Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-13 / 255. szám, kedd

Santa Fétől — Stará Túráig Harminchárom év után újra itthon A Stará Turá-i Finommechanikai Műszergyár portáján vagyunk. Magas, borotvált arcú, idősebb fér­fitől kérik a személyazonnossági igazolványt. Kis könyvecskét nyújt át, melyet a portás ide-oda forgat, sillabizálja a nevet és engem kér fel, hogy segítsek neki. A látogató megszólal: — Argentínából jöttem. Engedélyt kaptam a gyár meglátogatására. Idő­sebb lányom, aki nem vándorolt ki velem - a lubinai EFSZ elnökének felesége — szintén itt dolgozik az üzemben. Ő sok szépet mesélt a gyárról, szeretnék róla személyesen meggyőződni: Bemutatkozik. Kiderül, hogy hon­fitársunk, 53 évvel ezelőtt vándo­rolt ki Argentínába. Santa Fében lakik. Három évtized után először látogatott el szülőföldjére. A mun­kanélküliség és nyomor kergette ki tengeren túlra ... — Nem mondom, nincs rossz dol­gom, valamire vittem, de nagyon gyötör a honvágy. Egy hónapra jöt­tem, de már három hónapra hosz­szabbitottam meg az ittartózkodáso­mat. Sokat láttam már Csehszlová­kiából. Voltam a gyönyörű Spar­takiádon, meglátogattam a nagyobb városokat, de leginkább szűkebb ha­zámnak, szülőfalumnak és környéké­nek hatalmas fejlődése lepett meg. Még ezt a gyárat szeretném meg­nézni, hogy odahaza elmondhassam, mi mindent gyártanak itt, — mond­ja argentínai vendégünk. Hát bizony harminc évvel ezelőtt nehéz volt az élet a Javorina alatti községekben. A keskeny, sovány földsávokon nem termett annyi, hogy mindenki jóllakhasson. Az első köztársaság idején alig volt munka­lehetőség. A nyomor kikergette a családfenntartókat Franciaországba, Belgiumba, az USÁ-ba, Argentínába. Abban a reményben hagyták el szü­lőföldjüket, hogy később, ha majd pénzt takarítanak meg, visszatér­nek. így álmodoztak és reményked­tek. A legtöbbjük soha sem tért vissza, mert a Chaco mocsarak láp­jaiban, Pennsylvánia gyáraiban, Franciaország bányáiban pusztultak el. Kevesen szereztek annyi pénzt, hogy megvehessék a hajójegyet az óhazába. Földink még jól emlékszik azokra az időkre, amikor Nové Mesto nad Váhom környékén a legjobb földek a Jesenský, Szokolőczy, Horváth, Beneš földbirtokos-családok és a kulákok, spekulánsok, uzsorások ke­zén voltak. És a földművesek véres verejtékkel megkeresett pénzét a kocsmárosok, papok, jegyzők, ban­kok és biztosító intézetek vitték el. Az 1933-1938-as években csupán a Nové Mesto-i járásban 355 vég­rehajtást eszközöltek s ebből 208­at kisgazdáknál. üöldink ámulatba esett, amikor A megmutatták neki az új üze­meket. A volt Nové Mesto-i járás­ban az_ Obal, Palma, Hydrostav, Vi­liam Široký Ruhaüzem, Drevona, Prema, légtechnikai üzem. gépjaví­tó-műhely stb. létesült. A nagybir­tokosok földjeit szétosztották és a nadrágszíj-földecskék nagyrésze el­tűnt. Sok EFSZ-t, mint a Bzince pod Pavorinou-i, Stará Turá-i, Nové Mesto nad Váhom-i, čachticei szö­vetkezeteket kitüntették. Csak az utolsó években csaknem 3000 csalá­di ház épült a környéken. Stará Túrán lakótelep, kereske­delmi központ, szép stadion léte­sült a legkorszerűbb tornaterem­mel. Mindenütt bevezették a vil­lanyt. A község " büszkesége a Pi­henés és Kultúra Parkja a dubníki völgyzárógátnál, ahol a „Prema" al­kalmazottjainak üzemi klubja van. Az ifjúságnak és felnőtt munkások­nak iti^ egyaránt lehetőségük nyílik szórakozásra, úszhatnak, evezhet­nek, horgászhatnak és a közeli er­dőkben, hegyekben a turista sport­nak is hódolhatnak. Ezenkívül az üzemi klub mellett működő va­dászegyesület keretében a vadász­sportot is űzhetik. Beszélgetésünk folyamán szőba került Stará Tura távlati terve is. Csak néhány akciót ragadunk ki belőle: a községbe 1966-ig gázt ve­zetnek be, ez évben befejezik a víz­vezetéket, 1962-ben az új postaépü­letet, az új nyolcéves középiskolát, a stadion lelátóit, 1963-ig felépí­tenek 240 lakásegységet, ebből 136 szövetkezeti lakást, tüzoltószertárt, új egészségügyi központot, óvodát, új utakat stb. Nagyon szépek ezek a távlati tervek. Barátunk lélekzetvisszafojtva hall­gatta az adatokat és csak úgy mel­lesleg megjegyezte, hogy bizony az ő argentíniai lakóhelyén néhány év­tized alatt sem építettek fel annyit, sőt mi több, eddig náluk vidéken csak döngölt agyagutat ismertek, s csupán ez idén kaptak egy kisebb szakaszon betonutat. T etelepedtünk a dubníki tó partjára, ahol elnézegettük a horgászokat, a fehér hattyúkat, a vitorlás csónakokat, és észre se vettük, amikor a nap utolsó suga­rai tükröződtek vissza a csaknem három kilométer hosszú tó vizében. — Megígérem, otthon majd el­mesélem az igazságot, amit itthon, a szocialista Csehszlovákiában lát­tam, - mondotta Santa Fé-i ba­rátunk búcsúzóul. GHEK IMRE Figyelemre méltó kiállítás A prágai Klement Gottwald Automobil Üzemek indítványára figyelemre méltó kiállítás nyílt meg a prágai Magyar Kul­túra helyiségeiben. A szovjet Moszkvics, a német Wartburg, a magyar Csepel és a csehszlovák Praga gyárak fényképész­köreiben tömörülő amatőr fényképészek legsikerültebb fényképeiből „A nemzetek közötti békéért és barátságért" jelszó jegyében közös kiállítást rendeztek. A négy üzem ötven-ötven képpel szerepel a kiállításon s túlzás nélkül állithat ­juk, felveszik a hivatásos fényképészek felvételeivel is a versenyt. A témák ki­választása, a fényképek kidolgozása a szerzők kitűnő meglátásáról, fejlett mű­vészi érzékéről tanúskodik, és kik ezek a szerzők? Valamennyien a gyárak al­kalmazottai. munkások, technikusok, mér­nökök, hivatalnokok, akiket egyazon gon­dolat vezérelt — fényképen bemutatni munkahelyüket, hazájukat, munkatársai­kat, megörökíteni a munkával telt hét­köznapok és a pihenés, sportolás leg­érdekesebb pillanatait. A Klement Gottwald Gyár fényképész­körének kezdeményezéséből született ki­állítás a prágaiak körében igen kedvező visszhangra talált. Naponta 400—500 ember tekinti meg a kiállítást. Minden látogató szavazólapot kap, amelyen fel­tünteti, hogy a négy üzem négy cso­portba rendezett fényképanyagából mely képek tetszenek nekik a legjobban és megokolja, miért. A Magyar Kultúra a legtöbb szavazatot kapott négy fénykép szerzőjének ajándékkal kedveskedik. A kiállítás Prágából Moszkvába ván­dorol, onnan Budapestre majd Eisenach­ba. A négy országban megvalósuló kiál­lítás a fényképészkörök tagjai lelkes szorgalmának jutalma. íelvételeik híven visszatükrözik a találóan választott: „A nemzetek közötti békéért és barátságért" jelszót. —va— A prágai színészek nagy napja Josef Topol Az ő napjuk című drámájának előadása a bratislavai Hviezdoslav Színházban Fiatal, alig huszonötéves drámaíró, Josef Topol Az ő napjuk című mü­vével mutatkozott be vasárnap este elsőízben a Prágai Nemzeti Színház Bratislavában vendégszereplő drá­mai együttese. Ezzel is mintegy dokumentálni akarta, hogy a művé­szet ezen ágazatában is várva vár­juk, türelmesen és türelmetlenül keressük az új hangot, az űj meg­látását és hiteles, művészi formá­ba öntését. Topol drámájának gyújtópontjá­ban sürgetően megválaszolandó mai kérdés áll: mivel magyarázhatjuk ifjúságunk egy részének borúlátá­sát, magába zárkőzottságát, önzését, felületességét, sőt cinizmusát? Örömmel könyvelhetjük el, hogy a szerző nem törekszik elsematizált feleletet adni, összetettségében lát­ja a felvetett problémát, nem vá­dolja egyoldalúan és általánosítva sem az idősebb nemzedéket, a szü­lőket, sem a zsákutcából kiutat ke­reső fiatalokat, nem ölti magára a mindenek fölött álló, hidegen elem­ző döntőbíró talárját, hanem együtt érez hőseivel, velük együtt küzd, keresi a választ. Elvitathatatlan az is, hogy ismeri a fiatalok gondolat­és érzésvilágát, jól eltalált pár­beszédekkel, néhány kitűnően meg­szerkesztett drámai helyzettel, a kispolgári jellemvonások biztos vo­nalú karikírozásával életteljes, va­lós légkört teremt. Mégsem tarthatjuk művét nagy mai drámának. Elsősorban azért nem, mert Topol ugyan jól eltalálja fiatal hőseinek jellemét azon a pon­ton, ahol bekapcsolódnak a darab cselekményébe, ezzel szemben vi­szont távolról sem eléggé meggyő­ző ott, ahol válaszolnia kellene, ahol az okok keresésének pozitív ered­ménybe kellene torkollnia. Mivel ma­gyarázható ez? Nézetem szerint fő­leg azzal, hogy a szerző nem érte még el a filozófiai elmélyültségnek azt a fokát, amely lehetővé teszi a bonyolult életjelenségekre kicsen­gésében világos, egyértelmű és te­gyük hozzá, társadalmunk szemszö­géből felmért magyarázat megadá­sát. S mivel ez nincs egészen így, úgy 'érezzük, hogy a fiatalok félre­siklásának művészi megokolásában kevés az új elem, a szerző a fia­talok és az idősebbek nemzedéke közötti konfliktusokban csak ritkán hibáz rá azokra a mozzanatokra, amelyek egyesegyedül és kizárólag a mai embert jellemzik. Ennek ellenére az előadás él­ményt jelentett. Minek köszönhetö ez? Nagy része van a sikerben Otomar Krejča rendezésének, amely­nek fő erénye, hogy az egyenetlen értékű szövegkönyvből kiegyensú­lyozott, zárt egységbe fogott, reali­tásával lenyűgöző és néhány jele­netében magával sodró erejű elő­adást varázsolt. Kitűnő segítőtár­sakra lelt az ország első színpadá­nak mesteri színészi gárdájában, amely minden túlzás nélkül tökéle­tes színészi játékkal lepte meg kö­zönségünket. Bátran mondhatjuk, hogy ez az együttes tavalyi ven­dégszereplése óta is nagy lépést tett előre. Ez a legjobban a fiata­lok teljesítményén mérhető le. Az, amit Ludék Munzartdl (Pavel) és Marié Tomášovától (Irena) láttunk — nem jellemezhető másként, mint a tehetség és a felkészültség szi­lárd alapján nyugvó érett színészi játéknak. De nagyszerű volt Miloš Nedbal kispolgári lelkületű karrie­rista igazgatötanítója, Bohuš Zá­horský meleg színekkel megrajzolt tanfelügyelője, Ladislav Pešek régi vágású főorvosa és az igazgatóta­nító lezüllött testvérének a szerző által hiányosan, jobban mondva ho­mályosan jellemzett figurája, Ja­roslav Marvan alakításában. A töb­bi szereplő is tudása legjavát nyúj­1 totta és Josef Slobodának a polyek-i rán kihasználására épülő, a darab" ritmusát fokozó színterén játékával kivívta közönségünk elismerését, szűnni nem akaró tapsviharát. A prágai színészek fellépésük első nap­ján — megérdemelten — rendkívül forró sikert arattak és így felvillanyozott érdeklődéssel várjuk a második előadást, A. Miller, a ha­ladó szellemű amerikai drámaíró Az ügynök halála című művének be­mutatóját. G ály Ivá n Besszarábiában 1913-ban összesen négy könyvet adtak kl ötezer pél­dányban. Moldva népének irodalma a szovjet hatalom alatt virágzásnak indult. 1951-1959 között a köztár­saságban' 6462 könyvet adtak ki, évente átlag hatmillió példányban. A hétéves terv évei alatt tízezer könyvet bocsátanak ki, közel száz­millió példányszámban. A moszkvai Lenin Könyvtárban tnoídvai könyv­kiállítást rendeztek. hogy abbahagyja a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalásait. A Szovjetuniót fenyegető veszélyt fo­kozta az is, hogy a Szovjetuniónak egy távol-keleti japán agressziótól is kellett tartania. Ilyeténképpen rendkívül ked­vezőtlen helyzet alakult ki. A Szovjet­uniót teljes politikai elszigeteltség köze­pette háború fenyegette, mégpedig két fronton: Nyugaton és a Távol-Keleten. Ilyen körülmények között a szovjet kormány és a párt 1939 augusztusában kénytelen volt Németországgal megnem­támadási szerződést kötni, melyet a né­met kormány javasolt, hogy elkerülje a két fronton való harcot. A szovjet kor­mány saját népének és a szocializmus ügye nemzetközi érdekeinek tartozott az­zal, hogy meghiúsítsa a kapitalista kor­mányok mesterkedéseit, amelyek arra irá­nyultak, hogy kapitalista egységfrontot létesítsenek a Szovjetunió ellen. Ez volt tehát a szovjet-német megnemtámadási szerződés megkötésének háttere. A PÄRT ÉS A KORMÁNY már ak­kor számba vette, hogy a Németor­szággal kötött szerződés segítségé­re lesz ugyan a Szovjetuniónak ab­ban, hogy bizonyos időre elhalassza a hitleristákkal való háborút, de semmiképp sem volt feltehető, hogy a hitleristák sokáig megtartják vál­lalt kötelezettségeiket. Ezért a párt tevékenysége arra irányult, hogy er­re az eshetőségre előkészítse az or­szágot. Ilyen körülmények között robbant Jci 1939-ben a hitleri Németország és az angol-francia imperializmus közötti háború, amely eredetileg mindkét fél részéről imperialista há­ború volt, mert mindkét fél impe­rialista célokat követett. Azonban a helyzet úgy alakult, hogy Angliá­nak és Franciaországnak a fasiszta támadás áldozatául esett összes né­pekkel közös ellensége lett a német fasizmus. Ezért a népek aktív köz­reműködésével Angliának és Fran­ciaországnak a hitleri Németország ellen vívott háborúja idők folyamán megváltoztatta jellegét. Egybeolvadt a szabadságszerető népeknek a fa­siszta agresszió elleni háborújával, és felszabadító jelleget öltött. A há­ború felszabadító jellege még inkább fotozódott a Szovjetunió hadbalépé­sével. A tankönyv részletesen tárgyalja a Nagy Honvédő Háború időszakát. 1941. június 22-én a fasiszta Német­ország hadüzenet nélkül, sőt anél­kül, hogy bármilyen követeléssel lépett volna fel, rátámadt a Szov­jetunióra, hogy megdöntse a szovjet rendet. A német fasiszta betolako­dók úgy képzelték, hogy rövid idő alatt szétverik a vörös hadsereg fő erejét, lerombolják a Szovjetunió legfontosabb ipari központjait, meg­bénítják a szovjet nép ellenállását, másfél-két hónap alatt elfoglalják a Szovjetunió területét egészen az Uraiig, s még a tél beállta előtt győ­zelmesen befejezik a háborút. Ez a kalandor jellegű háborús terv a Szovjetuniót szörnyű veszéllyel fe­nyegette. A szovjet állam életében a Nagy Honvédő Háború súlyos idő­szaka kezdődött. Kiváltképpen sú­lyosak voltak az első háborús hóna­pok, amikor a vörös hadsereg jelen­tős veszteségeket szenvedett, s a fasiszta hadsereg túlereje elől kény­telen volt az ország belsejébe visz­sza vonulni. A tankönyv felteszi a kérdést, mikép­pen történhetett ez. Ügy magyarázza, hogy a Szovjetunió felkészült ugyan a hadviselésre, mégis a háború elején a fasiszta Németország a Szovjetunióval szemben egész sor előnnyel rendelkezett, s ezek okozták a hadműveleteknek a vö­rös hadseregre nézve kedvezőtlen alaku­lását. Melyek voltak ezek az előnyök? Német­ország akkor támadt rá » Szovjetunióra, amikor már majdnem egész Nyugat­Európát gazdasági erőforrásaival egyetem­ben hatalmába kerítette, és ezért Német­ország hadiipara a háború elején erósebb volt a Szovjetunióénál. A fasiszta Német­ország akkor támadta meg a Szovjetuniót, amikor Európában szárazföldi csapatainak hadműveleteit már beszüntette, s csupán a tengeren, meg a levegőben viselt ha­dat Anglia ellen. Ez lehetővé tette, hogy szárazföldi csapatainak és légi haderejé­nek túlnyomó részét a Szovjetunió ellen vesse be. Németország a Szovjetunió megtámadása előtt a Szovjetunió nyugati határai mentén óriási inváziós hadsereget összpontosított és vonultatott fel, amely majdnem két évi tapasztalattal rendel­kezett a modern hadviselésben. A vörös hadsereget nem összpontosították a ha­tárokon, nem voltak kellő tapasztalatai a modern hadviselésben. Üj technikával való felszerelése sem fejeződött még be. Végül óriási súllyal esett latba, hogy Németország rajtaütésszerűén támadta meg a Szovjetuniót, noha ez a támadás nem egészen váratlanul érte a Szovjet­uniót. Amikor már óriási német fasiszta erőket összpontosítottak a Szovjetunió nyugati határain, a szovjet kormány is tett bizonyos óvóintézkedéseket az eset­leges ellenséges behatolás visszaverésére. De már a háború legelső napjaiban nyil­vánvalóvá vált, hogy ezek az intézkedések elégtelenek voltak az ellenséges hadse­reg óriási nyomásának visszaverésére. Azonban a kezdeti előnyökhöz jutott né­met fasiszta hadsereg végül mégsem ke­rülhette el teljes leveretését, amit a hős szovjet nép az SZKP vezetésével ért el. A párt volt a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének szervezője. AZ SZKP TÖRTÉNETÉNEK ÜJ KI­ADÁSA a valóságnak megfelelően tárgyalja Sztálin szerepét és tevé­kenységét. Megállapítja: „Mint ki­váló teoretikus és szervező élére állt a trockisták, a jobboldali oppor­tunisták, a burzsoá nacionalisták el­leni harcnak, a kapitalista környe­zet mesterkedése elleni küzdelem­nek. Sztálinnak nagy érdemel vol­tak nemcsak a szocializmus szovjet­unióbeli győzelmének biztosításában, hanem a nemzetközi kommunista és felszabadító mozgalom fejlesztésében is. Ezzel természetesen nagy tekin­télyre és népszerűségre tett szert. De az idők folyamán már neki tu­lajdonították mindazokat a, győzel­meket, amelyeket a' szovjetország a párt vezetésével kivívott. így foko­zatosan kialakult a Sztálin körüli sze­mélyi kultusz..." Nagy érdeklődésre tarthat számot az SZKP XX. és XXI. kongresszusá­ról szóló rész, mert hiszen e kong­resszusok határozatai és megállapí­tásai világtörténelmi jelentőségűek, és az emberi társadalom új törté­nelmi időszakának kezdetét jelen­tik, mely békés- verseny útján fogja eldönteni a szocializmus, illetve a kommunizmus győzelmét. A XX. KONGRESSZUS MEGÁLLA­PÍTOTTA: a jelenkor fő vonása az, hogy a szocializmus kilépett egy or­szág keretei közül és világrendszer­ré vált. Ez pedig új feltételeket te­remtett a belső és a nemzetközi kérdések megoldására. A kongresszus kifejtette, hogy a különböző társadalmi rendszerű or­szágok, mint két egymással ellen­tétes világtábor tagjai békésen él­hetnek egymás mellett oly módon, hogy a gazdasági és a kulturális építés területén versengenek egy­mással, de ideológiai téren nem szű­nik meg közöttük a harc. A kongresszus arra a következte­tésre jutott, hogy a mostani nemzet­közi viszonyok között megvan a reá­lis lehetőség a háborúk elhárításá­ra, mert kialakult a szocializmus hatalmas tábora, valamennyi ország­ban erősödik az egész népet magá­val ragadó békemozgalom, és a szo­cialista országok mellett más béke­szerető államok is vannak. A kongresszus továbbá arra a megálla­pításra jutott, hogy a világban végbe­ment gyökeres változások, a hatalmas szocialista tábor léte és megszilárdulása, vonzóerejének növekedése, a munkás­mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődése, a tőkés rendszer gyengülése új, kedvezőbb helyzetet te­remtett ahhoz, hogy azokban az orszá­gokban, amelyekben még a tőkés rend­szer uralkodik, a szocializmus békés úton győzzön. A kongresszus kitűzte azt a célt, hogy a békés gazdasági verseny talaján foly­tatni kell a harcot a Szovjetunió legfőbb gazdasági feladatának megoldásáért: hogy a Szovjetunió az egy lakosra eső terme­lés tekintetében történelmileg legrövidebb idö alatt utolérje és túlszárnyalja a leg­fejlettebb tőkés országokat. Az SZKP XX. kongresszusa nagy jelen­tőségű történelmi esemény volt, új sza­kaszt nyitott a párt életében, a szovjet­ország fejlődésében és a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban. A kong­resszus tudományosan értékelte a mai történelmi helyzet új jelenségeit, példát mutatott a marxizmus-leninizmus to­vábbfejlesztésére, s egyben új következ­tetésekkel és tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet. EZT KÖVETŐEN FOLYT LE AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSA 1959­ben, amely már a kommunizmus épí­tőinek kongresszusa volt. Rendkívül fontos időszakban ült össze, amikor a szovjetország a szocializmus győ­zelme alapján fejlődésének új sza­kaszába - a kommunista társada­lom általánosan kibontakozó építé­sének szakaszába lépett. A kongresszus a szovjet nép nagy győzelmét összegezve büszkén meg­állapította, hogy a Szovjetunióban, amely az emberiség számára utat tört a szocializmushoz, olyan szín­vonalra emelkedtek a termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és a kulturális fejlettség, mely lehe­tővé teszi, hogy széles fronton ki­bontakoztassák a kommunizmus épí­tését. Ebben az időszakban gyakor­latilag meg kell oldani a Szovjetunió történelmi feladatát: utói kell érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső termelésben. Az SZKP XXI. kongresszusának, a Szov­jetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének óriási nemzetközi jelentősége van, mert a hétéves terv sikeres megvalósításával a szovjet -nép még job­ban megszilárdítja a Szovjetunió és a szocialista tábor pozícióit, s ez tovább növeli a béke erőit és gyengíti a háborús erőket. A hétéves 'terv végére a világ gazda­sági erőviszonyai döntően eltolódnak a szocializmus javára. Biztosítva lesz a szocialista világrendszer fölénye a kapi­talista világrendszerrel szemben az anya­gi javak termelésében. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének teljesítése és túlteljesítése, valamint a népi demokratikus országok gazdaságfej­lesztési terveinek teljesítése eredménye­képpen a szocialista világrendszer a hét­éves időszak végére a világ ipari ter­melésének több mint a felét fogja szolgáltatni, noha a szocialista országok­ban a föld lakosságának körülbelUI csu­pán egyharmada él. Ez újabb bizonyítéka lesz a szocialista rendszer fölényének a tőkés rendszerrel szemben. A két kongresszus által kifejtett tételek elméleti és gyakorlati jelen­tősége az SZKP és valamennyi mar­xista-leninista testvérpárt tevékeny­sége szempontjából óriási. AZ SZKP TÖRTÉNETÉBŐL sok ta­nulságot meríthetünk. Elsősorban azt, hogy a munkásosztály csak ak­kor arathat győzelmet, ha a kommu­nista párt mint új típusú párt ve­zeti. Ezért szüntelenül növelni kell a párt szerepét a szocializmus, a kommunizmus építésében. Az SZKP gazdag tapasztalatai ar­ra tanítanak, hogy a párt azért ért el történelmi jelentőségű sikereket a szocializmus győzelméért vívott harcban és azért tett szert óriási tekintélyre a Szovjetunió és a kül­földi országok néptömegei előtt, mert elméletében és gyakorlatában mindenkor a proletár nemzetköziség elve vezérelte. Az SZKP a proletár nemzetköziség elvét védelmezve tel­jesítette és teljesíti a nemzetközi proletariátus iránti kötelességét. Az SZKP programját, stratégiáját és taktikáját, egész gyakorlati tevé­kenységét a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Az SZKP története és a párt ve­zetésével aratott nagy győzelmek szemléletesen bizonyítják a kom­munizmus eszméinek legyőzhetetlen erejét és történelmi hivatását - a szocializmusnak, a kommunizmusnak győzelemre juttatását, s ebben az SZKP példamutatásul szolgál az egész világ forradalmi munkásságá­nak. Dr. BALOGH D. ÁRPÁD X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom