Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-01 / 273. szám, szombat

A sládkovičovói cukorgyárban már egy hete folyik az idei Cukorrépa feldolgo­zása. A kampány kezdete óta több mint 1100 vagon répát dolgoztak jel és csü­törtök reggelig 84 vagón kristálycukrot gyártottak. Képünkön a cukorgyárba özönlő répa, amelyet a galántai járás egységes jöldmüvesszövetkezetei és ál­lami birtokai termeltek. (S. Petrfiš - ČTK - felvétele) NEGYVEN ÉVES FENNÁLLÁSÁT ÜNNE­PELTE NEMREG a berlini mentőállomás. Az elmúlt évben 197 997 esetben szállí­tották kórházba a beteget ihletve sebe­sültet. E HÉT ELEJÉN LENGYELORSZÁG­BA UTAZOTT egyhetes vendégsze­replésre a Szlovák Filharmónia. Ka­towicén és Bielszkben összesen 5 hangversenyt ad. AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEJÉN tíz orvosi jolyóirat jelent meg nálunk. 1952­ben számuk már 2l-re emelkedett, ma pedig 37-jéle orvosi Jolyóirat jelenik meg évi 2 600 000 példányszámban. A vsetlnl járási múzeumban 11 700 mú­zeumi tárgyat tekinthetnek meg a láto­gatók. A múzeum a csillagvizsgálóval "és a MEZ n.v. üzemi klubjával együtt most népművelési előadás-sorozatot indít. J. OSBORNE ANGOL DRÁMAÍRÓ egy új színdarabot írt, amelynek a hőse Lut­her Márton. ROMBADÖLT EGY NÉGYEMELE­TES HÁZ KAIRÓBAN. A romok alól eddig 4 halottat és 19 sebesültet szabadítottak ki. A MÜLT HÉT VÉGÉN csak szombat és vasárnap rendkívül súlyos balesetek tör­téntek hazánkban, amelyeknek kilenc em­berélet esett áldozatul, hatan pedig súlyo­san megsebesültek. Nytkolaj Butorin leningrádi tudós az Atlanti-, Indiai- és a Csendes-óceán ki­kötőiben végzett vizsgálatok alapján meg­állapította, hogy a világ óceánjainak át­lagos szintje az utóbbi 50 év alatt 6,1 centiméterrel emelkedett. 3,5 MILLIÓ NŐ VAN ALKALMAZÁS• BAN a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Ez az összes alkalmazottak 43,10 százalékát jelenti. Különösen magas a női munkaerők száma a textiliparban. ÜJABB ALLATOKKAL GYARAPO­DOTT E NAPOKBAN a bratislavai ál­latkert. A látogatók megismerked­hetnek a pelikánnal, a királysassal és az amerikai pumával. A SZÍNES MÜFOGAK Amerika után Franciaországban is feltűntek. E divat hódolói piros, zöld, lila, kék, rózsaszín és narancssárga színben pompázó jogso­rokkal büszkélkednek. A Kirov nevét viselő leningrádi Akadé­miai Opera- és Balettszfnház előcsarnoká­ban Saljapin Múzeumot rendeztek be. AZ EGYIK MOSZKVAI NEGYEDBEN a közelmúltban megkezdték egy ötemele­tes ház építését, ahol a vasbetoneleme­ken kívül kizárólag műanyagokat jognak alkalmazni. A könnyű műanyagból készült építési elemek rendkívül ]6 szigetelőké­pességükkel tűnnek ki. 31 ORSZÄGBÔL 520 ÉPÍTÉSZ VESZ RÉSZT a lublini egyetemi könyvtár építésére kiírt pályázaton. 300 szakorvos vesz részt Hradec Krá­lovében a szemészek országos kongresz­szusán, A kongresszuson 40 szakelőadás hangzik el. ANGLIA PARTJAIN az egyik halász hálójába egy üveg akadt bele, amelyet hatvan évvel ezelőtt dobott a tengerbe egy, az áramlatokat tanulmányozd tudós. GYAKORLATOZÁS KÖZBEN ÖSSZE­ÜTKÖZÖTT két japán KF-86 jelzésű lökhajtásos vadászgép. NEGYVENÖT ÁLLAM 85 REPÜLŐTÁR­SASÁGA tárgyalt Cannesban arról, ho­gyan lehetne kiküszöbölni a modern re­pülőgépek által okozott zajokat. A zágrábi nagyvásáron egy 20 méter magas acélkonstrukciőt döntött le