Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-02 / 274. szám, vasárnap

Felszólalások az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) hogy Kongó - mint mondotta — > belesodródott a hidegháborúba, és hangsúlyozta, meg kell engedni, hogy Kongó maga határozza meg jövőjét. Ugyanakkor szükségesnek mondotta az ENSZ-haderők kongói jelenlétét és elismerő szavakkal emlékezett meg Eisenhower elnök úgynevezett afrikai gazdasági segélyprogramjáról. Sukeiri felhívta a küldöttek figyel­mét arra, hogy a közgyűlés munkája kedvezőtlen körülmények között folyik. New York nem bizonyult ideális székhelynek - mondotta. ­Több kormányfőt, aki a béke szol­gálatára érkezett az Egyesült Álla­mokba, enyhén szólva kedvezőtlen fogadtatásban részesítették. • Az ENSZ bizonyos nyomás célpont­jává vált az igazság szándékos el­ferdítése céljából. Sukeiri figyelmeztetett arra, hogy­ha nem szűnik meg a megkülönböz­tetésnek, a félrevezetésnek és az igazság elferdítésének ez a kampá­nya, akkor az ENSZ kénytelen lesz menedéket keresni ott, ahol bizto­sítják szamára a szabadságot és az igazságosságot. Szaúd-Arábia képviselője ezután nagy elismeréssel beszélt Hruscsov­ról, a szovjet Minisztertanács elnö­kéről, a szovjet küldöttség vezető­jéről. — Hruscsov miniszterelnök — mondotta - a külpolitika nagy mes­tere, nemcsak a bennünket foglal­koztató problémákat vázolta fel a közgyűlésen, hanem váratlanul ható megoldásokat is javasolt. Bennünket nem kell emlékeztetni arra, hogy Hruscsov miniszterelnök nem egyszerűen államfő, ennél több. Tulajdonképpen egy világot átfogó szociális, politikai és gazdasági rendszer megtestesítője. A mai hety­zetben az ENSZ nem teljesítheti ma­radéktalanul kötelességét, ha nem megy Hruscsov elébe a békéhez ve­zető úton. Szaúd-Arábia képviselője végül tá­madta Nixon és Kennedy amerikai elnökjelölteket, mert - mint rámu­tatott — beavatkoznak Izrael és az arab államok közötti vitába. A délelőtti ülés utolsó felszólaló­ja Etiópia képviselője volt. Támo­gatta az ENSZ kongói akcióját, sze­mély szerint pedig Hammarskjöld fő­titkárt. Foglalkozott az ENSZ szere­pével és hangsúlyozta, az ENSZ-nek fenn kell maradnia, mert „az egyet­len védelem a nagy és a kis orszá­Elnök úri A csehszlovák küldöttség nevében fontosnak tartom, hogy reagálják az angol küldött beszédének ama ré­szére, amelyben védelmezni próbál­ta a nyugatnémet militarízinust és revansizmust. A csehszlovák kül­döttség megállapítja, hogy az angol küldött ékesszólása ellenére sem volt képes megcáfolni egyetlen tényt sem azok közül, melyeket küldött­ségünk vezetője, Antonín Novotný, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke beszédében említett. Az igazat megvallva megdöbbent bennünket, hogy az angol kormány oly makacsul gátolja az okulást a történelmi leckéből. Anglia küldötte nem tagadta, hogy a német milita­risták agressziója az ő népének is súlyos veszteségeket okozott. Tud­juk, hogy az angol nép nem felej­tette el Coventryt, mint ahogy mi sem felejtettük el Lidicét. Azzal azonban nem érthetünk egyet, hogy mindenre a feledés fátylát kell bo­rítani. Ezt állandóan szem előtt kell tartani. Nem nehéz felfogni, miért kelle­« metlen Anglia képviselőjének vissza­tekinteni a múltra. A múlt — ez nemcsak Hitler, a nácizmus és bűn­tettei. A múlt — ez az angol és azon többi kormánykörök müncheni politikája, amelyek cinkosok voltak e bűntett elkövetésében. Az angol politikának ugyan más céljai voltak, a nyugati hatalmakkal együtt: Ke­let felé akarta terelni a német tá­madást. De mi jól tudjuk, hogy ez másként sült el. A sztálingrádi és a berlini győzők érdeme, hogy a hitleristák