Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-09 / 281. szám, vasárnap

Hrusc

sov elvtárs és az újságírók találkozója az ENSZ-ben '^^^^A^AAAAAAAAA

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

AA

AAAA

AAA

A

AA

AAAAAAAAA

AA

AAAAA

AA

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

AA

AAAA (Folytatás az L oldalról) pép érdeke, mert csak így kerülhető el egy újabb romboló háború. Nem kell bizonygatnom önöknek, hogy az említett és még egyéb kérdések jóakarattal megoldhatók, ha a békés együttélés elvei alapján valamennyi ország együttműködésére fogunk törekedni. Megoldhatók, ha senki sem követ el agresszív cselekményeket, ha betartják a nemzetközi jog szabályait. A mai viszonyok közepette esztelenség bizonyos megoldást az ENSZ többségének gépies érvényesítésével rákényszeríteni más népekre. Fontos, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintettel legyen a meglevő államcsoportok érdekeire, a nyugati katonai tömbökhöz tartozókéra éppúgy, mint a szocialista és a semleges államokra. Az ENSZ szervei megfelelő összetételének kialakítása elősegítheti a szervezet tevékenységének megjavulását. Felszólítom önöket, vessék latba képességüket és befolyásukat, hogy olyan légkör alakuljon ki, mely segítené az ENSZ tevékenységét. Felszólítom önöket, Írjanak igazat. Adjanak olvasóik millióinak hű, reális képet a mai világról és az előttünk álló problémákról. Köszönöm a figyelmüket. Most pedig kész vagyok válaszolni kérdéseikre. (Taps.) KÉRDÉS (Frederic asszony, a National Broadcasting Company tudósítója): Elnök úr, úgy véli, hogy még az ellentétek enyhülése előtt, az USA és a Szovjetunió kapcsolatában fennálló bizalmatlanság és félelem megszüntetése előtt, van valamilyen remény a leszerelésre? HRUSCSOV: Azt hiszem, ha lemondanánk a megegyezés reményérőlés lehetőségéről a leszerelésben, ez felérne azzal, hogy újabb háborúra kárhoztatnánk a világot, azt jelentené, hogy tehetetlennek tartjuk azokat az embereket, akiknek meg kell fontolniuk a békét, meg kell teremteniük a békés együttélés feltételeit. Ezért ma is derűlátón tekintek a megegyezés lehetőségére a leszerelésben, s már nemegyszer megmondtam, hogy megvannak hozzá a feltételek. Nehéz elbírálni, mennyire értek meg ma ezek a feltételek, mivel a közgyűlés jelenlegi ülésszaka olyan időben ült össze,, amikor az elnökválasztásokkal kapcsolatban „mozgalmas időszak" kezdődött az amerikai nép életében. Ma az USA-ban mindenki az elnökválasztásokkal foglalkozik, mindent ennnek rendelnek alá. Még az olvasók is, - akiktől a leszerelés megoldása függ —, csak arra gondolnak, melyik jelöltet válasszák elnökké. Ez szomorú jelen ség, mert elnök bármelyik tényező lehet, de ez nem hat ki döntően a nemzetközi problémákra. Ez különben minden ország belügye. Ma tehát az Egyesült Államokban minden a választásoknak van alárendelve és ezt tekintetbe kell venni. Természetesen ez csak átmeneti jelenség. Ügy Véljük, mindent meg kell tenni a béke biztosítására, nem szabad ölbe tennünk a kezünket, hanem kitartóan tovább kell harcolnunk a békés együttélésért, a leszerelésért és a tartós világbékéért. A tartós békéért folytatott harcban a fő kérdés a leszerelés, nem pedig a fegyverkezés ellenőrzése, amit Eisenhower elnök javasolt. Ismétlem, s bár sokszor beszéltem róla, ismételni fogom mindaddig, amíg mindenki nem fogja látni világosan, hogy a leszerelés és a fegyverek megsemmisítése a háború elkerülésének egyedüli módja, viszont a fegyverkezés ellenőrzése a fegyverek megőrzését jelenti. Ha pedig a fegyverek megmaradnak, — még akkor is, ha ellenőrzés alatt, — az, aki fegyverekkel rendelkezik, kedve szerint mindig felhasználhatja őket agresszív célokra. Ezért az, aki valóban békét akar, ne a fegyverkezés ellenőrzéséért, hanem a leszerelésért, a fegyverek nemzetközileg legszigorúbban, széleskörűen és alaposan ellenőrzött megsemmisítéséért küzdjön. Ezzel kapcsolatban még egy kérdést szeretnék megmagyarázni. Szeretném helyre igazítani az amerikai lapokban Macmillan úrral történt találkozónkról megjelent hírt. A lapok nem eléggé pontosan közölték találkozóink és megbeszéléseink eredményeit. Valóban beszélgettünk a leszerelésről, S az e kérdésben elérendő megegyezés lehetőségeiről. Macmillan úr kijelentette, hogy e kérdéssel nem kell sietni, meg kell várni az időt amikor majd jobb feltételek jönnek létre az országok bizalmának kialakulására. Ekkor lehetséges lesz a megegyezés a leszerelésben. Macmilaln úr úgy véli, öt-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kialakuljon a bizalom légköre, s hogy •"'dig jobb lenne műszaki szakértőbizottságokat alakítani e kérdések tanulmányozására. Röviden, lassú eljárást javasol, olyan lassúságot, amilyennel temérdek rovar, csiga és egyéb csúszó-mászó tény mozog a földön.Mondhatom önöknek, igen veszélyes megfogalmazása a kérdésnek az, ha valaki a feszültség enyhülésétől és a bizalom megteremtésétől igyekszik függővé tenni a leszerelést. Ez olyasmi, mint a vita arról, hogy mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás — (derültség a teremben). Azt hiszem, m'i mindig nem jöttek rá, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Ezért a leszerelési egyezmény kérdésében is meddő a vita arról, mivel kezdjük, a bizalom feltételeinek megteremtésével-e, avagy magával a leszereléssel. Azt hiszem, azzal kell kezdeni, ami a legfőbb, tehát a leszereléssel! Meg kell semmisíteni a fegyvereket és be kell vezetni az ellenőrzést, hogy fenki se fegyverkezhessék. így jönnek létre a legkedvezőbb feltételek a népek őszinte bizalmának és testvéri viszonyának megteremtésére. Most szeretnék még valamit mondani arról a bizalom légkörének kialakításához szükséges időről. Ha a javasolt öt-tíz évvet nézzük, az ellentmond a nyugati körök kijelentéseinek, mert ők azt hangoztatják, hogy meg kell gyorsítani a leszerelési egyezmény megkötését. Hisz minél jobban halasztgatjuk a megegyezést, évről Vévre annál inkább növekedni fog az atomfegyverrel és rakétatechnikával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atom- és hidrogénbombával és rakétával felfegyverzett állam, akkor még nagyobb nehézségek gördülnek a leszerelési egyezmény útjába. Látszatra úgy tűnik, hogy a nyugati logika szerint siettetni kell a leszerelést, viszont Macmillan úr azt állítja, hogy öt-tíz évet várni kell vele. Ez azt jelenti, hogy ma eredménytelenségre kárhoztassuk a tárgyalást. Azt jelenti ez, hogy én, a nagyapa kezdjem meg a tárgyalást és majd az unokáim fejezzék be? (derültség a teremben). Ez láncreakció, mélyért az egész emberiség színe előtt felelni kell. Sok unokám van és remélem, hogy unokáim nagyapjuk nyomdokain haladnak, de én, a nagyapa ennek ellenére mindent megteszek unokáim érdekében, hogy békében éljenek és áldjanak minket azért, hogy megvédtük a békét. AZ ELNÖK: Van itt két hasonló kérdés. Ezért elhatároztam, hogy mind a kettőt egyszerre olvasom fel. D. N. Emannak, a New York Herald Tribúne tudósítójának kérdése: Egyetértene-e az ENSZ kétharmados többsége alapján megejtendő szavazással arról, maradjon-e Hammarskjöld úr, az ENSZ főtitkára tisztségében, vagy annak a határozatnak elfogadásáról, amely önnek a háromtagú végrehajtó szerv létesítésére tett javaslatát érintené? KÉRDÉS: (Arné Torren, az Expressen tudósítója: Elnök úr hétfői közgyűlési beszédében kijelentette, hogy levonja a feltétlen következtetést abból, ha a főtitkár nem mond le. Hammarskjöld úr azt válaszolta, hogy nem hagyja el hivatalát. Kö zölheti-e ön, milyen következtetést vont le, vagy szándékozik levonni? HRUSCSOV: A két kérdés össze függ, de nem azonos. Hammarskjöld úrnak azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy lemond a hivataláról, beszédemben — mint hallották —, a következőket mon dottam: Ha Hammarskjöld úr való ban lovagias tulajdonságokkal ékeskedne, önként lemondana. Ügy vélem, ezek a tulajdonságok nincsenek meg benne, ezt magatartásával is megerősítette. Most pedig e kérdés kétharmados többséggel való megoldásához szólok. Ha a szavazatok kétharmad részével olyan határozatot hoznának, melyről ön említést tesz, sőt még ha a szavazatok 99 százalékos többségével hagynák is jóvá, nem értenénk vele egyet. A vitás kérdések megoldásában a kétharmados többség elve belpolitikai, gazdasági vagy más kérdésekről való döntés esetében egy országon béliül elfogadható. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdésről van szó. Ezt a kérdést az ENSZ-hez tartozó országok oldják meg. Hisz ez nem parlament, hanem nemzetközi fórum, amelynek hivatása úgy megoldani a kérdéseket, hogy egyetlen tagállam se vallja kárát. Ha akarják, még világosabban magyarázom meg a kérdést. Képzeljék el, hogy az ENSZ tagállamainak képviselői erre az „eszményi" gondolatra jutnának: határozzuk el, hogy felszámoljuk a Szovjetunió szocialista rendszerét. Mi történnék, ha rajtunk-, a szocialista ország képviselőin kívül mind reá szavaznának. Mit szólnánk hozzá? Azt mondanánk, amit mi oroszok ilyen esetekben mondani szoktunk: Ugyan menjenek már! Ha már ilyen határozatot hoztak, csináljanak vele, amit akarnak, mi majd úgy fogunk élni a szocialista rendszerünkben, ahogy eddig éltünk. Bocsássák meg a nem éppen finom, de képletes kifejezést: Aki beleüti a dolgunkba az orrát, rálAippintunk! Uraim, nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért behatóan akarok vele foglalkozni. Kérem önöket, jól fontolják meg. Az imperialista, szocialista és semleges államokból öszszetevődő Egyesült Nemzetek Szervezetében a szavazatok nagy számával még mindig az imperialista gyarmatosító tömb országai rendelkeznek. Mi, szocialista országok ma kisebbségben vagyunk »z ENSZ-ben, Ez azonban átmeneti állapot. Ma mi vagyunk kisebbségben és holnap — ezt előre megjósolom önöknek — önök lesznek kisebbségben. Tehát nem szabad, hogy visszaéljenek ideiglenes többségükkel az ENSZ-ben, hogy rákényszerítsék döntéseiket a kisebbségre, mert — ismétlem —, ez nem parlament. Nem valamelyik ország belügyeiről tárgyal, hanem nemzetközi kérdésekről, aminél tiszteletben háború kiéleződése forró háborúvá fajulhat. Aki a népek békéjét és barátságát akarja, köteles tekintetbe venni nemcsak hazája és saját államcsoportja érdekeit, hanem a szocialista és a semleges országok érdekeit is. Nem akarjuk önökre kényszeríteni szocialista rendszerünket. Éljenek lelkiismeretük szerint, de ne gátoljanak bennünket abban, hogy úgy éljünk, ahogyan ezt lelkiismeretünk diktálja. Ne akadár > >«• ' ^B&OOOr N. SZ. HRUSCSOV BESZÉDÉT MONDJA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉN tartjuk más államok szuverenitását és nem avatkozunk belügyeikbe. Erre kell gondolni most, ebből kell kiindulni. Így azután helyesen megoldódnak a kérdések. Ezenkívül kérem önöket, komolyan fontolják meg az ENSZ összetételére vonatkozó javaslatunkat. Nem olyan pozíciót követelünk magunknak, hogy ma ugyanannyi helyet töltsünk be a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ titkárságában, mint a nyu gati országok. Nem akarunk többsé get, csupán a magunk részét követeljük. Hárommilliárd ember él a világon. A szocialista országokban több mint egymilliárd ember él, tehát a világ lakosságának több mint egyharmada. Ám nem vagyunk ki csinyesek és nem fogunk grammnyi pontossággal méricskélni. Egyetértünk az egyharmaddal. Az imperialista gyarmati hatalmak országaiban a föld lakosságának nem egészen egyharmada él, de mi azt mondjuk, nektek is legyen egyharmad részetek. A semleges országokban is a föld lakosságának több mint egyharmad része él, nekik is egyharmadot kínálunk. Igy azután az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ebben a nemzetközi szervezetben képviselve lenne mindhárom államcsoport: a tőkés országok- a monopoltöke országai s a gyarmati hatalmak; a szocialista országok az igazi szabad világ országai, a szabad országok legszabadabbjai és a semleges országok. Mindegyik egyforma arányban, egyharmaddal lenne képviselve. Ily módon egyenlő feltételek vonatkoznának mindhárom államcsoportra, ami lehetővé tenné a nemzetközi kérdések olyatén megoldását, hogy ez egyetlen államcsoportot se károsítson meg. Nem ésszerű ez? Nem kiváltságokat követelünk, hanem csak részünket, amire jogunk van. Ha többségük alá akarnak rendelni bennünket és egyenlőtlen feltételek mellett akarják ránk kényszeríteni a kérdés megoldását, ezzel csak arra kényszerítenek bennünket, hogy érdekeinket ne az ENSZ-beli szavazással, hanem az ENSZ keretén kívül védelmezzük, azaz saját erőnkre, saját hatalmunkra támaszkodjunk. Önök pedig tudják, hogy ez már a viszony kiéleződésére vezet. Javaslataink ésszerű elvre épülnek. A nemzetközi feszültség enyhülését, a békés együttélést, a békét és a barátságot akarjuk, önök azonban uralmukat védelmezik a szocialista és semleges országok fölött, önök tehát a hidegháború folytatásának, a viszony kiélezésének szempontjait követik. Gondolkozzanak csak el, uraim! Ha nem ma fogják törni ezen a fejüket, s ha nem fogják fel helyesen a dolgokat, remélem, hogy ez holnap történik meg, mert más kiút nincs. A kérdés így hangzik: Vagy ápolni fogjuk kapcsolatainkat úgy, hogy megszüntetjük a nemzetközi feszültséget és a hidegháborút, békére és barátságra fogunk törekedni, vagy folytatjuk a viszony kiélezését, ami isten tudja, mivel végződhet, hisz a feszültség és a hideglyozzuk a semleges országokat sem: éljenek ők is lelkiismeretük szerint. Semmi olyat nem követelünk magunknak, ami más államok rovására menne. Csupán egyenlő feltételeket akarunk mindenkinek, továbbra is a közös ügyért, a világbéke biztosításáért akarunk fáradozni. KÉRDÉS: (Stanley Berk, a kanadai rádió tudósítója): ön azt mondotta, hogy a nyugati országok kongói fő célja az ottani nyersanyagok, főként az urán ellenőrzésének biztosítása. Hogyan indokolja ezt a kijelentését, hisz tudja, hogy uránból — Katanga főtermékéből világszerte nagyon sok van és hogy Kanadában például nagy uránbányákat zárnak be? HRUSCSOV: Ön rám akarja kényszeríteni nézetét, hogy a gyarmatosítók azért kerítik hatalmukba a gyarmatokat és pusztítják az embereket, hogy segítsenek mielőbb véget vetni múló földi életüknek és mielőbb átszenderülni a paradicsomba. (Derültség a teremben.) Számomra másodrendű kérdés, hogy a gyarmatosítók az urán, a kobalt, vagy az ördög után futnak-e. Azért jelennek meg, hogy kifosszák a gyarmati népeket, meghízzanak verítékükből, hogy pusztítsák a gyarmatok leigázott népeit. Amikor a belga gyarmatosítók bevonultak Kongóba, több mint 20 millió lakosa volt az országnak, ma pedig — amikor a gyarmatosítók hosszú évek után elhagyták az országot — a lakosság száma nemcsak nem növekedett, hanem úgyszólván a felére apadt. Miért? Hisz talán évente több gyerekük születik, mint az európaiaknak. Am hihetetlenül embertelen körülmények között élnek és ezért gyermekeik elhaláloznak. Azok sem élnek sokáig, akik nem halnak meg gyenmekkorukban: átlagos életkoruk nem olyan, mint a normális emberi viszonyok között élő egyéneké. Vaav nézzük az ausztrálokat. Menzies elnök úr felszólalt az ENSZ közgvűlésén. Elmesélhetné, hopyan hódították meq Ausztráliát, hogvan nvomták el és irtották a gyarmatosítók az embereket, mint a vadállatokat. Úgyszólván az egész bennszülött lakosságot kiirtották. És ezt nevezik civilizációnak! Ilyen civilizáció jól emlékezetében marad a népeknek. Örökké gyűlöletet fognak érezni leigázójukkal szemben. Ellenezzük a gyarmatosítók politikáját. Szívünk mélyéből tiltakozunk ellene és erőnktől telhetően mindent mepteszünk, hopv mielőbb pusztuljon az átkozott, letűnő gyarmati szolgarendszer, hogv minden nép visszanverje szabadsáaát és függetlenségét. KÉRDÉS: (R. Hottelet, a Columbia Broadcasting System tudósítója): Mi az ön véleménye: mit értek el önök New Yorkban az ENSZben és a szervezet keretén kívül? HRUSCSOV: A favágó is bizonyos mérték szerint méri munkája minőségét és mennyiségét. Valaha az oroszok mértéke az öl volt, ma nem. Valaha géplakatos voltam, és bizonyos mértékfok szerint mértem munkámat. Apám bányász volt, .s neki is megvolt a maga mércéje. Ma politikus vagyok, nem favágó. Azaz, pontosabban favágó is vagyok és politikus ie. Aa Eoyosült Nemzetek Szervezetében való rövid tartózkodásom alatt végzett munkám menynyisége és minősége semmilyen határozott mércével nem mérhető. Én csak azt mondom: aki azt hiszi, hogy munkánk hiábavaló volt, nem értette meg, mi történik. Jó magot vetettünk, a béke és a barátság magvát vetettük el. Lelepleztük a hazugságot és elhintettük az igazság magvát. Hiába akarja ma valaki bőszen túlkiabálni az igazság hangját, nem bírja szusszal. Az igazságot nem lehet megfojtani! Az igazság győz! Ernyedetlenül küzdünk az igazságért, megkezdtük és folytatjuk harcunkat s a győzelem a miénk lesz. Kérem, jól jegyezzék meg: Az igazság azért győz, mert a hazugság nem élhet soká. Az emberek leleplezik a hazugságot, bárhogyan is szépítik és ügyesen állítják be a fényképészek, filmművészek, újságírók és festőművészek. Csak előbújik igazi arca és útálatot fog kelteni, viszont az igazság vonzani fogja a népek szivét. Az igazság a miénk, az igazság győzedelmeskedik! (Taps.) KÉRDÉS: (Simon Molletnek, a tuniszi rádió tudósítójának kérdése): Mint ahogy Ön New Yorkban, úgy más szovjet vezetők Moszkvában hivatalos megbeszéléseket folytattak az ideiglenes algériai kormány vezetőivel. Ezt azzal magyarázták, hogy a szovjet kormány ténylegesen elismeri az algériai kormányt. Nem fűzne ehhez magyarázatot, s nem mondaná el többek között, milyen segítséget szándékozik nyújtani az algériai népnek függetlenségi harcában? HRUSCSOV: Ön helyesen fogta fel, hogy találkozóinkból és megbeszéléseinkből kitűnik, ténylegesen elismerjük az ideiglenes algériai kormányt. Ügy vélem, nemcsak mi ismerjük el, de a világ számos országai is és mindenekelőtt de Gaulle francia köztársasági elnök ismerte el, amikor tárgyalásokat kezdett az ideiglenes algériai kormány képviselőivel. Már ezelőtt is válaszoltam hasonló kérdésekre és kijelentettem, hogy mi szov* jet emberek a gyarmatosítók ellen vagyunk, a függetlenségükért küzdő valamennyi gyarmati néppel rokonszenvezünk. Hogyan zárhatnánk ki ebből olyan nemzetet, amilyen a függetlenségéért és szabadságáért harcoló arab nép? Üdvözöljük harcát. Erőnktől telhetően minden olyan segítséget megadtunk és megadunk a jövőben is az algériai népnek, mely hasznos lesz függetlenségi és szabadságharcában. KÉRDÉS: (Ferrarának, az Unita tudósítójának kérdése): Mi a véleménye az öt semleges ország határozati javaslatáról megejtett szavazásról? HRUSCSOV: A' határozati javaslat benyújtóihoz intézett, nyilvánosságra hozott levelemben kifejtettük álláspontunkat. Azt . hiszem, nem szükséges visszatérni e kérdéshez. KÉRDÉS: (A. Fletchernek, a Worldwid* Press Service tudósítójának kérdése)! A Szovjetunió gyakorta felszólít a gazdaságilag elmaradott országok fejlesztésére. Növeli-e hozzájárulását az ENSZ segítségnyújtási programja keretében annyira, amennyire az USA megígérte. HRUSCSOV: Nemegyszer mondtuk véleményt e kérdésben. Segítséget nyújtunk az elmaradott országoknak az ENSZ-en keresztül, de szívesebben látjuk, ha a leszerelési egyezmény megkötéséig meghagyják az ENSZ-en keresztül nyújtott segítségnek eddigi nagyságát. A leszerelési egyezmény megkötése után eszközöket takaríthatunk meg a leszereléssel és akkor más országokkal történő megállapodás alapján növelhetjük a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segítséget. Persze előnyösebbnek tartjuk a kétoldalú megegyezés alapján nyújtott segítséget, azaz szívesebben egyezünk meg az elmaradott országgal és nyújtunk közvetlenül önzetlen segítséget. Most pedig Eisenhower elnöknek a segítségnyújtására vonatkozó kijelentéséhez annyit jegyzek meg: Ügy vélem, ha az imperialista országok legalább a tizedét adnák vissza annak, amit a gazdaságilag elmaradott országoktól összeharácsoltak, ez is kevés lenne. De nem számítok rá, hogy az imperialista országok kibővítik segítségüket. Hisz más a szó és más a tett. A kapitalizmus csak fosztogatni tud. Igazi segítséget nem tud nyújtani, mert ez ellentmond a kapitalizmus lényegének. Ezért, újságíró urak, jól olvassanak és jól is értsék meg az elolvasottakat. Azért mondom ezt önökének, mert erre késztetnek élettapasztalataim. Nézzék, milyen gazdag ország Anglia és milyen szegény ország India! Milyen gazdag ország Franciaország és milyen szegények az általa kifosztott afrikai országok. Milyen gazdag Anglia és milyen szegény Ceylon. Talán a szegénység nemzeti tulajdonsága ezeknek az országoknak? Nem. Ez szociális jelenség, politikai jelenség. A haramiák betörtek, kifosztották a leigázott országok népeit, és most még azt mondják: Legyetek hálásak, a fosztogatásért, mert elhozta közétek a civilizációt. Tudják, nálunk az a mondás járja: „Isten mentsen az ilyen barátoktól, az ellenséggel már magam is elbánok". Most is azt kell mondanunk: Isten őrizzen minket az ilyen civi(Folytatás a 4. oldalon} ŰJ S£Ő 3 * 1960. október Ô.