Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-05 / 277. szám, szerda

Az ENSZ apparátusának átszervezése — pártatlanságának feltétele Tegnapi számunkban közöltük Hruscsov elvtárs felszólalásának f első részét. Az alábbiakban a befejező részt közöljük. Nehogy valaki félremagyarázza, megismétlem: Nem bízunk s nem bízhatunk Hammarskjöld úrban. Ha nem lesz elég bátorsága, hogy lemondjon, ami lovagias eljárás lenne, a kialakuló helyzetből mi vonjuk le a következtetéseket. .Annak az embernek, aki megtiporta a legelemibb igazságot, nincs helye olyan fontos tisztségben, mint a főtitkári állás. Valaki azt mondhatná, hogy talán megfelelőbb emberrel kell felváltani Hammarskjöld urat. Én így gondolom: mondjuk Hammarskjöld durva hibát követett el. Orvosolható-e ez azzal, hogy valaki más lép a helyébe? Természetesen meg lehetne ezt tenni, de megvédjük-e ezzel az ENSZ-t az ilyen hibák jövőbeni megismétlésétől? Azt hiszem, nem. Más főtitkár sem tudna három különböző államcsoport objektív képviselője lenni. Sajnos, az ENSZ tevékenységében, a közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a főtitkár tevékenységében még mindig egyoldalú irányzat érvényesül. Itt még mindig egy államcsoport uralkodik, melynek vezetője az USA, mely ma már nem is az erősebb jogán uralkodik. Ma ezek az államok elvesztették az úgynevezett erősebb jogát, mert ma már alig maradt valami abból a hajdani erőből, mellyel a gyarmatosítók a gyarmati népeket engedelmességre kényszerítették. Ma az a reális világhelyzet, hogy a két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok legalábbis egyenértékűek, s ha tekintetbe vesszük a többi szocialista országokat és a volt gyarmati országokat, világosan látjuk, hogy nemcsak a jog és az igazság, hanem az erő is a békeszerető államok oldalán van. Ha nem lesznek erre tekintettel, akkor az ENSZ tulajdonképpen elveszíti jelentőségét, mert nem töltheti be főfeladatát: a népek békéjének megőrzését. Elvégre minek beszéljünk a jövőről, mikor ínár most látjuk, hová vezetett az ENSZ előtt álló kérdések egyoldalú megoldása, mivel az imperialista államok erői uralkodnak az ENSZ-ben. A főtitkár tisztségét a nyugati hatalmak képviselője tölti be, a közgyűlés elnöki tisztségébe az SSJSZ fennállásának 15 éve alatt egyszer sem' választották valamelyik szocialista ország képviselőjét. Ehhez aztán igazán nem kell külön magyarázat. Az imperialista országok különösen szembetűnő nyomást gyakorolnak a közgyűlésre Kína törvényes ENSZ-jogai elismerésének kérdésében. Már szóltam erről, s most újra elismétlem azoknak, akik gátolják Kína ENSZ-képviseletének megoldását, azoknak, akik most is vakon követik az imperialista hatalmakat: mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ideje már orvosolni ezt az igazságtalanságot. Kína nélkül lehetetlen a leszerelés, Kína nélkül nem fejthet ki rendes tevékenységet az ENSZ. Pedig fontos, hogy az ENSZ képes legyen idejében eloltani a háború lángját, bárhol is törjön elő. De hogyan tegye? Ezt csak akkor teheti, ha tekintettel lesz mindhárom államcsoport érdekeire, s a gyarmati népek érdekeit is tiszteletben tartja. A gyarmatosítók azonban most mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák a gyarmati országok rabszolgarendszerének életét. Ott pedig, ahol a népek kivívják függetlenségüket, a gyarmatosítók igyekeznek megzabolázni őket azzal, hogy látszólag függetlenséget adnak nekik, de a valóságban még akarják hosszabbítani a gyarmati rendszer fennállását. A mai viszonyokat tekintve választható-e