nem valósíthatták meg gok számára egyaránt". Rámutatott, hogy az újonnan függetlenné vált afrikai országok megjelenése meg­szilárdította az ENSZ-t és megis­mételte Haile Szelasszié császárnak a kollektív biztonság megteremtésé­re 1936-ban a Népszövetséghez inté­zett felhívását. Az etiópiai küldött végül elítél­te Franciaország algériai háborúját és sürgette, hogy tartsanak népsza­vazást Algériában. A péntek délutáni ülésen felszó­lalt Václav Dávid csehszlovák külügy­miniszter és válaszolt Macmillan an­gol külügyminiszternek a közgyűlé­sen szeptember 29-én elhangzott be­szédére. New York (ČTK) - Az ENSZ-köz­gyűlés október 1-i ülését, amelyen az ügyrendi bizottság javasolta na­pirendet kell megtárgyalnia, 16 óra 3 perckor kezdte. Az ülésen Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke is részt vett. Nepáli küldöttség felszólította a közgyűlést, változtassa meg az ügyrendi bizottság döntését és tűz­ze napirendre Kína törvényes ENSZ­jogai elismerésének kérdését. Wadsworth, az USA küldötte első­ként szólalt fel és ellenezte a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak elis­merését Logikus érvek helyett most is az amerikai propagandából meg­szokott rágalmakat szórta Kínára. Az amerikai küldött után Ny. Sz. Hruscsov lépett a szónoki emelvény­re és kijelentette, hogy az ENSZ közgyűlése előtt álló számos jelen­tős kérdés megoldása lehetetlen a Kínai Népköztársaság nélkül. Ha Kí­na nem foglalja el törvényes helyét az ENSZ-ben, lehetetlenné válik a valóban eredményes tanácskozás a leszerelésről. S ha sikerülne meg­egyezést elérni, mit érne ez, ha ab­ban nem venne részt a Kínai Nép­köztársaság — mondotta Hruscsov elvtárs — az USA bizonyára azzal érvelne, hogy Kína részvétele nél­kül nem lehet betartani a megegye­zést, holott éppen az amerikai kül­döttség ellenzi a legmakacsabban Kí­na részvételét az ENSZ-ben. világuralmi terveiket, melyekben a brit állam elpusztításának is fon­tos szerepet szántak. Macmillan úr álláspontja a német militarizmus kérdésében egyik előd­jének, Nevüle Chamberlainnak ma­gatartására emlékeztet. Ennek az úrnak a nevéhez fűződik örök­re a gyalázatos müncheni diktátum, mely­lyel feláldozták Csehszlovákiát Hitlernek. Chamberlain a német militaristákat és revansistákat is védelmébe vette. Mün­chenből hazatérve biztosította az angol népet, hogy nyugodtan alhat, azt erősít­gette, hogy biztosította az egész nemze­dék békéjét. Egy év sem telt el és a német militaristák kirobbantották a má­sodik világháborút. Még többet tudna erről mondani Home külügyminiszter úr, aki mindebben közreműködött. Nem tu­dom, nem müncheni tapasztalataiért ne­vezték-e ki Home urat az Egyesült Ki­rály?ág külügyminiszterévé. Csodálatos, hogy az angol küldött be­szédében annyi baráti szóval illette azo­kat, akik a múltban kiépítették Hitler Wehrmaehtját, most pedig a Bundes­wehrt építik. Macmillan űr az NSZK 1945. évi kor­mánynyilatkozatán kívül semmivel sem tudott védekezni a feltámasztott német militarizmus és revansizmus veszélyét bizonyító cáfolhatatlan érveinkkel szem­ben. Mi pedig itt bebizonyítottuk, hogy az NSZK kormánynyilatkozata ma már csak papírrongy. Nem szavaik, hanem tetteik szerint ítéljük meg a kormányo­kat. A nyugatnémet kormány politikája szemmelláthatóan egy új háború előké­szítésére és arra irányul, hogy a német imperializmus újabb kísérletet tegyen hó­dító céljai elérésére. Azt ajánlanám az angol küldöttnek, job­ban tanulmányozza az NSZK-kormány ve­zetőinek az utóbbi években elhangzott beszédeit, továbbá hozassa meg a nyugat­német ifjúság számára kiadott tanköny­veket, amelyekben leplezetlenül dicsérik gadta — különben ez lehetetlen lett volna - a beszédemben említett té­nyeket, melyek világosan bizonyítják a nyugatnémet kormány politikájá­nál: militarista és revansista jelle­gét. Macmillan úr úgy beszélt, mintha nem ismerné Adenauer kancellár, Erhard alkancellár, Lübke köztársa­sági elnök, Strauss és Seebohm mi­niszterek, valamint sok kevésbé je­lentős kormánytényező revansista agresszív beszédeit, melyek oly nagy A következő felszólaló Szukarno elnök, az Indonéz Köztársaság ne­vében mondott beszédet. Az Indonéz elnök után Nehru in­diai miniszterelnök lépett a közgyű­lés szónoki emelvényére. Öt semle­ges ország nevében határozati ja­vaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben javasolja Hruscsov szovjet miniszterelnök és Eisenhower ame­rikai elnök találkozóját. A szokástól eltérően szombatra összehívták az ENSZ közgyűlését, hogy megvitassa az ügyrendi bizott­ság jelentését, s véglegesen dönt­sön arról, hogy az egyes napirendi pontokat melyik bizottságban tár­gyalják meg. A szovjet miniszterelnök kijelen­tette, hogy eljön majd az idő, ami­kor az amerikai államférfiak józa­nabbul néznek majd Kínára és a ma lépten-nyomon megmutatkozó ellen­séges magatartást felváltja e hatal­mas ország iránti tisztelet. Minél előbb megértik az USA vezetői, hogy a két Kína létesítésének terve ku­darcra van ítélve, annál többet nyer a béke ügye. A Csang Kai-sekhez hasonló politikai hulla és rendszeré­nek hatalmontartása csak elmérgezi a nemzetközi légkört. Ezért a szovjet küldöttség azt ja­vasolja, hogy az ENSZ közgyűlés ülésének mindjárt az elején vitassák meg és oldják meg Kína törvényes ENSZ-jogának kérdését. A szovjet miniszterelnök rámuta­tott Wadsworth amerikai küldött ki­agyalt érveire, hiszen éppen az USA az az ország, amely a Csang Kaisek­hoz hasonló bábkormányokat és dik­tatúrákat életben tart. Jó példa erre a dél-koreai Li Szin Man-rendszer, vagy Franco rendszere. Boland, a közgyűlés elnöke több­ször félbe szakította Hruscsov elv­társat és az USA bábkormányairól elhangzott részeket töröltette a hi­vatalos jegyzőkönyvből. A Szovjetunió miniszterelnökének beszéde után az elnök a senkit seril képviselő Csang Kai-sek küldöttnek adott szót. a hitleri korszakot és propagálják a re­vansizmust, olvassa el figyelmesen, mit fr róla az angol sajtő. E tények egyál­talán nem a bonni kormány békés szán­dékát bizonyítják, amint erről a brit küldött a közgyűlést meggyőzni igyeke­zett. Vagy talán azt hitte Macmillan úr — aki azt állította, hogy érveink reakciósok és elavultak — hogy von Brentano kül­ügyminiszter folyő év szeptember 25-én Mainzban tett kijelentése: „a bonni kor­mány nem hajlandó fecsegni a békés együttélésről" az NSZK kormányának ha­ladó, békeszerető szándékait bizonyít­gatja? A csehszlovák küldöttség újből ismétli, hogy népünk nem érez gyűlöletet a né­met nép iránt. Barátságban és békében akarunk élni a német néppel. Tiltakoz­nunk kell az ellen, hogy Macmillan úr szemrehányással illet bennünket, hogy állítólag nincs meg bennünk a „megbé­külés szelleme". A közelmúlt tapasz­talatai meggyőzően bizonyítják, hogy a német militarizmussal és revansizmussal való megbékélés politikája a német mi­litarizmus és revansizmus újabb agresz­szív cselekményeit idézné elő. Úgy véljük, hogy Macmillan úr az ülé­sen mondott szavaival rossz szolgálatot tett a békének és a népek biztonságának. Macmillan úr a kölcsönös bizalomról, mint a békés megértés elengedhetetlen feltételéről beszélt Egyetértünk vele. Per­sze beszédének első része, melyben buz­gón védelmébe vette a nyugatnémet mi­litarizmust és revansizmust, rossz szol­gálatot tett a