Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-16 / 288. szám, vasárnap

lékében akarjuk építeni szocialista hazánkat (Antonín Novotn

ý elvtár

s beszédének első részét l

apunk le

gnapi számában közölt

ük.) A történelem kerekét azonban nem lehet megállítani. Most arról van szó, vajon ennek a törvényszerű történelmi fejlődésnek olyan események lesznek-e a velejárói, amelyeknek következményei veszélyeztetik a békét és a világ biztonságát, avagy az ilyen veszélyes helyzeteket, amennyire lehet kiküszöbölve sikerül likvidálni a gyarmatosítást. Kétségtelen, hogy e törekvésben feladat hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az alapokmány szerint kötelessége védelmezni valamennyi nemzet önrendelkezési jogát, s ezért ebben a folyamatban nem állhat félre, ha nem akarja, hogy csalódjanak benne a gyarmati országok népei. Nem titok az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete küldetését eddig nem töltötte be, sőt nem egyszer az imperialisták eszköze volt a gyarmati uralom megőrzésében. Ezért rendkívül fontos az a tény', hogy a közgyűlés most folyó 15. ülésén éppen egy szocialista állam képviselője, Hruscsov elvtárs hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét az egész emberiség színe előtt arra, hogy az alapokmányhoz igazodva teljesítse küldetését. A közgyűlésen nagy hatást keltett a gyarmatosítás végleges kiküszöbölése s a gyarmati országok és nemzetek függetlensége megadására irányuló nyilatkozat szovjet tervezete. A szovjet javaslat természetesen egyrészt pánikot keltett a gyarmatosító és az imperialista hatalmak küldöttségei körében, mivel a legérzékenyebb ponton érintette a gyarmatosítókat, másrészt Ázsia és Afrika országainak küldöttségei őszinte elismeréssel fogadták. Rendkívül fontos az, hogy ezek az államok és sok más ország tudatában van a gyarmatosítás megszüntetése és a világbéke megszilárdítása közötti szoros összefüggésnek. A gyarmatosítók annak érdekében, hogy elcsitítsák a nemzeteknek kolonializmus elleni haragját, szemérmetlenül a gyarmati népek barátjainak adták ki magukat, azt állítva, hogy kizárólagos gondjuk e nemzetek független és ónálló életre való nevelése volt. A brit, a francia és más gyarmatosítók felszólalásaikban igyekeztek megvédeni bűnös gyarmatosító politikájukat, így jártak el annak ellenére, hogy jól ismertek a gyarmati lakosság tömeges méretű kiirtásáról, óriási területeken az emberek tömeges nyomorba döntéséről, az önkényuralomról. a jogtalanságról, az írástudatlanságról, a műveletlenségről és a gyarmati rendszer más kísérő jelenségeiről szóló tények. így jártak el annak ellenére, hogy a közgyűlés napirendjén szerepel Algéria kérdése is, amelynek népét hosszú esztendők óta véresen elnyomja és irtja a francia hadsereg, a francia kormány csák azért, mert ez a nép önrendelkezési jogáért küzd. így jártak el annak ellenére, hogy Ázsia és Afrika országainak az ülésteremben helyet foglaló sok-sok küldötte meigsmerkedhetett a brit és más börtönök borzalmaival csak azért, mert a gyarmati uralom ellen harcolt. Ezen országok képviselőire, éppen úgy, mint a világ közvéleményére nem hatottak a jelenkori gyarmatosítók, elsősorban az amerikai imperialisták felszólalásai sem, amelyekkell olyan látszatot akartak kelteni, hogy semmi közük sincs a „régi típusú" gyarmatosításhoz, hogy az új afrikai és ázsiai államok megsegítésére törekednek. Ennek jellemz'ő példája volt Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének felszólalása, aki beszédében hangzatos szavakkal szólt arról, hogy Afrika segítséget kér és hogy az Egyesült Államok képes és hajlandó is az ilyen segítség megadására. Erre a célra felajánlott százmillió dollárt s ha ezt a 25 afrikai állam közt elosztjuk, államonként négymilliót tesz ki. Milyen „segítséget" jelent ez. ha számba vesszük, hogy az amerikai és más imperialisták a függő országok népeinek kizsákmányolása révén milliárdos haszonra tesznek szert. A népek azonban már rádöbbentek, mi bújik meg a gyarmatosítók frázisai mögött. Ismeretes, hogy a gyarmatosítók a hatalmas nemzeti felszabadító mozgalom következtében kénytelenek ugyan politikai függetlenséget nyújtani az elnyomott népeknek. agvanakkor azonban továbbra Is arra törekednek, hogy más formákban bár, de megőrizzék ezeken a területeken gazdasági és katonai pozícióikat. Antonfn Novotný elvtárs beszéde o grógoi dolgozók moniíesztócióion Ennek a gyakorlatnak legfrissebb példája a Kongó! Köztársaság függetlenségének kikiáltása után kialakult helyzet. A kongói s főleg a katangai felbecsülhetetlen ásványi gazdagság megtartására törekvő amerikai, belga és más monopóliumok az új állam létrejöttének első pillanatától kezdve olyan feltételek kialakítását szorgalmazták, amelyek továbbra is lehetővé tennék e gazdagság kizsákmányolását, a kongói nép kirablását. Amikor látták, hogy a Kongói Köztársaságnak az alkotmánnyal összhangban a parlament által törvényszerűen megválasztott kormánya imperiallstaellenes álláspontra helyezkedett, támogatták az árulók maroknyi csoportjának reakciós ténykedését. Az árulók védelmére és támogatására — Hammarskjöld főtitkár közvetlen irányítása mellett - visszaéltek až Egyesült Nemzetek Szervezetének katonai alakulataival, amelyeknek segítségét Lumumba, a kormány elnöke kérte. Az amerikai imperialisták most az Egyesült Nemzetek Szervezetének védnökségével további akciókat szerveznek a törvényes kormány ellen, reakciós diktatúrát akarnak létrehozni és likvidálni akarják a nép által megválasztott parlamentet. Rendkívül furcsa eljárás ez az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, amelyet a törvényes kormány és a parlament az ország védelmére kért fel a gyarmatosítókkal szemben, s amely mind ez ideig a kormány elleni harc szolgálatában áll, segítő társa és védelmezője a lázadóknak, az imperialista ügynököknek. A kongói nép ezen keserű tapasztalata kifejezően tanúskodik az imperialisták áíszenteskedéséröl, ami komoly tanulság az afrikai államok népeinek. Az amerikai imperialisták minden eszközzel igyekeznek megtartani pozícióikat Latin-Amerika országaiban. Erről világosan tanúskodott a latin-amerikai köztársaságok képviselőinek nemrégen Costaricában és Columbiában lezajlott konferenciája, amelyet az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának védnöksége alatt szerveztek meg. Latin-Amerikai országainak népei azonban már hosszú évek óta keserű tapasztalatok alapján meggyőződtek az amerikai Imperializmusnak s úgynevezett segítségének „jótevő" jellegéről. Az amerikai monopóliumok latin-amerikai uralmának következményei az egyenjogúságot felrúgó gazdasági-politikai szerződések rákényszerítése, ezen országok lakossága döntő részének az igazságos földreform megvalósítására irányuló törekvéseinek elnyomása, az ásványi gazdagság elrablása, az egyoldalú gazdasági szerkezet fenntartása s a dolgozó nép demokratikus szabadságjogainak nyers elnyomása. Ezt a tényt az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén mondott beszédeikben számos latin-amerikai ország küldöttei sem titkolhatták el, akik hazájuk népgazdaságának súlyos helyzetére való tekintettel kénytelenek voltak kifejezni elégedetlenségüket az amerikai monopóliumok országukban gyakorolt politikájával. Fidél Castro, a kubai kormány elnöke az Egyesült Nemzetek Szervezetének küldöttei előtt mondott beszédében teljesen nyíltan feltárta hazája tapasztalatai alapján azokat az aljas gyarmatosító módszereket, amelyeket az Egyesült Államok