Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)
1960-10-02 / 274. szám, vasárnap
Felszólalások az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) hogy Kongó - mint mondotta — > belesodródott a hidegháborúba, és hangsúlyozta, meg kell engedni, hogy Kongó maga határozza meg jövőjét. Ugyanakkor szükségesnek mondotta az ENSZ-haderők kongói jelenlétét és elismerő szavakkal emlékezett meg Eisenhower elnök úgynevezett afrikai gazdasági segélyprogramjáról. Sukeiri felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a közgyűlés munkája kedvezőtlen körülmények között folyik. New York nem bizonyult ideális székhelynek - mondotta. Több kormányfőt, aki a béke szolgálatára érkezett az Egyesült Államokba, enyhén szólva kedvezőtlen fogadtatásban részesítették. • Az ENSZ bizonyos nyomás célpontjává vált az igazság szándékos elferdítése céljából. Sukeiri figyelmeztetett arra, hogyha nem szűnik meg a megkülönböztetésnek, a félrevezetésnek és az igazság elferdítésének ez a kampánya, akkor az ENSZ kénytelen lesz menedéket keresni ott, ahol biztosítják szamára a szabadságot és az igazságosságot. Szaúd-Arábia képviselője ezután nagy elismeréssel beszélt Hruscsovról, a szovjet Minisztertanács elnökéről, a szovjet küldöttség vezetőjéről. — Hruscsov miniszterelnök — mondotta - a külpolitika nagy mestere, nemcsak a bennünket foglalkoztató problémákat vázolta fel a közgyűlésen, hanem váratlanul ható megoldásokat is javasolt. Bennünket nem kell emlékeztetni arra, hogy Hruscsov miniszterelnök nem egyszerűen államfő, ennél több. Tulajdonképpen egy világot átfogó szociális, politikai és gazdasági rendszer megtestesítője. A mai hetyzetben az ENSZ nem teljesítheti maradéktalanul kötelességét, ha nem megy Hruscsov elébe a békéhez vezető úton. Szaúd-Arábia képviselője végül támadta Nixon és Kennedy amerikai elnökjelölteket, mert - mint rámutatott — beavatkoznak Izrael és az arab államok közötti vitába. A délelőtti ülés utolsó felszólalója Etiópia képviselője volt. Támogatta az ENSZ kongói akcióját, személy szerint pedig Hammarskjöld főtitkárt. Foglalkozott az ENSZ szerepével és hangsúlyozta, az ENSZ-nek fenn kell maradnia, mert „az egyetlen védelem a nagy és a kis orszáElnök úri A csehszlovák küldöttség nevében fontosnak tartom, hogy reagálják az angol küldött beszédének ama részére, amelyben védelmezni próbálta a nyugatnémet militarízinust és revansizmust. A csehszlovák küldöttség megállapítja, hogy az angol küldött ékesszólása ellenére sem volt képes megcáfolni egyetlen tényt sem azok közül, melyeket küldöttségünk vezetője, Antonín Novotný, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke beszédében említett. Az igazat megvallva megdöbbent bennünket, hogy az angol kormány oly makacsul gátolja az okulást a történelmi leckéből. Anglia küldötte nem tagadta, hogy a német militaristák agressziója az ő népének is súlyos veszteségeket okozott. Tudjuk, hogy az angol nép nem felejtette el Coventryt, mint ahogy mi sem felejtettük el Lidicét. Azzal azonban nem érthetünk egyet, hogy mindenre a feledés fátylát kell borítani. Ezt állandóan szem előtt kell tartani. Nem nehéz felfogni, miért kelle« metlen Anglia képviselőjének visszatekinteni a múltra. A múlt — ez nemcsak Hitler, a nácizmus és bűntettei. A múlt — ez az angol és azon többi kormánykörök müncheni politikája, amelyek cinkosok voltak e bűntett elkövetésében. Az angol politikának ugyan más céljai voltak, a nyugati hatalmakkal együtt: Kelet felé akarta terelni a német támadást. De mi jól tudjuk, hogy ez másként sült el. A sztálingrádi és a berlini győzők érdeme, hogy a hitleristák nem valósíthatták meg gok számára egyaránt". Rámutatott, hogy az újonnan függetlenné vált afrikai országok megjelenése megszilárdította az ENSZ-t és megismételte Haile Szelasszié császárnak a kollektív biztonság megteremtésére 1936-ban a Népszövetséghez intézett felhívását. Az etiópiai küldött végül elítélte Franciaország algériai háborúját és sürgette, hogy tartsanak népszavazást Algériában. A péntek délutáni ülésen felszólalt Václav Dávid csehszlovák külügyminiszter és válaszolt Macmillan angol külügyminiszternek a közgyűlésen szeptember 29-én elhangzott beszédére. New York (ČTK) - Az ENSZ-közgyűlés október 1-i ülését, amelyen az ügyrendi bizottság javasolta napirendet kell megtárgyalnia, 16 óra 3 perckor kezdte. Az ülésen Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke is részt vett. Nepáli küldöttség felszólította a közgyűlést, változtassa meg az ügyrendi bizottság döntését és tűzze napirendre Kína törvényes ENSZjogai elismerésének kérdését. Wadsworth, az USA küldötte elsőként szólalt fel és ellenezte a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak elismerését Logikus érvek helyett most is az amerikai propagandából megszokott rágalmakat szórta Kínára. Az amerikai küldött után Ny. Sz. Hruscsov lépett a szónoki emelvényre és kijelentette, hogy az ENSZ közgyűlése előtt álló számos jelentős kérdés megoldása lehetetlen a Kínai Népköztársaság nélkül. Ha Kína nem foglalja el törvényes helyét az ENSZ-ben, lehetetlenné válik a valóban eredményes tanácskozás a leszerelésről. S ha sikerülne megegyezést elérni, mit érne ez, ha abban nem venne részt a Kínai Népköztársaság — mondotta Hruscsov elvtárs — az USA bizonyára azzal érvelne, hogy Kína részvétele nélkül nem lehet betartani a megegyezést, holott éppen az amerikai küldöttség ellenzi a legmakacsabban Kína részvételét az ENSZ-ben. világuralmi terveiket, melyekben a brit állam elpusztításának is fontos szerepet szántak. Macmillan úr álláspontja a német militarizmus kérdésében egyik elődjének, Nevüle Chamberlainnak magatartására emlékeztet. Ennek az úrnak a nevéhez fűződik örökre a gyalázatos müncheni diktátum, melylyel feláldozták Csehszlovákiát Hitlernek. Chamberlain a német militaristákat és revansistákat is védelmébe vette. Münchenből hazatérve biztosította az angol népet, hogy nyugodtan alhat, azt erősítgette, hogy biztosította az egész nemzedék békéjét. Egy év sem telt el és a német militaristák kirobbantották a második világháborút. Még többet tudna erről mondani Home külügyminiszter úr, aki mindebben közreműködött. Nem tudom, nem müncheni tapasztalataiért nevezték-e ki Home urat az Egyesült Király?ág külügyminiszterévé. Csodálatos, hogy az angol küldött beszédében annyi baráti szóval illette azokat, akik a múltban kiépítették Hitler Wehrmaehtját, most pedig a Bundeswehrt építik. Macmillan űr az NSZK 1945. évi kormánynyilatkozatán kívül semmivel sem tudott védekezni a feltámasztott német militarizmus és revansizmus veszélyét bizonyító cáfolhatatlan érveinkkel szemben. Mi pedig itt bebizonyítottuk, hogy az NSZK kormánynyilatkozata ma már csak papírrongy. Nem szavaik, hanem tetteik szerint ítéljük meg a kormányokat. A nyugatnémet kormány politikája szemmelláthatóan egy új háború előkészítésére és arra irányul, hogy a német imperializmus újabb kísérletet tegyen hódító céljai elérésére. Azt ajánlanám az angol küldöttnek, jobban tanulmányozza az NSZK-kormány vezetőinek az utóbbi években elhangzott beszédeit, továbbá hozassa meg a nyugatnémet ifjúság számára kiadott tankönyveket, amelyekben leplezetlenül dicsérik gadta — különben ez lehetetlen lett volna - a beszédemben említett tényeket, melyek világosan bizonyítják a nyugatnémet kormány politikájánál: militarista és revansista jellegét. Macmillan úr úgy beszélt, mintha nem ismerné Adenauer kancellár, Erhard alkancellár, Lübke köztársasági elnök, Strauss és Seebohm miniszterek, valamint sok kevésbé jelentős kormánytényező revansista agresszív beszédeit, melyek oly nagy A következő felszólaló Szukarno elnök, az Indonéz Köztársaság nevében mondott beszédet. Az Indonéz elnök után Nehru indiai miniszterelnök lépett a közgyűlés szónoki emelvényére. Öt semleges ország nevében határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben javasolja Hruscsov szovjet miniszterelnök és Eisenhower amerikai elnök találkozóját. A szokástól eltérően szombatra összehívták az ENSZ közgyűlését, hogy megvitassa az ügyrendi bizottság jelentését, s véglegesen döntsön arról, hogy az egyes napirendi pontokat melyik bizottságban tárgyalják meg. A szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy eljön majd az idő, amikor az amerikai államférfiak józanabbul néznek majd Kínára és a ma lépten-nyomon megmutatkozó ellenséges magatartást felváltja e hatalmas ország iránti tisztelet. Minél előbb megértik az USA vezetői, hogy a két Kína létesítésének terve kudarcra van ítélve, annál többet nyer a béke ügye. A Csang Kai-sekhez hasonló politikai hulla és rendszerének hatalmontartása csak elmérgezi a nemzetközi légkört. Ezért a szovjet küldöttség azt javasolja, hogy az ENSZ közgyűlés ülésének mindjárt az elején vitassák meg és oldják meg Kína törvényes ENSZ-jogának kérdését. A szovjet miniszterelnök rámutatott Wadsworth amerikai küldött kiagyalt érveire, hiszen éppen az USA az az ország, amely a Csang Kaisekhoz hasonló bábkormányokat és diktatúrákat életben tart. Jó példa erre a dél-koreai Li Szin Man-rendszer, vagy Franco rendszere. Boland, a közgyűlés elnöke többször félbe szakította Hruscsov elvtársat és az USA bábkormányairól elhangzott részeket töröltette a hivatalos jegyzőkönyvből. A Szovjetunió miniszterelnökének beszéde után az elnök a senkit seril képviselő Csang Kai-sek küldöttnek adott szót. a hitleri korszakot és propagálják a revansizmust, olvassa el figyelmesen, mit fr róla az angol sajtő. E tények egyáltalán nem a bonni kormány békés szándékát bizonyítják, amint erről a brit küldött a közgyűlést meggyőzni igyekezett. Vagy talán azt hitte Macmillan úr — aki azt állította, hogy érveink reakciósok és elavultak — hogy von Brentano külügyminiszter folyő év szeptember 25-én Mainzban tett kijelentése: „a bonni kormány nem hajlandó fecsegni a békés együttélésről" az NSZK kormányának haladó, békeszerető szándékait bizonyítgatja? A csehszlovák küldöttség újből ismétli, hogy népünk nem érez gyűlöletet a német nép iránt. Barátságban és békében akarunk élni a német néppel. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy Macmillan úr szemrehányással illet bennünket, hogy állítólag nincs meg bennünk a „megbékülés szelleme". A közelmúlt tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a német militarizmussal és revansizmussal való megbékélés politikája a német militarizmus és revansizmus újabb agreszszív cselekményeit idézné elő. Úgy véljük, hogy Macmillan úr az ülésen mondott szavaival rossz szolgálatot tett a békének és a népek biztonságának. Macmillan úr a kölcsönös bizalomról, mint a békés megértés elengedhetetlen feltételéről beszélt Egyetértünk vele. Persze beszédének első része, melyben buzgón védelmébe vette a nyugatnémet militarizmust és revansizmust, rossz szolgálatot tett a megértés szellemének. Az, ami ma Nyugat-Németországban történik, valamint a szövetségi kancellárnak és minisztereinek kijelentései nem keltenek bizalmat, sőt a múlt keserű és súlyos tapasztalatai után elmélyítik a bizalmatlanságot és éberségre késztetnek. Felháborodással utasítjuk el a nyugatnémet militarizmus és revansizmus védelmezését és határozottan kitartunk amellett, amit már e kérdésről mondottunk. beszéde visszhangot keltettek az európai közvéleményben s még az angol közvéleményben is heves elutasításra találtak. Macmillan úr bizonyéra ismeri Adenauer kancellár folyó év július 10-i beszédét, melyben az úgynevezett keletporoszokhoz fordulva meggyőződését fejezte ki, hogy „ha híven és szilárdan szövetségeseink mellett állunk, úgy, mint ők állnak mellettünk", kielégítést nyernek a lengyel területekkel szemben támasztott igények. A lengyel kormány júliusi jegyzékében felhívta az angol kormány figyelmét erre a kijelentésre. Hogyan festenek e tények és agresszív kijelentések fényében azok a „megnyugtató" fogadkozások, hogy a német politika békés jellegű? Macmillan miniszterelnök, az NSZK atlanti egyezményhez tartozására és az NSZK kormányának állítólagos „készségére és elszántságára" hivatkozik, hogv „az integrált nyugati paktum keretében szervezi meg védőerőit és elfogadja a fegyverfajták pontos megjelölését és az erők széthelyezését". Hogy mit ér készsége „a pontos korlátok" betartására, a Bundeswehr vezérkarának emlékirata bizonyítja, melyben az NSZK kormánya kategorikusan követelte a korlátozások felszámolását és a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzését, ahogyan más NATO államokat fegyvereznek fel. Ezzel szemben azokról, akik komolyan veszik a nyugatnémet fogadkozásokat a fegyverkezés korlátozásáról, Adenauer kancellár alig néhány nappal ezelőtt így nyilatkozott - a Kereszténydemokrata Unió képviselőjének szeptember 27-i nyilatkozatát idézem —: „Ostoba vagy még nagyobb valami lenne az, aki meg akarná fosztani a nyugatnémet fegyveres erőket a taktikai fegyverektől." Az angol miniszterelnök szavaival ellentétben Nyugat-Németország újr» egyenjogúságot követel a fegyverkezésben és jelenlegi nyugati szövetségesei lépésről lépésre engednek követeléseinek. Ezzel kapcsolatban idéznünk kell Winston Churchillnek 1933. március 23-1 parlamenti beszédét, melyben közvetlenül a harmadik birodalom újrafelfegyverzésének küszöbén kijelentette: „Németország egyenjogúságot követel a hadsereg és a haditengerészet felfegyverzésében és megszervezésében, s azt mondották nekünk: Lehetetlen ilyen nagy nemzetet rosszabb helyzetben tartani. Ami másoknak van, kell, hogy nekik is legyen." Macmillan miniszterelnök szemében nagy súlya van az NSZK 1954. évi nyilatkozatának, hogy a nemzetközi kapcsolatokban tartózkodik az erőszak alkalmazásával való fen.vegetódzéstöl, melynek célja a meglevő hátárok megváltoztatása lenne. A lengyel kormány és szövetségesei nemegyszer hangoztatták, hogy a lengyel határo't véglegesek és e kérdésben nem lehet vita. E helyzetben területi követelések támasztása Lengyelországgal Szukarno indonéz köztársasági elnök beszédében kijelentette: Egy messzi szigetcsoport 92 millió lakosának nevében szólok önökhöz, öt évvel ezelőtt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén csak 29 ország küldöttei vettek részt. Most nem sorolom fel, hány szabad nép van képviselve itt. Nézzenek körül a teremben é$ mondják meg, igazam van-e, amikor azt állítom, hogy most van a nemzetek kialakulásának ideje. Ez a* folyamat tegnap Ázsiában kezdődött el és még nem fejeződött be. Ma Afrikában folytatódik. Kár. hogy nincs minden ázsiai és afrikai nép képviselve az ENSZ-ben. E szervezet meggyengült, mert megtagadja egy ősrégi bölcs és hatalmas nép képviseleti jogát. Kínára gondolok és Kínáról beszélek, melyet gyakran kommunista Kínának neveznek, bár számunkra az egyetlen Kínát jelenti. Fontos, hogy a küldöttek ne mereven kezeljék a problémákat. Gondoljanak arra, hogy nem sakkfigurákról, hanem vágyakkal és eszmékkel élő emberekről, az emberiség jövőjéről van szó. Átérzem, hogy most ázsiai és afrikai testvéreim nevében beszélek. A függetlenségi harc mindig jogos és igazságos. Azok, akik szembehelyezkednek a nemzeti függetlenség és önrendelkezés feltartóztathatatlan előretörésével, vakok. Azok, akik vissza akarják fordítani azt, ami lehetetlen, önmagukra és az egész világra nézve is veszélyesek. Senkinek sincs joga a hidrogénbomba bevetésére. Egyetlen népnek sincs jog* előidézni > népek pusztulását. Ázsia lakossága már szenvedett atombombázástól. Az ázsiai népek újra veszélyben forognak, mi azonban erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy amenynyiben lehetséges, hasznosak legyünk. Nem vagyunk ellenségei sem Keletnek, sem Nyugatnak. Segíteni akarunk, mert mi is e világhoz tartozunk. Úgy vélem, • hogy a semleges országok nyomása is pozitív eredményre vezethet a leszerelésben, melyre oly nagy szüksége van az egész világnak. Az atomkísérletek beszüntetése nemcsak a káros következmények miatt fontos, hanem azért is, mert az ebben a kérdésben elszemben — háborús propaganda. Az an« gol miniszterelnöknek ezt éppen olyan jő] kell tudnia, mint nekünk. Ennek ellenére, a német kötelezettséggel érvel itt 4 szónoki emelvényen, mint annak idején a Godesbergböl hazatérő Chamberlain érvelt Hitlernek azzal a fogadkozásával, hogy megőrzi az európai békét. Macmiliali miniszterelnök az NSZK militarista és revansista politikájának védelmével bebizonyította, hogy aprópénznek tartja Lengyelországot, mellyel kifizeti Adenauer kancellárt, hogy elnyerje támogatását Anglia érdekeinek védelmében a közös piacban. Lengyelország biztonsága és határainak sérthetetlensége szerencsére nem az atlanti államok ügyleteitől függ. Egyszer s mindenkorra elmúlott az az idő, amikor az imperialista államok a nemzetközi piacon Lengyelországot áruba bocsátották. Nemcsak a lengyel nép. hanem a Varséi Szerződés tagallamai is őrzik a haza határainak sérthetetlenségét. Macmillan miniszterelnök szemünkre hányja, hogy nem vagyunk békülékenyek az NSZK-val és a német néppel szemben, megrágalmaz bennünket, hogy — beszédem tényleges megfogalmazásával ellentétben — vádat emelünk az egész német nép ellen. Nem táplálunk ellenséges érzelmet a német nép ellen. Távol áll tőlünk a kollektív felelősség elve. Azok a nepek beszélhetnének arról, kik érvényesítik a gyakorlatban ezt az elvet, melyeknek képviselőit Macmillan úr nem tudja nekünk megmutatni e teremben, például Kenya és Omán népei. Kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy eljön majd az az idő, amikor a lengyel nép egyetértésben és barátságban fog élni egész Németország népével, amilyen barátságban ma élünk a sovinizmustól és militarizmustól megszabadult Német Demokratikus Köztársaság népével, mely nem lép fel területi követelésekkel szomszédaival szemben. Az angol miniszterelnök eltévesztette a címet azzal a szemrehányással, hogy nincs meg bennünk a békülékenység szelleme. Lengyelország más szocialista országokkal együtt már évek óta javasolja a német békeszerződés megkötését, hogy végleg lezárjuk a második világháború történelmét, persze eredménytelenül. Három nappal ezelőtt e szónoki emelvényről javasoltuk, hogy kössenek megnemtámadási egyezménjyt a közép-európai államok. Remélem, ez eléggé bizonyítja jóakaratunkat. Ám senki sem várhatja tőlünk, hogy megbéküljünk a német militarizmussal és revansizmussal. Amíg a nyugati hatalmak támogatni fogják a Bundeswehr felfegyverzését, fedezni fogják a revansizmust és szítani fogják a német határköveteléseket, aligha hihetjük, hogy pozitív eredményekre vezet a nemzetközi helyzet enyhüléséről folytatott tárgyalás. ért megegyezés az első gyakorlati lépés lehet a leszerelés végrehajtásában. Jelenleg beszüntették az atomfegyverkísérleteket, de gondolják meg, hogy csak beszüntették és nem tiltották be őket. Amíg azonban az imperializmus fennáll, még a leszerelési egyezmény teljes végrehajtása sem biztosíthatja a tartós békét. Meg kell szüntetni a feszültség és a viszályok okait. Éppen ezért nagyon őszintén beszélek az együttműködés szükségességéről, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a hírhedt imperializmusnak. Sukarno elnök ezután kifejtette semleges politikájának lényegét és a következőket mondotta: Sokat tanultunk Európától és Amerikától. Megihletett bennünket, Lincoln és Lenin, Cromwell és Garibaldi. Azok, akik közöttünk igazságos és virágzó állam megteremtéséért küzdenek, a gyarmaturalom rabjai a gazdasági felszabadulás és együttműködés Marx és Engels hirdette eszményeiből merítenek ihletet. Sukarno ezután részletesen kifejtette a Pancsa Sila öt elvét, az indonéz politika alapját, a továbbiakban az munkamódszerével foglalkozott és hivatkozott a bandungi értekezlet tapasztalataira. A bandungi értekezlet elvei az imperializmus és a gyarmaturalom elítélését jelentik. Az ENŠŽ alapokmánya ragyogó csillag. De az alapokmány nem tükrözi a mai valóságot. Az öt alapelv elfogadása megerősítené az ENSZ alapokmányát. Az ENSZ székhelyével kapcsolatban megjegyezte: Az ENSZ-t át kell helyezni a hidegháborús légkörből. Fontoljuk meg, nem tudna Ázsia, Afrika vagy Genf olyan állandó helyet nyújtani, mely meszsze állna a hidegháborútól, nem tartozna egyetlen tömbhöz sem? A küldöttek szabadon mozoghatnának és a legnagyobb megértéssel találkoznának a világproblémák iránt. Sukarno elnök keserűen jegyezte meg, hogy az ENSZ még mindig nem oldotta meg Nyugat-Irián kérdését, majd beszéde végén a ghanai, indiai, EAK, jugoszláv és indonéz küldöttség nevében határozati javaslatot terjesztett elő, melyben ajánlja, hogy a közgyűlés a nemzetközi feszültség enyhítése és a legfontosabb nemzetközi problémák megoldása érdekében első lépésként kérje feí a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és az Amerikai Egyesült Államok elnökét, hogy újítsák fel személyes kapcsolataikat. Sukarno felszólította a közgyűlést e határozati javaslat mielőbbi jóváhagyására s reményét fejezte ki, hogy a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyja a közös határozati javaslatot. W. Gomulka elvtárs Wladyslaw Gomulka. a Lengyel | ENSZ-küldöttség vezetője pénteken délelőtt felszólalásában válaszolt Macmillan angol miniszterelnöknek arra a próbálkozására, hogy védelmébe vegye az NSZK militarizmusát és revansizmusát. Gomulka elvtárs kijelentette: Macmillan miniszterelnök tegnap említést tett beszédemről és az NSZK kormánypolitikája védelmezőjének szerepében tűnt fel. Az angol miniszterelnök nem taHrutcsov elvtárs a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak elismerését kérte a közgyűléstől Václav Dávid külügyminiszter beszéde Szukarno indonéz elnök beszéde ÜJ SZÖ 3 * 1960. október 2.