az erős szél. A vásár két látogatója életét vesz­tette, öten megsebesültek. MANUELA DE FALLA SPANYOL ZE­NE SZERZŐ hagyatékában egy új opera, az Atlantisz partitúrájára bukkantak. Az operát még ebben az évben bemutatja a milánói Scala, a díszleteket Pablo Pi­casso készíti. Már második hete New York fe­lé, az ENSZ köz­gyűlésére összpon­tosul a világ köz­véleményének fi­gyelme. Noha Kon­góban tart a vál­ság, és az ENSZ­haderők továbbra is az összeesküvőket tamogatjak, le­hetetlenné teszik a törvényes kongói kormánynak a rend helyreállítására irányuló kísérleteit, polgárháborút szít a S E AT O - ezeK az események mégis lekerültek a vi­lágsajtó első oldaláról és helyüket az ENSZ-közgyűlésről szóló jelenté­sek töltik ki. Ez rendjén is van, hi­szen az immár 98 tagú világszervezet olyan átfogó, nagy problemakrol ta­nácskozik, amelyek megoldasa fel­tétlenül hozzájárulna a kongoihoz, laoszihoz hasonló problémák rendeze­séhez is. Kíséreljük meg felvázolni a történelmi jelentőségűnek nevezett tanácskozások eddigi eredmenyeit, az általános vita irányát. Nagyon ko­rai még a tanulságok levonása, hi­szen számos ország küldöttsége meg csak ezután szólal fel, és a köz­gyűlés tanácskozó termén kívül is élénk diplomáciai tevékenység fo­lyik, egymást érik a kormányfők ta­lálkozói, megbeszélései. Minden eset­re Hruscsov elvtárs nagyjelentőségű beszéde, Eisenhower és Macmillan felszólalásai után már nagy vona­lakban kirajzolódnak a legfontosabb problémák megoldására tett javas­latok közötti különbségek és az ENSZ tagállamainak óvatos, vagy nyíltabb állásfoglalásai e kérdésekben. Korunk legsürgetőbb megoldásra váró problémája a leszerelés. A Szov­jetunió előterjesztett három szaka­szos leszerelési tervezete gyökeresen megoldaná ezt a bonyolult kérdést négy-öt év alatt. A szovjet kormány űjabb javaslatában, amely az elmúlt évbeh az ENSZ-ben beterjesztett ál­talános és teljes leszerelési javas­latra épül, figyelembe vette a nyu­gati hatalmak eddigi ellenvetéseit is. Az első szakaszban, amely másfél évig tartana, megsemmisítenék a nukleáris fegyverek célbajuttatására szolgáló eszközöket és felszámolnák a külföldi támaszpontokat. A máso­dik szakaszban a vegyi, nukleáris és baktérium-fegyvereket semmisíte­nék meg és csökkentenék a had­erők létszámát, a harmadik szakasz­ban pedig véglegesen felszámolnák a katonai intézményeket és a had­sereget. Természetesen mindezt a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés­sel kapcsolnák össze. E logikus és konkrét javaslatok­kal szemben Eisenhower ENSZ-be­szédében továbbra is a fegyverkezés ellenőrzését javasolta a leszerelés kilátásai nélkül, amelynek lényege a szabad kémkedés szentesítése, ez azonban csak fokozná a bizalmatlan­ságot és megkönnyítené az agresz­szor helyzetét. Lényegében Macmil­lan angol miniszterelnök is az ame­rikai álláspontot támogatta. j.Szak­értől bizottság" kinevezését aján­lotta a leszerelés kérdésének kidol­gozására, és e bizottság jelentése alapján kezdenék majd meg a lesze­relési tanácskozásokat. Mikor? „Nem túl sokára" — mondotta az angol miniszterelnök, ami annyit jelent, hogy újra é.vekig elhúzódhatnának a meddő tanácskozások konkrét intéz­kedések nélkül. De e javaslat mögött az a cél is meghúzódik, hogy a köz­gyűlés fórumáról lekerüljön a lesze­relés