Latin-Amerika népeivel szemben gyakorolnak. Rámutatott arra, milyen aljas eszközökkel élnek az imperialisták, hogy Kuba népét megfosszák forradalmi harcának vívmányaitól. Ezért találkozott az Egyesült Államok és a többi imperialista nagyhatalom nagy gyűlöletével. Amint már tudják, találkoztam Fidél Castrotfal, a kubai kormány elnökével és munkatársaival. Szívélyes beszélgetést folytattunk. Ez a beszélgetés további mély rokonszenvet és őszinte csodálatot keltett bennünk Kuba derék népe iránt, amely elsöpörte a gyűlölt Batista önkényuralmát, s most erélyesen leszámol a kizsákmányoló észak-amerikai monopóliumokkal. Kuba népének és forradalmi kormányának nincs könnyű dolga. Oj, szabad életet építenek, az Egyesült Államok, az imperialista ellenség tőszomszédságában, s meg kell küzdeniök mindenféle megkülönböztetéssel, katonai provokációval. Latin-Amerika országai népének forró támogatására támaszkodva, amely szintén a saját bőrén ismerkedett meg az észak-amerikai monopóliumok kizsákmányolásával, Kuba állja a sarat. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ülésszakán mondott beszédünkben a latin-amerikai nép nemzeti felszabadító küzdelme történetének dicső fejezeteként említettük a kubai nép hősies harcát S nem túloztunk. Fidél Castronak az ENSZ szónoki emelvényén elhangzott nagyszerű beszéde ä latin-amerikai népek vágyainak izzóhangú kiáltványa, az USA kormányköreinek megsemmisítő vádja volt, mely e lánglelkü kubai hazafi derék tetteként örökre emlékezetünkben marad. A népi felszabadító forradalom a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító harcának erős ihletője és lendítő ereje. A forradalom eddigi I eredményei példaként szóigálnak arra, mennyire tehetetlenek az Amerikai Egyesült Államok hajdani mindenható imperialista monopóliumai —, melyek valaha cinikusan döntöttek egész népék sorsáról —, az elnyomott népek törhetetlen akaratával és elszántságával szemben most, amikor fennáll a szocialista világrendszer. Bősz tehetetlenség jellemezte Herter amerikai külügyminiszter kirohanásét is. Válogatlan kifejezésekkel támadta Nkrumah ghanai köztársasági elnököt, akit gyarmatellenes beszéde miatt kommunistának nevezett. Ma már veszít hatásából az imperialisták ama törekvése, hogy a kommunista veszéllyel megfélemlítsék a most születő államokat. Ellenkezőleg, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak képviselői beszédeikben támogatták azt a követelést, amelyet a szovjet javaslat tartalmazott: haladéktalanul vessenek véget a gyarmati rendszernek. Tartalmas és harci szellemű vita után, melynek lefolyását önök a rádióból és sajtóból már ismerik, a közgyűlés egyöntetűen elfogadta azt a szovjet javaslatot, hogy a plénum vitassa meg a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozattervezetet. Ez azoknak kiváló sikere, akik ilyen döntés elérésére törekedtek, mindenekelőtt a szovjet küldöttség és Hruscsov elvtárs személyes érdeme, mert felszólalásaival és válaszbeszédeivel különös érdemet szerzett a siker kivívásában. A szavazás egyöntetűsége azt bizonyítja, hogy az imperialista és gyarmati hatalmak képviselői nem mertek a szovjet javaslat ellen szavazni — bár a vitában a napirendre tűzés ellen voltak —, mert féltek, hogy a világ színe előtt újra lelepleződnek, mint a népek szabadságának ellenségei, a korhadt és gyalázatos gyarmati rendszer védelmezői. A közgyűlésen a csehszlovák küldöttség is teljes mértékben támogatta ezt a javaslatot. Beszédeiben kifejezte rokonszenvét a nemzeti felszabadító mozgalommal és azt az elszántságát, hogy a maga módján továbbra is támogatja a még gyarmati sorban sínylődő vagy ennek az áldatlan örökségnek maradványait leküzdő népeket. Viszonyunk a nemzeti felszabadító mozgalomhoz elválaszthatatlan szocialista rendszerünk jellegétől, melyben a dolgozó nép teljes nemzeti szabadságot, teljes demokráciát élvez, s ezt a szabadságot és demokráciát a világ népének kívánjuk. Dolgozó népünk a múltban saját bőrén tapasztalta az Idegen uralmat. A testvéri szovjet nép és hősies hadserege segítségével örökre leszámolt az idegen uralommal. Ezért annál jobban megértjük, értékeljük s támogatjuk a fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok, valamint a nemzeti és állami önállóságukra törekvő országok és népek hősies és önfeláldozó antiimperialista harcát. Egyik jelentős formája annak, hogy készségünket fejeztük ki a nevezett országok önzetlen megsegítésére: az a javaslat, melyet a csehszlovák küldöttség kezdeményezésére az ENSZ közgyűlésének mostani időszakán arra vonatkozóan terjesztettünk eló, hogy segiteni kell a most megalakuló államokat függetlenségük szilárdításában. Ezzel akarunk hozzájárulni korunk nagy feladatának megoldásához: a gyarmaturalom valamennyi formájának végleges felszámolásához. A jövőben sem lankadunk ebben a törekvésünkben, és a szocialista tábor valamennyi országával, a világ valamennyi haladó erejével együtt a szovjet javaslatok szellemében hozzájárulunk a gyarmaturalom még fennmaradt csökevényeinek mielőbbi eltemetéséhez. Ezzel segítjük elő a dicső Októberi Szocialista Forradalommal elkezdődött történelmi folyamat befejeződését. E folyamatban a Szovjetunió szocialista és kommunista építése újabb és újabb sikereinek hatása alatt, az egész szocia lista tábor sikereinek, egyre növekvő erejének és hatalmának, a nemzetközi munkásosztály harcának hatása alatt omladozik és végül felbomlik az imperialista rendszer. E folyamatban felsorakoztak a gyarmatok elnyomott népei, hogy egy' szer s mindenkorra megszabaduljanak az idegen uralomtól, kizsákmányolástól és maguk irányítva országaik sorsát, a világ békeszerető és haladó erőinek támogatására támaszkodva leküzdjék a hosszú szolgaság következményeit s gyorsan utolérjék az igazán szabad, független és virágzó országokat. A barátság győz a diszkriminációs provokációk felett Elvtársak! A közgyűlés XV. ülésszakának eddigi lefolyása azt mutatja, hogy az ENSZ válaszúton áll fejlődésében: vagy alkalmazkodik végre a tényleges világhelyzethez és megszűnik egy államcsoport eszköze lenni, vagy elsorvad, mint ahogyan pusztulnia kell mindannak, ami nem felel meg a tényleges életnek. Az ENSZ-ben alapvető változásoknak kell bekövetkezniük, hogy a szervezet hatékonyan elő tudja segíteni a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldását és azoknak a céloknak elérését, melyek érdekében 15 évvel ezelőtt megalakult. Ügy véljük, mindenek eíött azt kell elérni, hogy az ENSZ-ben valóban a világ minden állama képviselve legyen. Ezért határozottan elítéljük az Amerikai Egyesült Államoknak azt a politikáját, mely továbbra is fenn akarja tartani azt a helyzetet, hogy egyes országoktól, köztük elsősorban a Kínai Népköztársaságtól és a Mongol Népköztársaságtól megvonják törvényes ENSZ képviseleti jogukat. Minden józanul gondolkodó ember tisztán látja, hogy a Kínai Népköztársaság nélkül az ENSZ nem tudja betölteni küldetését, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőinek részvétele nélkül a legkomolyabb világproblémák egyike sem oldható meg eredményesen. (Taps.) Mi az igazi háttere azoknak a törekvéseknek, amelyek meg akarják akadályozni a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be? Leleplezte ezt az Amerikai Egyesült Államok érve, mellyel a közgyűlés XV. ülésszakán rukkolt ki. Az amerikai küldöttség igyekezett meggyőzni az ENSZ közgyűlését, hogy a Kínai Népköztársaság lényegében azért nem lehet képviselve az ENSZ-ben, mert határozottan és megalkuvást nem ismerve szembeszáll az amerikai imperializmussal. Más szóval az USA valamely állam felvételét az ENSZ-be ahhoz a feltételhez köti, hajlandó-e támogatni az amerikai külpolitikát, s alárendelni magát az amerikai imperializmus agresszív céljainak, Más küldöttségekkel egyetemben egyöntetűen elvetettük az .úgynevezett két Kína elméletével űzött amerikai taktikázást. Kategórikusan támogattuk azt a szovjet kormányjavaslatot, hogy a kínai nép egyedüli képviselője az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság képviselője legyen és hogy a senkit sem képviselő csangkajsekéket az ENSZ valamennyi szervéből végre kiűzzék. (Viharos taps.) Az Egyesült Államoknak csak nyomással sikerült most is elhalasztaniok a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviseletének megoldását. Persze e kérdésben a közgyűlés XV. ülésszakán folyó vita az előzőknél sokkal világosabban bebizonyította, hogy az afrikai és ázsiai országok túlnyomó többsége és sok más nem szocialista ország nem_ ért egyet az amerikai küldöttség magatartásával. A legnagyobb ázsiai és afrikai országok küldötteinek felszólalásai e kérdésben meggyőzően igazolták, hogy az emberiség túlnyomó többsége meg akarja oldani a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviseletét és ezzel orvosolni akarja azt a történelmi igazságtalanságot, melyet már több mint 10 éve a kínai népen elkövetnek, s hogy végül ennek az igazságtalanságnak vége szakad. Az ENSZ közgyűlésének idei ülésszakán a szervezet belső összetételét közvetlenül érintő kérdésekről is tárgyalnak. Ez nem véletlen. Az elmúlt 15 év folyamán alapvető mély változások történtek a világban. Kialakult a hatalmas szocialista tábor, melyben az emberiségnek több mint egyharmada él, omladozik az imperializmus gyarmati rendszere, •melynek romjain új önálló, semleges politikát folytató államok alakulnak. Földünk lakosságának több mint egyharmada ezekben a fiatal államokban él. Az ENSZ végrehajtó szerveinek és apparátusának eddigi összetétele azonban nem felel meg a világ új összetételének. Sem a Biztonsági Tanácsban, sem az ENSZ titkárságában és más szerveiben nem tartják kellőképpen tiszteletben a szocialista és semleges államok érdekelt. Ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán más küldöttekkel együtt élesen bírálta az ENSZ titkárságának eddigi összetételét, a titkárság, főként a főtitkár munkáját. Hruscsov elvtárs a Biztonsági Tanács kongói helyzetről hozott határozatának teljesítésével kapcsolatban Hammarskjöld úr áldatlan tevékenységének példáján bizonyította be, hogy az ENSZ egy ember i által irányított titkársági rendszere már " régen elavult. Ez az egy ember saját szabad elképzelése szerint értelmezi és hajtja végre az ENSZ Szerveinek határozatait. Az eddigi gyakorlat szerint Hammarskjöld főtitkár áz ENSZ titkárságának tevékenységét egyoldalúan irányította és az Egyesült Államok által vezetett éllamcsoport kimondott érdekeinek rendelte alá. Tekintettel az ENSZ jövőbeni feladataira, fontos, hogy végrehajtó apparátusa is a mai viszonyokhoz idomuljon. Ezért küldöttségünk egyértelműen támogatta a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát, hogy az ENSZ titkárságának élén ne egy ember, hanem háromtagú szerv álljon, melynek tagjai a szocialista, a kapitalista és a semleges államokat képviselnék. (Taps.) Ez az igazságos követelés azonban a tőkés redszer országaitól támogatott imperialista hatalmak küldöttségeinek dühös ellenálláséba ütközött. Mint a vitában láttuk, a semleges országok sem akartak e kérdésben egyelőre oly messzire menni, bár lényegében egyetértenek a változásokkal és latolgatják a lehetőségeket, hogyan javítható meg az ENSZ szerveinek és apparátusának tevékenysége. Az amerikai sajtóban