Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-16 / 288. szám, vasárnap

lékében akarjuk építeni szocialista hazánkat (Folytatás az 5. oldalról.) gyűlés elé, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov és Eisenhower találkozzanak és vegyék fel újra a személyes kapcsolatokat egymással. A határozati javaslatot Nehru miniszterelnök, Szukarno, Nasszer. Nkrumah és Tito elnökök írták alá. Eisenhower elnök az USA álláspontjáról hangoztatott frázisok örve alatt e javaslatot azonnal elutasította. Hruscsov elvtárs válaszában megmagyarázta mindazon körülményeket, amelyek most a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatokban fennállanak és rámutatott, milyen út vezetne újabb gyümölcsöző tárgyalásokhoz. (Taps.) Az öt ország javaslatáról folytatott vita igen érdekes volt Míg a szocialista országok tartózkodtak a vitától, a határozatot támogató küldöttek és az imperializmus képviselői között éles összecsapásra került sor. Rendkívül heves vita támadt Nehru és Menziesz ausztrál miniszterelnök között. Végül Nehru - mint ismeretes —, a semlegesek nevében a határozati javaslatot visszavonta ám a körülötte lefolyt vita így is igen tanulságos volt. Megmutatta, hogy senki sem hisz az esetleges Hruscsov — Eisenhower találkozó nagy kilátásaiban és hogy egyre sürgetőbben előtérbe lép az a szükségesség, hogy a leszerelés és a béke alapvető problémáiról valamennyi érdekelt állam részvételével tárgyaljanak. Meg kell emlékezni néhány további komoly negattv jelenségről is, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete székhelyének elhelyezéséből következnek. Az Egyesült Államok, amint ezt a XV. közgyűlés is megmutatja, az Egyesült Nemzetek Szervezete székhelye számára alkalmatlan helynek bizonyult. A világ közvéleménye elítéli az amerikai hivatalok eljárást, amelyek tudatosan megengedték azt, hogy a fiatal afrikai államok képviselői faji üldözésnek legyenek kitéve, sőt veszélyben forogjon személyes biztonságuk is. Meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok hatóságai különös „alapossággal" készültek fel a legfelsőbb képviselők által vezetett szocialista küldöttségek megérkezésére. Számos intézkedést gondoltak ki és szerveztek meg, amelyek mindenféleképp „kellemessé tették" ott tartózkodásunkat. Amint tudják, e módszerek ellen tiltakoztam az ENSZ közgyűlésen elhangzott beszédemben. Az Egyesült Államok kormánya erre postán magyarázó jegyzéket küldött nekünk. E jegyzékben egyrészt valótlanságok, másrészt olyan állítások vannak, amelyek különös fényt vetnek az ENSZ apparátusának tevékenységére, nem beszélve az amerikai kormányhivatalok sajátos vendégszeretetéről azon államfők iránt, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentős ülésszakára érkeztek New Yorkba. A mi New York-i tartózkodásunkat is szigorúan őrizték és túlzott rendőrségi intézkedésekkel kísérték. És még nem mi jártunk a legrosszabbul. Amint ismeretes önök előtt, Hruscsov elvtársnak a hatóságok külön engedélye nélkül nem volt szabad elhagynia Manhattan szigetét, ahol az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelye van és ugyanígy tilos volt ez Kádár elvtársnak és más elvtársaknak is. Fidél Castronak nehézségei voltak az elszállásolás terén is. Az amerikai hatóságok tétlenül nézték a szocialista országokból kikerült reakciós emigránsoknak durva provokációit is, amelyekkel főleg a magyar küldöttséget zaklatták. A mi küldöttségünk szállása elé is tüntetők vonultak, mégpedig két ízben. Első ízben vasárnap este megérkezésünk előtt csehszlovákellenes és szovjetellenes transzparenssel jöttek és több órán át kiabáltak ablakaink alatt, míg csak bele nem fáradtak és el nem kotródtak. Másodszor egy magányos tüntető jött, mellén és hátán gyalázkodó feliratokkal és azt kiáltozta: „Elvtársak hagyjatok fel Marxai és ragaszkodjatok Husz Jánoshoz!" Amikor egész estig kitartóan keringett szállásunk körül, az elvtársak behívták őt a kapusfülkébe és megkérdezték: „Nos, akarsz tovább tüntetni vagy inkább iszol egy kis plzeňi sört?" A kedves tüntető a sör mellett döntött, aztán összeszedte plakátjait és elment. Néhány nap múlva többoldalas levélben mentegette magát. Más provokációkra nem került sor ellenünk. Másrészt azonban el kell mondanom, hogy igen barátságosan üdvözöltek bennünket cseh és szlovák honfitársaink, akik már hosszú évek óta az Egyesült Államokban élnek és akikkel találkoztunk. Közölhetem önökkel, hogy nagy figyelemmel hallgatták meg magyarázatunkat arról, hogyan virágzik a szocialista Csehszlovákia, hogyan gazdagodik népünk és őszinte csodálattal nyilatkoztak főként szociális vívmányainkról. Levetítettük előttük a II. Országos Spartakiádról készült színes filmet, ezt lelkes tapssal jutalmazták. Nyíltan megmondom elvtársak, hogy bár én is végigéltem a spartakiádot és általában érdeklődöm a testnevelés iránt, ha a kapitalizmus tipikus életkörnyezetében látja az ember a spartakiádról készült filmet, akkor újra tudatára ébred népünk erejének és öntudatosságának, kulturális fejlettségünknek. (Hoszszan tartó lelkes taps.) Meg kell mondanunk továbbá azt is, hogy New York szemtanúja volt a haladó amerikai polgárok több tüntetésének is egyrészt a Szovjetunió javaslatainak támogatására, másrészt Kuba igazságos harcának támogatására. Útjaink és a városban tett sétáink alkalmával számos egyszerű amerikai lakos barátságosan integetett felénk. Sok levelet is kaptunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy Amerika dolgozó népétől nem választ el bennünket semmilyen leküzdhetetlen ellentét, hogy békében és barátságban élhetünk egymással. Sőt egyesek leírták az Egyesült Nemzetek Szervezetében elhangzott beszédünk angol szövegét, hogy agitációs anyagként használhassák fel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének XV. ülésszakán résztvevő küldöttségek azonban az Amerikai Egyesült Államokba nem az amerikai kormány vendégeiként, annak vendégszeretetéért könyörögve érkeztek. Az amerikai kormány, amely minden alkalommal a világ legdemokratikusabb és legcivilizáltabb országa kormányának tünteti fel magát, igen kevés demokráciáról és civilizációról tett tanúságot, igen kevés megértést tanúsított a nemzetközi udvariasság és jómódor alapvető szabályainak betartása iránt. Nem csoda, hogy az amerikai hatóságok eme állásfoglalásának következtében számos küldöttség az Egyesült Nemzetek Szervezetének emelvényéről komoly kétségét fejezte ki aziránt, vajon az Egyesült Államok tényleg az az ország-e, amely megérdemli azt a megtiszteltetést, hogy területén vendégül láthassa az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Szocialista köztársaságunk nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvend Elvtársak! Végül szeretném önöket újból biztosítani arról, hogy küldöttségünk következetesen teljesítette azokat a feladatokat, amelyekkel Csehszlovákia népe megbízta. Rendületlenül a Szovjetunió és a többi szocialista ország oldalán állottunk mindazon lépések és javaslatok támogatása során, amelyek a tartós béke megteremtésére irányulnak az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer felszámolása, valamennyi új ország szabadsága és fejlődése útján, a nemzetek közötti barátság és megértés útján. A csehszlovák küldöttségnek az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén kifejtett tevékenysége hozzájárult ama baráti kapcsolatok megszilárdításához, amelyek a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot immár a világ számos békeszerető államához fűzik. Ugyanakkor ismételten meggyőződtünk arról, mily nagy tekintélynek és tiszteletnek örvend köztársaságunk számos nemzet körében. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának és hatóságainak küldöttségünkkel szemben elfoglalt kifejezetten ellenséges álláspontja ellenére megerősödött az a meggyőződésünk, hogy az amerikai nép többsége nem táplál ellenséges érzéseket hazánkkal szemben, rokonszenvez velünk, jó és baráti kapcsolatokban akar élni velünk. Mi hinni akarunk az amerikai népnek. Természetesen meg kell mondanunk, hogy az amerikai nép véleménye és állásfoglalása, valamint az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek tettei között nagy a különbség. Az „amerikai demokrácia" védelmezőinek minden igyekezete ellenére, ama állítás ellenére, hogy az USA népe és kormánya között „egység" uralkodik, tény marad, hogy a kormányt nem a nép érdekei, hanem az amerikai monopóliumok érdekei vezérlik. És ezek az érdekek gyökeresen ellenkeznek nemcsak az emberiség békés vágyaival, hanem magának az Amerikai Egyesült Államoknak tényleges szükségleteivel is. Ennek számos bizonyítékát saját szemünkkel láthattuk. Az ENSZ közgyűlésének idei ülésszaka éppen arra az időre esik, amikor az Egyesült Államokban elnökválasztási kampány folyik, amelyben a monopóliumok két jelöltje, a demokraták részéről Kennedy, a republikánusok részéről pedig Nixon vetekedik egymással. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ülésszaka első három hete folyamán azonban az amerikai közvélemény, a sajtó, a rádió és televízió figyelmének középpontjában elsősorban, nem a választási kampány, hanem az ENSZ tárgyalásai állottak. Csupán az utóbbi napokban szentelnek ismét több helyet és figyelmet az elnökjelölteknek. Beszámolnak gyűléseikről, kijelentéseikről, valamint arról, mit ígérnek a munkásoknak vagy farmereknek. Említésre méltó, hogy mindketten elődeiknél sokkal nagyobb mértékben kénytelenek foglalkozni nemzetközi kérdésekkel, főként annak beismerésével, hogy hanyatlott az Egyesült Államok tekintélye és módot kell keresniük e tekintély újbóli emelésére. New York-i tartózkodásunk folyamán mindkét elnökjelölt fellépett a televízióban, ahol válaszoltak a konferanszié kérdéseire és vitatkoztak egymással. Nem érdekes, hogy melyikük mit mondott, mert megválasztása után egyik is, másik is másként fog eljárni, mint ahogy ma igéri és hűségesen a monopóliumok érdekeit fogja követni. Érdekesek azonban a fellépésükkel összefüggő egyes körülmények, valamint egész választási kampányuknak körülményei is. A sajtó, a rádió és televízió pl. azzal foglalkozik, hogy egyikük követelte, emeljék a hőmérsékletet a televíziós stúdióban, míg a másik e hőmérséklet csökkentését akarta; egyik és másik is „egyenjogú"' megvilágítást követelt, hogy a képernyőn ne legyen különbség közöttük; Nixon kifesttette magát, mert a múltkor nem volt olyan szép, mint vetélytársa, míg Kennedy kijelentette, hogy olyan marad, amilyen. A sajtónak nagy gondot okoz, hogy Nixonné vagy Kennedyné fizet-e többet varrónőjének. Amint látják, elvtársak, az Egyesült Államok elnökének megválasztása tiszta komédia, amelyben a választókat nem világos programmal, hanem a legkínosabb reklámeszközökkel igyekeznek megnyerni. Hruscsov elvtárs helyesen jelentette ki, amikor az újságírók megkérdezték tőle, mit szól Nixon és Kennedy televíziós szerepléséhez — hogy ha már komédiát kell néznie, akkor szívesebben Gogol Revizorát nézi. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban tolmácsoljam az Egyesült Államokban való, illetve tulajdonképpen New York-i tartózkodásunk alatt szerzett benyomásainkat. Ez a tízmillió lakost számláló nagyváros a valóságban az Egyesült Államok fővárosa, jóllehet az amerikai elnök és kormánya Washingtonban székel. Itt vannak ugyanis a monopoltöke központjai, itt van a híres Wall Street, ahonnan az amerikai imperializmus tervei és akciói kiindulnak, itt ülnek az Egyesült Államok tényleges urai, míg Eisenhower és kormánya pusztán az ö akaratuk végrehajtói. New Yorkban szinte kézzelfoghatóan érezzük az amerikai kapitalizmus ellentmondásait is. Az egyik oldalon fényűző felhőkarcolók, a gazdagok palotái, áruházak, fényűző szórakozóhelyek láthatók, a másik oldalon kopott kis fabarakok, a szegények és a néger lakosság nyomorúságos fakunyhói, a kiskereskedők és iparosok piszkos kis üzletei, eldugott lebujok, kopott mozik. A New York-i kikötőben óriási óceánjárók horgonyoznak, a Hudson-folyón ugyanakkor az utolsó háborúból származó 140 kiselejtezett hadihajó vesztegel, amelyekre senkinek sincs szüksége és amelyek egymás után elsüllyednek, mert szétszedésük a monopolistáknak nem fizetődik ki. Az egész gigantikus nagyváros bazalt sziklán épült, acélból, betonból, téglából, de fából és agyagból is. Zöld terület úgyszólván sehol sincs, az utcák kövezettek és aszfaltozottak s csak ritkán fákkal szegélyezettek, túlnyomórészt porral, korommal, szeméttel vannak tele. E városban az élet rohan. Az amerikaiak állandó hajszában vannak, hogy keressenek és megint csak keressenek, akármily módon és eszközzel. A dollár utáni hajsza behatol mindenbe, a bérmunkába, a közéleti tevékenységbe és a családi életbe egyaránt. Minden alá van rendelve a „sárga ördögnek", ahogy azt Maxim Gorkij nevezte. A szociális intézkedések, amelyek nálunk szokásosak, pl. a biztosítás, "az ingyenes gyógykezelés, az öregségi járadék, az ingyenes művelődés gyakorlatilag itt nem létezik. Egyszerű vakbélmütétért 600, sőt ennél is több dollárt kell fizetni. Agy- vagy szívműtétért több ezer dollárt kérnek. Annak a családnak, amelynek feje megbetegszik, gyakran el kell adnia lakberendezését s eladósodik a rokonoknál és bankokban, ha a beteget kezeltetni akarja. Sok öreg embert, rokkantat és másokat láttunk koldulni az utcákon. Ahogy honfitársaink elmondották, a közszükségleti cikkek árai évről évre rohamosan emelkednek, a dollár vásárlóereje szüntelenül csökken. Ma már az 1937. évi vásárlóerőnek a felét sem éri el. Ezenkívül az árucikkeket városi adóilleték terheli, amely például New Yorkban minden eladott árucikk árának 5 — sőt több százalékát teszi ki. Ezt temiészetesen nem a kereskedő, hanem a vásárló fizeti meg. Nem kell New Yorkból messze utazni, hogy lássuk a fajüldözés bizonyítékait, amelyek sértik az ember méltóságát és durván elnyomják az egyén szabadságát. A szó szoros értelmében a New Yorki-szabadságszobor árnyékában élnek a Harlem négernegyed lakói, amely negyed színesbörű emberek számára szolgál. S az annyit dicsőített „amerikai szabadság és demokrácia" jellemzője, hogy ebben a negyedben, kellett végül laknia számos küldöttnek, közöttük Fidél Castronak, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének is. Külön fejezetet képeznek az amerikai kultúra terén fennálló viszonyok. Tudjuk, hogy az Egyesült Államok a világnak kiváló írókat, költőket, tudósokat és feltalálókat adott; de az, ami ma a kultúra terén folyik, egyenesen borzalmas. A könyvkereskedéseket elárasztják az ostoba detektívregények és a vulgáris pornográfia, a mozikban nagyrészt ilyen stílusú filmeket játszanak. Gyakorlatilag az operán és egy-két prózai színházon kívül önálló intézményként működő színházak nincsenek, de ezzel szemben igen sok kabaré és hasonló legalacsonyabbrendű műsort bemutató vállalat működik. Mindennek a csúcspontját a televíziós adások képezik. Az éppúgy, mint a többi kulturális eszköz, magántársaságok kezében van, amelyek a műsor idejét egyszerűen órákra és percekre eladják a vállalkozóknak és társaságoknak. Ezek a televíziós adók a megvásárolt idő alatt a legundorítóbb műsort sugározzák, napirenden vannak a legkülönfélébb módon végrehajtott gyilkosságok, beleékelt reklámszöveggel, a műsoridőt megvásárló és összeállító társaság készítményeinek reklámjával. S mindezt végignézik a gyerekek is. Ellátogattunk két New York-i múzeumba is. Szépen elrendezett gyűjteményeik vannak és szakmájukat szerető emberek dolgoznak bennük. Ezek a múzeumok magántársaságok műpártolására vannak utalva, mert ezek a társaságok tartják fenn őket. Múzeumaink dolgozói bizonyára emlékeznek arra, hogy hasonló viszonyok uralkodtak nálunk is a kapitalizmus idején. Amikor New York-i kartársaiknak elmondottuk, hogy nálunk valamennyi múzeumot társadalmi eszközökből tartunk fenn és pl. több száz műemlékünk eredeti állapotában áll fenn, nem akartak hinni nekünk. Csupán három hétig voltunk New Yorkban, de mindazok után, amiket ott láttunk, hallottunk és átéltünk, a személyes bátorság bizonyos fajtájának tartjuk azt, ha valaki naponta újságot vesz kezébe, ahol a világeseményekről szóló híreket az autóreklámok, a női fehérnemű reklámaľ s a hirdetések áradatában kell keresni, személyes hősiességnek tartjuk, ha valaki naponta leül a televízió elé, amely számtalan gyilkosságot és erőszakosságot tálal agyalágyult reklámokkal keverve s ugyanakkor naponta tudatára ébred annak, hogy önző társadalomban él, amelynek az egyén sorsa közömbös és csupán a gazdagoknak és az egyre gazdagabbaknak adja meg a kiemelkedési lehetőséget. Nem azért beszélek minderről, mintha nem becsülnénk Amerika dolgozó népét. Ismétlem, hogy becsüljük az Egyesült Államok egyszerű polgárainak millióit, akik szorgalmasan és ügyesen dolgoznak, akiknek szép népdalaik vannak, szeretik a gyermekeket és békét akarnak. Tiszteljük minden ország népét és már nemegyszer megmondottuk, hogy barátságban akarunk élni az amerikai néppel. De amit nem becsülhetünk, ami számunkra idegen és nézetünk szerint számos amerikai tehetségét és gondolkodását elfojtja, az az imperialisták korszerű eszközökkel folytatott propagandája, az önzés, a felsőbbrendűség, a burzsoá erkölcs egyéb elemei. Nem csodálkozunk, hogy az Egyesült Államokban oly nagy gondot okoz pl. az ifjúság nevelése, amelyek körében a bűnözések száma veszedelmesen növekszik. Hoovernek, az FBI igazgatójának közleménye szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1959-ben egy és félmillió súlyos bűntettet követtek el, emellett a gyilkosságok, a szexuális bűntettek és lopások száma tíz év alatt 128 százalékkal emelkedett. Nem csodálkozunk azon sem, hogy a New Yorki lakosok besötétedés után elkerülik a város közepén levő parkot, mert nem akarják magukat kitenni támadás veszélyének. Nem, az ilyen életmód nem fogadható el a világ egyik nemzete számára sem. Art az amerikai népnek is. Természetesen nem akarjuk rájuk kényszeríteni életeszményeinket és elképzeléseinket, de büszkék vagyunk szocialista rendszerünkre, amelyben azt tanuljuk, hogy az ember az embernek társa legyen. (Hosszan tartó viharos taps.) Meggyőződésünk, hogy az amerikai nép, s általában az USA haladó erői előbb-utóbb helyesen , megértik e tényt és levonják belőle a megfelelő következtetéseket. E meggyőződés helyességét felülvizsgálhattuk az egyszerű amerikai emberekkel, valamint az amerikai kereskedelmi és vállalkozó körök képviselőivel való találkozásaink alkalmával, főként azonban Cyrus Eaton úrral, hazánk barátjával való találkozásunk során, aki mint kimagasló amerikai vállalkozó helyesen megérti, mi képezi országának érdekét s szilárd akarattal kész hozzájárulni az Egyesült Államok és a szocialista országok közötti kapcsolatak megjavításához. Kijelenthetem, hogy a magunk részéről mi sem zárkózunk el semmilyen kezdeményezés elől ezen a téren és teljes mértékben készek vagyunk a teljes egyenlőség és kölcsönös szuverenitás tiszteletben tartása alapján kivenni részünket Csehszlovákia és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavításából. Részünkről nem hiányzik és sohasem hiányzott a jóakarat, de mindeddig hiányzott a másik fél részéről. Kívánatos, hogy ebben az irányban megváltozzék a dolgok állása és hogy az Egyesült Államok uralkodó körei véget vessenek annak az értelmetlen provokációs politikának, amely a nemzetközi feszültség fokozására vezet. Elvtársak, az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk dolgozó népét az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén képviselhettük. Küldöttségünk ezen a fórumon népünk, a béke és a szocializmus érdekeit védelmezte és fogja továbbra is fáradhatatlanul védelmezni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében lefolyt tárgyalások során nagy erőforrást jelentett számunkra és megerősítette bennünk eljárásunk helyességét és tárgyalásaink sikerességét az a támogatás, amelyben bennünket és a Szovjetunió küldöttségét dolgozóink részesítették. Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és küldöttségünk nevében még egyszer köszönetemet fejezzem ki a hozzánk intézett számos üdvözletért, határozatért és kötelezettségvállalásért. Szeretném kihangsúlyozni, hogy hazánk dolgozói helyesen megértették, miszerint az Egyesült Nemzetek Szervezetében kifejtett erőfeszítésünk legnagyobb támogatását a tettek jelentik. Örömmel olvastuk az önök jelentéseit az üzemekből, egységes földművesszövetkezetekből, intézetekből, iskolákból és hivatalokból, amelyekben közlik velünk, hogyan teljesítik és túlteljestíik a tervet és kötelezettségvállalásaikat. Higgyék el, elvtársak, hogy éppen a kapitalista országban kétszeresen büszkék voltunk dolgozóink magas fokú politikai fejlettségére, műveltségére, szorgalmára és ügyességére, figyelemmel kísértük erőfeszítéseiket az ipari és mezőgazdasági feladatok teljesítése érdekében. A terv sikeres teljesítése az egész népgazdaságban — elvtársak, ez a mi legjobb hozzájárulásunk a békéhez, egész szocialista táborunk egységének megszilárdításához, a szocializmus vonzóerejének megnövekedéséhez az egész világon. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem nagy ország. De a békeharchoz való hozzájárulást nem az ország nagysága, vagy lakosságának száma szerint mérik. Erőnk az ipar és mezőgazdaság fejlesztésében, a kultúra fellendítésében rejlik. Törekvéseink kifejezésre juttatják aktivitásunkat, szilárd, elszánt akaratunkat arra, hogy biztosítsuk országunk számára a békét és népünk számára a boldog jövőt. Ez csupán a Szovjetunióval és népével való szilárd testvéri szövetségben, csupán valamennyi szocialista ország szilárd egységében lehetséges. (Hosszan tartó taps.) A proletár nemzetköziség elvei alapján megszilárdítjuk a Szovjetunió népeihez, a szocialista országok népeihez és az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalomhoz fűződő kötelékeinket. A béke megszilárdítása és megerősítése érdekében a nemzetek közötti megértésen fogunk munkálkodni tekintet nélkül e nemzetek társadalmi rendszerére és elsősorban azon nemzetekhez fűződő kötelékeinket fogjuk erősíteni, amelyek felszabadultak a gyarmati rendszer védnökségéből és megkezdik szabad életük építését. Rokonszenvvel kísérjük és támogatjuk azon nemzeteket is, amelyek még a tőkés kizsákmányolás jármában sínylődnek, akik harcolnak a nyílt vagy leplezett gyarmati rendszer ellen, szabadságukért és függetlenségükért. Békében akarunk dolgozni és tovább akarjuk építeni szocialista hazánkat a jövő kommunista társadalom hazáját. Ezért nem engedjük, hogy lankadjon a békéért vívott harcunk, a mindenfajta békebontók, a háború előkészítői ellen folytatott küzdelmünk. Éljen, gyarapodjék és haladjon tovább előre a szocializmus és kommunizmus, amely egyre inkább valósággá, az egész emberiség harci zászlajává és reménységévé, a békéért és az emberiség jobb jövőjéért vívott harc nagy mozgósító erejévé válik! Dicsőség a béke és a kommunizmus harci élcsapatának a hatalmas Szovjetuniónak, amely bátran halad a békéért és szocializmusért vívott harc élén. Éljen és hatalmasodjék a szocialista tábor országainak egysége! Hatalmasodjék és szilárduljon Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek barátsága! A kommunista párt vezetésével előre szocialista hazánk felvirágoztatásáért, újabb sikerekért az iparban és a mezőgazdaságban, kultúránk további gyarapításáért! ÍJ J SZÓ 16 * 1960, október 18.