Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-01 / 243. szám, csütörtök

így indulnak gyermekeink az új iskolaévbe fővárosunk kellős közepének egyébként csendesnél is csendesebb utcájában, az egyik épülettömb előtt néhány nappal ezelőtt szokatlanul sok teherautó várakozott. Ajtócsapkodás, hangos beszéd, csomaghordás tette élénkebbé az utcát. — Elkészültek az új tankönyvek és tanszerek, amelyeket az idei iskolaévben először juttat ingyen az állam a gyermekeknek — magyarázzák egymásnak a jólértesültek. Az Ostrovní uca harminc számú házon az Állami Pedagógiai Könyvkiadó cégtáblájának közvetlen közelében egy másik, a Szolgálatok az Iskolának nemzeti vállalat ittlétét hirdeti. — A két vállalat munkája szorosan összefügg egvmással, azért vannak egy épületben — világosít fel a Szolgálatok az Iskolának n. v. igazgatóhelyettese — Labka elvtárs. — Mindössze néhány hónap állt rendelkezésünkre a párthatározattal kapcsolatos óriási feladataink megoldására. De örömmel közölhetem, hogy helyt áltunk, feladatainkat teljesítettük. Elmondta, hogy vállalatuk egyes nemzeti bizottságoknak küldte át az árút. Ezek pedig gondoskodnak róla, hogy az új tankönyvek és tanszerek a diákok létszámának megfelelően kerüljenek rendeltetési helyükre — az iskolákba. A párthatározat értelmében az ingyen könyvjuttatás rendkívüli kedvezményében hazánk valamennyi általános iskolájának, szak- és tanonciskolájának, valamint szaktanintézetének diákjai részesülnek. — Cseh- és Morvaország területén ez évben kétszázezer könyvre számítottunk minden tantárgyból csak az elsősök számára, — világosít fel Kotek elvtárs az Állami Pedagógiai Könyvkiadóból. Ezek a tankönyvek a tanulók teljes létszámához igazodnak, a felsőbb osztályok könyveinél azonban már tekintetbe vesszük az iskolák tankönyvalapjainak raktáron lévő tankönyvmennyiségét. A meglévő könyvekhez igazodva,- több vagy kevesebb példányszámot kell majd kiadnunk. Természetesen igen fontos, hogy a könyvek minél tovább jókarban maradjanak. Ezért kell majd a gyermekeket rendre és tisztaságra szoktatni, megmagyarázni nekik, hogy a nemzeti vagyon mindnyájunk tulajdona melynek megrongálásáért felelősséget kell vállalniok. A sok használattól tönkrement régi könyvek kiselejtezésére három évenként kerül sor. — A legfontosabb azonban, a tankönyvek tartalma — szól közbe az éppen belépő Stružka főszerkesztő. — Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezek az új tankönyvek ne csak külsőleg, de tartalmilag, pedagógiai szempontból is sokkal jobbak legyenek az eddigieknél, amelyeket pénzért vásároltak a szülők. Fejlett szocialista társadalmunk igen fontosnak tartja a gyermekek helyes nevelését és a legjobbat kívánja nekik nyújtani. Ezért van az, hogy az idén minden eddiginél nagyobb gondot fordítottunk a tantervek előkészítésére, kidolgozására, tankönyveink belső és külső értékére. Hányszor tárgyaltuk meg problémáinkat az írókkal, szakembereinkkel, pedagógusainkkal, képzőművészeinkkel, mennyi vita, hozzászólás előzte meg, hogy mást ne mondjak, például az elsősök ábécés könyvének új, bővített kiadását - emlékezik vissza Stružka elvtárs. — Nem volt könnyű dolog, de munkánkat siker koronázta. Itt az eredmény — nyújtja felém a sok színes képpel ízlésén illusztrált olvasókönyvet. Célunk nem csupán az, hogy a gyermekek megtanuljanak belőle írni, a haladást, mindazt, amiért mi felnőttek dolgozunk, küzdünk és élünk. Tankönyveken kívül szaktankönyvek, szakfolyóiratok, szótárak és pedagógiai írások kiadásával is foglalkozik az Állami Pedagógiai Könyvkiadó. Míg 1951-ben 340 ilyen kiadás jelent meg, ez évben számuk kétezeregyszázhuszra rúg, 1961-ben pedig már kétezernégyszáz féle különböző, művelődést szolgáló publikáció kiadására kerül sor csupán a cseh országrészekben. — Közös érdekeink folytán szorosan együttdolgozunk a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadóval — mondja Kotek elvtárs. — Felelősségteljes munkánk sikere a kölcsönös tapasztalatcsere nélkül elképzelhetetlen volna. Közös célunk: ifjúságunk — a jövő nemzedékének helyes irányítása, nevelése. így indulnak gyermekeink az új iskolaévbe, új tankönyvekkel és tanszerekkel felszerelve. Ingyen kapják azokat az államtól, hogy a belőlük merített tudásukkal, műveltségükkel ha felnőnek, mindenben hazájukat szolgálhassák. Kardos Márta. Az új iskolaévben új iskolákba (ČTK) Az új iskolaévben több mint 80 000 tanuló megy új iskolába. Hazánk valamennyi kerületében új általános iskolák nyílnak meg. A 155 új iskolának több mint kétharmada Szlovákiában nyílik meg. A közép-szlovákiai kerületben további 29 község kap új iskolát, köztársaságunk keleti részében több mint 12 000 fiú és leány látogat majd 34 új iskolát, a nyugat-szlovákiai kerületben 42 közséjben adnak át rendeltetésének új iskolaépületeket. Kerületeink így a beruházási építkezés keretében összesen 2077 tantermet kapnak. Ezenkívül az új területi átszervezés keretében további mintegy 250 tanterem létesül a volt JNB-k és más járási intézmények épületeiben. j Megnyílnak az iskolák kapui Ma szocialista köztársaságunk egész területén megnyílnak az iskolák kapui. Az 1960/61-es tanév megnyitása sokban különbözik az eddigiektől. Messzemenő gondoskodás Államunk az iskolák építésére és berendezésére óriási összegeket fordít. Csupán a mi Dunajská Streda-i járásunk területén számos korszerűen felszerelt túj nyolcéves középiskola nyílik meg rövidesen. így például Horná Potôňban 300 férőhelyes, 9 tantermes iskola, Orechová Potôňban 300 férőhelyes, 9 tantermes iskola, Holicén 420 férőhelyes, 13 tantermes iskola. Ezenkívül befejezés előtt áll a lehnicei nyolcéves 9 tantermes középiskola, úgyszintén Štvrtok na Ostrove községben a nyolcéves 9 tantermes középiskola, Okočon a nyolcéves 17 tantermes középiskola és Topol'níkyben a nyolcéves 13 tantermes középiskola. A járás területén ez évben felépített és épülő iskolák beruházására fordított összeg meghaladja a 12 millió koronát. A jövő évben a Dunajská Streda-i járásban szintén számos iskola építését fejezik be: Jahodnán 9 tantermes, Vrakúňban 13 tantermes, Hroboňovóban 13 tantermes és Horný Barban 13 tantermes új iskola épül 7 374 000 korona értékben. A „Z"-akció keretében épült fel Horné Mýtóban egy 4 -tantermes, Klučovcén 2 tantermes, Šulanyban 1 tantermes általános iskola, Jurován egytantermes óvoda, Trhová Hradskán pedig kéttantermes óvoda. Az iskola és az élet kapcsolata A Dunajská Streda-i szlovák és magyar tannyelvű tizenegyéves középiskola, valamint a nyolcéves középiskola 55 hektár szántóföldet vett át gondozásba a Dunajská Streda-i EFSZ-től. Az iskolák tanulói így a gyakorlatban ismerkednek meg a mezőgazdasági termények termesztésével és gondozásával. Az iskolák tanulói brigádmunka keretében 25 vagon komposztot készítettek a kísérlet megvalósítására. Az Okočl Nyolcéves Középiskola 15 hektár, a gabčíkovói középiskola 10 hektárt, a Horná.Potôňi Nyolcéves Középiskola és a tonkovcei középiskola tanulói ugyancsak 10 — 10 hektárt vettek át gondozásba a helybeli szö

r vetkezetektől. A járás többi iskolájában a tanulók egyes növényfajták i gondozását vállalták. A járás többi iskolájában is- követik ezt az irányt, így valóra válik a CSKP XI. kongresszusának és a CSKP Központi Bizottságának határozata az iskola és az élet közötti kapcsolat megteremtéséről. Járásunkban ezt a feladatot úgy kell teljesítenünk, hogy a mezőgazdasági munka megkedveltetése céljából rendezett oktató- és nevelőmunkában döntő fordulatot érjünk el. Csomor Lajos, Dunajská Streda. Calina Nyikolájeva regénye Szövetkezeti mozgalmunk megindítása és megerősödése idején jelentős segítséget nyújtott Galina Nyikolajeva Aratás című regénye. Akkoriban a nagyszerű könyv kapcsán sokfelé rendeztünk olvasóestéket, könyvvitákat és tapasztalhattuk, hogy valóságos kincsesbánya volt számunkra, annyi mindenre tudott útmutató tanácsot adni azzal, hogy a kolhozélet és a gépállomások mindennapi problémáit, a szovjet mezőgazdaság versenyeinek eredményes problémáit elénk tárta. Azóta a felvetett problémák java nálunk is megoldódott, és Nyikolajeva mondanivalója sok mindenben elfakult, noha nem vitás, hogy a termelési kérdések mellett művészi hitellel mély emberi problémákat is érintett. Két kötetes új regénye, az Útközben jelentőségben felülmúlja az Aratás-t, és Nyikolajeva írói pályáján bizonyára tehetségének újabb gazdagodását jelenti. Már itt elöljáróban elmondhatjuk, hogy olyan irodalmi alkotásról van szó, amely némely fejezetében a solohovi mű magaslatára emelkedik és a Nagy Honvédő Háború óta írott legművészibb szovjet regények mellé állítható. Az eddig sokat vitatott regény egy hatalmas vidéki traktorgyárba vezet el bennünket, ahol két ellentétes munkastílus és életfelfogás csap össze egymással. Alapjában véve nincs különösebb újról szó a történetben, megkaptuk ezt már korábbi szovjet regényekben is, de nem ilyen hitelesen, meggyőzően és nem ilyen életesen és meggyőzően. Az egyik életfelfogást és munkastílust Bahirjov, a gyár új főmérnöke képviseli, a másikat Valgan igazgató. Bahirjov a háború éveiben tankokat tervezett, és most az a feladat hárul rá, hogy egy hibás traktorokat gyártó nagyüzem termelési problémáit egyenesbe hozza. Nehéz, csaknem megoldhatatlannak látszó feladat előtt áll, mert Valgan, a gyár vezetője mindenben keresztezi újító törekvéseit. Valgannak — aki tipikus képviselője a személyi kultuszt' ápoló, felszínes, látszateredményeket és kitüntetéseket hajszoló törtetőknek — sikerül is Blikinnek, a kerületi pártbizottság titkárának segítségével Bahirjovot megfosztani főmérnöki állásától. Bahirjovról ekkor derül ki, hogy talpig ember: alacsonyabb beosztásban továbbra is a gyárban marad, és végül a nagyon rokonszenves Csubaszov, a gyári pártszervezet titkára és a munkások segítségével kiharcolja igazát. Valgan hiába feketíti be Bahirjovot, hogy kozmopolita, hogy nyugaGONDOLATOK A TANÉV ELEJEN A régi rómaiak a minden kezdet istenének, Janusnak, kettős arcot faragtak, mellyel egyszerre mérhette fel a már megtett utat és kémlelhette a jövőt. Mert valóban minden kezdet: visszapillantás a már megtett útra és egyben kíváncsi előretekintés. A szlovákiai magyar tanítókra most, az 1960/61. tanév kezdetén ez az általános elv még fokozottabban érvényes. Mögöttünk áll az első évtized munkája: sikerek és kudarcok; előttük a megtisztelő, nagyszerű feladat iskolarendszerünk forradalmi átszervezése, a tanulóifjúság kommunista szellemben való nevelése és kommunista műveltséggel való felvértezése,, valamint ezzel kapcsolatosan a tanítóság marxista és általános műveltségének, pedagógiai és módszertani tudásának elmélyítése. Már többször szóltunk az elmúlt tíz év eredményeiről, arról a hatalmas arányú fejlődésről, mely számokban kifejezve körülbelül így fest. 1948-ban még nem voltak magyar tannyelvű önálló iskolák, mindössze 154 osztályban tanult 5400 gyermek. Az 1950-51-es iskolai évben viszont már 1272 osztályban tanítottak magyarul, ahová köze! hatvanezer tanuló járt. Ez a gyors növekedés törvényszerűen nagy nehézségeket eredményezett az iskolák anyagi ellátottsága és elhelyezése terén, valamint a tanítóhiány miatt. E két hiányosság szülte aztán a harmadikat: az oktató-nevelő munkában jelentkező fogyatékosságokat. Iskoláink többsége ma már nem küzd anyagi ellátottság és az elhelyezés régen legyűrt kezdeti nehézségeivel. Dél-Szlovákia sok tízezer növendéke jól felszerelt, gyönyörű, új épületben tanul. 1965-ig pedig minden második tanuló új iskolaépületben készül majd az életre, a jövő B" feladataira. Hisz hazánkban a helyesen értelmezett nemzetiségi kérdés megoldásaként éppen Dél-Szlovákia területén épülnek a leggyorsabb iramban az iskolák. Például 1957ben Észak-Szlovákiában tízezer lakosra 10,7 iskolaépület, azaz 26 tanterem, Dél-Szlovákiában ugyanannyi lakosra 16,1 iskola, 59 tanterem jutott. • üszkén nézhetünk vissza az elmúlt tíz évre azért is, mert a tanítóképzés terén szintén komoly munkát végeztünk. Közel háromezer tanítót képeztünk ki ez idó alatt, s ma már iskoláinkon tulajdonképpen nincs pedagógiai végzettség nélküli pedagógus. Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal múlt évi ellenőrzése során megállapította, hogy a magyar tannyelvű iskolákon rendezett viszonyok vannak, értékes nevelő-munka folyik és az oktató munka terén globálisan elértük hazánk többi iskolájának színvonalát. Ez nagy siker, komoly eredmény. Az eredményeken túl vessünk egy pillantást e munkával, küzdelmekkel teli évtizedre. Nem éltünk „csendes időket". Társadalmunk sikeres harcát vívta a szocializmus eredményes felépítéséért. Népünk előrehaladása több ízben hozott tantervi változásokat, iskolareformot és tankönyvcserét. És hazánkban — ennek eredményeként — az iskolaügy területén is győzött a szocializmus. Ez pedig mindnyájunkat, tanítót, szülőt egyaránt jobb munkára, a problémákkal való rendszeresebb foglalkozásra kötelez. Eddig is foglalkoztunk a nevelés kérdéseivel, felvetettük pl. egy-egy probléma megoldásának szükségességét a sajtóban. Beszéltünk az elmúlt időben a szlovák nyelv tanításáról, a tankönyvek fontosságáról és színvonaláról. Iskoláinkon az eredmény látszik, és megállapítható. Ügy érzem azonban, hogy az Üj Szó olvasótáborának mégis adósok maradtunk, mert nem tértünk vissza egy-egy hosszú ideig, aggódó alapossággal vitatott kérdéshez és nem mindig mutattuk meg: mennyiben segített megoldani a kérdést a vita. De nem mondtuk meg azt sem, hogy pl. a szülői munkaközösség ténykedésének megjavításában, a szülők iskolája-mozgalom népszerűsítésében ez ideig nem értük még el a kívánt eredményt. Az elmúlt évek folyamán nem tudtuk kellőképpen megmagyarázni a szülőknek, hogy gyermekeik az iskola elvégzése után nincsenek mindig kellőképpen felkészülve az életre, különösen a fizikai munkára. És ennek egyik nyomos okát tanítóink éppen abban látják, hogy a szülők egy része társadalmunk szükségleteivel és jövőnk távlatával ellentétben inkább az értelmiségi, az ún. „úri" munka felé terelik gyermekeik érdeklődését. 'nnek oka az a múltból ittmaradt helytelen nézet, amely a fizikai munkát szégyelni valónak, alacsonyabbrendünek véli, mint a szellemi munkát. Sok szülő még ma is szesencsétlenségnek tartja, ha gyermeke nem lehet ún. szellemi munkás. Mi e vélemény oka és magyarázata? Az, hogy e szülők nagy része élete egy részében a kívántnál sokkal többet volt kénytelen dolgozni, és legtöbben közülük már gyermekkorukban megismerkedtek a munka gyötrelmeivel. Mert az erőt meghaladó munka gyötrelem, („muka", kín, szenvedés, mint azt a szó ószláv eredete is bizonyítja) nem pedig öröm. E szomorú személyes élmények E

r és emlékek miatt akarja „megkímélni" gyermekeit a munkától sok szülő. Harcolni e nézet ellen, mely ma, az osztálynélküli társadalomban, az automatizáció korában teljesen idejét múlta, és az e téren meglevő tartozásunkat az új tanév folyamán kiegyenlíteni, mindnyájunk legbensőbb emberi és nevelői kötelessége. Mindezek ellenére is az elmúlt évek számvetése bíztató. A feladatok zömének sikerrel eleget tettünk. Éppen ezért az elkövetkező évekre való előretekintés gondolatokkal és gondokkal tölt el mindnyájunkat. Probléma sok van és egy cikk keretén belül nehezen lehetne belesűríteni valamennyit. Az a tény, hogy az új tanévben az első és hatodik osztályban már az új. a kommunista kilencéves alapiskola tantervei szerint tanítunk, hogy az iskolakötelezettség korhatárát tágítottuk, valamint az, hogy a tanszerek és tankönyvek ingyenes juttatásával hazánkban a művelődésre való jogot még teljesebbé tettük, ez népünk újabb kulturális emelkedésén túl, az egész ország szellemi gazdagodását is jelenti. Jelenti, azonban csak akkor, ha önmagunkkal és az egész társadalommal, a tanítókkal, tanulókkal, szülőkkel, sajtóval szemben is egyre igényesebbek leszünk. Ha mind bátrabban nyúlunk a problémákhoz azzal a becsületes szándékkal, hogy megoldásuk mindnyájunk ügye. Nagyon nehéz a tanító, a szülő, a tankönyvíró, a nevelés kérdéseivel foglalkozó sajtó munkája. De minél felelősségteljesebbnek érezzük e munkát mi mindnyájan, annál sikeresebb és könnyebb lesz gyermekeink munkája: a tanulás, és ennek eredményeképpen életük örömtelibb, boldogabb. És ez a legfontosabb! Ezért és ennek érdekében teszünk mindent és tegyünk az új, az 1960/61-es iskolai évben mindnyájan még sokkal többet. MÔZSI FERENC ti szaklapokat tanulmányoz és ezzel fejet hajt a fejlett amerikai műszaki tudás előtt. Hiába hirdeti nagyszájúan a szovjet traktor előnyét — Bahirjov bebizonyítja, hogy a fölényt valóban ki lehet harcolni, a kapitalizmust technikailag is meg lehet előzni, ha nem haboznak lemondani kétes értékű eredményekről és szívósan harcolnak a jobbért és újabbért. A Központi Bizottság előtt végleg kiderül, hogy Valgan hangoskodó, sikert hajszoló törtető, akinek munkájából teljesen kiveszett a szocializmus ügyének személyes érdeket nem ismerő tiszta szolgálata. Eltávolítják az üzem éléről és Bahirjov kerül a helyére. Bahirjov a sokat vitatott „pozitív" hősnek egyik legsikerültebb alakja, az újabb szovjet irodalomban. Kutató, örökké előre törő, mindig többet és jobbat adni akaró rokonszenves egyéniség, akinek megvannak a maga nagy hibái: kissé érdes és bizalmatlan, nem egyszer önfejű, nem ismeri fel a közösség erejét és soká tart, míg rádöbben, hogy egymaga, kollektív támogatás nélkül semmit sem tud rendesen megoldani. Nyikolajeva nagy érdeme, hogy okosan és igen találóan, pártosan bírál. Bírálja elsősorban Valgan és Blikin típusaiban a személyi kultusz révén elburjánzott helytelen gazdasági és politikai vezetést. De Blikinben nem általában a pártmunkást —' hanem a megrekedt, haladni nem tudó, a nép életétől elszakadt szektás funkcionáriust hibáztatja, ahogy Valgan ellen irányuló kritikája is minden pontjában pártos és helyes, mert tisztító, javító szándékú. Tyina, a regény női hőse eszmeileg rokona Bahirjovnak. Előbb a munka területén találkoznak és válnak barátokká, aztán egy mindent elsöprő szerelem kergeti őket egymás karjába. Bahirjov családos ember, három gyermeke van és Tyina férjes asszony. El kell őket ítélnünk, hogy szenvedélyükön nem tudnak úrrá lenni, és „botrány" vet vé-^ get viszonyuknak? Nyikolajeva igen helyesen nem menti fel, de nem is ítéli el őket. Mindkettőnek az élet legcsodálatosabb ajándékát, életük felfokozott érzését jelenti a szerelem, felfokozza munkájuk lendületét, és életükbe olyan új Izeket hoz, amelyeket eddig nem ismertek, ugyanakkor mondhatatlan gyötrelmeket. is okoz, mert becsületesek és nem akarnak szerelmükkel másoknak fájdalmat okozni. Katya, Bahirjov felesége lompos, kissé korlátolt teremtés; idegen neki a férfi munkája és harca. A válás azonban nem jelentene megoldást, Bahirjov érzi, hogy a boldogsága nem épülhet fel Katya boldogtalanságán, és nem hagyhatja el gyerekeit sem, különösen az értőszemű okos Rizsikot, akit a legjobban szeret. Tyina tragédiája, hogy ő is felismeri, a válást nem követelheti, vergődik, kétségbeesetten küzd szenvedélye ellen, míg egy fonák véletlen - Katya, a feleség rájuk nyitja az ajtót és botrány támad — hozza meg kapcsolatuk végét. Tyina elhagyja a várost, Bahirjov a családjánál és munkájánál marad. Njükolajeva különösen szerelmük ébredését rajzolja meg gyengéd finomsággal, de mesterien érzékelteti szerelmük tragikusságát, gáttalanul ömlő szenvedélyük lávásan perzselő színeit is. Számtalan epizód és érdekes mellékfigura tarkítja a nagyvonalúan megkomponált regényt. Különösen jellegzetes és sikeres Csubaszov párttitkár, ahogy fejezetről fejezetre* tisztul a látása és egyre harcosabbá válik. De nem kevésbé érdekes a forrófejű, örökösen újító Szerjózsa vagy a kolhozból elindult és öntudatos munkássá fejlődő Dása. A jól megfigyelt és kitűnően egyénített mellékalakok sorában feltűnik Tyina apjának, az ártatlanul kivégzett Borisz Karamisnak határozott arcélű alakja is. Általában Nyikolajeva remekül jellemez és úgyszólván nines a regénynek olyan figurája, akit feleslegesnek érezne az olvasó. összegezve elmondhatjuk, hogy az Útközben az új szovjet irodalom nagy nyeresége, és nem kétséges, hogy a legszélesebb olvasótábort, de különösen gyáraink dolgozóit, a párt- . funkcionáriusokat ugyanúgy érdekelni és mozgósítani fogja, mint ahogy szövetkezeti életünk élenjáró dolgozóit érdekelte és mozgósította az Aratás. Makai Imre fordítása kitűnő, minden tekintetben kifogástalan. EGRI VIKTOR ÜJ SZŐ 5 FR 1960- szeptember 1.