kérdése, mert a világ közvéle­ményének nagy figyelemmel kísért tanácskozásain sem a vezető nyugati hatalmak, sem szövetségeseik nem tudnak és nem akarnak olyan javas­latokról tanácskozni, amely meg­nyugtathatná a békére vágyó embe­riséget. Különben e törekvések na­gyon szemléltetően megmutatkoztak az ügyrendi bizottságban, ahol az Egyesült Államok nyomására a nyu­gati többség a legfontosabb problé­mák megvitatását nem a közgyűlé­sen, hanjem bizottságokban javasolta, ugyanakkor azt ajánlotta, hogy a hidegháborús erők által kiagyalt úgynevezett magyar és tibeti kér­dést a közgyűlés vitassa meg. Ez azt bizonyítja, hogy az USA vezető körei nem az eredményes tanácskozásokra alkalmas légkör kialakítására törek­szik, hanem a hidegháborús légkör becsempészésére, ahol nem a meg­fontolt, józan szavak, hanem az in­dulatok uralkodnak. E kétségbeesett kapálőzást a félelem sugallja. A nyu­gati hatalmak attól tartanak, hogy elvesztik szavazómasinériájukat, hogy a 17 új ENSZ-tag megváltoztathatja az erőviszonyokat a világszervezet­ben és egyre nehezebb lesz az Egye­sült Államoknak megfelelő határoza­tokat kicsikarni. Ezért ellenzik az ENSZ leszerelési tizes bizottságának a Szovjetunió által javasolt kibőví­tését semleges országokkal. A Szovjetunió másik fontos kezdeményezése, a gyarmatosító rendszer végleges felszámolására tett javaslata ugyancsak bebizonyí­totta a világnak, ki a szabadságukért küzdő népek igaz, őszinte barátja. Hruscsov elvtárs így fogalmazta meg e nagyszerű javaslat lényegét: „A történelmi, fejlődés hozta ma­gával, hogy teljesen és véglegesen, minden formájában és megnyilvánu­lásában meg kell szüntetni a gyar­mati rendszert, mégpedig nem majd, hanem most, haladéktalanul és fel­tétlenül". Eisenhower elnök az elnyomott gyarmati népek felszabadításáról egy szót sem szólt és a gyarmatosítást csak „visszásságnak" nevezte. Az önálló gazdasági élet, évszázados el­maradottság leküzdése helyett egy százezer dolláros ENSZ-segélyalapot javasolt az elmaradott országok megsegítésére és egy ENSZ-élelme­zési program kidolgozását, ahol az USA elsüthetné mezőgazdasági ter­mékfeleslegeit. Macmillan meg egyenesen dicshim­nuszt zengett a gyarmatosító hatal­makról, amelyek olyan jőszívűek, hogy függetlenséget adtak az afri­kai népeknek. A szabadságharc ál­dozatainak százezreiről azonban ő is hallgatott és arról sem szólt sem­mit, hogy Anglia mikor óhajt füg­getlenséget adni a még meglevő an­gol gyarmatoknak. Természetesen a fiatal afrikai és ázsiai országok egészen másként él-tékelik a helyzetet és szigorúan elítélik az im­perialista hatalmak gyarmatosító törek­véseit. E bírálatok úgy látszik fején ta­lálták a szöget, mert Herter amerikai külügyminiszter ingerültségében azzal vádolta meg Nkrumah ghanai elnököt, hogy a „kommunistákhoz csatlakozott". Az ilyen nézetekre talán Fidél Castro, kubai miinszterelnök adta meg a legta­lálóbb választ. Mikor egy nyugati új­ságíró New Yorkban megkérdezte tőle, hogy kommunista-e, Castro így válaszolt: „önök Csang KaJ­seken, Li Szin Manón, Adenaueron és a hoz­zájuk hasonló figurá­kon kívül mindenkit kommunistának ne­veznek." Az is egy komoly eredmény már, hogy a nyu­gati propagandának nem sikerül a kommunizmussal elriasz­tani a függetlenséget elérő országokat. Számukra az igazi