Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-24 / 296. szám, hétfő

Az amerikai Egyesült Államok katonai támadást készít elő Kuba ellen Áz USA újabb provokációs kísérlete • A kubai forradalmat nem tartóztathatja ťel az USA gazdasági, de katonai agressziója sem Kuba minden pillanatban várja a Guatemalában elhelyezett és az Egyesült Államok által támogatott fegyveres erők betörését — jelentette ki pénteken New Yorkban Raul Roa, kubai külügyminiszter. Rámutatott, hogy a kubai kormánynak bizonyítékai vannak arról, hogy október 20-án Portoricoból 18 amerikai repülőgép érkezett Guatemalába, amelyek csatlakoztak a titkos repülőtereken elhelyezett inváziós egységekhez. Az Ora című costaricai burzsoá lap is azt írta, hogy „minden pillanatban fegyveres betörésre kerülhet sor Kubában". A lap rámutat, hogy a tervezett betörés résztvevői már készen állanak, és Kubát különböző pontokról akarják megtámadni. Ezzel kapcsolatban rámutatnak Eisenhower amerikai elnök és Mateosz mexikói elnök között küszöbönálló tárgyalásokra is. Eisenhower ugyanis Mexikóban is támaszpontokat akar szerezni a Kuba elleni agresszió céljaira. Ugyanakkor az USA fokozott gazdasági nyomást gyakorol Kubára és azt reméli, hogy az amerikai áru nélkül „megszűnik a normális gazdasági tevékenység, az ipar és kereskedelem fejlődése Kubában csökkenni fog, míg teljesen megszűnik". A gazdasági blokád, — jelentette ki ezzel kapcsolatban Bonilla kubai kereskedelmi miniszter — Kubát nem képes elszigetelni, mert Kuba a világ számos országával folytat kereskedelmet. Ezenkívül minden agresszió, legyen az bármilyen fajta, mégjobban megerősíti a lakosság hazafias érzését. „A kubai forradalmat — jelentette ki Bonilla — további fejlődésében nem tartóztathatja fel az USA gazdasági vagy katonai agressziója". Havannából szombaton kubai gazdasági küldöttség kelt útra, E. Guevaronak, a Kubai Nemzeti Bank elnökének, az ismert forradalmárAz USA külügyminiszfáriuma cófo'ja Nixon kijelentéséi New York (ČTK) - Nixon, az Egyesült Államok alelnöke a lengyel származású amerikaiak szavazatainak megnyerésére törekedve olyan nyilatkozatot tett, amelyben megígérte, hogyha megválasszák elnökké, Lengyelország jelenlegi nyugati határát az Odera és Nisa mentén, véglegesnek fogja tekinteni. Nixon egészen helyesen állapította meg, hogy a nyugati hatalmaknak „tiszteletben kell tartaniok a lengyelek elszántságát arra, hogy nyugati határaikat megvédelmezzék Németország elől". Rögtön ezután azonban az AP hírügynökség Washingtonból közölte, hogy az USA külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amely Nixon alelnök álláspontját teljes egészében cáfolja. Az AP hírügynökség a külügyminisztérium képviselőire hivatkozva rámutat, hogy „az Egyesült Államok nem tekinti véglegesnek" a Németország és Lengyelország közötti határt, hanem azt a nézetet vallja, hogy Lengyelország és Németország volt és jelenlegi határa közötti terület nem lengyel terület, hanem csupán Lengyelország igazgatása alatt álló terület. Az Egyesült Államok nézete szerint békeszerződéssel kell megoldani azt a kérdést, hogy tulajdonképpen kit illet meg ez a terület. Ez megerősítette, hogy az USA jelenlegi kormánya, amelynek Nixon is tagja, Lengyelországgal szemben ellenséges álláspontot foglal el. Az algériai kérdés idegesíti De Gaulle tábornokot Párizs (ČTK) - De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke, aki e napokban körutat tett DélkeletFranciaországban, szombaton Cannesban beszédet mondott. Többek között foglalkozott néhány nemzetközi problémával és az algériai kérdéssel is, amely az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának napirendjén szerepel. Mint az utóbbi időben nemegyszer, beszédében támadta az Egyesült Nemzetek Szervezetét és kijelentette, hogy „Franciaország nem hárítja át a felelősséget „az algériai kérdésben" „semmilyen nemzetközi szervezetre", mert ezáltal Algériában „óriási felfordulás" keletkeznék. Igen durván támadta a Szovjetuniót és a szocialista országokat is az algériai nép nemzeti függetlenségi harcához elfoglalt álláspontjuk miatt. A Szovjetunióra igyekezett hárítani a felelősséget azért, hogy „most veszélyes világban élünk" és az imperializmus védelmezőinek példájára a Szovjetuniót „gyarmattartó hatalomnak" nevezte. Emellett a Szovjetuniót a cári Oroszországhoz merészelte hasonlítani, miVéget ért az újságírók viiágtaláikozója Baden (ČIK) — Október 22-én, szombaton a késő esti órákban Badenben véget ért az újságírók hatnapos világtalálkozója A találkozón 62 országból összesen 279 újságíró vett részt. A második találkozó a baráti megértés és gyümölcsöző együttműködés szellemében folyt le. A világ különböző részeiből érkezett újságírók véleménycserét folytattak hivatásuk kérdéseiről a további k&csönös együttműködésről, a kevésbé fejlett országoknak a sajtó, a rádió és a televízió szakaszán nyújtandó segítségről, valamint a gyarmati függőségből még fel nem szabadult országoknak nyújtandó segítségről. Az újságírók második világtalálkozója tárgyalásainak végén számos fontos határozatot hagyott jóvá. TÁVIRAT N. SZ. HRUSCSOVHOZ Baden (ČTK) — Az újságírók II. világtalálkozójának résztvevői üdvözlő táviratot küldtek a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Táviratukban megköszönik azokat a szívből jövő üdvözlő szavakat, amelyekkel Hruscsov elvtárs a világtalálkozót köszöntötte. A világtalálkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy újságírói felelősségük tudatában folytatott tárgyalásaik bizonyára hozzájárulnak az egész világ újságíróinak egyesítéséhez a nemzetek nagy harcában, amelyet az emberiesség, a béke, a haladás és a szabadság nagy eszméiért vívnak. után állítólag „már régi Idők óta jármában akarja tartani a peremnemzeteket és több európai nemzetet — Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, Bulgáriát, Romániát, Litvániát, Lettországot, Poroszországot és Szászországot". Ugyanakkor De Gaulle Tuniszt és Marokkót is megfenyegette, amikor „óva intette" őket — amint a Francé Presse hírügynökség megjegyzi —, hogy ne közvetítsenek esetleges segítséget a szocialista országoktól az algériai nép számára." nak vezetésével. A küldöttség a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, a népi Kínába, Észak-Koreába és az NDK-ba látogat. Az USA havannai nagykövetsége október 21-én a kubai külügyminiszterhez jegyzéket intézett, amelyben a nyert „tájékoztatásokra hivatkozva azt állítja, hogy a havannai tartomány egyik repülőterén levő kubai repülőgépek az amerikai Egyesült Államok felségjelvényét viselik. Obarlos Oliveras, Kuba külügyminisztere október 22-én az USA havannai nagykövetének jegyzéket adott át, amelyben a kubai forradalrpi kormány nevében élesen és felháborodással tiltakozik az amerikai jegyzékben tartalmazott rágalmak ellen. Amint a kubai jegyzék rámutat, az amerikai jegyzék hazug állításai azt igyekeznek bebizonyítani, hogy az Egyesült Államoknak semmi köze sincs a Kuba elleni fegyveres agresszióhoz, jóllehet a valóságban e támadást az USA kormánya készítette elő. Az amerikai jegyzék azt akarja bizonyítani, hogy az amerikai felségjelvénnyel ellátott amerikai repülőgépek, amelyek Guatemalában és a floridai partvidéken állomásoznak és készen állanak Kuba elleni agresszív bevetésre, kubai repülőgépek, amelyekre állítólag amerikai jelzést festettek, hogy így aláássák az USA jó hírét. A jegyzék leleplezi az Egyesült Államok eme újabb provokációs mesterkedését, amely felháborodást keltett az egész kubai népben. Kínai vezető tényezők válasza a jókívánatokra Moszkva (ČTK) - Moszkvában közzétették Mao Ce-tung, Liu Saocsi, Csu Teh és Csou En-laj elvtársak válaszát Hruscsov és Brezsnyev elvtársaknak, melyben köszönetet mondanak a Kínai Népköztársaság megalakulása 11. évfordulója alkalmából küldött jókívánataikért. A levélben hangsúlyozzák, hogy a kínai és a szovjet nép marxizmusleninizmuson alapuló egysége és megbonthatatlan testvéri barátsága jelentős biztosítéka annak, hogy a két ország népei befejezik a szocializmus és a kommunizmus közös müvét. A felszabadításukért vívott forradalmi harcban és a szocialista építésben Kína népe a Szovjetunió népének támogatását és segítségét élvezte, s ezt a kínai nép sohasem felejti el. Ny. Sz. Patoiicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Indiában DELHI (ČTK) - NY. SZ. PATOLICSEV, A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI MINISZTERE. AKI MINT A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG VEZETŐJE DELHIBEN TARTÖZKODIK, OKTÓBER 22-ÉN MEGLÁTOGATTA RADZSENDRA PRASZAD INDIAI ELNÖKÖT. A két államférfi között baráti beszélgetés folyt le, amelyen részt vett I. A. Benediktov, a Szovjetunió indiai nagykövete is. Az indiai elnök beszámolt szovjetunióbeli útjának benyomásairól és arról a meleg fogadtatásról, amelyben a szovjet emberek részesítették. Ny. Sz. Patoiicsev ugyanazon a napon meglátogatta R. K. Nehrut, az indiai külügyminisztérium főtitkárát, valamint Cvaran Szinget, az acél-, tüzelőanyag- és bányaipari minisztert. A beszélgetés során vélemény csere folyt a Szovjetunió és India közötti kereskedelmi kapcsolatok megszervezéséről. A szovjet nagykövet este Ny. Sz. Patoiicsev tiszteletére fogadást rendezett. amelyen részt vettek Cvaran Szing, R. K. Nehru, valamint a parlament tagjai, politikai és közéleti tényezők, az indiai vállalkozói körök és a közélet képviselői. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. Az ENSZ napján • • • • • • • • e • • • • • T

izenöt évvel ezelőtt, 1945. ok- | tóber 24-én lépett érvénybe a | második világháború romjain alakult Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. A világ népei akaratából keletkezett és ennek megfelelően felette nemes célt tűzött maga elé: a béke biztosítását, a feszültséget okozó és a harmadik világháború kirobbantását előidézhető kérdések rendezését. Hogy az ENSZ teljesíthesse a világ népeinek óhaját, az alapokmányban lefektetett célját, valóban világszervezetté kell válnia. Ez azt jelenti, minden nemzetet képviselnie kell, s munkájában érvényre kell jutnia a teljes egyenlőség elvének. Az ENSZ megalakulása első éveiben valóban helyesen valósította meg ezeket az elveket. A Biztonsági Tanács állandó tagjait például úgy választották meg, hogy részvételük megfeleljen a világban uralkodó viszonyoknak. Hiszen az ENSZ csak így létezhetett, csak így láthatta el feladatát. Mindig, amikor ezt az elvet megsértették — amikor például a közgyűlésen a gépies többség segítségével egyoldalú határozatot hoztak, vagy a végrehajtó szervek voltak egyoldalúak, — olyan helyzet alakult ki, mint a koreai háború idején, ami megcsúfolása volt az ENSZ céljainak. Az ENSZ megalapítása óta a világ hatalmas változásokon ment keresztül. Mindenekelőtt létre jött a szocialista világrendszer, amelynek országaiban a földkerekség lakosságának több mint egyharmada él. A szocialista országok ma óriási gazdasági erőt képviselnek. További hatalmas változás állt be az új országok keletkezésével. A gyarmati rendszer roncsain új független államok keletkeztek, amelyek kívül maradnak a katonai tömbökön és csoportosulásokon. Jelentősen megváltozott az imperialista államok helyzete is: elszakadtak gyarmataik, abszolút fölényük már régen a múlté . Mindezek a változások azonban a világban, a valóságban történtek, az ENSZ szervcezeti felépítése azonban a régi maradt Az Imperialista államok ma is fenn akarják tartani uralkodó helyzetüket az ENSZ-ben, mint fölényük idején. Annak ellenére, hogy tényleges uralkodó helyzetük megszűnt, görcsösen ragaszkodnak az ENSZ régi struktúrájához, mert ez a gépies többség és az ügyviteli apparátus összetétele folytán előnyökhöz juttatja őket. Ezek után nyilvánvalóan felvetődik a gondolat, hogy az ENSZ szervezeti felépítése már nem felelhet meg küldetésének, hiszen nem fejezi ki az újonnan kialakult helyzetet. Jogosan kérdezhetjük Hruscsov elvtárs szavaival: „Miért van az, hogy Indiának, és Indonéziának az ENSZ-ben más a helyzete, mint Angliának és Franciaországnak és miért nem állandó tagja például ez a két ország a Biztonsági Tanácsnak?" Nem beszélve arról, hogy Kínában az ENSZ megalakulása idején más volt a helyzet mint ma, s Kína helyén az ENSZ-ben, sőt a Biztonsági Tanácsban is a senkit sem képviselő csangkajsekista báb ül. E

zért javasolja a Szovjetunió: az ENSZ szervezeti felépítését úgy kell kialakítani, hogy a három államcsoport: a szocialista, az imperialista és semleges országok egyenlő helyzetbe jussanak a háború és béke kérdésében döntő jelentőségű nemzetközi problémák megoldásakor. Amikor az ENSZ szervezeti felépítése megváltoztatásának szükségességéről beszélünk, akkor a Biztonsági Tanács állandó tagjainak kibővítésére, a végrehajtó szervek (titkárság) átszervezésére és a tagállamok helyes képviseletére gondolunk. Az ENSZ-nek az alapokmánynyal ellentétes imperialista és gyarmatosító célokra való felhasználását akarjuk ezzel megakadályozni. C

sehszlovákia népe, s az ő akaratának megfelelően az ENSZben működő képviselőink is amellett szállnak síkra, hogy az ENSZ eredeti küldetésének a mai helyzetben is megfelelhessen. Ezért küzdünk Kína ENSZ-jogainak helyreállításáért, Mongólia felvételéért, az ENSZ apparátusának olyan átszervezéséért, amely megfelelne a kialakult világhelyzetnek, ezért szorgalmazzuk, hogy a titkárság mindhárom államcsoDortot képviselje, hogy a Biztonsági Tanács — összetétele megfeleljen a szocialista és semleges országok világban betöltött szerepének. V. G. Erhard úr és a gyarmati rendszer A Renault automobilgyár munkásai és alkalmazottai október 19-én és 20-án több mint háromezer munkás elbocsátása ellen, valamint igazságos béremelési követelésük támogatására sztrájkba léptek. Ugyanakkor tiltakoztak az algériai háború ellen. Képünkön a sztrájkoló munkások hatalmas gyűlése Boulogne-Billancourtban. (Keystone felv.) Erhard urat, Nyugat-Németország alkancellárját nem kell bemutatnunk. Ismerik őt a különféle revansista és militarista találkozókon elhangzott uszító beszédeiből. Jól ismert mint Bonn önkényes gazdasági köreinek képviselője, amelyek, mint mondani szokás, saját testvérüket sem nézik, s a világpiacokra olyan módon hatolnak be, amely hajszálra hasonlít a régi gyarmatosítók módszereihez, csakhogy annál is körmönfontabb. A nyugatnémet agresszív erők eme képviselője Bonnban az „Afrika hete" megnyitása alkalmából — amely nem más, mint porhintés az afrikai nemzetek szemébe — a Szovjetuniót gyarmattartással merészelte megvádolni. Amint a DPA nyugatnémet hírügynökség írja, kijelentette, hogy „nincs rosszabb gyarmati rendszer a szovjet kommunista diktatúránál". E bonni fejes kirohanását minden becsületes embernek el kell ítélnie. Hisz Erhardot, sem pedig a bonni vezető körök többi tagját nsm lehet másnak tekinteni, mint hasonszőrűnek azokkal, akik húsz évvel ezelőtt megkezdték „fehér gyarmatok" létesítését Európa közepén, akik arra spekuláltak, hogy Ukrajnát, Belorusziát és a Kaukázuson túli vidéket német gyarmattá teszik. Ezek az emberek a nyugatnémet és a világközvélemény előtt megkísérlik, hogy a világ legbékeszeretőbb államát gyarmattartással vádolják, mégpedig abban az időben, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagjának többségével jóváhagyta a gyarmati rendszert elitélő s annak azonnali felszámolását követelő szovjet határozatot. Mindenki tudja, hogy a tolvaj aki el akarja magáról terelni a figyelmet, „fogják meg-et" kiált. Ugyanígy tesz Erhard és a hozzá hasonló bonni társaság. Az elmúlt évtizedekben az ázsiai és afrikai nemzetek a német gyarmatosítók igájában a legsúlyosabb kizsákmányolást és elnyomatást szenvedték- A német gyarmatosítók voltak azok, akik az első világháború előtt büntető expedíciókat indítottak az idegen uralom ellen fellázadt törzsek ellen. A német imperialisták állottak a századfordulón a nemzetközi reakció Kína elleni összeesküvésének élén, ők voltak azok, akik az első világháború előtt habozás nélkül kiirtottak egész afrikai törzseket, mint például a bavitu-négerek és hottentották törzsét. Igaz, Nyugat-Németországnak ma nincsenek gyarmatai. De mindenki tudja, mennyire bántja ez őt. A mai bonni urak elődei a gyarmatok újra megszerzésére törekedve robbantották ki a második világháborút. A mai bonni urak most nem követelnek gyarmatokat, mert jói látják, hogy ez az egész rendszer összeomlóban van. Erhard úr jól • ismeri az indiai Rourkele nevét. A nyugatnémetek ott India számára nagy kohókombinátot építettek. A nyugatnémet technikusok és mérnökök Rourkeleben — a nyugatnémet lapok hírei szerint is - gyarmatosítókként viselkedtek, sőt szabad fürdőt építtettek maguknak, ahová tilos volt a belépés színesbőrűeknek! Számos ázsiai országban maga a lakosság kezdte felismerni és megkülönböztetni a keleti és nyugati németeket. Nemcsak azért, mert tudták, hogy létezik Német Szövetségi Köztársaság és Német Demokratikus Köztársaság, hanem azért is, mert a nyugatnémetek éppúgy viselkedtek, mint a régi gyarmatosítók, felsőbbrendűségüket fitogtatva. Hasonlóan viselkednek odahaza is. Nyugat-Németországban több ezer olasz munkás dolgozik. Sokkal rosszabbul fizetik őket, mint a német munkásokat. De nemcsak erről van szó. Számos városban és községben az üzletekre és vendéglőkre nemrégen a következő feliratokat függesztették: „Olaszoknak tilos a belépés." A bonni militaristák és revansisták, akikre éppúgy ráillik a gyarmatosító elnevezés, senkit sem tudnak megtéveszteni. Elsősorban nem téveszthetnek meg bennünket. Sok mindent elmondhatnánk az afrikai nemzeteknek arról, ki gyarmatosította évszázadokon át tűzzel-vassal a szláv népeket, ki alakította Csehszlovákiát újkori gyarmatává (Az Adenauer kancellár irodájában ülő Globke államtitkár úr erről igen jól van tájékozva.) De hogy ne térjünk viszsza csupán a múltba - ismerjük Adenauer, Erhard, Strauss és Seebohm urak csupán néhány hét előtti kijelentéseit is arról, hogy „újból meg kell szerezniök a keleti német területeket, valamint a „német kelet gyarmatosításáról" tett kijelentéseiket. Erhard úr szemtelen kirohanására — miután közvetlenül érint bennünket is, — végezetül meg kell mondanunk: A Szovjetunió volt az, amely felszabadított bennünket a leigázás alól, a gyarmati sors alól, melyben ugyanazok az emberek döntöttek minket, akik ma Nyugat-Németországban uralkodnak, A Szovjetunió az, amelynek hálásak vagyunk segítségéért, és amely hűségesen mellettünk áll és így mindörökre biztosítja nemzeti szabadságunkat és függetlenségünket még akkor is, ha Bonn jelenlegi urai újabb 1938. szeptember 30-át vagy 1939. március 15ét kísérelnének meg. B. S. SJJ SZÖ 157 * 1960, október 22.