megértés szellemének. Az, ami ma Nyugat-Németországban törté­nik, valamint a szövetségi kancellárnak és minisztereinek kijelentései nem kelte­nek bizalmat, sőt a múlt keserű és sú­lyos tapasztalatai után elmélyítik a bizal­matlanságot és éberségre késztetnek. Felháborodással utasítjuk el a nyu­gatnémet militarizmus és revansizmus védelmezését és határozottan kitartunk amellett, amit már e kérdésről mon­dottunk. beszéde visszhangot keltettek az európai köz­véleményben s még az angol közvé­leményben is heves elutasításra ta­láltak. Macmillan úr bizonyéra ismeri Adenauer kancellár folyó év július 10-i beszédét, melyben az úgyneve­zett keletporoszokhoz fordulva meg­győződését fejezte ki, hogy „ha hí­ven és szilárdan szövetségeseink mellett állunk, úgy, mint ők állnak mellettünk", kielégítést nyernek a lengyel területekkel szemben tá­masztott igények. A lengyel kormány júliusi jegyzé­kében felhívta az angol kormány fi­gyelmét erre a kijelentésre. Hogyan festenek e tények és ag­resszív kijelentések fényében azok a „megnyugtató" fogadkozások, hogy a német politika békés jellegű? Macmillan miniszterelnök, az NSZK atlanti egyezményhez tartozására és az NSZK kormányának állítólagos „készségére és elszántságára" hivat­kozik, hogv „az integrált nyugati paktum keretében szervezi meg vé­dőerőit és elfogadja a fegyverfajták pontos megjelölését és az erők szét­helyezését". Hogy mit ér készsége „a pontos korlátok" betartására, a Bundeswehr vezérkarának emlékirata bizonyítja, melyben az NSZK kormánya kate­gorikusan követelte a korlátozások felszámolását és a nyugatnémet had­sereg atomfelfegyverzését, ahogyan más NATO államokat fegyvereznek fel. Ezzel szemben azokról, akik ko­molyan veszik a nyugatnémet fo­gadkozásokat a fegyverkezés korlá­tozásáról, Adenauer kancellár alig néhány nappal ezelőtt így nyilatko­zott - a Kereszténydemokrata Unió képviselőjének szeptember 27-i nyilatkozatát idézem —: „Os­toba vagy még nagyobb valami len­ne az, aki meg akarná fosztani a nyugatnémet fegyveres erőket a tak­tikai fegyverektől." Az angol miniszterelnök szavaival el­lentétben Nyugat-Németország újr» egyenjogúságot követel a fegyverkezés­ben és jelenlegi nyugati szövetségesei lépésről lépésre engednek követelései­nek. Ezzel kapcsolatban idéznünk kell Winston Churchillnek 1933. március 23-1 parlamenti beszédét, melyben közvetle­nül a harmadik birodalom újrafelfegy­verzésének küszöbén kijelentette: „Németország egyenjogúságot követel a hadsereg és a haditengerészet felfegy­verzésében és megszervezésében, s azt mondották nekünk: Lehetetlen ilyen nagy nemzetet rosszabb helyzetben tartani. Ami másoknak van, kell, hogy nekik is legyen." Macmillan miniszterelnök szemében nagy súlya van az NSZK 1954. évi nyi­latkozatának, hogy a nemzetközi kapcso­latokban tartózkodik az erőszak alkalma­zásával való fen.vegetódzéstöl, melynek célja a meglevő hátárok megváltoztatása lenne. A lengyel kormány és szövetségesei nemegyszer hangoztatták, hogy a lengyel határo't véglegesek és e kérdésben nem lehet vita. E helyzetben területi köve­telések támasztása Lengyelországgal Szukarno indonéz köztársasági elnök beszédében kijelentette: Egy messzi szigetcsoport 92 millió lakosának nevében szólok önökhöz, öt évvel ezelőtt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén csak 29 ország küldöttei vettek részt. Most nem sorolom fel, hány szabad nép van képviselve itt. Nézzenek kö­rül a teremben é$ mondják meg, igazam van-e, amikor azt állítom, hogy most van a nemzetek kialakulá­sának ideje. Ez a* folyamat tegnap Ázsiában kezdődött el és még nem fejeződött be. Ma Afrikában folyta­tódik. Kár. hogy