veszedelmet a gyar­matosítók jelentik. Az Egyesült Államok most meg­kísérli háttérbe szorítani a két fontos határozati javaslatot és nagy huhot csap az ENSZ főtitkár személye korul, ami Hruscsov elvtárs és más országok komo­lyan bíráltak a kongói ENSZ-csapatok tevékenysége miatt. Az egész nyugati propagandagépezet most a főtitkárt vedi és a kapitalista országok küldöttségeinek felszólalói túlságosan egy helyen kidol­gozott érvek alapján dicsérik tény­kedését. Egyesek már az ENSZ lé­tének veszélyeztetéséről fecsegnek. Ezeknek mondta Antonín Novotný köz­társasági elnökünk a közgyűlésen elhang­zott nagyjelentőségű beszédében: „Az ENSZ nem áll, vagy bukik a főtitkár­ral ... Az ENSZ nemzetközi világszerve­zet, tagjai szuverén államok, amely az ENSZ alapokmányában lefektetett szilárd alapokon nyugszik". A nyugati propaganda azért ellenzi oly makacsul a háromtagú ENSZ-titkárság felállítására tett szovjet javaslatot, mert azt reméli, hogy az ENSZ-ben a semle­ges országok számának növekedésével, legalább a végrehajtó apparátuson ke­resztül tudja majd érvényesíteni aka­ratát, mint a legutóbbi kongői esemé­nyek' idején. A világ népei azonban nem nézhetik tétlenül ezt a hallatlan vissza­élést, hogy az alig 500 milliós nyugati tömbökbe csoportosult országok kisajátít­sák a világszervezet legfelelősebb funk­cióját. ' A nyugati mesterkedéseknek nem sikerült az ENSZ idei közgyűlésének jelentőségét elbagatelizálni. A harminc államfő, illetve kormányfő részvétele azt bizonyítja, hogy a világszervezet fórumán megvan a lehetőség a legbonyolultabb kérdések megoldására is. Ehhez azonban jóindulat és őszinte szándék kell, amely­nek megteremtéséért a nyugati orszá­gok még igen keveset tettek. Reméljük, hogy a világ népei hőn óhajtott béké­jének megteremtésére hivatott világszer­vezetet nem sikerUl a béke ádáz ellen­ségeinek, a hidegháborús vitáknak szinte­révé változtatni. Nagy felelősség hárul a közgyűlésen részt vevő küldöttségekre. A Szovjetunió és más békeszerető orszá­gok javaslatai kiotat mutatnak a zsák­utcából. Bízunk benne, hogy a New Yorkban tanácskozó közgyűlésen ezt az utat választják. A Novotný elvtárs vezette csehszlovák küldöttség ezért mindent el­követ a sorsdöntő nagy tanácskozásokon. SZŰCS BÉLA i A Fučík Nagybánya életéből A kollektíva ereje mindenható A munkaidő lerövidítésének prob­lémáival kapcsolatban a napokban beszámoltunk az ostrava-karvinái bányavidék Ludvík Bányájának ta­pasztalatairól. írásunkban megemlí­tettük, hogy október elsején a Fučík Nagybányában is rátérnek a rövi­debb munkaidő kísérletképpen való bevezetésére s elhatározták, hogy a kiesett munkaidőt saját forrásaikból pótolják. Helyes, s szükséges ez, mert rejtett tartalékok mindenütt akadnak és a jobb munkaszervezés, az újabb technika, a műszaki fej­lődés a nagyobb munkatermelékeny­ség természetes velejárói. Foglalkozzunk most a népszerű Fučík Nagybánya múltjával, jelené­vel, sikereivel, Miskával, az új igaz­gatóval, írjunk a bánya életéről. Történelmi visszapillantás Először száz esztendővel ezelőtt kutattak szén után Petrvald kör­nyékén, ahol 1872-ben a Hedvikán és 1912-ben a Pokrokon megkezdték a szén bényászását. A bányászok ki­zsákmányolása egyre fokozódott, 1933-ban a bányászok sztrájkra kényszerültek. A felszabadulás új, tisztult lég­kört teremtett és már 1949-ben Gottwald elnök vándorzászlőját, a legmagasabb bányászkitüntetést elő­ször a Hedvikának ítélik oda, míg 1950-ben, tehát másodszor a zász­ló a Pokrok jő munkáját dicséri. 1950. március elsején az első szov­jet Donbasz szénkombájnt köztár­saságunkban először a Pokrokon ve­tik be. Az első hónap tervteljesí­tése 125,8 százalék. Szintén kitün­tetésnek számít, hogy 1953-ban az említett két bányát Fučík Nagybá­nya néven egyesítik. 1959-ben meg­kezdték a Fučík Nagybánya korsze­rű fejtőberendezéssel való hatalmas átépítését. Különben ls 1959 a nagy sikerek éve. Antonín Sendík május elsejéről elnevezett csoportja re­korderedményt ér el a Donbasszal, 173 516 tonna szenet fejtenek. Bed­fich Lapiš csoportja elsőnek telje­síti az évi tervet és terven felül 9027 tonna szenet adnak. A figyelmes olvasó észrevehette, hogy az 1953-1959-es évek közötti időről hallgat a krónika. Ezekben az években a Fučík Nagybánya nem sok dicsőséget szerzett nevének: jóval a terv alatt maradtak. A válság megoldása nem várathatott sokáig magára. Nehéz lenne megmondani, mi volt a balsiker oka. Talán az, hogy nem törődtek az emberekkel. A szabad köztársaság tizennégy évében tizen­öt igazgató adta kézről-kézre a ki­lincset. 1959. június harmadikán lé­pett be a tizenhatodik igazgató: Mis­ka. Bányászsors régen Jaroslav Miska, az élmunkásmoz­galom egyik első zászlóvivője, a szo­cialista munka hőse, nemzetgyűlési képviselő, az észak-morva kerületi pártbizottság tagja. Akinek már az apjába a csendőrök lőttek, akinek ötéves korától meg­bénult anyjával keservesen kellett keresztülvergődnie fiatal évein, an­nak nehéz leckét adott fel az élet iskolája. A vörös szakszervezet se­gítségével a vézna fiúcskát behoz­ták bányásztanoncnak. A jóeszű ka­maszt azonban a nácik szabotázsért bebörtönzik, koncentrációs táborba vetik. Amikor 1945. október 12-én sok kínszenvedés és viszontagságos út után Norvégiából hazakerült a pin­celakásba, letérdelt siránkozó, töpö­rödött anyja előtt és ezt mondta: - Ne sírj anyám, most mér minden jóra fordul. Nem dob ki már engem senkifia a bányából. S amikor két hónappal később az öreg Ferda Ko­lár kezébe nyomta a piros pártiga­zolványt, azt suttogta: - Slávku olya n bolsevik és olyan ember légy mindig, mint apád volt. Slávek ak­kor tudatában volt annak, hogy éle­tének további folyása kizárólag sa­ját munkájától függ. Anya és fia emberhez méltó la­kásba költözöttt és Jaroslav Miska új életet kezdett. A régi élet szol­gál magyarázattal, honnan merítet­te azt a nagy erőt, hogy megküzd­jön a régi világ előítéleteivel, hogy egymás után döntse meg a régi bá­nyászrekordokat. Nevét szárnyra kapja a hírnév. Nem csoda: élcso­portjával másfél éven át 203 szá­zalékra teljesíti a normát. Komplex módszere, ciklikus munkamenete bő­ven ontja a szenet Miskáék munka­helyéről. A reakció sem tétlenkedik. Azt híresztelik a vasakaratú Miská­ről és derék társairól, hogy csal­nak, svindliznek, hogy miattuk szi­lárdítják a normát. Ki akarják kö­zösíteni. Ki akarják dobni... Bírás­kodnak a csoport felett. A fővádlott Miska, az előmunkás. A kommunista Miska átlát a hely­zeten. Valaki még a régi rendszer­ről álmodozik. Valaki a zavarosban halászik. De Miska és bányásztársai tudják, hogy a szén az élet ütő­ereje. Szén hiányában nem forognak a kerekek', leállnak a gyárak. - Bányászok - kiáltja Miska a teremben —, kijelentem, hogy hol­naptól tovább szilárdítjuk normán­kat. Bárkit felveszünk élcsoportunk­ba, aki velünk akar dolgozni. Min­•denkit szívesen fogadunk, aki látni akarja, hogyan „svindlizünk" ... Bányászsors most Aztán csoportja tagjaival sorra lá­togatták a bányákat, tanították a többieket, átadták a „fortélyt", ami­vel sikereiket elérték. Megint voltak, akik irigykedtek, amikor 1951-ben államdíjat kapott és a Köztársaságrenddel tüntették ki. Gúnyosan „élmunkás úrnak" ti­tulálták, amikor 1952-ben abbahagy­ta a fejtést. Miska pedig szívósan tanult, a bá­nyászat elméletét, filozófiát, politi­kai ökonómiát, hogy ne csak erő­vel, de ésszel, tudással is előrevigye a szocializmus győzelmét. Az Északi-trösztön kinevezték termelé­si felügyelőnek. Ki tudná jobban, lelkesebben terjeszteni az új mun­kamódszereket? 1955 júniusában a kerületi pártbizottság ' elé hívták. A térde is beleremegett, amikor kö­zölték vele: - Átveszed az Urx Bánya vezetését, te leszel az igazga­tó. Az Urx 1945 óta nem teljesítet­te a tervet. Tíz igazgató váltako­zott egymás után. - Nem félsz? Nem! Bányász vagyok! Á bá* nyászokkal értem a szót. Mai gazdag tapasztalatai birtoká­ban már nyugodtan állítja, hogy há­rom hónap alatt minden bányát rendbe lehet hozni. Akkor arra gon­dolt: A párt bízott meg a feladat­tal, a munkásosztályhoz tartozom, a párt nem csalatkozhat bennem. Az elvtársak segítettek. Miska bányász módon látott hozzá meg­tisztelő, de nehéz feladata teljesí­téséhez. Beöltözött, sorra látogatta a munkahelyeket, a helyszínen be^ szélgetett a bányászokkal. De nem­csak beszélgetett. Tanácsukat, se­gítségüket kérte. Erélyesen fellépett a lazaság, a fegyelmezetlenség ellen. A bányászokat otthonaikban is fel­kereste. Eldiskurált asszonyaikkal, bement a nemzeti bizottság irodájá­ba. Meggyőzően agitált. A techniku­soktól is megkövetelte feladataik maradéktalan teljesítését. - Emberek, a kollektíva ereje mindenható — mondotta. Miska ki­meríthetetlen energiája, az embe­rekhez való jó viszonya, határozott fellépése, önfegyelme, kemény ma­gatartása, munkabírása, élete, a bá­nyába és az emberekbe vetett ren­díthetetlen hite, optimizmusa, víg kedélye magéval ragadták a bánya dolgozóit. Hinni kezdtek a bánya jö­vőjében. Három hónap múlva az elő­munkások együttesen gyújtották meg a vörös csillagot. Együttesen, hogy soha ki ne aludjon a fény, együttesen, mert a -kollektíva ere­je mindenható. Tíz év óta először gyulladt ki a vörös fény. Miska jő magasra vetette pillantását, hogy ne lássák a könnyeit. Brityko elvtárs­ra, a donbasz! bányászra gondolt, aki 1951-ben azt mondta neki: — Érdek­lődöm az emberek sorsa, élete iránt, megkérdezem tőlük, mit csinálnak až asszonyok, a gyerekek, milyen a la­kásuk? Törődöm velük, bízom ben­nük, segítek nekik ... Kövesd a pél­dámat. Voltak, akik kárörvendezve moso­lyogtak, amikor tavaly júniusban át­helyezték a Fučíkra. Itt azután biz­tos, hogy megütöd a bokád. Három hónappal később, mint annak idején az Urxon, a Fučíkon is kigyulladt az ötágú csillag messze mutató vörös fénye. A napi terv rendszeres tel­jesítése mellett elérték már a 122 lOj SZÖ 4 *' 1960. október 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom