Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-06 / 278. szám, csütörtök

A siker az embereken múlik A Nové Zámky-i vasútállomáson a vonatra várakozó munkások, pa­rasztok és értelmiségi dolgozók csak azt látják, hogy a személyforgalmon kívül temérdek teherárú szállítása bonyolódik le az állomáson szerte­ágazó vasútvonalakon. De azt már kevesen tudják, milyen szívós harc folyik itt az időért, szaknyelven a kocsimozgatás idejének csökkenté­séért. Ezen törekvésnek legfőbb moz­gatói a kommunisták. A pártalapszervezetek, mely a csomóponti pártbizottság irányítása alá tartoznak, keresték, kutatták en­nek az útját, módját. S az ő segít­ségükkel jelentős eredmény, javulás történt az őszi forgalom, mindenek­előtt, a cukorrépa szállításának zök­kenőmentes lebonyolítása térdekében. A kommunisták ugyanis kimutatták, hogy a kocsimozgatások, különösen a váltást megelőző órákban ritkák, mivel a tolató személyzet nem szí­vesen vált mozgás közben. Ennek a megszüntetése nem követelt anyagi befektetést, csak nagyobb gondosko­dást, jobb munkaszervezést. Mindez pedig növelte a dolgozók munkaked­vét. A karbantartókat is nagy erőpró­ba elé állították az idén. Az őszi csúcsforgalom sikerét már hónapok­kal ezelőtt kovácsolták a műhelyek­ben. Nem csupán a növekvő forga­lomról van itt szó, hanem arról is, hogy míg tavaly a szállítások főként egy-egy csomópontra irányultak, most az átszervezéssel például a ke­reskedelemben beállott változások következtében többfelé irányulnak. Megnövekedett a mellékvonalak for­galma is. Mindent elszállítani, mégpe­dig azonnal, így határozta meg a fel­adatot pártunk országos konferen­ciája. S ehhez mindenekelőtt vago­nok és mozdonyok szükségesek. Mégpedik olyanok, amelyek hónapo­kon át túlsúllyal megrakottan üzem­zavar nélkül járhatják az országot. A fűtőház és a javítóműhelyek dol­gozói a konferencia tiszteletére meg­ígérték, hogy amikor a gabona, zöld­ségfélék, gyümöics és különöskép­pen a cukorrépa és a gyári termé­kek elszállításának feladata egy­szerre hárul rájuk, nem lesz olyan vagon vagy mozdony, amely a javí­tásra várna valamelyik műhelyben, vagy fűtőházban. A javító műhelyekben dolgozók dicséretére legýen rtlondVa, elhatá­rozásukat derekasan teljesítették. Ha régiek az épületek, egyes be­rendezések elavultak, s hiányoznak a modern szerelő — javítóműhe­lyek, szerszámok, akkor minek kö­szönhetők hát az említett sikerek? — Az embereknek — mondja Lő­rinc József elvtárs, a mozdonyfék és armatúra javítóműhely vezetője. Morvái Ferenc elvtárs, a pártbizott­ság tagja ehhez még hozzá tette: J — A vasutas akaratnak, az összefo­gásnak, összetartásnak. — Ami pedig hiányzik, amire szük­ségünk van, azt kiokoskodjuk ma­gunk, — toldja meg Peter Harasta elvtárs, a 15 tagú kollektíva vezető­je, amely a szocialista munkabrigád megtisztelő címért versenyez. A verseny fellendítése és az újítómozgalom kérdésével kapcso­latban Imrich Bilic géplakatos ki­emelte beszélgetésünk során, hogy a vasút műszaki színvonalának fej­lesztése nemcsak a mérnökök fel­adata, a technika haladást, a vasúti dolgozók közügyévé kell tenni. Hangoztatta a dolgozókról való foko­zott gondoskodást. Az új munka­módszerek bevezetésével nemcsak a termelékenység nő, hanem a dolgo­zók munkája is könnyebbé, bizton­ságosabbá válik, csökken a balesetek száma, és ez nagyon fontos. De menjünk tovább, a vagonok ja­vítóműhelyébe, ahol éppen párttag­gyűlést tartottak. Mihelyt a hozzá­szólásra felhívó szó elhangzott, a pártszervezet tagjai már jelent­keztek is a vitában való részvételre. Amit elmondtak, annak az volt a lényege, tudják ők nagyon jól, hogy most a mezőgazdaságnak nagyobbak a feladatai, s ezért a legjobb va­gonokat adták a cukorrépa szállítá­sára. Peter Andel elvtárs a vagon­depo vezetője elmondta azt is, hogy Štefan Ružičkát, a legjobb karban­tartót bízták meg a vagonok állan­dó ellenőrzésével, kenésével és a kisebb javítások elvégzésével a hely­színen, tehát közvetlenül a cukor­gyárban. Ezzel az intézkedéssel is sok időt nyernek s jelentősen meg­gyorsítják a répa szállítását. A teljesség kedvéért bementünk a fűtőházba is. Közismert, hogy a fű­tőházi vasutasok munkája egyálta­lán nem könnyű, s nem is veszélyte­len. Géptisztítás, javítás közben, ha csak egy kicsit is figyelmetlenek, vagy elővigyázatlanok, könnyen tör­ténhet baleset. Gyakori a kazánja­vítás is. Előírás szerint a kazánokat bizonyos ideig hűteni kell. De a mozdonyra nagy szükség van*-, s a munkások nem várják meg, amíg a kazán lehűlt, hanem 40—50 fokos hőségben is elvégzik a munkát, csak­hogy a mozdony minél előbb üzem­képes legyen. Az állomány feltöltésében eďdig a legszebb eredményeket a kameničnai és Zelený Háj-i EFSZ-ben érték el, ahol 100 tehéntől jóval 70 fölé si­került emelni a borjúelválasztási át­lagot. Az állatok hasznossága tekin­tetében főleg a tejtermelésben nem kielégítő feladataink teljesítése. Az idei évre tervezett t°hen- ikénti 2150 literes tejhozamot félévig — tehát a legkiadósabb etetési idény köze­péig - csak 954 literre sikerült tel­jesítenünk. Az állami gazdaságok tehenészeteiben ezzel szemben 1355 literre emelték a tejhozamot. Ezen a téren igen sok a javítani való. A járás 27 szövetkezetében jóval 1000 literen túl teljesítik a féléves tervet. Kravanyban például 1700 li­tert fejtek félévig egy tehéntől, a hurbanovói EFSZ-ben pedig a tejho­zam alig közelítette meg a 700 li­tert. Jobb takarmányozási technikával, az állatok ápolása színvonalának fo­kozásával tovább lehet emelni a tejhozamot. Ugyanez vonatkozik a sertéshús termelésére is, ahol az új tenyésztési módszerek még nem min­dinenütt találtak otthonra. Ezen a szakaszon azonban sűrűség teklnte­ében igen jó a helyzet, az EFSZ-ek 100 hektárra 101 darabot, az állami gazdaságok pedig 160 darab sertést tenyésztenek. A KEZDEMÉNYEZÉS SZÉP PÉLDÁI Mezőgazdasági dolgozóink kezde­ményezése a járásban a pártszerve­zetek és a nemzeti bizottságok irá­nyításával Igen szépen fejlődik, A tôni, hadovcei, zlatnái, sokolcei és egész sor további szövetkezet gaz­dálkodásának eredményei - ahol túl­teljesítik a termelési feladatokat — nagyrészt a kommunisták példamu­tatásának és a nemzeti bizottságok tagjai segítségének köszönhetők. Az ország területi átszervezésével több szakember, a mezőgazdaság terme­lésének szervezésében, irányításában jártas, politikailag fejlett dolgozók kerültek a falvakra, akik most ígé­retteljesen kezdték meg nem köny­nyü működésüket. Sokat várunk a a szakavatott és politikai téren ma­gas szinten álló szövetkezeti elnö­köktől, a HNB titkáraitól. A Zelený Háj-i szövetkezetben, mióta Poništa elvtárs az elnök, sokkal folyamato­sabb a munkaszervezés, mindenre jut elegendő idő és sohasem tor­lódik a munka. Mameničnán Horváth elvtárs lett a szövetkezet elnöke, Plavec elvtárs a HNB titkára. Mű­ködésüket a közös gazdálkodás ered­ményei mellett a falu lakossága is dicséri, mert igazán szívükön vise­lik a nép gazdasági és kulturális felemelkedésének gondját. Az eddig kisparcellás termeléshez szokott kis- és középparasztok döntő többsége hallgat a kommunisták szavára és híven követi a párt út­mutatásait, mert saját jólétük emel­kedésén lemérik a múlt és a jelen közti óriási különbséget. Ezek közül olyan öntudatos dolgozók kerültek ki, mint Kacz András, aki a komár­nói EFSZ-ben nemcsak elvégzi mun­káját, hanem tudja azt is, miért te­szi ezt. Nem csoda, ha a malacelvá­lasztási átlagot félévig kocánként már 8,9 darabra teljesítette. Mázsár József az anyalai ÁG-on 632 hízót etet. Minden kilogramm súlygyara­podáshoz 5,46 korona értékű takar­mányt, munkát fektet be, egy óra alatt 34,38 kilogramm hús kiterme­lését biztosítja. BIZTOSÍTJUK A KÁDEREK FEJLŐDÉSÉT Az ötéves terv sikeres teljesítését a káderek nevelése nélkül nem tud­nánk biztosítani. Járási viszonylatban a mezőgazdasági szakon több mint 1381 ifjú és idősebb szövetkezeti tag tanül, akik felbecsülhetetlen tar­talékai a termelés fokozásának. A most meginduló pártoktatási év­ben ugyancsak számos szövetkezetes ! sajátítja el a munkájához szükséges ! legfontosabb politikai ismereteket. ! Ezenkívül a falusi pártszervezetek és a helyi nemzeti bizottságok nyilvános népgyűlései is arra irányulnak, hogy minél tökéletesebben kihasználjuk a l termelés tartalékait és a mezőgaz­daság dolgozóit a kitűzött célok el­érésére serkentsük. Ezzel a lépés­sel, úgy hiszem, közelebb kerültünk a feladatok teljesítéséhez, amelyek­ből részt vállalt a szövetkezetes, a mérnök, a gyári munkás és minden­ki, akinek a mezőgazdasági termelés fokozása szívügyévé vált A vasútállomás dogozó! te­hát jó munkát végeznek. És ha egyes esetekben vagonhiány miatt lema­radnak, ezt nemcsak az ő rovásukra lehet írni. A tapasztalatok szerint ugyanis egyes vállalatok elhanyagol ták az elszállításokat, amit tavasztól kezdve lehetett volna szállítani, most sürgetik. Csak most az utolsó pillanatban jelentették be igényüket, amikor a vagonok a mezőgazdasági termékek halasztást nem tűrő to­vábbításához szükségesek. Sok vagonveszteséget jelent a ké­sedelmes be- és kirakodás is. Nem egyszer előfordul, hogy a vasútállo­másokon üresen és a cukorgyárban megrakva vesztegelnek a vagonok. A Podhronský Ruskov-i, šuranyi és nitrai cukorgyárak ugyan nem pa­naszkodnak, el vannak látva vago­nokkal, van elég répájuk, dolgozhat­nak akadály nélkül. Nem kielégítő azonban a cukorrépa Csehországba való szállítása. Ľudovít Čady, a šu­ranyi cukorgyár főagronómusa, a Nové Zámky-i vasútigazgatóságot okolja. Látogatásunk alkalmával el­mondta, melyik napon hány vagon­nal kaptak kevesebbet, arról azon­ban nem beszélt, de talán nem is tudott róla, hogy hány vagon ma­radt üresen és hányat rendeltek le a felvásárlók. A csúcsforgalmi feladatok meg­oldhatók, mert a vasúti szállítás je­lenlegi rendszerében sok rejtett tar­talék van. Az egyik ilyen tartalék a rakodások rendszeressé tétele. Ha az állami birtokok és földművesszö­vetkezetek vezetői kellő szervezéssel és körültekintően gondoskodnának a répának a vasútállomásra való szál­lításáról, akkor nem fordulna elő olyan eset, mint például Palárikovon, ahol a múlt hét első felében, ponto­sabban hétfőn a megrendelt nyolc vagonból csak ötöt raktak meg. Ha­sonló, sőt még rosszabb a helyzet Tvrdošovcén. A cukorgyár felvásár­lója azt bizonygatta, hogy minden a legnagyobb rendben megy. De amit nem tudunk meg tőle, azt megtud­tuk František Petráni elvtárstól, az állomásfőnöktől, vagy is, hogy a múlt hét első felében négy vagont lerendeltek és négy vagont össze­sen 90 órai késéssel raktak meg. A másik sokat ígérő tartalék a kira­kodási idő szigorú betartása. A Po­hronský Ruskov-i cukorgyárban 10 — 20, sőt az egyik napon 74 vagon ma­radt kirakatlanul. A bajči áilomásori' Vágovits Gyula elvtárs, a šurányf cukorgyár felvásárlója elmondta, hogy a répaszelet kirakását is meg kellene gyorsítani, hogy a vagono­kat idejében lehessen megrakni. S több mint valószínű a többi állomá­sokon is - ahová nem jutottunk el - hasonló a helyzet. Az elmondottakból látszik, hogy az őszi csúcsforgalom nemcsak egyszerűen a vasút ügye, a vasuta­sok hiába tesznek éjt nappalá, ha a vagonok üresen vagy megrakva vesz­tegelnek az állomásokon vagy a cu­korgyárakban. Ezért helyes lenne, ha a falusi és az állami birtokok párt­szervezetei kapcsolatot teremtené­nek a vasutasok pártszervezetével s közösen harcolnának az akadályok ellen, segítenék a gazdasági vezető­ket a problémák megoldásában. S a vasutasok példájára mozgósítanák a kommunistákat, hogy tegyenek meg minden lehetőt a tervszerű ré­paszállítás érdekében, nemcsak a szlovákiai, hanem a csehországi cu­korgyárak számára is. Erdősi Ede. • • • • • • • Egy katonai egység krónikája Képletesen szólva néphadse­regünk magva a második vi­lágháborúban szovjet földön kelt ki. A fasiszta csizma nem tudta letiporni, mert a Buzu­lukban alakult egységünk szö­vetségese a hatalmas szovjet hadsereg volt. A fiatal hajtá­sok erősödtek, a viharbari, harcban megedződtek. A fej­lődést jobban látjuk, ha egy hajtás, egy katonai egység krónikájában visszalapozunk a múltba. Az első csehszlovák hadtest órszolgálatos-egysége 16 évvel ezelőtt lépte át a szovjet ha­tárt, csehszlovák földre ért. Feladata annak biztosítása volt, hogy a front mögé ju­tott fasiszták ne garázdálkod­janak többet és ne tegyenek kárt a nép, a hadsereg va­gyonában. léka, a szakaszok 30 százaléka és a századok 15 százaléka elnyerte a „Példás egység" címet. A verseny to­vább folyik. A katonák igyekeznek, felkészülnek a haza védelmére és... Tavaly a meliorációs munkálatok­nál közel kétezer munkaórát dol­goztak le. Segítenek a tőzegfejtés­nél. Mezőgazdasági szaktanfolyamo­kat rendeznek a laktanyában, s a legközelebbi vasárnapon az alakulat pártszervezetének határozata alapján védnökséget vállalnak a járás leg­gyengébb földművesszövetkezete fö­lött, segítenek, hogy megerősödjék. A katonai szolgálat — iskola í A pártszervezet elnöke egy nem­rég lefolyt vitáról beszélt. A mun­kahelyek problémáiról, a bérátépí­tésről volt szó. Mrkvička közkatona kifogásolta, hogy munkahelyén meg­károsították. Krofta közkatona tá­Képünikön a korszerű hídépítést örökítettük meg. A HESZ tagjai a Dunajská Stre­da-i járásban a talajjavításban is komoly segítséget nyújtottak. Ernest Košár tiszt csoportja például a gab­číkovoi EFSZ határában vízlevezető árok ásásánál jeleskedett. Felvéte­lünkön rövid megbeszélést tartanak a további munkáról. (J. Sluka felv.) Mi lett az őrszolgálatos egységből? A fasiszta megszállók tönkretet­ték az utakat, felrobbantották a hi­dakat, szörnyű pusztítást végeztek mindenné. Hogy legyen mit őriz­ni, építeni kellett. Az őrszolgálatos egységből hidászalakulat lett. A vra­kúňi doígozók emlékezhetnek, milyen önfeláldozóan építették községükben a Kis-Dunán a hidat. Hlohovecen a Vágón építették a másikat. A Far­kastorokban, ahová csővezetéken ér­kezik majd a szovjet nafta és fel­dolgozására nagy üzem épül, a fa­siszták által lerakott aknákat szed­ték fel az alakulat katonái. A háborúnak vége volt. Šimorada és Ulbricht tizedes és a többi ka­tona szülei örültek. Csakhamar ha­zatérnek fiaik épen, egészségesen. És mégsem! Akna robbant a farkasto­roki réten. Két fiatal életet oltott ki. A béke első napjaiban hősi ha­lált halt két bátor katona. Hasonló veszéllyel néztek szembe az egység katonái Kelet-Szlovákiá­ban. Itt is tisztították a talajt, hogy biztonságosan járhassanak és dolgoz­hassanak a földművesek, hogy net legyenek a második világháborúnak újabb áldozatai. Amikor a katonák hí­rét hallották a benderisták garáz­dálkodásának, egy emberként sora­koztak fel, hogy felszámolják a he­gyekbe befészkelt ellenséget. A hi­dász alakulat ünnepélyesen felvette a Csehszlovák Partizánok Egysége nevet. A köztársasági elnök harci zászlót, majd 1956-ban Munkaérdem­rendet adományozott az egységnek. Békében is születnek hősök Nem kell háború ahhoz, hogy va­laki bebizonyítsa, milyen jó hazafi. Néphadseregünk katonái jelenleg ab­ban tűnnek ki, hogy segítenek az országépítésben, és ha kell, küzde­nek az elemi csapások ellen. A hi­dászalakulat, amikor árvíz veszélyez­teti a Duna mentf falvak lakossá­gát, az árral veszi fel a harcot. Az idén Trstice községben, amikor a Kis-Duna és a Fekete-víz el akarta lepni a 4000 lelket számláló falut, a lakosság segítségével egy nap és egy éjjel három kilométer hosszú, más­fél-három méter magas gátat épí­tett. A helyi nemzeti bizottságon ki­számították, hogy körülbelül 10 mil­lió korona veszteség érte volna a falu lakosságát, ha a néphadsereg tagjai idejében és önzetlenül nem segítenek. Holiš Miroslav kapitány, az alakulat pártszervezetének elnö­ke mondta, hogy a kommunisták a legnehezebb és a legveszélyesebb munkaszakaszokon dolgoztak. A pártszervezet jó munkáját bi­zonyítja, hogy az egység minden harmadik tagja a „Példás katona" jelvényét viseli. A rajok 51 száza­mogatta ebben, azt mondta, ő is rá­fizetett a bérátszervezésre. A pa­rancsnok írt az említett elvtársak üzemébe, s a levélre érkezett vá­laszokat felolvasta a katonáknak. Mindkét válasz lényegében ugyanazt •tartalmazta: az elvtársak fiatalok, nem volt meg á kellő szakképzett­ségük, s mégis 1300-2000 koronás havi fizetésük volt. Ha tanulni fog­nak, és ha jól dolgoznak, újból eny­nyire, sőt többre is vihetik. Krofta közkatonának, aki bevonulása előtt mint mozdonyfűtő dolgozott, azt üzenték munkatársai, kérdezze meg az édesapjától, hogyan élt ő a bur­zsoá rendszerben. A meggyőző munkához elég érv van. A pártszervezet felhasznál minden anyagot, és a pozitív jelen­ségekét is. Amikor Straka közka­tonát megjutalmazta parancsnoka, a CSISZ-szervezet a kommunisták kezdeményezésére levelet írt édes­apjának. Megható volt a válasz, me­lyet a katonák az ifjúsági szerve­zet taggyűlésén fölolvastak. A szü­lő válaszában írt gyermeke gyönge oldalairól, azt akarja, hogy még jobb embert formáljanak a hadse­regben fiából. A kommunisták rendszert vezet­tek be az agitációs és nevelőmun­kában. A választások előtti kam­pányban jól beváltak a párttagok „személyi számlái". A kommunisták ezekbe jegyezték, mit tesznek és mit tettek az agitációs munka ér­dekében. Űjabban a tagjelölteknél alkalmazzák ezt a módszert. A tag­jelöltek pontos kimutatást vezetnek kötelezettségvállalásaikról és telje­sítésükről. Amikor sor fog kerülni átigazolásukra, könnyű lesz meg­ítélni, kiérdemelték-e a pártba való felvételt. A laktanyában az eredményes po­litikai munkán és a katonák jó el­látásán kívül a technika fejlődésére is felfigyeltünk. A vrakúňi hidat 35 nap alatt, a hlohoveci hidat 52 nap alatt építették 1945-ben az egység katonái. A mai feltételek mellett lényegesen rövidebb idő alatt vé­geznék el ezt a munkát. Példát mon­dunk erre. Egy nagy árokhoz pán­célkocsi közeledik, s a tetején híd­szerkezet van. A hatalmas híd gomb­nyomásra néhány perc alatt elterül a tank előtt, az árokra borul és a nehéz hernyótalpas átrobog rajta New Yorkban leszerelésről tár­gyal az ENSZ, a katonák örömmel olvassák az ezzel kapcsolatos szov­jet javaslatokat, mi ugyanakkor a fejlett harci technikánkról írunk Nem kedvtelésből tesszük. Néphad­seregünk katonái szívesebben küz­denének a munka frontján. Azon­ban az ENSZ közgyűlésének tárgya­lásából is látjuk, ez nem tőlük, és nem a szocialista tábor országaitól függ. Drábek Viktor ÚJ SZÖ 5 1960. október %

Next

/
Oldalképek
Tartalom