nincs minden ázsiai és afrikai nép képviselve az ENSZ-ben. E szervezet meggyengült, mert meg­tagadja egy ősrégi bölcs és hatalmas nép képviseleti jogát. Kínára gon­dolok és Kínáról beszélek, melyet gyakran kommunista Kínának ne­veznek, bár számunkra az egyetlen Kínát jelenti. Fontos, hogy a küldöttek ne me­reven kezeljék a problémákat. Gon­doljanak arra, hogy nem sakkfigu­rákról, hanem vágyakkal és eszmék­kel élő emberekről, az emberiség jövőjéről van szó. Átérzem, hogy most ázsiai és af­rikai testvéreim nevében beszélek. A függetlenségi harc mindig jogos és igazságos. Azok, akik szembehe­lyezkednek a nemzeti függetlenség és önrendelkezés feltartóztathatatlan előretörésével, vakok. Azok, akik vissza akarják fordítani azt, ami le­hetetlen, önmagukra és az egész vi­lágra nézve is veszélyesek. Senkinek sincs joga a hidrogénbomba bevetésére. Egyetlen népnek sincs jog* előidézni > népek pusztulását. Ázsia lakossága már szenvedett atom­bombázástól. Az ázsiai népek újra ve­szélyben forognak, mi azonban erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy ameny­nyiben lehetséges, hasznosak legyünk. Nem vagyunk ellenségei sem Keletnek, sem Nyugatnak. Segíteni akarunk, mert mi is e világhoz tartozunk. Úgy vélem, • hogy a semleges országok nyomása is pozitív eredményre vezethet a leszerelésben, melyre oly nagy szük­sége van az egész világnak. Az atom­kísérletek beszüntetése nemcsak a káros következmények miatt fontos, hanem azért is, mert az ebben a kérdésben el­szemben — háborús propaganda. Az an« gol miniszterelnöknek ezt éppen olyan jő] kell tudnia, mint nekünk. Ennek ellenére, a német kötelezettséggel érvel itt 4 szónoki emelvényen, mint annak idején a Godesbergböl hazatérő Chamberlain ér­velt Hitlernek azzal a fogadkozásával, hogy megőrzi az európai békét. Macmiliali miniszterelnök az NSZK mi­litarista és revansista politikájának vé­delmével bebizonyította, hogy aprópénz­nek tartja Lengyelországot, mellyel kifi­zeti Adenauer kancellárt, hogy elnyerje támogatását Anglia érdekeinek védelmé­ben a közös piacban. Lengyelország biztonsága és határainak sérthetetlensége szerencsére nem az at­lanti államok ügyleteitől függ. Egyszer s mindenkorra elmúlott az az idő, ami­kor az imperialista államok a nemzetközi piacon Lengyelországot áruba bocsátot­ták. Nemcsak a lengyel nép. hanem a Varséi Szerződés tagallamai is őrzik a haza határainak sérthetetlenségét. Macmillan miniszterelnök szemünkre hányja, hogy nem vagyunk béküléke­nyek az NSZK-val és a német néppel szemben, megrágalmaz bennünket, hogy — beszédem tényleges megfogalmazásá­val ellentétben — vádat emelünk az egész német nép ellen. Nem táplálunk ellenséges érzelmet a német nép ellen. Távol áll tőlünk a kol­lektív felelősség elve. Azok a nepek be­szélhetnének arról, kik érvényesítik a gyakorlatban ezt az elvet, melyeknek kép­viselőit Macmillan úr nem tudja nekünk megmutatni e teremben, például Kenya és Omán népei. Kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy eljön majd az az idő, amikor a lengyel nép egyetértésben és barátságban fog élni egész Németország népével, ami­lyen barátságban ma élünk a soviniz­mustól és militarizmustól megszabadult Német Demokratikus Köztársaság népé­vel, mely nem lép fel területi követe­lésekkel szomszédaival szemben. Az angol miniszterelnök eltévesztette a címet azzal a szemrehányással, hogy nincs meg bennünk a békülékenység szelleme. Lengyelország más szocialista orszá­gokkal együtt már évek óta java­solja a német békeszerződés megkö­tését, hogy végleg lezárjuk a második világháború történelmét, persze eredménytelenül. Három nappal ezelőtt e szónoki emelvényről javasoltuk, hogy kös­senek megnemtámadási egyezménjyt a közép-európai államok. Remélem, ez eléggé bizonyítja jóakaratunkat. Ám senki sem várhatja tőlünk, hogy megbéküljünk a német militarizmus­sal és revansizmussal. Amíg a nyugati hatalmak támo­gatni fogják a Bundeswehr felfegy­verzését, fedezni fogják a revansiz­must és szítani fogják a német ha­tárköveteléseket, aligha hihetjük, hogy pozitív eredményekre vezet a nemzetközi helyzet enyhüléséről folytatott tárgyalás. ért megegyezés az első gyakorlati lépés lehet a leszerelés végrehajtásában. Jelenleg beszüntették az atomfegyver­kísérleteket, de gondolják meg, hogy csak beszüntették és nem tiltották be őket. Amíg azonban az imperializmus fennáll, még a leszerelési egyezmény teljes vég­rehajtása sem biztosíthatja a tartós bé­két. Meg kell szüntetni a feszültség és a viszályok okait. Éppen ezért nagyon őszintén beszélek az együttműködés szükségességéről, hogy egyszer s minden­korra véget vessünk a hírhedt imperia­lizmusnak. Sukarno elnök ezután kifejtette sem­leges politikájának lényegét és a követ­kezőket mondotta: Sokat tanultunk Eu­rópától és Amerikától. Megihletett ben­nünket, Lincoln és Lenin, Cromwell és Garibaldi. Azok, akik közöttünk igazsá­gos és virágzó állam megteremtéséért küzdenek, a gyarmaturalom rabjai a gaz­dasági felszabadulás és együttműködés Marx és Engels hirdette eszményeiből merítenek ihletet. Sukarno ezután részletesen kifejtette a Pancsa Sila öt elvét, az indonéz po­litika alapját, a továbbiakban az munkamódszerével foglalkozott és hivat­kozott a bandungi értekezlet tapasztala­taira. A bandungi értekezlet elvei az impe­rializmus és a gyarmaturalom elítélését jelentik. Az ENŠŽ alapokmánya ragyogó csillag. De az alapokmány nem tükrözi a mai valóságot. Az öt alapelv elfogadá­sa megerősítené az ENSZ alapokmányát. Az ENSZ székhelyével kapcsolatban megjegyezte: Az ENSZ-t át kell helyezni a hidegháborús légkörből. Fontoljuk meg, nem tudna Ázsia, Afrika vagy Genf olyan állandó helyet nyújtani, mely mesz­sze állna a hidegháborútól, nem tartozna egyetlen tömbhöz sem? A küldöttek sza­badon mozoghatnának és a legnagyobb megértéssel találkoznának a világproblé­mák iránt. Sukarno elnök keserűen jegyezte meg, hogy az ENSZ még mindig nem oldotta meg Nyugat-Irián kérdését, majd be­széde végén a ghanai, indiai, EAK, ju­goszláv és indonéz küldöttség nevében határozati javaslatot terjesztett elő, melyben ajánlja, hogy a közgyűlés a nemzetközi feszültség enyhítése és a leg­fontosabb nemzetközi problémák megol­dása érdekében első lépésként kérje feí a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és az Amerikai Egyesült Államok elnö­két, hogy újítsák fel személyes kapcso­lataikat. Sukarno felszólította a közgyű­lést e határozati javaslat mielőbbi jóvá­hagyására s reményét fejezte ki, hogy a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyja a kö­zös határozati javaslatot. W. Gomulka elvtárs Wladyslaw Gomulka. a Lengyel | ENSZ-küldöttség vezetője pénteken délelőtt felszólalásában válaszolt Macmillan angol miniszterelnöknek arra a próbálkozására, hogy védel­mébe vegye az NSZK militarizmu­sát és revansizmusát. Gomulka elv­társ kijelentette: Macmillan minisz­terelnök tegnap említést tett beszé­demről és az NSZK kormánypoliti­kája védelmezőjének szerepében tűnt fel. Az angol miniszterelnök nem ta­Hrutcsov elvtárs a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak elismerését kérte a közgyűléstől Václav Dávid külügyminiszter beszéde Szukarno indonéz elnök beszéde ÜJ SZÖ 3 * 1960. október 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom