket egyenes vonal köt össze a szocialista jelen­nel s ennek mintegy előzményeit, előjátékát képezik. Ez a válogatási elv peda­gógiai szempontból teljesen Indokolt: anélkül, hogy elhallgatná a kapcsolatok árny­oldalalt (ezekre a bevezetőben és az egyes fejezetekben adott összefoglalók­ban gyakran történik utalás), a pozitívumoknak ez a hangsúlyozott előtérbe állí­tása meggyőzően sugalmazza a haladó múlt és szocializmust építő napjaink szer­ves, logikus összefüggését. mélyebb volt annál, ahogy ezt az antológia tükrözi. Štefan Krč­méry is jelentősebb szerepet ját­szott a magyar irodalom propagálá­sa terén annál, mintsem hogy meg­elégedhetnénk nevének puszta meg­említésével, egyetlen Ady-fordltásá­val és azzal a megállapítással, hogy „Hviezdoslavhoz hasonlóan magyarul is verselt" (i. m. 301. 1.). Ady Endre és a szlovák irodalom kapcsolata kü­lön fejezetet kapott az antológiá­ban, de az Itt olvasható szemel­vények együttvéve sem adnak tel­jes képet arról, mit jelentett Ady a szlovákok számára. Mostohán bánik Csanda antológiá­ja Ján Smrekkel és Valentin Be­niak-kal is. Igaz, Milan Pišút ala­pos cikke Smrek Petőfijéről meg­található a gyűjteményben, (i. m, 373. L), de miért nem kapunk leg­alább egy-egy versfordítást a való­ban nagy hozzáértéssel tolmácsolt Petőfi-Ady- és József Attila-köte­tekből? A Urai fordítás-irodalomban a magyar költők tolmácsolása terén a felszabadulás óta senki sem múlta felül Ján Smreket a szlovákoknál, akár a mennyiséget, akár a művé­szi színvonalat nézzük. Valentin Be­niak neve is csak felsorolásképpen szerepel az Ady-fordítők között (1, m. 302. 1.) azzal a megjegyzéssel, hogy „nagyszerűen sikerültek for­dításai". Pedig nemcsak Ady-t tol­mácsolta, — mint azt a rövid meg­jegyzés alapján gondolni lehetne. Könyve a Večerná blýskavica Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Arpád, Jó­zsef Attila és Illyés Gyula nagyszá­mú versét tartalmazza, valóban „nagyszerűen sikerült" tolmácsolás­ban. E több, mint 230 fordítás kö­zül egy-kettőnek helyet kellett vol­na adni a gyűjteményben. Az antológia szépirodalmi anyaga között olvasható értekező jellegű írások színvonalasan egészítik ki a könyv mondanivalóját, de Barsi Im­re cikkét (Gondolatok egy Mőricz­levél olvasásakor, i. m. 322. I.) ki lehetett volna hagyni az első három bekezdés kivételével. Ami ugyanis ezek után következik, sem Móricz­ről nem mond újat, sem a kapcso­latok körébe nem tartozik. (Nem beszélve aról, hogy egy apró, de szemetszúró hibával kevesebb volnai a Betyár főhőse, Avari Jani, három­ízben is Avar Jóska néven szere­pel.) Helyesebb lett volna talán ma­gát a Móricz-levelet közölni. Szily Imre Anton Straka c. írását (i. m. 324. 1.) igényesebben kellett volna elkészíteni: ebben a változatban ke­verednek a tanulmány és a riport műfaji sajátosságai s ez zavaróan hat az olvasóra. Straka munkássá­ga nem érdemelt volna-e meg tel­jesebb, alaposabb feldolgozást? A XXIII. fejezet bevezetőjében téves az az állítás, hogy Vladimír Roy Ady életé­ben fordította a magyar költő verseit Az első szlovák Ady-fordító Št. Krčméry volt, aki a Živena 1916. évfolyamában tette közzé A vár fehér asszonya és az Ál­modik a nyomor c. verseket. Nem lehet egészen elfogadni Milan Pišút megállapí­tását sem, mely szerint Hviezdoslav meg­értette volna a nála egész nemzedékkel fia­talabb Ady-nak a költészetét (i. m. 374. 1.). Valóban megértette a Magyar jakobinus dalát, Ady-nak a nemzetiségi kérdésben vallott demokratikus nézeteit, de költé­szetének újszerűségét, modern művészi eszközeit, költészete egészét nem értette meg, távol esett ízlésétől. A könyv didaktikai és ismeretterjesz­tő funkciója mellett tudományos szem­pontból is értékes. Külön is figyelemre méltó a kuruckori kapcsolatokkal foglal­kozó fejezet, amely Csanda Sándor egyé­ni kutatómunkájának eredményeiből is sokat merít. Egyebek között itt jelen­nek meg először nyomtatásban a Války a rebelie Františka Rákócziho II., a iiak oči jest dostal, valamint a szerző által felfedezett Za tréma horami kezdetű szlo­vák kuruc-dalok. A „Magyar-szlovák kulturális kacsola­tok" hasznos, időszerű úttörő munka. Ha­talmas tényanyagával, meggyőző érvelésé­vel, szépirodalmi szemelvényeinek szug­gesztív hatásával jelentős eszköz egyrészt a nacionalizmus elleni harcban, másrészt pedig a két, immár szocialista nemzet barátságának megszilárdítását és elmélyí­tését szolgálja nemcsak a tanulóifjúság, hanem a felnőttek körében ls. CSUKÁS ISTVÁN A történeti áttekintés azt mutat­ja - és Csanda könyv is arról győ­zi meg az olvasót -, hogy a ma­gyar-szlovák kulturális érintkezés és kapcsolatok útja három jől elha­tárolható szakaszra oszlik. A feudalizmus évszázadaiban a közös történelmi megpróbáltatások, a török és a német elleni harc, a jobbágyélet élményei tükröződnek mind a két nép irodalmában. Termé­szetes, hogy a közös téma, a közös hősök, tehát a mondanivaló azonos­sága tömegével hozta létre a párhu­zamosságokat, megfeleléseket. S a mindennapi együttélés, a nemzeti elr különítést nem ismerő életmód és az azonos fejlődési szint kedvezett a ki­fejezési formák szabad kölcsönzésé­nek is, nem beszélve a témák, sőt egyes alkotások teljes egészében va­ló átvételéről, idegen nyelvre való át­írásáról. Mindez ösztönös folyamat eredménye, a szellemi termékek spontán cseréje az adott történelmi és társadalmi körülmények között. A kölcsönös megismerést tudatosan elősegítő irodalmi tevékenységre, te­hát a szó mai értelmében vett kap­csolatokra a XIX. sz. elején került sor s keletkezésük összefügg a pol­gári átalakulás erőteljesebb megin­dulásával, a burzsoá nemzettéválás kezdeteivel. Az irodalom ekkor kezd betölteni jelentősebb társadalmi sze­repet, egyáltalán ekkor kezd ténye­zővé válni és alkalmassá arra, hogy egyéb, sajátos funkciói mellett a köl­csönös megismerés s ennek révén a nemezti közeledés ügyét is szolgálja. Maga a történelmi fejlődés támaszt­ja ezeket az igényeket az irodalom­mal szemben. A polgári nemzettévá­lás ugyanis a közös nyelvet beszélők szorosabb összetartozását, követke­zésképpen a más ajkúaktől való el­különülését eredményezi. Csanda könyve világosan mutatja, a szorosan értelmezett kulturális kapcsolatok magyarok és szlovákok között akkor kezdődnek, amikor — a polgári nem­zettéválás hatására — az eltávolo­dás kezdődik. Éppen az eltávolodás, a szembekerülés tényeinek és veszé­lyeinek felismerése alapján tudatoso­dik a legjobbakban a kapcsolatok szükségessége. Csanda antológiájá­nak egyik fő tanulsága, hogy a ma­gyar-szlovák barátság ügyét követke­zetesen mindig a demokratikus esz­mékért harcoló írók, tudósok, poli­tikusok szolgálták. Végső soron a két nép kulturális kapcsolatainak törté­nete. A magyar-szlovák kulturális kap­csolatok történetének harmadik sza­kasza a felszabadulással kezdődik. De míg az előző korszak kapcsolatai jó­részt ellenséges légkörben működő haladó egvének, kis csoportok erőfe­szítéseiből születtek, a szocializmus útjára lépett két baráti nép kulturá­lis értékeinek cseréje már az új tár­sadalmi rend lényegéből fakad s in­tézményesen, programszerűen folyik. A müvek kölcsönös fordítása most is fontos szerepet játszik olyan mér­tékben, amilyenre azelőtt nem volt példa. Az alapvetően új mégsem eb­ben van, hanem abban a szemlélet­ben, írói magatartásban, amely a fel­szabadulás utáni kapcsolatokat be­mutató fejezet verseiből és egyéb írásokból kiviláglik. A dokumentumok kiválogatása, az antológia összeállítása hozzáértő, szakavatott kéz munkája. A szerző nem törekedett teljességre, jó ér­zékkel általában azokat a müveket, megnyilatkozásokat gyűjtötte össze könyvében, amelyek jellemzőek ke­letkezésük körülményeire, a korra s azon belül az együttműködési törek­vések tartalmára, jellegére és a tö­rekvések képviselőire is. Néhány megjegyzéssel mégis szeretnénk a szerző segítségére lenni, hogy azokat az újabb kiadásnál figyelembe ve­hesse. Az anyag csoportosításánál és az arányok megállapításánál egyes ese­tekben nagyobb teret kellett volna biztosítani a kapcsolatok olyan mun­kásainak, akiknek tevékenysége az adott korszakban kiemelkedő volt. Hviezdoslav fordítói ténykedése és érdeklődése a magyar irodalom iránt például sokkal nagyobbarányú és ÜJ SZŐ 7 * 1960, október IS,

Next

/
Oldalképek
Tartalom