olyan ember az ENSZ főtitkári tisztségére, aki mindhárom államcsoport érdekeit tiszteletben tudja tartani? Ügy véljük, hogy ez lehetetlen. Persze, ha a béke, az emberszeretet eszméjéhez való hűségről van szó, a szocialista államok képviselője is betölthetné a főtitkári tisztséget, s ez az ember valóban az emberiség leghaladóbb eszméinek, a béke biztosítása eszméinek szószólója lenne. Ám előre megmondhatjuk, hogy a nyugati hatalmak bizalmatlanok lennének vele szemben s ez érthető is. Ha azonban mi beismerjük, hogy a szocialista országok képviselőinek kinevezése az ENSZ főtitkári tisztségébe nem teremtené meg e szerv tevékenységének n«rmális feltételeit, hogyan követelhetik tőlünk a nyugati hatalmak, hogy higyjünk jelöltjük, a mi esetünkben Hammarskjöld úr objektivitásában? Ha a semleges országok szerepet akarnak játszani az ENSZ-ben, ha biztosítva akarják látni érdekeiket, akkor tiszteletben kell tartani a semleges országok jogos érdekeit is. Ezért az egyedüli helyes megoldás olyan végrehajtó szerv alakítása lesz, tyelyben három személy képviselné a három államcsoportot, akik végrehajtják a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatait. Egyesek azt állítják, hogy ha az ENSZ végrehaitő szerve hárem személyből tevődik össze, megbénul. Pedig az e szervbe beiktatott emberek feladata énoen az lesz. hogy olyan bölcs megoldásokat talál, jának. melyek biztosítják a békét, azaz': tekintette! kell lenniök mindhárom államcsoport érdekeire. Ha azonban a döntésnél csak az egyik csoport érdekei! vesszük tekintetbe, ha Hruscsov elvtárs beszéde például csak az imperialista államok érdekeire leszünk tekintettel a döntés irreális lesz. Nézzük józanul a dolgokat. Az imperialista hatalmaknak nincsenek reális feltételei az ilyen egyoldalú döntések végrehajtására. mert nem képesek erőszakkal kikényszeríteni határozataikat. Akik azt mondják, hogy a Szovjetunió állítólag az ENSZ-t felforgató javaslatokat terjeszt elő. csak egy államcsoport szempontjából nézik az ENSZ tevékenységét. Ha mi azt mondjuk, hogy tekintettel kell lenni az egyik, másik és harmadik államcsoport érdekeire, ók azt mondják, hogy ez az ENSZ felforgatását jelenti. Pedig ez iogos követelés. A világ népei, ha nem ma, akkor bizonyára holnap megértik, hogy az ENSZ-nek tiszteletben kell tartania valamennyi állani érdekeit. Más utat jelent valamely államcsoport uralma, ez azonban nem a kérdések megoldására, hanem a nemzetközi feszültség kiéleződésére vezet, ami háborús viszállyá is fajulhat. Küldött urak! A világ népeinek szent törekvése, hogy biztosítsák a világbékét. A béke biztosításának legjobb záloga a leszerelés. A békeszerető népek vágyva vágynak a leszerelésre, amely nem pótolható a fegyverkezés leszerelés nélküli ellenőrzésével. Ha jóváhagyják leszerelési javaslatainkat, hajlandók vagyunk elfogadni a Nyugatnak a nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó bárminő javaslatait. Mit jelent a fegyverkezés ellenőrzése, melyet Eisenhower amerikai elnök kínál nekünk, és amelyről Macmillan angol miniszterelnök is beszélt? A fegyverkezés ellenőrzése annak elismerését jelenti, hogy a jövőben is szükségesek a fegyverek. Pedig tisztában vagyunk vele, hogy amíg léteznek fegyverek, mindenki, aki fegyverek birtokában van, a kritikus pillanatban akarva, nem akarva fegyver után nyúl. A kritikus pillanatban azok, akik fegyverrel rendelkeznek és az erőpolitika követői, nem kérdik meg a Biztonsági Tanácsot, vagy nem hívják össze a közgyűlést annak megvitatására, használjanak-e fegyvert vagy sem. Egyszerűen fegyvert ragadnak. Ha pedig ez megtörténik, akkor már semmilyen közgyűlés nem ül össze, mert kitör a háború a maga romboló következményeivel. Ezért a béke legjobb biztosítéka az emberpusztító eszközök, a fegyverek megsemmisítése. Ez a szovjet! nép őszinte óhaja. A szovjet állam alapítója, Lenin szavaival már régóta mondjuk, hogy a leszerelés hívei vagyunk. A szovjet kormány ezen a közgyűlésen újra kifejtette nézetét és konkrét javaslatokat terjesztett megvitatás végett önök elé. Ezért nyomatékos felhívással fordulok önökhöz, hogy értsék meg a leszerelés rendkívül nagy fontosságát a világ minden népe, tehát mindnyájunk és az utánunk következő nemzedék szempontjából is. Fontos, hogy valamennyi ország és nép arra törekedjék: azoknak az országoknak kormányai, melyektől a megegyezés függ, a gyakorlatban kényszerítve legyenek az általános és teljes leszerelés végrehajtására. (Taps). Egyesek azt mondják, hogy Hruscsovot és Eisenhowert egy külön szobába kellene zárni, üljenek ott addig, amíg meg nem egyeznek a leszerelésben. Ez persze naiv elképzelés. Ülhetünk mi együtt, amennyit tetszik, ha egyszer az elnök és a mögötte álló körök nem akarnak megegyezni, nem száll fel füst a kéményből, ahogyan ez hagyományosan a római pápa megválasztásakor történik. Pedig adott esetben nem pápaválasztás, hanem sokkal bonyolúltabb kérdés: a leszerelés és a háborús viszályok elhárítása, milliók élet-halál kérdésé előtt állunk. Ha nem jön létre megegyezés a leszerelésben, állítólag nemzetközi fegyveres erőket kell létesíteni. Elvben egyetértünk ezzel, de felmerül a kérdés, ki lesz a parancsnokuk? Az ENSZ főtitkára? Hisz akkor az egyoldalú döntés bizonyos akcióról a főtitkár erkölcsi meggyőződésétől, lelkiismeretétől függne. Megengedhető-e, hogy milliók sorsát e tisztséget betöltő egyén eljárásától tegyék függővé? Nem bizhatunk a főtitkár lelkiismeretében, mindenkinek a lelkiismerete nézetétől, erkölcsi felfogásától függ. A tőkés világnak, a kommunista világnak és a semleges országoknak is saját erkölcsük van. Ezért tekintetbe kell venni a konkrét feltételeket, úgy kell megszervezni az ENSZ apparátusát, hogv visszatükröződjék benne a tényleges világhelyzet, hogy kifejezze a különböző államcsoporthoz tartozó népek érdekeit. Lehetetlen a leszerelés, lehetetlen nemzetközi fegyveres erők létesítése, ha nincs meg a garancia mind » három államcsoportnak, hogy senki sem él vissza ezekkel a fegyveres erőkkel. Tehát hogyan biztosítsuk ezt? Nem akarunk semmilyen kiváltságokat, persze azt sem akarjuk, hogy másoknak legyenek kiváltságaik velünk szemben. Azt akarjuk, hogy mindenki egyenlő helyzetben legyen. Ezért uraim, ha óhajtják a tényleges leszerelést, ha azt akarják, hogy a nemzetközi szervek tényleg ebben az irányban, békés célok eléréséért tevékenykedjenek, át kell szervezni az ENSZ apparátusát úgy, hogy az ENSZ titkárságának és a Biztonsági. Tanácsnak tevékenységében visszatükröződjenek a reálisan létező államcsoportok érdekei, hogy védve legyenek valamennyi ENSZtagállam érdekei. Egyes személyiségek éles szavakat használnak, éles vádat emelnek, szerintük Hruscsov felforgatja az ENSZ-t. Visszautasítjuk ezt a vádat és kijelentjük. hogy a Szovjetunió javaslatainak célja az ÉNSZ megszilárdítása. Azt akarjuk. hogy az ENSZ valóban olyan szerv legyen, melyben valamennyi tagállam érdekeit egyaránt tiszteletben tartják és védelmezik. Az ENSZ tevékenységének alapja a világbéke biztosítása legyen. A más államok érdekei fölött álló szűk csoportérdekeket követő államok csapást mérnek az ENSZ-re, s végül ha makacsul kitartanak irányvonaluk mellett, az ENSZ felbomlását idézik elő. Ha az az apparátus, melynek küldetése az alapvető nemzetközi kérdések valamennyi állam érdekeinek tekintetbe vételével való megoldása, ha ez az apparátus — az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Biztonsági Tanács és a titkárság — a szocialista vagy semleges államok rovására fognak dönteni e kérdésekben, akkor nagyon természetes, hogy ezek az országok nem fogják tiszteletben tartani az ilyen döntéseket, saját erőikre fognak támaszkodni, hogy megvédjék államaik érdekeit, a béke érdekeit. Az ENSZ-nek most határoznia kell: vagy valóban összefogunk és mindent megteszünk az ENSZ megszilárdulása érdekében s biztosítjuk az államok együttműködését a béke biztosítása érdekében, vagy pedig továbbra is azok az erök fognak uralkodni az ENSZ-ben és apparátusában, melyek az imperialista államcsoport érdekeit és előnyeit helyezik előtérbe, ami igen ártana a békének és a nemzetközi együttműködésnek. Döbbenjenek rá azok. akik az eröpolitikát támogatják és az ENSZ útján másokra is rá akarják kényszeríteni akaratukat, milyen szerepet töltenek be és milyen felelősség hárul rájuk a jövőért az egész világgal szemben. Nyíltan megmondom az ülésszak küldötteinek: ne dőljenek be Hammarskjöld úr és a gyarmati hatalmak képviselői felfuvalkodott frázisainak, melyekkel a gyarmatosítóknak és cinkosaiknak a kongói népen elkövetett véres bűntetteit próbálták igazolni. Kereken kijelentem, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselője itt a régit, a korhadtat védelmezte, azt, aminek rombadőlését sem az Egyesült Államok küldötte, sem más küldött nem tudja megakadályozni. A holtat nem lehet lélegzésre kényszeríteni. A gyarmaturalom túlélte önmagát, s bűzlő hulláját mielőbb el kell távolítani, meg kell tisztítani a légkört, jobb életet kell teremteni a világon minden embernek. (Taps.) Ismétlem, rokonszenvezünk a szabadságért éš függetlenségért küzdő népekkel. Egyesek azt mondják, hogy Hruscsov felkelésre szólít fel. Nem szólítok fel senkit felkelésre, mert egyedül a nép dönt arról, felkel-e valamely ország alkalmatlan rendszere ellen. Én csak azt mondottam, hogy ha a gyarmatosítók nem adják meg a függetlenséget és szabadságot a gyarmati népeknek, akkor ezek nem tehetnek egyebet, mint hogy felkelnek a gyalázatos elnyomás ellen. Minden derék ember köteles segítő kezet nyújtani azoknak, akik emberi méltóságukért, a fosztogatás, a gyarmatosítók ellen küzdenek. Kezet nyújtunk azoknak, akik még a gyarmati rabság béklyóiban sínylődnek. Ha ezt felkelésnek, uszításnak nevezik, akkor büszke vagyok rá s azt mondom: a Szovjetunió szabadságszerető népei segítő kezet nyújtanak a gyarmatosítók ellen szabadságukért és függetlenségükért síkra szálló népeknek. (Hosszan tartó taps.) Tisztelt küldött urak! Az egész világ feszülten vár választ e kérdésre: megoldást nyer-e a leszerelés, meg tudjuk-e oldani ezt a létfontosságú kérdést? Ami minket illet, egyértelműen kijelentjük, hogy a legbecsületesebb szándékkal jöttünk és készek vagyunk erőnktől telhetően mindent megtenni, hogy béke honoljon az egész világon, sőt nemcsak a béke, hanem a barátság is rákőszöntsön a népekre. A szovjet kormány a jövőben is becsületesen fog tevékenykedni, mint ahogyan a magvető is derekasan dolgozik, mert azt akarja, hogy gazdag termést takarítsanak be az emberek. A legjobb magot választja ki és szórja a főidbe. Ha elveti a magot, meg van róla győződve, hogy tavasszal s nyáron kihajt és szárba szökken. Tudja, hogy a kisarjadt növényzetet aszály, vihar, orkán támadhatja meg. Az is .előfordul, hogy egyes magok sziklára hullanak. De azért a magvető tovább dolgozik. Nem teszi ölbe a kezét az elemek bősz acsarkodásával szemben. Nem gondol rá, kifizetődik-e munkája, vessen-e vagy sem. Az ember él és élni akar, ezért állandóan dolgozik, hogy jobb életet biztosítson embertársainak. Ezért jöttünk el mi is népünk akaratából s szorgalmasan hintjük a béke magjait. Lehet, hogy nem mindenütt jutnak termőtalajba. Sőt meggyőződésem, hogy bizonyos mennyiség sziklás talajra hull. Önök uraim, bizonyára látták, hogy hatalmas fenyő növekedik a legkeményebb, kietlen sziklán. Honnan veszi tápanyagát? Nehéz megmondani, de a fenyő mégis növekszik. Hisszük, hogy ha egyes elhintett magvak sziklás talajba kerülnek is, nem mind pusztul el, mert ezek egészséges magok, az emberi igazság magjai, melyeket az igazság és az emberélet nevében hintünk el. Meggyőződésünk, hogy kihajtanak és a sziklán keresztül utat törnek az élő talajba, s ott kinő az élet erős, hatalmas fája. Hiszünk az életben és küzdünk érte, küzdünk a világbékéért. (Hosszan tartó taps.) Meggyőződésünk, hogy az igazság magjai kihajtanak az emberek gondolatában, hisz hozzájuk fordulunk. Meggyőződésünk, hogy a jó magvetőket, azokat, akik elvetik az igazság, az élet magjait, az a jutalom éri, hogy az igazság győz, az ész és a béke erői győznek a háború erőin. Ezért fontos, hogy állandóan elhintsük az igazság magjait, harcra lelkesítsük az embereket ezért az igazságért, küzdjünk a veszélyes aszály és a viharok ellen. Ha mindenki, valóban mindenki, s nemcsak egy államcsoport küzdeni fog, akkor az igazság győzedelmeskedik s biztosítva lesz az egész világ békéje. (Taps.) Köszönöm a figyelmességüket. (Hosszan tartó taps.) Kádár János beszéde Kádár János az általános vitában hétfőn este mondott beszéde bevezető részében a Magyar Népköztársaság kormánya és népe nevében üdvözölte az ENSZ új tagjait és a legjobbakat kívánta további erőfeszítéseikben. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kezdeményezéséből az idei ülésszakon számos állam- és kormányfő vesz részt. Mindenki előtt ismeretes, hogy míg ä Szovjetunió és a többi szocialista ország csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-országok tovább folytatják a lázas fegyverkezést. A NATO vezetői például az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának kezdetével egyidejűleg nagy hadgyakorlatot tartottak, hogy megmérgézzék a légkört. A közgyűlésnek meg kell tárgyalnia az áilamok szuverenitása megsértésének kérdését, valamint a nyugatnémet militarizmus újjáélesztésének kérdéseit is. Kádár elvtárs rámutatott a nyugati államférfiak rövid emlékezőtehetségére, akik már „elfelejtették" a nácizmus okozta szenvedéseket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy békeszerződést kell kötni Németországgal és fel kell számolni a legutóbbi háború maradványait. A magyar népnek minden oka megvan arra, hogy gyűlölje a háborút, országában törvény tiltja a háborús propagandát — hangsúlyozta Kádár elvtárs a nyugat-németországi militaristák és revansisták tevékenységére utalva. Majd rámutatott, hogy valóban megjött a gyarmati rendszer végleges és teljes felszámolásának az ideje. Ez ugyanakkor a háborúk egyik okának kiküszöbölését fogja jelenteni. Kongó kérdésében kijelentette, hogy a belga csapatoknak végérvényesen el kell hagyniok az országot. Összefoglalta a belga gyarmati háború áldatlan következményéit és rámutatott a gyarmati hatalmak álszenteskedésére, amelyek azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy az ő érdemükből nyertek szabadságot az új állanak. Kádár elvtárs elítélte azt a törekvésüket is, hogy ezen országok önállóságát azzal a propagandaállítással késleltessék, hogy „még nem eléggé érettek" az önállóságra. Emlékeztetett arra, hogy a gyarmati rendszerben levő életfeltételek következtében a gyarmatok lakosságának átlagos életkora 30—35 év volt. Küldöttségének teljes támogatását ígérte a gyarmati rendszer felszámolására tett szovjet' javaslattal kapcsolatban. Rámutatott, hogy így száimos új KÁDÁR JÁNOS, A MAGVAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK VEZETŐJE AZ ÉNSZ KÖZGYŰLÉSÉN. (ČTK felv.) nemzet nyer szabadságot és válik az ENSZ tagjává, ami növeli e szervezet egyetemességét. Ezzel kapcsolatban határozottan állást foglal a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak elismerése mellett. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy egyes államok e kérdésben kitérnek felelősségük elől, mint pl. NagyBritannia, amely ugyan elismerte a Kínai Népköztársaságot, de kibúvó álláspontra helyezkedik ENSZ-beli jogainak elismerése kérdésében. Kádár elvtárs ugyancsak állást foglalt a Mongol Népköztársaság felvétele mellett. Rámutatott arra, hogy a szocialista államok_ és a Szovjetunió kezdeményezéséből az ülés napirendjén korunk fontos kérdéseivel kapcsolatos pozitív javaslatok szerepelnek, míg az USA semmilyen pozitív napirendi pontot sem terjesztett elő, s figyelmét csak olyan provokációs „problémák" előterjesztésére összpontosította, fnint az ún. „tibeti kérdés" és a „magyar kérdés", amelyek már rég elévültek. Kádár János ezután az USA és Magyarország közötti kölcsönös kapcsolatok különféle szempontjaival foglalkozott. Emlékeztetett rá, hogy amióta a magyar nép szocialista rendszert állított fel országában, az USA a két ország közötti kapcsolatok rosszabbítására törekszik. Kijelentette ezzel kapcsolatban, hogy az USA és Magyarország közötti kapc=o!atok azonnal normálissá válnának, ' az USA elismerné, hogy a szocialista rendszer a magyar nép belügye. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a volt nagybirtokos rendszer időszakától eltérően a szocialista rendszerben jelentősen emelkedett a termelés szintje, a lakosság életszínvonala, az egészségügyi gondoskodás stb. Rámutatott arra is, hogy ez a növekedés nagyobb, mint számos fejlett kapitalista államban. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a főtitkár sohasem talált időt arra, hogy Magyarországra látogasson, jóllehet ezt feladatává ' tették az ENSZ határozatai. Rámutatott, hogy a szovjet csapatok a varsói szerződés alapján tartózkodnak Magyarországon és hogy távozásuk attól függ, mikor teszik ezt lehetővé a nyugati sztratégák, akik elutasítják a NATO és a varsói szerződés államai közötti megnemtámadási egyezmény megkötésére ismételten tett javaslatokat. Kádár János ezután rámutatott arra, hogy az USA kormánya évente százmillió dollárt fordít felforgató elemek kémtevékenységére azon országok ellen, amelyeknek társadalmi rendszere nem tetszik az USA kormányának. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a közgyűlésnek le kellene vennie napirendjéről az összes provokációs kérdéseket és a megoldásra váró fő világproblémákra kellene összpontosítani figyelmét. Ezzel kapcsolatban újból kiemelte, hogy az ENSZ titkárságának összetételét módosítani kell úgy, hogy megfeleljen az új helyzetnek. lOj SZÖ 4 *' 1960. október 1.