olyan hangok hallatszottak, hogy Hruscsov elvtárs javaslataival kísérletet tesz az ENSZ felrobbantására. Azoknak, akik ezt híresztelték és akik ezt sugallták, határozottan megmondtuk, hogy a valóság éppen az ellenkezője: az ENSZ-t azok gyengítik, torpedózzák meg és forgatják fel, akik nem akarják tudomásul venni a legutóbbi 15 év folyamán világszerte bekövetkezett változásokat. A népeknek olyan ENSZ-re van szükségük, amely a jelenlegi világhelyzet tényleges képét fogja mutatni, amelyben a világ mai felosztása folytán létező fő államcsoportok képviselői és küldöttei együtt fognak dönteni. Szeretnék itt egy megjegyzést tenni az Egyesült Nemzetek Szervezetében levő semleges államok csoportjáról. Az idén az ENSZ-ben számos semleges ország küldöttei sokkal erőteljesebben léptek fel, mint a múlt években. Érdemes tehát e jelenséget közelebbről szemügyre venni. Mint ismeretes, a szocialista országok baráti kapcsolatokra léptek Ázsia és Afrika független országaival és velük együtt igen jelentős „békeövezetet" alakítottak ki. A szocialista országok mindig arra törekedtek, hogy az új független afrikai, ázsiai országok, főként oly jelentős államok mint India Indonézia, Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, Guinea és mások be legyenek vonva az őket szintén érdeklő komoly problémák megoldásába, amelyek őket is közvetlenül érdeklik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének idei ülésszakán megnyilvánul, milyen helyes politika volt ez és a világtörténéshez mily pozitív hozzájárulást jelenthet az ún. aktív semlegesség politikáját folytató országok részvétele. Az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen folytatott küzdelmük, a nemzeti függetlenségükért és állami szuverenitásukért, a békés együttélésért és a nemzetek közötti együttműködésért vívott harcuk azonos a szocialista országok álláspontjával Ez az az alap, amelyen ezekkel az országokkal külpolitikai téren, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetében is együttműködhetünk. Nézzék pl. ezen országok képviselőinek felszólalásait a közgyűlés általános vitájában, vagy a „Kína képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében" című pont napirendre tűzéséről folytatott vitában. Nehru, Szukarno, Nasszer Nkrumah, Sekou Touré, Fidé! Castro és mások igen erőteljesen leplezték le s ítélték el az imperializmust és a gyarmati rendszert, igen világosan állást foglaltak az általános és teljes leszerelésre s a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak felújítására irányuló szovjet javaslatok mellett. Másrészt természetesen, ezen országok részvételét a nemzetközi politikában nem szabad kritika nélkül értékelnünk. Látnunk kell, hogy különböző államrendszerű országokról, főként burzsoá demokratikus s különféle más nemzeti érdekekkel rendelkező országokról van szó s látnunk kell azt, hogy ezekben az országokban is harc folyik a haladás és az imperialisták által támogatott reakció között. így pl. a Kínai Népköztársaság iránt pozitív álláspontra helyezkedtek — s ez bizonyos mércének számított — és a szavazásban is állást foglaltak Ázsia és Afrika független országai, közöttük egészen új államok is, így Mali, Szenegál és Nigéria. Számos új afrikai állam azonban tartózkodott a szavazástól. Képviselőik nyilván még nem tájékozódottak az adott helyzetben s még csak keresik helyüket és álláspontjukat is. Egyrészt az imperializmussal, másrészt pedig a szocialista világgal szerzett tapasztalataik meggyőzik őket arról, kinek az oldalán van az igazság és az igazságosság (Taps.) Néhány szót szeretnék mondani az öt semleges állam kezdeményezésről, amelyek azt az ismert határozati javaslatot terjesztették a köz(Folytatás a 6 ; lalon) jfyj CrrA - A '1.