Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-08 / 280. szám, szombat

^ Tegyünk meg mindent az elegendő takarmäny biztosítására Már a harmadik termést takarítják be Behoy Krisna indiai nagykövet a napokban adta át Jaroslav Procházkának, a prágai Károly Egyetem rektorának az indiai kultuszminisztérium értékes könyvajándékát. (J. Rublič felv.) Bratislavai kiállítás a páltsajtó harcos múltjáról Bratislavában az Október tér 15 szám alatt levő Űjságlró Házban gondosan előkészített kiállítás nyílott a kommunista sajtó 40 éves múltjáról. A kiállításnak sok a külföldi látogatója. Látszik, hogy az idegenek Bratislavában felkutatnak mindent, ami figyelmet érdemel. Az emlékkönyvből és Beňo elvtársnak, az Újságíró Szövetség dolgozójának magyarázatából megtudtuk, hogy a napokban a Szovjetunióból, Svédországból, Algériából, Kongóból és NDK-ból nálunk járt vendégek ismerkedtek itt pártsajtónk harcos munkájával. Azonban Bratislavából és környékéről aránylag kevés dolgozó tekintette meg a kiállítást. Naponta 100-200 a látogatók száma. CSISZ-tagok és pionírok csoportosan érkeznek az iskolákból, de a hiányos propaganda miatt az üzemek és szövetkezetek dolgozóinak soraiból ritkábban. Nehéz leírni mindent ami a kiállításon van. Egy újságcikk bármennyire is átfogóan foglalkozik a kommunista lapok múltjával és jelenével, idézeteket hozhat a kiállított újságokból, képek leközlésével érdekessé teheti a magyarázatot, mégsem mond annyit, mint maga a kiállítás, ahol rengeteg régi újság, kép és emlék tárul a látogatók szeme elé. Mindenki annál a kiállított tárgynál időzhet bővebben, mely számára érdekeset, újat jelent. A bejáratnál a Szociáldemokrata Párt marxista baloldalának lapjait, köztük az 1920. szeptember 21-én megjelent Rudé právot látjuk. Áttekintést nyerünk a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején megjelent magyar pártlapokról. Más, más lapok kísérnek el bennünket az utóbbi 40 év eseményein. A pártsajtó régi szerkesztőivel ismerkedünk. Klement Gottwald fényképe mellett az 1930-ban a prágai munkások gyűlésén mondott harcos beszédét olvassuk eredeti szövegben. Dűlt betűkkel jelölték meg azokat a sorokat, melyeket a cenzor nem engedett kinyomatni. Érdekes megfigyelni ezeket a mondatokat, ezeket a betiltott szavakat. Tovább egy járási hivatal jelentéseit látjuk a pártsajtó elkobzásáról. Amikor teljesen betiltották a kommunista lapokat, az itt kiállított Spišská pravdát, Nitrianská pravdát, Trenčianska pravdát stb. illegálisan szerkesztették. A kiállítás a Szlovák Nemzeti Felkeléssel, a felszabadulásunkkal és az azóta eltelt idővel részletesen foglalkozik. Megemlékezik az Oj Szó megjelenéséről, majd a Pravda szerkesztőségének napi munkáját, az újság szerkesztésének folyamatát ismerteti. A kiállított tárgyak között van a Pravda szerkesztőségének magas állami kitüntetése, a Munkaérdemrend, amelyet önfeláldozó és eredményes tevékenységéért kapott. Drábek Viktor A trebišovi járásban a pol'anyi szövetkezet már néhány év óta jó hírnek örvend a környéken. Rátarti emberek a szövetkezet tagjai, azonban a hírnéven kívül elsősorban a szövetkezet — s ezzel a saját maguk - anyagi jólétének biztosítása lebeg szemük előtt. Nem rettennek vissza az újtól, a jobb munkamódszerektől, bátorsággal és határozottsággal vágnak neki a feladatoknak. Ennek az eredménye az is, hogy a pol'aniak hovatovább a harmadik termést takarítják be. Most silózzák le a kukoricát, melyet a tavalyi őszi keverékek után egyszer már ilyen hasonlónemű „előd" követett. A jó munka elismerésének számít az a tény is, hogy a közelmúltban a Keletszlovákiai KNB rendezésében idejöttek a kerület legjobb szakemberei, hogy megvitassák a takarmány, helyesebben a kukoricatermesztés időszerű kérdéseit. Nos, a szakemberek, s a szövetkezetek képviselői Pol'anyból nem távoztak üres kézzel. Mint az említett eredmény is mutatja, a szovjet munkamódszerek érvényesítésével merészen fognak hozzá az országos pártkonferencia feladatai teljesítéséhez. Náluk az idén 142 hektáron termesztettek kukoricát, s ebből 54 hektárnyi területről silót készítettek, s mintegy 10 hektárról tejesérésben silóztak. A takarmány ilyen módon való biztosítását tavaly kezdték. Bár sokan idegenkedtek tőle, az eredmények meggyőzték őket arról, hogy a kukorica, mint takarmány kiváló és a hozzáfűzött reményeket beváltja. Most, amikor az őszi munka dandárja van soron, a pol'anyi példa mellett hadd hangsúlyozzuk kellő nyomatékkal, hogy ez az időszak nemcsak a takarmányalap megvetésére, hanem a tartalékok gyűjtésére is serkent. Nemcsak az elsőrangú abrak-, szálas- és silótakarmányokra kell gondolni, hanem a nagyon sokszor hulladéknak tekintett, de jelentős takarmányértéket tartalmazó másodrendű takarmányokra is. Gondoljunk csak a leveles cukorrépafejre, mely 100 kg takarmánysúlyra 11 kg keményítőt tartalmaz, a közvetlen, törés után betakarított és tárolt kukoricaszár 25 kg-ot, a napraforgó-tányér pedig 24 kg-ot tartalmaz. Ezek értéke különösen akkor tűnik szembe, ha figyelembe vesszük, hogy a közepes minőségű réti széna keményítőértéke általában 25-28 kg. A növendékszarvasmarhák, esetleg a tehenek téli takarmányellátását jelentősen megkönnyíthetjük, ha a törés után levágott kukoricaszáA ČKD Praha Üzemben tavaly műszaki iskola nyílt. Az idén három osztályát 71 tanuló látogatja, nagyobbrészt üzemvezetést gyakorló műszaki dolgozók, valamint munkások, akik hasonló beosztásra készülnek. Az iskola minden vonalon egyezik a kétéves esti ipariskolával. Az üzem legjobb szakemberei az előadók és a tanterv figyelembe veszi az üzem szükségleteit. Felvételünkön az I. A osztály matematikai órán — az előadó L. Kulhánek mérnök. (J. Finda - ČTK felvétele) funkcionárius - EFSZ-elnökök és HNB-titkárok - aktívára gyűltek össze. A járási pártbizottság az aktívát azért hívta egybe, hogy mint Vojtek elvtárs, a JNB elnöke hangsúlyozta - közösen találjanak kiutat az őszi munkák lemaradásából. Élénk vita közepette kérdőíveket osztottak ki az elvtársak között, melyeken ilyen kérdések álltak: Válaszoljanak, meddig fejezik be a rozs vetését, a burgonya, a cukorrépa betakarítását, stb. A titkárok és az elnökök hosszabb gondolkodás nélkül odaírták a határidőket s így legalább egý dolgot elértek: az aktíva elnöksége rövid félóra alatt áttekintést nyert a helyzetről. Ezenkívül természetesen ígéretet nyert a helyi funkcionáriusoktól a lehető legnagyobb igyekezet kifejtésére. MEGFELEDKEZTEK ÍGÉRETÜKRŐL? Azt várta volna az ember, hogy mindjárt aznap este, vagy másnap kora reggel a falvakon összeül a pártszervezet bizottsága, vagy a helyi nemzeti bizottság, az EFSZ vezetősége, hogy megtárgyalja a helyzetet s tekintélyével, tetteivel támassza alá képviselőinek adott szavát. Nos. azokban a községekben, ahová a rá következő napon ellátogattunk, ilyesmit nem láttunk. Tudtak erről a járási pártbizottságon is. És így pénteken reggel Vyletel elvtárs, az SZLKP JB vezető titkára a „röpgyűiésen" a körzeti vezetőket újból figyelmeztette: „Elvtársak, ne feledkezzenek meg a pártszervezetekről, mindenütt együttes ülést kell tartaniok a pártbizottságoknak, a HNB-k és EFSZ-ek funkcionáriusainak." Az egyik körzet vezetője ellenvetést tett: „Minek gyűléseket egybehívni, hisz az a fontos, hogy teljesítsék a feladatokat." Ez csak rövid véleménycsere volt, de sokat elárult. Számos tényen kívül rámutat a járás lemaradásának egyik fő okára az őszi munkák során, amely abban rejlik, hogy számos pártszervezet nem áll az őszi munkák élén. A pártszervezetek elnökei közül többen felemlítették a beszélgetés során, hogy mily mérhetetlen, áldozatkész munkát végeztek a járás szövetkezetesei a nyári árvizek során. E napokban egész falvak voltak talpon, nem volt ember, aki kivonta volna magát a munkából. S mindenütt a kommunisták jártak elől. Mi gyengítette hát a pártszervezetek aktivitását az őszi munkákban? - tettük fel a kérdést. AMIKOR CSÖKKEN A PÁRTSZERVEZETEK SZEREPE A fő ok kétségtelenül abban a rendszerben rejlik, amelyet a falvakon követnek. Már az aratás idején a községekben úgynevezett operatív négyesek alakultak a munkák irányítására. Ez hasznos formája volt a különféle helyzetekre való gyors reagálásnak. Csakhogy mi történt? Az operatív négyesek nem egy községben helyettesíteni kezdték a pártszervezetet, a nemzeti bizottságot. Az operatív bizottságból egyszeriben „szerv" lett, amely a problémákban dönt s azokat megoldja, mégpedig gyakran a többi dolgozó nélkül. Ezért számos helyes határozat is csupán papíron marad. A járásban tehát az őszi munkák párt-irányításában meggyengült a legfontosabb láncszem. Kevéssé veszik figyelembe az emberek előkészítését, nézeteiket, kezdeményezésüket és akaratukat, ami pedig mindig, mhvlen munka sikerében döntő. Ig. azután a járási funkcionáriusok áldozatkész, sok helyen egyenestr mfeláldozó munkája is nemegyszer eredménytelen marad. A járási pártbizottság például az egész pártaktívát helyesen irányította az őszi munkák feladataira. Helyesen indokolta meg, hogy a jelenlegi feltételek között miért kell különös figyelmet szentelni a burgonya gyors betakarításának és felvásárlásának. De ezen a vonalon az érvek és indokolások nem jutottak el egészen a helyi szervezetek kommunistáihoz, még kevésbé a szövetkezetesekhez. A HAJNÄCSKAI PÉLDA Nézzük például Hajnácska községet. Még a múlt évben e szövetkezet a volt fil'akovói járásban nem örvendett valami jó hírnek. A járási funkcionáriusok is csak legyintettek fölötte, s arra számítottak, hogy a szövetkezet földjét átveszi az állami gazdaság. Egy év alatt azonban lényegesen megjavult a helyzet. Csoda történt? Nem — a kommunisták jó munkája volt az, ami talpra állította a szövetkezetet. A Rimavská Sobota-i járás nem egy községében tanulhatnának a kommunisták e szervezet példájából. Abból például, hogy a kommunisták maroknyi csoportja az öreg, többet beteg, mint egészséges Gyurica elvtárs vezetésével a szövetkezet komoly feladatainak teljesítése előtt mindig meglátogatja a szövetkezeti tagokat s megmagyarázza nekik az egyes feladatok jelentőségét. A meggyőző szavakat a kommunisták személyes példamutatással is alátámasztják. „Amikor azt akartam, hogy a szövetkezetben aratáskor éjjeli műszakokban is csépeljenek, magamnak is részt kellett vennem az éjjeli műszakban, noha már bennem volt az egész napi mezei munka fáradsága", — mondotta a pártszervezet elnöke. Tavaly a szövetkezeti tagok több mint 40 vagon istállótrágyát hordtak ki a földekre. Bizony erre a nagy mennyiségű tápanyagra már évek óta nagy szüksége volt a szövetkezeti földeknek. Teljes két évig nem hordták ki a trágyát. Hogyan érhették el a kommunisták ezt a sikert? Ügy, hogy együtt tanácskoztak és dolgoztak az emberekkel, mert a szövetkezeti tagokat nem tekintik csupán a határozatok végrehajtóinak, hanem olyan embereknek, akiket meggyőző szóval és jó szervezéssel a legigényesebb feladatok teljesítésére is meg lehet nyerni. * * * Az új járások feltételei között nehéz és bonyolult a pártmunka. Sikere attól függ, helyesen elemzik-e a helyzetet, helyesen határozzák-e meg a fő láncszemet. Ha a járási pártbizottság nem elemzi helyesen a helyzetet, határozatai és egész munkája nem hozhatja meg a várt eredményeket, mert figyelmen kívül hagyja a fő problémákat. Ügy véljük, hogy az őszi munkák előkészítése során a járásban nem végeztek ilyen elemzést, és ezért nem becsülték fel teljes mértékben a traktorosok kulcsfontosságú szerepét, anyagi érdekeltségüket az őszi munkák meggyorsításában. Ez a fogyatékosság még erőteljesebben ütközött ki, amikor egy további társult hozzá: a pártszervezetek vezető szerepének megkerülése a falvakon. A pártmunka módszerei a járásban az őszi munkák folyamán nem tették lehetővé a kommunisták ezrei és általuk a szövetkezetesek széles tömegei kezdeményezésének teljes kibontakozását. Számbelileg ugyan erős járási pártaktíva dolgozott, de a párt által az őszi munkákban kitűzött irányvonal nem vált az emberek sajátjává, nem tették azt magukévá azok, akik az őszi munkák sikerét eldöntik. S ez komoly tanulság nemcsak a járási bizottság, hanem az egész járás pártszervezetei számára. J. MLCOCH, L. STÍSKAL. rat répaszelettel és melasszal besllózzuk. A leveles cukorrépafej elvermelése, esetleg tépett kukoricával való besilózása, vagy a napraforgó tányérjának gondos tárolása ugyancsak jelentősen növelheti a takarmányalapot. Ha tehát mindenütt nem is olyan ügyesek, mint a poľanyiak, a lehetőségnek megannyi alkalma kínálkozik, hogyha majd a tavasz kérdi — a szokásos szólást alkalmazva mit tettél az őszön, téli kamra s bő takarmány jelentse az illendő választ. -zsoltAz olkohol o házasságok megbonlója H

A házasság és a család fzocialista köztársaságunk-, ban az állam védelme alatt áll. Az új szocialista alkotmány biztosítja az anyagi és az erkölcsi gondoskodást a családról, és ezt a biztosítékot a szocialista állam fokozatosan messzemenő intézkedésekkel váltja valóra. Míg a polgári társadalomban a családi kapcsolatok teljesen a kapitalizmus termelési viszonyainak és a burzsoázia osztályérdekeinek voltak alárendelve és a család gazdasági érdekei szemben álltak a társadalom érdekeivel, az egyén szabadsága pedig e gazdasági érdekeknek volt alárendelve, addig a szocialista család olyan dolgozók kollektívája, amelynek érdekei azonosak a társadalom érdekeivel. Szilárd kollektíva ez, melynek tagjai kölcsönösen segítik egymást s gondoskodnak egymásról, főként a gyermekek szocialista neveléséről. De még hazánkban serji értette meg mindenki a család jelentőségét és küldetését a szocialista rendszerben. Vannak még egyének, akik a régi rendszer csökevényeinek hatása alatt viselkedésükkel szétzúzzák azokat a kötelékeket, amelyeknek a legszilárdabbaknak kellene lenniök. A házasság felbomlásának okai különbözők. Egyéb okok mellett gyakran okozza a házasság felbomlását a férj részegeskedése. Az alkohol, mint minden jónak és szépnek az ellensége, volt az oka annak a család tragédiának is, amely sajnos nem egyedülálló, s amelynek nemrégen a bíróság előtt volt folytatása. A tárgyalóteremben fiatal lány ül. 21 éves, abban a korban van, amikor örülnie kellene az életnek. Ez a lány azonban görnyedten, leverten ül itt, várja a bíróság ítéletét. Nem vádlott és nem is peres fél. Tanúként idézték be. S mégis borzalmasan hat rá ez a bírósági tárgyalás. Vallomást kellett tennie szüleinek válóperében. Mindkettőjüket szereti, s mégsem élhet velük boldog életet meleg családi körben. Miért? Visszaemlékezik boldog gyermekkorára. | Apja víg volt, anyja elégedett. De ez nem tartott sokáig. Apja vidámsága zajos viselkedéssé fajult, nem hiányzottak a veszekedések, a káromkodás, anyja elégedettsége lemondó szenvedéssé vált. Emília — így hívják a leányt — már akkor megértette, hogy édesapján káros szenvedély — iszákosság lett úrrá. Hiába könyörgött neki az anya, hiába kérlelte leánya. Ivócimboráinak szava erősebb volt. S így aztán a dolog odafájult, hogy jóllehet apja jól keresett, a családnak jóformán nem volt miből megélnie. Az apa egyre gyakrabban maradozott ki egész éjszakára, szabad idejét már csaknem kizárólag a kocsmában, borozókban töltötte. Egyszer, a karácsonyi ünnepek alatt, megkísérelték, hogy otthon tartsák. Ez sem sikerült. Leitta magát, üvöltözött, káromkodott, mindenkit kikergetett a lakásból és végül lefeküdt az asztal alá és ott aludt el. Emilia még most is egész testében reszket, amikor visszaemlékezik erre a borzalmas karácsonyestre. Szerencsétlen anyja a konyhában sírdogált, míg apja a szobában az asztal alatt hangosan horkolt. Ezek az éveken át tartó, áldatlan s egyre rosszabbodó viszonyok erősen megtámadták édesanyja amúgyis gyenge egészségét. Emília szeretett volna tovább tanulni. Nem tűrhette azonban, hogy gyenge, beteges édesanyja munkába járjon. Ezenkívül állandó feszültségben élt apja viselkedése miatt, s nem is tudta volna figyelmét tanulásra összpontosítani. Állásba ment. Apjának ez kapóra jött. Attól fogva semmivel sem járult hozzá a háztartás költségeihez. Hogy a családban férj és apa van, azt csak abból tudták, hogy naponta vagy minden másnap megjelent részegen, otthon csak garázdálkodott. — Igen, meggyőződésem, hogy csupán szüleim elválása teszi lehetővé, hogy legalább anyámmal emberi módon éljünk — ezzel fejezte be vallomását a fiatal leány. Azután sírva fakadt, fájt neki minden, apját is sajnálta, aki valaha józan pillanataiban oly kedves tudott lenni. Az alkohol volt az, amely szétzúzta a házasságot, tönkretett két embert és a harmadikat megfosztotta örömteli fiatalságától. Az állam és a társadalom, tehát bíróságaink is gondoskodnak arról, hogy a család az ifjúság fejlődésének egészséges alapja legyen. A fenti esetben a bíróság megállapította, hogy ez a házasság már nem teljesíti, nem is tudja teljesíteni társadalmi funkcióját s így a társadalomnak nem érdeke többé, hogy ilyen házasság fennálljon. Ezért a bíróság e házasságot felbontotta, s ezáltal legalább a család legfiatalabb tagjának lehetővé válik, hogy egészséges körülmények között szocialista emberré fejlődjék, Dr. IRMA SLÁVIKOVA lOj SZÖ 5 *' 1960. október 1.