Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-28 / 300. szám, péntek

Tizére* IA KELETSZLOVÁKIAI GÉPGYÁR K

ošice város gépipara a századforduló előtti évtizedekben alakult ki nagyobb gépjavító műhelyekből. Lényegében három „gyárról", jobban mondva csak gyáracskáról volt szó, amelyekben eleinte néhány tucat, majd később a háború alatt néhány száz munkás dolgozott és elsősorban malomgépeket, kisebb víziturbínákat készített és a szokásos mezőgazdasági gépjavításokat végezte. Másodsorban az új gyártási csarnokokban jórészt a régi Poledniak gyárból és más megszüntetett kisebb gépgyárakból áthozott, lényegében elavult gépeket helyeztek el. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy az új gyár éveken keresztül „nem találta meg a jellegét", vagyis nem voit állandó termelési programja, arpely lehetővé tette volna a hosszú távlati fejlesztést és a nagyüzemi sorozatgyártást. Ezek a nehézségek Á Keletszlovákiai Gépgyár munkaiskolájában a fiatalság a jövő nagy feladataira készül. A három üzem közül „a legnagyobb" az első világháború után a tőkés válság és a csehországi vállalatok versenyének áldozata lett, míg a másik kettő: a Poledniak és a Ruszinyák gépgyárak valahogyan :— elsősorban dolgozóik bérének leszállításával — átvészelték a nagy kapitalista világválságot is. A második világháború alatt a két kassai gépgyár is „hadiüzem" lett, ahol elsősorban a német és az azt kiszolgáló magyar háborús gépezet számára végeztek különböző mutfkákat. A Ruszinyák gyárban például tüzérségi gránátokat gyártottak, amelyeket azonban a földalatti ellenállási mozgalomban résztvevő dolgozók jórészt hasznavehetetlen állapotban küldtek az oroszországi harcterekre. Lényeges fordulat a košicei gépipar fejlődésében akkor következett be, amikor a termelési viszonyok megváltozásával ezeket a gépgyárakat is a dolgozó nép vette kezébe és az üzemeket államosították. Kelet-Szlovákia meginduló nagyarányú szocialista iparosítása, különösképpen azonban ^ HUKO terve és meginduló felépítése szükségessé tette, hogy e kis gépgyárak méreteit, gyártási lehetőségeit messze meghaladó igazi gépgyár létesüljön Kelet-Szlovákia metropolisában. A

z új košicei gépgyár tíz esztendővel ezelőtt, 1950. iiovem, ber 4-én kezdte meg termelését a várostól délre a volt repülőtér és Barca község közötti hatalmas, nem régen még zöld területen. Bár az üzem a legkorszerűbb építési elvek szerint készült, mégis több tényező hátráltatta fejlődését. Mindenekelőtt Košicén hiányzott a kellő számú szakképzett káder ilyen nagyarányú, teljesen új gyártási programmal rendelkező üzem számára. közismertek és részben még ma, az üzem tízéves fennállásának napján is fennállanak. Mégis a Keletszlovákiai Gépgyár a múlt eredményeinél lényegesen biztatóbb kilátások között ünnepli tízéves fennállását. Az eddigi két korszerű üzemi csarnok mellé egy harmadik, az eddigieknél lényegesen nagyobb épült, amelyben akár két szabályos méretű labdarúgó pálya is helyet találna. Ez az új csarnok - amelyet a vegyészeti ipar csarnokának neveznek — még a laikus számára is lenyűgöző képet mutat. Az építészek már befejezték munkájukat és a hatalmas termelési területen a daruk és a legkorszerűbb megmunkáló gépek felszerelése folyik. Az egész épület hosszában hat párhuzamos darupálya fut végig, tízezertől húszezer kilogramig terjedő hordképességgel. Az épület déli frontján mindehhez egy még nagyobb teljesítőképességű fedetlen darupálya csatlakozik a legsúlyosabb munkatárgyak fel- és lerakására. De egyebekben, is tovább folyik a Keletszlovákiai Gépgyárnak korszerű szocialista nagyüzemmé való fejlesztése. Teljesen átépítik és bővítik az adminisztrációs épületet, a jövő évben üzembe helyezik az ország egyik legkorszerűbb, évi tizenötezer tonna minőségi öntvény előállítására alkalmas öntödéjét. A

Keletszlovákiai Gépgyár termelése a volt košicei gépgyárak legnagyobb termeléséhez viszonyítva az elmúlt tíz -esztendő alatt megtizenötszöröződött. Nos. ezt a hatalmas eredményt is háromszorosára emelik az elkövetkezendő öt esztendő alatt- Ez annyit jelent, hogy Košicén 1965-ben közel ötvenszer annyi értékű gépipari terméket fognak előállítani, mint a volt kapitalista rendszer legjobb éveiben. Amíg a Keletszlovákiai Gépgyár eddig elsősorban sajtolőkat és légkalapácsokat, valamint alumíniumipari termelőegységek berendezését gyártotta bel- és külföldi rendelések alapján, addig a jövőben a gépgyár termelésének jellegét pártunk XI. kongresszusa határozatának szellemében a vegyi gépek gyártása fogja meghatározni. Harmadik ötéves tervünk éveiben ugyanis a gyártási program nyolcvan százalékát éppen a vegyi ipari gépek termelése fogja képezni. De még a vegyi iparon belül is annak legkorszerűbb részével, a műfonalakat és műanyagokat gyártó vegyi gépekkel látja majd el a jubiláló üzem az egész országot. Ugyanakkor az eddigi hagyományoknak megfelelően számos baráti szocialista országba, gazdasági fejlődésében elmaradt kapitalista államba is szállítja majd termékeit. A termelési kapacitás megmaradó 20 százalékát elsősorban faipari gépek előállítása, illetve egyes már eddig is bevált gépipari termények további gyártása fogja képezni. Igen fontos kérdés — mint minden szocialista termelési egységben — a košicei gépiparban is a munkatermelékenység problémája. Bár a munkatermelékenység már az elmúlt tíz esztendő alatt közel a négyszeresére emelkedett és a következő ötéves tervben további 70 százalékkal lesz nagyobb, mégis e téren az üzem nem éri el és a jövőben sem érheti el a jellegzetesen sorozatgyártásban működő nagy gépgyárak munkatermelékenységét. Ennek fő okát a teljesen új géptípusok gyártásának bevezetésében, a sorozatgyártás alkalmazása korlátolt lehetőségeiben, de részben a káderek nem elegendő méretű tapasztalataiban kell keresni. Jellemzi ezt a tényt az az egyszerű adat, hogy a dolgozóknak mindössze 28 százaléka dolgozik műszakilag indokolt normák alapján, és ez az arányszám a jövőben sem fog az előírt gyártási program mellett lényegesen emelkedni. A gépgyárak nagyértékű álló alapjainak és forgó eszközeinek hatékony kihasználása szempontjából igen fontos tényező a műszakok száma. A Keletszlovákiai Gépgyár jelenleg átlagosan 1,8 műszakban dolgozik és a legközelebbi években eléri átlagosan a 2 műszakot. Egyes, csak egy példányban felszerelt különleges munkagép kihasználása azonban már most is eléri a teljes 24 órát. K

étségtelen, hogy a Keletszlovákiai Gépgyár fejlődésében az ötéves terv által előírt feladatok révén sem esett még az utolsó szó. Valószínű, hogy a gyár termelési programjának további alakulására egyre nagyobb mértékben hat majd ki a gyárteleptől alig néhány kilométerre délnyugati irányban kezdődő és sok száz hektár területet igénybe vevő, nemcsak Keletszlovákiai, de az egész ország eddig legnagyobb ipartelepét képező Keletszlovákiai Kohómű. A műszaki fejlesztés problémái elsősorban a bevezetés előtt álló vegyi A Keletszlovákiai Gépgyár már megkezdte új gyártási programját: vegyészeti termelőberendezések gyártását. M. Mocl — felvétele gépek és berendezések tervezése és félüzemi kipróbálása körül forognak. Emellett sikerült új faipari gépeket, sőt a szorosan vett gyártási programon kívül szigetelő gépeket is kifejleszteni, amely utóbbira a gyár dolgozói különösen büszkék. Ez a szigetelő gépsorozat ugyanis lehetővé teszi sérült tekercselésű elektromotorok hibás helyeinek megállapítását, sőt kijavítását is a motor és a tekercselés szétszedése nélkül, ami hosszú ideig megoldhatatlan műszaki feladatnak látszott. Az új műszaki nemzedék nevelése a gyár új feladatai számira elsősorban a hároméves üzemi munkaiskolában folyik, amelynek jelenleg 400 tanulója van. További dolgozókat a košicei gépipari iskola, a szlovák és magyar nyelvű műszaki középiskolák, valamint a košicei műszaki főiskola gépészeti fakultása nevel. Az ipartelepek, műhelyek, raktárak, amely a Košice város egykori déli vége s Bárca község első házai közötti több kilométer hosszú területsávot szakadatlan sorban betölti, lényeges helyet foglal el a Keletszlovákiai Gépgyár tíz év óta fennálló és további hatalmas fejlődés előtt álló ipartelepe. Ez a mű, a szocializmus építésének egyik legnagyobb létesítménye Kelet-Szlovákiában, máris hozzájárult Košice város arculatának megváltoztatásához és az ugyancsak épülőfélben levő Keletszlovákiai Kohóművel együtt alkalmas arra, hogy a még nemrég túlnyomóan mezőgazdasági jellegű košicei járás hazánk egyik legfejlettebb ipari központjává váljék. ÖT/OTK e g y e t akarnak Új gépeket szerelnek a Keletszlovákia Gépgyár hatalmas új csarnokában. A Kelet szlovákiai Gépgyárnak hatalmas, éppen felavatás előtt álló csarnokában járkálunk. Szinte elvész az ember az óriási, mégis arányos és tetszetős színekben díszelgő munkacsarnokban, ahol olyan nagy a zaj, hogy alig értjük egymás szavát. A munkaterem egyik sarkában négy szocialista munkabrigád szorgoskodik a szerelésen. Köztük van Alois Fotta munkabrigádja is. — Brigádom kizárólag fiatalokból tevődik össze — büszkélkedik a brigádvezető, jóllehet maga is mindössze 27 éves. — Tizenhármán dolgozunk a brigádban és ez év júliusában nyertük el a szocialista munkabrigád) címet. A brigád a dolgozók szakmai és politikai színvonala fejlesztésében, az igényes új technika elsajátításában, kizárólag jóminóségű termék gyártásában látja célját. Nézetem szerint — magyarázgatja hegesztés közben harsogó hangon Fotta elvtárs, hogy megértsük magyarázatát — szocialista módon dolgozni és élni nem csupán ürps jelszó. Meg lehet és az öntudatos munkásembernek meg is kell tudni valósítani ezt a feladatot. — És maguk konkréten hogyan élnek szocialista módon? — kérdem én is úgy kiabálva, mintha a košicei

x labdarúgó-pályán lennénk. — A szocialista életmód magában a műhelyben kezdődik. Az elvtársfüs viselkedés, a kölcsönös tiszteletadás és segítségnyújtás egymás között jelenti a kollektíva gyakorlati egybeforrását, az új, szocialista munkalégkör kialakítását. — Es a munkán kívül miben nyilvánul meg az új szocialista munkaszellem ? — kérdezzük. — A brigád öt tagja esti tanfolyamon végzi az ipariskolát. Valamennyien sportolunk, több kiváló testedzőnk is van. Kiss József például országos ifjúsági boxbajnok. Novák elvtárs a Jednota ifjúsági labdarúgó csapatának oszlopa. Az élvtársak munka után is gyakran együtt vannak, együtt járnak moziba, színházba és más szórakozóhelyekre. A hatalmas munkacsarnok egy másik zugában az egyik munkacsapat a müfonal gyártásához szükséges újtípusú Kahoner gép mintapéldányán dolgozik. Eddig ezeket a gépeket kizárólag külföldről hoztuk be, gyártásuk bevezetésének tehát nagy a népgazdasági jelentősége. A dolgozókat Turi István elvtárs vezeti, régi košicei „szaki", aki városszerte köztiszteletben áll. — Több mint negyven éve dolgozom a szakmában; valaha a PoIedniákban turbinákat,' malmokat szereltem, gőzgépeket javítottam. De amióta megindult a munka az új gyárban, itt dolgozom sokkal nagyobb feladatokon. Turi elvtárs végig tekint a hatalmas munkatermen. Követjük tekintetét és arcáról játszva leolvashatjuk gondolatát. Bizonyára összehasonlítást tesz a múlt egészségtelen munkahelyei, sötét műhelyei, igazságtalan főnökei? goromba „hadiüzemi katonai 'parancsnokai" és a jelenlegi munkássors között, amely a legkorszerűbb technika vívmányaival felszerelt aépeket állít be azelőtt elképzelhetetlen méretű munkacsarnokokba és bmely a munka után is gondoskodik a dolgozók kultúremberhez méltó megélhetéséről. Mindkettőnk tekintete a még olajpapírokkal fedett, automatikus vezérlésű, vadonatúj megmunkáló gépre esik. Látjuk most is, mi jár Turi elvtárs fejében, de meg is mondja: — A jó munkás mindig továbbképezi magát. Ezen a téren óriási lehetősége van a mai fiatalságnak, de mi idősebbek is egyre tanulhatunk. Boldog vagyok, hogy életem minden tapasztalatát belesüríthetem ebbe az új műfonalkészítő gép első példájába, mert tudom, hogy vele eqész dolgozó népünk érdekét szolgálom. Szőke Lőrinc Mózes Sándor ÜJ SZÓ 5 * 1960 Október 28.