Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-11 / 283. szám, kedd

Ä műszaki fejlesztés - a harmadik ötéves terv teljesítésének alapvető feltétele A harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása megkívánja, hogy rendszeresen keressük e feladatok leghatékonyabb teljesítésének útját. Pártunk a harmadik ötéves terv összeállítása során bölcsen és merészen tűzte ki további fejlődésünk céljait, melyek összhangban állnak a fejlett szocialista társadalom építésében eddig elért eredményekkel. Pártunk ehhez hasonlóan fogja szervezni és irányítani a tömegeket e feladatok megvalósításában is. A harmadik ötéves terv a fejlett szocialista társadalom kibontakoztatásának terve. Ezt a jelleget egyrészt valamennyi termelési ágazat magas fokú fejlesztési irama, másrészt pedig főleg a gazdasági fellendülés minőségi mutatójával szemben támasztott rendkívüli igényesség határozza meg. A harmadik ötéves terv ebben a vonatkozásban nagyon nagy feladatokat tűz ki Szlovákiában. A köztársaság népgazdaságának szükségleteivel és továbbfejlesztésének irányzatával összhangban a harmadik ötéves terv Szlovákiában további kimondottan forradalmi változásokat hoz a gazdaság szerkezetében. Gyors ütemben növekszik majd a termelés az ipar döntő ágazataiban, új gyártmányok termelését vezetjük be, és fejleszteni fogjuk a gazdaságilag visszamaradt területeket. A Szlovákia fellendítésével kapcsolatos feladatok ilyen jellege jelentős mértékben hozzájárul a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdaságának gyors iramú arányos fejlesztéséhez a további ötéves tervekben. így például Szlovákiában épül a köztársaság legnagyobb kohóipari üzeme, amely rendkívül fontos a szocialista tábor nemzetközi munkamegosztása szempontjából is. A köztársaság ezen legnagyobb üzemének műszaki felszerelése is eléri majd a világszínvonalat. Számos más, ebben az időszakban Szlovákiában felépülő ipari üzem is nagyszerű tanúbizonysága lesz Csehszlovákia elmélyülő együttműködésének a testvéri államokkal, főleg a Szovjetunióval. Ilyen üzem például a Slovnaft, a Keletszlovákiai Vegyi Kombinát, a Vojanyi Nagy Hőerőmű, a szeredi Nikkelkohó, a štúrovói Cellulóze és Papírkombinát stb. Az állami népgazdasági terv Szlovákiában összpontosítja más fontos gépipari és nemcsak gépipari gyártmányok termelését, például a televíziós készülékek, hűtőszekrények, Diesel- hidraulikus és villanymozdonyok, vasöntvények, hengerelő berendezések, terepjáró kocsik, sok millió négyzetméter táblaüveg, plasztikus anyagok, mű és szintetikus fonalak gyártását, továbbá cement-, cukor- és sörgyárak stb. építését. A legmodernebb ipari ágazatok viharos fellendülése mellett Szlovákiában páratlan méretekben építünk különféle iskolákat, 192 000 lakást, kórházakat, szállodát és más társadalmi intézményt. Szlovákia és az egész köztársaság fejlődése szempontjából a harmadik ötéves terv történelmi jelentőségét az is bizonyítja, hogy mind ez ideig gazdaságilag kevésbé fejlett hatalmas területeken, például Kelet- és Délnyugat-Szlovákiában létrejönnek annak feltételei, hogy ezek a területek aránylag rövid időn belül a köztársaság fontos ipari központjaivá váljanak. A szlovákiai gazdaság ezen fejlődését az a tény is jellemzi, hogy befejezzük számos fontos gépipari és más üzem építését, gyors ütemben fellendítjük egyes területek gazdaságát, mégpedig lehetőleg komplex módon és az 1965 utáni távlati célokkal összhangban. A mezőgazdasági termelés tervezett szintjének elérése érdekében a tervben számolunk szövetkezeti tagjaink és állami gazdaságaink számára oly jelentős eszközökkel, hogy ezzel a gépesítés terén elérjük a világszínvonalat. Milyen feltételekkel rendelkezünk, illetve milyeneket kell létrehoznunk, hogy ezeket a tervfeladatokat 1965-ig teljesítsük? Meg kell mondanunk, hogy Szlovákia gazdaságának gyors iramú fellendítése megkívánja, hogy lényegesen nagyobb gondot fordítsunk a népgazdaság fejlesztésének minőségi oldalára. Ez az egyik legfontosabb munka, amely elvezet a fejlesztés további forrásainak és tartalékainak feltárásához és kiaknázásához. A népgazdaság gyors fejlődése közvetletnül függ a társadalmi munkatermelékenység növekedésétői. Ennek színvonalától függ az egy főre eső termékmennyiség értéke, vagyis Kivonat Pavol Majling elvtársnak az SZLKP KB 1960. október 6—7-i ülésén mondott beszámolójából azon összegnek nagysága is, amelyet a termelés fellendítésére, illetve a lakosság személyi vagy társadalmi szükségleteinek kielégítésére fordíthatunk. A harmadik ötéves terv ezért előírja, hogy a termelés növekedését az iparban 76, az építőiparban pedig 85 százalékra a munkatermelékenység emelésével biztosítjuk. Egyben hangsúlyoznunk kell, hogy elsősorban a fizikai egységekben kifejezett produktivitás kitűzött szintjének eléréséről van szó, mivel ez fejezi ki a legjobban az üzemek és vállalatok munkáját, feladataik teljesítésének eredményességét. A munkatermelékenység növelésének feladatai tehát a harmadik ötéves tervben sokkal igényesebbek, mint az előző időszakban voltak. A munkatermelékenység emelésével egyidőben le kell rövidítenünk a munkaidőt, ami annyit jelent, az egy órára eső munkatermelékenységnek még gyorsabban kell emelkednie, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiegyenlítsék a jelenlegi törvényes munkaidő mintegy 9 százalékát kitevő munkaidőkiesést. A harmadik ötéves tervben e feladatok teljesítésének kedvező feltételei jönnek létre. Elsősorban megerősödik az anyagi-műszaki alap, nemcsak a felépülő üzemek számát, hanem a műszaki színvonalat tekintve is. Ez fontos minőségi' változás az előző időszakhoz viszonyítva és törvényszerűen az eddigi fejlődés feltételeiből ered. Az építés első időszakában jelentős tartalékaink voltak a kapacitás kihasználásában, az összpontosítás lehetőségében, a munkaidő jobb kiaknázásában stb. Elsősorban ezen tényezők felhasználásával fejleszthetjük gyorsan a termelést és a munkatermelékenységet. A harmadik ötéves tervben azonban a termelés és a munkatermelékenység továbbfejlesztésének döntő forrása a műszaki fejlődés, s ezzel kapcsolatban a dolgozók szakmai felkészültségének növelése, valamint a műszakok számának fokozásával az álló alapok jobb kihasználása lesz. A gazdaság műszaki színvonalának emelése különösképpen fontos a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítése során Szlovákiában. Az ipar túlnyomó része ugyanis az utóbbi években épült fel, s így számos termelési ágazatnak nincs termelési tradíciója. Ugyanakkor az ipar gyors fejlődése az elkövetkező években egybekapcsolódik számos új termelési ágazat kiépítésével, műszakilag rendkívül igényes gyártmányok termelésének bevezetésével. Ezzel kapcsolatban sok feladat vár megoldásra üzemeinkben, hogy a termelési technológia összhangban álljon a világ legkorszerűbb technikájával. Egyik legsürgetőbb feladatunk e feladatok megoldása, az új termelési eljárások és technológia elsajátítása, a bonyolult gépezetek kezelésének megtanulása. Rendkívül kifejezően foglalkozott a szlovákiai szervek feladatával Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, a Szlovák Nemzeti Tanács ez év júliusi első ülésén. Az új technika alkalmazása azért is igényes feladat, mivel az üzemekben, a kutatásban és a tervező intézetekben számos konkrét feladat megoldásán kívül sok új munkaerőt kell kiképezni, akik az 1961-1965ös években lépnek munkába. A káderek előkészítésében nagy feladatok állnajs nemcsak az iskolák, hanem a termelés előtt is. Különleges figyelmet kell fordítani az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság sok ezer új dolgozójának betanítására és bedolgozására. Ezeket a feladatokat csak a cseh kerületek fejlett üzemeiben dolgozó elvtársak kiadós segítségével tudjuk teljesíteni. Helyénvaló a párt azon kívánsága, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtsák azok a szlovákiai üzemek is, amelyekben a termelés magas műszaki színvonalt ért el. Az új üzemek építése, a meglévők átépítése és kiegészítése Elsősorban rá kell mutatnunk annak szükségességére, hogy a lehető legjobban ki kell használni a beruházási eszközöket, amelyek az iparban az új üzemek építését s a meglevő üzemek átépítését, illetve kiegészítését szolgálják. A harmadik ötéves tervben az ipar fejlesztésére fordított beruházás összege jelentősen nagyobb mint az előző időszakban volt. Erről tanúskodik az, hogy a második ötéves tervhez viszonyítva több mint 100 százalékkal növekszik az ipari beruházás, s ennek részesedése az egész népgazdaság beruházásaiban 41 százalékról 48,3 százalékra emelkedik. Ugyanakkor gyorsabban kell gyarapodni az állóalapok azon részének, amely aktív szerepet tölt be a termelési folyamatban, vagyis a technológiai gépeknek és a berendezésnek. Míg 1960-ban az állóalapok gépi része az egész terjedelem 36,5 százalékát tette ki, addig 1965-ben már 45 százalékot fog kitenni, s ez a műszaki színvonal egyidejű emelkedése mellett lehetővé teszi a termelési folyamat hatékonyságának lényeges fokozását. Gondoskodnunk kell róla, hogy elsősorban a gépek és a gépi berendezés műszaki színvonala emelkedjék s összhangba kerüljön a jelenlegi világszínvonallal. Ez éppúgy vonatkozik az új üzemekre, mint a meglevő üzemek rekonstruálására, kiegészítésére és bővítésére. Már az új üzemek tervezése során szem előtt tartottuk a gazdasági és műszaki hatékonyság néhány alapvető elvét. így például az üzemek nagyságát úgy határoztuk meg, hogy a lehető legjobban kihasználhassák a legújabb gépi berendezéseket és aggregátokat, a modern technológiát és a termelési folyamatok korszerű megszervezését. Ezért az új szlovákiai üzemek többsége, mint például a Keletszlovákiai Kohómü, a vegyi ipari üzemek, továbbá az új öntödék, cement- és cukorgyárak stb. sokkal nagyobbak lesznek, mint az illetékes ágazat eddigi üzemei. Uyanakkor az új üzemekben számolunk a korszerű termelési technológia alkalmazásával, s ezzel kapcsolatban a leghaladóbb paramétereket felmutató, új gépi berendezésekkel is. Különleges figyelmet fordítunk az | átépítésre és a generáljavításokra. Az elkövetkező ötéves tervben előtérbe kerül az állóalapok műszaki tökéletesítésének ez az útja. Számos üzemet, sőt termelési ágazatot, ahol a termelési berendezés nem felel meg a technika követelményeinek, átépítünk. Habár Szlovákia iparának döntő része nem tekint vissza nagy múltra s lényegében a szocialista iparosítás éveiben épült, helyes lesz, ha az új techniky bevezetésének ezen módjára nagy gondot fordítunk. Az átépítés fő célja a gépipar korszerűsítése, nem pedig — amint az sok esetben megtörténik — csupán az állóalapok építkezési részének felújítása. A cementgyárak példája mutatja, milyen eredményeket érhetünk el az átépítés és a korszerűsítés útján. A cementgyárak kemencéinek átépítésével teljesítményük 10 százalékos tüzelőanyag-megtakarítás mellett 30 — 40 százalékkal emelkedik. A téglagyárakban az átépítés és a korszerűsítés többek között abban nyilvánul meg, hogy egymillió tégla gyártásához 11 dolgozó helyett csak hétre lesz szükség, s a termelés idényjellege az eddigi 60 százalékról 20 százalékra csökken. Majling elvtárs beszéde további részében példákat hozott, amelyek az üzemek átépítésével járó nagy lehetőségekről tanúskodtak. Hangsúlyoznunk kell — mondotta —, hogy nemcsak az üzemek nagy átépítése folytán növekedhet jelentősen a hatékonyság, hanem egyes gépek részleges korszerűsítése és a kisgépesítés alkalmazása segítségével is. Ez irányban számos intézkedést foganatosítottunk ä pénzügyi ellátás és az anyagi-műszaki ellátás terén. Az eredmények azonban nem állnak arányban azzal, amit a kisgépesítéstől várunk. A soron következő évek rendkívül fontos tervfeladata üzemeink komplettírozása. Ez a probléma főleg a gépiparban sürgető. Ebben az ágazatban az építkezés elősorban a meglevő üzemek kiegészítésére irányul majd. Nagy feladatok várnak itt ránk. A terv megszabja, hogy az üzemeket elsősorban kohászati, gépszerelői és szerszámkészítő részlegekkel egészítsük ki. így célszerűen egybehangolt termelési egységek jönnek létre, kiküszöböljük a nem gazdaságos kooperációt és az üzemek hatékonyabban teljesíthetik feladataikat. Példaképpen megemlíthetjük a tlmači Sz. M. Kirov Üzemet, ahol több segédrészleg épül fel, továbbá a Nižná nad Oravou-i Tesla gyárat, ahol televíziós készülékek szekrénykéit gyártó részleget építünk stb. A termelést azonban nemcsak a gépiparban, hanem más ágazatokban is hatékonyabbá tehetjük ezt az utat járva. Majling elvtárs ezzel kapcsolatban a közszükségleti árucikkeket gyártó iparból említett néhány példát. \ Több műszak segítségével használjuk ki jobban az állóaSapokat A több műszakos üzemeltetés bevezetése rendkívül nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy a termelést ezáltal az új épületekre és gépekre fordított beruházások nélkül növelhetjük. Abban az időszakban, amikor népgazdaságunkat hovatovább mindinkább ellátjuk a rendkívül hatékony, korszerű berendezéssel, drága gépekkel, a-, gépek jobb kihasználása rendkívül fontos. A teljes kétmüszakos üzemeltetés bevezetése fontos intézkedés népgazdaságunk szempontjából, amely sok ezer dolgozót érint. A vállalatokban és a termelési gazdasági egységekben ezért a párt és a szakszervezetek segítségével felelősségteljesen fel kell készülni a műszakok számának növelésével kapcsolatos feladatok megoldására. A műszaki feltételek megteremtése során mélyrehatóan ellenőrizni kell a rendelkezésre álló kapacitások kihasználását, ki kell küszöbölni azokat a hibákat, amelyek korlátozhatnák az állóalapok fokozott mérvű kihasználását. Arról van szó, hogy a legkedvezőbb módon egybehangoljuk a részlegek, az üzemek és a vállalatok munkáját, így például a gépiparban és öntödék és a gépszerelők üzemrészlegének, az építkezési anyagot termelő ágazatban a kemencék és a szárító térségek stb. munkáját. Egybe kell hangolnunk továbbá a fő termelést a segédjellegű termeléssel, ellenőriznünk kell a termelés technológiáját és meg kell találni a leggazdaságosabb technológiai eljárást. A műszakok számának növelése során létre kell hoznunk a pótalkatrészek és a gépek megfelelő tartalékait főleg azokon a szakaszokon, ahol a gépkiesés következtében zavar keletkeznék a műszakok munkájának folyamatosságában. Foglalkoznunk kell továbbá a munkabiztonság kérdéseinek megoldásával különösképpen az éjszakai műszakokban. Gondoskodnunk kell a második, illetve a harmadik műszakban dolgozók számára a szociális jellegű intézkedések megvalósításáról, például az étkeztetésről, frissítőkről, a munkahelyre való szállításról stb. A műszakokkal kapcsolatos problémák megoldásában látnunk kell kapcsolatukat a munkaidő tervezett csökkentésével és az átmenettel az ötnapos munkahétre. A lerövidített munkaidővel dolgozó vagy erre készülő üzemek első tapasztalatai teljes egészükben igazolják e feladat megoldásának reális lehetőségét a harmadik ötéves tervben. Majling elvtárs ezután részletesebben foglalkozott a bratislavai G. Dimitrov Üzem jó példájával, hogy rámutasson arra, miként kell konkrétan hozzálátni a munkaidő lerövidítéséhez. A szakosítás és a sorozatgyártás növelésének jelentősége Az állóalapok kihasználásának növelésével kapcsolatban — folytatta a beszámolóját Majling elvtárs — nagy jelentőségű a szakosítás kiterjesztése és elmélyítése. Ez a feltétele a magasabb fokú gépesítés és automatizálás lehető legnagyobb mérvű alkalmazásának. A szakosítás gazdaságunkban mind ez ideig nem érte el a megkívánt szintet, habár elmondhatjuk, hogy egyes ágazatokban, főleg a kohászatban, a közszükségleti és az élelmiszeriparban magas színvonalú. Lemaradás különösen a gépiparban tapasztalható, tehát abban az ágazatban, amelyben a szakosítás gazdasági és politikai viszonylatban döntő jelentőségű. Majling elvtárs ezután azzal foglalkozott, milyen irányzat érvényesül majd üzemeinkben a szakosítás terén, s milyen feltételeket kell majd létrehozni a termelés sorozatgyártásának növelése, az alkatrészek és a gyártmányok normalizálása, tipizálása és egységesítése érdekében. A termékek és a termelési technológia magas műszaki színvonaláért A műszaki fejlesztés jelentős részét képező további kérdés termékeink műszaki színvonala és a modern technológia alkalmazása. Elsősorban a gépipari gyártmányokról van szó, amelyek a gazdaság többi ágazatának termelési-műszaki alapját képezik. A szlovákiai gépipari vállalatok előtt az a feladat áll, hogy emeljék elsősorban azon gyártmányaik műszaki színvonalát, amilyenek például a kohászati hengermű-berendezés, a villany- és Diesel-mozdonyok, vegyi ipari berendezés, szerszámgépek, a magasfeszültségű villamos technika néhány gyártmánya, az építkezési gépek és a közlekedési berendezés. Ezen termékek műszaki színvonaláért elsősorban a martini J. V. Sztálin Művek, a dubnicai K. J. Vorosilov Művek, a košicei Keletszlovákiai Gépgyárak és a podpolianskéi gépgyár dolgozói felelnek, mivel a harmadik ötéves terv éveiben ide összpontosítjuk e gyártmányok termelését. A többi vállalatra is rendkívül igényes feladatok hárulnak ezzel kapcsolatban. Majling elvtárs ezután a dubnicai K. J. Vorosilov Művek ezzel kapcsolatos feladatait említette példaképpen, majd beszámolóját így folytatta: A gazdaság többi ágazatában is tökéletesítenünk kell a gyártmányok műszaki színvonalát, minőségét és külső formáját. A vegyi iparban, különösen a műfonál s a műanyag stb. gyártásában tökéletesíteni kell a nyersanyag és az anyag minőségét, mivel az 1961-65-ös években ebben az ágazatban igen gyors lesz a fejlődés irama. A termelés fejlettségének mércéje a korszerű nagyipari technológia alkalmazása, vagyis a sorozatgyártás, a tömeges és folyamatos termelés, a gépesített és automatizált gépsorok kihasználása mellett. Ezen új technológiák alapvető követelménye a technológiai munkafolyamat tipizálása és a csoportos technológia. Az egyes gyártmányok vagy kis sorozatban készülő termékek technológiájának tökéletesítése szempontjából döntő jelentőségű a Mitrofanov-módszer szerinti csoportos technológia alkalmazása. E módszer segítségével lényegesen koncentrálni lehet a technológiai folyamatokat, a gépesítés és az automatizálás magasabb fokán álló gépeket, s így 25 — 40 százalékkal növelni a munka termelékenységét. A tökéletesebb típusú gépek alkalmazásával e módszer mellett egyes esetekben többszörösen emelkedhet a munka termelékenysége. Mailing elvtárs beszámolója további részében hangsúlyozta, hogy a műszaki fejlesztés kulcsfontosságú kérdése a komplex gépesítés és automatizálás alkalmazása. A terv ebben a viszonylatban azon termelési ágazatokat és folyamatokat érintő intézkedésekre gondol, amelyekben a legigényesebbek a termelés és a munkatermelékenység növelésének feladatai. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a vonatkozásban figyelmünket elsősorban a segédmunkálatokra kell összpontosítani, amelyek ma még rendkívül sok munkaerőt igényelnek.. A gépesítésben és a haladó technológia bevezetésében elért sikereink ellenére is a kézzel végzett munka még mindig mintegy 50 százalékot tesz ki.(Folyt, a 6.oldalon.) T'TT C7Ô + 1960, Október Í&